Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-10 / 128. szám, péntek

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTIA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A győzelem napja Prágában Világ proletárjai, egyesüljetek ! Látványos bratislavai díszszemle Bratislava, péntek 1983. máju* 18. • 30 fillér • XVI. évfolyam, 12B. szám A béke katonáinak biztos a léptük K HIMNUSZ HANGJAIBA mennydörgő tizennyolcszoros ágyúsortűz azt a furcsa kérdést keltette bennem, hogy vajon ötven vagy száz év múlva hogy „fér el a himnuszba" a hatvannyolc, illetve száztizennyolc diszlevés. Bizonyára egymást éri majd az ablaküvegeket — és egy kicsit az emberi szívet is — megremegtető ágyúdörgés... Vagy akkorra —végre — már „tengerfenékre" hajítanak minden gyilkos fegyvert? Igen, legyen így. de ne csak ötven év múlva, hanem már jövőre, vagy legfeljebb két év múlva... Ám ha rajtam múlna, azt mondanám: Ne, ne pusztítsunk el minden ágyút! Hagyjunk meg néhányat, hogy a felszabadulás ünnepén vaktöltettel dörögjék tele a világot azok megfélemlítésére, akik talán újra gyilkos fegyvereket akarnának. Lám. itt előttünk is fegyverek vonulnak! Sima, csillogó testükön megbotlik a huncut tavaszi napsugár... A gépjegyvertusokra keményen tapad a kéz, a hatalmas harckocsik acéltalpa alatt remeg

m a föld... De ezek a jegyverek nem akarnak gyilkolni, nem is jognak..., psak ha már nem lesz más megoldás, békés megoldás! Csak ha életünkre, gigászi művünkre tör az esztelen ellenség. Esztelen, igen, mert aki bennünket megtámad, az csak esztelen lehet! Ezek a fegyverek, ezek a csillogó testű, huncut _ napsugarakat boiladoztaió fegyverek mondják ezt. Ugye, azt mondják, védünk benneteket, emberek, védjük a békét, védjük a világot! Ugye némaságukban is elárulják, mennyire pontosak, mennyire végzetesen ütnék azokat, akik kezet emelnének ránk! Es mi bízunk bennük, fegyvereinkben, s ínég jobban katonáinkban. Igen, katonáinkban, akik fiaink és barátaink, testvéreink és apáink! Akik a béke katonái! Íme, milyen biztos a léptük! Csodáljuk őket. Kicsik és nagyok. Milyen sokan vagyunk! Sűrű nézősereg szegélyezi az utcákat, amerre jönnek. A dísztribünön ott vannak Szlovákia s a város élenjárói, legjobbjai. Ott vannak a CSKP KB és az SZLKP KB elnökségének tagjai, tagfelöltjei. a Szlovák Nemzeti Tanács, a SZNF Központi Bizottságának, a kerületnek és a városnak képviselői, a tábornoki kar, üzemeink és intézményeink tegjobb dolgozói és sokan mások. I.ÉI.EGZETÜNK HOL ELAKAD, hol hangos lelkesedéssel ünnepeljük néphadseregünk díszalakulatait. Virágcsokrokat dobunk soraikba, integetünk, vagy tapsolunk nekik. A legkisebbeknek is, a Ziíka-iskolásoknak. Immár hagyományosan ők haladnak az élen. s nem véletlenül. Méltók erre a kitüntetésre, hiszen soraik, menetelésük legalább olyan szabályos, mint a nagyoké. Ez idén díszlépésük annál is büszkébb, mivel a párt XII. kongresszusa tiszteletére szervezett katonaiskolák közti versenyben ők bizonyultak a legjobbaknak. Utánuk a katonai műszáki iskola, növendékei következnek. Az iskola zászlaja-< ra a jelvonulás előtt tűzték a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének szalagját. A .jelvonuló „Példás zászlóalj" fegyelmezett, pompás díszmenetével még csak öregbítette jó hírnevét. Majd a gyalog osezredek •jöttek sorra, amelyek bár gépesítettek, a felvonuláson bebizonyították, hogy a diszlépésérí ma is övék a pálma. A pattogó indulók hangjaira szinte egy emberként léptek. Amint elvonultak, elhallgatott a zenekar. A nézők tekintetüket a makulátlan májusi égre szegezték, amelyen csakhamar egy sugárhajtású vadászgép-kötelék jelent meg, s a másodperc töredéke alatt, süvöltve, dübörögve el is tűnt. Pillanatok műve volt, hogy a hat lökhajtásos bombázó is elzúgjon a szemünk előtt. Feszült kíváncsisággal vártuk a szuperszonikus vadászgépek röptét. Alig láttuk meg az elsőt, s már a hatodiknak is csak a fülsiketítő süvöltését hallottuk. Sokan fülükre tapasztották kezüket, mert e gépék robaja még a mennydörgésnél is nagyobb. Csupán jüst- és lángcsóvát hagytak maguk után, s még a [Folytatás a 2. oldalon) A PRÁGAI DÍSZSZEMLE BEFEJEZÉSE UTÁN ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS LELKES HANGULATtJ TÖMEGNEK. A

