Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-09 / 127. szám, csütörtök

B i 'ISZONKÉT óra nulla perc. A kisvonat I megindul a föld mélyébe. Kttnynyedén siklik a keskeny síne! ken, csak a kötéseknél zökken nagyokat. A kanyarokban megcsikordulnak a kerekek, mintha fájdalmukban jajdulnának. Az éjjeli műszak, — húsz egynéhány bányász helyezkedik el az apró kocsikon. A délutánosokat váltja Springó Rudi csoportja. így ismerik őket Pötoron, meg az egész bányakörzetben. Springó Rudi javakorabeli, középtermetű, csupa izom férfi. Némán, magába mélyedve ül. Olyan érzése támad, mintha a vonat állna és a föld futna alatta. Az érzékszervek csalóka játéka. Közben a kisvonat gördül tovább, és minden méterrel beljebb jut a föld gyomrába. Behúnyja a szemét és képzeletében visszatér övéihez. A gyerekek — Vierka és Rudi már alszanak. A szomszéd szobában halkan szól a rádió, a bemondó éppen a híreket mondja. Ml ls történt ma a nagyvilágban? Mit csinálhatnak Grimau, a meggyilkolt spanyol hazafi árvái? Hány feleség, gyermek várja még haza bebörtönzött férjét, apját... Hányan lesik az egész világon most a rádió híreit... Eh! — hessegeti el a gondolatokat. Az asszony talán éppen most vetkőzik. A bársonyos női test összeolvad a takaró hófehér színével. Az állólámpa tompított fénye furcsa árnyakat vet a megvetett ágyra. Az egyik hely — az övé — üres. Bányászsors. Lágy, tüzelő asszonyi test helyett marad a lapát, a csákány durva nyele. Puha meleg ágy helyett hűvös bányafolyosó ... Felriad. Lopva társaira pillant, vajon nem olvastak-e gondolataiban. Gyerekes zavarban van. ő, a szigorú munkavezető egyszeriben érzékenykedik. Érzelgős bányászl Nem furcsa? Mindennap ezer veszéllyel vakmerően szembenéz, most meg hiányzik a puha ágy, a meleg asszonyi test. Hát az asszonynak nem hiányzik az acélizmú férfikar, a gyengéd férj? Az asszony Ilyenkor nyugtalan. Nemegyszer álmából riad és nevén szólítja, félti őt. A bánya félelmetes is tud lenni. Hirtelen megelevenedik egy emlék. Robbantáshoz készülődtek. Varga Gyula bácsi és Vaskó Pista két lyukat már kifúrtak. A harmadikkal bajlódtak, amikor megindult a fal. A fúrat nyomán zuhatagként omlott a homok. Ö is dermedten állt és nézte, amint a két ember tehetetlenül, halálra rémülten várja a vég beteljesülését. Gyula bácsi volt a veszélyesebb helyen. Bácsi? Miért ls bácsi? Hisz alig öt évvel idősebb nálánál. És a „bácsit" már deréken felül betemette a homok. Hiába próbált szabadulni, mázsás béklyó húzta le lábát. Ki gondolná, hogy a homok ilyen nehéz? És csak ömlik tovább. Vaskő Pista valamivel távolabb küszködik, derékig homokban, de ott az ömlés csendesedik. Pista kétségbeesetten kiáltozik. Gyula bácsi hangtalan. A homok már nyakáig ér. Talán meg is békült sorsával. Hozzá rohan. A homokhalom már ajkát is betakarta és zuhog tovább. Nagyokat prüszköl, az apró kristályokat fújja, köpködi kétségbeesetten. Néhány pillanat és megfullad. Keze tehetetlen, a homok mint valami acélmarok szorítja. Pillanatokon múlik az élet. Agya lázasan működik. Társát