Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-23 / 82. szám, szombat

« azt mondják: nem az újításért járó ju talom a fontos, ha nem az, minél előbb vezessék be, hadd segftsen a termelés KÖZELEBB A TERMELESHEZ Pártunk XII. kongresszusa teien harcot kell folytatnunk kiemelte a tudomány és a a konzervativizmus ellen. Aki technika óriási jelentőségét a régivel, elavulttal szemben szocialista társadalmunk to- közömbös, az megköti a havábbi fejlődése folyamán. A ladás kerekét. Márpedig napkongresszusi határozat hatn- jainkban az új, a haladó tádik pontja leszögezi: „A nép- mogatására van szükség. Elsőgazdaság valamennyi ágában sorban azért, mert a minőségi a termelőerők továbbfejleszté- változások, az anyagok és a sének, a termelés megjavítá- technológia tökéletesítése a sának döntő tényezője a tudo- termelés irányításában alamány és a technika fejlesz- posabb munkát követel. Ezért tése és teljes kihasználása, kell hangsúlyoznunk az alkoCsakis ezáltai biztosithatjuk a tómunka iránti szocialista társadalmi munkatermelékeny- viszony kialakításának szükség lényeges és állandó nőve- ségességét. Örvendetes tény, kedését." „Nyilvánvaló tehát, hogy egyre több olyan kiváló hogy a tudomány és technika dolgozóval — újítóval, ésszefejlesztése társadalmi érdek. rűsftővel — találkozunk, akik Ezért midenekfölött fontos a tudományos munka célszerű megszervezése s eredményeinek bevezetése a gyakorlatba. Ebből a szem- benl Ezek az emberek munkájuk pontból különösen nagy jelen- eredményében lelik megelége tőséget tulajdonítunk a kol- désüket, számukra elégtétel lektív tapasztalat kihasználá- a

z, hogy alkotásukat mások is sának. Követésre méltó pél- szükségesnek tartják, mert sedát szolgáltat ezen a téren E. gítenek veie. £ nem állíthat0. Paton szovjet akadémikus. j

Uk, hogy az olyan emberek, aki kidolgozta a salak alatti mint Vlach, Kyzlink, Vohnicautomatikus hegesztés módsze- ký, Hamr és a többiek, kész rét. A villamos hegesztési ku- újító- és feltalálóként születtek, tatóintézet hetvenéves igazga- s hogy mégis azokká váltak és tója igen gyakran elhagyta az új technika úttörői lettek, munkahelyét, hogy a gyakorlat- annak tudható be, hogy tudaban magyarázza az új módsze- tában vannak az alkotó kezdereket, hogy a hegesztőkkel ményezés jelentőségének, tafolytatott baráti beszélgetése- nultak és tanulnak, magukévá ken tapasztalatokat nyerjen, teszik a kollektív tapasztalaSőt, gondoskodott arról, hogy az tokát. Alkotó tevékenységük Intézetet áthelyezzék az Ural- jelentősége abban mutatkozik mas-üzembe. Ezzel azt a célt m

eg, hogy előbb jönnek rá, követte, hogy az intézet dol- mélyebben és jobban látják, gozói közvetlenül az üzemben mfnt a tBb

b, dolgoz6i hogy a végezzek kutatómunkájukat a konstrukciókban és hegesztők kollektívájának szo- • . ros együttműködésével. S az technológia, eljárásokban váleredmény? Paton akadémikus tozásokat kell eszközölni, módszerét jelenleg a Szovjet- A tudomény termékeny fejunió 52 legnagyobb üzemé- KSflésének teltétele, hogy szoben alkalmazzák. Az ťtj he- ros kapcsolatban legyen a gesztőantomaták száma meg- gyakorlattal. Jelenleg, amikor közelíti a tizenkétezret! Mind- a tudomány termelőerővé váez annak az eredménye, hogy lik, mely az anyagi szükséglea tudományos