prágai május kilencedikéknek különleges hangulatuk, sajátos varázsuk van. A felszabadulási évforduló fővárosi ünnepségeire rányomja bélyegét, hogy a prágaiak — a hősies felkelés napjainak emléke teszi ezt — egy kissé amolyan saját, bensőséges, külön ünnepüknek tekintik a győzelem napját. A május kilencedikéknek Prágában néhány, évente ismétlődő jellegzetes vonása van. A nap fénypontját jelentő katonai díszszemlének a nézők mindig tudnak némi közvetlen hangulatot kölcsönözni. A katonai díszfelvonulásnak pontos, a szabályzatban előírt rendje van, ezen látszólag semmit sem lehet változtatni. A szabályzat előírja a fényesre tisztított fegyvereket, az egyenruhát, amit senki sem változtathat, a jobbra nézzt, amikor minden katonának jobbra, a vigyázzt, amikor előre kell nézni. De még a sereg a néhány száz méterre fekvő Špejcharig jut, szinte eltűnik a harckocsik előírásos zöld színe az orgonavirágok kékjében, a fegyelmezett jobbra, balra nem néző katona fegyvert markoló kezében ott szorul a tenyér és a puskatus között egykét szál virág. Mert katona legyen a talpán, aki megállja, hogy ne kapjon a lelkesítő hangulatban feléje dobott csokor után ... További ilyen jellegzetesség a katonai díszszemle befejezésevei a katonák helyére tóduló emberáradat önként adódó manifesztációja is. A nézők a tribünökről, a környező utcákból odasereglenek a díszemelvény FESZES LÉPTEKKEL VONUL A GÉPPISZTÜLYOSOK EGYSÉGE A BRATISLAVAI DÍSZTRIBÜN ELÜTT. [CTK felvétele) elé, a pártot éltetik és — mindig sikerül legalább néhány perceg rögtönzött beszédre „provokálniuk" a köztársasági elnököt. Mindezek a hagyománnyá vált szokások természetesen tegnap sem hiányoztak, e külsőségek tartalma azonban — s aki nemcsak nézte, hanem látta is a tegnapi díszszemlét, — észre kellett vennie, hogy az eddigiek nél bensőségesebb, közvetlenebb volt, a hangulat melegebb, mint bármikor azelőtt. De nézzük, mi történt tegnap a prágai Letnán. A szemle Kilenc órakor a hadosztályok már felsorakoztak a térségen. A szabályos négyszögeket minden évben egyforma panoráma övezi; jobbra a soktornyú vár sziluettje, baloldalt a modern letnái épületek zászlődíszbe öltözött tömbjei, elol a díszpáholy és a tribünök, körbe-körbe sok százezer ember tarka tömege. Ám a háttér némileg megváltozott. A nagy, merev szobor helyett színpompás, lobogó, vörösen izzó zászlóerdő és a derűsen tiszta égbolt foglalja el. Elhangzanak az első vezényszavak, a szemle parancsnokhelyettese, majd Mucha tábornok, az idei felvonulás főparancsnoka köszönti a csapatokat, megszemléli a felsorakozott egységeket, Jelentéstétel a honvédelmi miniszternek: „Miniszter elvtárs, Mucha tábornok jelenti: a hadsereg, a határőrség és belső őrség, valamint a népi milícia alakulatai felsorakoztak a díszszemlére, Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása 18. évfordulója alkalmából". A miniszter a szemle parancsnokának kíséretében megszemléli a csapatokat. köszönti őket a felszabadulás évfordulója alkalmából. Hurrá-kiáltások és a díszinduló hangjai kísérik egyik csapattesttől a másikig. A csapatok fegyverrel tisztelegnek. Bohumír Lomský. hadseregtábornok, honvédelmi miniszter