Új Szó, 1963. április (16. évfolyam, 91-118.szám)

1963-04-20 / 109. szám, szombat

EMMANUll KAZAKEVICS: 93 évvel ezelőtt született Vlagyimir Iljics Lenin. írásunk Kazakevlcs A kék (Űzet című könyvéből való. A kötet Lenin alakját Idézi (el, razlivi tartózkodása idején. Lenin sokáig követte tekintetével a csónakot, amelyen vendégei, Dzerdzsinszkij és Szverdlov eleveztek, majd megszólalt: — Micsoda emberek! Nem lehet őket megtörni. Leült a parton, s a többiek követték példáját. Csend volt körülöttük, az ősz hírnöke, ritkás köd úszott a tó felett. A nádasból neszek, csobbanésok hallatszottak. A közelükben nagy szárnycsattogással húzott el egy gyors röptű réce. A sötétségből dél felé vonuló szalonkák elmondhatatlanul szomorú, szivet tépő kiáltása hallatszott. Lenin némi Irigységgel még egyszer végiggondolta mindazt, amit elvtársai elbeszéltek neki. Elviselhetetlennek érezte ebben a percben az életet, ebben az Isten háta mögötti zúgban. Gondolatai messze repültek, Pityerbe ós még tovább, Moszkvába meg az ország többi részébe, ahonnan most a küldöttek összegyűltek a kongresszusra, és szomorúan ötlött eszébe, milyen keveset ls látott még Oroszországból; még egyszer sem járt Ukrajnában, Turkesztánban, nem látta a Kaukázust, a Krímet, és a nagy Szibériában is csak száműzflttként élt, helyhez kötve, nem pedig szabad emberként. A szive elszorult a fájdalmas vágyakozástól, annyira szeretett volna mindenütt megfordulni, emberek között lenni, elbeszélgetni velük, a szemükbe nézni, hogy érezze, ő is része ennek az erőnek. Halkan felsóhajtott, aztán Koljához fordult: — Megfűrdünk, Kolja? — Hű, de jó lesz! — kiáltott Kolja. Behúzta amúgy is lapos hasát, hogy a nadrág magától leesett róla, aztán fejest ugrott a tóba. — Nagyon szereti magát — jegyezte meg halkan Zlnovjev. — „Amor tfamor si paga" — vágta rá Lenin. Mindnyájan levetkőztek ős bementek a vízbe. — Ne ússzon messzire — könyörgött Zinovjev, amikor Lenin eltűnt a sötétben. — Semmi baj. Treff a vízben elveszti a nyomot — hallatszott a válasz, már jó távolról. Aztán csend lett. Zlnovjev gondterhelten fürkészte a sötétséget. — Elragadja a szenvedély — dünnyögte nyugtalanul. Hamarosan Jemeljanov is nyugtalankodni kezdett: — Nem kellene utána úszni? — kérdezte és gyors csapásokkal utána eredt. Visszaért Kolja. Kapkodott levegő után, de nagyon vidám volt és egyre áradozott: — Ö, hogy tud úszni! Csuda, hogy milyen sokáig kibírja a víz alatt... VIzcsobbanás hallatszott, most Jemeljanov ért vissza. — Kiúszott... A sötétben nem lehet megtalálni. Mindhárman figyelve álltak egy percig a vízben. Végre erőteljes karcsapásokkal kibukkant a sűrű homályból Lenin. — Vlagyimir Iljics — szólt szemrehányóan Jemeljanov —•, hát szabad ilyet tenni? — Ugyan miért ne? Remek úszó vagyok, Grigorij ezt jól tudja. Kimentek a partra és leültek a fűbe. Kellemes fáradságot éreztek mindnyájan. A levegő meleg volt, a föld felett szúnyogzümmögés úszott. Zlnovjev kifújta.magét és mesélni kezdett a háború első napjairól, ameRAZLIVBAN lyek a Krakkó környéki Pproninben érték Lenint, majd arról, hogyan tartóztatta le Lenint az osztrák kormány kémkedés vádjával; Zlnovjev akkor Poroninhoz közel, Zakopanéban tartózkodott. Amikor megtudta, hogy Lenint letartóztatták, kerékpárra ült és szakadó esőben tíz kilométert karikázott doktor Dluskthoz, egy lengyel