dolgozók alkotó tek termelése szempontjából módon kihasználják a kollek- döntő jelentőségű, nyilvánvaló, tív tapasztalatot, szorosan hogy elsősorban a termelést, együtműködnek a hegesztők- a technikát kell szolgálnia. A kel — a gyakorlat emberei- tudomány és technika fejleszvel. tése terén tehát gondoskodni Mint az élet nrtnden szaka- kell arról, hogy szoros kapszán, így a tudomány és a csolatban legyen a termeléssel technika területén is könyör- (ks) * Az idei év negyedik negyedében he lyezik próbaüzembe e brnói go lyósciapágy gyár öntödéjét. ]a nuárban a brnói golyóscsapágy gyár a brnói IngstaT; valamint a gépek fő szállítója, a plzeňi Lenin Művek között kölcsönös kötelezettséget kötöttek e tervezett határidő be tartására. A brnói Ingutav dol gozói egészben véve sikeresen eleget tesznek építési feladataik nak, nem úgy mint a plzeňi Le nin Művek, amelyek az ápítke zésre nem szállították a műit év végéig a tervezett gépi beren dezés egy részét. Képünkön az Untvényeket szállító cikkelyes szállítószalag. (CTK — Bican felvétele) * JÖNNEK A KATONÄK! — ez a felkiáltás örömöt, megkönnyebbülést jelentett nem egy falunak, városnak, amelyet az árviz veszélye fenyegetett ezekben a napokban. Amikor a jégtorlaszok meggátolták a viz szabad lefolyását, az egyébként ártatlan erecskék, patakok pusztító elemmé változtak. hidakat elsöprő, házakat döntő 4 áradatatíá dagadtak. A rohamosan emelkedő vízszint jeladás volt a járási árvízvédelmi bizottságok számára, hogy segélyt kérjenek. A legmegnyugtatóbb válasz ilyen esetekben ez volt: Katonákat küldünk. Es felreppent a hír a faluban, szájról szájra járt a veszélyeztetett házakból ingóságaikat mentő emberek között a varázsige: Jönnek a katonák! Itt vannakI A nemzeti bizottság épülete előtt egy V-3-S jelzésű katonai teherkocsi áll meg. Hét szál legény ugrik le róla. Ez a hét pelyhes állú gyerek akarja megmenteni falunkat? Pedig hogy örültünk nekik... Hát a többiek hol vannak? — Elegen vagyunk. Hol a híd? csak ennyi Jifí Novotný hadnagy válasza. A tájékozódás után ahogy jöttek, úgy el is viharzottak a legények, koA poprádi vasútállomás mozdonyszínjében e napokban készítik elfi próbaútjára azt a korszeri! villanyvonat-szerelvényt, amely külön a tátrai körzet számára készül, Az új tátrai villanyvonat vörös-fehér színű, 38 méter hosszú é« 362 utast szállíthat. (G. Bodnár — CTK — felv.) JÖNNEK A KATONÁK Hogyan fújtak takarodót az árvízveszélynek egy műszaki alakulatunk katonái csljukkal együtt. A Fekete Vízen át vezető hídnál feltornyosulhat a jég Cierný Brod alatt. Egy jégnyelv nyúlik ki a híd alól s ha a felette levő jégpáncél elszabadul, ezen a jégnyelven elakad, a falu a víz alá kerül, a híd leszakad. — A hídnál robbantunk fiúk. Kicsivel, nehogy baja essék a hídnekl Mindenki érti mirCl van szó. Másodpercek alatt felfújódik a gumicsónak. Mátyás tizedes, Schwarz közlegény a csónakba! Itt van a robbanóanyag, az időzített gyutacsok. A fiúk ismerik a mtinitét. Nem elősaör csinálják. Néhány nappal ezelőtt Žilina fölött robbantották a jeget egész éjszakéi utazás után, étlen-szomJan. írUgcsak el nem hárították a veszélyt. Most sem lesz hiba, tudják mi a teendőjük. A gondosan kiválasztott helyen elhelyezik az egy kilogrammos tölteteket. Erőteljes