Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-15 / 132. szám, szerda

JOL DOLGOZIK a Barátság EFSZ ifjúsági szervezete Az orechovői és a vieskai szövetkezetek összeházasodtak, új nevük Barátság EFSZ lett. Ifjúsági szervezetének 42 tagja van, 38-an a szövetkezetben dolgoznak. Becsülettel megállják a helyüket minden munkaszakaszon — ez* állítják róluk a szövetkezet vezetői, akik büszkék fiataljaikra. Ennek persze megvan az alapja, hiszen a fiatalok kertészeti csoportja elnyerte a CSKP XII. kongreszszusának brigádja címét. A kollektíva vezetője Belkovics Ilona, tagjai Bernáth Irma és Klára, Lelner Mária, Bódis Mária, Csonga Katalin, Szabó Edit, Wiedermann Borbála és Elek Magda. Eredményes munkájukat mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy a múlt évben a A kunacei kohászok sikere A kuncicei Klement Gottwald Oj Kohóban e napokban gyújtották be a második acélkohót, amelyet nemrég építettek át. Az ezzel összefüggö munkáknak az eredeti ütemterv szerint 60 napig kellett volna tartaniuk, de hála a dolgozók szorgalmának, s kitartásának, jóval előbb — 52 nap és 15 óra — alatt sikerült nemcsak a kohó szétszedése, hanem összeszerelése is. Az e munkákban résztvevők eleinte csak «gv napot akartak nyerni, de később kötelezettséget vállaltak, hogy további két nappal a kitűzött határidő előtt teljesitik feladataikat. A dolgozók azonban a Kohóipari Szakszervezeti Szövetség VI. kongresszusának előestjén megígérték, hogy az előirányzottnál hat nappal előbb teszik üzemképessé az átépített kohót. Összefogásukat s erőfeszítéseiket siker koronázta. A kohót hét nappal és 9 órával előbb gyújtották be, mint ahogyan lervezték. Ez a siker azért is rendkívül értékes, mert a dolgozók megszabott munkaprogramjukon kívül egy ülepítő tartályt is megjavítottak. Még jobban kidomborodik a kuncicei kohászak munkasikere, ha összehasonlítjuk azt az időt, amelyet az új kohóműben és a trineci vasműben fordítottak hasonló acélkohók átépítésére. A kunticei Klement Gottwald Űj Kohómü 2. sz. kohójának átépítése nem teljes 53 napot igényelt, az 1. számúé pedig 74 napig tartott, de a tfíneci vasmiiben ugyanazoknak a^ munkáknak az elvégzése 135 napig húzódott el. Kgy svájci szakértő, aki mind a két kohóipari vállalatban otthonos, különösen nagyra értékelte a kunčiceú - kohómüvesek munkáját. A dicséretet meg is érdemelték^ hiszen kiválóan éltének szakmájukhoz. Minden szónál ékesebben bizonyltja ezt, hogy egymás után kétszer nyerték el a Kohóipari és Ércbányaügyi Minisztérium és az illetékes szakszervezeti szövetség zászlaját. Rendkívül munkasikereik egyik forrása, hogy gyakran utaznak külföldre, különösen a Szovjetunióba tapasztalatszerzés céljából és alkotó módon juttatják érvényre értékes tapasztalataikat. I. S. tervezett bevételt 70 ezer koronával túlteljesítették, a tervezett kiadásokból pedig 3 százalékot megtakarítottak. A komposztkészítésnél ís eredményes munkát végeztek. Az ifjúsági szervezet összesen 5500 köbméter kompjsztott készített, ebből 2000 köbmétert a brigád tagjai. A tanulást és a kulturális munkát is feladatuknak tartják a fiatalok. Bernáth Klár_ és Lelkes Éva tavaly fejezték be a kétéves mezőgazdasági iskolát, azóta a szövetkezetben dolgoznak. A CSISZ-szervezet valamenynyi tagja részt vett a pártoktatásban, és a CSISZ oktatási év keretén belül is tanulmányozták az előírt anyagot. Részt vettek a Dunajská Streda-i járás_ ifjúsági alkotó versenyén és tegyük hozzá, hogy eredményesen. Egy első és egy második díjjal tértek haza. Ugyancsak beneveztek az asztalitenisz versenybe is. Ennyi eredmény alapján bizonyára megérdemelték a szövetkezettől a morvaországi kirándulást. Az elért sikerekkel a Barátság szövetkezet fiataljai azonban nem elégedettek. Többet akarnak. Éppen ezért versenyt indítottak a szocialista munkabrigád címért. Nézzük először az állattenyésztő csoport ifjúsági tagjait, mire is vállalkoztak. Egri Mária, Egri Ilona és Csáki Mária, a hatos tehénistálló fejőnői vállalták, hogy tehenenként a napi tejhozamot átlagosan fél liter tejjel növelik. Egri Mária ugyan megbetegedett, őt ez idő alatt Rózsa Terézia helyettesítette, a vállalásnak azonban eleget tesznek a változás ellenére is. A kertészeti kollektíva az Idén újabb fiatalokkal bővült. Az előbbieken kívül most már Lukács Mária és Ilona, Lőrinc László és Wiedermann István - a szocialista munkabrigád büszke , cím várományosaivá váltak. Ottjártamkor még teljes ütemben folyt a palántázás és a vetés a zöldségesben, azóta azonban már bizonyára újabb munkákba kezdtek. Említést érdemel, hogy a palántákat gépekkel akarják művelni, ezért Sátor Géza csoportvezető irányításával nagy súlyt helyeztek az ültetés minőségére. Egyébként .érdekük a jó termés, mert a kitermelt mennyiség arányában díjazzák őket, a terven felüli termelésért pedig prémiumot kapnak. A' kollektíva vállalta, hogy a tervezett 8000 munkaegység 10 százalékát megtakarítják, a gépi művelés következtében pedig 1500 koroi nával csökken a termelési költség. Kötelezettségvállalásuk egy másik pontja ugyancsak sokat ígérő, hiszen arról van benne szó, hogy a zöldséget a szükség szerint, tehát ha az időjárás úgy kívánja, akkor éjjelnappal öntözni fogják. Sok mindent elmondhatnék még a Barátság EFSZ lelkes fiataljairól, de befejezem azzal, hogy a büszke címért folytatott versenyben sok sikert kívánok nekik. Kárász Zoltán Jíutluut SS5 zhang... Visszhang... Visszhang...' A Barátság EFSZ ifjúsági fejőcsoportja szép eredményekkel dicsekedhetik. Felvételünkön Egri Hona és Csáki Mária fejőnők a frissen habzó tejet öntik a tejeskannába. Középen Rózsa Terézia, aki Egri Máriát jól helyettesíti betegsége alatt. (Író István felvétele) Találkozások az Ipoly mentén f. Nem tudom, mi volt az oka annak, hogy én Pincét mindig nagy falunak képzeltem, legalábbis jóval nagyobbnak, mint amilyen a valóságban. Kiderült, hogy tévedtem. Pincnek labdarúgó-csapata is csak a múlt év óta van, s ez elképesztöbb, mintha azt hallanám, hogy Luőenecen nincs részeg ember. (Az más alapra tartozik, hogy az utóbbi állítást úgy sem hinném el senkinek.]... A falutól alig száz méternyire folyik az Ipoly, amely a tél végén annyi galibát csinált. Vize még mindig zavaros, kávészínü, de már megnyugodva, megszelídülve hömpölyög a két part között. Egyébként a pinciek megúszták az áradást, a rakoncátlan folyó — hála a jól feltöltött gátaknak — itt nem léphetett ki a medréből, de harcias külsejével, agresszív viselkedésével oko zott néhány álmatlan éj-, szakát Pínc lakóinak ls. A faluban háromszáznyolcvan lélek lakik. Az egységes földművesszövetkezet ötvenegyben alakult, s jelenleg hetvennégy tagja van, de bátran közéjük lehet számítani azt a negyven asszonyt is, akik ugyan nem tagok, de rend szeresen és odaadóan dolgoznak a szövetkezetben. Végeredményben tehát a lakosok egyharmada szövetkezeti dolgozó. A szövetkezet földterülete 870 hektár, a tagok számához viszonyítva elég nagy. A legjobb eredményeket 1957-ben, 58-ban és 59ben érték el a pincl szövetkezetesek. Ötvenkilencben 22,92 koronát fizettek egy munkaegységre. Legrosszabb volt a tavalyi év, a munkaegység értéke alig haladta meg a tizenöt koronát. Ezt azzal indokolják, hogy hatvanegyben nagyon rossz volt a termés, takarmányt kellett vásárolni, sertésekért is kiadtak egy csomó pénzt, mert hetvenkét beteg kocát kellett likvidálniuk s a hiányt felvásárlással pótolniuk. II. Az Ipoly mentén, egy — kíméletesen szólva — régi házban székel a szövetkezet vezetősége. Tamás János HNB-titkár vezetett ide, s most enyhe bosszúsággal nézegetjük az ajtóra akasztott rozsdamarta lakatot. — Ezek házon kívül vannak — állapítja meg az egyébként nyilvánvaló tényt Tamás János. — Hol lehetnek? — Bizonyára a vetéseket mentek megnézni. — Utánuk megyünk? — • Gyerünk.. .1 De nem jutottunk meszszire. A pirostéglás, rideg, féligkész kultúrház előtt kalapos emberrel találkozunk. A kalap karimája körös-körül csurgóra eresztve, pedig, úgy nézem, esőre semmi kilátás. A kalap gazdája mosolyogva bemutatkozik: Greman József, könyvelő. — Vetnek? — érdeklődöm. — Vetettek — hangzik a nem várt felelet. Hirtelen másra terelem a szót: — Mikor kezdték építeni ezt a kultúrházat? — Ötvenkilencben. — Lassan épül. — Lassan. Nem tudom, sikerül-e az idén befejeznünk. — Aligha — szól közbe a titkár —, nincs pénzünk. Vagyis már nyilván kimerítették a kultúrház építésére szánt összeget. A helyükben mi mégse lennénk ennyire nyugodtak. Ugyanis az a véleményünk, hogy négy év alatt még egy kultúrházat is fel lehet építeni. Éppen csak lelkes, igényes kultúrára szomjas emberek kellenek hozzá. S kevesebb közöny a vezetők részéről....' III. Végül azt gondoltuk, hogy hiába lógatjuk a fejünket, attól még nem épül fel a pincl kultúrház. S hogy megvigasztalódjunk, az asszonyokról kezdtünk beszélni. Nem általánosságban, mint férfiak között szokás, hanem konkrétan a pinci asszonyokról. Erre már a szövetkezeti irodában került sor, s félreértések elkerülése végett elárulom, hogy Tamás János, a zömök, ősz halántékú titkár vetette jel ezt a témát. — Az egyik vasárnap a réteket és legelőket tettük rendbe. Ezt a munkát a helyi nőbizottság és a CSEMADOK-csoport szervezte s negyvenöt asszony vett részt benne. A rét és legelő java részét megtisztították. •— S a többit? — A többit őszre hagyjuk. — Az asszonyokat meg kell dicsérni — szól közbe Cérnák Béla agronómus, aki az imént érkezett közénk. — Nincs az a munka, amiből ki ne vennék a részüket. Alig olvadt el a hó, máris szórták a műtrágyát. Hat órakor kint voltak a földeken. Egyikük sem hiányzott. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy ezt a fontos munkát idejében elvégeztük. — Név szerint kiket említenének? — érdeklődöm. Tanácstalanul néznek egymásra, mintha valami képtelenséget kértem volna tőlük. Végül a könyvelő, a csendes humorú Greman József válaszol: — Név szerint? Mondjuk így: A pinci szövetkezet asszonyai. Egytőlegyig. Helyes? Egyetértően bólintok. ÜSÉLVI NAGY LAJOS Az írókongresszus küszöbén Alig egy hét múlva kezdődik a csehszlovákiai írók III. kongresszusa, amely a hónapok óta tartó irodalompolitikai viták alkotó jellege szerint Ítélve szellemi életünk komoly eseménye lesz. Mit várhatunk ettől a kongresszustól? E kérdésre ad választ a LITERÁRNI NOVINY legutóbbi számában IVAN SKÄLA költő, az írószövetség első titkára. Az Irodalomnak az eddiginél tevékenyebben kell betöltenie'szerepét a társadalmi megújhodás jelenlegi folyamatában. Ennek alapvető feltétele az, hogy ezen a téren is felszámoljuk a személyi kultusz káros "maradványait és a merev dogmák helyett győzelemre juttassuk a megismerés dialektikusan ellentmondásos folyamatában kikristályosodó igazságot. Skála elvtárs hangsúlyozza, hogy csak valamennyi kérdés megfontolt és nyílt megvitatása, a dogmatizmus hordalékának eltávolítása, a legégetőbb problémák tudományos elemzés általi felülvizsgálása biztosíthatja a kongresszusi tárgyalás magas színvonalát és eredményességét. További múlhatatlan követelmény az, hogy számos alapvető