Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-07 / 125. szám, kedd

j% háború utolsó n •sí' Jöl 1| HÄ M Irta: VASZILIJ IVANOVICS CSUJKOV, a Szovjetunió marsalija Küstrin és Odera-Frankfurt között völgy terült el. 1945 február elején az 1, belorusz fronthoz tartozó 8. gárda- (volt 62.) hadseregcsoport, itt néhány négyzetkilométernyi felvonulóterepet foglald el. Már csak 57 kilométérre vo|t Berlin. A gárdakatonák megértették: ez az ugróhtd, hogy utolsó ugrással elérjük a fasiszta fenevad barlangját. Kitartóan bővítettük felvonulási terepünket. Április elején már két hadseregcsoport — egy gyalogsági és egy harckocsizó — meg mintegy háromezer löveg fért már el itt. Végre felvirradt az a nap, amelyről négy év óta álmodoztunk. Április 16-án hajnalban az Odera határvonalán döntő támadásba lendültünk, melyet tüzérségünk pergőtűzzel jelzett. A tüzérségi előkészület rövid ideig tartoW, de rendkívül erős volt. Ez adott „színt" az egész hadműveletnek. Pozsarszkij gárdaaltábornagynak jutott az a szerep, hogy a frontszakaszon egymástól egy kilométer távo-Uágban elhelyezett 265 löveg „zenekarát" vezényelje. Elkeseredett harcok után 6—8 kilométert nyomultunk előre és elértük a seelowi magaslatot. Az ellenfél itt erős védelmi állásokat épített ki. Itt meg kellett állnunk. Ismét elemi erővel lángolt fel a harc tüze, éjjelnappal folyt a küzdelem. A magaslatot elsőként Sugajev tábornok gárdahadosztálya rohamozta, utána Zalizjuk tábornok gárdahadosztálya következett Ismételt tüzérségi előkészítéssel, majd utána jól összhangolt döntő rohammal elfoglaltuk az összes ellenséges hadállást a seelowi magaslaton. Áttörtük az ellenséges védelmi vonalat és megnyílt az út Berlin felé. Hitler vezérkara összes tartalékait bevetette ellenünk. Naponta újabb ezredek és hadosztályok tűntek fel az ellenséges védelem hátában, egyik ellentámadást a másik követte. Ám nem volt olyan'erő, amely megállíthatta volna Sztálingrád hős gárdakatonáit, akik előre törtek, hogy kitűzzék a győzelem zászlaját a Reichstagra. Alakulataink áttörték Nagy Berlin külső védelmi övezetét és április 23-án már a belvárosban folytak a harcok. Csapataink menetközben több- helyen átkeltek a Spree folyón. A rohamcsoportok mind mélyebbre hatoltak Berlin negyedeiben. Minden utcát, minden egyes házat harccal kellett elfoglalniuk. A fasiszta gégemetszők érezték, hogy ütött a leszámolás órája és veszetten védekeztek. Ez azonban már halálos, agóniájuk volt. Április 30-án 23 órakor felfogtuk az ellenfél 56. harckocsizó hadteste vezérkarának rádiótáviratá-t. Orosz nyelven a következő üzenettel fordultak hozzánk: „Kérünk tüzet szüntetni. Berlini időszámítás szerint 24 órakor parlamentereket küldünk a Potsdami hídra. Ismertető jelük — fehér zászló. Várjuk válaszukat." Elrendeltem, hogy ezen a szakászon tüzet szüntessenek és fogadják a parlamentereket. Valami rendkívüli esemény volt kibontakozóban. 0 óra 30 perckor fehér zászlóval a kezében a német hadsereg alezredese tűnt fel a 35. gárdahadosztály 102. ezredének frontszakaszán és átadott egy levelet. Az állt benne, hogy Krebs tábornokot, a német szárazl!II;I l:[l:!lüini:ili:l!:l!!in l illlllll l lll i? Csujkov marsall, a második vi- | | lágháború ismert szovjet hadve- = i zére a vezénylete alatt álló 8. í % gárda-hadseregcsoporttal győzel- = I mes utat tett meg Sztálingrádtól f j= Berlinig. Az alábbiakban emlék- | j- iratainak abból a fejezetéből köz- = í lünk egy részletet, amelyben a | | Berlinért folyt utolsó harcokat | - ecseteli. = 1 ülllllMfllliniül I[I|]III!IIIII[|!II|[|IIII!I!!IMI1III!