Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-28 / 117. szám, vasárnap

EGY ASSZONY, AKI NEM TUDJA JVIIT VÉTETT A

Rimavská Sobota-I járásból Petrovcéről jött a levél. Illés Paulina mondta el benne búját-baját, hogy a falu vezetői megkeserítik az életét. Elpanaszolta, hogy férje kőbányában dolgozik, két kislánya van és fiatal asszony létére ő is szeretett volna munkát váilalnl a faluban. Idegenbe nem mehet, mivel nincs kire hagyni a gyerekeket, és óvoda vagy napközi nincs a faluban. Sajnos Petrovcén számára nem akad munka. Akárhol is próbálkozott, a falu vezetői következetesen elgáncsolják. Leveléből kiderült, hogy többször ls próbálkozott már a szövetkezetben, kínálkozott aratáskor, dolgozni akart a dohányban, de különféle okokkal mindig elutasították. S hogy ne kelljen tétlenül, csupán a ház körüli munkával eltöltenie a napokat, a helybeli üzlet vezetőnőjének — aki nyugdíjba készült — javaslatára kérelemmel fordult a fogyasztási szövetkezet járási vezetőségéhez: tennék lehetővé számára, hogy a megüresedő üzletben dolgozhassák. Kérelmére igennel válaszoltak, s rövid időn belül hathetes iskolára, illetve gyakorlatra ment. Öröme azonban korai volt, mivel csak ezután következett a HNB véleménye. „Nem tudom, mit írhattak rólam — panaszolja —, de a fogyasztási szövetkezet vezetősége rövidesen tudtomra adta, nem alkalmazhatnak. Később annyit mondtak, hogy a HNB tanácsának véleménye szerint a falu kilencven százaléka ellenem van". Ezek után panaszlevéllel fordult a járási nemzeti bizottsághoz, ahonnan a következő választ kapta: ök is tudják, helytelen és indokolatlan a HNB tanácsának az álláspontja, de mégis el kell fogadniuk, amit mondanak. Ez újból olaj volt a tűzre. Igazságának tudatában a kerületi nemzeti bizottsághoz fordult segítségért. Panaszlevele azonban „elintézés végett" visszatért a JNB ellenőrző szerveihez. Nemsokára ki is szálltak a faluba, összehívták a HNB tanácsét, hogy tisztázzák az ügyet. Mikor a tanácstagok megtudták, miről lesz szó, Bálint Lajos tanító, Gál Lajos, a HNB elnöke, Illés Géza, a helyi pártszervezet akkori elnöke és Farkas Gyula, a HNB jelenlegi titkára ahelyett, hogy tisztázták volna a vitás kérdést, tüntetőleg kivonultak a teremből. Részükről az ügy elintézettnek számított. A járás küldöttje jegyzőkönyvet vett fel a történtekről. Illés Paulina esetében azonban továbbra is maradt minden a régiben. A megbántott önérzete, az emberi méltóságán esett sérelem azonban tovább sarkallta. Ojabb panaszlevéllel fordult most már a Járási pártbizottsághoz. Sajnos levelére a mai napig sem kapott választ. Az év elején már úgy látszott, minden rendbe Jön. Bálint Lajos tanító, aki tagja a HNB tanácsának és hoszszabb ideig elnöke volt a falusi pártszervezetnek, megígérte, hogy jóváteszik a vele szemben elkövetett igazságtalanságot. Január 4-én megszületett a HNB tanácsának az a határozata, amelyben a XII. pártkongresszusra hivatkozva, a további súrlódások elkerülése végett az előbbi döntésükét, illetve álláspontjukat visszavonják és nem ellenzik, ha Illés Paulina átveszi az üzletet. Egy kikötésük volt. Illés Paulina ezl az „igazolást", aláírás céljából személyesen vigye el a nemzeti bizottság tanácsának valamennyi tagjához! Illés Paulina eleget tett a kívánságuknak, bár tudta, hogy ez a megaláztatásnak egy újabb formája. Sajnos ez is hiábavaló volt. Egy hónappal ezelőtt más faluból való ember vette át az üzletet. I

llés Paulinát varrás közben találtuk. — Az a legbosszantóbb, hogy védekezni sem tudok — panaszolja. — Nem tudom, mit vétettem, mi a bűnöm? Már arra is gondoltam, hogy az apósom miatt vagyok szálka a szemükben. Egy Ideig ő volt a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke. Az idén félre állították, mert sok kellemetlen pillanatot okozott a vezetőknek. Tény az, hogy Paulina apósa, Illés Viktor, mint az ellenőrző bizottság volt elnöke nem hunyt szemet a hibák fölött. Meglehet, hogy nem minden esetben járt el helyesen, talán túl erélyes volt, de a legtöbbször mégis fején találta a szöget. Bálint Lajos tanító, — egyik főszereplője az Illés Paulina körüli bonyodalmaknak, — már lépést váltott. Egyike azoknak, akik az utóbbi időben a legtöbbet tettek az ügy tisztázásáért. Neki nincs is kifogása Illés Paulina ellen, de mint kommunistának alá kellett vetnie magát a többség akaratának. Ma már nyíltan vallja, hogy gyűlölködéssel, bosszúállással egy jottányit sem futnak előbbre. Igaza van, mert náluk a pártnak és a HNB-nek sokkal fontosabb munkája is akadna. A falu vezetőit kerestük. A HNB helyiségével szomszédos szövetkezeti irodában csak Illés István szövetkezeti könyvelőt és Köböl Viktor szövetkezeti tagot találtuk. Beszélgetés közben nekik is feltettük a kérdést: — Mi a véleményük Illés Paulináról? A kérdés mindkettőjüket meglephette, mert hirtelen egymásra tekintettek. Illés István karját széttárva válaszolt: — Ez kérem a pártszervezet és a nemzeti bizottság dolga. Nekem mindegy, ki van az üzletben. Ogy sem járok oda. Köböl Viktor, szintén a vezetőkkel takaródzott. Közben ilyesmit dörmögött az orra alatt: — Nagyszájú asszony az kérem ... — Azért még lehet jó üzletes — vágott a szavába Pelle Mária, aki időközben jött be az irodába. A kínos helyzetet a könyvelő próbálta menteni. — Tudomásom szerint Paulinka édesapja nagyot vétett a falu ellen. Szembe helyezkedett a gazdák akaratával ... Negyvenegyben kocsmát nyitott, holott a faluban már volt egy; szövetkezeti. A részleteket, majd elmondják az erre hivatottak... Ne is faggassanak, én többet nem mondhatok ... Azt az időt, amíg a „hivatottakra" kellett várni, egyéb híján további véleménykutatásra használtuk fel. Pelle Mária után jóformán be sem csukódott az ajtó, máris tömzsi fiatalember lépett az irodába. — Pelle Géza traktoros — mutatkozott be. Neki is feltettük az előbbi kérdést. Csodálkozva nézett ránk. — Nekem aztán igazán mindegy, ki lesz az üzletben, csak jól mérjen, rendet tartson és ne csapja be az embereket. Kati István, jószággondozó nézete szerint a vezetők alighanem maguk közül valónak szánták az üzletet. Illés Sándor szövetkezeti tag szerint egyesek még ma sem tudják megbocsátani, hogy Paulina édesapja vitte valamire. Paulina édesapja a falu legszegé nyebb emberének volt a kilencedik gyermeke. Végig szenvedte az első világháborút. Mint világlátott ember tért haza. Különb ember akart lenni az apjánál. Kitanulta az asztalos mestereéget. Később elsajátította az ács és kőműves szakmát. Képes volt egy házat saját maga felépíteni. Közel húsz éven át sokat dolgozott. Amikor észrevette, hogy fogytán van az ereje, eladta az asztalosműhelyt a szerszámokkal együtt és kocsmát nyitott. Három esztendeig kocsmároskodott, majd jött a háború. Negyvennyolcban pedig, aránylag fiatalon meghalt. Megemésztette az emberfölötti munka. Hát lehet az ilyen életet valakinek bűnül felróni? S ha el is követett volna valami törvénybe ütköző dolgot, azért ma — közel húsz év után — bűnhődjék a leánya? (aki akkor még gyerek volt!) Felelőssé lehet őt tenni apja cselekedeteiért? Ok volna ez arra, hogy megvonják tőle az élet alapját, a munkát? E

s most lássuk a helyzetet, a fogyasztási szövetkezet járási vezetőségének szemszögéből. Nagy Sándor, az üzemi pártszervezet elnöke jól emlékszik Illés Paulina esetére. Az elmúlt években a személyi ügyeket is intézte. Szerinte nekik semmi kifogásuk sincs a fiatalasszony ellen. Sőt, amikor megtudták, hogy két kis gyereke van, bizonyos mértékben előnyben részesítették mindaddig, amíg meg nem kapták a petrovicei HNB tanácsának alábbi véleményét: „Illés Paulinát nem javasoljuk az üzletbe, mivel édesapja önálló asztalos és három éven ét kocsmáros volt." A további indok az volt, hogy Paulinát a falu kilencven százaléka látni sem akarja. így aztán az ügy tárgytalanná vált mindaddig, amíg meg nem kapták Punka Dezsőnek, a HNB volt titkárának a levelét, amelyben visszavonja a HNB tanácsának az előbbi álláspontját és javasolja, hogy Paulinát helyezzék el az üzletben. A fogyasztási szövetkezet vezetősége most már a falusi pártszervezet hez fordult. Rövidesen tőlük is megkapták a szűkszavú választ, amely a HNB tanácsának eredeti álláspontját támogatta. Az ügy újból tárgytalanná vált mindaddig, amíg be nem futott a ne gyedik levél is, amint tudjuk 1963 január 4-én íródott, és benne a HNB tanácsa előbbi álláspontját semmisnek nyilvánítja. Most azután már Nagy Sándorék sem tudták, hánya dán állnak. A HNB tanácsa nevében írt levelet jóformán ugyanazok az emberek írták alá, mint a pártszervezet levelét, csupán a két levél tartalma ellentétes. Nagy Sándor szerint azonban az ügy még mindig nincs megoldva. Ha ; a pártszervezet visszavonja előbbi vé1 leményét — már pedig ez mindenkép- ! pen Indokolt volna, mert igen fur-; csán hat, hogy ugyanazok az emberek • más véieményen vannak, mint a párt-! szervezet tagjai, és máson mint ta- J nácstagok, Illés Paulina minden to- < vábbi nélkül átveheti az üzletet. Vé-! leménye szerint így jól járna Fekete ; Ferenc, mostani elárusító, aki lakhelyéhez közelebb helyezkedhetne el,! jól járnának a petrovceiek is, ha helybeli lenne az üzletes. Dolog időben akkor volna nyitva az üzlet, amikor i nekik a legjobban megfelelne, jól járna Illés Paulina is, mert nem kellene idejének nagy részét elutazgatnia. Jól járna két szép kislánya is, ' mert nem maradnának naphosszat felügyelet, édesanya nélkül. Az ügy intézésével nyernének a falu vezetői is, mert megszűnnék a folytonos el- • lenségeskedés, és több idejük jutna ! fontosabb dolgok Intézésére. Vagy talán Gál Lajos, Pelle Géza és Farkas Gyula számára annyira fájdal- ! mas a beismerés, hogy inkább továbbra is vállalják előbbi szerepüket? Az Igazat megvallva, legjobban Gál La- i jósnak, a HNB elnökének viselkedése lepett meg bennünket, akinek jófor-; mán egyetlen szava sem volt a történ- ! tekhez. I

llés Géza, legalább otthonjártunkkor őszinteséget színlelve valamennyi hibáját beismerte, csupán egyet nem tud egyelőre megérteni, hogy az elkövetett ballépést jóvá kell tenniük. Ügy látszik nagyon megszokták már, hogy a faluban csak nekik lehet igazuk. Nem elég az, hogy mondva csinált vádaskodással egy embernek éveken keresztül megkeserítették' az életét, még ma is újabb vádak után kutatnak. És mindezt csak azért, hogyha már Farkas Gyula, a HNB jelenlegi titkára nem kerülhetett az üzletbe, megmutassák, hogy Paulinka sem teheti be oda a lábát. Farkas Gyula maga mo.ndta el, hogy a pártszervezet őt szemelte ki üzletesnek. Azt azonban már sehogy sem akarja megérteni, hogy a járási fogyasztási szövetkezet vezetősége miért a kétgyermekes anyát helyezte előtérbe, vele, az erőteljes fiatal, kitanult kőművessel szemben. Nem érti, hogy az egyéni érdekeken kívül társadalmi érdekek is vannak. Vajon helyes lett volna, hogy őt, aki sokkal hasznosabb munkát is tud végezni, beültetik az üzletbe és a kétgyermekes anyát valahová az isten háta mögé küldik maltert keverni? Olyan nehéz ezt egy kommunistának megérteni? Igen furcsa, hogy Illés Paulinának szemére vetik azt, — habár ez egyáltalán nem bűn, — hogy apja három esztendeig kocsmároskodott, de a volt kulákok gyerekeinek tudatosan elhallgatták a húsz, harminc meg az ötven hektárokat! Illés Géza ma is azon töri a fejét, miből nyithatott Paulina édesapja kocsmát. Arra azonban még egyszer sem gondolt, vajon miből szerezték a falu volt kulákjai a 40, meg az 50 hektárokat. És ha mindenáron Farkas Gyulát akarták az üzletbe tenni, miért nem mondták ezt meg nyíltan Illés Paulinának? Miért futamodtak meg, amikor a járás küldöttjei a helyszínen akarták tisztázni az ügyet? Erre, persze, valamennyien azt válaszolják: mert Illés Paulina levelében olyan dolgokra is kitért, melyek számukra kellemetlenek voltak. Nem volt pedig abban a levélben semmi olyan, ami „becsületüket" sérthette volna. Csak az igazat írták meg. És ma, amikor az Illés Paulina ellen felhozott alaptalan vádak szappanbuborék módjára szétpattantak, a vezetők máris újabbakat keresnek. E

lvtársak! Nem volna talán érdemesebb többet törődni a szövetkezettel? Van még ott elég baj, csak győzzék megoldani. Még mindig nem döbbenntek rá, hogy konokságukkal, visszaélve a nép által rájpk ruházott hatalommal egy embert teljesen tönkre tesznek? Valamikor Pelle András, a falu bírója mondotta Paulina édesapjának: ha térdig elkopik is a lábam, ez a „koldus" akkor sem lesz kocsmáros a faluban. Ma pedig ugyanezt teszik a lányával azok, akiknek inkább pártjára kellene állniuk?! Sajnos, a járás ls hibát követett el, amikor az ügyet könnyelműen lezártnak tekintette azzal, hogy a történtekkel kapcsolatban meghallgatta a vezetők véleményét és ezzel beérve, sőt ennek alapján tájékoztatta a felsőbb szerveket. Szűk látókörűségre vall, hogy az egyszerűnek, szinte érdemtelennek látszó üzlethistória mögött nem látták meg a lényeget, azt, hogy a falu egyes vezetői visszaélve jogaikkal kiskirályoskodnak, meggondolatlanul, önkényesen döntenek emberek, sőt családok sorsáról... Ennek egyszer s mindenkorra mindenütt, így Petrovcén is véget kell vetni SZARKA ISTVÁN — MÉRY FERENC Nem elég megnyerni a fiatalokat A pályaválasztási ankétunkban közölt írások több szempontból foglalkoztak az ifjúság számára oly életbevágóan fontos kérdéssel, eddig azonban nem érintették azokat a feladatokat, amelyek a tanoncnevelésben a-z üzemekre és az üzemi szakszervezeti bizottságokra hárulnak. Márpedig mindez kihatással van a pályaválasztásra is, hiszen nem elég csak megnyerni a fiatalokat az egyes szakmákba, meg is kell őket tartani, meg kell velük a szakmát szerettetni. Itt nyomban szóvá kell tennünk a tanoncotthonok kérdését. A középszlovákiai kerületi szakszervezeti tanács a napokban foglalkozott — többek között — a tanoncokról valő gondoskodással. Megállapítást nyert, hogy számos üzemben nincs megfelelő kezekben a tanoncnevelés. Mint tudjuk, az ipari tanulók nevelésében a tanító és a nevelő a döntő tényező. S ezt a komoly feladatot csak olyan ember teljesítheti jól, aki kellő szakmai és pedagógiai felkészültséggel rendelkezik. Sajnos azonban sok esetben tapasztalható a felkészültség hiánya. Például az egyik ipari tanulóintézetben, ahol kőműveseket, villanyszerelőket, bádogoso-, kat, lakatosokat képeznek ki — egy pincér látja el a neveffe teendőit, aki természetesen sem az odavágó szakmai, sem pedig pedagógiai képesítéssel nem rendelkezik. Kirívó eset ez, sajnos azonban nem egyedülálló. A technika gyors fejlődésével egyre inkább előtérbe kerül a dolgozók szakképzettségének növelése. A különféle tanfolyamokon, iskolázásokon a dolgozók tízezrei tanulnak, hogy magasabb szakismeretekre tegyenek szert. Annál inkább szembeötlik, hogy ebből az országos mozgalomból a nevelök valahogy kimaradtak. A legtöbb helyen az üzem vezetősége, sőt a szakszervezet is elhanyagolja ezt a kérdést, nem gondoskodnak arról, hogy a nevelők gyarapítsák szakmai és pedagógiai ismereteiket, és ezzel tulajdonképpen megteremtsék a tanoncok nevelésének alapvető feltételeit. De ha a termelésben a dolgozóktól megköveteljük, hogy lépést tartsanak a műszaki haladással, akkor nem lehetünk elnézőek a nevelőkkel szemben sem, hiszen az ő tudásuktól függ, hogyan készülnek fel a fiatalok a rájuk váró feladatok tel jesítésére. Ezzel kapcsolatban említést kell tennünk a mesterek munkájáról is. Az ipari tanulóknál ugyanis a gyakorlati képzés éppen olyan fontos, mint az elméleti oktatás. A nevelés folyamatának egyik lényeges része a tanulók aktivizálása. A gyakorlat azt mutatja, hogy a mesterek általában megfeledkeznek arról a pszichológiai törvényről, hogy az emberek az elkövetett hibák hatása, alatt elemzik cselekedeteiket, vizsgálják hol, mit vétettek, ez Vagy az miért nem sikerült. Ogyis mondhatnánk, hogy a „hibakeresés" felélénkíti az ipari tanulók érdeklődését. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a mesterek a kérdés könnyebbik oldalát választva a hiba okát „elárulják" ahelyett, hogy fokozatosan rávezetnék a tanoncokat az okok felderítésére. Ritka eset, hogy amikor a tanuló önállóan nem tud rájönni a hiba okára, akkor a mester a tanultak felelevenítésével vezeti ró a helyes megoldásra. Pedig erre lenne szükség, mert ez önállóságra szoktatná a fiatalokat. Hasonló módszertani probléma akad bőven. S ezek mind arra figyelmeztetnek, hogy az ipari tanulók képzésével foglalkozó mesterek nem KIBŐVÍTIK A PftEROVI GÉPGYÁRAT \ Pferovi Gépgyár <omplett berendeléseket készít a cementgyárak, mészégetők és kőzúzók számára. Az iizemet számos új műhelycsarnokkal bővítik ki. Ké pünkön az épülés alatt álló legna gyobb műhelycsai nok egyik része tátható. (Nesvadba mindenütt állnak hivatásuk magaslatán. Hasznos lenne tehát, ha a szakszervezetek foglalkoznának a mesterek pedagógiai felkészültségének fokozásával is. Az ipari tanulók nevelése természetesen nem korlátozódhat csupán az iskolára. Az üzem légköre, a termelés színvonala, a dolgozók öntudata nagyban befolyásolhatja ezt. Százával említhetnénk példákat arra, hogy milyen hatékony eszköz a nevelésben a szocialista munkabrigádok mozgalma. Számos Ifjúság! kolektíva nyerte el a szocialista munkabrigád címet és még több versenyez érte. A helyenként elért eredmények ellenére mégis hiányolnunk kell a fiatalok részvételét ebben a mozgalomban. A szaktanintézetek tanonciskolák, különösen pedig a szakszervezetek komoly feladat előtt állnak: oda kell hatniuk, hogy minél több fiatal kapcsolódjék be a szocialista munkabrigád-mozgalomba. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi szakszervezeti és Ifjúsági szervezetek felületesen foglalkoznak a szocialista munkaversennyel és 'nem működnek együtt a kollektívák szervezésében, sem azok értékelésében. Nem szállnak síkra az előforduló helytelen nézetek ellen. Üzemeinkben, de a szaktanintézetekben is akadnak olyan oktatók, akik úgy vélik, hogy ha a harmadéves tanoncokat beosztják a szocialista munkabrigádokba, — az nincs a szakképzés előnyére. Ez az álláspont felette helytelen, mert a gyakorlat mást mutat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy éppen a szocialista munkabrigádok segítik elő a fiatalok kommunista nevelését. Ezek a brigádok a legkedvezőbb környezetet biztosítják az ifjúmunkások nevelésére. Természetesen ehhez még az is szükséges, hogy elmélyüljön az együttműködés az üzem vezetősége és a nevelők, valamint a szakszervezet és az ifjúsági szervezet között. Nem véletlen, hogy napjainkban egyre többet beszélünk az új technikáról,'az új munkamódszerekről. Az sem véletlen, hogy ezek iránt az érdeklődés leginkább az ifjúság körében nyilvánul meg. Ennek legjobb bizonyítékai a „mindenki újítóként" mozgalomban elért eredmények. Tény azonban, hogy ezek az eredmények nem általánosíthatók minden üzemre. Sok helyen még mindig nyílt kérdés, hogyan karolják fel a fiatalok érdeklődését az új technika iránt es hogyan hasznosítsák alkotó kezdeményezésüket az újítómozgalomban. Nem vitás, hogy ezek bonyolult kérdések, megoldásukra azonban számos lehetőség kínálkozik. Felkelthetjük például a fiatalok érdeklődését az új technika iránt technikai érdekörök, és a műszaki alkotóverseny szervezésével. A pályaválasztással és az ipari tanulók nevelésével, a róluk való gondoskodással kapcsolatosan van probléma bőven. , Beszélhetnénk például arról is, hogy a szaktanintézetek és tanonciskolák nem rendelkeznek megfelelő segédeszközökkel. Nem célunk, hogy ebben a cikkben minden problémával részletesen foglalkozzunk. Csak figyelmeztetni szeretnénk arra, hogy az üzemek vezetőinek a párt-, szakszervezeti és ' ifjúsági szervezeteknek az eddiginél nagyobb gondot kell fordítaniuk az ipari tanulók képzésére, ha azt akarják, hogy a fiatalok megtalálják a hozzájuk vezető utat. Tudatosítaniuk kell, hogy a nevelésükre bízott fiatalokból lesznek a jövő szakemberei, akikre nagy feladatok teljesítése vár. KEREKES ISTVÁN felvétele — CTK: 1963. április 28. Oj SZÖ 5 * I