Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-17 / 106. szám, szerda

(wn WSk BWW M M

M H «m h n. am <B n m » W ¥ ^^ nf W'l /t Az üzem neveltje ERTEKES KEZDEMENYEZES Farkas István mint iskolás gyerek lépte át először a tlmaöei Kirov Üzem kapuját. Brigádba jártak ide. Összeszedték a szanaszét heverő féltéglákat, megigazgatták a homokbuckákat. Az ilyen brigád után tanítójuk beszélni szokott az épülő üzemről. Ö ezt mindig figyelmesen hallgatta. Minden szót jól elraktározott a fejében. Hogyisne, régi vágya volt, hogy ilyen üzemben dolgozhasson. Szinte már látta magát olajosan, maszatoson. Csakhogy még ekkor a hetedik osztályba járt. A nyolcéves alapfokú iskola elvégzése után teljesült a vágya. Felvették tanulónak az üzembe.. Szorgalmas, szemfüles és kíváncsi volt. Minden érdekelte. Teltek a hetek, hónapok s egyre jobban megismerkedett a katlan-készítés fortélyaival. Amikor megkapta a segédlevelet, továbbra is itt maradt dolgozni. Ötvenhatban is csak azért ment el, hogy eleget tegyen állampolgári kötelességének. A néphadsereg katonája lett. Ötvenkilenc tavason öltötte fel ismét a kék munkaruhát... Régi ismerősként tért vissza a gyárba. Az egyik napon az igazgatóságra hivatták. Míg a sárga épület felé haladt, egyre azon gondolkodott, vajon miért hivatják, mit akarnak tőle? — Azért hívtunk Frakas elvtárs — kezdte a termelési osztály vezetője — hogy megbeszéljük, nem vállalnád-e el a 417-es részleg vezetését. Ismerünk, tudjuk, szorgalmas és jó szakember vagy. Az ajánlat váratlanul érte. Meglepődött. Még csakugyan megteszik mesternek! S mit csinálna ő ebben a tisztségben? Az ott dolgozók nagy része tdősebb nála. Alig múlt huszonhárom éves. jó időbe telt, amíg elfogadta az ajánlatot. Tőbb mint 80 munkásért lett felelős. — Az első hetekben bizony nehézségeim voltak — emlékezik viszsza. — Ha valamit szóltam az idősebbeknek, azt a feleletet kaptam: „Mit akarsz, te taknyos!" Végre aztán elfogyott a türelmem. Láttam így nem lesz jó. Amikor legközelebb valamelyikük ismét a „taknyos" jelzőt használta, kivettem kezéből a munkadarabot, megmutattam, hogyan kell helyesen megmunkálni. • Az öreg szakik egyszeriben barátságosabbak lettek. — Tud ez a gyerek valamit — mondogatták egymásnak. — jó mester lesz belőle. Hatvanegyben áthelyezését kérte. Beosztottjai nem engedték. Kérték, maradjon. Belenyugodott, sőt örült is. Tudta azonban, sokat kell tanulnia, hogy jó mester lehessen. Az üzemi ipariskolába — ahová már előbb beiratkozott — rendszeresebben kezdett járni. A műszaki könyvtárat is egyre gyakrabban kereste fel. Az ipariskolában tavaly kézhez kapta az „elbocsátót". Most már mesternek érezte magát. Az idősebb szakemberek véleményét mindenkor kikérte. Ha új munkát kapnak, első dolga, hogy öszszehívja a csoportvezetőket s megvitatják a teendőket. Így eredményesebben tudják biztosítani az előttük álló feladatokat. — Egymástól tanulni nem szégyen — mondja Farkas elvtárs. — Még ha mester is az ember... Az ipariskolában szerzett tudás és a műszaki könyvek olvasása jól kamatoztak. Tavaly két újítási javaslatát fogadták el, amelyek értéke mintegy 120 ezer korona. Az idén sem akar tétlenkedni. Hisz részlegén is sok megoldásra váró műszaki eljárást kell tökéletesíteni. Ezeket tűzte maga elé a fiatal huszonhat éves mester. NÉMETH JÄNOS Űj típusú terepjáró motorkerékpár Á Strakonice! cseh motorkerékpár gyárban Pavel Husák mérnök vezetésével dolgozó fejlesztési kollektíva új — CZ-250 — típusú terepjáró motorkerékpárt szerkesztett, amely sokkal tökéletesebb a kiválóan bevált ČZ típusú motorkerékpárnál. így például súlyé nem éri ,el a 100 kg-ot sem, motorja nagyobb teljesítőképességű s tökéletesebbek a fékei, kapcsolói, áttételei és gyújtóberendezése is. Az új motorkerékpár prototípusát elsőként Vlastimil Válek, neves Strakonice! versenyző próbálta ki nyílt A nehéz fizikai munka kiküszöbölése társadalmunk egyik célkitűzése- Ennek alapvető eszköze a műszaki fejlesztés, a termelési folyamatok gépesítése és automatizálása. Gépiparunk az utóbbi években ezen a téren nagy előrehaladást tett, azonban még mindig óriási terület kínálkozik a magasabb színvonalú technika — az automatizálás alkalmazására. A népgazdaság ágazataiban kitűzött feladatok túlnyomórészt éppen a termelési berendezések tökéletesítésétől függnek. £ppen ennek tudható be, hogy pártunk messzemenően támogatja a tudomány és a technika fejlesztését, nagy eszközöket fordít a termelőeszközök korszerűsítésére. terepen. A strakonicei versenyzők már az kién ezzel az új típusú motorkerékpárral vesznek részt több belföldi versenyen és az 1963. évi világbajnokság versenyein is. 'A VEĽKÁ LOMNICA-l Nemesítő Állomásról naponta szállítanak ültetőburgonyát köztársaságunk valamennyi részébe a mezőgazdasági üzemek számára. Az ismert Tátra-áljai nemesítők az idei ültetésre összesen 45 vagon ültetőburgonyát szállítanak. Az automatizálás terén különösen nagy feladatok hárulnak a gépiparra. Ez az az ágazat, melynek a többi ágazatokat el kell látnia legkorszerűbb gépekkel és berendezésekkel. A technikusok, kísérleti intézetek egész hada szorgoskodik azon, hogy a termelés számára olyan gépeket szerkesszenek, melyek lényegesen növelik e munkatermelékenységet s megkönnyítik a dolgozók munkáját. Vannak ágazatok, ahol az automatizálás már előrehaladottabb, de vannak olyanok is, ahol még csak most teszik meg az első lépéseket. Nem állithatjuk például, hogy a szerszámgépgyártás területén nem értünk el világraszóló eredményeket, mégis bizonyos tekintetben az auto. matizálás terén is lemaradtunk. Vonatkozik ez a hidraulikára, mely — az elektronika mellett — az automatizálás egyik alapvető eszköze. A közelmúltban a hidraulika fejlesztésével ez ország különböző üzemeiben foglalkoztak. Az erők és eszközök felaprózódtak, nem feleltek meg a követelményeknek, s ezért lassúbb volt a fejlődés. Az utóbbi két évben Intézkedéseket

1 foganatosítottak, s a jelek szerint ezek hasznosaknak bizonyulnak. Vrchlabíban ugyanis egy szerszámgépgyártó üzemet átállítottak a hidraulika gyártására. Jelenleg már sorozatban készülnek a szerszámgépek automatizálásához szükséges műszerek, melyek lehetővé teszik a célgépek automatizálását. Mindez az üzem dolgozóinak kezdeményezésére történt, akik annak idején magukévá tették a CSKP XI. kongresszusának határozatát, mely célul tűzte ki a termelés széles körű automatizálását. Az üzem akkor javaslatot terjesztett elő, melyben aprólékosan kidolgozta az átállással kapcsolatos kérdéseket. Természetesen a problémák akkor merültek fel, amikor a felsőbb szervek jóváhagyták javaslatukat. S hogy probléma volt bőven, azt leginkább az bizonyítja, hogy tervezett feladataikat tavaly még nem sikérült teljesíteniük. Persze erre számítottak, hiszen egy év alatt nem oldhattak meg minden problémát. De letették a garast, annak ellenére, hogy tudták: személyes érdekeik háttérbe szorulnak. Az üzem igazgatójának szavaival' élve, elsőrendű feladatuknak tekintették a társadalom érdekeit, s munkájukat ennek szolgálatába állították. Az üzemben számos nehézséget leküzdötték. Ez elsősorban az üzem dolgozóinak köszönhető, akik megértették, milyen fontos kérdésről van szó. A szocialista munkaversenybe szinte egy emberként bekapcsolódtak, versenyre keltek a szocialista munkabrigád és a kongresszusi brigád címért. Bár az üzemben a szakképzettség magas fokon áll, a dolgozók nem elégedtek meg szakismereteikkel, s tovább képezik magukat. Az üzemi munkaiskolától kezdve egészen a főiskoláig folytatják tanulmányarikat. Az üzem nem egy volt munkása ma kiváló mérnök és technikus. Antonín Pavliček például mint munkás kezdte az üzemben, közben elvégezte az ipariskolát, s ma a műszaki fejlesztési osztályon dolgozik. Milan Wait, a pártszervezet elnöke szerint az üzem legjobb újítója. Számos berendezés tökéletesítésére tett már javaslatot s valamennyi az automatizálás egy-egy láncszeme. Az üzemben elig van dolgozó, aki alkotó módon ne járulna hozzá az üzem sikereihez. Hozzájárulnak ehhez a külföldi tanulmányutak is. A műszaki dolgozók közül már többen jártak a Szovjetunióban, Angliában és Németországban. Az ott szerzett tapasztalatokat üzemükben kamatoztatják. Ennek jelentőségével tisztában vannak, hisz üzemük egyedülálló hazánkban s a rendszeresebb kutatás most veszi kezdetét. Külföldön — különösen a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban — sokkal több üzem foglalkozik hidraulikával s az üzem hasznos tapasztalatokra tehet szert. Annak ellenére, hogy az üzem még fiatal, máris nagyban hozzájárult a szerszámgépek automatizálásához. Sőt már külföldi hírnévre is szert tett. Az üzem termékei iránt már a nyugati államok is érdeklődnek — közöttük Franciaország. Tárgyalások folytak a KGST keretében is s termékeikből — a tervek szerint — a tagállamokba is szállít az üzem. Ez a tény természetesen még nagyobb igényeket támaszt az üzemmel szemben. Az üzem dolgozói nemcsak a gyártmányok minőségére fektetik a fő súlyt, hanem arra is, hogy a megrendeléseknek a lehető legrövidebb időn belül eleget tegyenek. Az üzem igazgatója ezt különösen szem előtt tartja. Ogy tervezik, hogy a megrendeléseket hat hónapon belül elintézik. Ez pedig kedvező feltétel még a legigényesebb kapitalista megrendelők számára is. Az üzem jelenlegi helyžete még nem felel meg a távlati igényeknek. Ezért csak természetes, hogy az üzem fejlesztését és korszerűsítését napirenden tartják. A műszaki fejlesztésre az állam az idén is milliókat fordít, s a korszerűsítés keretében sor kerül a fejlesztési részleg kiépítésére. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni/ hogy az üzem ésszerűen felhasználja saját eszközeit és lehetőségeit a termelés korszerűsítésére. így például a hidraulika-elemeket nemcsak szállításra gyártják, hanem saját gépparkjuk és berendezéseik automatizálásához is felhasználják. így az automatizálás elemeit automatikus gépek és gépsorok készítik. Ez lehetővé teszi a gyártmányok költségeinek csökkentését. Az üzemre ezen a téren nagy feladat hárul. A munkaigényességet több ezer órával kell csökkentenie. Itt ismét az újítóké a döntő szó, az olyan újítóké, mint amilyen KoláCek, Holec és Mach. Az újítók érdeme például az is, hogy a IHZJ típusú hidraulikus szivattyúk gyárt'ásánál egy-egy szivattyú gyártási költsége 12 koronával csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyártmányok egész soránál sikerült a költségeket csökkenteni — a megtakarítás egy év alatt több százezer koronára rúg. Az elmondottakból kitűnik, hogy az üzem jó úton halad. Ezt bizonyítják már az idei eredmények is, melyek jó felkészültségre vallanak. Az egy dolgozóra eső munkatermelékenységet az első negyedévben 105,6 százalékra teljesítették, s ennek megfelelően túlszárnyalták a termelési tervet ls. Ugyanakkor a béralapot nem merítették ki. Az Idei évet tehát sokat ígérően kezdték, amihez nagyban hozzájárult az operatív szervező munka, a gazdasági vezetők alapos felkészültsége s nem utolsó sorban a pártszervezet színvonalas politikai és nevelőmunkája. Az üzem dolgozói sikeresen megbirkóztak az új termelési program bevezetésével összefüggő problémákkal. Nem mintha már megoldottak volna minden kérdést, ám a kezdeti nehézségeket leküzdötték. Problémák továbbra^ is lesznek. Az üzem fejlesztés előtt áll, s ezt biztosítani kell. jövőre például 53 százalékkal kell növelniük a hidraulikus elemek gyártását. Ez nem kicsiség, sok erőfeszítésbe kerül, ám mint Zdének Knap, a műszaki fejlesztési osztály vezetője mondotta: megéri a fáradozást, mert olyan célkitűzés valóra váltásán munkálkodnak, mely mindannyiunknak, az egész társadalomnak érdeke — s ez a termelés automatizálása. v Kerekes István Košicén az épülő „Oj város" lakótelepén járunk. A múlt év második felében jelenteik meg itt először a gépek és emberek, hogy