Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-13 / 72. szám, szerda

Szolidárisak az iraki hazafiakkal • TOKIÓ Japán Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az iraki kormányhoz intézett levelében tiltakozik a demokraták és a hazafiak üldözése, tömeges letartóztatása, a kommunisták és más haladó polgárok kivégzése ellen. • BRÜSSZEL A belga parlament kommunista csoportjának képviselői felkeresték Irak brüsszeli nagykövetét, hogy tiltakozzanak az iraki kommunisták, demokraták és békevédők durva üldöztetése ellen. • PÁRIZS A Francia Kommunista Párt vezetősége az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának küldött üzer netében megállapítja, hogy a francia dolgozók és minden demokrata sajnálattal és felháborodással fogadta az iraki nép hű fiainak — Szalam Adil elvtársnak, az Iraki Kommunista Párt első titkárának, Mohammed Húszéin Abu al Isa és Haszan Uvajni elvtársaknak, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjainak meggyilkolásáról sžóló hírt. A Francia Kommunista Párt szolidaritásáról biztosítja a testvéri iraki kommunista pártoť. A francia kommunisták és minden demokrata Irak hős hazafiainak oldalán állanak. / Kitüntették azokat a kubai lialá szokat, akik a közelmúltban meg mentették az ame rikai ügynökök által a nyílt tenge ren megsebesített társaikat. A támadókat, mint már közöltük, elfogták. Képünkön: Kitüntetik az egyik hős halászt. (Prensa Latina felvétele) Ä semlegesek új kompromisszumos javaslaton fáradoznak Diplomáciai tárgyalásokkal akarják a genfi értekezletet kihúzni a kátyúból Genf (CTK) — Az AFP hírügynökség közlése szerint március 12-én délelőtt az amerikai küldöttség genfi székházában rendezték a nyugati hatalmaknak a 18 hatalmi leszerelési bizottságban helyet foglaló képviselők összejövetelét. A tanácskozás tartalmáról semmit sem jelentettek. A bizottságban képviselt 8 semleges állam ez alatt a Nemzetek Palotájában folytatja az új kompromisszuBécsi beszélgetés Honolsz fasszal A budapesti Népszabadság tegnapi számában közli Lóránt László Endrének, az MTI tudósítójának beszélgetését Manollsz^ Glezosszal, aki csaknem három hónapja szabadult a görög börtönök poklából és szombat este váratlanul megjelent Bécsben. A görög nemzeti hős vasárnap részt vett az ellenállók nemzetközi szövetségének vezetőségi üléséit. Az ülés' szünetében elhangzott beszél-' getést az alábbiakban ismertetjük: — Elutaztam — ez az első szava »— de nem igaz, hogy külföldön maradok. Alig várom, hogy újra görög földet erezzek talpam alatt és» folytassam a munkát. Tudja, az a legfontosabb, hogy soha ne hagyjuk félbe, amit elkezdtünk Olyan leegyszerűsítve meséli az Akropoliszról a fasiszta megszállás alatt letépett horogkeresztes zászló történetét, mintha csak jelentéktelen, hétköznapi tettről lett volna szó. — Valakinek le kellett hozni — mondja. — Én lehoztam. — Huszonegyéves volt akkor, most kétszer annyi: negyvenkettő. — Akkor kezdődött az életem. Csak azért volt érdemes élni, amit azóta tettem... Részleteire bontva Glezosz „igazi élete" az a bizonyos második huszonegy év így néz ki: négy év — a partizán harc tűzvonalában, öt év (megszakításokkal) — politikai küzdelem a görög reakció ellen és (ugyancsak megszakításokkal) — a börtönben. A huszonegy év alatt háT romszor ítélték halálra: egyszer az olaszok, egyszer a németek, egyszer pedig a görög hadbírók, — Ehhez képest — neveti el magát — elég egészségesnek érzem magam. , A börtönben töltött 12 év egyébként csak töredéke annak, amennyire Ítélték. A számok szövevényében — „hiszen csak nem emlékezhet minden »apróságra« az ember" — ő maga sem igazodik már el. Huszonhétszer vagy huszonnyolcszor ítélték el. Összesen több mint száz év börtönbüntetésre — az akasztáson és a főbelövésen kívül. A legutóbbi, 1949-ben hozott halálos ítélet után az; athéni börtönparancsnok megásatta sírját, a sírt megmutatta Glezosz feleségének, Glezoszt magát pedig a börtön „Golgotának" nevezett siralomházában őriztette. Már a kivégzőosztag előtt állt, amikor az utolsó pillanatban börtönbüntetésre változtatták a halálos ítéletet. — Meghátráltak, mert gyengébbek, mint mi vagyunk! A legszigorúbb börtönszabályok közepette is bátorságot öntött belém az óriási méretű nemzetközt akció ereje. Ilyen roppant erővel szemben a xkivégzőosztagok ezrei, a börtönök százai sem vehetik jel a versenyt. Izzó gyűlölettel beszél az éledő neonácizmusról, a nemzetközi fasizmus Európát behálózó szövevényéről. — Ütőképes ellenszervezetté kell acéloznunk az ellenállók, az antifasiszták tapasztalt, viharedzett szövetségét. mos javaslat kidolgozását.. A délután folyamán az értekezlet két elnöke — Szemjon Garapkin szovjet küldött és Charles Stelle, az Egyesült Államok képviselője — szokásos magánbeszél-, getésüket folytatják a szovjet kül-; döttség székházában. Az AFP hírügynökség hangsúlyozza, hogy ez a genfi lázas diplomáciai tevékenység azt a célt szolgálja, hogy a tárgyalásokat kijuttassa a zsákutcából, ahová — amint tudjuk — a nyugati hatalmaknak, az atomfegyver-kísérletek kérdésében elfoglalt álláspontja révén jutottak. Arra számítanak, hogy a hét végén megkezdik az általános és teljes leszerelés egyes kérdéseinek megbeszélését, hogy ezáltal a nyolc semleges rtemzetnek elegendő időt nyújtsanak emlékiratuk kidolgozására az atomfegyver-kísérletek betiltásának kér-; désében. Az NSZK döntő befolyásra törekszik Bonn (CTK) — Nyugat-Németország 35—40 százalékban hajlandó vállalni a NATO tengeri atomerejének kiadásait és ugyanilyen részt akar nyerni az erők hadbavetésére vonatkozó döntésben. A Reuter hírügynökség jól, értesült bonni körökben nyert információkra hivatkozva közli ezt. Tekintettel arra, hogy az előzetes tervek szerint a NATO atomfegyverekkel felszerelt hadihajóin az egyes államok olyan számú legénységet helyeznének Ä, amilyen mértékben anyagilag járulnak a tengeri erők fenntartásához, ez azt jelentené, hogy a nyugatnémet militaristák 35 —40 százalékos képviselethez jutnának. A Poláris atomrakétákkal felfegyverzett 25 hadihajóból álló flotta 5 milliárd dollárba kerülne. A VARSÖI. Kultúrpalota kongresszusi termében március 11-én a varsói ifjúság az Ifjú Harcosok Szövetsége megalakításának 20. évfordulója alkalmából ünnepi ülésre

1 gyűlt össze. .(CTKJ KOMMENTÁRUNK: Jelentős lépés a francia demokratikus erők egysége felé A

francia bányászsztrájk nemcsak fontos esemény a mai Franciaország szociális életében. Ez a sztrájk sokkal többet jelent. Oj megvilágításba helyezi az ötö/lik köztársaság problémáit a maguk teljességében, a gazdasági és a politikai problémákat ls. Valamennyi franciaországi bányakörzet több mint 200 000 bányászának általános sztrájkja a decazevillei bányászok hősi harca után a francia munkásosztály további nagy fellépése. Ezúttal a De Gaulle-rendszer legnagyobb szociális konfliktusának vagyunk tanúi. Elsősorban a sztrájkolók egysége és az a rokonszenv érdemel figyelmet amelylyel a francia munkásosztály fordul a sztrájkoló bányászok felé. Emellett a legkifejezőbb módon nyilvánul meg a demokratikus erök egységének felújításához vezető szándék. Ez már jellemző volt a múlt évi választási kampány során is. Ez a franciaországi belpolitikai folyamat legfontosabb jelensége. A bányászok általános sztrájkja, amely tettekre serkenti a francia munkásosztályt és a nemzet minden demokratikus rétegét, bizonyos értelemben hasonlít az 1956. évi barcelonai, Sztrájkhoz. Csupán enynyiban tér el attól, hogy Franciaország . nem a letargiából, hanem illúzióból ébred. Elsősorban az az Illúzió foszlik szerteszét, hogy Franciaországban a gazdasági élet terén minden rendben van, hogy a fennálló problémák csekélyek, ha azokat összehasonlítjuk azokkal a lehetőségekkel, amelyek az uralmon levő burzsoázia kezében vannak. A francia burzsoázia azonban nem képes megoldani azokat a problémákat, amelyek a modern technikai forradalom előretörésével kapcsolatban merülnek fel. E problémákat sem az Egyesült Államok, sem Olaszország burzsoáziája nem tudja rendezni. A francia burzsoázia csupán a dolgozók kárára kívánja a megoldást. Szertefoszlik egy más, még sokkall veszedelmesebb illúzió. Franclaprszág vezető körei abban az ábrándban ringatóznak, hogy a személyi hatalom rendszere mindenható és hogy o baloldal nem képes megmérkőzni az erő rendszerével. Ez az illúzió szintén megdőlt. Ugyanis.az történt, hogy De Gaulle tábornok francia államfő aláírta a rekvizíciós dekrétumot, azonban semmi sem történt. A dekrétum kiadását nem követte hatékony akció. A harmadik illúzió, amely erejét veszti az az ábránd, hogy De Gaulle olyan államférfi, aki nem követ el durva hibát. A francia munkásosztály és a bányászok, a munkásosztály bevált harci csapata, története további dicső fejezetét írja. Jelentősen előreviszi a baloldali erők egységének ügyét, amelynek félújítására a Francia Kommunista Párt lankadatlanul törekszik. Megdől az a tévhit, hogy „nem lehet semmit sem tenni". Ellenkezőleg, a munkásokra kedvezőtlen fejlődést meg lehet akadályozni, sőt hatékonyan lehet ellene harcolni. ' A Nyugaton eddig De Gaulle helyzetét úgyszólván .eszményinek tekintették. Kennedytől, Adenauertől, Erhardtól és Macmillantól eltérően De Gaulle olyan államfériú köntösében tetszelgett, akivel szemben nem áll komoly ellenzék, akinek megingathatatlan belpolitikai helyzete sok adut ad kezébe. A helyzet most alaposan megváltozik. A bányászsztrájk mögött' nemcsak a hagyományos pártok sorakoztak fel, hanem valamennyi szakszervezet, a közvélemény, sőt még a katolikus egyház és két katolikus püspök személyesen is. Ahhoz, hogy Franciaország független politikát folytasson, nem szükséges sem a parlament felszámolása, sem az Adenauerrel fennálló szövetség, sem a monopóliumok megerősítése. Ellenkezőleg. Francia-, ország történelmi nagyságát csakis a demokrácia, a békés külpolitika alapjai és elsősorban a nép és a munkásosztály részvétele újíthatja fel. Függetlenségét is csakis a riép és a munkásosztály segítségével erősítheti meg. A munkásosztályt a modern Franciaország egyetlen rendszerének sem sikerült kihúznia számításából._£s ez ezúttal sem sikerül. J. H. Az USA kitart vétójoga mellett Washington (CTK).— Lincoln White, az Egyesült Államok külügyminisztériumának sajtótitkára a március 11-1 washingtoni sajtóértekezleten ismét megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem mond le vétójogáról a nukleáris, fegyver használatának ellenőrzésében, ha a multilaterális nukleáris erő megteremtésének amerikai terve valóra válik. White kijelentette, hogy a nyugateurópai országok az amerikai tervvel kapcsolatban még nem foglaltak el kötelező álláspontot. Livingston Merchant, az Egyesült Államok elnökének teljhatalmú személyes megbízottI ja, eddig már Párizsban, Rómában és " Bonnban-járt, jelenleg pedig Londonban tartózkodik. L. Merchant Nyugat-Európában az amerikai nukleáris tervet népszerűsíti. MERCHANT, Kennedy elnöknek a NATO multilaterális atomütőerő létesítését tárgyaló külön megbízottja Londonban lord Home külügyminiszterrel és Edward Heath külügyminiszter-helyettessel tárgyalt. Thorneycroft hadügyminiszter betegség miatt nem vehetett részt .a megbeszélésen. Merchant még' Macinlllan«niíniszterelnökkel ls találkozik majd. (CTKJ H

uszonöt évvel ezelőtt, március 13-án vonultak be Bécsbe a hitleri hadsereg, az SA és az SS egységei, hogy végrehajtsák az ún. Anschluss-t. A „Harmadik Birodalom" ezen a napon kebelezte be Ausztriát. A fasizmus^sötétsége borult Ausztria népére, melyet az idegen náci uralom csakhamar, bevont a német imperializmus rabióháborújába. Az osztrák . kormány, a parlament, a *tartománygyűlések, a községek, az iskolák, hivatalok, stb., valamint az ország demokratikus szervezetei is különféle képpen emlékeznek meg hivatalosan e szomorú napról. A Szakszervezet Szövetség úgv határozott, hogy az Anschluss évfor dűlőjén az üzemekben ötper-' ces munkaszünetet rendel, el s a dolgozók ezalatt meghallgatják a szövetségi elnök beszédét, Ausztria szomorú évfordulója Bécsi tudósítónktól melyet a rádió és televízió közvetít. Március 12-én és 13-án a két kormánypárthoz közel álló volt antifasiszta ellenállási harcosok szervezetei rendeznek felvonulásokat, úgyAusztriában újból felütik a fejüket a náci elemek. A neofasiszta Szabadságpárt képviselve van a parlamentben és a neonáci katonai és bajtársi szövetségek a kormány támogatását élvezik. Képünkön a Kameradschaftsbund osztrák revansista katonai szövetség egy tagja — mellét csupa náci érdemrend díszíti. (CTK felvétele) mint a Fasizmus Áldozatainak Szövetsége is. Ez utóbbi felvonulásán a kommunisták is részt vesznek. Szívesebben látnák ugyan, ha mindezek a szövetségek velük együtt rendeznének közös nagy antifasiszta tüntetéseket, de erről sajnos nem lehet szó. A kormánypártokhoz közel álló ellenállási harcosok szervezetei vezéreinek ugyanis túl nagy kommunistaellenes előítéletei vannak. A kommunisták az Anschluss 25. évfordulójának alkalmából különösen a fiatalok körében — akik még nem éltek a német fasiszta rémuralom idején — hirdetik majd az igazságot, és fellépnek mindazok ellen, akik tisztára akarják mosni a hitleri fasizmust és igazolni a hitleri háborút. i Csak helyeselhető, hogy e szomorú évfordulóról országszerte hivatalosan emlékeznek meg, meg kell azonban állapítani, hogy a kormánypolitika és a kormánypártok magatartósa ellentétben áll ezzel az antifasiszta gesztussal. A fiatal nemzedék bizony aligha fogja megérteni, miért rendeznek Ausztriában a náci megszállás napjának évfordulóján antifasiszta tüntetéseket, ha már évek óta ócsárolják a Szovjetuniót, melynek Ausztria elsősorban köszönheti felszabadulását, és éppen a legkövetkezetesebb antifasiszta harcosokat teszik ki a legpiszkosabb rágalmaknak. A kormány politikájához tartozik az is, hogy az ún. SzabadJág Pártot, melynek vezetőségében számtalan volt náci'és SS vezér foglal helyet, tudatosan demokratikus pártként állítja be. Nem tesz setnmi'féle intézkedést e párthoz közel álló szervezetek (pl. a Turnerbund) ellen, és még tűri is a hitleri háborút magasztaló irodalom terjesztését. A neofasiszta bajtársi szövetségeket és katűiTaszövetségeket pedig támogatja. A

német imperializmus és militarizmus, csakúgy mint 25 évvel ezelőtt, ma is halálos ellensége Ausztria népének és az osztrák függetlenségnek. Ausztria reakciós erői a nyugatnémet monopoltökévél szövetkezve a közös piaci társulást szorgalmazzák. S ugyancsak úgy,' mint ahogy annak idején az Anschlusst azzal a hazugsággal készítették elő, hogy az önálló Ausztria életképtelen, most is azt állítják, hogy Ausztria csak akkor létezhet tovább, ha csatlakozik egy nagy gazdasági egységhez, mert „a semlegességben éhenhalna". Nyíltan ugyan ma még nem vallják be, hogy Ausztriát Németországhoz akarják • csatolni, de propagálják a tárgulást a Közös Piachoz, ami azt jelenti, hogy Ausztria gazdasága ki lesz szolgáltatva a német monopoltőkének.. Az Osztrák Néppárt vezetőségének reakciós csoportja, az.ún. reformátorok, szeretnének az osztrák külpolitikának olyan irányt adni, hogy az megfeleljen' a Közös Piac érdekeinek. Noha mindkét kormánypárt tisztában van azzal, hogy a társulás végpt vetne Ausztria semlegességének és igen veszélyeztetné önállóságát, az osztrák küldöttség volt az egyedüli, mely egy közös kormányhatározat ' értelmében a nemrég Genfben lezajlott Szabadkereskedelmi

1 Társulás konferenciáján megtagadta hozzájárulását a társulás többi tagállamainak elhatározásához, hogy egyelőre nem tárgyainak a Közös Piaccal. Sőt, az osztrák kormány fenntartotta magának azt a jogot, hogy „önállóan" \ szorgalmazza majd e társulást. Néhány hét múlva szövetségi elnököt választanak Ausztriában. Az Osztrák Néppárt jelöltje Raab volt szövetségi kancellár." Reakciós céljaira akarja felhasználni Raabnak nagy államférfiúi tekintélyét. Az ő érdeme állítólag az ausztriai államszerződés megkötése. Az elnökválasztás eredménye sokban befolyásolja majd a további fejleményeket Ausztriában. A munkásosztálynak a többi haladó erővel vállvetve okvetlenül meg kell hiúsítania a reakció terveinek valóra váltását. FRANZ KUNÉRT 1963. március ja, * UJ SZO 5