kocsijával visszahajtat a díszemelvényhez, amelyén ott van Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnök, a haderő főparancsnoka, a CSKP KB elnökségének tagjai, a kormány tagjai, a külföldi vendégek. A díszszemle parancsnoka pihenj! vezényel, majd felharsan a harsonák „figyelem"-jelzése. Bohumír Loinský honvédelmi miniszter lép a mikrofonhoz és elmondja beszédét. Kinek siói a: menet indulj! A hadosztályok egyetlen mennydörgő dobbanással indulnak meg a „menet indulj!" vezényszóra. Táborizöld, csillogó rohamsisakos tömeg mozdult meg. Tömeg? Katonák, a hadsereg színe java. Nem-lenne olyan meleg a hangulat, ha a sok százezernyi ember a lelátókon csak a katonákat látná a menetelő oszlopokban. Mert a csillogó rohamsisak alatt testvér, barát, férj, szülő, munkatárs menetel. A lelátón éljenző és odalenn menetelő emberek között valahogy megváltozott a kölcsönös viszony. Ma jobban tudatosítjuk, mint bármikor RÖGTÖNZÖTT BESZÉDET MOND A (CTK felvétele-] azelőtt, hogy nincsen nép és hadse"-" reg külön, hanem e két fogalom eg*g.yéolvadt. Ezért nem tudósíthatok a díszszemléről anélkül, hogy ne mutatnék be legalább egy-két embert a menetelő katonák közül. Az idei szemle egyik új színfoltja a kék egyenruhás repüiő-meclíanikusok zászlóalja. Ebben a csapatban menetel josef Doležal közkatona is. Látszólag ide csak az tartozik, hogy kitűnően állja meg helyét a kiképzésben és pontosan készíti elő startra a gépeket. De ide tartozik az is, hogy a fiú a Česká Lipa-i mozdonyjavító" műhely szocialista brigádjából jött a hadseregbe. Ide tartozik az. is, hogy Gorol János közkatona, az altiszti iskola zászlóaljában menetelő építőmupkás óriási erőfeszítéssel megtanulta a szolgálati nyelvet, s ma egyike az osztag legjobbjainak. Az a zöldsapkás határőr Lukács Zoltán, levicel asztalos. Kilencszer jutalmazott példás határőr. A kétcsövű légelhárító gyorstüzelő ágyú egyik kezelője Jozef Vrankovič bratislavai építőmunkás, egyébként a szakma egyik kiváló dolgozója. Példás katona—s hozzátehetem — természetesen. , Szocialista brigádok tagjai, példás katonák — hol itt a különbség? Sem a nézők, sem a felvonulók nem rejtik véka alá, hogy a nép és a hadsereg együvétartozása, egysége nem frázisí, hanem élő valóság, s örülnek ennek. A felvonulók tiszteige jobbra nézzeí, dobbanó lépéssel, a nézők lelkes éfjenzéssel juttatják ezt kifejezésre. A gép nem minden, szív is keli hozzá Talán meglepő, hogy egy katonai díszszemlén is megnyilvánul: megtanultuk minden mögött az embert látni. Felvonulnak a legkorszerűbb fegyverek — lánctalpas csapatszállítók a nagyöbű messzehordó, de kis méretű ágyúkkal, hatalmas ütegek, modern vonalú éjszaka „látó", automatikusan célzó ágyúkkal felszerelt tankok, a legmagasabb repülögépaket is utolérő légelhárító rakéták, szuperszonikus vadászgépek... A nézők legnagyobb éljenzéssel mégis a puskákkal — igaz a legkorszerűbbekkel — felvonuló határőröket fogadják. Szép fegyvergyakorlatot végeznek menet köztíeji... valahogy ezen iátni a legjobban a fegyverforgatás tudományát, pedig egy távirányított, elektronikus mdszereffltei vezérelt rakéta kezeléséhez mégis csak nagyobb tudományra van szükség, mint a puskagyakorlathoz ... mégis a határőrök kapják a legnagyobb tapsot. Mert mi az ember munkáját tudjuk és akarjuk a legjobban értékelni, annak tapsolunk és itt éppen azt látjuk. A felvonuló haditechnikából csak a robogó acélkolosszusok'át, a dübörgő gépcsodákat látjuk. Büszkeséggel tölt el mindez, de lelkesíteni csak' az ember tud. Mert mi. tudjuk, hogy a gép nem minden, szív is kell hozzá. A határőrök a „szívet" úgyszólván a tenyerükön hozták, a harckocsizók pedig páncéllemezek mögé rejtőztek. (Folytatás a 2. oldajyjj)