Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-06 / 124. szám, hétfő

FENY ES ARNYEK Segítsük iparunkat A CSKP XII. kongresszusának egyik fontos határozata a hazai nyersanyag felhasználásának jelentőségével foglalkozik. A nyersanyagforrásokhoz tartoznak az ócskavas, papír, textil, csontok és más hulladékok. A széles nyilvánosság, sőt még egyes ipari vállalatok sem értékelik kellőképpen az ócskavas gyűjtésének jelentőságét Novotný elvtárs ostravai beszédében ismét felhívta a figyelmet a kohászati üzemekben uralkodó helyzetre. Kijelentette, hogy a vashulladék-hiány igen komoly, vaiamenynyi szerv, az ipari vállalatok, a nemzeti bizottságok tegyék magukévá a hiány pótlását. Az elkövetkező években mindenki számára érvényes a fémmel való legszigorúbb gazdaságosság és azok maximális kihasználásának elve. Hogy mennyire megszívlelendők Novotný elvtárs szavai, azt az alábbi néhány adat szemléltetően bizonyítja. Egy tonna ócskavas körülbelül hat tonna más nyersanyagot pótol, például két tonna jó minőségű kőszénét és három tonna hazai nyersanyagot. A vasérc olvasztásánál a vashulladék hozzáadása lényegesen meggyorsítja a termelési folyamatot, ami komoly munkaidő- és költségmegtakarítást is jelent. Tíz tonna ócskavas harminc tonna vasércnek felel meg, amelynek előállításához a bányászoknak, rakodómunkásoknak stb. körülbelül kétszáz munkaórára van szükségük. Nem túlzás, sőt igen reális állítás, hogy az ócskavas milliós értékeket képvisel. Gyűjtésének előirányzott évi terve képletesen kifejezve annyi acél, amennyiből 15 000 kilométer hosszúságú sínpárat lehetne gyártani. Ha elgondolkozunk ezeken a tényeken, határozottan vissza kell utasítanunk olyan nézeteket, miszerint az ócskavas szervezett gyűjtését főleg a jelenlegi gazdasági helyzet teszi szükségessé. Ha valaki úgy véli, hogy az ócskavas gyűjtése azelőtt ismeretlen jelenség volt, téved. Nálunk — ha kisebb mértékben is — legalább ötszáz éve gyűjtik. Az első köztársaság idején az évi vashulladékszükséglet 35 százalékát a nyugati államokból hoztuk be. Őszintén megvallva rossz gazdák lennénk, ha felhasználatlanul hagynánk olyan nyersanyagot, amelyet nagyszerűen értékesíthetünk. Nem titok, hogy ócskavasból fedezzük acéltermelésünknek majdnem a felét és hasonló a helyzet a többi iparilag fejlett országban is. Hiszen az ócskavas vastartalma négyszerese a vasérc vastartalmának. Sokan azt hiszik, hogy mi vagyunk az egyetlenek a világon, ahol kötelező az ócskavasat gyűjteni. Más országokban is kénytelenek a vasérchiány miatt igen megfontoltan gazdálkodni. Nagy-Britannia például arra törekszik, hogy a jövőben ne kelljen a vashulladékot importálnia, 1965-ben már 15,5 millió tonna saját ócskavasra számít. Az ócskavas igen kedvező kiviteli áracikk, az Egyesült Államok 1960-ban 6,6 millió tonnát adott el belőle külföldre és egy tonnáért „csekély" 52 dollárt kapott. Ne dobjuk hát ki a szemétbe a feleslegesnek vélt ócskavasat, minden darab értékes nyersanyag, melyet igen várnak kohóink. A többi hulladék, textil, papír, bőr, szőrme, csont, toll, még a műanyag gyűjtése is igen fontos a népgazdaság számára. A textilhulladék például mindig keresett nyersanyag volt a gyapjú- és gyapotgyártásban, a pamuthulladék nélkülözhetetlen a kártoltfonal előállításában. A lenhulladékot mint kiegészítő nyersanyagot a papíriparban dolgozzák fel, elsősorban is a cigarettaés bankjegypapír gyártásánál. Persze a papíripar számára a legnagyobb segítséget a papírhulladék jelenti. Az egy év alatt összegyűjtött papírral körülbelül annyi fát takarítunk meg, amely 950.hektár erdőnek felel meg. Az