Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-26 / 115. szám, péntek

A dél-morvaországi kerület kommunistáinak mozgalma A PÁRTMEGBÍZATÁSOK legyenek konkrétak és ellenőrizhetők J Olvasóink előtt már részben ismeretes, hogy a dél-morvaországi kerületi i j pártbizottság felhívással fordult a kerület valamennyi pártszervéhez, i I szervezetéhez, valamennyi kommunistájához. Ezt a felhívást mélyreható ' l ellenőrző munka elűzte meg. A kerületi pártszervnek komoly segítsé­get nyújtott a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának bri­gádja. Az elvtársak a helyszínen segítettek feltárni a fogyatékosságo­I kat és megtalálni a pártmunkának azt a formáját, amelynek segítsé- i i gével gyökeres változást lehet elérni a kerület gazdasági életében, j i Az elemzés eredményeit a kerületi pártbizottság végső fokon az emll- J j tett felhívásban összegezte, s egyben útmutató felhívással fordult • » a Járási pártbizottságokhoz és pártalapszervezetekhez. Mivel a felhí- i i i I vás nemcsak az emiitett kerületben, hanem országos méretben U a i nagy visszhangra talált, nemcsak érdemes, de szükséges is, hogy ol- J [ vasóink, elsősorban a kommunisták alaposabban megismerjék és ma- J J gukévá tegyék. I, 1 Óriási mennyiségű villanyáramot fog fogyasztani a Kelet-Szlovakiai Vas­mű Az áramszükséglet jelentős részét — annak ellenére, hogy a vállalat­nak saját hőerőműve is épül, - óriási üzem a területén keresztül menő 110 és 220 kilovoltos távvezetékből kapja. Képünk a transzformá­torállomás szerelését ábrázolja. (Kočiž felvétele — CTKJ • • a n • Talpig emberek Ha a felhívás gondolatát egyetlen mondatban akarnánk kifejezni, így sűríthetnénk össze: Valamennyi kom­munistának pártfeladata a termelés fejlesztése. Ez a megállapítás telje­sen összhangban áll pártunk XII. kongresszusának célkitűzéseivel, a kongresszusi határozatok vezérvona­lával. A kerületi pártbizottság éppen ennek az elgondolásnak szellemében hajtotta végre a mélyreható politikai és gazdasági elemzést. Megállapítot­ták, hogy kerületükben még bőven akad Javítanivaló, különösen a ter­melés színvonalának emelése té­tén sok még a megoldásra váró fel­adat. Ipari üzemeik nem teljesítet­ték rendszeresen a termelési tervet, esetenként a választék körül is vol­tak fennakadások. Komoly problémák merültek fel a mezőgazdaságban is. A múlt esztendőben például a kerü­let 13 millió liter tejjel maradt adós. Az emiitett alapos elemzés alkal­mával megállapították, hogyha sike­resen akarják teljesíteni a XII. kong­resszus határozataiból eredő felada­tokat, mindenekelőtt a pártmiinkában kell javulást, újszerűséget elérniük. Lássuk tehát mi a felhívás lényege? . • A kerületi pártbizottság abból a tényből indult ki, hogy pártunk XII. kongresszusa a párt és az egész nép figyelmét a termelésre, az iparra és a mezőgazdaságra irányította. Ezt tartotta szem előtt, amikor felhívta a pártszerveket és szervezeteket: in­dítsanak mozgalmat azért, hogy va­lamennyi kommunista múlhatatlan, a párttagsággal járó egyik legfontosabb feladatának tartsa a termelés nagy­arányú fejlesztését. Ennek a mozgalomnak az alapját a pontosan meghatározott, konkrét és ellenőrizhető pártfeladatoknak kell képezniük, azoknak, amelyeket a kommunisták tudásuknak, képessé­güknek, rátermettségüknek megfe­lelően az alapszervezetek taggyűlé­seitől vegy a felsőbb pártszervektől kapnak. Valaki feltehetné a kérdést, vajon nem Így volt-e