nem hagyhatja ott veszni. Ösztönszerűen kaparni kezd, tíz körmével szabadítja Gyula bácsi száját, hogy levegőt kapjon. Közben megérkezett a segítség. Segítség? Hisz a többiek elrohantak. .. Nem gyávaságból. Az életösztön megbénítja a gondolkodást. Még ebben a pillanatban se haragszik rájuk. Emberek, ragaszkodnak az élethez. Ű is, Gyula bácsi is. ÜJult erővel kaparja a homokot, Gyula bácsi száját egyegy pillanatra szabaddá teszi. Lassan ő Is homokbörtönbe kerül, de keze még szabad és kapar, kapar! — Rudi, menekülj! — suttogja a fuldokló Gyula bácsi. — Jaj, jajl Segítség! Segítség! — ordít fejveszetten Vaskó Pista. — Ne óbégass! A homok ömlik a fúrat helyén. Tíz ujjahegyén kiserken a vér. Fájdalmat nem érez, de Gyula bácsi langyos lehellete újabb erőt önt ereibe. Lélekzlk! Él! Percek, órák múltak el? Kl tudja? Amikor a homok ömlése csillapodott és végül megszűnt, rogyadozott a fáradtságtól. De Gyula bácsit kiszabadította. Ujjahegyeiből csöpögött a vér, minden porcikája sajgott. Amikor Gyula bácsi ernyedt, erőtlen karjaival megölelte, leírhatatlan melegség öntötte el. melnek, mások munkáját végzik. És akkor az igazgató lerohan a bányába és felteszi a kérdést: — Emberek, mi van maguk kai? Megmondták neki. — Sok a bajuk — főleg az aktatologatókkal. Az ő hanyagságuk miatt dolgoznak többet. Három nap alatt kétszázhatvan támvasat szereltek le és hoztak át egy másik falról. Egy-egy darab hetvenhat kiló. Hát ez a bajuk. Megmondták azt ls, hogy egyetlen emelőjük sincs. De a raktáron hat vár javítás— Nem kell arra várnunk, amíg az igazgató jön hozzánk. Elmegyünk mi hozzá. Azért Igazgató, hogy rendet teremtsen ... De most munkába.. A bányászok lassan szétszélednek. Innen, onnan még káromkodás hallatszik, ez a „fentieknek" szól. Kiömlik, feloldódik a haragjuk. A szalagon meg ömlik a szén, telnek a csillék, a vagónok. roskára ráborult az éjszaka. A környező dombokról üde szellő suhan a völgyön át. A lámpák kör alakban vetítik fénycsóváikat a lejtős utcák kölantásból is ért. Már megint a bánya? Ojra csak a bánya? — Többé elő ne forduljon! A két gyerek csókot nyom anyja, apja arcára és vidáman szökdécsel a lépcsókön lefelé. — Te mindig olyan szigorú vagy — szólal meg az asszony, — A bányában eleget idegeskedsz, legalább itthon nyugodj meg. Mit ls mondhatna erre. Szótlanul falatozik. De csak részben ad Igazat az asszonynak. — Lefekszel? — Nem... El kell mennem ... köszönhetem. Azóta is egy csoportban dolgoznak. emelőt is, támvasakat ls. — Rudi, mit gondolsz — szólal meg egyikük —, bolondnak néznek bennünket ott kerüU^Hasi^a "döntötte'és be'te- ^ mette a leomló fai. Már az — Rudi, az életemet nekeď ra. A bányász meg szerezzen vezetőre. A járdák kihaltak, csak egy-egy megkésett járókelő lépteinek kopogása visszhangzik tompán. A huszonnégyes tömb első emeletének ablakán éjjeli lámpa sápadt févet: dicsérnek. Mikor nem: nye szűrődik ki. Egy bányász élettel is lRC7ňmnlt Miiven csodálkoznak és szidnak. Kü- felesége ágyat vet. MegnyújEvorsan is m ľ L ven lünben kl törődlk velünk? M