apró háziállatok bőrének gyűjtése jelentős hozzájárulás lehetne a népgazdaság szükségleteihez, ha a tenyésztőket és a vadászokat sikerülne végre meggyőzni arról, hogy a vad bundája, bőre éppen olyan értékes, mint a húsa. A kecske-, bárány-, birkabőr boripari nyersanyag. A kesztyű felsőbőr készítésére alkalmas gidabőrjeink az egész világon keresettek. Egy gida bőre másfél pár kesztyűre elegendő. Az a tenyésztő, aki lelkiismeretlenül kezeli a gida bőrét vagy nem adja át begyűjtésre, komoly károka; okoz a népgazdaságnak. A szőrmeipar feldolgozza a vadállatok és egyes háziállatok szőrméjét, még a juh és báránybőr is felhasználható a szőrmeiparban. A csehszlovák ^nyúlszőrt például az egész világon jól fizetik. A toll ugyancsak keresett kiviteli cikk. Egy tonna elsőosztályű tollért öt Skoda Octavia személyautó árának megfelelő összeget kapunk. A csont gyűjtése a legrégibb keletű. A vegyipar 100 kg csontból (kifőzött csontból is) 15 kg enyvet, 20 kg szappant, 10 kg műtrágyát és 40 kg takarmányt állít elő. A csontgyűjtésnek köszönhető, hogy az enyv előállításában önellátók vagyunk, ami nagyon lényeges, mert több iparágnak, a fafeldolgozó-, textil-, papír-, gyufa-, vegyi-, bőrdíszmű- és fémiparnak nélkülí^hetetlen kelléke. A műanyaggyűjtés azért fontos, mert ezt a nyersanyagot a kapitalista államokból valutáért vásároljuk. A műanyagból készült cikkek olcsóbb gyártása tehát nagy mértékben függ attól, mennyi régi műanyag tárgyat sikerül gyűjteni, ezek ugyanis jóformán veszteség nélkül felhasználhatók újból nyersanyagként. A műanyagkészítmények egyre nagyobb mennyiségben kerülnek forgalomba, ami egyúttal azt jelenti, hogy a háztartásokban is nő a gyűjtésre alkalmas műanyaghulladék. A hulladékgyűjtés jelenlegi helyzetével nem lehetünk elégedettek. Ennek nem a lakosság közömbössége az oka. A közelmúltban rendezett vasgyűjtő vasárnapok jó eredménnyel zárultak. A hibát inkább abban kell keresni, hogy a gyűjtés szervezetlen, rendszertelen és főleg kevés a gyűjtőhely mind a falvakon, mind a városokban. Nem kívánhatjuk senkitől, hogy ha nem jönnek házhoz a hulladékért, kilométereket gyalogoljon vagy utazzék míg átadja. A gyűjtőhelyek hiánya komoly gazdasági veszteséget jelent a nyersanyagok pótlásában. Igazán csekély anyagi befektetéssel el lehetne érni, hogy a kihasználatlan és más célokra alkalmatlan üres helyiségekben hulladékgyűjtőket rendezzenek be. A kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel és 1970-ig körülbelül 7200 új állandó gyűjtőhely megnyitását javasolja. Megoldásra vár az új lakónegyedek hulladékgyűjtőinek kérdése is. A modern lakásokban aránylag több a gyűjtésre alkalmas hulladék, mint máshol, mert kevesebb a hely a régi holmik elraktározására. Helyes volna az űj lakótelepek építésénél rögtön hulladékgyűjtőkről is gondolkodni. A hulladékgyűjtő hálózatnak a megszervezése és kiegészítése elsősorban a nemzeti bizottságok rugalmasságától függ. Ha gyorsított iramban megfelelő helyiségeket biztosítanak, a lakosság a községfejlesztési akció keretében szívesen vállalja rendbehozásukat, hogy mielőbb használhatók legyenek. KIS ÉVA FEHÉRKÖPENYES EMBEREK dol goznak itt. Ételolajat készítenek .. . A szállítószalagon telt' üvegek. E kép a levicei Palma üzem ételolaj résziegében tárul a látogató elé. Dolgozói büszkéi} vallják: ötvenkilenc óta a szocialista munkabrigád cím viselői. Irma Drabková A terv teljesítése számukra nem okoz gondot. Ez mind a finomító, mind a palackozó részlegre egyaránt vonatkozik. A kollektíva 29 tagú. Vezetőjük és egyben mesterük Miloslav Pástor. — Ötvennégy óta részlegünkben hat és félszeresére emelkedett a termelés, — mondja. A minőséget illetően a vállalatban mi tartjuk az elsőséget. Ez a finomító részleg dolgozóinak az érdeme. Mint minden üzemben, géphiba itt is előfordul. A legtöbbjét — különösen éjszaka maguk távolítják el. Az elmúlt napokban Benko János — aki húsz éve dolgozik az üzemben, —^ volt az, aki megmentette a brigád becsületét. — Elromlott a kompresszorunk —

