Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-10 / 100. szám, szerda

/ mÁmrnrna Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVAKIA KQMM UNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. április 10. szerda • 30 fillér • XVI. évfolyam, 100. szám A felaprózottság árt a műszaki haladásnak A tudományos kutatómunka és a műszaki fejlesztés előretörését hazánkban nincs mivel összehasonlítani. A háború előtt ugyanis ez a tevékenység a főiskolákon dolgozó egyének és a magukba zárkózott tudósok ügye volt. Helytelen lenne az összehasonlítás a múlttal, hiszen csak a második ötéves terv Idején 56 új kutatóintézet alakult, intézeteink 2000 géptípust és vagy 20 000 közszükségleti gyártmányfajtát, műszert stb. fejlesztettek kl. A tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés tehát látszólag a legjobb Irányban fejlődött és nem lehetnek lényeges problémák ezen a téren. A valóság azonban másról győz meg. Vegyük például a hegesztés kérdését. Ez közismerten magas színvonalú kutatómunka hazánkban, hegesztési kérdésekben külföldön is mérvadók hazat tudósaink eredményei, két ilyen intézetünk ls van. Mégis megtörtént az ilyesmi: A smíchovi Tatra Művekben — ahol a legújabb hegesztési műveletek alkalmazásában a legjobb- eredményeket érik el — megterveztek, tökéletesítettek és elkészítettek öt hegesztőpisztolyt az új technológia számára. Amikor mindez megvolt, s nagy eredménynek könyvelték el, kitűnt, hogy ugyanezeket a hegesztőpisztolyokat sorozatokban gyártják az NDK-ban, bőrtokkal együtt 520 koronáért meg lehet vásárolni őket. Mondani sem kell, hogy a fejlesztési költségek, a próbák, a kísérletek stb. 520 koronánál jóval többe kerültek... A fenti esetre — ha mindkét szemünket behunyjuk — még találunk magyarázatot, mondván, hogy mégsem tudhatunk mindent, amit külföldön csinálnak. Csakhogy ugyanez a veszély fennáll bel-; földi viszonylatban is. Gépiparunk például ez idén 750 — többnyire már a múltban megkezdett — fő kutatási feladatot teljesít. A vállalati feladatokkal — belső, saját szükségletre előirányzott kutatásokkal — együtt ez vagy 4000 témakör megoldását jelenti. Nagyon sok ez. Részben ez a magyarázata, hogy aránylag igen lassan halad a munka a kutatások terén és nagyon hosszú az út a kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazásáig. Más ágazatokban ugyancsak óriási a kutatási feladatok száma. Van ágazatunk, amely 8000 feladat megoldására vállalkozott. Az egész népgazdaságban a vállalatokon belül kb. 30 000 kutatási feladaton dolgoznak. Szédületes szám ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy aránylag kevés embernek kell megoldania a rengeteg problémát. Ilyen nagy kutatási program szinte lehetetlenné teszi az egybehangolást, tény, hogy igen ritkán tudnak az egyik ágazatban arról, min fáradoznak a másik ágazat kutatói így gyakran kettősségre kerül sor, több helyütt ugyanarra a problémára összpontosítják munkájukat — természetesen kétszer olyan sokáig tart a munka, kétszer annyi ember kell hozzá és persze a költségek is megduplázódnak Végül kitűnhet, hogy az egész fáradozás felesleges, volt, mert a dolgot előnyösen megvásárolhatjuk valamely testvérállamtól... A CSKP XII kongresszusa egyértelműen állást foglalt ezekkel a problémákkal kapcsolatban és ha tározata mutatja a megoldás mód ját. Ebben az évben először szüle tett meg hazánkban a tudomány és a technika fejlesztésének állami terve, amely magában foglalja a kutatómunkára váró döntő feladatokat. Ez már a CSKP XII. kongresszusa fő irányvonalának gyakorlati megvalósítása, és a tudomány és technika fejlesztésének egybehangolására létesült állami bizottság ígéretteljes működésének első eredménye. Milyen e tudomány és technikafejlesztési állami terv gyakorlati jelentősége? A leglényegesebb benne az, hogy a kutatási feladatok megoldásának komplex módszerét alkalmazza. Ez az utóbbi időben oly gyakran használt szó a műszaki fejlesztésben azt jelenti, hogy a terv minden egyes kutatási feladatot sokoldalúan bont fel', tehát egybehangolja az illető feladat megoldására vonatkozó kutató-, kísérleti és egyéb munkákat és egyúttal megszabja a kutatás eredményeinek alkalmazását és bevezetésének. idejét is. Ez kizárja, hogy két helyen foglalkozzanak egy problémával, mert az állami terv egyirányú kutatást csak egy kollektíva feladatául szab meg (ha nagyobb arányú dologról van szó, természetesen felbontja a kérdést több intézetre, de az egybehangolás központi marad). Nem történhet meg például, hogy egy ilyen állami tervben megszabott kutatási feladat valamely részletkérdésének megoldására nem marad pénz, vagy anyag, esetleg elegendő munkaerő. Éppen ez a lényeges ebben a tervben, hogy a felaprózottság helyett az erők összpontosítását eredményezi a legfontosabb problémákra. Tehát több ember old meg egy feladatot és nem kevesen sokat, mint az eddig oly gyakori volt. Ez idő szerint csak 12 fő feladatot tartalmaz az állami műszaki fejlesztési terv (köztük például „a gazdasági állatok tenyésztésének nagyüzemi technológiája" című feladatot). Ebből ls látható, hogy a teljes megoldáshoz vezető útnak még csak az elején tartunk. De jövőre már 40 ilyen központi feladatot fog tartalmazni a terv, s 1965-ben a kutatási feladatok túlnyomó részét már a központi állami terv foglalja magában. Ismerve az eddigi gyakorlatot, világos a központi tervezés előnye. Ha a kutatómunka új rendszerű irányításának előnyeihez hozzászámítjuk, hogy a népgazdaság

0 fejlesztés lassított 'üteme mellett a tudományra és a műszaki fejlesztésre 9 százalékkal több eszközt fordítunk, mint tavaly, a célfeladatok megoldására 15 százalékkal többet, és a tudományos' dolgozók száma további 8 százalékkal gyarapodik — akkor a tudomány és a technika ügyét végre helyes irányban láthatjuk fejlődni Ez azonban nemcsak megnyugtató dolog, hanem mozgósító is. A% irányítás átszervezése arra serkentsen valamennyiünket, hogy akinek vajmi köze is van a műszaki haladáshoz, tudományhoz és a kutatómunkához, hogy ki is használja a kiváló lehetőségekét és a saját munkaszakaszán küzd jön a kutatómunka felaprózottsága ellen. J*" - T ÉPÜL A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ. Az építkezés helyén három évvel ezelőtt m ég pusztaság volt, ma a központi mechanikai műhelyek és a hídiizem óriási csarnokai állnak. Tető alá kerültek már a hideghengerde csarnokai is és most szerelik a hőhengerde -csarnokát. Már hét kémény emelkedik az építkezésen. A kohászati müvek főépületei közé tartozik elsősorban a nagyolvasztóüzem. Az első nagyolvasztó helyén még csak a betonalapzat látható. Már előrehaladottabb a koksz- és mészkőörlő és a vasércrakodó építése. Képünkön: a vasércrakodó, háttérben a kokszo 16 kéménye. (J. KoCiS — CTK — felv.) Nem várnak ölbe tett kezekkel AZ EDDIG URALKODÓ REGGELI FAGYOK és a nappalt aránylag hűvös idők a Dolný Peter-i Szövetkezetben is késleltették a tavaszi talajelőkészítő munkákat. — „Tovább nem várhatunk — tájékoztatott Böjtös : András agronómus —, hiszen az árpának már hetekkel ezelőtt a földbe kellett volna lennie." Ez idén igen kedvezőtlen körülmények között látojt munkához a szövetkezet. Az őszről hátramaradt csaknem 120 hektár szántás elvégzésével foglalatoskodnak a traktorosok. Az eddig megszokott talajművelés módszerein azonban v^ltoztatniok kellett. „MOST AZ A LEGFONTOSABB TEENDŐNK — folytatja az-agronómus —, hogy a munkákat gátló felesleges nedvességet elpárologtassuk a talaj felszínéről. Simítózás helyett tehát — ami a korábbi években a talajnedvesség lekötésére szolgált — ez idén először tárcsázuk a földeket. Ez a szikkadás meggyorsítását eredményezi. Ha közben mégis úgy látnánk, hogy nagy a párolgás, a simitázástól sem riadunk vissza." BÖJTÖS ANDRÁS MEGÁLLAPÍTÁSAI — nyugodtan mondhatjuk — szövetkezeteink, állami gazdaságaink többségére általánosíthatók. Az árpa vetésének lassan lejár az agrotechnikai határideje. Éppen ezért kövessünk el mindent, hogy biztosíthassuk a nagy terméshozamokat, a kialakult feltételek figyelembe vételével mielőbb vessük, el a kora tavasziakat (th) AZ ÉPÍTŐIPAR nem teljesítette el só' negyedévi tervét (ČTK) — Bár elsősorban az idén a szokatlanul zord tél okozta, hog£ építőiparunk nem teljesítette az elšW negyedévi tervet, a kedvezőtlen eredmények mégsem írhatók csak a mostoha időjárás rovására. Az Építésügyi Minisztérium által irányított vállalatok ez év elejétől nem gondoskodtak 376,7 millió korona értékű munka elvégzéséről, s a kerületi épí* tészetl szervezetek 456 millió korona értékű munka elvégzését mulasztotrék el. Az építészeti dolgozók sem a beruházási építkezések, sem pedig a lakásépítés terén nem voltak képesek megbirkózni a tervben megszabott feladataikkal. A legfontosabb építkezéseken csak 76,7 százalékra, a lakásépítés szakaszán pedig 75,4 százalékra teljesítették a negyedévi tervet. Az építőanyagot és épületelemeket gyártó üzemek dolgozói sem dicsekedhetnek munkasikerekkel. Építőiparunk dolgozóinak a népgazdaságunk más ágazataiban dolgozók példáját kövbtve most főleg arra kellene törekedniük, hogy behozzák azt, amit a téli hónapokban élmulasztottak. A múlt hónapban ext már meg" is kísérelték. Jelentősen fokozták a napi teljesítményeket, úgyhogy több mint 4000 lakást adták át rendeltetésének. Ez az eredmény azonban még korántsem volt elegendő az egyhavi terv teljesítéséhez, amit az építészeti dolgozóknak tudatosítaniuk kell, és jelentősen meg keli* gyorsítaniuk az építkezési munkálatok ütemét. Mai számunkban A Zelený Háj-i szövetkezet (komárnói járás) komplexbrigádjának a tavaszon 88 hektár földön kellett elvetni a tavaszi árpát: A munkát úgy szervezték meg, hogy a vetés alá a talajt éjjel készítették elő, nappal pedig gépsorokkal vetették az árpát. Április 8-án már 80 hektáron magot takart a föld. Csupán az a 8 hektár maradt vetetlenül, melyen hosszabb ideig állt a víz. Záhorec Szilveszter, Babic György, Pasztorek József és Cinger László és Záhorec Imre kitettek magukért. (K. Cích — ČTK — felv.) Mmrswssssmss.rsMssssmsjmmssf/mvssssssss^^ közöljük MICHAL CHUDIK elvtársnak az SZLKP KB április 8-i ülésén elhangzott beszámolóját L

ehet, hogy Itt kezdik el, a szemközti Angyaldombon, lehet, hogy a Sternberg púpján, vagy a Saibach lankáin. Attól függ, hOuá süt majd legjobban a tavaszt nap. Mert a Levočat Állami Gazdaság 2000 hektáros határa mos' még hótakaró alatt pihén. De már tünedezik ez a takaró, patakokban folydogál a lankákról az olvadt hó. Hanem, amíg Itt a Tátra egetverő csúcsai alatt teljesen kitatfhszodik, bizonyára jól bennjárunk majd április második felében. Az idö azonban tovatűnik, mint az olvadás vizel. Annál jobb, minél előbb jän a tavasz, hisz a gazdaság dolgozóit nem találja felkészületlenül. Nem volt gyerekjáték ez a készülődés a tavaszi offenzívára. Ha az idei kemény ' fagyok egész KeletSzlovákiában jól kitáncolták magukat, akkor ezen a vidéken duplán, farsangoltak. Cseppet sem méltányolták a LevoSai Állami-Gazdaság hatalmas gépparkját. Csak különböző traktortípusból van itt legalább harminc. Hát még a többi gép — kombájnok, cséplSgarnttúrák, kultivátorok, kaszálógépek, boronák, burgonyaszedők és csak az Igazgatósági statisztika tudja pontosan,' hány tucat egyéb gép és szerszám. A tavalyi munkákban sok megrongálódott, megkopott, HARCRA KESZEN rokkanttá vált, sokba jócskán beleharapott az Idő pusztító foga. Mert sajnos, csak a gépek legnemesebbje, legdrágábbja jutott idén is tető alá. Ez a legnagyobb problémájuk, mellyel már évek óta küzdenek. A gépállomány nagy része idén is a mostoha tátrai ég alatt telelt. Az átlagos szakember is -tudja, mit jelent a gép részére a hó, eső, fagy s az ebből következő rozsda: ez minden gép, minden vasalkatrész legveszedelmesebb rákfenéje. De ha a múltban nem tudták ezt orvosolni, ez idén ez is sikerül. Segítségükre jött a levočai téglagyár, mely üzemegységei leszerelése következtében az állami gazdaságnak hajlandó átadni szárítópajtáit, hogy azokban a gazdaság gépállományának jelentős része elhelyezést nyerhessen. Annak ellenére, hogy a személyzeti létszám a tervezettnél kisebb volt, mégis van elegendő munkaerejük. Sajnos, azonban a dolgozók átlagos életkora 35—40 év körül mozog Nem a legroszszabb, de nem ts a legrózsásabb állapot Ha kevés is itt a fiatal, mégis mindegyik becsületes, , jó munkát végez. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a gépjavításokat időben és jól végezték el. Különösen az örvendetes, hogy a gazdaság ma már safát „tartalékaival" is rendelkezik: a LevoCai Mezőgazdasági Tanoncképző Intézet 40 növendéke itt végzi az üzemi •gyakorlatát. Csupán a gazdaság igazgatóságától, szakszervezeti és ifjúsági bizottságától függ, hány marad meg a végzett hallgatók közül tartósan az állami gazdaság kötelékében, mint kitanult gépjavító mechanikus. A LevoCai Állami Gazdaság minden technikai felkészültsége mellett természetesen ez tdén is kénytelen volt a gépek egyes alkatrészeit pótolni. Főképpen vetőgépekről, aggregátokról, könnyű boronákról és a hegyvidéki gazdaságokban oly nélkülözhetetlen fogatos kaszálógépekről volt szó. E hiányok pótlását a SpiSská Nová Ves-i Traktorállomás segítségével sikerült megoldani. Elkészítették az időterveket, szétírták a vetést harmonogramot, elkészültek minden adminisztrációs munkával. E>s ami a fő, ezen felül új, úgynevezett csoportszlsztémát készítettek el, mely Kelet-Szlovákia területén ma eléggé ismeretlen. Az alapja az, hogy az egész mezőgazdasági területük megmunkálását összesen négy munkacsoport szocialista gondnoksága alá helyezik. A négy munkacsoport megfelelő komplex gépesítéssel a mezei munkálatokat tavasztól késő őszig saját hatáskörében végzi el. így például Ivan Moš munkacsoportja 509 hektárnyi burgonyaterületet, Kocsis Šimon csoportja 442 hektár árpát, Štefan Petrík csoportja 412 hektár és Milan FarkašovSktj csoportja 355 hektár egyéb mezőgazdasági területet, rétet és legelőt munkál majd meg. Ez lesz tehát első teherpróbájuk, mely az egész évi mezei munkák^ alapjáh bebizonyítja a csoportok minden egyes tagjának nemcsak a munka iránti viszonyát, hanem azt ts, hogyan, mennyiben érdemelték ki a gazdaság eqész munkakollektívájának kölcsönös bizalmát és általában bizonyságot tesz a szocialista tulajdonhoz való viszonyukról. Ember és gép harcra készen áll. A LevoSai Állami Gazdaság minden dolgozójának szavából kiérződik valamt kíváncsiság, türelmetlenség.. Minél előbb szeretnék elkezdeni a tavaszi nagy támadást. VLADIMÍR KALYTČUK 1