i" tott árnyéka ím

b°'y°8 a {

ehér " r™

g,

y'

8LJl

yJ" csoda rend ez, hogy amit ki falon. A fény mozdulatlan, lep^ea előtte az eeész élete ne

m P°

fázun

k magunknak, az- csak az árnyak táncolnak. Fény i e p e reg e i o r t e az egesz eiete. z

a, nem törődnek nélkül nem lenne árnyé

k. s a Körötté miiľden sötft' óriási ~ A brigád tán ezért ala- Mny a bánya sötét mélyéből ^Jny ény súllyal nľhezedlk r ľa beôm hogy mások munkáját is érkezik a barna kőzetből fel- -morkás lott föld. Kezével még kis he- e végezze? Emlékszel két év- «

t . ő tak a lámpa h

a_ H

a ^^ r

é lyet csinált szája körül. Még vei ezelőtt is... — Megint a brigád? Felfortyan, de parancsol dühének. — Megint... — Mindenre Jut időd, csak itthon nincs egy perc maradásod ... Az ablakon beragyog a reggeli napsugár. Sok millió kilométer távolságból hozza a fényt Sprlngóék szobájába. Az asszony kihogy valamit tennie kell. A feleség ős a két gyermek a brigádtól vár segítséget Hol, hogyan kezd]e? A bányában nem tétovázna, mindig tudja ml a teendője, de most? Végül is a brigád elé állt és feltárta mindazt, ami napok óta emésztette. -^^egítenünk kell... fs segítettek. De ma újra összejön a brigád. Ezért nincs a családra több Ideje. Mások hibái, a brigád tagjainak kisiklásai rabolják el az idejét. Dehát a bányászok nem angyalok. Angyaloki Furcsa hasonlat. Képzeletében megjelennék a szénportól fekete arcú, pufók angyalkák a föld mélyén és ájtatos zsoltár helyett afféle bányász-strófákat zengenek. Mit ls kezdene a bányában angyalokkal? Kemény legények kellenek oda, akik acélmarokkal szorítják a lapátot, és ha káromkodnak is, de felszínre küldik a közel hét tonnát személyenként ... A

BÄNYÄSZKLUBBAN Springó Rudi brigádja gyülekezik. Brigádügy — mondják. A brigádvezető vár egy kicsit, így illik az ügy komolyságához. A néhány pillanatnyi csendben feszülnek az idegek, a várakozás izgalmat rejt. — Brigádunk tagjáról, Főgel Lászlóról lenne szó. Négy gyermek apja, az ötödik útban. A fizetését gyakran elissza, a szoknyát házon kívül se veti meg ... Nem vagyunk erkölcs. ... , , . „„ Maouon i« iňi .miivcii, i* 8

é

d asszonyi testet, amelynek csapongó — segítsen a brigád. c

ső

S

Zök, de az öt gyerek az ő egy-két lélekzet. Azután... Kö- Nagyon >s ,ól emlékszik At- t

rnyéka a y

fér) ür

e'

en m

a

y

rad

t Ha valaki hűtlen - felesége m(lve

i gondoskodjék is róluk. vetkezik az „életfilm" utolsó dobták őket a 1112-es részleg kockája... re, mert az ottani csoport csak S ekkor valami egészen fur- ötve

n százalékra teljesítette a csa, váratlan dolog történik. a te™®

1Bokáján erős szorítást, sajgó ~ Elégre brigád vagytok, rándulást érez. A test azonban mutassátok meg .. így indokolták az áthelye ágyára vetődik. a brigádvezetőhöz fordul. Én Brigád ide, brigád oda, emberi kihez forduljak panasszal, hogy kötelesség. Tf EGGEy verőfényben für- 3 férjemet elrabolja a brigád, A brlgádvezetö hang]a elfúl

> -tt dik a táj. Az emeletes Pe

d

iS a család nehezen nelku- Talán lzgalmábarlj talán hara

g. házak mértani pontossággal loz

i • • • jában. Miért is van annyi csa1KV lnnnK

n,

rHK a

7 „rriHEvp sorakoznak. Ablakaikon csil- Furcsa az élet — csupa fény, lédl probléma a bányászok kömozdulatlan, mellkasa össze- '"o™""

1\ az a

l"

ely

e lógva verődik vissza a fényes csupa árnyék. A fény ömlik, rében? A környez

et, a nehéz szorul a bordák hajlanak a te- A " 8«' ««>«• n

e7

r

0 „apsugár. A kicsi erkélyeken árad s közben árnyakat vet... föld alattl munka a söt

étség, her alatt, minden nlllanatban m^

0

k

e

z^

b

s^

tS

ef4

8

e

S

n

d té

r. ágynemű fehérlik. A férj homlokon csókolja az a mélység nemcsak a kérge

t asszonyt. Megértő lőlek. Igazan keményíti, az emberi lelket ls. kevés időt tölt a családdal, AZ alkohol is gyakori szenveNemcsak munkavezető, négy dély. évvel ezelőtt a brigád is veze- A brigád tag)

a, h

aii

gat

nak. tőjévé választotta. Hja, a bn- Mmdenki a szomszédjától várgád... Igazán négy éve ala- ja az els

ö véleményt. Azután kult? Talán csak papíron . é , sz61ásr

a emelkedik az Együtt dolgoztak azelőtt ís. her alatt, minden pillanatban össze is roppanhatnak. Mikor , . ,„, „ ls következik a szörnyűséges, d

eP,

£e

1"

1 ,f

rt a ví

z' a m

a8

a

s" utolsó roppanás? Kínos másod- ff* halászcsizmába ls bepercek telnek el. Bokájában folyt. De fejtettek. Egy hónaújabb rándulást érez és meg- p

o.

n belül elérték a száz sz

á" mozdul körülötte a föld. A rán- zdléko

tdítás másodszor, harmadszor Az előbbi csoport a Jó falon za az éjjeli műszakból. Az asz is ismétlődik. Életereje egysze- se dolgozott jobban. szony éppen reggelit tálal, a Nagykürtös — bányásztelep. Ébredezik az új városka. Springó Rudolf, a középtermetű, zömök férfi most tér haw u , - . . . tgyuii uoiguzian nimuu 13. „

o

v.i, riben visszatér. Semmi kétség, Két évvel ezelőtt, május ki- gyermekek iskolába készülőd-. Beneveztek a versenybe, ezt 8

y valaki a lábánál fogva ránci- lencedlkén, huszonnégy teljes gálja. A társai! órát volt brigádjával a föld Centiméterenként vonszolják al

a«- ŰJ falat nyitottak, ettől ki a súlyös földréteg alól. függ

0" a további termelés. A zömök, izmos ember ernyed- Sprlngóék vállalták a huszonten, erőtlenül nyúlik el a föl- n

éSV 6rá

tdön. Szfl, egyetlen köszönő szó Springónak nem megy a fe sem jön ajkára. Erre is kép- jébe telen. Arcát vér borltja, az éles munkát várnak, a hivatalnok homokszemcsék leköszörülték meg egyszerűen kijelentheti: arcbőrét. De él! És ismét visz- emelő nincs. Mert mondjuk a szatér családjához ... A föld nem adja olcsón kihcseit. A bányászokra nap mint nap ezernyi veszély leselkedik. nek. — Rudi, a leCke? Rudi, a kisebbik, büszkén szembenéz apjával. — Megvanl — Meg is mutatnád? A fiú előhalássza táskájából hogy" tőlük "becsületes fü

z

t

e

tf. Apja röpke pillantást vet rá és a fiú felé fordul. — Nem te írtad. A fiú arcát pír önti el, és ía7tárnľk'7lhanykgoljä"ä

Jmun- restellkedve szegi le fejét. káját, de van felettese. A fe- ~ Vierka, te csináltad? lettesének tovább! felettese... A leány bólint. Minek hát a felettes? Ml len- — Szép, hogy segíteni . .,ai „i - „<„„i, l

o r™ — Azt mondják, az első felľoľta

k ezzeľ nú sem szódás a leg.ohezobb, így Ja A kiforrott, összeszokott kollektíva dolgozik, mint eddig. Mostanáig csoportnak, ezután majd brigádnak nevezik őket. Kezdetben valóban úgy tűnt, csak a cégtábla változott. Springó munkavezetőt kemény legénynek ismerték. Egyszer még az apját is hazaküldte, nem is küldte, hanem kizavarta a bányából. Az ő csoportjámásodiknak jelentkezem ... Rudinak Igaza van. Aki saját gyerekeiről nem gondoskodik, rosszabb az állatnál. Mit várhatunk ilyen embertől? Egymásután emelkedtek a karok. Záporként hullanak a szitkok a fiatal bányász fejére. — A gyerek ne szenvedjen a szülő miatti — Adjunk határidőt. Vagy „ . x , , , . ne, ha a bányász is azt mon- akarsz, de ez nem segítség, B OK nap , nap utan teicsatoi- dan

ä. Rend)élli nincs támvaS( Ha Rudi valamit nem tud, maják sisakjukat, nyakukba várunk — elvégre az ő dolguk, gyarázd meg neki, ne csináld Igazuk lehetne, de ettől még meg helyette. Mi lenne, ha a nem lenne szén. bányában is ... Springó csak hosszas gon- Tekintete hirtelen a felesédolkozás után szólal meg. géével találkozik. A férj a pilakasztják lámpájukat és elindulnak a sötét, nyirkos folyósókon. Huszonkét óra tizenkét perc. A kisvonat lassít, vagy kettőt még zöttyen és megáll. A bányászok komótosan lekászálódnak. Ki-kl megindul a munkahelyére. Kettő robbanóanyagért, a többi a fal felé. A lőmester mint valami orvos, mikor betegét kopogtatja, keresi a fúratok helyét. Alaposan megfontol mindent, mert'ha jól helyezi el a töltetet, sok munkát megtakaríthat. Attól függ, a robbanással mennyi szén hull a szalagra. Néha a fele, sokszor csak a negyede. A munka megkezdése előtt néhány percre összejönnek. Az ilyen megbeszéléseket sajtótízpercnek nevezik. Bizonyára tévesen. Mert ha esik is szó sajtóról, világeseményekről, mindenekelőtt saját ügyeiket tárgyalják. Ezúttal Springó Rudolf, a munkavezető szól. — Mióta brigád a brigád, még nem fordult elő, hogy lemaradtunk volna a tervteljesítéssel ... Pedig ennek négy éve. — És ez csak a mi hibánk? — szólal meg egy dörgő hang. — Nem dolgozunk eleget, mások helyett ls? A bányászok haragosak. Nem jó jel, de Igazuk van. Támvasuk tegnap se volt, ma sincs. Le kell szereinlök a régi állásokat. Ez pedjg a szerelők dolga lenne. Az irodában egyetlen kézlegyintéssel elintézték: más dolguk van, nincs idejük. Nekik lehet Idejük? A terv nem számol a vasak leszerelésével. A csoport fele mégis ezt csinálja. Nem terpf-'-— A komoranyi villanyerőmű építése (Jaroslav Pacovský felv.J ban dolgozott és azon a napon észre tér, vagy megválunk tőle. borvirágos hangulatban érke- Válasszon, zett műszakba. A fia vele sem Nehéz szó: válasszon... A teketóriázott. brigád erős, összetart. Ez a jó A brigád megalakulásakor kereset alapja is. Springó briazt mondták, most egymásért gádjáb

Ďi se

nki se távozik szlis felelősséget vállaltak Me- VGSen A szavakból erő önb

i. lyik bányász nem érez felelős- z séget társáért, akár a brigád ' ' tagja, akár nem? Néhányan a legnehezebb, ezt a feltételt is mosolyogták, miféle adják. Az utolsó érv: — Az iszákosság nem betegség, de még, ha az lenne ls, gyógyítható. Itt a példa: Varmeg fontoskodás ez. Hm. Minden ment tovább, mint valaha, mégis történt valami. Egy alkalommal V. Józsefné ga Jóska mennyit megivott vaállított be hozzá. A férje miatt laha. Most egy csöppet se jött. Látszott rajta, szeretné kényszeríthetsz bele. magát tartani, de szemét elön- A példa ereje hat. A teremtötte a könny, ajka vonag- ben mocorgás támad, lott. Minden pillanatban feltör- Fógel László magába roshet belőle a zokogás. A brigád- kadta

n ül, nem szól. Szívesebvezető meglepődött. Csak nem ben lapátolna hason ai

acS

0ny történt ba ? Fér ét ismeri. Kl- „

Äi!Jth

a„ váló munkás, csak gyakran ^

atba

n; t

f

ársa

,

u

sff®

r

e; megfordul a kocsmában. Dehát hányását hallgatja. Határidőt találni ott másokat is — bá- k

aP> s o bólint, nyászt is, nem bányászt is. A brigád szétszéled. Lopva, — Nem ad haza pénzt — pityeredett el az asszony. — Örökké részeg. társait kerülve kiandalog Fógel László is. De pont szembe találja magát Springó Rudival. Nagyon megsajnálta a két Tekintete zavaros, arca vörös, gyermek anyját. Mit mondjon szemhéja duzzadt, mint sírás -neki? Vigasztalná, hogy lelké- után. re beszél a férjének, próbálná vele elhitetni, hogy a részeges ember a munkavezető szavára egyszeriben megváltozik, de ez reménynek ls kevés. Az asszony bánatosan, segélykérően emelte rá tekintetét. — Azért ezt mégsem kellett volna tennetek ... A brigádvezető megveregeti a vállát. Elbúcsúznak. A délutáni napsugár beragyogja arcukat. Hazafelé, . pihenni indulnak, de — A brigád tán segíthet... gondolataik már valahol a báA brigád... A brigádtól vár ny

a mélyén kalandoznak. Rövid — három-négy órai pihenés után újra nyakukba akasztják a lámpát, fejükbe nyomják a kemény bányászsisakot. — segítséget. Hozzá — rpunkavezetőhöz már fordultak segítségért, de a brigádhoz... Brigád ... brigád ... Az asszony kisírt szemét álmában is látta, esdeklő szava ~ — — — napokig a fülében csengett. Huszonkét óra nulla perc. Mint Mintha igézet, ismeretlen erő mindennap, a kisvonat ismét kerítette volna hatalmába, megindul a föld mélyébe ... A találkozás óta érezte, tudta, ZSILKA LÄSZL0 ÜJ SZÖ 4 * 1983. május 9. l