ez eddig ls? Tény, hogy a kommunisták többsége eddig is a lelke, szíve, agya volt építő­munkánknak. Hogy csak egy példát említsünk: az említett kerületben ko­moly gond a mezőgazdasági terme­lés színvonalónak további emelése. Amikor e kerületi pártbizottság a mezőgazdaság megsegítése érdeké­ben felhívással fordult az üzemekhez és hivatalokhoz, 450 mezőgazdaság­ban jártas kommunista szakember Je­lentkezett a szövetkezetekbe. Ezek a megmozdulások azonban sok eset­ben ösztönösek voltak. Inkább a lel­kesedésre, mint a kommunista meg­győződésre alapultak. A vállalt köte­lezettségek azonban már nem minden esetben hozták meg a várt ered­ményt. Teljesítésüket nem ellenőriz­ték következetesen. Hibának bizo­nyult az Is, hogy több esetben a párt­szervezetek határozatai formálisak voltak, teljesítésükért végső esetben senki sem volt felelős. Példa erre az otrokovicei pártszervezet esete. A szövetkezetben már néhány éven ke­resztül krumpliból Igen alacsony heiktárhozamokat értek el, holott megvoltak a feltételek, hogy az elért eredmények kétszeresét, sőt három­szorosát is elérhessék, ha körülte­kintőbb munkát végeznek. A szö vetkezeti pártszervezet nem tűrhette tovább az áldátlan helyzetet. Leszö­gezték, a sikertelenségekért nemcsak a szövetkezet vezetősége felelős, ha­nem a kommunisták is. Személy sze­rint azonban senkit sem tudtak fe­lelősségre vonni — bár már nemegy­szer hoztak olyan értelmű hatá­rozatot, hogy javítani kell a hely zeten — mivel a határozatot min dig azzal fejezték be: teljesíté séért a pártszervezet felelés. A párt szervezetnek pedig közel félszáz tagja van. Papíron tehát mindenki fe­lelős volt mindenért, lényegében azonban személy szerint senkit sem tudtak felelősségre vonni' a történ­tekért. A múlt év tavaszán változtat­tak munkamódszerükön. A krumpli hektárhozamának növeléséért, a lehe­tőségek kihasználásáért a pártszer­vezet elnökét személyesen ls felelős­sé tették. A tapasztalat azt igazolja, hogy ebben az esetben helyesen járt el a pártszervezet. Míg ez elóző években 30—60 mázsás hektárhoza­mot értek «1 kr»mpliból, • múlt ősz­s»el 130 m<zsáe átlagtermést taka­rítottak b«. Sőt, volt olyan parcella is, amely 200 roáasás hektárhozamot adott. Mi ebből a tanslság? Az. hogy a feladatokat, pártmegblzatásokat úgy kell felosztani a kommunisták kö­zött, hogy mindenki tudja, ki miért felelős, mikor kell és meddig kell elvégez­nie feladatát. Az általános határoza­tok semmi Jóhoz nem vezetnek, te­nyésztalajává válnak a felületesség­nek, nemtörődömségnek. Ahogyan a közmondás tartja, a sok bába között elvész a gyerek. Röviden összefog­lalva: a pártfeladatok ne legyenek általánosak, hanem olyanok, ame­lyeknek teljesítését bármikor ellen­őrizni lehessen. És a határozatok teljesítéséért egyes kommunisták sze­mély szerint is felelősséggel tartoz­zanak a taggyűlésnek, vagy a fel­sőbb pártszerveknek. Szóljunk most néhány szót a felhí­vás második pontjáról, amely általá­nosságban meghatározza a pártmeg­bizatások tartalmát, azt, hogy melyek azok a fő feladatok, amelyekre a kommunistáknak ma a legnagyobb gondot kell fordítaniuk. Ma kulcskérdés a termelés színvo­nalának emelése. A kommunisták munkájának és a pártmegbizatások­nak is arra kell irányulniuk, hogy az iparban, a mezőgazdaságban minél eredményesebb legyen a termelőmun­ka. Általában a termelő vállalatok munkájával összefüggő egyéb intéz­mények kommunistáinak is ezt a célt kell