Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-05 / 123. szám, vasárnap

A kapzsiság rossz tanácsadó A mikor Stehlik Józsi bácsi azon ** a bizonyos vasárnap reggelen égy hét óra tájban kiment az udvarra, nem is sejthette, hogy a következő percekben igen nagy meglepetésben les' része. A jó meleg ágyból csak az imént kibújva egy kicsit morcos volt még az öreg, nem csoda hát, hogy amikor a kút mellé tett lavórban a kis csomagot megtalálta, mérgesen morogni kezdett az asszonyokra, akik ilyen esőre álló időben odakint felejtik a drága szappant. A kézbe vett csomag azonban nem nézett ki szappannak, az újságpapírba burkolt tárgy könnyebb és puhább tapintású volt. A sok évtizedes nehéz munkában megkeményedett újjak nehezen bogozták ki a vékony zsineg szorosra kötött csomóit. Amikor végre szétnyílt a gondosan összehajtogatott újságpapír, Stehlik bácsi szemei tágra meredtek a csodálkozástól. Vaskos pénzkötegek néztek szembe vele, százkoronások halmaza, annyi pénz, amennyit az egyszerű munkásember életében még soha nem látott. — Anyu te! Nézd már mit találtam! —• szakadt fel belőle a szó az első pillanatok döbbenete után. Az asszony gyorsuló lélegzettel nézi a váratlan ajándékot, szíve a torkában dobog, a hangja elfullad, amikor felteszi a kérdést: — Ki hozhatta ide ezt a rengeteg pénzt? Számolás közben apró, fehér cédula ötlik szemükbe. — Józsi bácsi! Ezt a pénzt ossza szét a két fia között, mint jussot! Egy régi jóbarát! — olvassák a rejtélyes üzenetet. Közben előkerül a szülőkkel együtt lakó Béla fiú, meg a felesége. Most már együtt ülnek a nagy halom pénz, kerek negyvenezer korona felett, s tanácskoznak, mitévők legyenek. Együtt ültek, mint néhány héttel később, a vádlottak padján, de akkor már ott ült köztük fővádlottként Gyula fiúk is. Mert a pénz, a sok pénz rossz tanácsadó voit, felébresztette a kapzsiság ördögét, a gyors meggazdagodás vágyát, s megzavarta még az olyan alapjában véve jóravaló embereket is, mint amilyenek az ügyben a második, harmadik, negyedik és ötödik rendű vádlottként szereplő apa, anya, testvér és sógornő voltak. A nyilvános bírósági tárgyalást »» FíTakovon, a helyszínen tartották, mert jól ki akarták használni a környezet nevelőhatását, másrészt pedig abból a célból, hogy az eset okulásul szolgáljon mindazok számára, akikben még erősen él a harácsolás, e veszedelmes burzsoá csökevény és hajlamosak a közösség javait elorozni saját önző céljaikra. Ilyen emberek — sajnos, még elég nagy számban találhatók. Ezt mutatja az is, hogy egyedül a lučeneci járásban a múlt évben 600 000 korona ellopásáért feleltek a bűnösök, s ha ehhez hozzávesszük a hanyagság és felelőtlenség miatt keletkezett kárt, akkor a közösséget ért veszteség jóval meghaladja az egymillió koronát. A fővádlott, harmincadik évének elején járó fiatalember, szemlesütve, magába roskadva ül bírái előtt. Bírái nemcsak azok, akik fekete talárban • ülnek az emelvényen, hanem az a sokszáz ember is, akik zsúfolásig megtöltik a füleki kultúrház nagytermét — munkatársai, szomszédai, ismerősei. Eddig Jóravaló, derék emberként — ügyes szerszámlakatosként ismerték. Most pedig a kapzsiság és a rossz befolyás a vádlottak padjára juttatta. Elcsukló hangon válaszol a hozzá intézett kérdésekre, könnyezve ismeri be a társadalommal szemben elkövetett bűnt, s szavai nyomán lassan kibontakoznak bűntettének részletei. Feleségével együtt havi 2300 