Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-29 / 146. szám, szerda

MINDENÁRON ELADNI Űjság nélkül nincs paprika MÄJUS 18-ÄN TÖRTÉNT. A csiiiz­radványi élelmiszerüzlet hosszabb idő után paprikát kapott. Sokan voltak az üzletben, nagy volt az érdeklődés, hiszen a magyar konyha paprika nél­kül el sem képzelhető. Három deká­jával mérték a becses portékát, hogy jusson mindenkinek. (Akkor még ke­vesen hitték volna el, ha valaki azt mondja: néhány nap múlva a papri­ka sem lesz ..hiánycikk".) A papri­kavásárlókat azonban egy kis megle­petés is érte. Az elárusítónők agyá­ban megszületett egy újfajta keres­kedelmi „törvény": aki paprikát akar, vegyen újságot ls, vagyis: három deka paprika plusz egy újság. A papriká­ra vágyók zúgolódtak, de a fűszer kellett, megvették hát az újságot is. Kiss Gyula volt az első, aki félre­érthetetlenül tiltakozott az ilyen eljá­rás ellen. A válasz azonban — a pult mögül — ellentmondást nem tűrő volt: aki paprikát akar, az újságért se sajnálja a harminc fillért. Hiába magyarázta, hogy neki háromféle új­ság is jár, nem volt mentség. Aki pa­prikát akar, legyen kultúrember, új­ságért se sajnálja a pénzt. Amikor látta, hogy aligha ússza meg a dolgot újság nélkül, fenyegetőzni kezdett. Ugyancsak kötötte az ebet e karóhoz, hogy mihelyt hazaér, első dolga lesz értesíteni a történtekről az Oj Szó szerkesztőségét. Erre aztán Soós Idában — a húsz év körüli elárusitónőben, aki egyéb­ként lánya lehetne Kiss Gyulának — ls lázadozni kezdett a sértett bekép­zeltség: — Ki hallott még Ilyent... Azért a néhány fillérért... Különben Írjon, ahová akar. Ojság nélkül nincs pap­rika ... IGY KEZDŐDÖTT tehát a dolog. Megkaptuk Kiss Gyula panaszleve­lét. Amikor felkerestük, jóformán már semmi újat nem tudtunk meg tőle, csu­pán annyit, hogy az említett újság nem ls volt friss. A paprika kedvé­ért megvásárolt Rudé právo már négynapos volt. Azt azonban most is erősítette, hogy másokkal áem tettek kivételt. Ennek az utóbbi állításának az alapján nyitottunk be Kiss Oszkárék­hoz. A háziasszony, amikor megtudta, milyen ügyben járunk, bosszús fin­tort vágott: — Hiába mondtam, hogy többféle újságot is járatunk, a paprika mellé nekem is odacsúsztattak egy újságot. Különösen akkor futott el a méreg, amikor észrevettem, hogy öreg újsá­got akarnak rám sózni. Nem akartam botrányt csinálni, se paprika nélkül . hazamenni, megfizettem a harminc fillért, de az újságot a pulton hagy­tam. Szemtanúk állítása szerint az újság mégsem maradt az üzletben. A kultú­ra terjesztését túlzottan is szivükön viselő elárusítónők az egyszer már eladott újságot újból pénzzé tették. Csupán a véletlen játéka, hogy ugyan­azt az újságot másodszorra Kiss Osz­kárné lánya vette meg. Both Móricné is alaposan Cievásá­rolt az újsággal. Férje még ma is a szemére veti, hogy május 18-án ja­nuár tizenkettedikei újságot hozott haza. Az elárusltónők sem tagadták, hogy ezen a napon üzletüket megtisztítot­ták az öreg újságoktól. Pénzzé tették még a legrégebbieket ls. Tudták, hogy nem jól cselekszenek, a paprikaeset azonban kapóra jött. Lelkiismeretüket azzal nyugtatták meg: az a harminc fillér senkit nem tesz tönkre. A dolog értelmi szerzője — aho­gyan késő b kiderült — Soós Ida volt. 0 szedte rá Morva Katalint — aki egyébként két nappal a történtek előtt került az üzletbe, mivel Makó Mária üzletvezetőnő anyasági sza­badságra ment —, hogy a paprikával együtt adják el az öreg újságokat is. Morva Katalin belement az „üzlet­be". Hallgatott Soós Idára és