Új Szó, 1963. május (16. évfolyam, 119-148.szám)

1963-05-01 / 119. szám, szerda

Dicsőség a legjobb dolgozóknak Kitüntették a szocializmus élenjáró építőit (Tudósítónktól) — Hétfő délelőtt nagy ünnepi esemény színhelye volt az ősi prágai Vár ezer fényben csillogó Spanyol terme. Mint minden évben, idén is, a munka ünnepe elő-: estéjén itt tüntették ki az ország legjobb dol*, gozóit. Az ünnepi aktus tíz órakor vette kezdetét. A jelenlevő vendégek a CSKP KB, a kormány tagjai, közéletünk neves személyiségei, a ki­tüntetettek hozzátartozói, a májusi ünnepsé­gekre érkezett külföldi szakszervezeti küldött­ségek tagjai, a diplomáciai testület képviselői és a díszemelvény előtt helyet foglaló kitün­tetettek lelkes, tapssal fogadták a párt és a kormány képviselőit: ALEXANDER DUBČEK, JAROMÍR DOLANSKÝ, ZDENEK FIERLINGER, JIRÍ HENDRYCH, DRAHOMÍR KOLDER, JOZEF ĽENÄRT, ANTONÍN NOVOTNÝ, OTAKAR SlMÜ- • NEK, LUDMILA JANKOVCOVÄ elvtársakat, FRANTIŠEK ZUPKÄT, a KSZT elnökét, DR. ALOIS NEUMANN, DR. JOSEF PLOJHAR, és DR. JOZEF KYSELÝ minisztereket, a Nemzeti Front pártjainak elnökeit, valamint a kormány to­vábbi tagjait. Az államhimnusz elhangzása után FRANTI-' ŠEK ZUPKA, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke üdvözölte a megjelenteket. Ezután JAN PILLÉR elvtárs, miniszterelnök­helyettes mondott ünnepi beszédet. Majd a je­lenlevők hosszan tartó tapsa közepette kezdetét vette a kitüntetések átadása. A Munka dala eléneklésével ért véget az ün­nepség hivatalos része. Ezután a jelenlevők köztársasági elnökünk vendégeiként fogadáson vettek részt. Jan Pilier miniszterelnök-helyettes beszéde Immár hagyományossá vált hazánk­ban, hogy május l-nek és hazánk felszabadulása évfordulójának előest­jén magas állami érdemrendekben és kitüntetésekben részesülnek népgaz­daságunk és politikai életünk külön­féle szakaszainak dolgozói és kollek­tívái. Örömmel és tárt karokkal üdvözöl­jük ezeket a kiváló dolgozókat, és tudjuk, újabb ilyen dolgozók növeked­nek fel a munkafolyamatban, hogy büszkén melléjük álljanak és növeljék soraikat. Az első negyedévi tervet csak 98,2 százalékra teljesítettük, de e szám­adat mögött is látnunk kell az elvég­zett óriási munkát, főként a téli ne­hézségek leküzdésével kapcsolatban. Ezért egész társadalmunk elismerése illeti a bányászok, kohászok, a köz­lekedési és más dolgozók áldozatkész erőfeszítését, akiknek jelentősen si­került enyhíteniük az idei rendkívüli tél következményeit. Bizonyára mindannyian egyetértünk abban, hogy bányászainkat különösön forró hála illeti azért, hogy behozták a szénfejtés tervének teljesítésében a lemaradást. Örvendetes kohászaink erő­feszítése is, melynek eredményei már kezdenek megnyilvánulni a termelési vá­laszték jobb teljesítésében. S így sorol­hatnánk fel egymás után a többi ága­zatokat is. Megértésre talált országszerte felhívá­sunk is a villanyárammal való takaré­koskodást iietően abban az időben, ami­kor minden kilowatt áram értékes volt. S nemcsak az Szemekben, hanem a ház­tartásokban és az irodákban is tanúi vol­tunk e megértésnek* Jó volna, ha ez a megértés teljes mértékben megnyilvánul­na abban az időben is, amikor aránylag mindenből elegendő van és nehézségek nélkül dolgozunk. Arról van szó, hogy a takarékosság úgyszólván mindannyiunk­nak vérévé váljék. Erélyesen harcolnunk kell a hatékony­ság növeléséért, valamint azért, hogy a termelés a legnagyobb mértékben össz­hangban álljon a népgazdaság konkrét szükségleteivel. A tervezett termelési feladatok anyagi biztosításának döntő forrása a nagy anyagkészletek, a félkész termékek és kész termékek készleteinek