szem előtt tartaniuk. A pártfel­adatok tartalmának szoros összefüg­gésben kell lennie az élenjáró dolgo­zók által indított mozgalommal. Arra kell irányulnia, hogy minél nagyobb teret hódítson a munka iránti szocia­lista viszony, a szocialista munkaer­kölcs. E téren is legyenek példaadók a kommunisták. A pártszervezetek törekedjenek arra, hogy a kommunis­ták álljanak a szocialista munkabri­gád cím elnyeréséért versengő kol­lektívák élére, legyenek újítók, szer­vezői a munkának, szószólói az új módszereknek, technikának, techno­lógiának. Különösen nagy jelentőségű a har­madik és egyben az utolsó pont, amely arra szólítja fel a kerület kom­munistáit: valamennyi párttag tartsa kommunista kötelességének azon a munkaszakaszon dolgozni, segíteni, ahol arra a legnagyobb szükség van. Az eddig elmondottakat még ki­egészíthetjük azzal, hogy a kerületi pártbizottság meggyőződése: a ponto­san körülhatárolt, konkrét, ellenőriz­hető pőrtfeladatok vállalása mozgó sítőan hat majd a pártszervezetekre, belátható Időn belül komoly gazdasá­gi sikereket eredményez. Hangsúlyoz nunk kell, ez esetben szó sincs kampányszerű feladatról, A mozgalomnak teljes mértékben ái kell hatnia a mindennapi pártmunkát hogy a kommunisták legfőbb köteles ségüknek tekintsék a termelési fel adatok maradéktalan teljesítését Le­gyenek mindenütt ott, ahol végered ményben eldől a termelés sorsa. Azt hisszük, ez logikus, ésszerű követel­mény. A párt irányító tevékenysége nem érvényesülhet azokon a munka­helyeken, műhelyekben, brigádokban, vagy munkacsoportokban, ahol nin­csenek kommunisták. Ilyen esetben — ha nincs aki, vagy akik követke­zetesen küzdjenek megvalósításáért — a legjobb, a legésszerűbb pártha­tározat is csak papíron marad. A konkrét feladatokat azonban nem elég csupán kimondani, vagy határo­zatba foglalni. Ehhez a feltételeket is meg kell teremteni. Nélkülözhetet­len az Illető üzemben, vagy EFSZ­ben a mélyreható gazdasági elemzés, amelynek során felszínre kerülnek a megoldásra váró problémák. Ennek megfelelően bízzuk meg konkrét fel­adatokkal a kommunistákat. A párt­szervezetek munkáját a jövőben nem a kötelezettségvállalások száma, mennyisége szerint fogják elbírálni, hanem annak alapján, hogy a hatás­körükbe tartozó üzem, műhely, szö­vetkezet, vagy egyéb termelési egy­ség, miként teljesíti termelési tervét, mindenekelőtt abból a szempontból, milyen mértékben vették ki részüket a terv teljesítéséhez szükséges felté­telek megteremtéséből, mit tettek azért, hogy egyre magasabb szintét érjen el a munkatermelékenység, ho­gyan teljesíti az tzem, vagy szövet­kezet a társadalommal szembeni köte­lezettségeit. És most lássuk, hogyan valósul meg az elmélet a gyakorlatban? A felhívás megjelenése óta alig két hónap telt el. Ez az idő aránylag rö­vid ahhoz, hogy mérlegre tegyük az eredményeket. Tény azonban, a fel­hívás nagy érdeklődést és komoly visszhangot váltott ki a kerület párt­szervezeteiben. A kommunisták döntő többsége megértéssel fogadta és elő­reláthatólag az év végéig a pártszer­vezetek többsége, ennek szellemében fog dolgozni. Minden félreértés elkerülése végett még egyszer szükséges hangsúlyozni: a felhívás mindenekelőtt a kommu­nistáknak az eddigieknél is nagyobb méretű aktivizálását, mozgósítását tartja szem előtt. Ma már nem elég, hogy a kommunista személyes példát mutasson. A párt ennél többet kíván tagjaitól, azt, hogy a személyes példamutatá­son