1 mondja Benko elvtárs. — Az üzem vezetői sehol sem tudtak a helyébe másikat szerezni. Bosszantott a tétlenség. No, mondom; szégyenben marad a brigád. Mérgemben, meg unalmamban körüljártam az üzemet. Az ócskavasak közé is benéztem. Ahogy nézelődtem, kompresszorfélét pillantottam meg... Csakugyan az volt, mégpedig használható állapotban. Ki tudja, mikor •került oda .. .? Másnap már teljes ütemben folyt a termelés. — Ez igazán sokat segített rajtunk — mondja a mester. — De ez csak az egyik eset. Az utóbbi négy év alatt sok hasonló nehézségből vágtuk ki magunkat. A finomítók mellett a palackozók sem maradnak le. Itt nem beszélhetünk a gépek javításáról, hanem a gyors és pontos munkáról. Ha gondatlan munkát végez valaki, összetörik az üveg és növekszik a termelési költség. De nincs panasz. Elővigyázatosak. Munkahelyükön rend és tisztaság uralkodik. Az időterv rendszeres betartása mellett a minőségi tervet 101 százalékra teljesítik. Egyszóval: jogosan viselik a megtisztelő címet. VAJON MIVEL TÖLTIK a munka utáni szabad időt? — ötlik fel bennem a kérdés. Bizonyára e téren is szép eredményekkel dicsekedhetnek. Júlia Brníková, mintha csak eltalálta volna gondolatom, erről kezd beszélni: — Ha valaki beteg, vagy anyaszabadságon van, meglátogatjuk. — Igen, igen — bizonyít Júlia Pasterová. — Jólesett a látogatás. — Mozi, színház, közös rendezvények? — Moziba ls járunk —- mondja Szalontay Zsuzsi. — Csakhogy ... — No, de ritkán — vág a szavába Brníková. — Nem futja az időből. Odahaza is akad dolga az embernek. Férj, gyerekek ... — Három éve vagyok férjnél — veszi át a szót Pasterová. — A férjem is itt dolgozik. Fiatalok vagyunk, jó volna egy kicsit héba-hóba szórakozni is. Nincs igaza? Az embernek a jől végzett munka után joga van a szórakozásra. A közös összejöveteleken közelebbről megismerhetnék egymás gondjait, örömeit. Helyiségben nincs hiány. Ott az üzemi étterem! Csupán akaratra és az üzemi szakszervezeti bizottság kezdeményező segítségére volna szükség. Hogy politikai tudásukat fejleszteni fogják, ezt nemcsak a verseny kezdetén, hanem tavaly is hangsúlyozták. Beiratkoztak a pártoktatásra, rendszeresen azonban csak kevesen járnak, pedig a brigád 29 tagja közül kilenc kommunista és hat a CSISZ-tag. — Mi tagadás, a múltkor én is meglógtam — mondja Brníková. — Párttag vagyok az igaz, dehát.., dolgom volt odahaza . . . — Én nemrégen elmentem — mondja Holubiková — de csak hárman jöttünk össze. Vártunk vagy félórát, aztán hazaküldtek. Hát legyen kedve az embernek máskor is elmenni...? Lehet, hogy az első eset, lehet, hogy már a második, vagy harmadik, hogy nem jött össze a kör. Tény, hogy megtörtént. Csupán hárman voltak, pedig legalább tízen lehettek volna. A brigádvezető e gyengéjüket szégyelli, mégis tétlenül nézi. Az üzem pártvezetőségének is többet kellene törődnie a pártoktatással. A krónikába is bekerülnek az említettek? — kérdezem Irma Drabková t. — Ilyesmink nincs is — feleli habozva. — Talán soha nem is volt... KRONIKA — EGY KIS FÜZETECSKE. Nekik nincs. Pedig már négy éve viselik a büszke címet. Nem tudják hova feljegyezni szép munkaeredményeiket, a brigád életének nevezetes eseményeit. Pedig ezek feljegyzésre Szalontay Zsuzsa méltók még akkor is, ha sokszor nehézségről is van szó. Hadd látnák fiaik, unokáik, hogyan éltek és dolgoztak szüleik, nagyszüleik. Hogyan váltak új, szocialista emberekké. Az üzemi bizottság és a pártbizottság nem vette komolyan a brigádot. Nem nyújtott segédkezet, nem értékelték munka utáni tevékenységüket. Megelégedtek azzal, hogy elnyerték a büszke címet s a tervet rendszeresen teljesítik. Mulasztásukért felelősség terheli őket. örültek, amikor a régi nitrai kerületben az elsők között kapták meg a szocialista munkabrigád cimet. Jól dolgoztak és ma is jól dolgoznak. A baj csupán: megfeledkeztek arról, hogy a büszke cím tulajdonosainak nemcsak a munkában, hanem az önművelésben és sok minden másban is példát kell mutatniuk. Nemcsak addig, amíg azt elnyerik, hanem azután is. Négy, sőt még tíz — húsz év után is. NÉMETH JÁNOS FIATALODIK AZ OSI VÁROS Bardejov gazdag múlttal rendelkezik. Valaha mint szabad királyi város fejlett kereskedelmével európai hírnévre tett szert. A kapitalizmus időszaka azonban megállította fejlődését. A városka felvirágoztatása hazánk felszabadulása után vette kezdetét. 1945 óta több új üzem épült itt, ami nagymértékben hozzájárult a város és vidéke lakossága foglalkoztatottságának javításához, a hegyvidéki dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Ebben az évben befejezéséhez közeledik egy modern városnegyed — atiógyan a helybeliek mondják —, az „űj Bardejov" kiépítése. Már ebber. a< idén 142 új lakást adnak át rendeltetésének és 96 lakásba a jövő évben költöznek be a lakók. Az új városnegyed ' felépítésével nem fejeződik be Bardejov fejlesztése. Még 1963-ban hozzálátnak egy további városnegyed építéséhez. Megkezdik továbbá egy internátussal ellátott építkezési ipariskola építését s az ftj postaépület alapjainak ásását. Szép épülettel gyarapodik a Felszabadítók tere is. Itt lesz majd a tágas, modernül berendezett „Cipőház". A városka lakosait örömmel tölti el az a tudat, hogy már ebben az évben használatba helyezik a város új vízvezeték-hálózatát. Míg a régi vízvezeték másodpercenként csupán tizenegy liter vizet szolgáltatdtt, az új hálózatból több mint 62 liter vizet nyer a lakosság. — ik. A párt katonája Beállt az alkonyat. A sötétség szinte észrevehetően vonja szárnyai alá a korszerű emele tes lakóházakat. Kigyúlnak a fények... Az utcákon széltébei.i-hosz szában megfáradt emberek, munkások igyekeznek hazafelé De vannak, akik éppen munká ba — éjjeli műszakba — tarta nak. Az üzletek azonban egy más után lehúzzák redőnyüket mindenütt zárnak. Egy dolgohétköznap véget ért. Ám való fában véget ért volna? Már akinek! Mert nem minden ember fejezi be napját a beköszöntő estével. A foglalkozások különfélék s akinek társadalmi funkciója van, este sem hagyhatja abba a munkát. Németh András is ezek közé tartozik. Még mindig, a nem is éppen barátságos hőmérsékletű irodájában tartózkodik, kint a föld szaga áramlik, ,a tavasz bizsereg, de itt a négy fal között — úgy látszik — megrekedt a tél hidege. A hatodik évtizede felé közeledő Németh András azonban rá sem hederít a hidegre. Nyílt, kék szemével až asztalán fekvő papírokat, a mai nappal érkező postát böngészi. — Vgye-e most kell behozni a késedelmet? — Kérdezem. Váratlanul érhette a kérdés, mert összeráncolja homlokát, karját fáradtan fekteti végig az asztalon és a világ legtermészetesebb hangján megszólal: — Késedelem ..? Ezt csak azoknál következ hetik be, akik reggeltől a beérkezett levelek, küldemények felbontására várnak és a papírok mögött nem az embereket látják. A párt katonája nak kint