evezőcsapásokkal távolodnak a hídtól. Robbanássorozat. A jégnyelv pozdorjává tört. De ugyanakkor a robbanás okozta hullám meglazította a fenti jégmezőt. A robbanástól távolodó csónakkal szemben megindult a jégtömeg. Most eztán kutyaszorítóba jutottatok fiúk ... Idegfeszítő pillanatok. Végül az első rohanó jégtáblák között, izzadságtól és jeges víztől csontig ázva partot értek... ... Mégcsak idejük sem volt, hogy a köszönetért visszatérjenek a faluba. A kötelesség máshová, újabb veszélyeztetett szakaszra vezényelte a héttagú csapatot. Amikor a V-3-S motorja felbúgott, már egy másik faluban adták szájról-szájra: Jönnek a katonák... A helikopteres utászok Ez a Garamon történt. Starý Tekovnál furcsán fagyott be a folyó: legalul folyt a víz, felette jégréteg, azon Ismét víz, majd a tetején még egy jégréteg. A mellékfolyók állandóan dagasztották az árat, s ráadásul jégtáblákat is hoztak. Torlaszok keletkeztek, megdagadt a folyó, s azután még befagyott. 400 méter széles volt akkor a befagyott Garam. Ivan Nikodém tiszti iskolás szakaszvezető kis csapatával nem elégedhetett meg az egyszeri robbantással. Addig-addig kellett ismételten robbantani az állandóan újra keletkező torlaszokat, amíg teljesen ki nem tisztult a folyó. Az első robbantások aránylag egyszerűek voltak. A jégmezőn begyalogoltak a folyó közepére, léket vágtak a felső rétegbe, úgyhogy a nagy tankelhárító aknák a két jégréteg közé kerültek. Az időzített gyutacs a többit azután elvégezte. Iganfim, csakhogy azután mér n.dglezul: a Jégréteg. A következő torlaszt már nem lehetett a jég hátán megközelíteni — a zajló folyón nagy erővel egymásnak ütődő jégtáblák között nem lehetett már gyalog járni. Csónakon sem mehettek. (Egyszer megpróbálták, de aztán úgy kellett nagy nehezen kimenteni a megfürdött, fába kapaszkodó fiúkat.) A légierő közbe szólt. A tapasztalt Nikodém szakaszvezető egyik bajtársával helikopKÜLÖNÖS ÉRVELÉSEK TE MONDOD NEKEM ? A kislányommal kezdem. Harmadikos, jól tanul. Bevallom, nem dicsértem meg, nehogy elbízza magát, de gyengédségemből klérezhette, mennyire örülök egyeseinek. És mégsem vagyok elégedett. Nem tetszik, hogy — amikor kérdem — nem minden esetben vágja ki pillanat töredéke alatt a szorzás végeredményét. Megtörtént, hogy késedelmesen válaszolt, s ezt találtam neki mondani: — Nem tudsz te semmit! Ajkáról elröppent a mosoly, majd elsírta magát. Magyarázgatni kezdtem, mit szólna a tanító néni, ha tiszta Jeles diákja az iskolában is így... Nem válaszolt. Eltelt egy hét. Hazajövök a munkából. Ebédelek. Kislányom a szobában Sárikával, a barátnőjével, öltözteti a nagybabát. Mielőtt felálltam volna az asztaltól, arra leszek figyelmes, kislányom hangosan — hogy 161 halljam — azt mondja, lskolásdit fognak Játszani. A „vendégelőnyt" tiszteletben tartja, először Sárika a tanító néni. Kislányom pillanat töredéke alatt válaszol kérdéseire. Eszembe Jut a múltkori eset. Nem kellett volna úgy rápirítanom. Elfelejthette talán ... A lánykák szerepet cserélnek. Négyszer kilenc? Ötször hét? Sárika akadozva válaszol. A nyolcszor négyre és a hatszor négyre mélyen hallgat. A háziagszonyka gyorsan kitessékeli vendégét, mondván, menj, öltözz fel, lemegyünk az udvarra. Ő meg a konyha küszöbén megáll, rám néz és kissé dacosan kófdezi: — Hallottad? — Ötöst érdemelne — felelem mosolyogva. Ö továbbra is rám kerekíti tekintetét. Kis ajka összeszorul. Egyszerre kitör belőle: — Még te mondod nekem, hogy semmit sem tudok?! Nem Jelejtett! Fájdalmát egy hétig hordozta magában. Ha tudtam volna... Ejhl Máskor majd... Nem volt időm a gondolatérlelésre. Örömömben az ölembe ültettem. A kis emberke, érvel! Ha sántít is érvelése, de védi a maga Igazát, tényekkel bizony! tl Megfogadtam máskor inkább százszor megrágom a szót, mielőtt kimondom, nehogy meggondolatlanul fájdalmat okozzak. AZ ÍGÉRGETŐ Különbözők az írók. Akad közöttük olyan, aki gyakran bekopogtat a szerkesztőség ajtaján és mindig hoz valami érdekes írást. Akad azonban olyan is, aki... Mikor is történt? Még novemberben. Érces hangon megígérte a szerkesztőnek: — Számíthatsz írásomra, két héten belül megkapod! Eltelt egy hónap. Az ígéret ígéret maradt. Januárban megveregette a szerkesztő vállát. — Most már biztosan megkapod öregem! Fürdőbe megyek, időmllliomos leszek! Nemcsak riportot, elbeszélést is küldökl Eltelt egy hónap. Egy árva sort sem küldött. Március derekán a munkahelyére siető szerkesztő az utcán hirtelen megtorpant, amikor megpillantotta az Ígérgetőt. Most bevasalom rajta! Az írónak szegezte kérdéspisztolyát. — Írást, vagy életet? — Ogy sem közölnétek, amit én Írnék! HÍVTAK ? ITT VAGYOK I Van úgy, hogy az Írás két nyelven is beszél. Igennel és nemmel. Az Ilyen „kétnyelvűséget" nem szereti a könyvkiadó, különösen, ha „vidéki" kezdő íróról van szó. Megtörtént, hogy egy ilyen „vidéki" tollforgató súlyos kéziratköteget küldött a kiadóba. Szokás szerint külső munkatársak bírálták felül a művet. Az egyik véleményező igent olvasott ki belőle, a másik nemet, vagyis ellenezte a regény kiadását. A kiadó választhat a kettő között. Választott ls! Meghívta a szerkesztőségbe a vidéki írót, hogy megbeszélje vele a kézirat dolgát. Gondolhatják, milyen reményekkel Indult el a hosszú útra a délceg „vidéki" ember. Ha a kiadó hívja, akkor szerződéssel tér haza! Megéri a fáradozást, a közel háromszáz kilométernyi utazást. Mert nincs annál nagyobb üröm, ha a toll embere nyomtatásban látja művét... — Hívtak! Itt vagyok! — állit be derűs mosollyal a „vidéki ember" a kiadóba. — Nem adhatjuk ki a regényét ... A véleményező nem javasolta... — Azért hivtak, hogy megbeszéljük... — Sajnos az a szerkesztő, akire kéziratát rábíztuk, beteg, most nem beszélhet magával ... i A „vidéki ember" kitámolyog az irodából. A folyosón is támolyog. Ogy hat, mintha az ajtókra kitett névkártyákat olvasgatná, mintha keresne valakit... Ajtó nyilik. Az egyik helyiségből kiviharzik egy jóságos szemű asszonyka. Kezében kézirat. Észre veszi a „vidékit", aki egy csöppet sem néz ki annak. Kedvesen megszólítja: — Kit keres az elvtárs? — Senkit... — morogja leverten a bánatos férfi. Hirtelen észbe kap és megmondja a beteg szerkesztő nevét. — Vele szerettem volna beszélni... — A szobájában hiába keresi... Ha... ha... ha... Nálunk bújkál! — mutat a folyosó végére. — Ma valamilyen „vidéki" muki jön hozzá, tudja „olyan" íróakarnok, s még nem olvasta el a kéziratát... A mi „vidéki muklnk" elsápad. Hát ezért hívtak?! A jóságos szemű asszonyka a szájához kap. — Az istenért, tán nem maga az?! — Nem ... nem ... motyogja a kérdezett és megindul a kijárat felé... Az Írás két nyelven beszél. Igennel és nemmel. Az, aki nem olvasta, hogy mondhatna igent? Ilyenkor könynyebb más tollával ékeskedni, nemet mondani. Nem jár semmi felelősséggel. Bár sokat beszélhetnénk éppen erről a felelősségről, de ez már nem tartozik a különös érvelések történeteihez. PETRÖCI UALINT terre szállt. Természetesen jókora aknákkal megrakodva. A gép a torlasz megfelelő szakaszán leereszkedett, egy méternyire a Jég felett „megállt" a levegőben. Dróton engedték a Jégtáblák közé az időzített aknákat. Azután gázt a gépnek, gyorsan el!... De néha nem lehetett dróton leengedni az aknát, mert csak a felszínre került volna, s így veszítene hatásából. A merész pilóták, s a nem kevésbé bátor utászok bizony le is szálltak a torlaszokon — persze állandóan pergő légcsavarral — s úgy rakták az aknákat a legmegfelelőbb helyre. Egyszer az egész 400 méteres szakaszt 12 darab egyidőben robbantott aknával lazították meg. Óriási robaj rázta meg a levegőt. Starý Tekov abban a pillanatban ablak nélkül maradt. S amikor a falu összes ablaka már kicsörömpölt az utcára, hallják ám az utászok a faluban bömbölő hangszórókból az óvatos figyelmeztetést: „Nyissák ki az ablakokat, mert a robbantás kárt okozhat bennük .. .* Mentők és megmentettek Talán Zilinán nem Is tudták, milyen veszély fenyegette a várost. A Vág, ha idejében nem robbannák fel jegét, elöntötte volna Zílinát. A Kysuca és a Vág találkozásánál azonban egy tíztagú utászcsapat állt résen. A robbantások tompa döreje el sem hallatszott a városba. Az emberek csak egyszerűen megállapították, hogy nini, zajlik a Vág, nincs már veszedelem." Perszehogy nincsen. Mert Oto Burián hadnagy pont Idejében vezényelte az elektromos gyújtószerkezetet kezelő legényeinek: Tűz!, Budatínská Lehota, Kysucké Nové Mesto közelében híd nélkül maradt. A Jeges ár leszakította a híd felét, fél órával az utászok megérkezése előtt. Pedig siettek ide is a katonák. Parancsnokukat történetesen Zátopek hadnagynak hívják. Nem, nem a - híres futó, csak a neve ugyanaz, őt gyors határozó képességéről Ismerik, mlg névrokonát gyors lábairól. Ide az a másik Zátopek kellett volna — gondolták a falubeliek, az idejében érkezett volna. De azután mégis hálával gondoltak rá: hiszen ő és csapata mentette meg a falut az árvíztől. Ez az egység számolta fel a megrongált híd helyén keletkező veszélyes torlaszokat. Meg ls hálálták ezt a lehotaiak. Olyan ellátásban részesítették a katonákat, hogy ma is örömmel gondolnák vissza ennek a kis falunak a szakácsnőire, akik éjt nappallá téve dolgoztak, hogy mindenkor meleg étel álljon megmentőik rendelkezésére ... Szívesen gondolnak a fiúk a kedves Dr. Slelnerová tekovl orvosnőre ls, aki viszont egyik bajtársukat mentette meg, s aki egészen munkahelyükre hozta utánuk a Jó forró teát.. ... Sok kedves emlék ébred fel a katonákban. De most vlszsza a kiképzéshez! Hidat verni a Vágón! Ez már gyakorlat. Behozni az árvíz okozta elmaradást a tantervben! Ez most a feladat. ... De ha kell, újra ott teremnek akár a Trebišov környékén még ma is mentő bajtársaik mellett, hogy segítsenek. Hogy újra megkönnyebbülten felsőhajtsanak az emberek: Megjöttek a katonák. VILCSEK GÉZA 1963. március 28. * {Jj SZŐ 5