legnagyobb mérvű felhasználása. Az idén január 1-én végzett fizikai lel­tározás eredményei, a készletek osztá­lyozása és más vállalatok számára való eladása nem felel meg adott lehetősé­geinknek. Ez arról tanúskodik, hogy nyilvánvalóan még nem tudtuk lek&zdeni egyes üzemek és vállalatok lokális érde­keit. Amint a XII. kongresszus hangsúlyoz­ta, általában minden intézkedést meg kell tenni, hogy szüntelenül növeljük a munka termelékenységét, amely végered­ményben a kapitalizmussal folyó gazda­sági verseny legfontosabb tényezője. S ennek ellenére néha úgy tűnik, mint­ha túl sokáig gondolkoznánk afelett, célszerü-e vagy sem a régi kisteljesít­ményű gépeket kiselejtezni, s inkább két műszakra áttérni és elsősorban a leg­termelékenyebb gépeken termelni. A bonyolult gazdasági kérdések megol­dásában igen fontos, hogy nagyobb fe­lelősséget követeljünk meg s erélyeseb­ben harcoljunk a közömbösség és a fe­gyelmezetlenség minden formája ellen. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt nagy feladatok várnak ránk. Elsősorban minden talpalatnyi földet meg kell művelni, hogy ne kelljen mezőgazdasági termékeket behozni olyan gépekért, amelyekre magunk­nak is sürgősen szükségünk van. A mezőgazdasági termelésre is érvé­nyes az, hogy el kell terjeszteni a kiváló dolgozók legjobb tapasztala­talt, mert a példamutatás ereje és az öj tapasztalatok átadása a mező­gazdasági termelés növelésének egyik fontos feltétele. A mezőgazdasági ter­melés feljesztése országos feladat, ezért ehhez a népgazdaság többi sza­kaszénak is segítséget kell nyújtania. Valamennyi dolgozótól elvárjuk, hogy üzemeinkben gondosan ellenőrizzék a gépek minőségét s mielőbbi szállítá­sukat a mezőgazdaság számára stb. Röviden, ha még többet és jobbat aka­runk enni, mindegyikünknek a maga lehetősége szerint hozzá kell járul­ÜJ SZÖ 2 * 1963. május 1. nia a mezőgazdasági termelés növe­léséhez. A nemzetközi szocialista munkameg­osztás sokoldalú feljesztése is nemcsak hazánk legsajátabb érdeke, hanem fej­lődésünk egyik alapvető és nélkülözhe­tetlen feltétele. Ezért a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság tevékenyen részt vesz a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa tagállamai képviselőinek múlt év júniusában hozolt határozatai megvaló­sításában s teljes mértékben támogatja az együttműködés további elmélyítésére irányuló kezdeményező javaslatokat, igy pl. a tanács tagállamai közös tervezési szervezetének létesítésére- tett javasla­tot. A nagyarányú nemzetközi munkameg­osztásra, a szakosításra és együttműkö­désre, a közös tervezésre való áttérés megköveteli majd az összes üzemek és az összes dolgozók hatékony aktív együtt­működését. A legfontosabb az, hogy ép­pen kiváló dolgozóink, az új módsze rek úttörői, a szocialista munkaverseny fejlett formáinak megvalósítói álljanak annak a törekvésnek élére, hogy minden dolgozó megértse a nemzetközi szocia­lista munkamegosztás alapelveit és aktí­van harcoljon ezen elvek következetes gyakorlati megvalósításáért. A XII. pártkongresszus előkészületei­nek idején és most is, a kongresszusi határozatok teljesítéséért folyó harcban tovább fejlődött és mélyült a szocialista munkaverseny, az ésszerűsítők és újítók mozgalma. Ez munkásaink, szövetkezeti parasztjaink, dolgozó értelmiségünk ak­tív őntudatosságát, kezdeményező szelle­mét tanúsltja, akik a párt vezetésével új társadalmunkat építik. A XII. pártkongresszus tiszteletére csaknem 35 0D0 kollektíva kapcsolódott be a XII. kongresszus kollektívája meg­tisztelő címért folyó versenybe. Több mint 15 000 szocialista munkabrigád és