Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)
1963-05-28 / 145. szám, kedd
Világ proletárjai, egyesüljeteJc! UJSZO SZLQVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPQNT1 BIZOTTSÁGÁN AK NAPILAPJA Bratislava, 1963. május 28., kedd • 30 fillér • XVI. évfolyam, 145. szám A vezető becsületéért Aligha van még egy felhívás, amely a dolgozók oly széles rétegeihez szólt volna, mint a munkásbecsületért indított mozgalom. Természetes tebát, hogy jelentős visszhangra talált, hiszen a munkás vagy a parasztember — 'legalábbis döntő többségben — mindig a lelkiismeretesen végzett munka híve volt. A munkás a rendesen végzett munkát akkor is becsületbeli ügyének tartotta, mikor kapitalista hajcsárja ügyelt rá. A felszabadulás után pedig a munkás már a tulajdonos szemével bírálta önmaga, vagy társai munkáját. Hogyan lehet, kérdezik bizonyára sokan, hogy egyes üzemekben mégis olyan sok a selejt. Hiszen éppen áz előbb bizonygattuk, hogy a munkások többsége lelkiismeretesen dolgozik. Sok kritikus szó hangzott el például a galántai Magasépítő Vállalat címére. Lapunk is foglalkozott már az általuk készített egyik fontos épület — a nádszegi iskola problémáival. Egy szó, mint száz, akik az említett iskolát építették, enyhén szólva nem voltak zászlóvivői a becsületért indított mozgalomnak. De hát, ki voltaképpen a hibás? Csak á munkások? Az első kérdésre választ kapni szinte hasonló feladatiak tűnt, mint szénakazalban a gombostű megkeresése. Legalábbis először olyannak tűnt. A ludas keresése közben talán száz ember véleményét is n^egkérdeztük. Volt ezek között kőműves, ács, betonozó, mester stb. Többnyire egyszerű munkásemberek. Végül is aztán úgy tűnt, minha a sok bába közölt elveszett volna a gyerek. Mintha senki se tehetne arról, hogy oly gyatrán végezték el a galántai építők az,t a munkát, mintha a rosszul végzett munkának nem akadt volna gazdája. Egy egyszerű öreg kőműves — , aki akkor is az állványon volt, mikor ezt a néhány szót mondta — így látja a valóságot. — Ne csak a munkások becsületét piszkáljuk állandóan, mondta, nemcsak a munkás követhet el hibát. Ha én rosszul rakom meg a falat, egy-két órai munka után már látom, hogy gyatra munkát végeztem. Az ilyen hibát még aznap helyre lehet hozni. Hanem azt a hibát, amit a tervezők, a vezetők követnek el, azt néha száz kőműves sem hozza helyre. Az említett iskolában utánanéztünk a dolognak. Valóban, a kőművesnek igaza volt. Az építkezésen dolgozó munkások jóhiszeműen a tervrajzok szerint kezdték meg az építést. Bíztak benne, hogy azt hozzáértő, vezető szakemberek — mérnökök, technikusok — dolgozták ki. Nagy volt azonban a meglepetésük, amikor például az alagsorban az ajtókat berakták. Mert azok sehogy sem nyíltak. Vagy a fal volt alacsony, vagy a vasajtókat tervezték a mérnökök túl magasra. Azt ma már nehéz lenne megállapítani, melyik mérnök számította el magát. Az is nehezen derülne ki, az ellenőrző szervek melyig vezető szakembere fogadta el a tervrajzokat. Azt ellenben nagyon könynyű megállapítani, hogy az iskola felépítésekor csorba esett a munkásbecsületen. Legalábbis úgy fest a dolog, ha azt felületesen vizsgáljuk, ha eleve azt hisszük, hogy csak a munkásokban kell a hibát keresni. Hasonló eset történt például az egyik bratislavai lakótelepen is. A munkások a technológiai előírások alapján, pontosan az utasítások szerint végezték el a legfelső emelet falainak szigetelését. „Az csak érti a dolgát, aki a terveket készítette, hisz mérnök az illető" — gondolták az építőmunkások. Hogy az első őszi eső alkalmával „úszott" a felső emelet és hogy a lakók elveszítették bizalmukat