megkezdjék a háztömbök alapjainak ásását, a csatornázási munkálatokat és az utak építését. A telepet járva az a gondolat foglalkoztatott, milyen hatással van ez a szemünk előtt végbemenő nagy építkezés a város lakosságára. A látottak lenyügözőek. Akik neun egészen egy évvel ezelőtt jártak itt, ma nem ismernek rá erre a peremváros-részre. A szó szoros értelmében egyik napról a másikra nőnek ki a földből a szebbnél szebb, négy és hétemeletes háztömbök. Ezen az évszázados gyatra legelőn, az utcákon, utakon és a befejezés előtt álló villamos pályatesten kívül több lakás épült fel, mint a kapitalista köztársaság idején tíz év alatt az egész városban. A Kálvária-dombtól a téglagyárig húzódó hatalmas telep beépítését időszakokra osztották fel. Ez idén 1931 lakást fejeznek be és adnak Épül Košice új városnegyede át rendeltetésének. E hónapban 202 lakásba már be is költöznek az első boldog lakók. A következő két év folyamán, vagyis 1965 végéig 5648 lakás építése nyer befejezést. A lakótelep befejeztével ez „Oj városnak" több mint 60 000 lakosa lesz. A lakásokon kívül öt iskola összesen 97 tanteremmel, hat óvoda és napközi otthon, színház, mozi, áruház és különféle elárusítóhelyek épülnek. Az építkezés mérnöke velünk járja a telepet. A befejezett épületek elnevezéséből következtetni lehet, milyen nevet viselnek majd az új utcák. — Ezt itt az Iskola utca — világosít fel kísérőnk. Kémia, Fizika, Matematika, Technika, Geológia — olvasom a háztömbök homlokzatáról. Van mér Gyermek, Sport, Park és Cég utca is. Egy-egy blokkház ""elnevezése elárulja, hol, melyik utcában járunk. Zuzka, Anička, Katka, Janko stb. — könnyű rájönni, hogy ez a Gyermek utca. Sprint, Diszkosz, Gerely, Staféta — ez csakis a Sport utca lehet. Liget, Akác, Gesztenye, Manet, Tesla stb. — önkénytelenül is eszünkbe juttatja, hogy az Űj város Park és Cég utcájában kószálunk ... Emberek és gépek munkazajától hangos az építkezési telep és környéke. Nagy a munkakedv, a tenniakarás, a készség. A teherkocsik cementet, téglát, homokot és más szükséges építőanyagokat Szállítanak. Amerre a szem ellát, emberek százai és gépek sokasága egy célt követve tevékenykedik az épületek i'dôbeni befejezésén. Tizenöt daru, tíz bagger és buldózer segíti az építőket törekvésükben. — Tőlünk, építőktől függ, hogy teljesüljön a lakásépítkezés idei prograímja, hogy a tanítás megkezdődhessen a most még csak tervben szereplő új tantermekben — magyarázza kísérőm. Az épülőfélben levő 24 tantermes iskolán ötventagú munkacsoport dolgozik. — Munkásbecsületünk megkívánja, hogy az iskolát augusztusban átadjuk, hogy az itt lakók gyermekeinek szeptemberben ne kelljen messzire járatok — mondja Vojtkó Miklós kőműves. Beszélgetés közben elmondja, Lelesz községből való és a munkahelyén elért sikereken kívül annak is igen örül, hogy a leleszi szövetkezet terméseredményei országos hírűvé tették a falut. Két műszakban dolgoznak, jó az anyagellátás, szaporán halad a falak felhúzása. E hónapban elkészülnek az iskola három szárnyán az emeletek. Á jó munka eredménye már megmu-. tatkozik a panel háztömbök összeszerelését végző munkaközösségekben. Azelőtt húsz napig tartott egy háztömb szerelése, most 14 nap alatt elvégzik. Tarnóci István 14 tagú szerelőcsoportja azon iparkodik, hogy tíz napra csökkentse a háztömbök összeszerelését. Az elmaradás pótlásáért megindult a küzdelem minden építkezésen. A kőinűvessk, ácsok, betonozók és segédmunkások azon fáradoznak, hogy az építkezések meggyorsításéra kidolgozott terveket valóra váltsák. Ebbeni szándékukban segítséget vár-: nak a munkások a mesterektől, mér-; nököktől, de az építőanyag-szállítók-: tói is. Az épületállványokat újra benépesítette a sok száz tettrekész munkás. A jó irányítás mellett a szocialista munkaverseny segítségével minden feltétel megvan, hogy helytálljanak, adott szavukat betartsák, behozzák a lemaradást. MŰZES SÁNDOR Ű| SZÖ 4 * 1963. április 13.