az emberek között, a termelési szakaszon van a helye. Az irodai munkát másodrangú kérdésnek kell tekintenie ... Csodálkozó és kissé furcsállő tekintete még mindig rajtam pihen. Hogyan is kérdezhettem ilyet? — érzem ki szúrós pillantásaiból a szemrehányást. Őszintén bevallom, kissé restelkedem is a történtekért. Németh elvtársat régóta ismerem. Egy évtized telt el azóta, hogy a Komárnói Állami Gazdasághoz került. Még nem fordult elő életében, hogy mulasztásért szégyenkeznie kelleti volna. Az igazgatóságon és az üzemrészlegeken egyaránt pontos, bátor pártos kiállású harcos, igazságos embernek ismerik. Es a nagyiéri- meg az ekecsi részleg dolgozói is megmondhatják: olyan típusú ember ő, aki kész éjjelét nappallá tenni, csakhogy megőrizze a gazdaság jó hírnevét. Mert, hogy jó hírneve van az állami gazdaságnak, ehhez nem fér kétség. Els k között emlegetik, ahol az új munkamódszerek, az új technológia győzedelmeskedtek, gépesítették, az iparhoz hasonlóvá fejlesztették a termelést. Amikor e kérdéseket mélyebben feszegetem, András bácsi arca elkomorodik. Némán simogatja dércsípté halántékát. A be nem avatott bizony alig érti meg, mennyi erőfeszítésbe, éjfélig elhúzódó vitákba, sok türelembe került, mífi a gazdaság jelenlegi színvonalát elérték. A tízezer hektáros volt egyházi és uradalmi birtokon mindössze tizenhét párttagot és tagjelöltet tartottak nyilván. Az üzemrészlegekben sem voltak önállóan működő pártszervezetek. — Ma már — szövi tovább a gondolat fonalát az üzemi pártszervezet elnöke — mind a húszon kilenc részlegen fiatal erőkkel rendelkező szilárd, tekintélyes pártszervezetek dolgoznak. Ám nem csupán dolgoznak, hanem a munka mellett politikai nevelőmunkát is folytatnak. Ahhoz például, hogy a takarmányok szárításának légáramlásos módszere tért hódíthasfpn, több mint egyszerű munkára volt szükség. A komplexbrigádok megalakítására irányuló igyekezet sem járt volna sikerrel, ha a traktorosok nem tudatosítják: a munkaszervezés operatívabb kialakítása az egyéni érdekek figuelembe vételével elsősorban a társadalom szükségleteiből ered. Ahhoz tehát, hogy az árutermelést lényegesen fokozhassuk, az állandóan növekvő keresletet kielégíthessük, fejlettebb munkaszervezésre és ami a döntő, képzettebb szakemberekre van szükségünk. Az állami gazdaság pártszervezetei, kommunistái ezt a küldetésüket derekasan teljesítették. Mindennapi munkájukból ki lehet érezni, hogy a közösség, a gazdaság érdekében cselekszenek. András bácsi egy évtized munkássága után szívesen beszél az eredményekről és örül, hogy a pártszervezeteken keresztül neki is van egy kis része az úf emberek formálását elősegítő politikai tevékenységben. — A párt ereje a múltban ls és most is a tömegekben rejlik. — A tőkés világban a kizsákmányolók uralmának megdöntésére, most viszont az országépítésre, jobb terméseredmények elérésére serkenti tagjait a párt és rajtuk keresztül hazánk Valamennyi becsületes dolgozóját. Német András gyermekkora óta állandó kapcsolatban van a munkásmozgalommal. Az elnyomatás évet egészségét lerontották, de akaratát nem törték meg. Most is fiatalos lendülettel járja a munkahelyeket és vitatkozik, agitál, a meggyőző szó erejével népszerűsíti a párt politikáját. Késő este van. A rakpart villany fényei megtörnek a hömpölygő Duna fodrain. András bácsi elrakja iratait. Szabadságra készül. De nincs kizárva, hogy mire a felkelő nap meglátja magát a folyam tükrében — családi otthona helyett ismét munkahelyén, az emberek között piheni ki fáradalmait. Ilyen ember ő, a párt harcos katonája. SZOMBATH AMBRUS ÜJ SZÖ 4 * 19B3. május 8.