a szövetkezeti lakások iránt, arról talán felesleges is beszélni. De az viszont jellemző, hogy a hatodik emeletek lakói azóta látni sem akarják az építővállalat kőműveseit és más mesterembereit. A munkások bíznak a vezető szakemberekben és mivel szaktudásuk kisebb azokénál, minden esetben nem is szólhatnak bele a fentről jövő utasításokba, mert úgy gondolják: „Ök a mérnökök, ők csak jobban tudják, hiszen azt tanulták öt-hat éven át az egyetemen." Egy-egy vezető gondjaira ma az ország milliós értékeket bízott. Egy vállalat anyagbeszerzőjétől függ gyakran, hogy a munkások meg tudnak-e birkózni a tervfeladatokkal vagy sem. Egy igazgatói intézkedéstől sokszor olyan dolgok függenek, melyek ha balul ütnek ki — tehát ha az igazgató, vagy más vezető tehetetlenségétől tanúskodik az intézkedés —, emberek százainak hosszú ideig tartó megfeszített munkájára van szükség, hogy azt helyrehozzák. Az utóbbi időben a munkásbecsület fontosságának állandó hangoztatása mellett egyes vezetők mintha megfeledkeztek volna a mindenkire kötelező, általános emberi becsületről. Arról a becsületről, amely egyaránt érvényes a segédmunkásra és az igazgatóra, az üzemi portásra és a miniszterre. Ez a becsület a gondjainkra bízott munka lelkiismeretes elvégzésében nyilvánul meg. Mert Visszatérve a nádszegi iskola esetére: mennyivel kevesebb hiba lett volna az épületen, ha a terveket előkészítő szakemberek jó munkát végeznek! Mennyivel jobban meg lennének elégedve a tanítók és a tanulók százai, ha legalább is bensőleg — azt mondták volna a tervezők: „Én ennek a tervnek a kidolgozásakor a vezető becsületéért fogok harcolni." Hogy valaki úgy dolgozzon, ahogy azt a becsület megkívánja, ahhoz nem kell feltétlenül kötelezettséget aláírnia; azt — különösen a vezető embernek — természetesnek kell vennie. Hisz — végső fokon — azért kap rendes fizetést, hogy ellenértékként becsületes munkát végezzen. Az imént említett lakótelep néhány tucatnyi lakásának az újjáépítési költsége (pedig a lakások alig 1—2 évesek) legalább 50 százalékkal megdrágította egy-egy lakás árát. Ezenkívül néhány kőműves- meg ácscsoport dolgozik azon, hogy lakhatóvá tegye a tervezők miatt rosszul elkészített lakásokat. Á tervezőmérnökök viszont anyagmegtakarítás címén olcsóbb — de sajnos még ki nem kísérletezett — szigetelő anyagot írtak elő a lakásépítéshez, s „újítási" javaslatukért prémiumot kaptak. Hát hol itt a vezető becsülete? Hol itt az általános emberi becsület? Jó volna most már — hogy ilyen sikeres lett a „munkásbecsületért" mozgalom — a „vezető becsületéért" mozgalmat is megindítani, mert nemcsak szép, de felelősségteljes hivatás is ma vezetőnek lenni. Vizenyős talajon is megterem a kukorica A bratislavai Kísérleti Intézet a kukoricatermesztés terén hasínos megállapításra jutott. Zsigárdon (galántai járás) tanulmányozta a talajvíz különböző állásainál a kukorica fejlődését és hozamait. Tényekkel bizonyítja be, hogy a növény nagyon jól alkalmazkodik a talajvíz szintjét illetően, mert fejlődésében nem jelentkeznek alapvető eltérések. Kukoricát lehet termeszteni vizenyős talajon iš, ha az elég levegőt tartalmaz. A legnagyobb hozamot — 135 mázsa csöves kukoricát hektáronként — olyan földön értek el, ahol a talajvíz egy méterre megközelítette a föld szintjét, legkisebb hozamot pedig — 68 mázsás termést — 130 centi mélyen levő talajvíznél. A kísérletezésnek nagy a gyakorlati jelentősége, amit azokban a körzetekben használhatnak tel, ahol magas a talajvíz állása és talajjavító beavatkozással szabályozható a talajvíz szintje. Hét év alatt a tizennegyedik (CTK) — A Vítkovicei Klement Gottwald