korona keresetük volt. Jól berendezett családi házban éltek hármasban, két és féléves kislányukkal. A szükség tehát nem kényszeritette lopásra, a kapzsiság, a nagyravágyás ažonban annál inkább. Hivalkodó életre, személygépkocsira vágytak. De Stehlik Gyula az ehhez vezető utat nem a rendszeres takarékosságban látta. Felesége a fogyasztási szövetkezet nagy önkiszolgáló boltjában dolgozott. A múlt év vége felé az üzletben nagy volt a bevétel, magasan túlteljesítették a tervet. Király Gyula üzletvezető ekkor ravasz előrelátással, — az Idevonatkozó törvényes rendelkezéseket súlyosan megszegve 60 000 koronát nem utalt át a banknak. Ezt az összeget az üzlet raktárában rejtegette azzal a céllal, hogy a következő hónapokban is jogtalanul biztosítsa a prémiumot, amikor esetleg kevesebb lesz az üzletben a bevétel. Ez az agyafúrt és szabálytalan eljárás nagyon súlyos következményekkel iárt. Á

téli este korán leszálló sötétjének leple alatt rugalmas fiatal test vetette át magát az üzlet kerítésén. A rács eltávolítása nem okozott gondot a szerszámlakatos szakavatott kezének. Utána pillanatok műve volt az egész. A betörő egyenesen a pénz rejtekhelyéhez surrant, magához vette az ezreseket, s úgy ahogy jött, macskamódra, zajtalanul eiosont. Stehlik Gyula az elorozott pénzből húszezer koronát magánál hagyott, a negyvenezret szülei udvarán a mosdótálba rejtett, ahol az ismert módon megtalálták. Stehlik Gyula bűntelen előéletű volt, de mint általában lenni szokott, ő sem egyszerre lett betörő. Botlása sokkal előbb kezdődött, kisebb üzemi lopásokkal. A házkutatásnál a rendőrség dolgozói a Kovosmaltból származó villamos fúrógépet, tolómércét, s egyéb dolgokat találtak náluk. A villamos műveket több ezer korona értékű árammal károsította meg azáltal, hogy a villanykályhát a villanyórán kívül kapcsolta rá az áramhálózatra. Esete újabb bizonysága annak, hogy aki könnyelműen letér a becsület útjáról, az könnyen nyakig süllyed a bűn mocsarában. Könnyelműsége magával rántotta azokat is, akik legközelebb állnak hozzá. Apját, anyját, testvérét és sógornőjét is e vádlottak padjára juttatta. A váratlan meggazdagodás lehetősége megszédítette ezeket az eddig feddhetetlen életű munkásembereket. Az apa, testvér és sógornő havi keresete Jóval meghaladta a négyezer koronát, mégis ahelyett, hogy átadták volna a náluk hagyott pénzt a hatóságoknak, különféle helyeken re 'égették, egy részét pedig saját céljaikra felhasználták, építőanyagra költötték. Stehlik Gyulát a társadalom ellen elkövetett súlyos bűnéért öt évi börtönre ítélte a bíróság. A szüleire mért tízhőnapi, s a testvére és sógornője nyolc hónapi börtönbüntetésének végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztették. Társadalmunk szigorúan felelős• ségre vonja azokat, akik vétenek a közösség érdekei ellen és önző céljaik érdekében megbontják a szocialista együttélés szabályait. Á büntetés kiszabásánál azonban elsősorban a nevelőhatást tartja szem előtt. Ez teljes mértékben érvényesült ebben az esetben is. A tárgyalás befejezése után tartott nyilvános beszélgetésen a résztvevők élénk eszmecserében mélyenszántóan boncolgatták az ügy tanulságait. Az elítélt még meg sem kezdte büntetésének letöltését, amikor munkatársai és ismerősei egyöntetűen megegyeztek abban, hogy a bizalmat, amit Stehlik Gyula a tárgyalás befejezése előtt kért tőlük, előlegezik neki. Hazatérte után maguk közé fogadják majd és minden lehetőséget megadnak számára, hogy ezt a bizalmat kiérdemelje. GÁL LÁSZLÓ GONDOLNI KELLENI ERRE IS Valaki azt gondolhatná, hogy az idei hosszú tél eiég alkalmat adott az EFSZ-ek traktor- és gépállományának kijavítására. A gépi berendezések ellenőrzésekor azonban kiderült, hogy nem mindenütt várták kijavított gépekkel a tavaszi munkák megkezdését. A kijavított gépeket ellenőrző műszaki bizottság tagjaként a megállapított fogyatékosságokkal kapcsolatban többféle objektív kifogást hallattam. Ilyenek: nincsenek pótalkatrészek, nincs anyag a javításhoz. Gyakran hangzott el panasz a típus-javítóműhelyekre, hogy nem végeztek jó minőségű munkát a traktorok fő javításakor. Valóban a pótalkatrészek beszerzésében van bizonyos átmeneti nehézség. Ezért elsősorban az EFSZ elnöke és vezetősége felelős, mert nem fordítottak kellő gondot a legszükségesebb karbantartó-műszaki berendezés felállítására. A bonyolultabb gépek — különféle kombájnok, kévekötőgépek, traktorok, vetőgépek és egyéb berendezések karbantartását, de még a traktorok egyszerű javítását sem lehet a régi fészerekben, düledező, öreg kovácsműhelyekben vagy összetákolt helyiségekben elvégezni. E helyiségeket fűteni sem lehet, s a világítás is sok kívánnivalót hagy maga ntán. Ilyen feltételek között a javítás minősége rendkívül kérdéses. Többen mondták, hogy nem lehet a traktorokhoz csapágyakat kapni. Ezzel szemben az ellenőrzött traktorok 30 százalékán és a pótkocsik 40 százalékán a csapágyak nem voltak rendben, az utóbbiakon még megkenve sem, ahogy azt a petržalkai vagy lamači EFSZ-ben tapasztaltuk. Ilyen körülmények között a csapágy a tervezettnél jóval hamarább elkopik. A traktoristák és a gépészek a szivattyúk gyakori üzemzavaránál a-z anyagra panaszkodnak. Ellenőrzéskor azonban megállapítottuk, hogy a szivattyúhoz vezető olajvezeték szűrőjét nem tartják rendben. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy az üzemanyagot nem tárolják megfelelő helyen, hanem az EFSZ udvarán, akkor nein csodálkozhatunk azon, hogy a piszok az olajjal együtt bejut a szivattyú 'rendkívül finoman megmunkált részébe, ahol nagy károkat okoz. Ennek következtében a szivattyú nem dolgozik pontosan. Kellő szakképesítés hiányában a traktoristák különféle beavatkozást végeznek a motoron, ami ugyancsak súlyos következményekkel jár. Gyorsan tönkre megy a motor, ha a traktorista nem szentel kellő figyelmet a levegő- és olajszűrőnek. Hogy meddig fog működni a príevozi EFSZ Zetor-Super-35-ös traktora, azt a műhely dolgozói mondhatnák meg, akik a traktor fő javításánál elfelejtettek betétet tenni az olajszűrőbe. Kérdés, hogy a motor legközelebbi hibájánál ezt a reklamáció* figyelembe veszik-e? A világító- és jelzőberendezések érezhető hiánya miatt a leállított járművekből ezeket „ismeretlen tettesek" leszerelik, ellopják és az EFSZ számlájára házigyűjteményt állítanak össze belőlük. Bizonyára más bizottság gyakorlatában is előfordult, hogy a traktorokat, pótkocsikat, kombáji.okai és kévekötő-gépeket alátét nélkül, puha kerekeken találták. Hogy ez mit jelent a gumiabroncsok élettartamát illetően, azt nem kell bővebben magyaráznunk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a terv számít a gumiabroncsok teljes élettartamára és azok korai elkopása nemcsak zavart idéz elu az ellátásban, de az EFSZ pénztárában is jelentős tételt képvisel. Az EFSZ termelését drágítja az is, ha helytelen kezelés következtében az elemek korán kiégnek. Megdrágítja a mezőgazdasági termelést az is, ha a gépeket nem gondozzák. A silókombájnok ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek. Emiatt neha már egy évad után el lehet dobni a hajtószíjakat. Sok pénzbe keriil ez az EFSZ-nek és végül is a fölöslegesen kidobott pénz a munkaegységekért járó jutalom rovására megy. Nagy haladást jelent az EFSZ-ekben a komplexcsoportok létesítése, amelyek például Račán és Vajnoryhan szép eredményeket értek el. Nem elég azonban csak a munka jobb megszervezése és a traktorosok szakképzettségének fokozása. Szükséges, hogy mielőbb megfelelő karbantartó berendezésről gondoskodjanak. Megfelelő helyiség kell a javítások elvégzésére és rendes raktár az üzemés a kenőanyag raktározására. Csak így lehet biztosítani a gépek hosszá élettartamát és munkabírását, í-gy lehet állandósítani a javító munkásokat, akiknek fluktuációját sok esetben éppen a hiányos felszerelés idézi elő. „ Ogy vélem, hegy a gép- és traktorállomások dolgozói, valamint az állami-műszaki felügyelet szervei a pártszervezetekkel és a helyi nemzeti bizottságok dolgozóival közösen sokat tehetnek a mezőgazdasági termelés költségeinek csökkentése érdekében. PAVOL SMAŽÄK, főhadnagy BEKES EGYÜTTELES ES IDEOLOGIAI HARC Nincs középút A békés együttélésnek, a szocializmus és a tőkés rendszer gazdasági versengésének lenini politikája évről évre egyre inkább a nemzetközi kapcsolatok meghatározó elve lesz. A szocialista világrendszer erejének gyarapodása az imperialista-ellenes harc valamennyi formájának fellendülésével együtt olyan helyzetet teremtett, amelyben a világ fejlődésének menetét már nem az imperializmus, hanem a béke, a demokrácia és a szocializmus erői határozzák meg. A békés együttélés elveiért folytatott küzdelemben döntő jelentőség jut a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági versengésének és eredményeinek, bár ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a politikai és katonai tényezőket sem. AZ IMPERIALISTÁK ÉS IDEOLÓGUSAIK MEGKÍSÉRELTÉK és továbbra is megkísérlik, hogy a békés együttélést mint a burzsoázia és a dolgozók, a kapitalizmus és a szocializmus osztálybékéjét tüntessék fel. Nézetük szerint a Szovjetuniónak „utasítania kellene" a tőkés országok kommunista és munkáspártjait, hogy hagyjanak fel a monopóliumok ellen, a munkásosztály érdekeiért vívott harccal. Az imperialisták egyéb demagóg követelései között szerepelt az is, hogy „szüntessék be a kommunista propagandát", szüntessék be a burzsoá ideológia elleni ideológiai harcot stb. Sajnos, a munkásmozgak>mban ís akadtak opportunista elemek, akik az imperialisták követeléseinek szószólói lettek. A békés együttélés semmiesetre sem jelent osztálybékét a dolgozók és a burzsoázia, a béke és a háború erői között. A két társadalmi-gazdasági rendszer békés együttélésének idején sem szorul háttérbe, nem szűnik meg a mai világ alapvető osztályellentéte — a szocializmus és kapitalizmus ellentéte. A békés együttélés és a gazdasági versengés politikája következményeiben nem jelent mást, mint azt hogy kizárják -az ellentét megoldásának legélesebb formáit — a szocializmus és az imperializmus világháborúját. A békés együttélés tehát az általános társadalmi fejlődés feladatai megoldásáiíak — a szocializmus világméretű győzelme biztosításának leghumánusabb formája. Ez nemzetközi méretben az osztályharc formája, amely semmiesetre sem jelent ideológiai megbékélést a burzsoá ideológiával. Az imperialisták képmutatását saját tetteik bizonyítják. Egyfelől a békés együttélés nevében a „kommunista propaganda" beszüntetését követelik, másfelöl az újonnan kialakult helyzetet arra igyekeznek kihasználni, hogy széles körű ideológiai offenzívát indítsanak a szocializmus, a demokrácia és a béke ellen. „Tudományos" módszerekei dolgoznak ki ideológiai befolyásuk növelésére, széles kcrfi proprganda-apoarátust tar tanak lenn, sajtójuk, rádiójuk, televíziójuk, filmgyártásuk, irodalmuk művészetük két főirányban szolgálj? a monopólium: k érdekeit: elsősorban terjeszti a politikamentesség, a közélet iránti közöny elméletét, a személyes kényelem, a technika, a ponyvairodalom és a pornográfia kultuszát — mindez arra szolgál, hogy elterelje a dolgozók figyelmét a kizsákmányolásról, az osztályharcról, a háború és a béke kérdéseiről, hisz a monopóliumok érdeke azt kívánja, hogy a dolgozók minél kevesebbet foglalkozzanak ezekkel az egész társadalmat érintő kérdésekkel. Másodszor az imperialista offenzíva legszembetűnőbb megnyilvánulása azok a különféle kísérletek, amelyekkel 1 ideológiailag meg akarják védem a tőkés rendszert, leplezni próbálják kizsákmányoló, népellenes és antihumánus lényegét: egymás után áľ- nak elő különféle elméletekkel, a „népj kapitalizmus", ez „általános jólét társadalma", a „középosztály", az „egyenletes jövedelemelosztás" elméleteivel. Ezek szerint az osztálvharcnak már nincs értelme, mert a kapitalizmus már nem ez, amely ellen Marx síkra szállt, a tőkések osztálya elenyészik. AZ IMPERIALISTA PROPAGANDA FŰ TARTALMA általában a fokozott antikommunizmus. Rágalmakat terjesztenek a „kommunista agresszivitásról", arról, hogy a kommunisták bűne a válság és munkanélküliség. Megrágalmazzák a szocializmust: mindezzel a széles néprétegekben bizalmatlanságot igyekeznek ébreszteni a kommunisták és a szocializmus iránt. A tőkés országokban testvérpártjaink fontos és nehéz feladatot teljesítenek: éles ideológiai harcban megcáfolják a burzsoá ideológia koholmányait, a szocializmusra szórt rágalmakat, s a dolgozók és kizsákmányoltak legszélesebb rétegeit politikai aktivitásra ösztönzik, harcba vezetik a monopóliumok ellen. E harcuk a súlyos feltételek között, az állandó üldözés és a rendelkezésükre álló anyagi eszközök hiánya ellenére a tőkés országok haladó erőinek egyik legfontosabb feladatát teljesíti. Az imperializmus ideológiai offenzívájának hatása nem szorítkozik csupán a tőkés országokra. Az imperialisták a szocialjzmus politikai meggyengítésének és aláaknázásának egyik fontos eszközét látják abban, hogy ideológiájuk behatoljon a szocialista világrendszer országaiba. Az imperialista ideológia becsempészését szolgálják az uszító rádióállomások százai, a mindenféle röpcédulás akciók, az emigráns szervezetek támogatása, uszító brosúrák elküldése postán, stb. Az imperialisták úgy spekulálnak, hogy kihasználják a polgári társadalomnak az emberek gondolkodásában megmaradt különféle csökevényeit — az osztályon felüli demokrácia, a „szabadság" és a „humanitás" mítosza, s megkísérlik, hogy visszaéljenek a lakosság vallásos érzületével. E munkájukban a legyőzött osztályok maradványaira, a legkülönbözőbb rétegekből származó demoralizált elemekre támaszkodnak. Mindenekelőtt azonban a burzsoá nacionalizmus legkülönbözőbb fajtáiban reménykednek. Szovjetellenes hangulatot szítanak, így próbálják gyöngíteni a Szovjetunió körül tömörülő szocialista világrendszer szoros egységét. Nagyon is jól tudják, hogy a Szovjetunióval való szövetség a szocialista közösség többi országa szocialista jövőjének alappillére, biztos záloga. A LEGELVETEMÜLTEBB CINIZMUS, amikor az imperialisták „féltő gonddal" beszélnek a soknemzetiségű szocialista országok különböző nemzeteinek érdekeiről. Az imperializmus sohasem riadt vissza a kis népek nemzeti jogainak elnyomásától, mihelyt saját érdekei forogtak kockán. Erről tanúskodik az imperializmus gyarmati rendszerének hosszú és véres története. „Hazai használatra" az imperialisták pontosan ellenkező elméleteket hirdetnek, azt bizonygatják, hogy a nemzeti elv elavult, a népeknek fel kell adniuk felségjogaikat, hogy létrejöhessen az imperializmus egységes, integrált világa a szocialista világrendszer országai ellenében. Csak a szocializmus biztosítja minden nemzet, kis és nagy, fejlett és elmaradt nemzet igazi egyenjogúságát. Nem csupán jogi, hanem gyakorlati egyenjogúságról van szó, amelyet a régebben elnyomott nemzetek gyors gazdasági és kulturális fejlődése biztosít. A békés eyüttélés tehát nem jelent ideológiai megbékélést a kapitalizmussal és ideológiájával. Ellenkezőleg, ebben az időszakbau az ideológiai harc fokozódik, újabb teriiletekre terjed ki és új formákat ölt. A PÁRT IDEOLÓGIAI MUNKÁJA ezért nem jelenthet csupán természetes védekezést az imperializmus ideológiai offenzívája ellen, hanem magának is offenzív jellegűvé kell válnia. Feladata leküzdeni a polgári múlt csökevényeit, s ugyanakkor egyre inkább arra irányul, hogy kialakítsa a szocialista társadalom emberének erkölcsi-politikai arculatát. Az ideológiai munka e két oldala kölcsönösen összefügg, nem választható el egymástól. Nem szorítkozhatunk csupán a negatív jelenségek tagadására, a burzsoá ideológia csökevényeinek megcáfolására, anélkül, hogy ne terjesztenénk a marxista-leninista ideológia mélységes ismeretét, ne tennénk ideológiánkat minden dolgozó világnézetévé. Naiv dolog volna ezt képzelni, hogy aránylag rövid idő alatt teljesíthetjük feladatunkat, legyőzhetjük a burzsoá ideológiát és győzelemre vihetjük, az egész nép világnézetévé tehetjük a marxizmus-leninizmust. Az imperializmus léte, politikai, gazdasági és ideológiai nyomása, elsősorban pedig a tehetetlenségi erők és számos más tényező, amelyek következtében a tőkés társadalom csökevényei még jóval a szocializmus győzelme után is makacsul tovább élnek az emberek gondolkodásában — mindennek alapján előreláthatjuk, hogy egész történelmi korszak áll előttünk, amelyben kiélezett ideológiai harcot kell vívnunk a burzsoá ideológia, a szocialista társadalom embereinek tudatában élő csökevények ellen. Ha ezt nem látnánk világosan és idealizálnánk a szocia,lista ember nevelését, úgy ez jelentősen meglassítaná a fejlődést és nagy politikai károkat okozna. Pártunk az utóbbi években, főként az SZKP XX. kongresszusa óta jelentős sikereket ért el az ideológiai munkában, amelyet a múltban súlyosan érintettek a személyi kultusz káros következményei. NYÍLTAN MEG KELL MONDANUNK, hogy az ideológiai munka területén még nem küzdöttük le a személyi kultusz minden ártalmas következményét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága már Ű] SZÔ 4 * 1903. május 5.