forradalmárhoz, hogy vállalja a védelmet. — Rossz volt akkor « helyzet, de most még rosszabb — dünnyögte Zlnovjev. Lenin tompán megjegyezte: — Egy orosz forradalmár számára nem tudok elképzelni súlyosabb és undorítóbb dolgot, mintha azzal vádolják, hogy a cári Oroszország számára kémkedik... Elárulom maguknak, hogy csak egy ehhez hasonló undorító és nyomasztó dolgot ismerek: ha valakit a német császárság érdekében folytatott kémkedéssel vádolnak. Önkéntelenül törtek kl ezek a szavak Leninből, eddig egyetlenegyszer sem érintette beszélgetéseikben ezt a kérdést. Most értette csak meg Jemeljanov, hogy korántsem olyan könnyen viseli el Lenin ezt a „német kémkedési" cirkuszt, mint ahogy látszott. Egyébként Lenin azonnal másra terelte a beszélgetést, majd nyomban elhallgatott: a tó felől énekszó, gitárpengés hallatszott. A sötétben úszó csónakról hangzó gitárpengés és énekszó itt a csillagos ég alatt a halkan csobogó víz és szúnyogzümmögés közepette nyugalmat és szomorúságot árasztott. — Hát igen — mondta Lenin. — jő dolog Így üldögélni egy ilyen elhagyott helyen és gyönyörködni a természet szépségében ... Költő vagy festő szemszögéből nézve ugyan ml lehet ennél Jobb? Hogy ls mondja a költő?... De én, bűnös lélek, Pityeren szeretnék lenni, az események sodrában, a forrongó tömeg között... Igazából meg sem néztem most alaposan Pityert. Még a Bronzlovast sem láttam. Ide pedig Gorkijt kellene elküldeni... Üldögéljen Itt egy kicsit, gondolkozzék. Kár, hogy így belefeledkezett a tisztén politikai tevékenységbe, a politikában gyakran melléfog. Sokkal jobban érti magát az embert és az emberi kapcsolatok árnyalatalt, mint az osztályok összeütközését és az osztályviszonyok árnyalatalt. .. Gorkij engem is megvédett újságjában a „Ne nyúljatok Leninhez" cikkében és más írásában ls, de inkább úgy, mint Uljanov-Lenint, vagyis egy olyan személyiséget, akit ismer és tisztel, semmint egy meghatározott osztály érdekeinek képviselőjét és védőjét... A politika az emberi kapcsolatoknak olyan területe, ahol nem egyes személyekkel, hanem milliókkal kell foglalkozni... Gorkij bizonyára megharagudnék; ha beleszólnánk alkotó munkájába és rámutatnánk, hogyan írjon le egy csillagos éjszakát, vagy egy hullámzó tavat... Ilyet például, mint ez... Igen, a művésznek a magány gyakran életszükséglet... De nekünk, politikusoknak, földi embereknek tilos a magány. A ml elemünk a tömeg. Bizonyára a költők is tudják, bármenynyire is Ihletett a mesterségük, hogy a tömegek számára alkotnak. De nálunk ez nem olyan durván, nem olyan közvetlenül jelentkezik. Az is lehetséges, hogy legjobb műveiket akkor alkotják, amikor erről, ha kis időre is, de megfeledkeznek. Számunkra viszont a megfeledkezés — biztos pusztulás lehet... Kolja, nem fázol? — Nem. Lenin fölnevetett. — Megjegyzem, a mi életünk pillanatnyilag igazán nem nevezhető prózainak. Csőszkunyhó, magány, Illegalitás,- álruha, Treff, a rendőrkutya ... Nem tréfa dolog ez olyan ortodox marxistáknak, akik úgy ismerik a Tőkét, az első betűtől az utolsóig, mint egy parasztember a házának udvarát. Az eszerek mindig romantikusoknak tartották magukat, rólunk, szociáldemokratákról pedig azt mondták, száraz, érzéketlen emberek vagyunk ... Minden bizonnyal Bakunyin Dávid Szamojlov: LENIN SZAVA Nem legenda, nem bálványimádat — egyszerű volt s óriás: Lenin. ... Karja lendül, szava sxáll, s a század Benne izzik... — így látom megint. Alakja oly szilárd, mint a gránit, Nem mossák el a zajló idők, Üjra látom — emelvényen ill Itt, Szónokol a kongresszus elfitt. Elnémul a számító, a gyáva, s zavart lesz a hangos mellverfi, Forradalom ölt testet szavában, Lenin szava: biztonság a erő. Törvényt s jogot sugall a beszéde: Barrlkádokon végsőkig kitártál Szavában a céltudat erélye, Forradalom lángol és a harc Tombol, hiszen egyenként áll ki bátran, S küzd, ki érzi korának szavát. Lenin szól, s a világ szíve lázban, A forradalom «1, a Igazát Lenin védi az ész fegyverével, Érvvel győz a fényes logika Szava úgy ffit józan szenvedéllyel, Forradalmunk lelke 0 maga. Harcra buzdít a végső csatáig, Lásd a célt és ne sajnálj orötl Szavaiban becsület világit, Forradalom mindenek elfitt! Rátapint a lényegre s kiválik, Mi véletlen, ml törvényszerű, Szavából fény, tlazta szív sugárslk, Forradalom, nemes, egyszerű. Ami balhit, összezúzza bátran, Előre int, új Idők felé. A nép akarata zúg szavában: A forradalom .. . AGAI A

GNES fordítása is így vélekedett Marxrdl. De nézzék csak meg az eszereket! Megkopott már az a parasztromantika, megfakult. Nem maradt belőle semmi. Békés, pocakos emberek lettek... Parasztpárt, de földet nem ad a parasztnak. De mi, az érzéketlenek, mi juttatunk. Szeretnének hatalomra kerülni, de félnek tőle. Ml szárazak, érzéketlenek, nem félünk. Utánam Csernovot, a „parasztminisztert" is megvádolták kémkedéssel és ő békésen távozott a miniszteri székből és várja a bírósági eljárás lefolytatásátI A pofájába köptek, szépen letörölte, és azt mondta: „Isten harmata". Ml pedig illegalitásba vonultunk. Az Illegalitásban azonban nagyon csípnek a szúnyogok. Kolja, megmártózunk még egyszer? — Egy feltétellel, ha nem úsznak messzire — jelentette ki Jemeljanov. Lenin meg Kolja újra bementek « vízbe, egy ideig zajosan hancúroztak, azután kiugrottak a partra és öltözködni kezdtek. — Hamarosan iskolába kell menned — mondta Koljának Jemeljanov. — Édesanyád üzeni, költözz szépen haza. Kolja durcásan felelte: — Sehova nem megyek. Itt maradok. Jemeljanov nyugodtan mondott ellent neki: — Hogy-hogy Itt maradsz? Tanulnod kell! A sötétből odaszólt nekik Lenin: — Nagyon hiányozna nekünk Kolja ... Hadd maradjon Itt. Hozzák ki a tankönyveket, meg a füzeteket, majd én tanulok vele. Jó lesz így Kolja? — Igen — dünnyögte Kolja, igyekezett leplezni ujjongó örömét. Fordította: Nikodemusz Elli LENIN AZ OBUHOV GYÁR MUNKÁSAIHOZ SZOL.. niiiiiiiiitittaiiitiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiib Levelet hozott a postás Uljanovszkból Hét éve dolgozom már a Cedoknál, mint alkalmi idegenvezető. Hazánkba ellátogató szovjet turistáknak mutatom be városunk érdekességeit, népgazdaságunk sikereit, távlatait... Ez idő alatt annyi ismerőst, barátot szereztem, hogyha Moszkvába, Kijevbe vagy Leningrádba utazom, zavarban vagyok, kit látogassak meg előbb, annyi sok a szíves, őszinte meghívás. Jónéhánnyal közülük már évek óta levelezek. Uljanovszkban is van egy barátom, Alekszandr Szokolov a neve. 1958-ban volt Bratislavában, mint turista, azóta levelezünk. Szokolov barátom csaknem minden levelében ir városukról. Legutolsó levelében azokról a helyekről Ir, ahol valamikor Vlagyimir Iljics Lenin élte át diákkorát. íme a levél: „Drága Szása