túl szervezzék meg a többi dol­gozót is úgy, hogy az állami tervben megszabott feladatok teljesítésén ne essék csorba. Néhány pártalapszervezetben több sző esett arról, milyen is legyen a pártfeladat, lehet-e annak tekinteni a normális, vagy szolgálati köteles­séget? Erre a kérdésre a konkrét helyzet ismerete adja meg a választ. Természetes dolog, ha valamennyi párttag becsületesen teljesítené fel­adatát, a válasz nagyon is egyszerű volna. Ma azonban — habár ezt nem lehet általánosítani — a minimum megkövetelése is sok esetben pártfel­adatnak számit. El kell azonban jut­nunk oda, hogy amit ma még párt­feladatnak tekintünk, a jövőben alap vető kötelességének tartsa valameny­nyi kommunista és a pártfeladatok sokkal igényesebbek legyenek. Fur­csán hangzana, s nem sok eredménye volna például az olyan pártfeladat­nak — bár nagyon is konkrétnek tű­nik — hogy az Igazgató biztosítsa a terv teljesítését. Ez nem pártfeladat, hanem alapvető kötelessége az igaz­gatónak. Pártfeladatul lehet azonban adni, hogy a termelésnek ebben vagy abban az ágában az észlelt hibák el­távolítására tegye meg a szükséges intézkedéseket s így tegye lehetővé a termelési feladatok határidő előtti teljesítését. A kerület prátszervezetei jelenleg rövidebb időre szóló konkrét párt­feladatok kitűzésére, illetve vállalás­ra szorítkoznak. Ezeknek a teljesíté­sét azonban — a felhívás tartalmá nak megfelelően — rendszeresen ér tékelik és újabb pártfeladatokkal bíz­zák meg az egyes kommunistákat. Befejezésül még csak annyit: pár tunk politikájának súlypontja a gaz­dasági kérdések intézésére, megoldá­sára helyeződik át. A kommunisták­nak mindenekelőtt ezen a területen kell példás munkát végezniük, tudá­sukkal, szervezőképességükkel és nem utolsósorban személyes példamutatá sukkal biztosítani a termelési felada tok sikeres teljesítését. Végül is ez a célja a dél-morvaországi kerületi pártbizottság felhívásának. SZARKA ISTVÁN A folyosó alig lejtett. Hátunkat ftfjósra ávrmesztette a fádul nyar­galó légáramlat. Lábunkkal óvatosan kerestük e jéghártyás, bokáig érő tíz­ben rejtőző talpfákat. A vaksötétben, mint csillagok világítottak pislákoló lámpáink. Nyolcszáz méter az ak­náig ...! Ondrej Ondrej technikus a kísérőm. — Hallottam, hogy nagy jövő előtt áll a bánya. — Igaz. Néhány száz milliós be­fektetéssel bővítik. Dúsító ls épül... Gazdag leletekre bukkantunk. Most a kilencedik szinten készülődünk a fejtéshez, de''nemsokára a tizenket­tediket is felnyitjuk! — Kozmáék hányadikon dolgoznak? — A hetediken. — Tehát majdnem négyszáz méter mélyen! Telt csillékhez érUnk. — Milyen a vastartalom? — Mikor hogy! Általában harminc­két százalék. — Sok rossz csillét láttam fönt. Ócskavas? — Amelyik már nem javítható. A jók állandóan üzemben vannak. De a vagonhiány nagyobb probléma ... Néha egész brigádokat küldünk va­gonjavításra. A hetedik szinten még két kilomé­teres út várt ránk. A Diesel-motoros vontatók dobhártyát szaggató pöfögé­se, foftogató füstje, a szellőztető nyí­lások halk suttogásával és üde le­heletével váltakozott. A végtelen csíllesor rándulásai puskaropogásra emlékeztettek. Kozmáékat munkahelyükön talál­juk. A csoportvezető a légnyomásos rakodó lépcsőjén áll és nagy szak­értelemmel irányítja a sivalkodó ka­nalas szerkezetet. Segédje a csillét támasztja, nehogy elszaladjon a rako­dótól. A hetedik lapátból már a csil­le mellé is kerül. Mehet!... Kiszaba­dítják és nekirugaszkodnak. — Hagyjátok! — kiált a technikus. Lecsatolják lámpáikat és közelebb jönnek: Ondrej Kozma, Pavel Peter­gaS ... Letelepszünk. — Hány éves? —kérdem a vájárt. — Harmincnyolc. Ebből huszonket­tőt töltöttem bányában. PetergaSra nézek. — Szintúgy! • • • E 9 • 9 R • B • Gazdag sorétegre bukkantak Zbudza községben, nem messze Michalovcétől, 125 méterre a főid mé­lyében gazdag sórétegre akadtak a prievidzai Bányaépítkezési Vállalat dolgozói. A fúrási munkálatoknál sok gondot okozott a talajvíz. Csaknem három hónapig tartó fáradságos munka után sikerült megállásra kényszeríteni a vízáramlást. Áprilisban tovább foly­tatták a fúrási munkálatokat és né­hány nanpal ezelőtt felszínre került az első só. Napjainkban tovább folyik a tárna mélyítése 170—180 méterig, hogy pontosan megállapíthassák a sóréteg vastagságát, amely ezen a helyen 100 méter körül mozog. g-l A vájár térdére helyezi izmos Arar-i jďt; előrehajol: , — Bizony! Tizenhat éves voltam> amikor megkóstoltam ezt a munkát. Azóta sem tudtunk megválni egymás­tól. Olyan ez mint a rossz szenve­dély ... Vasmarokban tartja az em­bert. Addig „szerelmeskedik" velünk, míg csak egyszer azt nem mondja; elég volt! Menj ibolyát szagolni! Peíergas hahotázva felkiált: — Ugyan te! Hogy lehet egy bá-. nyász, egy csoportvezető ilyen.. s ilyen... „lírikus"? A technikus félszegen közbevág: — Nono! A bányában éritek meg a nyugdíjat, csak türelem! — Hát szeretnénk! Mert a bányász nem élhet bánya nélkül! Csak ha már nagyon megöregszik ... —• Odafönt láttam a díszoklevelet — próbálom másra terelni a szót. — Melyiket? Mert kettő van! A szocialista brigád, meg a XII. kong­resszus brigádja....' — Az utóbbit. Sok fáradságba ke­rült? — Megizzadtunk érte, de csak úgy, mint máskor. Ondrej technikus siet a magyará­zattal: — Ne csodálkozzék! A normát álta­lában 120 (ÍJ körül teljesítik. A bá­nya egyik legjobb csoportja ez! — A fal minősége nem számít? — Gyakorlat kérdése. Mindegyik falnak megvan a maga különlegessé­ge. Ha az ember rájön a módjára, nincs baj. A hideg a hetedik szintre ts lehú­zódott. Mintha a sziklák lehelnék ma­gukból ... — Mi a jó munkaeredmények tit-. ka? — kérdem hirtelen. Gondolkoznak majd a vájár hangja töri meg a csendet. — Szerintem a szaktudás, a gya­korlat és az egyetértés, vagyis az összetartás. PetergaS kiegészíti: — Meg a kedv... a munkakedv! — Hát a felszerelés? A bányafa, a csillék, a jó gép, a jó fúró, a robban­tó anyag, a lámpa, csizma, ruha és ... és ... ez semmi? Tágranyílt szemmel nézzük a tüz­bejött technikust, fa persze ...! Ezek­ről ő gondoskodik! — Hát természetesen! — mosolyog a csoportvezető —, ha nincs felsze­relés: nincs munka. Minden hiába .., — No ugye! — Es mindebből a maguk csoport­jában semmi sem hiányzik? Összenéznek. — Nyolc éve dolgozunk együtt, gondolhatja! — Bizony! Nyolc éve! S mintha tegnap kezdtük volna... — fohász­kodik PetergaS. — Nézd csak! — élénkül fel a cso­portvezető. — Most meg te oagu a „lírikus"? — Eh, érzékeny az ember, mégha bányász isi — No, fogjunk hozzá, mert még „elsírod magad"! — Gyerünk. A rakodó csörömpólését gumicsiz­mánk cupvogása csakhamar elnyomja. A felvonóban a technikus áhítattal felsóhajt: — Micsoda emberek ...! Úgy éreztem egyet gondol­tunk: A Kozma brigád is kezesség ar­ra, hogy Nižná Slanén nemsokára va­lóban nagy bánya lesz! SZABÖ GÉZA ÜJ SZÖ 4 * 1963 április 28. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom