Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-08 / 126. szám, szerda

lI ŰJ SZÓ MÉLTÓ VÁLASZ Az élenjáró dolgozók felhívására — a Matica Slovenská megalakulásának lüü éves évfordulója tiszteletére — a ievicei járási könyvtár dolgozói méltó kötelezettségvállalással vála­szolnak Elsősorban is az olvasók tá­borának kiszélesítését tűzték ki cé­lul A mezőgazdaság megsegítéséről sem feledkeztek meg. A tavaszi és az őszi hónapokban a szövetkezetek többségében különböző szakkönyvek­ről beszélgetést rendeznek. Vállalásukban leszögezik azt is, hogy az elkövetkezendő időszakban nagyobb gondot fordítanak az ifjúság­ra, valamint a szocialista munkabri­gád címért versengő kollektívákra. Mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy olyan irodalmat biztosítsa­nak részükre, amely elősegíti nevelé­süket, szaktudásuk növelését. A járási Jól teljesítik feladataikat A Topoľčianky! Állami Erdőgazdaság a nitrai járásban azok közé az üzemek közé tartozik, amelyek idejében, sőt ha­táridő °I'jtt teljesítik feladataikat. Az első negyedévi tervet is határidő előtt teljesíti tték és a 300 erdei köbméter fa helyett 497 köbméter fát adtak el. Ami az exportáru kitermelését illeti, abban sincs fennakadás. Az üzem jé ki­viteli árut állít elő. amit az is bizonyít, hogy eddig még nem volt elégedetlen egy vevője sem. Jaroslav Rajniak, Nitra könyvtár dolgozói nem feledkeznek meg saját szakmai tudásuk gyarapí­tásáról sem. A könyvtár két dolgozója főiskolán folytatja tanulmányait. Az önkéntes könyvtárosok részére pedig két-háromnapos szakmai megbeszélést rendeznek. Hudec Olga, Levice A járási könyvtárban jól érzik magu­kat a látogatók. (Német J. felv.) SOK VITAMINT Tavaly a zöldségtermelésben hiá­nyok mutatkoztak. A Veľká Paka-i szövetkezetben most is az a helyzet, hogy a kertészetben kevés a munka­erő, nincs utánpótlás. A szervezés azonban odavezetett, hogy az idén jobb munkát fejtenek ki. A kertészet­ben dolgozók elvetettek két hektáron hagymát, fél hektáron karottát, kiül­tettek 75 000 kelpalántát, 60 000 ka­ralábét, 45 000 káposzta- és 20 000 da­rab karfiolpalántát. Ezenkívül kiültet­tek 60 000 salátát, amit május 9-re, hazánk felszabadításának ünnepére a piacra is adnak. A nagyobb jövedelem kedvéért szükséges volna bevezetni a villanyt, hogy a kertészetben az évek óta kihasználatlanul heverő öntöző­berendezést végre hasznosíthassák. Az Orechová PotÔň-i Barátság EFSZ­ben a XII. pártkongresszus címet vi­selő brigád tagjai két hektárral bőví­tették a kertészet területét, hogy ők is több zöldséget termeljenek az idén. A kollektíva tagjai elültették a hagy­mát, kiültették a paradicsom-, ká­poszta-, paprika-, karfiol- és a kelpa­lántákat, összesen 150 000 darabot. Az EFSZ-ek arra törekednek, hogy nagyobbítsák a kertészet területét és több zöldséget termesszenek. Helye­sen teszik, mert így több vitamindús zöldség jut a dolgozók asztalára. Kárász Zoltán. Bratislava < éá$%i>á' mímtií A Barátság Szövetkezet szeti csoport. XII. kongresszus brigádja címet viselő kerté­(Iró István felv.) 3imo- - 1963 Másodszor találkoznak az euró­pai műszaki sajtó képviselői • A megbeszéléseken mintegy 50 külföldi szaklap szerkesztője vesz részt • Egyedülálló kultúrtörté­neti kiállítás 0 Mit ír Brnóról a külföldi sajtó? Nem egészen öt hónap múlva nyitja meg kapuit — immár ötödször — a brnói árumintavásár, melyről nyugod­tan elmondható, hogy rövid története fnlyamán olyan hírnevet vívott ki ma­gának. amilyenre aligha van példa a számtalan nemzetközi vásár történeté­ben. A brnói vásár ezt a sikerét az évről évre növekvő színvonalával érts el . . . Írásunk a vásárra való előké­születi munkálatokkal és avval fog­lalkozik. hogy miiven visszhangja van a világban, milyen kultúrpolitikai, gazdasági stb. események játszódnak le az idei vásárral párhuzamosan Brnóban. AZ ÓHAJ VALÖRA VÁLIK Tavaly a kiállítás vezetősége a vá­sár alkalmával — első ízben Európá­ban — megrendezte a műszaki sajtó képviselőinek nemzetközi találkozó­ját. A tanácskozáson — a hazai új­ságírókon kívül — mintegy 30 közis­mert külföldi műszaki lap szerkesztő­je vett részt. Megbeszéléseik tárgyát elsősorban a szakmabeli tapasztalatok átadása képezte, de összejövetelük éredménye a vásár külföldön való népszerűsítésében is érezhető. Az idei találkozó megtartását — melyen kb. 50 külföldi lap munkatársa vesz részt — az elmúlt évinek résztvevői kér­ték. Célja ugyanaz, mint a tavalyinak. A három fő beszámoló — mindegyik más témával foglalkozik — közül egyet a Szovjetunió, egyet Csehszlová­kia, egyet pedig Anglia küldötte mond. A IX. SZÁZAD EMLÉKEI Éppen 1100 esztendeje annak, hogy Morvaország földjére léptek a nagy hittérítő testvérek — Cyril és Metód Ebből az alkalomból a Nagymorva Birodalom ezeréves kultúrája és tör­ténelme címen egyedülálló kiállítás nyílik Brnóban, a Művészetek Házá­ban. A kiállítás elsősorban az archeoló­giai kutatások eredményeire támasz­kodik, de bemutatásra kerül minden olyan tárgyi és írott emlék, mely meggyőzően bizonyítja majd a kül- és belföldi látogatók előtt a Nagymorva Birodalom magas kultúráját és fejlő­dését napjainkig. Az árumintavásár, illetve a kultúrtörténeti kiállítás megtekintőinek azonban arra is nyí­lik lehetőségük, bogv meglátogassák az archeológiai kutatóközpontokat. KÜLFÖLDI LAPOKBAN JELENT MEG Journal de Comercio — Brazília: „A brnói vásár neve elválaszthatat­lanul összeforrt B kiilönbözö tudo­mányos konferenciákkal Brno az a hely, ahol a világ legkiválóbb műsza­ki szakemberei adnak egymásnak randevút." VolkSstimme — Ausztria­„A világ nem egy szakembere illet te már ilyen szavakkal a brnói vá­sárt: a technika világbemutatója." Agefi — Belgium: „Brno — rövid idő alatt — nemcsak nemzetközi kereskedelmi, Hanem olyan világközpont is lett, ahol mű­szaki ismereteket is cserélnek." -kj­Gyógyszer az orvos és a laikus kezébeo = Minden járásban komoly és m élyreható munkát fejt ki az orvosok — és gyógyszerészek különleges bizottsága, amely a gyógyszeripari ké­— szítményekkel való helyes gazdálkodást és a gyógyszerek ésszerű al­== kalraazását elemzi Szinte hihetetlen, mennyi pénzbe kerül az egész­es ségügyi intézeteknek a gyógyszeres kezelés. Az orvosságokra kiadott — összegek milliókra rúgnak. E bizottság ülésein többek között például — arról tárgyalnak, hogy egyes orvosok elég felelőtlenül, recepttel in­== tézik el igen sok páciensüket, meg sem vizsgálják őket, vagy arról, hogy diktáltatnak maguknak egé szségestől, betegtől egyaránt... Per­== sze, ilyenkor szóba kerül mindaz, amivel a rendelőorvos naponta ta­Iálkozik: a kezelést igénylő emberek sokasága, az orvosi tanács sem­— mibevevése az egészségügyben dühöngő papírkór stb. A gyógyszert — a lakosság java része egyszerű receptre kapja, s az emberek már el­™ felejtették, hogy ha ára nincs is, értéke bizony van. De most nem az —- a célunk, hogy a gyógyszerpazarlás gazdasági vonatkozásaival fog­~ laikozzunk, hanem rámutassunk mennyire káros jelenség az elhara­pődzott orvosságszedés, ami nem más, mint módszeres méregfogyasz­~ tás. A gyógyszer arra való, hogy gyó­gyítson. Vannak clyan gyógyszerek, amelyek a gyógyult beteget felerősí­tik, pótolják nála mindazt, amit be­tegsége folytán elvesztett, vagy nem tudott megszerezni. A különféle gyógyszeripari készítmények arra va­lók, hogy a veszélyeztetett környe­zetben élőknek lehetővé tegyék a betegség elleni védekezést. így foly­tathatnánk még sokáig, részletezve egyes készítmények sajátos, gyakran csodálatosan célszerű tulajdonságait, amelyeket az orvos betegénél meg­felelő módon alkalmazhat. Sajnos egyes gyógyszerektől és hatásuktól túl sokat várnak az emberek. A köz­tudat sok esetben csodaszerré vulga­rizált egy-egy modern orvosságot, anélkül, hogy az emberek megtanul­tak volna vele bánni. Néha komoly emberek, akiket a saját szakmájuk­ban kitűnő specialistának tartanak, de a gyógyítás tudományában laiku­soknak számítanak, minden lelkiis­meretfurdalás nélkül ajánlják mások­nak saját gyógyszerüket, vagy végig­próbálják magukon egész ismeretsé­gi körük különféle gyógyszereit. Használ vagy nem használ? ... Sok­szor nem is merül fel a kérdés, s máris szedik a következő orvosságot. Az emberek lassan már úgy kínál­ják egymást tablettával, mintha cu­korka lenne Hogy az orvosok szigo­rítottak valamit a receptíráson, vagy sokat kell várni a rendelő előtt? Se­baj, egy-két korona nem a világ, kap­ható a patikában mindenféle orvosság recept nélkül is. Ha valaki bekukukcskálhatna a ma­gánlakások kredenceibe, éjjeliszekré­nyeibe, sok helyütt régi és új gyógy­szerek, érintetlen és félig fogyasztott orvosságok, tabletták, drazsék, szi­rupok, kúpok, cseppek egész töme­gét találná. Ahol hiányoznak az első­segélnyújtás alapvető kellékei (köt­szer, hidrogénhiperoxid, olló stb.), megvannak mindazok a felesleges dolgok, amelyek a felnőttek, de külö­nösen a gyermekek egészségét veszé­lyeztetik. A régi gyógyszer hatását veszti, vagy megromlik. A szakszerűt­lenül adagolt orvosság egész más ha­tást vált, ki mint amilyent szeret­nénk. Eltéveszteni a gyógyszert, kü­lönféle hatású szereket egyberakni, nyitva tartani a fiókot, ahol az or­vosságok vannak — előbb vagy utóbb bekövetkező biztos szerencsétlensé­get jelent. A gyermek nem tudja, hogy a koponyával, vagy „méreg" jelzéssel ellátott üveg a halálát je­lentheti, de a csokoládénak látszó drazsé is súlyos bajt idézhet elő ná­la. Az orvos azért adagolja cseppek­ben, kanalanként, tablettánként a gyógyszert, a patikus azért hangsú­lyozza, hogyan kell. használni s ezért látja el gondos és pontos utasítással a beteget, mert a gyógyszer valóban csak tudományos alapon alkalmazva áldás, minden művelt, lelkiismeretes embernek végre be kellene látnia, hogy a gyógyszerként használt vegyi anyagok legtöbbjével csínján kell bánni. Azoknak az anyagoknak a legtöbb­jét, amelyektől egészségünk védelme függ, a konyhakertben vagy a zöld­ségesboltban szerezzük meg, ne a pa­tikában. Idegesek vagyunk, fáj a fe­jünk, rossz az emésztésünk, vagy ál­matlanságban szenvedünk? Még mi­előtt orvoshoz fordulnánk, magunk vizsgáljuk meg életmódunkat: hogy állunk a napi munkabeosztással, az étkezéssel, a pihenéssel, a sporttal, a szórakozással, a szenvedélyekkel. Aki ésszerűen dolgozik, megtanulhat ész­szerűen élni is. Új életet kezdeni a család és a munkatársak segítségé­vel, s az egész környezetnek keve­sebb patikaszerre lesz szüksége. Sen­ki se kényszerítse az orvost gyógy­szer rendelésére, s bízzon az orvos jól megfontolt tanácsaiban Is. Ám, ha az orvos alapos vizsgálat, a be­teg állapotának ismerete alapján asztalhoz ül, hogy felírja a szüksé­ges .gyógyszert, lelkiismeretesen ve­gyük be a megállapított Időben és adagban egészen addig, amíg az orvos rendeli. Szívleljük meg önmagunk, csalá­dunk s társadalmunk egészsége ér­dekében: Sohse ajánljunk orvosságot másnak, csak orvos vagy gyógysze­rész utasítása szerint használjuk a gyógyszert, amire pedig már nincs szükség, azt dobjuk el, amire még szükség lesz, azt jól zárjuk el a gyer­mekek elől. A cseppfolyós orvossá­gok üvegeivel a gyógyszertáraknak segíthetünk, s az államháztartásnak mentünk meg felbecsülhetetlen érté­keket. DR. SZÁNTÖ GYÖRGY Pionírok a CSISZ IV. kongresszusáról A komárnói Járási Pionírház meg­hívta beszélgetésre —• a pionírok közé — Zsibrita Mária elvtársnőt, a járási CSISZ-szervezet elnökét, aki részt vett a CSISZ IV. kongresszu­sán. A beszélgetés szívélyes légkör­ben folyt le. Utána a rajtanácsok elnökei hasonló akciók megrendezé­sét kapták feladatul. Bende István, Komárno / f t t A DOLGOZOK KEIDEMENYEZESENEK KIBONTAKOZÁSÁT Pártunk XII. kongresszusa hangsúlyozta az irányító tevékenység színvonala emelésének szükségesságét a gazdasági, az állami és a tár­sadalmi irányítás minden ágazatában. E feladat megoldása nemcsak a jelenlegi gazdasági nehézségek leküzdése miatt, hanem szocialista tár­sadalmunk továbbfejlődése szempontjából is fontos. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM FEJ­LESZTÉSE lényegében tudatos, terv­szerű folyamat, melyet irányítani csakis tudományos alapon lehet. Eb­ből következik, hogy a feladat meg­oldásánál nem lehet ösztönös, ötlet­szerű rögtönzéseket, vagy a hatalom átvételekor és a szocializmus alap­jainak építésénél használt módszere­ket változatlanul tovább alkalmazni. A kialakult termelési viszonyokból, a reális társadalmi fejlődési folyamat­ból és a kitűzött célokból kiindulva kell tehát a problémát megoldani. A megoldásnál azonban nem támasz­kodhatunk másutt elért tapasztala­tokra, mert e problémát a múltban sehol sem oldották meg teljes egé­szében — a Szovjetunió idevágó in­tézkedéseit is csak most próbálják ki a gyakorlatban —, ezért egyedül az elmélet és gyakorlatunk egységéből kiinduló marxista elemzés útján lehet a megoldáshoz eljutni. A probléma tudományos elemzése természetesen Igen sokoldalú, bonyo­lult eljárás. Általános elfogadott elv, hogy az elemzésnél a gazdaság és a politika viszonyának lenini értelme­zéséből kell kiindulni. A gazdaságon (politikai gazdaságtani értelemben vett gazdaságon) az embereknek a termelési folyamatban elfoglalt egy­más közötti viszonyát értjük a társa­dalmi fejlődés bizonyos fokán, s ez a társadalmi élet alapja. A politika, mint az osztályok közötti viszonyok összegsége, melynek magva az állam­hoz és az államhatalomhoz való viszony, a gazdaságtól függően válto­zik, fejlődik. A politika tehát a gaz­daság tükröződése. Eme lenini meg­határozás alapján tudományos, gaz­dasági és politikai életünk szaka­szain, a lapokban, különösen a Rudé právo hasábjain, széles körű viták folynak az irányítás problémáiról, melyek már gyakorlati eredményeket is hoztak. A népi ellenőrzés rend­szerére és a mezőgazdasági termelés irányítására gondolunk. E cikkben a tudományos irányítás mint a szocialista demokrácia fejlő­désének elkerülhetetlen feltétele problémájához fűzünk néhány meg­jegyzést. • Szocialista demokráciánk fejlődésé­nek célja a proletárdiktatúrának össznépi szocialista demokráciává való válása. E folyamat a dolgozók­nak az állam igazgatásában és a gaz­daság irányításában való fokozott részvételével megy végbe, melynek során demokráciánk új társadalmi tartalmat nyer. DEMOKRÁCIÁNK Ül TÁRSADALMI TARTALMA elsősorban abban nyilvá­nul meg majd, hogy az emberek szo­ciális helyzetében elérjük az egyen­lőség magasabb fokát. Ehhez nem elégséges a dolgozóknak az állami, politikai és társadalmi szervek és szervezetek munkájába való bekap­csolódása, hanem tisztán kell látni a bekapcsolódás célját és a cél eléré­sére irányuló tevékenység eredmé­nyeit ellenőrizni Is kell. A cél pedig az, hogy a dolgozók egyre fokozot­tabb résztvételével az Irányításban felszínre kerüljenek a társadalmi ér­dekek és az egyéni érdekek hajtőerői, amelyeket céltudatos Irányítással egyöntetű társadalmi hajtóerővé tu­dunk alakítani, szem előtt tartva a kommunizmust építő társadalom ob­lektív szükségleteinek elsődleges biz­tosítását. Az elmondottakból kitűnik, hogy az össznépi szocialista demokrácia az Irányításnak olyan rendszerét tétele­zi fel, amely: biztosítja a társadalmi szükségletek és az egyéni érdekek közötti összhangot a társadalmi érde­kek érvényesülése feltételeinek kiter­jesztése mellett: a tervezésben bizto­sítja a tudományos Ismeretek alkal­mazását; biztosítja a dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeltségét a kommu­nizmus építésében. A szocialista társadalom Irányítá­sának alapelve a demokratikus cent­ralizmus. Ez az alapelv nem tér ki az egyes irányító szervek belső össze­függéseinek részleteire, csak az irá­nyítás rendszerének alapvető voná­sait jelöli meg. Ezért az adott hely­zetben több olyan konkrét Irányítási rendszer is elképzelhető, amely biz­tosíthatja a demokratikus centraliz­mus elvének megvalósítását. A leg­megfelelőbb rendszer kiválasztásához az egyes Irányító szervek belső szer­vezetének működését kell majd meg­vizsgálni. Az azonban bizonyos, hogy az irányítás tárgyának jellege be­folyásolja a helyes irányítási szerv megválasztását, mert tekintetbe kell venni a népgazdaság, a kultúra, az igazságszolgáltatás stb., irányításának jellegzetes különbségeit. A DEMOKRATIKUS CENTRALIZMUS helyes értelmezésénél abból kell ki­indulni, hogy a magasabb és aláren­delt szervek hatáskörét csakis mint az irányítási folyamaton belüli leg­célszerűbb munkamegosztás kérdését foghatjuk fel A követelmény tehát az, hogy az Irányítással megbízott szervek hatáskörének kijelölését úgy kell megszabni, hogy minden szerv és szervezet hatáskörébe csak olyan kérdések tartozzanak, melyek felett teljes áttekintést nyerhetnek. Az össz­népi szocialistá demokrácia alapel­veivel ezért nem egyeztethető össze olyan igyekezet, amely az irányító tevékenység objektív feltételeire való tekintet nélkül a felettes hatóság ki­csinyes gyámkodására, a szigorú ad­minisztratív centralizáció elavult for­máinak felélesztésére, vagy a hatás­kör mechanikus decentralizációjára irányul. Az adott körülmények között első­sorban a központi irányítást kell megjavítani. Ez a követelmény azon­ban nem zárja ki azt, hogy a jövő­ben is lesznek olyan társadalmi kér­dések, melyek összefüggéseinek vizs­gálatát, megítélését és megoldását jobban intézhetik az irányító rend­szer alárendelt szervei, tehát a nem­zeti bizottságok, az egyes üzemek, stb. De ebből nem következik az, hogy a központi irányító szervek (minisztériumok, stb.J megszűnnek törődni a munkakörükhöz tartozó egyes társadalmi feladatok megoldá­sával és a társadalmi szükségletek biztosításával. Más szavakkal: a köz­ponti irányítást nem azonosíthatják az adminisztratív rendelkezésekre és utasításokra alapozott gyámkodással. AZ IRÁNYÍTÁS HATÉKONYSÁGÁ­NAK NÖVELÉSE természetesen nem korlátozódik szervezési és hatásköri kérdésekre, az alapelv két oldalának, a demokrácia és a centralizmus egyensúlyában tartására. A társadal­mi feladatok megoldása a termelés­ben, a tudomány terén a dolgozók egybehangolt közreműködésétől, azok Ül SZÖ 4 * 1963. május 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom