Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-29 / 118. szám, hétfő

ígéretteljes kezdeményezés AZ IDEI KEMÉNY, HOSSZÚ TÉL leginkább az építőipart sújtotta. A hurbanovói Járási Építő Vállalat pél­dául az esztendő első három hónap­jában több mint hárommillió három­százezer korona értékű munkával maradt adósa a társadalomnak. Évi termelési tervének közel kilenc szá­zaléka ez. Nagy gondot okoz tehát a vállalat vezetőségének, s mindenek­előtt kommunistáinak: hogyan hoz­zák be ezt a lemaradást. — Azért nem esünk kétségbe —• mondja Pradlovsky Ferenc magabiz­tosan, — bízunk az emberekben! Pradlovský elvtárs, a vállalati igaz­gatóság pártalapszervezetének elnö­ke ezt konkrét tények alapján mond­ta. Amióta a vállalat megalakult (1958), dolgozói minden évben helyt­álltak, úgyhogy az év végi számve­téskor néha milliós túlteljesítéssel büszkélkedhettek. A sorozatos jó eredmények titkát kutatva nemcsak a dolgozók munkaszeretetéről, jó munkafegyelméről, a vezetőség terv­szerű, odaadó munkájáról győződtünk meg, hanem a vállalat vezetősége és a dolgozók közti elvtársias, jó vi­szonyról is. Ami a vezetőség gondja­baja, az a dolgozóké is és fordítva. — Mindig nyíltan, őszintén beszé­lünk a dolgozókkal. Nem rejtjük vé­ka alá a bajokat, de a jó eredmé­nyekkel sem szerénykedünk. Termé­szetesen ők is megmondják, ml nyom­ja a lelküket. Hogy bizonyítsam is: Chovan Tibor Igazgatónk ajtaja min­denkor nyitva áll a munkások előtt. 0 maga is gyakran látogatja az épít­kezéseket és amikor csak teheti, köz­vetlenül, baráti alapon beszélget az emberekkel. Szerintem ez nagyon fontos. Most is üzemi gyűlést tartot­tunk és tisztáztuk a dolgokat. Abban egyeztünk meg, hogy július l-ig be­hozzuk a lemaradást. A tervet 102 százalékra akartuk teljesíteni. Merész elhatározás! — Csupán akarat kérdése. Az aka­rat pedig megvan, — mondja Bolyó István tervező. Engel Ferdinánd anyagbeszerző, a pártbizottság tagja igazolja Bolyó elv­társ szavait és hozzáteszi: — Higgye el kérem, sok üzemben dolgoztam már, de olyan kifogástalan összhangot, mint itt, még nem ta­pasztaltam. Szerintem ez a valóban közös teherviselés a kezesség arra, hogy tervünket sikerül megvalósíta­nunk. A pártcsoportok, a pártalap­szervezetek Jól dolgoznak, s ha va­A libereci botanikus kertben 80 faj­ta kaktusz — mamilária — virágzik egymás után. A botanikus kert külön­legességei közé tartozik a gimnoca­licium nevű dél-amerikai trópusi nö­vény, amelyből a füvészkertben 60 fajta található. E növény a délutáni órákban virágzik, míg délelőtt apró virágai csukva vannak. lamennyien összefogunk — elérjük a !> célunkat. EGY IRATCSOMÖBÖL előhámozta a| pártbizottság félévi pontos munka­tervét: rendszeresen foglalkoznak! majd a tervteljesítéssel, a kötelezett-; ségvállalások teljesítésének ellenőr­zésével, a felvetődő problémák azon-1 nali orvoslásával és így tovább. Jóleső érzéssel tapasztaltuk, mi­lyen nagy igyekezettel, átgondolt | munkamódszerrel, tervszerűséggel; dolgozik a pártbizottság. És ez nem- < csak a termelési feladatok teljesíté-' sét elősegítő munkájukban mutatko­zik meg, hanem ugyanilyen rendsze­resség és céltudatosság jellemzi az J ifjúsági szervezet tevékenységét irá-; nyitó, a társadalmi munkát szervező, • a pártmunkát vezérlő igyekezetüket! is. Nagyon is figyelemre méltó pél­dául, hogyan szervezték meg az éj- J szakai vagy ünnepnapi vagonkirakást. ] A vállalati igazgatóság dolgozóit,. mindenekelőtt a párttagokat éjszakai,! illetve ünnepi szolgálatokba szervez-; ték. Mindennap más és más a szol- < gálatos. Ha éjjel érkezik a vagon, az ! ügyeletes értesíti a szolgálatosokat, j akik azonnal megjelennek a helyszí- < nen és kiürítik a teherkocsit. A mun-1 kafegyelem ékes bizonyítéka a kő-; vetkező példa is: A vállalat labdarú- < gói közkedveltek, s előzékeny támo­gatásban részesülnek. Ez azonban; nem mentesíti őket munkakötelessé­geik alól. Ezt maguk is belátják.! Ezért, ha adott esetben ők a vagon-; kirakó szolgálatosok, vasárnap dél- • után kettőkor még a pályaudvaron 1 munkálkodnak, s csak azután men-; nek a futball-pályára. Az alapszervezet négy pártcsoport-1 Jának vezetői rendszeresen beszámol­nak csoportjuk tevékenységéről, a • termelésben észlelt hibákról, fogya-! tékosságokról és ha kell, a pártbi- ] zottság naponta ülésezik, hogy a problémákat azonnal megoldhassa. IGYEKEZETÜK már meghozta az, első sikereket. Ez pedig azt bizo­nyítja, hogy a vállalati igazgatóság; kommunistái méltó elvtársakat vá-' lasztottak alapszervezetük élére. (szó) JiuCtwta A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottságának magyar ének- és táncegyüttese ma 19.30 órakor a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában tartja idei első fellépését. A DUNAJSKÁ STREDA-I Járás me­zőgazdasági üzemei 13 kollekt'w szerződést kötöttek az idén. A ne­gyedévi értékelés alapján kitűnt, hogy_ a legjobb eredményeket a Hubi­cei Állami Gazdaság érte el. VASÁRNAP a kanadai Skaha tó fö­lött összeütközött két polgári repülő­gép. A szerencsétlenség következté­ben 8 személy életét vesztette. A göteborgi hajógyárban vízre bo­csátottak egy 95 000 tonnás tartály­hajót, a legnagyobbat, amit eddig Eu­rópában építettek. A Mobiloid ameri­kai vállalat számára épült hajó 274 méter hosszú, motorjai 28 000 lóerő­sek. EGYEDÜLÁLLÓ ESET történt a na­pokban a lyoni operaházban: előadás előtt a vasfüggönyt nem lehetett fel­húzni. Az előadás elmaradt. Vasárnap, április 28-án kipróbálták az első csehszlovák brikettrakó au­tomatát. E készüléket Vladimír Hu­sák, Václav Chalupa és Ottó Demin­ger, a Sokolovi Egyesült Barnaszén­bánya és Brikettüzem fejlesztési köz­pontja szocialista munkabrigádjának tagjai tervezték. Szerkesztésénél elektronikus irányítást alkalmaztak. Egy fekete párducra vadászik két napja St. Denisnek, Párizs egyik kül­városának lakossága. A párduc az ott-tartózkodó magyar artista csoport­tal együtt fellépő monacói idomítok kocsijából szökött meg. A BESKYDY, jeseník környékén és az észak-morvaországi kerület más részeiben 61 állami természeti rezer­váció van, amelyekben ritka fák, nö­vények és geológiai képződmények láthatók. A legszebbek közé a besky­dyi őserdő tartozik. Milyen idő lesz májusban A múlt hét második felében Közép­Európába hűvös sarki levegő tört be, s így átlag 8 fokkal csökkent a hő­mérséklet, sőt északon 10 fokkal is. A jelenlegi