fogalmat, amilyen például az irodalom eszmeisége, igaza, pártossága és társadalmi hatása, újra a lenini tannal összhangban értelmezzük. Ebben a vonatkozásban főleg arról van szó, hogy az irodalom funkcióját ne szűkítsük le csupán nevelő hatásra, amint az a múltban szokásos volt, hanem lássuk azt, hogy sajátos társadalmi küldetése csupán akkor érvényesülhet, ha osztatlan egységben egybekovácsolódik benne az igazság és a szépség. A kongresszusra vár természetesen az a feladat is, hogy felmérje az elmúlt hat esztendő irodalmi munkásságának előre mutató és a fejlődést gátló Irányzatait, jelenségeit. Ennek alapján meggyorsíthatjuk az irodalom kibontakozását, fejlődését. Az interjút adó Ivan Skála leszögezi, hogy a további út megjelölése is a kongresszus döntő fontosságú feladatai közé tartozik. Pártunk XII. kongresss^isa világosan körvonalazta társadalmunk igényéi és most mái; minden egyes íróra hárul a kötelesség, fho'gy képességeivel, tehetségével, tapasztalataival és alkotó célkitűzéseivel összhangban művekkel gazdagítsa szellemi életünket. Valósággá érlelődik az illúzió? „Csanda könyve nemcsak a magyar irodalomtörténetet gazdagítja, hanem tanulságai meríthet belőle a mi irodalomtörténetünk is" — » szavakkal fejezi be Jaroslav. Paši.ková . KULTÚRNY ŽIVOT IS. számában megjelent ismertetését fiatal kutatónk Valóság és Illúzió című művéről. Örvendetes, hogy nemes.

k ez . zárórész, hanem a i egyes tanulmányok néhány mondatos értékelése is elismerő szavakkal nyugtázza Cs.nd. Sándor munkáját. A Szilágyi és Hagymási széphistóriáről szőlő tanulmányrúl Pašlakmá megállapítja. hugy a szerző a monda eredetét kutatva nem adózik . nacionalista szüklátókörűségnek. Nem törekszik megfellebbezhetetlenül eldönteni . vitát, hogy vajon ez a lufi szlovák, .vagy magyar eredetű, hamun szinte ..mikroszkopikus vizsgálat alapján" egybeveti a tényeket és szintézis kialakítását tűni ki célul. A Sellyei józsef életéről és műveiről szólú tanulmányt anyaggazdagságáért, helyes és tanulságos okfejtéséért dicséri a bíráló. Ugyanilyen értékesnek és hasznosnak tartja Az Út ról szóló tanulmányt, amely ,,számos új anyagot és eddig ismeretlen okmányt ölel IRI . magyar kultúra két világháború közti magyarországi és h.zai jelentős képviselőinek éleiéről és tevékenységéről." Ez ls egy további jele annak, hogy lassan-lassan vágyálmok, illúziók helyett valósággá válik szellemi étetünk, próbálkozásaink, sikertelenségeink és eredményeink rendszeres figyelemmel követése . szlovák, illetve . cseh kultúra képviselői által. A visszatükröződési elmélet dialektikus értelmezéséért Nagyon fontos kérdést feszeget Hana Hrzalová és Vladimír Rumi e KULTURNI TVORBA 19. számában, amikor vitába száll azzal a szemlélettel, amely lényegében eUerditve értelmezte a művészeti gyakorlatban a lenini visszatükröződési elméletet. Ennek á leegyszerűsítő szemléletnek hívei a művészet feladatát csupán abban látták, hogy mereven visszatükrözze a valóságot és nem akartak tudomást venni arról, hogy a művész azt dúsítja is, olyasmire mutat rá, ami addig kimondatlan, figyelmen kívül rekedt volt. A cikkírók aláhúzzák, a marxista esztétika továbbfejlesztésének elsőrendű követelménye éppen a lenini visszatükröződési elmélet következetes és nem egyoldalú érvényesítése az alkotások megítélésében. Ez az elmélet — egyes vulgarizálókkal ellentétben — elismeri, hogy a művész nemcsak regisztrálja a valóságat, hanem hozzájárul a régi valóság •átformálásához, az új kialakításához. „A művész — állapítják meg e cikkírók — egyrészt része a társadalomnak, másrészt a társadalmi fejlődés szubjektuma. A művészi alkotás objektív szerepét tekintve gazdagítja a társadalom életét, a mélyebb és sokoldalúbb megismerés egyik formája, a világ ember általi megismerésének egyik eszköze. Csak akkor válhat Igazi alkotó tetté és ösztönözheti az embereket cselekvésre, ha eleget tesz ennek a szerepének". A visszatükröződés elmélete lehetővé teszi, hogy a művészi alkotást két szervesen összefüggö szempont alapján tanulmányozhassuk és megítéljük. Az első szempont a mű és az alkotó közti viszony, vagyis az adott művészi tevékenység eredményének elemzése, a másik a mű és a társadalmi valóság egybevetésének szempontja. Ha csak az első szempontot érvényesítenénk, akkor nem tartanánk a művészet küldetésének a megismerést, vagyis lemondanánk a művészet Igazának Igényéről. Ez éppen úgy téves álláspont, mint a másik szempont elhanyagolása. Ennek ugyanis az a következménye, hogy a művészi vlsszatükrözésbsn nem látunk folyamatot, méghozzá ellentmondásos folyamatot. Ügy hisszük, nagyon helyes a cikkíróknak az a javaslata, hogy a marxista filozófusok és az egyes művészi ágak esztétái, történészei és más elméleti dolgozói kéz a kézben munkálkodjanak a művészetben a lenini visszatükröződési elmélet továbbfejlesztésén. Mi az irodalom küldetése? Rokontémával foglalkozik a RUDÉ PRAVO május 5. száméban Ivan Klíma vitaindító cikke ls, amelynek címe: Neveljen az irodalom? Legfőbb érdeme, hogy nem igyekszik erőszakosan az olvasó szájába rágni saját | igazát, liaaieai a

vŕésZľe,tekben tág tet ret nyújt áz eltérő vélemények ki- ' fejtésének. Bármennyire természetes ' is ez különösen a véleménycserét ösztönző írásoknál, mégis szokatlan. A múltban ugyanis nem egyszer előfordult, hogy a kész tételek szinte ellenkezést nem tűrő kinyilatkoztatása képezte a „vitaalapot". Viszont a lényeges kérdést tekintve a cikkíró egy pillanatra sem habozik elmarasztalni azt a gyakorlatot, amely a művészetben is a közvetlen napi célok elérésének eszközét, a nagy nevelő és propagáló kampány részét látta. Pedig a művészetnek más a szerepe, mint mondjuk a röpiratnak, vagy az agitáló cikknek. I. Klíma szerint a művészet sajátos küldetésének tagadását nemcsak az azonnali eredmények kimutatását követelő prakticizmus okozta, hanem ,;az ember iránti sztálini bizalmatlanság" is. Ennek a bizalmatlanságnak alapvető megnyilvánulása volt annak kétségbevonása. hogy az ember önálló gondolkodásra, mérlegelésre és ítéletre képes. A cikkíró nem ítélj el általában például a pozitív hős funkcióját az irodalomban, de szót emel az olyan ferde értelmezés ellen, amely egy alakban természetellenesen összpontosítja az előnyös jellemvonásokat. Egyben hangsúlyozza azt is, hogy az irodalmi alkotás hősének értéke nem határozhatja meg a mű értékét, vagyis más szóval, attól még nem lesz rossz a regény, ha például fő alakját túlsúlyban előnytelen jellemvonásokkal ruházta fel a szerző. Milyen tulajdonképpen az irodalom és a társadalom viszonyának, az irodalom hivatásának helyes érteľmezése? Az irodalom az emberi szellem többi termékétől eltérően nemcsak értelmünkhöz, hanem érzéseinkhez is szól. Minden nagy mű a nagy ismeretek és élmények forrása, amely további elmefuttatásra késztet. Az Irodalmi mű az összetett élet még mélyebb megismerésére ösztönöz. Ez múlhatatlan feltétele a kommunista embertípus kialakulásának. Talán úgy lehetne egy mondatban összefoglalni I. Klíma válaszát a fenti kérdésre, hogy Irodalmunk alapvető célja az ember gondolat- és érzésvilágának elmélyítése, segítségnyújtás a világ ellentmondásainak megismerésében. Türelmetlenül várjuk, miiyen lesz ennek a -vitaindító cikknek visszhangja nemcsak a szakemberek, hanem az olvasók, az Irodalom kedvelői körében is. G. I. 1883. május 15. tJ] SZÖ 5 *