|[!I Illír földi csapatok vezérkari főnökét bízták meg, hogy tárgyaljon a szovjet hadvezetőséggel. Krebs tábornok 1945. május elsején hajnali 3 órakor a kíséretében levő személyekkel együtt felkeresett parancsnoki posztomon. Középtermetű, zömök, forradásos arcú férfi. Oroszul is tud valamit, a háború előtt a moszkvai német katonai attasé helyettese volt. Krebs közölte, hogy Hitler öngyilkos lett, s ő felhatalmazást kapott Goebbelstől és Bormanntól, hogy felkérje a szovjet hadvezetőséget, szüntesse be ideiglenesen berlini hadműveleteit. Én kijelentettem, hogy csak feltétlen kapitulációról tárgyalhatunk. Ezek után kissé elkomorodott, de tovább hajtogató az ideiglenes fegyverszünetet. Kräbs ajánlatáról azonnal értesítettük a front parancsnokát és Moszkvát. Május elsején a reggeli órákban kimerítő tárgyalásokat folytattunk a németekkel. Világossá vált; a hitleristák a fegyverszünettel csak időt akarnak nyerni, hogy ideiglenes kormányt alakíthassanak, amely megmenthetné a bomladozó hitlerista birodalom maradványait, felvenné a kapcsolatot az angolokkal és az amerikaiakkal, hogy éket verjenek közénk és szövetségeseink közé. 10 óra 10 perc. A szovjet kormány végleges válasza: általános vagy berlini kapituláció. Ha ezt megtagadják, tüzérségünk újra tüzet nyit. Közöltük Krebsszel a feltétlen kapituláció feltételeit. Azonnal Goebbelshez sietett. Május 1. Verőfény. Moszkvában ünnep. Itt, Berlinben még ágyúk dörögnek.- • A 94. és a 93. negyedért harcolunk. Ez már a Spree folyón túl van. Kitartóan előre nyomulunk. Elfoglaljuk a Gestapo székházát, összeomlanak az ellenség utolsó támaszpontjai. A hitleristák azonban tovább viaskodnak, minden sarkon „páncélöklösök" leselkednek ránk. 1945. május 2. Hat óra. Cseng a telefon: „Küldöttség jön Goebbelstől". Három polgári személy és egy katona lép be fehér zászlóval. A küldöttség levelet ad át. Értesítenek benne, hogy Goebels már nincs az élők sorában, dr. Fritsche, a propagandaügyi minisztérium egyik vezetője pedig kapituláciős nyilatkozatot tesz. — Mikor lett Goebbels öngyilkos? — kérdem őket. — Tegnap este a propagandaügyi minisztériumban. — Hol van a holtteste? — Elégették. — Ismerik-e a feltételeinket: feltétlen kapituláció. — Igen, tudjuk, elfogadjuk. AUTÓDARUKAT EXPORTÁLUNK A podpolanyi gépgyár munkásai és technikusai a második negyedévre 162 kollektív kötelezettségvállalást tettek, hogy' behozzák az első negyedévből származó lemaradást. A gépgyár dolgozói számos államba exportálják autódaruikat. Az idén nagy megrendeléseket kaptak a Szovjetunióból, Lengyelországból, Bulgáriából, Kínából és más államokból. F. Koczián — CTK felvétele — Rendben van. Vezessék ide Fritsche urat. Belép Fritsche. Beszélgetésünk rövid. — Van valamilyen ajánlata a további ellenállás megakadályozására? —• Híradási eszközöket kérek, hogy az egész néppel közölhessem a kapitulációt. Rádiót bocsátunk Fritsche rendelkezésére. A 4. gárdahadtest vezérkarából telefonálnak. Közlik, hogy Weidling tábornok, berlini helyőrségi parancsnok parlamenterei magasabb rangú szovjet parancsnokkal szeretnének beszélni. 7 óra. Megérkezett Weidling tüzérségi tábornok. Kérdem: Ön a berlini helyőrség parancsnoka? Weidling: Igen, az 56. páncélos hadtest parancsnoka vagyok. — Hol van Krebs? Mit szólt önnek? Weidling: Tegnap láttam őt a birodalmi kancelláriában. Ügy látszik, öngyilkosságot követett el. Krebs, Goebbels és Bormann tegnap elvetették a kapituláció gondolatát, de Krebs csakhamar maga is meggyőződött róla, hogy Berlin teljesen be van kerítve, és Goebbelsszel dacolva parancsot adott az esztelen vérontás beszüntetésére. Hadtestem csapatai ma fegyverletételi parancsot kaptak. — Az egész helyőrségben? Vagy csak az ön hatáskörében? Weidling: Tegnap este védekezésre adtam parancsot, de ... azután egy másik parancsot is kiadtam az ellenállás beszüntetésére. Érezzük, hogy a hitleristák körében teljes a zűrzavar. Nincs erejük a további ellenállásra. A szovjet hadsereg kilátástalan helyzetbe hozta őket. Weidling nálam írffe meg a fegyverletételi nyilatkozatot és átadja, hogy rádión keresztül kihirdessük a német csapatoknak. A nyilatkozatban ezt mondja: „A Führer öngyilkos lett... Megparancsolom: azonnal szüntessék be az ellenállást." Beljavszkij tábornokot, a hadseregcsoport vezérkari főnökét utasítom: — Ültessenek autóba egy szovjet és egy német tisztet, adják kehükbe a parancsot és az utcákat járva hirdessék ki a katonaságnak és a lakosságnak. Nemsokára megjött az utolső harctéri jelentés: csapataink találkoztak Kuznyecov hadseregtábornok rohamalakulataival. A Reichstag, a birodalmi kancellária környékén és az egész Tiergartenben (Berlin közepén) befejeződtek a harcok. A berlini helyőrség és a kormányépületeket védelmező SS-alakulatok megadták magukat. Bajtársaimmal kimentem az utcára. Köröskörül csend honolt. Szokatlan, különös csend, melynek olyan zengő melódiája volt. Valahol a közelben menetelő szovjet katonák léptei dobbantak. A 79. gárdahadosztály egyik százada menetelt. A gárdakatonák éppen most tisztították meg a keleti bunkert a fasisztáktól, akik megkísérelték az ellenállást. Ott dördült el az utolső lövés. Utolsó lövés... ésa gárdakatonák kivonultak Berlin főútjára. Diadalmasan és keményen lépkednek. Mennyi öröm és lelkesedés ragyog markáns és szép arcukon. Azt hiszem, még soha sem láttam ilyen osztagot. Vállvetve menetelnek egymás mellett Oroszhon hősei, akik nagy győzelmet arattak. Énekelnek. Szépen és olyan átéléssel énekelnek, hogy az embernek kedve kívánkozik közéjük állni éš elfelejteni minden fáradtságot. Már a téren vagyunk, a birodalmi kancellária közelében. Hirtelen zúgó és egyre erősödő orkánként feltör az orosz hurrá,' s viszhangzik minden iránybői. Még egy fél perc, s már nem érzem lábam alatt a földet. Vállukra kapnak a gárdakatonák, szinte a fejük fölött repülök. Talpra állnék, de nem engednek: a Volga partjaitól Berlinig eljutó sztálingrádi hősök erős karjai nem engednek. Katonák, drága katonáim! Bár tudnátok, mennyire szeretnélek mindnyájatokát megölelni, és atyailag, testvérileg megköszönni mindazt, amit tettetek! Ti vagytok a háború fő hősei! Örök üdv és tisztelet nektek a fasiszta hordák elleni harcban véghejvitt halhatatlan hőstettekért. Földig hajolunk bátorságotok, hősiességetek és vitézségetek előtt. A kommunisták pártja — korunk: bölcsessége és büszkesége nevelt ilyenné és vezetett nagy győzelemre I bennünket. ' JCuítúxa FESTŐ A MUNKAHELYEN Rövidesen 30 esztendeje lesz, hogy lúiius Buko- vinský festőművész letelepedett a kelet-szlovákiai kerület székhelyén. Milyen gyorsan elszaladt ez az idő, melyet a művész népének és országának szentelt. Életcéljának az ember és a természet hangulatainak