időjárást a magas légnyo­más jellemzi, amely az Atlanti-óceán­ban lévő Azori-szigetektől egészen a Vizcayai-öbölig és Franciaországig terjed. Egyik nyúlványa Közép-Európa felett van. Az időjárás a következő napokban a magas légnyomás hatása alatt áll majd. Később betörnek a pá­rásabb tengeri levegő hullámai. A jövő héten általában változó fel­hőzet várható. Kezdetben a síkságo­kon is talajmenti fagy. A nappali hő­mérséklet a síkságon 16—19 fok, más­hol 12—15 fok lesz. Később fokozó­dik a felhőzet, s helyenként ziva tarok, futó esők várhatók, főként a hegyvidéken. A nappali és éjszakai hőmérséklet azonban emelkedik. Az Idei május csapadék és hőmérséklet szempontjából általában kedvező lesz a mezőgazdák számára. Csak május 10 és 20 között számíthatunk helyen­ként éjszakai talajmenti fagyra. P. F. TENGERÉSZ, ECSETTEL EDOUARD MANET, 1832. I. 23. - 1883. IV. 30. Jogásznak szánta az apja, fi tengerész lett. Tübbszür átkelt az Atlanti-óceánon, ott figyelte meg, hogy hajúját a tenger kék hullámai hordják hátukon és nem Theodule Ribot barnájának olajos folt­jai. Aztán hazatér és leküzdve apjának művészet iránt érzett ellenszenvét, Tho­mas Couture tanítványa lesz. Üt éven át harcol mesterével, az akadémikus tör­téneti festészet hivével él nemegyszer, amikor Couture arra akarja kényszerí­teni. hogy a pózoló modelleket régi szín­receptek szerint fesse, Manet dacosan így válaszol: „Azt akarom festeni, amit látok!" Sokat utazik. )ár Hollandiában, Né­metországban és Spanyolországban, ta­nulmányozza Frani Hals, Velasquez és Goya képeit. Szereti Corot, Courbet és Jongkind festészetét, de ugyanakkor nagy tiszteifije a Louvra reneszánsz mestereinek is. Sok tanítója volt. A ha­tások mégsem voltak bántóak. Manet erfis raűvészegyénisége mindannak, amit mástól átvett, saját arculatát adta. Amikor a Goyára emlékeztető Lola da Valencia spanyol tincosnfit, valamint a „Hangverseny a Tuilleriák kertjében" című képét megfesti, alig sejti valaki — talán (í maga sam —, liogy nagyon rövid időn belül a legnagyobb viharok közepett* kerül egy új képzűművészati irányzat, az impresszionizmus élére. Ezernyolcszázhatvanháromban tört ki a vihar, amikor a hivatalos Sálon zsfi­riie által visszautasított, a „Reggeli a szabadban" című festményét a ..Satun des Refusés-ben", a Visszautasítottak Szalonjában állította ki. Ma már valóban nehéz feleletet adni a kérdésre, mi is okozta az akkori hivatalos körök nagy felháborodását. Lehet, hogy a maradi szakemberek és laikusok ösztönösen tiltakoztak az új, a régit elsöpréssel fenyegető művészi irányzat, az impresz­sziouUmus allén, melynek elsfi jelentós megnyilvánulása éppen Manet kárhozta­tott képe volt, Mással bajosan magya­rázható a császárság képmutató társa­dalmának megbotránkozása, mivel a [onvreben legalább ötven olyan kép volt állandóan kiállítva, mint Manet ,,Rog­geli a szabadban" című alkotása, köz­tük Giorgiona híres festménye, a „Tite chainpétre" (Vidéki ünnepség). Ai impresszionizmus kora tehát ép­pen Manetnek ezzel a festményével kez­dődik, amely lényegében az impresz­szíonizmus százesztendős létezésének művészi bizonyítéka. £s mégis Manet, Jóllehet a Goyával kezdűdfi. majd Dela­croix-val. Corottal és Courbettel folyta­tódó folyamatnak lett a betetézűje, jóval későbben — Claude Manet hatása alatt — vált programszerűen impresszionistá­vá. Ezután a szebbnél szebb képek sorát festi meg, a Sálon nagy részüket azon­ban elutasítja, sfit az Olympia címfi képe még nagyobb vihart vált ki mint a ,.Reggeli • szabadban". Néhány nagy­szeri rézkarcot készít a párizsi kom­mün barikádjairól, majd valójában ve­zéralakja lesz az impresszionistáknak, hogy késóbben elszakadjon tőliik. Lehet azért, mert lényegében sohasem volt vérbeli impresszionista. Tengerész ma­radt mindvégig, aki ecsetjével a festé­szet végtelen tengerén bolyongva, újabb és újabb felfedezésekre vágyva, nem elégedett meg a múló pillanat varázsá­nak rögzítésével. BARSI IMRE EDOUARD MANET: Reggeli a szabadban A Szlovákiai írószövetség a kö­zelmúltban tartotta konferenciá­ját. Pártunk Központi Bizottsága nevében VASIL BIĽAK elvtárs, az SZLKP KB titkára köszöntötte az írók szlovákiai tanácskozását. Beszédét — kisebb rövidítéssel — az alábbiakban közöljük. Eseménydús napokban tartjuk e kon­ferenciát, — mondotta Bilak elvtárs — olyan időszakban, amikor a CSKP XII. kongresszusa után társadalmunk alkotó ereje új lendületet vett. Pár­tunk már hosszabb idő óta, — e na­pokban azonban különösen — kitartó harcot folytat a személyi kultusz és a dogmatizmus maradványainak kö­vetkezetes felszámolásáért, társadal­munk demokratizálódásának további elmélyítéséért, a lenini normák ér­vényesítéséért. Azért harcolunk az el­múlt Időszak fogyatékosságai ellen, hogy megteremthessük a kommunista társadalom építésének fellételeit. Ebben a harcban, amelyben kö­nyörtelenül ütközik össze a régi az újjal, döntő tényező a tömegek, a munkások, parasztok és az értelmisé­giek alkotó kezdeményezése. Ettől függ ma nálunk minden. Hogy milyen módon sikerül kibontakoztatnunk a tömegek kezdeményezését, attól függ szocialista társadalmunk fejlődésének üteme és az emberek közötti kölcsö­nös szocialista erkölcsi kapcsolatok fejlődése. Ezért kell munkamódsze­reinket és az irányítás formáit e sür gető féladatnak alárendelnünk, ehhez idomítanunk. Pártunk — s vele együtt a dolgozó nép — a szocializmusért vívott harc folyamán gazdag tapasztalatokat szer­zett. Ma azonban rendkívül fontos, hogy ezekből a tapasztalatokból kö­vetkezetesen és helyesen vonjuk le a tanulságot a jövő számára, tanul junk a jó és a rossz tapasztalatokból egyaránt, hogy reálisan értékeljük erőinkel, hogy képesek legyünk min dig szembenézni az Igazsággal és le nini következetességgel — nyíltan, fiz irodalom harcban az igazságért együtt a néppel — küzdjük le a fel­gyülemlett fogyatékosságokat és hi­bákat. A szocialista társadalmunk jele­néért és jövőjéért folyó harcban vi­tathatatlanul nagy szerepet játszik a műveltség, a nép szakmai, politikai és erkölcsi felkészültsége. Sajátos rész hárul ebből a művészetre, s en­nek keretében — már a nemzeti ha­gyományokra való tekintettel is — különösen az írott szóra, az irodalom­ra. Minden eddigi fogyatékosság el­lenére, a tévedések és számtalan hi­bák ellenére kétségtelen tény y hogy nincs még egy társadalom, amelynek olyan érdekg lenne a művészet fej­lesztése, mint a szocialista és a kom­munista társadalom. A szocialista tár­sadalom az egyetlen — ha a lenini elvek szerint irányítják — amely eh­hez megteremti a legjobb feltételeket. Társadalmunknak szüksége van nagy és élő irodalmi művekre, érdeke a próza, a költészet, a drámairodalom fellendülése, az élesen rátapintó szel­lemes szatíra, az ifjúsági irodalom, a riportok és a publicisztika fellen­dülése. A társadalom érdeke a kriti­kai és irodalomtudományi tevékeny­ség fejlesztése is. Ez nem szubjektív kívánságunk, hanem a fejlett szocia­lista társadalom objektív törvénysze­rűsége. Jól ismeretes, elvtársak, hogy önök az értékes, művészileg igényes szo­cialista irodalomra törekszenek. Tud­juk az önökkel folytatott beszélgeté­sekből, a cikkekből, az irodalmi té­ren folyó vitákból, hogy milyen prob­lémák foglalkozlatják ma önöket. Ér­tékeljük mindazt, ami egészséges, amivel hozzájárultak és hozzájárul­nak a társadalmi fejlődésért vívott harchoz, a dogmatizmus és a szemé­lyi kultusz időszakából fennmaradt helytelen módszerek maradványainak felszámolásához. Ügy vélem, helyes lesz hangsúlyoznom, hogy ezek nem­csak az önök elszigetelt problémái, hanem közös problémák. Súlyos hiba lenne, ha egyoldalúan néznénk a dol­gokat. A dogmatizmus elleni harc nem terelheti el figyelmünket a revi­zionizmus elleni harcról. A múltba­nézés nem homályosítja el jelenünket, s a problémák, amelyek ellen küz­dünk, nem takarhatják el jövőnket. A problémákat ugyan nyílt és őszinte véleménycserével kell megoldanunk, esetleg viharos, éles elvtársi viták­kal, de végül is közösen kell megol­danunk őket. Es- biztosan egyetértünk valamennyien abban is, hogy e prob­lémákat a szocialista társadalomban csakis a kommunista párt vezetésével oldhatjuk meg. Pártunk, a szocialista tábor többi kommunista és munkáspártjával, s e tábor országainak kormányaival együtt kitartó harcot vív a világfe­szültség enyhítéséért, az emberek, a népek közötti új kapcsolatokért, a két ellentétes világrend békés együtt­éléséért és versenyéért. E harc élén a Szovjetunió áll, lenini kommunista pártja vezetésével. Támogatunk minden alkotó törek­vést, amely a haladást, a békét szol­gálja. Ismernünk és értékelnünk kell ezért a valóban haladó művészek, írók, képzőművészek, tüdősök műveit is, akik a kapitalista világban har­colnak a reakció, a fasizmus, az el­nyomás és a sötétség uralma ellen. Nyíltan kijelentjük azonban, hogy nem békélhetünk meg a burzsoá ideo­lógiával, amely minden eszközzel — gyakran álcázott eszközökkel is — igyekszik az emberek gondolkodását befolyásolni és alárendelni azt az im­perialisták, a monopóliumok, a ki­zsákmányolás, a dolgozó tömegek el­nyomása érdekeinek. Megbékélhetetlenségünk a burzsoá ideológiával szemben: ez az ideoló­giai munka lenini értelmezése! Har­colunk a burzsoá ideológia ős en­nek megnyilvánulásai ellen — a mű­vészet területén is — mert ez az ideológia bármilyen tetszetős frázi­sokkal álcázza magát (és ezt gyakran teszij, következményeiben emberte­len, nem emeli fel, de lesújtja az em­bert. Ebben az igazságos harcban az egész világ haladó emberisége támo­gat bennünket, és egyre többen ha­ladnak velünk, különösen akkor, ha hazai példán mutatjuk meg nekik az igazságosabb, valóban humánus, az emberek magas erkölcsi értékein alapuló társadalom képét. A CSKP XII. kongresszusa igényes feladatokat állított elénk az irodalom és a művészet terén is. Most minden azon múlik, sikerül-e a feladatokat megvalósítani és teljesíteni. Mái­számtalan fogyatékosságot eltávolítot­tunk és a többit ls eltávolítjuk. Ki­alakulnak a feltételek ahhoz, hogy új, hatalmas lendületet kapjon a csehszlovák szocialista irodalomban is az alkotó erő, hogy olyan művészi alkotások jöjjenek létre, amelyek élet­hűen, valódi forradalmi pátosszal áb­rázolják népünk életét. Ránk, politikai dolgozókra hárul, hogy az alkotó munkának továbbra is lenini légkört teremtsünk. Az Írók és' riiüvészek felelősek viszont azért, hogy műveikkel szemben magas mű­vészi és eszmei igényeket támassza­nak, hogy küzdjenek az alkotások jobb minőségéért, művészi értékéért és hatékonyságáért, azért, hogy az új, szocalista-realista művészet gaz­dag legyen, elsősorban tartalmát, gondolati erejét és az annak megfe­lelő művészi eszközöket illetően. A szocialista művészet lenini elvé­től elválaszthatatlan a művészetnek és alkotóinak összeforrottsága a dol­gozó néppel Erről semmilyen körül­mények között sem ' mondhatunk le, ha nem akarjuk feladni a szocialista művészet küldetését. A marxista—le­ninista párt* elutasítja a tömegek egyes rétegeinek dekadens ízlését. Ezzel szemben a műveltségi színvonal fejlődésével együtt a párt gondosko­dik a dolgozók esztétikai műveltségé­nek és ízlésének emeléséről. Hason­lóan elutasítja azonban a „meg nem értett" egyének avanturisztikus tö­rekvéseit, akik elszakadva a néptől, a nép szükségleteitől, a műveltség tényleges fokát nem Ismerve, szub­jektivizmusukból eredően nem támo­gotják a népet, nem tanulnak tőle, hanem gondolkodás nélkül szajkóz­zák, hogy „ötven év múlva majd meg­értenek". Szerencsére állítólag ná­lunk nincsenek ilyen művészek, van­nak azonban — egyéb deformáltsá­gok mellett — különféle irányzatok az irodalom és a művészet hasonló értelmezésére. Ügy gondoljuk ezért, az önök kon­ferenciája is foglalkozhatna azzal, hogy az Írók miképpen szilárdíthat­nák meg kapcsolataikat az olvasók­kal, hogyan tökéletesítsék a művé­szek és az üzemi, falusi dolgozók, az ifjúság, az iskolák, a kutató- és tu­dományos intézetek közötti kapcso­latot. Már régen hangsúlyozzuk ezt az elvet, sajnos azonban egyelőre nem nagyon sikerült igazán érvényesíteni, bár jól tudjuk, hogy ez nemcsak az irodalom számára lenne hasznos, ha­nem az írók élete és az irodalmi fo­lyóiratok számára is. Ezzel kapcsolat­ban érdemes elgondolkozni afölött, hogy az irodalmi folyóiratainkból az utóbbi időben csaknem teljesen eltűn­lek az olyan .riportok, amelyek az üzemek, a falvak, a nagy építkezések és tudományos munkahelyek emberé­ről szólnak. Elvárjuk, hogy konferenciájuk hoz­zájárul e feladatok megoldásához, és sérkentöleg hat a szocialista irodalpra fellendülésére hazánkban, hogy hoz­zájárul a szlovák nemzeti és a nem­zetiségi kultúra további hatalmas fel­lendüléséhez. 1953. április 23. 0] SZÚ 5 &

Next

/
Oldalképek
Tartalom