Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-13 / 103. szám, szombat

Megkezdődött Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXVIII. kongresszusa London (CTK) — A London St. Pancras-i városházán tegnap délelőtt kezdődött Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXVIII. kongresszusa, amelyen több inint 300 küldött tárgyal a brit kommunisták legközelebbi feladatairól. Ezeket a feladatokat egyrészt a párt Központi Bizottságának beszámolója tünteti fel, másrészt a „Britannia jövője" című kongresszusi fő beszámoló, amelyet John Gollan elvtárs, a párl főtitkára tartott. John Gollan elvtárs beszámolója bevezető részében az általános politikai helyzetet és azokat a feltételeket elemezte, melyek között a párt XXVIII. kongresszusát tartja. Rámutatott a brit imperializmus általános válságáAMILCAR CABRAL, Guinea és a Zöldfoki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának titkára Leopold Senghor szenegáli elnöknek küldött táviratában tiltakozik a portugál gyarmatosítók garázdálkodása ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elnökének küldött sürgönyében pedig azonnali intézkedések foganatosítását követeli, melyek véget vetnének a portugál gyarmatosítók gaztetteinek. (CTK) SOUVANNA PHOUMA herceg laoszi külügyminiszter A. A. Gromikonak a Quinim Pholsena meggyilkolása után küldött részvéttáviratra válaszolva ígéretet tett, hogy Laosz kormánya minden törekvése továbbra is a béke és a semlegesség megvédésére, valamint a nemzetek közötti megértésre irányul. (CTK) AMERIKAI közismert tudósok és egyházi személyiségek felhívást Intéztek az USA nyilvánosságához, harcoljon a. nukleáris fegyverkísérletek mielőbbi betiltásáért. (ČTK) LIU SAO-CSHI, a Kínai Népköztársaság elnöke Sukarno elnök meghívására nyolcnapos hivatalos látogatásra Indonéziába érkezett. (CTK) A SZOVJET kormányküldöttség, mely a szovjet—finn barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény megkötésének 15. évfordulójára utazott Finnországba, visszatért Moszkvába. (CTK) (A FRANCIA kormány Franco diktátornak 150 millió dollár (750 millió francia frank) értékű hitelt akar nyújtani. Ezzel pénzügyileg megerősíti Franco rendszerét, és hozzájárul ahhoz, hogy Spanyolországban aktivizálhassák a titkos rendőrséget, mely a hazafiakat üldözi. (CTK) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK számos vidékéről kitiltották a szovjet újságírókat. Az amerikai hatóságok nein engedik be őket például Floridára, hogy ne lássák a kubai ellenforradalmárok katonai kiképzését. A déli államoktól távol tartják őket, hogy ne legyenek szemtanúi a fajüldözők garázdálkodásának. (CTK) MONTEVIDEOBAN fiatal fasiszták csoportja autóból revolver lövéseket adott le Uruguay Kommunista Pártja Központi Titkárságának épületére. Szerencsére senki sem sebesült meg. (ČTK) AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK küldöttsége, mely jelenleg Lengyelországban van látogatóban, Varsóban találkozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága apparátusának dolgozóival. (CTK J ra és kijelentette: „A jelenleg hatalmon levő osztályra teljes összeomlás vár. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy a munkásosztály álljon az élre és határozza meg a további fejlemények irányát." Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára beszámolója további részében hangsúlyozta, hogy az országnak nem a hidegháború, hanem a békés együttélés elvein alapuló haladó irányzatú külpolitikára van szüksége, máskülönben akaratlanul is egy újabb háború borzaimail kellene átélnie. Anglia azonban nem élhetne túl egy pusztító nukleáris háborút — jelentette ki Gollan elvtárs. John Gollan azután kijelentette: „A békemozgalom egysége s a közös célkitűzések talán még sohasem voltak olyan létfontosságúak, mint ma." Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára az angol Munkáspárt politikáját elemezve említést tett Harold Wilson munkáspárti vezér leg utóbbi washingtoni látogatásáról. Harold Wilson Washingtonban hűséget esküdött a NATÖ-nak és ígéretet tett, hogy Nagy-Britannia még több katonát ad a piszkos célokat követő NATÖ-nak. Wilson kijelentette, hogy szerinte egyedül Kennedy hivatott a nukleáris fegyverek őrének szerepére. Wilson készségesen jóváhagyná a NATO multilaterális nukleáris erőinek létesítését abban az esetben, ha a döntő szerep az USÁ-é lenne. Senki sem csodálkozhat tehát azon, hogy Wilson oly meleg fogadtatásban részesült Washingtonban. Mindennek riadóként kellene hatnia az angol Munkáspárt tagjainak s híveinek körében. Hiszen Wilson szerint Kennedytől s nem Nagy-Britannia kormányától függne Britannia léte, vagy pusztulása. Ez pedig kétségkívül öngyilkossághoz vezető politika, amely ínyére van Kennedynek, de sohasem lehet elfogadható az angol munkás mozgalomban. J. Gollan Nagy-Britannia gazdasági problémáira hivatkozva hangsúlyozta: „A békés együttélés elvén alapuló külpolitika nemcsak biztonságunkat szavatolja, hanem ez honvédelmünk egyetlen lehetséges eszköze is." John Gollan beszámolója további részében rámutatott a munkanélküliek nemrég lezajlott tömeges tüntetéseire, majd kijelentette, hogy Nagy-Britannia Kommunista Pártja éppúgy, mint a 30-as években, most is a munkanélküliek érdekeinek védelmére kel. A kommunisták elsőrendű kötelességüknek tekintik a munkanélküliség elleni harcot. A párt főtitkára azután a fegyverkezési kiadásokat elemezve bejelentette, hogy a brit közgazdászok szerint a kormány az évente katonai célokra fordított eszközökből 400 000 új házat, 60 kórházat, 120 iskolát, 400 mérföldnyi közutat építtethetne és hetenként egy font sterlinggel emelhetné a nyugdíjakat. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára beszámolója befejező részében a pártépítés eredményeiről tett jelentést. Közölte, hogy míg a pártnak 1958 elején 24 900 tagja volt, a taglétszám 1963 elején már 33 008 főre emelkedett. Gollan elvtárs a párt célkitűzéseivel kapcsolatban hangsúlyozta: „Egyik legfőbb célunk, hogy kommunista pártunk tömeges legyeVi. A közeljövőben valamennyi pártszervezetnek feladatául kellene kitűznie a párt sorainak gyarapítását, úgyhogy 50 000 tagja legyen pártunknak." A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága meleg hangú táviratban üdvözölte a Nagy Britannia Kommunista Pártja XXVIII. kongresszusán részt vevő küldötteket és a párt valamennyi tagját. Az üdvözlő távirat hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták rendkívül nagyra becsülik azt a tevékenységet, amelyet a brit kommunisták fejtenek ki a két ország közötti barátság megsziládítása érdekében. A Szovjetunióban megünnepelték az űrhajózás napját Moszkva (ČTKJ — A Szovjetunió már másodízben ünnepli az űrhajózás napját. 1961. április 12-én az első szovjet űrhajós a történelemben először repülte körül a Földet. Az évforduló alkalmából a lapok számos emlékező cikket közölnek. Jurij Gagarin és Germán Tyitov űrhajós pilóták ezt írják a Pravdában: „Amikor az űrhajózás napját ünnepeljük, nemcsak a mi repüléseinkre emlékezünk, hanem a jövőt is szem előtt tartjuk." A két űrhajós azokról is ír, akiknek neveit eddig nem Ismerjük, vagyis az 5, 6..., 10, 12 stb. számú űrhajósokról. Nincs kizárva, hogy ezek egyike az első számú űrhajós névrokona Vlagyimir Gagarin, az orenburgi repülőiskola hallgatója lesz. Ezt az iskolát végezte el az első űrhajós is. Jurij Gagarin alezredes a moszkvai Pravdának adott interjújában az űrrepülés második évének legjelentősebb eseményei közé Carpenter és Walter Schirra, amerikai űrhajósok repüléseit sorolja. Albert Duquert, francia professzor ezt írja a Krasznaja Zvezdában: „1967 októberében lesz az első számú mesterséges hold 10 éves évfordulója és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. jubileuma. Lehetséges, hogy 1967 októbere tanúja lesz annak, hogy az űrhajó a Venus és Mars bolygókon köt kl s az ember feljut a Holdra." XXIII. János pápa békeenciklikája A BOLGÁR KOMMUNISTA PÁRT pártmunkásainak küldöttsége a Román Munkáspárt Központi Bizottságénak meghívására Bukarestbe érkezett. (CTK) h ENSZ főtitkárának sajtóértekezlete New York (CTK) — ü Thant, az ENSZ főtitkára tegnapelőtt sajtóértekezletet tartott. A nukleáris fegyverek tulajdonosainak számát illetően U Thant kijelentette, szerinte helyes, ha „csupán egy ujj lesz e fegyver ravaszán". Kijelentette továbbá, hogy egy pjllanatig sem habozna a kezdeményezéssel annak érdekében, hogy a genfi leszerelési értekezlet kijusson a zsákutcából, ha egyéni akciója valóban hasznos lenne. Az ENSZ főtitkára a laoszi helyzetet „kaotikusnak" nevezte. Véleménye szerint legfőbb ideje, hogy a Laosz semlegességét szavatoló 14 ország képviselői minél előbb tanácskozásra jöjjenek össze s tegyenek meg minden tőlük telhetőt a kellő megoldás érdekében. U Thant közölte továbbá, szívesen venné, ha Kennedy, az USA elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beleegyezését adná ahhoz, hogy az ENSZ főtitkárának hivatalára is kiterjesztenék azt a közvetlen telefon-, illetve távgépíróösszeköttetést, amelynek létesítéséről jelenleg folynak a tárgyalások Moszkva és Washington között. U Thant sajtóértekezlete befejezéséül kifejezte azt a reményét, hogy még ez idén Budapestre látogathat, ahová meghívást kapott a Magyar Népköztársaság kormányától. Mint már közöltük, április 10-én nyilvánosságra hozták XXIII. János pápa új enciklikáját, amely a „Békét a földön" címet viseli. Jelentőségét vatikáni és római politikai körök mindenekelőtt abban látják, hogy az encjklikák történetében első ízben fordul a pápa a nem katolikus világhoz is, „minden jóakaratú emberhez". Fontosságot tulajdonítanak annak a ténynek is, hogy a pápa eddigi békeüzenetei mellett szükségesnek tartotta, hogy külön enciklikát szenteljen a béke problémájának. Az öt fejezetből álló, 37 oldalas dokumentum bevezetőjében hangoztatja az encikllka fő témájának, a békének fontosságát. Anélkül, hogy a „gyarmatosítás" kifejezést használná, az enciklika hangsúlyozza, hogy a népek nem akarnak többé maguk fölött idegen uralmat. „Sokaknál eltűnik az alacsonyabbrendüség érzése. Jelenleg szélesen terjedőben van az emberek természetes egyenlőségének eszméje." A pápai enciklika külön részt szentel a leszerelésnek. „Fájdalmas azt látnunk, hogy a gazdaságilag fejlettebb országok mind félelmesebb fegyverzeteket gyártanak, s hogy ez egyrészt súlyos terheket ró ezen országok polgáraira, másrészt megfosztja a kevésbé fejlett országokat , Az EAK, Szíria és Irak közös szövetségi nemzetgyűlést létesít Kairó (ČTK J — Az EAK, Szíria és Irak küldöttségei csütörtökön délelőtt is tárgyaltak az államszövetség létesítésével összefüggő kérdésekről. Megvitatták többek között, az unió szervezésének részletes elvei megállapításával megbízott albizottság beszámolóját. A MEN hírügynökség szerint az albizottság megállapodott az államszövetség nemzetgyűlésének létesítésében. A nemzetgyűlés a képviselőházból és az államszövetségi tanácsból állna. A javaslat értelmében a képviselőket közvetlen szavazással választanák és számuk kellő arányban lenne a három ország lakosságának számával. A damaszkuszi rádió közölte, hogy az államszövetség tanácsában mind a három országnak azonos számú képviselője lenne. Ezenkívül mindegyik területnek előreláthatólag saját tanácsa Is lesz. a nekik szükséges gazdasági és szociális segítségtől. E helyzetet azzal szokták igazolni, hogy Jelenleg a békét csak a fegyveres erők egyensúlyával lehet biztosítani. De éppen ez vezet a további fegyverkezési • hajszához. Ha egy politikai közösségnek már birtokában van az atomfegyver, ez másokat ls arra késztet, hogy hasonló fegyverekkel rendelkezzék" — állapítja meg az enciklika. „Ha nem vetnek véget a katonai célzatú nukleáris kísérleteknek, úgy ennek végzetes következményei lehetnek a föld életére. Az Igazságosság, a bölcsesség, az emberi érzés azt követeli, hogy állítsák meg a fegyverkezési hajszát. Megköveteli a különböző országok fegyverzetének párhuzamos, egyidejű, közös megegyezéssel végbemenő leszerelését, megfelelő és hatásos ellenőrzés mellett." Ezzel együtt a pápai enciklika szorgalmazza, hogy szüntessék meg a háborúi pszichózist. Ehhez pedig az szükséges, hogy a fegyverek egyensúlyának axiómáját a kölcsönös bizalom elvével helyettesítsék, mert csak erre alapozható &z Igazi béke. A pápa kéri a kormányokat, tegyenek meg mindent, hogy az ész és az emberiesség győzedelmeskedjék, hogy a nemzetközi kapcsolatok elmélyült vizsgálatával működjenek közre tartós és barátságos egyezmények megkötése végett. A dokumentum negyedik fejezetében rámutat az ENSZ jelentőségére és szerepe növelésének fontosságára. A Kőedény-síkságon bizonytalan a helyzet Vientiane (ČTK) — Vientianéböl érkezett hírek szerint a Kőedény-síkságon még mindig bizonytalan a helyzet. A Francé Presse hírügynökség szerint Avtar Singh, a nemzetközi felügyelő és ellenőrző bizottság elnöke kijelentette, hogy „feszült és veszélyes" a helyzet. Az említett bizottság tagjai ismét tanácskozásra jöttek össze Souvanna Phouma miniszterelnökkel és Szufanuvong herceggel. GÉPIPARI együttműködési egyezmény megkötésével ért véget a szovjet gazdasági küldöttség jugoszláviai látogatásé. Az egyezmény a távlati együttműködésre is vonatkozik. (CTK) L

ázas tárgyalások előzték meg a húsvéti ünnepeket. Miközben az emberiség a béke tavaszára vár, a tőkés monopóliumok szolgálatában álló politikusok mindenképpen gátolják a leszerelést, akadályokat gördítenek a megegyezés útjába, s a feszültség megszüntetése helyett még jobban kiterjesztik a nukleáris veszélyt. Ebben a légkörben kedvező visszhangot keltett XXIII. János pápa Békét a földnek című enciklikája, melyben ismét elítéli a veszélyes nukleáris fegyverkezést s a béke érdekében nemes együttműködésre szólít fel mindenkit, hogy az emberiség elkerülje a világkatasztrófát. A bonyolult tárgyalások labirintusában reménysugárként hatott az a szovjet—amerikai elvi megállapodás is, melynek alapján közvetlen távíróösszeköttetés létesülne a Kreml és a Fehér Ház között, hogy válságos helyzetben a kormányfők gyors kapcsolattal elejét vehessék egy veszélyes kibontakozásnak. Egyszerre két lovon nem lehet ülni Ezt bizonyítja a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság genfi tárgyalásainak zsákutcája Két hónap telt el a bizottság munkájának felújítása óta, ám ' érdemleges megegyezést vagy kézzelfogható haladást nem tudtak elérni. Az ok a régi, csak a köntös lehet új: a nyugati államok, illetve a tőkés világban hangadó Egyesült Államok nem akarják az általános leszerelést, s a meddő szócsata a különféle bizottságokban arra jó nekik, hogy a spanyolfal mögött nukleáris terveiket szövögessék. A két hónap alatt az amerikai küldöttség csak annyira volt képes, hogy beterjesztett egy „univerzális" lesze relési javaslatot, melynek az a léegy tiéf <Ü> a nagyvilágban .nyege, Hogy 8 leszerelés második szakaszában 65 százalékkal csökkentenék a hagyományos fegyverzetet, de érintetlenül hagynák az atomfegyvert és a külföldi amerikai támaszpontokat. Mennyivel rugalmasabb politikát folytatott a szovjet küldöttség, mely a megegyezés útját keresve a leszereléssel szorosan összefüggő nukleáris kísérletek kérdésében abba az amerikai követelésbe is beleegyezett, hogy évi két-három helyszíni felügyeletet végezzenek az egyezmény betartása fölött. Mit tett ekkor a nyugati fél? Cinikus „együgyűséggel" kijelenti, hogy az eredeti szövegben „sajtóhiba" történt, mert a 2—3 felügyelet csak az atomfegyverrel nem rendelkező államokra vonatkozott. Vagyis az amerikai küldöttség ismét jeladta eredeti javaslatát, miután az meghallgatásra talált. Ezt teszi mindig, valahányszor konkrét haladás várható a bonyolult kérdésben. Az Egyesült Államok hiába ölti magára a béke mentőjének álarcát az egyik oldalon, amikor a másikon nagyon fs kimutatja a foga fehérjét. A •SEATO és a NATO párizsi tanácsüléseire gondolunk. Beadja-e De Gaulle a derekát? A két agresszív tömb ülése jó al kalom volt az imperialista világ ve zető államférfiainak találkozójára. Mindkét ülést — a SEATO és a NATO tanácskozását — lázas készületek' előzték meg és természetesen különféle találgatásokra adtak okot. A hivatalos programtól eltérően kétoldalú megbeszélésekre is sor került, és ezeken magától értetődően a nyugati világban fennálló ellentétekről folyt a legtöbb vita. A két „haragos", a francia és' az angol küldött is találkozott, ami azt a látszatot keltette, hogy az amerikai diplomáciának sikerült kissé megpuhítania az önfejű De Gaullet. Egyes hírmagyarázók egészen „derűlátók" lettek: úgy állították be Franciaország bizonyos hozzájárulását a multinacionális NATO-atomhaderő felállításához, mintha De Gaulle beadta volna a derekát. Az óvatosabb kommentátorok — mint például Geneviéve Tabouis — viszont nagyon világosan rámutatnak arra, hogy De Gaulle a multinacionális, azaz szövetségközi, tehát nem teljesen integrált haderőt a „nemzeti atomhaderők összességeként" értelmezi, tehát szerinte a franciák hozzájárulása a közös atomerőnek ehhez a tervéhez nem változtat a lényegen, „legfeljebb technikai kérdés". Mennyire jó irányban tapogatóznak, bizonyítja a NATO-főparancsnokság alá kerülő francia légierők esete ís. Vadászbombavető gépekről van szó, de a franciák Nyugat-Németországban állomásozó, amerikai atomfegyverrel ellátott gépeiket saját nemzeti „el rettentő haderejüknek" tartják, és csak a vadászgépeket hajlandók a NATO rendelkezésére bocsátani az atomfegyverhordozók nélkül. A tábornok-elnök elemében érzi magát, mert a közeljövőben bejelenti a francia „elrettentő atomhaderő" megalakulását. Ebben a „fejedelmi pózban" egyezett bele a koordinált nukleáris parancsnokság felállításába, ami természetesen semmi jót nem jelent a békére vágyó embereknek. Az ellentétek azonban még mindig fennállnak a nyugati táborban, s az ottawai tanácsüléstől várják rendezésüket. Egyet azonban újból leszögezhetünk: az ellentétektől függetlenül minden esetben Bonn nyer. Neki De Gaulle „elrettentő" ereje éppen úgy megfelel, mint a közös NATO-atomerő. Fő az, hogy atomfegyverhez jusson. Két merénylet és ami mögötte van Az utóbbi időben volt néhány esemény, mely arra vall, hogy a neokolonialisták újra aktivizálódnak veszendő uralmUk megmentésére. Ha valahol alkalom kínálkozik a zavarosban halászni, nem vesztegetnek időt, ha pedig szélcsend van, igyekeznek vihart előidézni. így történt Laoszban. Mint tudjuk, bűnös kéz oltotta ki Pholsena ^külügyminiszter életét. Az államférfi a laoszi semlegesség bátor és következetes híve volt, és állha tatosságával magára haragította az amerikai imperialistákat. Jogosan feltételezhetjük, hogy a tegnapelőtt súlyosan megsebesített Khemisti algériai külügyminiszter elleni merényle-. tet is ugyanaz a kéz irányította. Pholsena meggyilkolása után kisebb válság tört ki Laoszban, melyet Szufanuvong és Souvanna Phouma közös erőfeszítésével — a legutóbbi jelentések szerint — szerencsére sikerült megoldani. A SEATO párizsi tanácsülése rávilágított a laoszi események hátterére; A kilenc hónappal ezelőtt nemzetközileg szavatolt semlegesség nem tetszett bizonyos imperialista köröknek, és vak eszközük, a SEATO prédára leső vadként várakozott. Ha most nem is sikerült komolyabb bonyodalmakat előidéznie, valószínűleg a jövőben sem adja fel mesterkedéseit. Elárulja ezt a New York Herald Tribúne megjegyzése: „A laoszi vállakózás csupán előjátéka egy jóval szélesebb körű akciónak Dél-Vietnamban, abban az országban, amelyre az USA délkelet-ázsiai reményeit alapozza". A SEATO tanácskozásán valóban a laoszi helyzet volt a fő kérdés. Az antíkommunizmus jegyében ültek öszsze az imperialisták ázsiai lakájai. Bár nem palástolták a tagállamok között felmerült ellentéteket, megegyeztek abban, hogy még tevékenyebben folytatják népellenes mesterkedéseiket a nemzeti mozgalmak részérő] fenyegető „vörös veszély" ellen. A célpont Laosz és Dél-Vietnam, ahol az imperialisták modern hadigépezetével irtják a békés lakosságot. A további veszélyes góc az Indiai-óceán térségében van, ahol az itteni népek többségének akarata ellenére össze akarják tákolni a Malaysia államszövetséget, a neokolonialisták eszközét. A gyarmati rendszer végét járja, de mint látjuk, még .veszélyes bonyodalmakat idézhet elő. L. L. 1983. április 13. * Ül SZÖ 3