élethű, igaz 5brázolását tekintette. Bukovinský témáit Kelet-Szlová-íia falvaiból mertette a déli határoktól föl az északi határig, a KeletSzlovákiai Vasmű kiterjedt munkahelyeiről, a lubeníki és a jelšavai gyárakból, a rudňanyi bányákból. Egyszóval országunk keleti vidékét és az ott élő embereket nincs aki jobban ismerné Bukovinskýnál. A két háború közötti években festöállványával csaknem minden városban és Taluban megfordult. A felszabadulás utáni időszakban az építés és az ipari munkahelyek kötötték le inkább érdeklődését. De nem Buko- vinský az egyetlen, aki alkotásait ennek a vidéknek szenteli. Ha ma őt említjük, erre azért került sor, mert e napokban mutatkozott be a KeletSzlovákiai Vasmű építőinek, a šacai üzemi klubban megrendezett képkiállitásával. Több mint 100 érdeklődő jött ide a megnyitáskor, hogy elbeszélgessen a művésszel, aki szívélyes hangon magyarázta műveit és figyelemmel hallgatta a dolgozók megjegyzéseit. E kiállítás bemutatja, hogyan sikeA művész a rudňanyi bányászok körében. rült a művésznek csaknem 40 képen kifejeznie e szétágazó tematikát, az emberi munka belső értelmét és értékét, a nép optimizmusát, a vidék légkörét. Bukovinský már évek óta foglalkozik a munkahelyek témáival, ám nem feledkezik meg a vidék költészetéről és a munka utáni pihenésről sem, bár kifejezési eszközeiben nem fedezhetünk fel hirtelen változásokat. Má is érvényesek az 1938-as New York-i kiállítás katalógusában olvasottak: „A természet pontos megfigyelése alapján fest és a realista festészet útján halad". Akinek azonban lehetősége nyílott régebbi művéit megtekinteni, azonnal felismeri, milyen bravúrosan fejlesztette emberábrázoló tehetségét, riiennyire ismeri a színek harmóniáját, titkát a hangulatok kifejezésében. Erről tanúskodnak Sacán kiállított legújabb művei is. (A Kelet-Szlovákiai Vasmű építkezésén, Este Sacán, Magnezitmunkások Lubeníkban.) (-1. u.-j A Bratislavai Zenei Tavüsz megnyitó hangversenye Idei zenei fesztiválunkat Filharmóniánk távollétében a brnói Állami Filharmónia vendégszereplése nyitotta meg. Az együttes nem ismeretlen a bratislavai ha.ngyersenyk.özönség előtt, a kiváló brnói filharmonikusok már sok szép estével ajándékoztak meg bennünket. A műsoron feltüntetett Jifí Waldhaus helyett az együttes vezető karmestere, Jirí Pinkas állt a dirigensi pulton. A brnói Filharmónia rugalmasan összeállított, bár kissé hoszszúra nyúló műsorral lépett a közönség elé. Ezen az estén régebbi .és újabb cseh mesterek művei hangzottak el. , Vendégművészeink előadásában pergő elevenséggel hangzott fel „Az eladott menyasszony-nyitány", a híres operát bevezető színes hangulatkép, Smetana derűs, tiszta egyéniségének e ragyogó megnyilatkozása. Az est szólistája, Bruno Bélőík hegedűművész Dvofák örökszép Hegedűversenyét adta elő. Az ilyen gyakran hallott művek előadása mindig kissé kényes feladat, a hallgató a régi élmények hatása alatt akaratlanul is felsrófolja a mértéket. Bruno Bélűík átgondolt és átérzett előadásban tolmácsolta Dvofák napsütéses zenei gondolatait. A gyors részeknél kissé küzdött az anyaggal és játéka ilyenkor vesztett színeiből. Szépen formálta meg az első két tétel érzelmi ellentétét, előadásában általában legjobban sikerültek a daloló kantilénák. Bélčík kapcsolata az előadott műhöz mindig őszinte, de játékából ezúttal hiányzott az a bizonyos mély lélegzet, amely a produkciót töretlen egészbe fogja és akadálytalanul röpíti a befejezés felé. A műsor második felében érdekes művel ismerkedtünk meg. Bohuslav Martinű két vonóskarra, zongorára és üstdobra irt Kettősversenye keriuít előadásra. Martinfi ezt a kompozíciót — ahogy p maga mondotta — „München gyászos napjaiban alkotta, nyomasztó esemériyek közepette, de hangjai mégsem a kétségbeesés, hanem az ellenállás, a jövőbe vetett hit hangjai." Martinű műveit általában nagy kifeiező erő jéllemzi. Ebben a műben is szabad folyást enged az érzés dinamizmusának; és így a zenei gondolatok önmagukból fakadó fejlődése robbantja ki a meggyőző drámai kitöréseket. A tartalmas műsort Jirí Pinkas lendületes tolmácsolásában Leóš Janáček öttételes Szimfoniettája zárta be. Az első tétel ujjongó fantárjai megkívánják a hangzás fényét, de a rézcrescendók ezúttal mégis túlságosan „fülkáprőztatók" voltak. A második tételben viszont megragadóan szép volt a vonósok kiviruló hangzása. Jirí Pinkas karmesteri képzeletét úgy látszik inkább a nagy felületek, széles vonalakkal rajzolt képek vonzzák. Talán épp ebbtúl következik, hogy tol- mácsolásában általában nincs meg az a bizonyos vibráló feszültség, amely átforrósitja az előadást,- Mindent egybevetve meg kell állapítanunk, hogy az együttes muzsikálása nagyszerű mozzanatok, kiváló vonóshangzás, egyöntetűség mellett sem érte el azt a hőfokot, amihez részükről még az elhunyt Bakala idejéből hozzászoktunk. Brnői vendégeinket a közönség szívélyesen ünnepelte. HAVAS MÁRTA Wagner-opera Košicén A Bolygó hollandi a szó szoros értelmében zenedráma, melyben Wagner az örök női hűség fenséges eszményét formálja meg a zene nyelvén, a nyugtalan lélek megnyugvás keresését ötvözi muzsikába, a bolygó hollandi alakjában. Az opera központi alakja Senta, a nagy gondolatnak, a sírig hű ígéretnek megtestesítője, akit Wagner talán azért tudott a zene nyelvén oly örökbecsűen megmintázni, mert vágya volt ez a töretlen eszmény, mely életében nem jutott osztályrészéül. Senta szerepében nemcsak hangigényes, de fokozott alakítási és átélési követelményeket ró megszemélyesítőjére. A košicei bemutatón Gitta Abraliamová alternál Helena Gmucovával Senta szerepében. Abraliamová ezúttal is teljesítette a hozzá fűzött várakozást. Ogy éreztük, hogy Gmucová az átélés belső hőfokában azonban a meggyőzőbb megoldásig jut el. A férfi szereplők közül Miroslav Hájek a bolygó hollandi, akinek nemesveretű baritonja bőven áramlott és tiszta hangkultúrával örvendeztette meg hallgatóit. Daland hajós szerepe Neshyba basszusában talált hű és megfelelő tolmácsolőra. Erik vadász sok lehetőséget nyújtó szerepében nélkülöztük kedvelt tenoristánkat, Oswald Bugelt. A közreműködő vendégművészek, az volt "az érzésünk —, inkább helyettesítették, de nem pótolták Bugelt A karmesteri dobogón Kende János vezényelt. Ténykedése több, mint vezénylés. Alakítója, megfor.málója ennek a bemutatónak. Egyénisége izzásig forr, ha a muzsika megköveteli, ugyanakkor pasztellfinomságú törtszínekre lágyul, ha a zene sodrása alábbhagy. Ezekben a hullámzásokban magával ragadja az együttest, híven követi a kórus, vezénylőpálcája biztos támpont. A bemutató sikerében nem kis szerep jutott a szuggesztív erejű rendezésnek. A gondosan tömörített színpadi keret, a jó szcenikai megoldások Hájek Kornél rendező munkáját dicsérik. Skrepok Roman karigazgató a kórusművek betanításával ezúttal is jó munkát végzett. Loósz Dezső 1983. május 7. ŰJ SZÖ 5 *