kollektíva, mintegy 3200 műhely és Szemrészleg, 217 vállalat és 72 egységes földművesszövetkezet nyerte el e büsz­ke címet a termelési feladatok sokoldalú teljesítésével és túlszárnyalásával. Nagymértékben kibontakozott napjaink egyik Iegjelenősebb mozgalma, — a szo­cialista munkabrigád címért folyó ver­seny. Ma már csaknem 1 20Q 000 dolgozó kapcsolódott be e mozgalomba, s az év elején elérte a 20 000-t azon kollektívák száma, amelyek elnyerték e címet. Ebből a hatalmas alapból új emberek nőnek fel, akik megtanulják a gyakorlatban ér­vényesíteni ..a szocialista módon dolgoz­ni — szocialista módon élni" jelszót. Az új technikáért folyó harccal kap­csolatban egyre nagyobb jelentőségűvé válik az ésszerűsítők és feltalálók moz­galmának fejlesztése, amely a dolgozók nagy alkotó tevékenységéről tanúskodik. Az újítási javaslatok megvalósításával 1962-ben 1 370 000 000 korona tényleges megtakarítást értünk el. Sajnos, meg kell állapítani, hogy eddig még távolról sem tudjuk maradéktalanul kihasználni azt a nagy erőt, amely e kezdeményezésben rejlik. Szükséges, hogy az új technikáért vívott harc valamennyi gazdasági dolgo­zó s az üzemek kollektíváinak saját ügyévé váljék. A mai ünnep — az új szocialista ember erejének és alkotó képességé­nek, áldozatkészségének és lelkesedé­sének, a kommunista párt iránti, a szocializmus és béke érdekei iránti bőségének ünnepe. A magas érdem­rendeket és kitüntetéseket pártunk és kormányunk azoknak adományozza, akik e törekvés élén haladnak, akik elsajátították a korszerű technikát és technológiát, példamutatásukkal ma­gukkal ragadják a többieket. Önöknek kedves elvtársak, akik ma megkapják e magas állami érdem­rendeket és kitüntetéseket Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormányának ne­vében a legőszintébb jőkívánataimat fejezem ki és számos új sikert kívá­nok további munkájukban. Minden erőnkkel törekedjünk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusa feladatainak teljesítésé­re, szociailsta társadalmunk tovább­fejlesztésére, a szocializmus és a bé­ke újabb győzelmeire. A iovoslcei észak-csehországi vegyiüzemben új szuperfossfát-termelő részleg épül, amely lényegesen hozzájárul a CSKP XII. kongresszusán kitűzött feladat teljesítéséhez, hogy lS70-ig egy hektár mezőgazdasági földre 200 kg tiszta táp­anyag jusson. Képünkön: az új termelőhely egyik fontos része, a nyers fosz­fát raktára látható, melynek most készítik a tetőzetét. (Stražan felv. — CTK] .V.WAV.WWWAVAW.V.W.VAV/MVAW.VAS'AWJ! Szovjet küldöttség érkezett Prágába (CTK) — Hétfőn, április 29-én há­romtagú szovjet szakszervezeti kül­döttség érkezett Prágába a május 1-í Katonai iskola fennállásának 10. évfordulója (CTK) — A bratislavai Ján Žižka ka­tonai iskola héttőn, április 29-én a ba­ráti hadseregek Csehszlovákiában akkre­ditált katonai attaséi csoportjának Je­lenlétében ünnepelte meg fennállásának 10. évfordulóját. Ünnepélyes pioníravatás A bratislavai magyar tannyelvű alap­kilencéves iskola Šteiner Gábor pionír­csapata a Csehszlovák Rádió koncertter­mében tegnap ünnepélyes szikra- és plo- nlravatást tartott. Az avatást színvona­las kultúrműsor követte: szavalatok, sza­valókórus, valamint az iskola énekka­rának fellépése. A pioníravatást illetően az iskola új módszert vezetett be, ún. avatószülők­kel tette az ünnepséget bensőségesebbé. Meghalt josef Tesla elvtárs Hétfőn, április 29-én, hosszabb bete­geskedés után, 58 éves korában hirte­len elhunyt josef Tesla elvtárs, Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának nagy érdemeket szerzett dolgozója, a CSKP KB Központi Ellenőrző és Revíziós Bi­zottságának tagja. ünnepségekre. A küldöttséget M. V. Savlovszkij, a Kijevi területi Ipart szakszervezeti tanács elnöke vezeti, tagjai V. Tolik, a kisinyevi építészeti tröszt kommunista munkabrigádjá* nak vezetője és M. I. Kuliková, & szocialista munka hőse, a dzserdzsin­szkij textilüzem segédmestere. Kereken egy esztendővel ezelőtt' kapta szárnyára a hlr az ižopi szö­vetkezetesek nevét. Eddig az isme­retlenség homályába burkolódzó csal­lóközi kis falu egyszerre az érdek­lődés központjába került. Szorgal­mukkal elnyerték a mezőgazdasági Minisztérium vándorzászlaját. Az ižo­piak a kukoricatermelő területek szö­vetkezetei között elsők lettek az or­szágban. Az örömet még nagyobb szorga­lom követte. És ma újból övék a babér. A zászló nem cserélt gazdát. Szorgalmukkal megvédték, megtartot­ták. A múlt esztendőben átlag 36 mázsás hektárhozamot értek el gabo­nafélékből. Egy hektár föld után 220 mázsa húst, 636 liter tejet és 783 tojást juttattak a közellátásnak. Áldozatkész munkájuk jutalmául újból övék a győzelmi zászló, a leg­szebb májusi ajándék. (sz. i.) A szakmai tudás - politikai tényező Mától szocialista brigád készíti az Uj Szót Szükségtelen lenne hírül adni az olvasónak, ha megváltozott volna a lapunkat készítő nyomdász-kollektíva. Csakhogy nem változott meg, a tördelési munkálatokat ugyanaz a négy ember végzi, a címeket ugyanazok szedik, akik tegnap és tegnapelőtt. De tegnap óta ez az öttagú nyomdász-kollektíva a szocialista brigád cím viselője. „Persze, haza beszélnek — horkan fel talán nem egy olvasó — a mi brigádunk is elnyerte a címet és mégcsak apró hírt sem hoztatok róla." Igaz, minden egyes brigádról nem írhatunk, s nem is írtunk. Az Gj Szót készítő brigádról azonban mégis beszélnünk kell, mert ennél a mun­kánál oly szorosan egybe fonódik a szakmai tudés, a verseny, a terv­teljesítés a politikai célokkal, hogy ezen a nyomdász-brigádon tárhat­juk talán a legjobban olvasóink eié azt a minden ágazatban, minden szakaszon, minden brigádban érvényes tételt, hogy a termelési ered­mények szocialista társadalmunkban politikai tényezővé válnak, tár­sadalmunk politikai céljainak elérését segítik. • ELLENSÉGEK Amikor Karel Capek az újságkészí­tésről megírta ma már világhírű mű­vét, érvényes volt (s sokhelyütt ma is érvényes talán), hogy a nyomdá­nak csak egy ellensége van — a szerkesztőség, a szerkesztőségnek pe­dig egyetlen halálos ellensége — a nyomda. E két ellenfél csak egyetlen dologban ért egyet — hogy közös megértésben szidja a kiadóvállalatot. Az ellentétek okait „sikeresen át­mentettük" a mába is. De ez termé­szetes: a nyomda érdeke, hogy mi­előbb elkészüljön a lap, minél több idő maradjon a szedés és a tördelés elvégzésére, túlteljesíthessék az idő­normát, s esti 10 óra helyett már mondjuk fél tízkor készen álljanak az ólomba öntött oldalak. Ezzel szem­ben a szerkesztőségnek az az érde­ke, hogy minél több ideje legyen a cikkek körültekintő megírására, meg­szerkesztésére, hogy minél később adhassa le a kéziratokat a nyomdá­ba, hiszen az olvasó friss híreket akar. (Próbáljuk meg ezt a problémát ál­talánosítani, s meglátjuk, nem pusz­ta „hazabeszélés", hogy a nyomdánk­ról írunk. Nem érdeke-e a tervező­nek, hogy minél tovább dolgozhasson a terveken, s ugyanakkor nem érde­ke-e a termelő részlegnek, hogy a tervrajzokat mielőbb kézhez kapja, s minél több ideje legyen megvaló­sításukra? Lám, érvényes ez az épí­tőiparban, a gépiparban és másutt is...) Van-e lehetőség ezeknek a látszó­lag örökérvényű ellentéteknek az át­hidalására? Aki végigtapasztal egy­napi szerkesztőségi és nyomdai haj­rát, meghallgatja a nyomdászok és a szerkesztők közti telefon-vitákat, az arra a meggyőződésre jut, hogy Capek óta misem változott. De mi új­ságírók, akik évek óta minden nap „végig csináljuk" a nyomdászokkal ezt a hajszát és együtt ülünk velük a pártoktatás szemináriumán és le­ülünk egymással egy sor beszédre, meg futballozunk velük mondjuk a Szabad Földműves ellen — mást ts meglátunk. Például azt, hogy minden sürgetésük, kifogásuk a kézirathibák ellen, minden telefonhívásuk („Szer­kesztő elvtárs, rosszul számoltak, a cikkből 20 sor kilóg") egy célt szol­gál: jobb, tökéletesebb lapot adni az olvasó kezébe. Hát a szerkesztőség­nek nem ez az érdeke? Dehogynem. • MIÉRT SZOCIALISTA A BRIGÁD? Meglátunk mi mást is. Például azt, hogy a szabály és a kötelező harmo­nogram szerint fél kilencig le kell adni az utolsó kéziratot, s az azután érkező anyagot a nyomda már nem köteles idejére kinyomtatni. Egysze­rűen, mert a normák szerint nincs rá idő. És akkor fél kilenc után táv­írón befut egy fontos párthatározat. Mi annak a kéziratát kissé izgulva, de mégis felküldjük a nyomdába. A merev, szabályszerű, másszóval régi módi kapcsolatok szerint ezt a kéz­iratot nyugodtan vlsszaküldhetik, er­re szerződéses joguk van. Ezt mi is tudjuk; de azért küldtük mégis fel, mert politikailag szerfölött fontos­nak tartjuk, hogy a párt szava még másnap eljusson az olvasók tízezrei­hez, és ezért megszegjük a megálla­podást. A „halálos ellenség", a nyom­da erre azzal válaszolhat, hogy a megszokott, előírt ritmusban elkészíti a lapot. Ez azt jelenti, hogy legalább fél órával az utolsó vonatok indulása után készül el a lap, s néhány tíz­ezer példányszám a nyakunkon ma­rad. A párthatározat benn van ugyan a lapban, de az olvasó nem kapja kéz­hez. A nyomdásznak ennek ellenére kijár a fizetése, ő teljesítette az idő­normát. Az Üj Szót készítő nyomdászoknak megvan minden lehetőségük, hogy a fent említett esetben ugyanígy cse­lekedjenek. Csakhogy ők nem „régi­módi" emberek, ök a szocialista bri­gád címért versenyeztek és kommu­nisták. Ok személyes érdeküknek, sa­ját becsületbeli ügyüknek tekintik, hogy a párt szava idejében eljusson az olvasóhoz. És félre dobják a szer­ződéses megállapodást, fittyet hány­nak az időnormáknak (és nem fél­nek, hogy holnap ezért szilárdítják majd normáikat), s olyan hajrát pro­dukálnak, amilyet nem látott a régi világ... Az olvasó minderről persze nem tud, az izzadságcseppek, a megfeszült idegek nem látszanak az újság feke­te-fehér lapján. De mi látjuk: szocia­lista brigáddal dolgozunk, amelynek minden tagja szakmai tudása legja­vát közvetlen politikai célok szolgá­latába állítja, hogy a párt szavát el­juttassa az emberek tízezreihez. • GRATULÁLUNK Gajdos Ferenc elvtárs, a főmettőr kéziratokat oszt a szedőknek, Engel József elvtárs a brigádvezető a „ha­jóra" rakja az ólomhasábokat, a fia­tal Mitscha Ferdinand elvtárs címet szed, Tomanovics Zoltán a kijavított sorokat helyezi a rosszak helyébe, Kollár Eduard a hasáblevonatokat ké­szíti. Pillanatkép ez a nyomdából. Ugyanígy csinálták 20 évvel ezelőtt is a nyomdászok. Hol itt a címben beígért politikai tényező? Az a mun­kájukhoz való viszonyukban rejlik, abban miért, s hogyan végzik teen­dőiket. S mi, a szerkesztők, a nyom­dászok „halálos ellenségei" nem hall­gathatjuk el ezt. Velük örülünk és gratulálunk nekik. Ünnepeljétek meg elvtársak kitün­tetésteket ... Csak előbb még szed­jétek ki ezt a cikket, korrigáljátok, tördeljétek be, szedjétek ki a címét (hibátlanul kérem), készítsetek levo­natot róla, készítsétek a sajtológép alá... VILCSEK GÉZA V

Next

/
Oldalképek
Tartalom