barátom! El sem képzeled, mennyire sajnálom, hogy ez idén nem jöttél el vendégségbe hozzánk. Annyira vártunk, annyi sok mindent akartam Néked személyesen elmondani és megmutatni'. Mindezt levélben leírni nagyon nehéz lenne. Oly szívesen viszonoztam volna azt a nagy vendégszeretetet, amelyben Ti részesítettetek bennünket Bratíslavában. Remélem, hogy a következő évben mégis csak ellátogatsz néhány napra hozzánk, akkor majd pótoljuk az elmulasztottakat. Mivel leveledben kéred, írjam le városunkat, mert ez barátaidat ts nagyon érdekli, igyekszem kívánságodnak eleget tenni. Ám legjobban örülnék, ha szeretett városunkat személyesen láthatnátok. Ha majd eljössz, úgy elmegyünk a Lenin múzeumba, az Uljanov család egykori lakóhelyére. Felmegyünk a Venect dombra, ahonnan gyönyörű, kilátás nyílik városunkra és a Volgára. Erről a dombról szerette reggelenként Iljics íflú korában szemlélni a napkeltét, innen nézte a csendes Volgát és hallgatta a rongyos burlakók szomorú dalait, melyek a cári elnyomatásban szenvedő orosz népre oly jellemzőek voltak. Diákkorában csaknem mindennap kitárt a Volgához fürödni, halászni, játszadozni. Órákig elnézegette a halászok nehéz, de érdekes munkáját. A part sűrű bokrainak árnyékában tanulgatta szeretett költőjének, Nyekraszovnak verseit és olvasta a betiltott könyveket. Bárhová is vitte Iljlcsünket innen a sors, mindig szeretettel emlékezett vissza a mi Volgánkra. Eljárok a Lenin könyvtárba ís, amelyben csaknem félmillió kötet várja az olvasót. Igaz, amikor még a fiatal Ulfanov fárt ide, akkor alig néhány ezer könyv volt a könyvtár egyetlen helyiségében. De számára ez ís nagy kincsestárat jelentett, mert már akkor nagy figyelmet szentelt az olvasásnak. Megtanult a könyvekből olvasás közben Jegyzetekét készíteni. így már könnyen megértette a könyv legfontosabb monďanívalófát. Honnan tudom mindezt, kérdezhetnéd jogosan. Hát, ez csak egy kis része annak; amit városunk apraja-nagyja a ml llficsilnkről tud. Hisz 6 is abba az épületbe járt Iskolába, amelyben most Igor fiam tanul és amelyben valamikor én ts tanultam. Hidd el, erre valamennyien büszkék vagyunk. Ebben az iskolában őt Idézi minden osztály, minden sarok. Az egykori negyedik osztályban most emlékszoba van. Minden a régi benne, mint amikor Iljics tanult Itt, az ablak melletti negyedik padban. Ott van egy szobor ts, mely a gimnazista Vlagyimir Vlfanovot ábrázolja,• kezében az elválaszthatatlan könyvvel. Az asztalon ott fekszik az osztálykönyv, amelyben az Ulfanov név mellé csupa felesek vannak belegyezve. Ha az orosz nyelvtanár két hétre előre adott fel hizt dolgozatot, Vlagyimir még aznap hozzálátott a munkához. Előbb pontos tématervet dolgozott kt, mafd füzetébe jegyzeteket csinált, s ezeket gondolataival, ötleteivel mindennap kibővítette. Csak ezután ült neki a dolgozatnak, amelyet kétszer ís átírt, míg véglegesen elkészítette. Diáktársai a dolgozat n egírását mindig az utolsó percekre halasztották. Természetes aztán, hogy az osztályban az 0 dolgozatai voltak a legfobbak, mindig jeíesekl A hatgyermekes Uljanov család anyagilag gyengén állt. Vlagyimir húgaival mégis mindig. összegyűjtött annyi pénzt, hogy hetenként egyszer felváltpa eljárhattak a számukra oly nagy élményt jelentő színházba. Abban az időben Osztrovszki] színdarabtól voltak divatban, melyeket a fiatal Vlagyimir nagyon élvezett. liftes a tanulásban mindig az első volt, pedig sohasem magolta a leckét. Már az órákon, a tanár magyarázatából igyekezett elsafátítani az anyag fő gondolatát és ezt az Ismétléssel odahaza már csak kibővítette. Képzeld el, hogy alig ötéves korában megtanult írnt, olvasni. Üfságíróí tehetsége már az alsó osztályokban megmutatkozott. Az Ulfanov családban minden szombaton a kézzel írt „Szubotnylk" című családi heti újságot adták kl. Vologya Kubtskin fedőnév alatt írogatott cikkeket. Hej, micsoda nagy viták folytak aztán a családi körben az egyes cikkek felett! Apjuk már akkor tanította őket az éles logikára, a családi úfságon keresztül oltotta beléjük az orosz irodalom iránti forró szeretetet... A nagy család az ebédlőben ült össze esténként. Mindegyikük a saját dolgát végezte. Az egyik olvasott, a másik tanult, anyfuk pedig alig győzte varrni számukra a sok Inget, fehérneműt. Htsz abban az időben hat gyermeket öltöztetni igen nehéz volt. llfa Nyikolajevtcs, az Ulfan család feje, nagy gondot fordított a gyerekek nevelésére. ^Bármire ls kérték 6t a gyerekek, sohasem mondta, — hagyjatok békében, most nincs időm. Gyakran sakkozott Vologyával, akinek eleinte előnyöket adott. De később, amikor már Vologya jól látszott, bizony apja nem szégyellt előnyt kérni: Vlagyimir lljicsnek kiváló hallása volt. Édesanyjuk gyakran ült a zongorához és dalolni tanította gyermekeit. Vologya gyakran énekelt duót húgával, Olgával. Epp e meghitt zeneórákon szerette meg annyira liftes a zenét. A tehetség, a tanuláshoz szükséges kiváló szorgalom, az állandó komoly olvasás már Ifjú korában óriási politikai látókört adott lljicsnek, akit a családi légkör tett forradalmi gondolkodásúvá. Az osztályban, ahol most múzeum van, rendezik meg minden évben a pionírok avatását. En is itt esküdtem fel, jóval a háború előtt és azt a pillanatot sohasem feleftem el. Nagyon szívesen megmutattam volna Neked mindent és még aprólékosabban elmeséltem volna llíicsünk diákkori életét. Megtekintettük volna azokat a kedves ajándékokat, amelyeket az Uljanov gyerekek sajátkezűleg készítettek szüleiknek a nagy ünnepek alka'mából. El se hinnéd, hogy Iljics micsoda szép dolgokat faragott. Es megmutattam volna azt a kts szobácskát, amelyben ő lakott, valamint a parkot, ahol a szünidőben sétált és az udvart, ahol testvéreivel játszadozott. Igen, városunk azóta nagyipart várossá fejlődött. Uljanovszk üzemeiből ma már százszámra Indulnak útnak a Szovjetunió valamennyi vidékére villanymotorok, különféle gépipart szállítmányok, autók, fémfeldolgozó gépek, villanymotorok és másféle gyártmányok. Tudod, barátom, éven.te tízezrekként főnnek el hozzánk a szovjet emberek mint valami zarándokhelyre, de még külföldiek ls felkeresik városunkat, hogy megismerkedjenek lljicsünk életével. Nos, ezért remélem, hogy hamarosan Téged ís végigvezetlek Uljanovszk történelmi jelentőségű helyein! Eddig a levél. Minden szavából, betűjéből az a nagy szeretet tükröződik vissza, amellyel a szovjet emberek szívükben Lenin elvtárs emlékét őrzik. Ez idén, ha újra meglátogatom a Szovjetuniót, a volgamenti Szaratovi területet, okvetlenül elmegyek Szokolov barátomhoz is Uljanovszkba, hogy személyesen láthassam Lenin szülővárosát, mindazt, amiről levelében oly nagy szeretettel ír. HORVÁTH SÁNDOR 1963, április 20. (Jj SZÖ 5 *