Kohómű híd- és gépüzemének dolgozói forgatható hidat készítettek el az Egyesült Arab Köztársaság részére. Az új híd ,32 méter hosszú, súlya 76 tonna, Egyiptom északi részében Manzal város mellett egy öntözőcsatornát fog áthidalni. Ez már a 14. híd, amelyet Vítkovicén az utóbbi hét év alatt az Egyesült Arab Köztársaság részére készítettek. A Sezimovo Osti-i Kovosvitben befejezéséhez közeledik hazánk legmodernebb sziirkefém öntődéjének építése. A szerelési munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy megkezdhették a már korábban beszerelt gépek próbaüzemeltetését. Felvételünkön: a hidraulikusan működő hoinokszóró kísérleti üzemeltetés közben. (ČTK — Tachezy felvétele) V.V.'.V.V.V.V.V.V.V.ľ Tanácskozik a szlovákiai újságírók kongresszusa Ä rangos újságíráséit (Tudósítónktól.) rült sor. A kongresszus 171 küldötte vétség Központi Bizottságát Adolf A bratislavai Ifjú Gárda főiskolai közel 900 szlovákiai újságírót képvi- Hradecký, a szövetség központi titinternátus dísztermében tegnap kezd- se lte meg tanácskozását a Szlovákiai A kongresszus tanácskozásán megŰjságírók I. kongresszusa. A kong- jelent Szlovákia Kommunista Pártja resszus összehívására az újságírók IV. Központi Bizottságának küldöttsége, országos kongresszusán elfogadott új Vasit Bifak elvtárs, a KB titkára veszervezeti szabályzat értelmében ke- zetésével. A Csehszlovák Üjságírószökára képviseli. Vendégként részt vesznek a kongresszuson az egyes művészi szövetségek képviselői ls. A kongresszus megnyitása után a küldöttek megválasztották a kongresszus szerveit, majd dr. Štefan Rais, a Csehszlovák Távirati Iroda igazgatója tartott rövid bevezető beszédet. Utána kezdetét vette a vita. Mielőtt a beszámolót és a vitát röviden Ismertetnénk, hadd jegyezzük meg azt A vádlottból vádló lett az újszerű kezdeményezést, mely a (CTK) - A sollingeni • a megtámadott ország hadseregeit ^LÍ^'^^ÍxÍ 6 1!®"!!^^ A bumeráng visszaüt Sollingen bíróság már harmadik napja tárgyal- nemcsak legyőzni akarták, hanem tizi ja Lorenz Knorr nyugat-németországi kai, as '? megsemmisíteni; békeharcos perét. Knorrt, a békeszö- • • h^uvele l tKvek.tal.fe 1 XI - • » . . . rorcselekmenyekkel kombináltak, mevetseg elnöksegt tagját azért fogták ,ý Bkr8I a ,/bornokok tudtak és részt perbe, mert egy ifjúsági vitaesten a velte k végrehajtásukban, náci tömeggyilkosok cinkosainak ne- 0 partizánvadászat leple alatt nagy vezte azokat a hitlerista tábornoko- számú zsidó és szláv lakosságot irtotkat, akik ma a Bundeswehrben töltenek be vezető tisztségeket. A tárgyalás második napján ismét az a kép tárult a hallgatóság elé, .hogy a tárgyalóteremben nem Knorr, hanem a tábornokok fölött kell ítéletet mondani, bár az államügyész mindenképpen igyekezett elkerülni a botrányt. Az ügyész felháborodott azon, hogy az NDK rádiója terjedelmes riportadásban számolt be a sollingeni perről «s követelte, hogy a bíróság tiltsa meg Kiuorr munkatársainak a jegyzetelést. Követelte továbbá, hogy ä bíróság ne ismerje el bizonyítéknak a hitlerista tak ki. A tárgyalás a tömeggyilkos tábornokokra vonatkozó dokumentumok felolvasásával folytatódik. Szlovák Újságíró Szövetség munkáját értékelő részletes beszámolót néhány nappal a kongresszus megkezdése előtt szétküldték a küldötteknek. Ez által nemcsak a beszámoló alapos áttanulmányozását tették lehetővé, hanem a tartalmas alkotó szellemű vita számára is biztosítottak néhány órát. A Szlovák Újságíró Szövetség be(Folytatás a 2. oldalon). Már most gondoljunk a téli takarmányozásra Ä Palárikovói Állami Gazdaság de- illető befektetésektől, hiszen meggesi részlegén Ián Ševčík komplex- vásárolják a ventillátorokat a takartábornokok bűnös* 'múľtjára vonatkozóan brigádja jó munkát végez. Többek mányok szárításához. A felszerelés előterjesztett dokumentumokat. A bíró- között már száz hektár szántóföldről —<—•«<• - ••»'betakarította az évelő takarmányokat. ság kénytelen volt visszautasítani e két követelést. Tegnap felolvasták Knorr dokumentumait, amelyek bizonyítják, hogy A Hitler háborús terveit a tábornokok közreműködésével előre kidolgozHasonló jelentést írhatnánk sok komplexbrigádról, illetve a mezőgazdasági üzemek traktorosairól, akik munkájukért elismerést érdemelnek, mivel a takarmányok betakarítására ták, (felolvasták Csehszlovákia megtá- na gy gondot fordítanak. És így van madásának tervét ls); e2 ľen dj én, mert mi a helyzet? tiíimiUHiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiimmiHiiiii kihasználása, valamint a vele való bánásmód körül azonban már előfordulnak fogyatékosságok. Gyakran a szakismeret hiányénak tudható be, hogy a ventillátor kihasználatlanul hever, vagy az általa szárított takarmány nem a legjobb minőségű. Ezért érdemelnek elismerést azok Annak ellenére, hogy az idei tél a járások, amelyek szemléltetés útján jobb volt a tavalyinál, mégis sok őszi segítik hozzá a szövetkezeteseket a veteményt kellett kiszántani, gyakran takarmányok betakarításának helyes o» ntrolnlrüt »<? o m i o toitormoloc módszeréhez. ' Ez persze a dolognak csak az egyik oldala. A. szemléltetés önmagában mit sem^érne, ha a résztvevők a gyakorlatban nem alkalmaznák a taaz évelőket is, ami a tejtermelés szempontjából veszteséget jelent. ORSZÁGSZERTE SZÉP LUCERNÁSOKAT LÁTHATUNK, ám nem minden gazdaságban telelt jól ez az értékes takarmány és bl- „„,.„,,„» ,,„ . _ , - , ... . j. ŕ - . í. nultakat. Mert csak uev számithatzony ritka maradt. Éppen ezert a 10 , „ f; gazdász már most gondol a télre s nak a tejtermeles novelesere, ha vamivel a mennyiség terén veszteség 16ba n i° b b takarmányt tesznek el télérte, igyekszik' jó minőségű takar- re. Tavaly a Nyitrai Állami Gazdaság mányt betakarítani, , hogy pótolja a Lukov-majori részlegén öt kazal évekárt. Ebben segítő kezet nyújtanak lő takarmányt szárítottak mesterséa járási nemzeti bizottságok is, ge s úton. A szakismeret hiánya itt is amennyiben "megszervezik az új technológia bemutatását. Ilyen bemutatókra a napokban került sor a zsélyi, az alsópéteri és más szövetkezetekben. Szükséges is, mert valljuk be őszintén, nem minden - gazdaságban sikerült olyan takarmányalapot biztosítani, amely mind mennyiségileg, mind minőségileg fedezte volna a , . ______ _ A tfíneci Nagy Októberi Szocialista szüksé gi et et. Következménye, hogy múltat emlegetni, ebben az esetben Forradalom nevet viseló vasmű kohaszai .... ? . , , ? . tokozott igyekezettel törekszenek a téli Például tavaly egy-egy tehen 148 11- azonban szükseges. Itt van a takarhőnapokban keletkezett lemaradás pótiá- te r, t eÜ e l kevesebbet adott a tavaly- mányok betakarításának ideje és épSára. Az első és második számú kemen- előttinél, már pedig ez pe n iiy e n]j 0 r érdemes felülvizsgálni ef\ d?e°m^ce Vk áfé^„^\ y e Mhasľn^ ORSZÁGOS "f™ 1* SOKAT a múlt hibáit, hogy elkerülhessük lásáhan. Képünkön Karel Valach, az első JfcLfcNl. 0ket, mert a most elkövetett hibán nagyolvasztó saiakozója. Azt nem állíthatjuk, hogy gazdasá- télen segíteni már nem lehet. (ČTK — švorčík lelvéteie) gaink vonakodnak az új technológiát (usj azzal járt, hogy négy kazalban A TAKARMÁNY VESZTETT ÉRTÉKÉBŐL. A növénytermesztők idő előtt (sok víztartalommal) kazalozták, amit a ventillátorok nem bírtak kiszárítani. Sokan azt tartják, nem érdemes a