szentül meg volt győződve, hogy helyesen cselekszenek. Soós Ida szintén elismerte, hogy hibát követett el. A régi újságokat semmilyen körülmények között nem lett volna szabad eladniuk, sőt a fris­set sem szabad senkire ráerőszakol­ni. 0 azonban — ahogyan szavából ki lehetett venni — Makó Máriának, az üzlet vezetőjének akart jót tenni, mert állítólag tudomására jutott, hogy mindig saját zsebéből fizeti ki az el­adatlan példányszámok árát. A régi újságok eladására pedig jobb alkal­mat keresve sem találtak volna. Makó Mária szintén azt állítja, hogy az eladatlan példányok árát neki kell megfizetni. A posta egy darabot sem vesz vissza. (Erről telefonon a balo­nyi postán is meggyőződtünk.) Külö­nösen sok gondot okoz számára a szlovák nyelvű lapok eladása, mivel a falu színtiszta magyar község. Azon­ban már a magyar nyelvű lapokat sem vásárolják az üzletben, mert jó­formán ma már mindenkinek házhoz jár az újság. Ezt azonban senki nem akarja figyelembe venni. Az újságo­kat csak küldik az üzletnek, függet­lenül attól, kell-e valakinek, vagy sem. Az árát pedig minden hónapban bevasalja a posta. FELVILÁGOSÍTÁSÉRT a Jednota já­rási vezetőségére is bekopogtattunk. Nagy Arpád alelnök igen elcsodálko­zott a história hallatára. Tudomása szerint a kérdéses üzlet számára — minden más újságon kívül csupán egy Rudé právot rendeltek meg. Ezt azon­ban függetlenül attól, hogy Makó Má­riáék eladják-e vagy sem —a válla­lati alapból fizetik. Több újságról ők nem tudnak, tehát nem is fizethetnek i érte. I ] Nagy Árpádnak az az érzése, hogy nyilván a Postai Hírlapterjesztő Vál­lalat kéze van a dologban. Akárkinek a keze van4s a dolog­ban, egyszer már nyíltan tegyük fel a kérdést: egyáltalán szükséges-e — vagy ha tetszik —, helyes-e a lap­terjesztésnek ez a módszere? Nem szükséges és nagyon is helytelen. Bosszúságot szereznek a vásárlóknak, akikre az elárusító a szó szoros ér­telmében rákényszeríti az újságot — néha azt a lapot is, amelyet nem ol­vas,, mert nem érti. Fölösleges gon­dot okoznak az elárusítónak, azzal pedig, hogy a posta az eladatlan pél­dányszámokat nem fogadja vissza, egyenesen rákényszerítik, hogy ne le­gyen válogatós az eladás módszerei­ben. Akkor adjon túl rajtuk, amikor arra a legjobb alkalom kínálkozik, ellenkező esetben „élhetetlenségét" saját zsebe bánja meg. Az esetből a Jednota járási veze­tőségének — és amennyiben érinti az ügy — a Postai Hírlapterjesztő Vál­lalatnak is le kell vonnia a szüksé­ges tanulságot. Tegyék meg a szük­séges lépéseket, hogy a jövőben ha­sonló esetek ne forduljanak elő. A fűszerüzlet ne legyen újságosbódé. Végre engedjük meg, hogy az embe­rek sajtótermékeink közül szabadon választhassák meg azt a lapot vagy folyóiratot, ami nekik a legjobban tetszik. Azt pedig, hogy régi újságo­kat kényszerítsenek a vásárlókra, új­ságokhoz kössék az egyes kereset­tebb árucikkek eladását, határozottan vissza kell utasítani. Aki ezt még­is megteszi, vét a becsület, az em­berség, a szocialista törvényesség el­len. CSILIZRADVÁNYON a Jednota alkal­mazottai önmaguknak szabtak tör­vényt. De ne felejtsük: a történtekért ugyanolyan mértékben felelősek azok is, akik a fűszer- illetve élelmiszer­üzletek alkalmazottait anyagi eszkö­zökkel arra kényszerítik, hogy a ve­vőre rákényszerítsék az újságokat. Ilyen lapterjesztésből nem kérünk. SZARKA ISTVÁN Jíuítám A TV MÜSORÁRÖL Komolyan és vidáman A televíziónak gyakran szemére vetik, hogy nem kapcsol rá eléggé az élet problémáira, hogy a program­ban kevés a kritika és a bátorság a tényleges nehézségekkel szemben, to­vábbá hiányzik a nyílt bíráló szó e nehézségek gyors leküzdésére. Ogy látszik a cseh televízió dolgozói meg­szívlelik az ilyen szemrehányást és megpróbálják különösen az egyes ágazatok dolgozóival rendezett be­szélgetések formájában felvetni, hol szorít a cipő. Vitán felül áll, hogy az utóbbi hónapok műsoraiban a brnói adás viszi e téren az elsőséget a Szóljon hozzá című műsorral. A mű­sor kezdeményezői és társszerzői közé tartozik Kfivánek elvtárs is, a brnói televízió igazgatója. — s mű­sorban főleg a fiatalság problémáival foglalkoznak, ami akármilyen szem­szögből nézzük is, kétségtelenül a legfontosabb probléma. E sorozat utolsó műsora, amelyet a múlt pén­teken sugárzott a televízió, ezt húzta alá. • Ezúttal a szabad idő kihasználá­sának kérdéseivel foglalkozott. Főleg fiatalok szerepeltek a kame­ra előtt a szellemesen előkészített, javarészt azonban improvizált műsor keretében. Kfivánek elvtárs „gyón­tatta" meg őket tapintatosan, több esetben odaillő irónikus kommentár­ral. Őszintén mondva e polemikus műsor folyamán szerzett tapasztala­taink nem valami rózsásak, bár nem lehet őket általánosítani, miután eb­ben az esetben kimondottan a brnói fiatalságról van szó. Mégis van vala­mi általános jellege ezeknek a ta­pasztalatoknak ls, amelyek felhívják az illetékes tényezők, többek között ;a CSISZ figyelmét arra, hogy a fiatal generáció nem minden esetben tudja gyümölcsözően és hasznosan meg­szervezni szabad Idejét, hogy a sza­bad időt sok esetben a füstös kávé­házban tölti ahelyett, hogy eredmé­nyesebb módon, például az érdekkö­rökben, vagy a művészeti népiskolák­ban töltené. Ez a beszélgetés azt is leleplezte — például a fiatal mér­nökkel folytatott eszmecsere —, hogy sok fiatalnak még nincs konkrét élet­ideálja, a társadalom számára hasz­nos eszménye, melynek realizálásával kialakulnának a szocialista egyéniség igazi fejlődésének feltételei. A jól ösz­szeállított műsorból egy kissé kisiklott a zárórész, bár az is értékes volt, talán az egész este legértékesebb ré­sze. A Dušán Pokornýval, a prágai Literárni noviny szerkesztőjével és Ľubomír Novýval, a brnói egyetem filozófiai fakultásának asszisztensé­vel folytatott beszélgetésre gondo­lunk. A2; előbbiek hangoztatták, hogy ma már végérvényesen lejárt a dilet­tánsok ideje, és helyüket sokoldalúan művelt, szakmájukban kiváló embe­rek foglalják el, s hogy valameny­nyien felelősek vagyunk azért, hogy a szocialista társadalomban ne vesz­szen kárba egyetlen Igazi teheség sem. A prágai televíziós stúdió vasárnap estére újabb műsort állított össze a Mesterek mosolya sorozat keretében, amely a klasszikus cseh humorral is­mertette meg a közönséget. Ezt a műsort František Šamberk cseh szí­nész és drámaíró, a prágai Nemzeti Színház alapítása utáni évek legki­emelkedőbb művészi alakjának mű­veiből állították össze. Élvezettel néz­tük végig Šamberk szellemes komé­diáit, amelyek között a szerző leg­népszerűbb vígjátéka, a Tizenegyedik parancsolat — ezúttal rövidítve — is szerepelt. Václav Hudeček rendező vezetésével a színészek egytől egyig élvezettel játszottak, néhol finoman parodizálva a korabeli színészeket, az akkori patetikus stílust. F. F. Šam­berk müveivel kapcsolatban a szín­háztörténelem rendkívül szigorú voltj sőt, némelykor igazságtalan is, még­is e műsor néhány jelenete a napnál világosabban igazolta, hogy egy kü­lönleges tehetségű, ötletekben gazdag szerzőről volt szó, aki friss komédia­helyzeteket tudott teremteni. S ezen felül, ahogyap az „Ütődött suszter" cimű komédiából ls láthattuk Šam­berk műveiben nemesebb gondolatok kifejezésével is próbálkozott, ez eset­ben azzal a tanulsággal, hogy az osz­tálytársadalomban az egymáshoz nem illő partnerek házassága csak káros lehet mindkét fél számára. A színészí teljesítmények közül elsősorban Mar­van suszterja és Šejbalova a grófi vő megszerzésére törekvő mamája emel­kedett ki magasan. Az előadás egé­sze arról győzött meg bennünket, hogy šamberk darabjai annyira a korhoz kötöttek, hogy a mai színpa­don csak nagyon nehezen állnák meg helyüket. STANISLAV VRBKA A negyedik emeleten... FORMALIZMUS NÉLKÜL A szocialista munkaverseny és a brigádmozgalom jelentőségét, külde­tését így határozhatnánk meg: célja a Jobb munkára való nevelés és ser­kentés, illetve a kollektívákba tö­mörült dolgozók kapcsolatainak meg­javítása, még szorosabbá, elvtársia­sabbá tétele, vagyis a munkához és az egymáshoz való szocialista vi­szony megteremtése. Ahol Így értel­mezik a szocialista munkaversenyt, s felismerték, hogy a sikert, a nehéz­ségek leküzdését csak ezen keresztül lehet elérni, mint például a Sýnec nad Sázavou-1 Metat üzemben, a ke­let-szlovákiai svitl Pletasvitben — ott bizony segített a szocialista munka­verseny, alig fordul elő formalizmus a brigádmozgalomban. Miért nincs ez így mindenütt? Va­lóban a szakszervezet, az üzemek vezetőit és gazdasági dolgozóit ter­helné a felelősség a szocialista mun­kaversenyben előforduló formalizmu­sért? Mondjuk ki nyíltan: őket. A hi­bát a kezdet kezdetén követik el, amikor alakulóban van egy-egy kol­lektíva és nem segítik őket. E hely­telen magatartás következményei abban mutatkoznak meg, hogy a bri­gádok tagjainak vállalásai felülete­sek s egyéni, nem pedig kollektív érdekeket tartanak szem előtt. Ter­mészetesen ennek folytán nem érde­kük a verseny, a dolgozók nem tud­ják, hányadán állnak, értékelésük szóba se jöhet, mivel alig tettek va­lamit, holott akartak. Kelet-Szlovákiá­ban 1100 kollektíva mondhatja ma­gáénak a büszke címet s érte csak­nem ötezer versenyzik: ebből 350 már 1959-óta, de eredménytelenül. Vajon, ki a felelős ezért? Szerintünk a szakszervezetek, az üzemek vezetői és a gazdasági dolgozók; mert ha nem néznék közömbösen a kollektí­vák vállalásait, figyelemmel kísér­nék és ellenőriznék azokat, akkor nem következett volna be ez a hely­zet. Hibásak azonban a kollektívák is, mivel nem szabadna ' megenged­niük, hogy mostoha gyerekeknek te­kintsék őket. A szocialista munkaverseny és a brigádok iránti nemtörődömségből, közömbösségből eredő formalizmus a dolgozók munkatevékenységén kívül a mindennapi életben, az egymás közötti kapcsolatok lazulásában is megmutatkozik. Ennek igazolásául több példát sorolhatnánk fel. A rozs­nyói vasércbányákban valóban Jó munkát végeznek a brigádok. Ám ná­luk sincs minden rendben, mivel nem állítható, hogy eleget tesznek válla­lásuk nemtermelési jellegű pontjai­nak Is. Így például kevés súlyt he­lyeznek szakképzettségük növelésére. Ez hiba, bár oka nem abban rejlik, hogy közömbösek, hanem abban, hogy erre vonatkozólag formális a vállalásuk. Mi tehát a teendő? Hogyan kerül­hető el a formalizmus, hogyan te­hető Jobbá, eredményesebbé a szocia­lista munkaverseny, a brigádmozga­lom? Elsősorban Is a szakszervezet­nek ős az üzemek gazdasági dolgo­zóinak kell változtatniuk eddigi munkastílusukon, s nem szabad meg­engedniük, hogy formális vállaláso­kat tegyenek a dolgozók. A formaliz­mus kiküszöbölését sokban elősegít­hetik maguk a versenyben részve­vők is. Ezt főképp vállalásuk pontos lefektetésével, áttekinthetőségével ér­hetik el és azzal, hogy kollektív s társadalmi érdekeket szolgálnak ve­le, mert az öncélúságnak sem a szo­cialista munkaversenyben, sem pedig másutt nincs helye. KEZES JŰZSEF KrkonoSe. E szó hallatára kl ne gondolna Spindlerűv Mlýnre, avagy a festőt szépségű fanské Láz­néra, ahol télen nyáron egyaránt gyönyörködhetünk a természet szép­ségében. fanské Lázné azonban nem­csak kedvelt kirándulóhely, hanem egyben „gyermekparadicsom" is. Itt részesülnek gyógykezelésben azok a gyerekek, akiken a gyermekbénulás hagyott nyomot. A fanské Dvür-l pavilon folyosója gyermekcsevegéstől hangos. Egy ré­szük önállóan rója a folyosót, más részük mankóval vagy tolókocsi se­gítségével. Megható kép ... Annál örvendetesebb az a tény, hogy ha­zánkban már nem fordul elő gyer­mekbénulás. ök még a „múltban" születtek... A negyedik emeleten Naďa Peter­ková az ügyeletes nővér, ö vigyáz a rendre, a tisztaságra. A gyerekek egy része az óvodába, a másik része pedig az iskolába jár. Mindkettő eb­ben az épületben van. — Az óvoda nálunk nem más mint napközt otthon. Kis asztalok, kis szé­kek vannak ben­ne éppen úgy, mint a többi óvodákban. Csak a napi foglal­kozás más. Itt a játék is a gyógyu­lást szolgálja. — S a tanítás? — Az ískolaköte­les gyermekek két órát töltenek a tanteremben. Kevés ez az idő, de több­re nem futja. Ugyanis nálunk a gyógykezelés veszt igénybe a legtöbb időt. Hangos zörej jel­Napfiirdőzés felügyelet mellett A Jánské Dvür-i pavilon zt, hogy a felvonó a negyedik eme- elhelyezést. Három egészségügyi nfivér leten állott meg. Mária Výšková kí- tart szolgálatot, meg az óvónéni. séretében az elsősök jöttek meg. Ar- Mindnyájuknak bőven akad munká­TbéZ ÍiTkL ÍT e Z Wnn e\ af /«*• W * gyerekek ls paj­ebedlő jelé. Nemsokára itt az ebéd- , . , , . . idő kosak, sőt érzékenyebbek is mint az -"ez a kisfiú szíriai, - mutat ^fcégesek. Ezért a velük való jog­Peterková egy barna hajú fiúra - lalkozá s '9 en n a9y türelmet, szere­Gyere csak ,ide... mondd meg hogy tetet é s odaadást igényel, hívnak? — Amikor a gyermekek hozzánk — Basam Báslr Dardar — mu- kerülnek — folytatja Peterková — tatkozik be a hétéves gyerek. Az ide- nincs meghatározva a gyógykezelés gen jelenléte egy cseppet sem zavar- <határideje. Ezt az intézet orvosat ál­la, bátran felel lapítják meg. Vannak akik két-há­a kérdésekre. ro m hónapot töltenek az intézetünk­N° Z Sak be n> egyesek pedig egy évet ís. mondd meg, hogy ľ , , érzed nálunk ma- " A z eredmény nyomban megmu­gad - fordul felé- tatkozik? je VySková. — Igen. Persze így szemmel meg­— jól, nagyon győződni róla nehéz lenne. De mi jól — jelel tiszta egészségügyi dolgozók műszerek se­cseh kiejtéssel. — gítségével látjuk, hogy a béna vég­Már öt hónapja v a- lagokban újra meglnd ui az é;e r. E z TL gy e l' a m legnagyobb örömünk, játszom a gyere- " kekkel mint Szíriá- Délutánra jár az idő. A gyerekek ban. Már írni is j átszan t mennek. A barna szíriai megtanultam cse- , hül, de arabul sem U^cska kézen fogva megy a bratiSla­felejtettem el. Van vai szőke Csiba Mariannal. Nagy buz­>gy meséskönyvem, galommal magyaráznak egymásnak, azt szoktam néze- „, _ , , ,...., , ,, . g etn i Nemsokára körülveszi őket a gyer­A negyedik eme- meke k gondtalan csoportja. Kezdő­leten mintegy öt- Mk a játék ... ven gyerek nyert NÉMETH JÁNOS Oj SZÖ 4 * 1883. május 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom