Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-13 / 72. szám, szerda

Szolidárisak az iraki hazafiakkal • TOKIÓ Japán Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága az iraki kormányhoz intézett levelében tiltakozik a de­mokraták és a hazafiak üldözése, tö­meges letartóztatása, a kommunisták és más haladó polgárok kivégzése ellen. • BRÜSSZEL A belga parlament kommunista cso­portjának képviselői felkeresték Irak brüsszeli nagykövetét, hogy tiltakoz­zanak az iraki kommunisták, de­mokraták és békevédők durva üldöz­tetése ellen. • PÁRIZS A Francia Kommunista Párt veze­tősége az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának küldött üzer netében megállapítja, hogy a francia dolgozók és minden demokrata saj­nálattal és felháborodással fogadta az iraki nép hű fiainak — Szalam Adil elvtársnak, az Iraki Kommunis­ta Párt első titkárának, Mohammed Húszéin Abu al Isa és Haszan Uvajni elvtársaknak, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjainak meggyilkolásáról sžóló hírt. A Francia Kommunista Párt szoli­daritásáról biztosítja a testvéri iraki kommunista pártoť. A francia kom­munisták és minden demokrata Irak hős hazafiainak oldalán állanak. / Kitüntették azo­kat a kubai lialá szokat, akik a kö­zelmúltban meg mentették az ame rikai ügynökök ál­tal a nyílt tenge ren megsebesített társaikat. A táma­dókat, mint már közöltük, elfogták. Képünkön: Kitün­tetik az egyik hős halászt. (Prensa Latina felvétele) Ä semlegesek új kompromisszumos javaslaton fáradoznak Diplomáciai tárgyalásokkal akarják a genfi értekezletet kihúzni a kátyúból Genf (CTK) — Az AFP hírügynök­ség közlése szerint március 12-én délelőtt az amerikai küldöttség genfi székházában rendezték a nyugati ha­talmaknak a 18 hatalmi leszerelési bizottságban helyet foglaló képvise­lők összejövetelét. A tanácskozás tar­talmáról semmit sem jelentettek. A bizottságban képviselt 8 semle­ges állam ez alatt a Nemzetek Palo­tájában folytatja az új kompromisszu­Bécsi beszélgetés Honolsz fasszal A budapesti Népszabadság teg­napi számában közli Lóránt Lász­ló Endrének, az MTI tudósítójá­nak beszélgetését Manollsz^ Gle­zosszal, aki csaknem három hó­napja szabadult a görög börtönök poklából és szombat este várat­lanul megjelent Bécsben. A görög nemzeti hős vasárnap részt vett az ellenállók nemzetközi szövet­ségének vezetőségi üléséit. Az ülés' szünetében elhangzott beszél-' getést az alábbiakban ismertetjük: — Elutaztam — ez az első szava »— de nem igaz, hogy külföldön ma­radok. Alig várom, hogy újra görög földet erezzek talpam alatt és» foly­tassam a munkát. Tudja, az a leg­fontosabb, hogy soha ne hagyjuk félbe, amit elkezdtünk Olyan leegyszerűsítve meséli az Akropoliszról a fasiszta megszállás alatt letépett horogkeresztes zászló történetét, mintha csak jelentékte­len, hétköznapi tettről lett volna szó. — Valakinek le kellett hozni — mondja. — Én lehoztam. — Huszon­egyéves volt akkor, most kétszer annyi: negyvenkettő. — Akkor kez­dődött az életem. Csak azért volt ér­demes élni, amit azóta tettem... Részleteire bontva Glezosz „iga­zi élete" az a bizonyos második hu­szonegy év így néz ki: négy év — a partizán harc tűzvonalában, öt év (megszakításokkal) — politikai küzdelem a görög reakció ellen és (ugyancsak megszakításokkal) — a börtönben. A huszonegy év alatt há­T romszor ítélték halálra: egyszer az olaszok, egyszer a németek, egyszer pedig a görög hadbírók, — Ehhez képest — neveti el ma­gát — elég egészségesnek érzem magam. , A börtönben töltött 12 év egyéb­ként csak töredéke annak, amennyi­re Ítélték. A számok szövevényében — „hiszen csak nem emlékezhet minden »apróságra« az ember" — ő maga sem igazodik már el. Hu­szonhétszer vagy huszonnyolcszor ítélték el. Összesen több mint száz év börtönbüntetésre — az akasztáson és a főbelövésen kívül. A legutóbbi, 1949-ben hozott halá­los ítélet után az; athéni börtön­parancsnok megásatta sírját, a sírt megmutatta Glezosz feleségének, Glezoszt magát pedig a börtön „Gol­gotának" nevezett siralomházában őriztette. Már a kivégzőosztag előtt állt, amikor az utolsó pillanatban börtönbüntetésre változtatták a halá­los ítéletet. — Meghátráltak, mert gyengébbek, mint mi vagyunk! A legszigorúbb börtönszabályok közepette is bátor­ságot öntött belém az óriási méretű nemzetközt akció ereje. Ilyen rop­pant erővel szemben a xkivégzőosz­tagok ezrei, a börtönök százai sem vehetik jel a versenyt. Izzó gyűlölettel beszél az éledő neonácizmusról, a nemzetközi fa­sizmus Európát behálózó szövevényé­ről. — Ütőképes ellenszervezetté kell acéloznunk az ellenállók, az anti­fasiszták tapasztalt, viharedzett szö­vetségét. mos javaslat kidolgozását.. A délután folyamán az értekezlet két elnöke — Szemjon Garapkin szovjet küldött és Charles Stelle, az Egyesült Államok képviselője — szokásos magánbeszél-, getésüket folytatják a szovjet kül-; döttség székházában. Az AFP hírügynökség hangsúlyoz­za, hogy ez a genfi lázas diplomáciai tevékenység azt a célt szolgálja, hogy a tárgyalásokat kijuttassa a zsákut­cából, ahová — amint tudjuk — a nyugati hatalmaknak, az atomfegy­ver-kísérletek kérdésében elfoglalt álláspontja révén jutottak. Arra szá­mítanak, hogy a hét végén megkez­dik az általános és teljes leszerelés egyes kérdéseinek megbeszélését, hogy ezáltal a nyolc semleges rtem­zetnek elegendő időt nyújtsanak em­lékiratuk kidolgozására az atom­fegyver-kísérletek betiltásának kér-; désében. Az NSZK döntő befolyásra törekszik Bonn (CTK) — Nyugat-Németor­szág 35—40 százalékban hajlandó vállalni a NATO tengeri atomerejé­nek kiadásait és ugyanilyen részt akar nyerni az erők hadbavetésére vonatkozó döntésben. A Reuter hír­ügynökség jól, értesült bonni körök­ben nyert információkra hivatkozva közli ezt. Tekintettel arra, hogy az előzetes tervek szerint a NATO atomfegyve­rekkel felszerelt hadihajóin az egyes államok olyan számú legénységet he­lyeznének Ä, amilyen mértékben anyagilag járulnak a tengeri erők fenntartásához, ez azt jelentené, hogy a nyugatnémet militaristák 35 —40 százalékos képviselethez jutná­nak. A Poláris atomrakétákkal felfegy­verzett 25 hadihajóból álló flotta 5 milliárd dollárba kerülne. A VARSÖI. Kultúrpalota kongresszusi termében március 11-én a varsói ifjúság az Ifjú Harcosok Szövetsége megalakítá­sának 20. évfordulója alkalmából ünne­pi ülésre 1 gyűlt össze. .(CTKJ KOMMENTÁRUNK: Jelentős lépés a francia demokratikus erők egysége felé A francia bányászsztrájk nem­csak fontos esemény a mai Franciaország szociális életében. Ez a sztrájk sokkal többet jelent. Oj megvilágításba helyezi az ötö­/lik köztársaság problémáit a ma­guk teljességében, a gazdasági és a politikai problémákat ls. Valamennyi franciaországi bánya­körzet több mint 200 000 bányászá­nak általános sztrájkja a decazevil­lei bányászok hősi harca után a francia munkásosztály további nagy fellépése. Ezúttal a De Gaulle-rend­szer legnagyobb szociális konflik­tusának vagyunk tanúi. Elsősorban a sztrájkolók egysége és az a ro­konszenv érdemel figyelmet amely­lyel a francia munkásosztály fordul a sztrájkoló bányászok felé. Emel­lett a legkifejezőbb módon nyilvá­nul meg a demokratikus erök egy­ségének felújításához vezető szán­dék. Ez már jellemző volt a múlt évi választási kampány során is. Ez a franciaországi belpolitikai fo­lyamat legfontosabb jelensége. A bányászok általános sztrájkja, amely tettekre serkenti a francia munkásosztályt és a nemzet min­den demokratikus rétegét, bizonyos értelemben hasonlít az 1956. évi barcelonai, Sztrájkhoz. Csupán eny­nyiban tér el attól, hogy Francia­ország . nem a letargiából, hanem illúzióból ébred. Elsősorban az az Illúzió foszlik szerteszét, hogy Franciaországban a gazdasági élet terén minden rend­ben van, hogy a fennálló problé­mák csekélyek, ha azokat összeha­sonlítjuk azokkal a lehetőségekkel, amelyek az uralmon levő burzsoá­zia kezében vannak. A francia bur­zsoázia azonban nem képes megol­dani azokat a problémákat, amelyek a modern technikai forradalom elő­retörésével kapcsolatban merülnek fel. E problémákat sem az Egyesült Államok, sem Olaszország burzsoá­ziája nem tudja rendezni. A fran­cia burzsoázia csupán a dolgozók kárára kívánja a megoldást. Szertefoszlik egy más, még sok­kall veszedelmesebb illúzió. Fran­claprszág vezető körei abban az áb­rándban ringatóznak, hogy a sze­mélyi hatalom rendszere minden­ható és hogy o baloldal nem képes megmérkőzni az erő rendszerével. Ez az illúzió szintén megdőlt. Ugyanis.az történt, hogy De Gaulle tábornok francia államfő aláírta a rekvizíciós dekrétumot, azonban semmi sem történt. A dekrétum ki­adását nem követte hatékony akció. A harmadik illúzió, amely erejét veszti az az ábránd, hogy De Gaul­le olyan államférfi, aki nem követ el durva hibát. A francia munkásosztály és a bá­nyászok, a munkásosztály bevált harci csapata, története további di­cső fejezetét írja. Jelentősen előre­viszi a baloldali erők egységének ügyét, amelynek félújítására a Fran­cia Kommunista Párt lankadatlanul törekszik. Megdől az a tévhit, hogy „nem lehet semmit sem tenni". El­lenkezőleg, a munkásokra kedve­zőtlen fejlődést meg lehet akadá­lyozni, sőt hatékonyan lehet ellene harcolni. ' A Nyugaton eddig De Gaulle hely­zetét úgyszólván .eszményinek te­kintették. Kennedytől, Adenauertől, Erhardtól és Macmillantól eltérően De Gaulle olyan államfériú köntö­sében tetszelgett, akivel szemben nem áll komoly ellenzék, akinek megingathatatlan belpolitikai hely­zete sok adut ad kezébe. A hely­zet most alaposan megváltozik. A bányászsztrájk mögött' nemcsak a hagyományos pártok sorakoztak fel, hanem valamennyi szakszervezet, a közvélemény, sőt még a katolikus egyház és két katolikus püspök személyesen is. Ahhoz, hogy Franciaország füg­getlen politikát folytasson, nem szükséges sem a parlament felszá­molása, sem az Adenauerrel fennál­ló szövetség, sem a monopóliumok megerősítése. Ellenkezőleg. Francia-, ország történelmi nagyságát csakis a demokrácia, a békés külpolitika alapjai és elsősorban a nép és a munkásosztály részvétele újíthatja fel. Függetlenségét is csakis a riép és a munkásosztály segítségével erősítheti meg. A munkásosztályt a modern Franciaország egyetlen rendszerének sem sikerült kihúz­nia számításából._£s ez ezúttal sem sikerül. J. H. Az USA kitart vétójoga mellett Washington (CTK).— Lincoln Whi­te, az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának sajtótitkára a már­cius 11-1 washingtoni sajtóértekezle­ten ismét megerősítette, hogy az Egyesült Államok nem mond le vé­tójogáról a nukleáris, fegyver hasz­nálatának ellenőrzésében, ha a multi­laterális nukleáris erő megteremté­sének amerikai terve valóra válik. White kijelentette, hogy a nyugat­európai országok az amerikai tervvel kapcsolatban még nem foglaltak el kötelező álláspontot. Livingston Mer­chant, az Egyesült Államok elnöké­nek teljhatalmú személyes megbízott­I ja, eddig már Párizsban, Rómában és " Bonnban-járt, jelenleg pedig London­ban tartózkodik. L. Merchant Nyu­gat-Európában az amerikai nukleáris tervet népszerűsíti. MERCHANT, Kennedy elnöknek a NATO multilaterális atomütőerő létesítését tár­gyaló külön megbízottja Londonban lord Home külügyminiszterrel és Edward Heath külügyminiszter-helyettessel tár­gyalt. Thorneycroft hadügyminiszter be­tegség miatt nem vehetett részt .a meg­beszélésen. Merchant még' Macinlllan«nií­niszterelnökkel ls találkozik majd. (CTKJ H uszonöt évvel ezelőtt, március 13-án vonultak be Bécsbe a hitleri hadsereg, az SA és az SS egységei, hogy végrehajtsák az ún. Anschluss-t. A „Harmadik Biroda­lom" ezen a napon kebelezte be Ausztriát. A fasizmus^sötétsége bo­rult Ausztria népére, melyet az ide­gen náci uralom csakhamar, bevont a német imperializmus rabióhábo­rújába. Az osztrák . kormány, a parlament, a *­tartománygyű­lések, a köz­ségek, az isko­lák, hivatalok, stb., valamint az ország de­mokratikus szervezetei is különféle kép­pen emlékez­nek meg hiva­talosan e szo­morú napról. A Szakszervezet Szövetség úgv határozott, hogy az An­schluss évfor dűlőjén az üze­mekben ötper-' ces munkaszü­netet rendel, el s a dolgozók ezalatt meg­hallgatják a szövetségi el­nök beszédét, Ausztria szomorú évfordulója Bécsi tudósítónktól melyet a rádió és televízió közvetít. Március 12-én és 13-án a két kor­mánypárthoz közel álló volt antifa­siszta ellenállási harcosok szerveze­tei rendeznek felvonulásokat, úgy­Ausztriában újból felütik a fejüket a náci elemek. A neofasiszta Szabadságpárt képviselve van a par­lamentben és a neonáci katonai és bajtársi szövet­ségek a kormány támogatását élvezik. Képünkön a Kameradschaftsbund osztrák revansista katonai szövetség egy tagja — mellét csupa náci érdem­rend díszíti. (CTK felvétele) mint a Fasizmus Áldozatainak Szö­vetsége is. Ez utóbbi felvonulásán a kommunisták is részt vesznek. Szívesebben látnák ugyan, ha mind­ezek a szövetségek velük együtt rendeznének közös nagy antifasisz­ta tüntetéseket, de erről sajnos nem lehet szó. A kormánypártokhoz kö­zel álló ellenállási harcosok szer­vezetei vezéreinek ugyanis túl nagy kommunistaellenes előítéletei van­nak. A kommunisták az Anschluss 25. évfordulójának alkalmából különö­sen a fiatalok körében — akik még nem éltek a német fasiszta rém­uralom idején — hirdetik majd az igazságot, és fellépnek mindazok el­len, akik tisztára akarják mosni a hitleri fasizmust és igazolni a hit­leri háborút. i Csak helyeselhető, hogy e szo­morú évfordulóról országszerte hi­vatalosan emlékeznek meg, meg kell azonban állapítani, hogy a kor­mánypolitika és a kormánypártok magatartósa ellentétben áll ezzel az antifasiszta gesztussal. A fiatal nemzedék bizony aligha fogja meg­érteni, miért rendeznek Ausztriá­ban a náci megszállás napjának év­fordulóján antifasiszta tüntetéseket, ha már évek óta ócsárolják a Szov­jetuniót, melynek Ausztria elsősor­ban köszönheti felszabadulását, és éppen a legkövetkezetesebb antifa­siszta harcosokat teszik ki a leg­piszkosabb rágalmaknak. A kormány politikájához tartozik az is, hogy az ún. SzabadJág Pár­tot, melynek vezetőségében szám­talan volt náci'és SS vezér foglal helyet, tudatosan demokratikus pártként állítja be. Nem tesz setn­mi'féle intézkedést e párthoz közel álló szervezetek (pl. a Turnerbund) ellen, és még tűri is a hitleri há­borút magasztaló irodalom terjesz­tését. A neofasiszta bajtársi szövet­ségeket és katűiTaszövetségeket pe­dig támogatja. A német imperializmus és mili­tarizmus, csakúgy mint 25 év­vel ezelőtt, ma is halálos ellensége Ausztria népének és az osztrák függetlenségnek. Ausztria reakciós erői a nyugatnémet monopoltöké­vél szövetkezve a közös piaci tár­sulást szorgalmazzák. S ugyancsak úgy,' mint ahogy annak idején az Anschlusst azzal a hazugsággal ké­szítették elő, hogy az önálló Auszt­ria életképtelen, most is azt állít­ják, hogy Ausztria csak akkor lé­tezhet tovább, ha csatlakozik egy nagy gazdasági egységhez, mert „a semlegességben éhenhalna". Nyíltan ugyan ma még nem vallják be, hogy Ausztriát Németországhoz akarják • csatolni, de propagálják a tárgulást a Közös Piachoz, ami azt jelenti, hogy Ausztria gazdasága ki lesz szolgáltatva a német monopoltőké­nek.. Az Osztrák Néppárt vezetősé­gének reakciós csoportja, az.ún. re­formátorok, szeretnének az osztrák külpolitikának olyan irányt adni, hogy az megfeleljen' a Közös Piac érdekeinek. Noha mindkét kormány­párt tisztában van azzal, hogy a társulás végpt vetne Ausztria sem­legességének és igen veszélyeztetné önállóságát, az osztrák küldöttség volt az egyedüli, mely egy közös kormányhatározat ' értelmében a nemrég Genfben lezajlott Szabad­kereskedelmi 1 Társulás konferenciá­ján megtagadta hozzájárulását a társulás többi tagállamainak elha­tározásához, hogy egyelőre nem tárgyainak a Közös Piaccal. Sőt, az osztrák kormány fenntartotta magá­nak azt a jogot, hogy „önállóan" \ szorgalmazza majd e társulást. Néhány hét múlva szövetségi el­nököt választanak Ausztriában. Az Osztrák Néppárt jelöltje Raab volt szövetségi kancellár." Reakciós cél­jaira akarja felhasználni Raabnak nagy államférfiúi tekintélyét. Az ő érdeme állítólag az ausztriai állam­szerződés megkötése. Az elnökvá­lasztás eredménye sokban befolyá­solja majd a további fejleményeket Ausztriában. A munkásosztálynak a többi haladó erővel vállvetve okvet­lenül meg kell hiúsítania a reak­ció terveinek valóra váltását. FRANZ KUNÉRT 1963. március ja, * UJ SZO 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom