Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-26 / 85. szám, kedd

Közös erővel o XII. kongresszuson kitűzött célok eléréséért (Folytatás a 3. oldalrűl | jük meg a tavaszi munkákat. Ugyanakkor több mint 130 000 hektár föld szántatlanul maradt és az ístállótrágya alászántását nem egészen 60 százalékban végezték el. Mindez még inkább fokozza a tavaszi munkák jelentőségét, növeli a mezőgazdasági dolgozók munkájával szemben támasztott igényességet. Elvtársak, vegyük csak számba, hány olyan dolgozó tevékenykedik a mezőgazdaságban, akit az állam fizet. s akinek fizetése nem függ közvetlenül az EFSZ-ektől, a mezőgazdasági termeléstől. Ha ezek a dolgozók mondjuk tavaly ősszel, amikor szorított a cipő, felkeltek volna az íróasztal mellől és csizmát húzva a többiekkel együtt a termés betakarításán, vagy a helyszínen a munka megszervezésén fáradoztak volna, akkor a magtárban lenne az a sok termény, amely künn maradt a határban. Elvtársak, a termelés eredményétől függő anyagi érdekeltséget nekünk a mezőgazdaságban is meg kell oldanunk. Az állam által nyújtott minden segítségnél figyelembe fogjuk venni a termelést. A mezőgazdaság valamennyi dolgozója munkájáért csakis olyan ' jutalmat kaphat, amely megfelel termelési eredményeinek. Nem járhatunk el másképpen, ha el akarjuk kerülni a mezőgazdaság egy helyben topogását. A mezőgazdasági termelés irányításának új intézkedései aiapján a járási székhelyeken dolgozók fizetését is fokozatosan a termelési eredményektől tesszük függővé. (Viharos taps.) Ezt az alapelvet szem előtt tartva kell kidolgozni a prémiumrendszert a mezőgazdaságban. Az idén a fő figyelmet mindenekelőtt a takarinánytermesztésre kell összpontosítanunk. Az idei tél újból igazolta, hogy a szükséges takarmányalap és bizonyos tartalék feltétlenül szükséges a mezőgazdaság sikeres fejlődéséhez. A takarmányt természetesen maguknak a mezőgazdasági üzemeknek kell kitermelni. Végre mindenkinek meg kell értenie, hogy a külföldről behozott takarmánnyal nem lehet biztosítani az állattenyésztési termelés növelését. Sok mezőgazdasági üzem tapasztalata mutatja, hogyan kell munkához fogni. A takarmánytermesztésben a nagyhozamú fajták intenzív termesztését kell szorgalmazni, mint amilyenek a kukorica, a takarmányozásra szolgáló cukorrépa, a hüvelyesek és lóherefélék. Tartalékot jelentenek számunkra a rétek is, s amennyiben a vetéstől a betakarításig megfelelő gondot fordítanak a fent említett növényekre, akkor valamennyi mezőgazdasági üzemnek elegendő takarmánya lesz. Nem szabad azonban megfeledkeznünk, elvtársak, a burgonyáról sem, amely fontos népélelmezési cikk is és emellett a sertéshústermelés alapja. Az idén ezért teljes egészében biztosítanunk kell a burgonya vetési tervének teljesítését. Szükséges, hogy a nemzeti bizottságok figyelemmel kövessék a burgonyaültetést, s azt is. hány egyedet ültetnek el hektáronként. Néha ugyanis a burgonyaföld olyan, mint a vihartépte erdő. Természetes aztán, hogy így hektáronként nem érik el a 150 mázsa termést, hanem csupán 70—90 mázsás hozamot. Az idén egyetlen ár föld sem maradhat megműveletlenül. A lehető legjobban ki kell használnunk a termőterületet, amint azt a XII. kongresszus kitűzte. Nem szabad megismétlődnie annak, hogy kevés a takarmány, ugyanakkor sok helyen a rétek kaszálatlanok maradnak. Elvtársak, a jelenlegi időszakban a mezőgazdasági irányító szervek teljes átépítését készítjük elő. A legközelebbi napokban megkezdődik a mezőgazdasági termelési igazgatóságok szervezése, amelyek az EFSZ-^k és állami gazdaságok egyedüli irányító szervei lesznek és hatáskörükben átveszik a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért viselt felelősség döntő részét. Ez megköveteli, hogy véget vessenek a mezőgazdasági irányítás eddigi szervezési struktúrájának és adminisztratív formáinak. Az új termelési igazgatóságok alapvető munkamódszere a mezőgazdasági termelés mindennapos gyakorlati Irányítása lesz az EFSZ-ekben és állami gazdaságokban, közvetlen kapcsolatban ezek szerveivel és dolgozóival. Konkrétan ismerni fogják valamennyi gazdaság termelési feltételeit és problémáit, szakszerű segítséget nyújtanak közvetlenül a termelésben, dolgozóik anyagilag érd'ekeltek lesznek a termelési eredményekben és a mezőgazdasági termékek felvásárlásának teljesítésében. Űj módszert az irányításban Elvtársak! A XII. kongresszus irányelvei feldolgozása folyamán a párt Központi Bizottsága elsőrendű figyelmet szentel az irányító munkának Már az idei terv előkészítése alkalmából, továbbá • az év első hónapjaiban egész sor intézkedést tettünk annak érdekében, hogy megszilárdítsuk a központi irányítást és leküzdjük a helytelen „decentralizáció" következményeit. A népi ellenőrző szervek megalakításával napjainkban további gyakorlati lépést teszünk előre a szocialista demokrácia elmélyítésének útján. Ezekben a szervekben maguk a dolgozók bizto sítják és ellenőrzik a társadalmi érdekek érvényesítését. A beruházási építkezés területén — fentről le — kidolgoztuk az irányítás új módszerét. Most léptetjük életbe a mezőgazdaság irányításának új rendszerét. Számos intézkedés történt a kormány irányító funkciójának megerősítésére, s jelentős módosítást készítenek elő a-z Állami Tervbizottság szervezeti felépítésében és munkamódszereiben. Szervezeti változásokat hajtunk végre a legfontosabb termelési minisztériumokban is. Növekszik felelősségük a termelési-gazdasági egységek komplex irányításáért úgy, hogy az üzemek és vállalatok teljesíthessék alapvető kötelességüket, teljes mértékben kielégíthessék a népgazdaság szükségleteit. A minisztériumok apparátusának szervezeti módosítása és tevékenységükben a döntő feladatok előtérbe helyezése az irányító munkának csak egyik oldala. Még fontosabb, vagy mondjuk így, még nehezebb lesz az irányító szervek munkamódszerének megváltoztatása, a papírmunkától a konkrét irányításra való átmenet. Világosan meg kell szabni a dolgozók jogkörét és felelősségét, lehetővé kell tenni számukra, hogy kapcsolatban legyenek az emberekkel és a termelő munkával, hogy határozzanak és irányítsanak. Az állami szervek egész, irányító és gazdasági tevékenységében bíráljuk a papírmunkát, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy általában híráljuk az ügyviteli munkát. A szocialista gazdaságban is szükség van az ügyvitelre, a termelés pontos nyilvántartására. Bírálatunkkal azt a célt követjük, hogy eltávolitsunk minden felesleges adminisztrálást Számítunk rá, hogy az államban az egységes ellenőrzés bevezetésével fokozatosan megszűnik az egyes szakaszokon a nyilvántartás és statisztika, s egységes statisztika alakul ki, amely a termelésnél kezdődik és a kormánynál ér véget. Ezt a statisztikát egyedül az ellenőrző és statisztikai hivatalok fogják végezni választott szervek vezetésével. (Taps.) Novotný elvtárs ezután az irányító szervekben követett káderpolitikát, e szervek dolgozóival szemben támasztott követelményeket boncolgatta, majd rátért az ellenőrző szervek szerepére. — Hatékony szerv lesz ez — hangoztatta —, amelyet pártunk Központi Bizottsága irányít, hogy biztosítsuk a párt irányvonalának maradéktalan teljesítését, elejét vegyük a dolgok megkerülésének, a népgazdaság megkárosításának. Ezért fontos, hogy e szervekbe valóban tehetséges elvtársak kerüljenek, öntudatos, igazság- és rendszerető emberek, akik kezeskednek róla, hogy a problémákat helyesen oldják meg. Elvtársak, nem akarok bizalmatlanságot kelteni az igazgatói, mérnöki és más hasonló tisztséget betöltő elvtársak ellen. Ezek a vezetők többségükben szintén kommunisták, tapasztalt, lelkiismeretes emberek, akik számos problémát és nehézségeket küzdöttek már le. Élesen fel kell azonban lépni mindazok ellen, akik csak a saját pozíciójukból indulnak ki, nem pedig a társadalom érdekeiből. Novotný elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy vannak még emberek, akik feladataikat csak abból a szemszögből nézik, miképpen tudnának a legtöbb hasznot húzni belőlük. ugyanakkor szem előtt tévesztik a közösség érdekeit. A premizálás helytelen alkalmazásának példáját említette a kohászat területéről, amely távol áll az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésétől. Hangoztatta, mennyire fontos, hogy helyesen kihasználjuk a prémiumrendszert az egész társadalom érdekében, a termelés és a dolgozók felelősségtudatának növelésére. A továbbiakban azt fejtegette, hogy a minisztériumokba és más központi szervekbe a legrátermettebb, legtehetségesebb dolgozókat kell kiválasztani, s ebben a pártszervezeteknek is M^gftséget kell nyújtaniuk. Kiemelte, n; gy a párt és a gazdasági apparátus minőségi színvonalának emelése nem jelenti azt, liogy mellőzzük azokat a becsületes dolgozókat, akiknek erejét a lelenlegi feladatok már meghaladják. Ez azt jelenti, hogy olyan lielyie állítjuk ökqt, amely képességüknek megfelel, hogy továbbra is lendületes munkát végezzenek. Hangsúlyozni szeretném — folytatta beszédét Novotný elvtárs —, liogy a pártmunkában is érvényes a szakis meretek állandó elmélyítésének követelménye. Ismeretes, hogy a pártmunkásoknál, funkcionáriusoknál, propagandistáinknál és agitátorainknál bizonyos univerzálizmus, altalánosság nyilvánult meg, a termelés legkülönbözőbb szakaszain is tudtak az emberek között dolgozni. A mí feltételeink között is el kell érni, hogy u funkcionáriusok, propagandisták és agitátorok figyelme konkrét gazdasági ágban, az iparban vagy a mezőgazdaságban dolgozók közötti munkára összpontosuljon. Csakis így érhető el, liogy a tömegek között végzett munkánk konkrét legyen, liogy elősegítse a dolgozók és a termelés problémáinak megoldását, a termelési feladatok teljesítését. Persze, a konkrét segítség az illető szakasz konkrét ismeretét követeli tneg. A pártmunkából, az értekezletekről és gyűlésekről fokozatosan el kell távolítanunk az általánosság valamennyi megnyilvánulási formáját. Novotný elvtárs beszéde további részében a tervezéssel foglalkozott. Kijelentette, hogy a tervezés.alacsony színvonala számos nehézséget és aránytalanságot okozott népgazdaságunkban. A Központi Bizottság ezért nagy gonddal oldja meg országunkban a tervezés megjavításának problémáját. A tervezésben a szubjektivizmus a legnagyobb károk okozója, amelynek következményeit azután a dolgozók viselik. Ezért nagy gondot fordítunk a tervezés egész rendszerének tudományos alapokra történő helyezésére. Ellene vagyunk minden szubjektivizmusnak a tervezésben, ugyanakkor teljes erőnkkel harcolni kell a terv tekintélyéért, megvalósításánál az állampolgári és munkafegyelem szigorú betartásáért. Elvtársak, a tervezés tudományos alapokra helyezését s a terv pontos és következetes teljesítését: ezt a két utat követjük teljes határozottsággal — folytatta Novotný elvtárs. — Vannak emberek, akiknek ez nem tetszik. A Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság Prágában nemrég kérdés-felelet-estet rendezett, s ott egyebek között szó volt arról, liogy a falusi ifjúság között toborzás folyik a mezőgazdaságban, maradásáért. Selucký, az egyik központi intézet dolgozója ezzel kapcsolatban valami ilyesféle megjegyzést tett: „Nem érthetünk egyet azzal, hogy a fiatalokat szervezett _ toborzással a mezőgazdaságba irányítják, mert a módszer, ahogyan ez megvalósul, hasonló a feudalizmus alatti viszonyokhoz, amikor a jogfosztottak uruk beleegyezését várták, eltávozhatnak-e a faluból, avagy maradniuk kell". Látjátok, elvtársak, milyen nézeteket vallanak egyesek, milyen elképzeléseik vannak a szocialista rendszer fejlődéséről, gazdaságának, biztosításáról, s általában a jövő életéről és az ifjúságnak a termelésbe való bekapcsolódásáról. Vannak emberek, akik társadalmunkat és annak fejlődését valamiféle szabad társulásnak képzelik el; vannak emberek, akik a szocialista közösségtől idegen ösztönszerűséget és anarchiát akarnak a társadalomban meghonosítni, kik a saját személyükre és nézeteikre vonatkozó szabadság leple alatt valójában visszaélnek a szocialista társadalomban meglevő szabadsággal; vannak emberek, akik visszaélnek azokkal a nagy alkotó lehetőségekkel, amelyek a szocialista társadalom valamennyi tagja előtt állanak. Az ifjúság nem leíiet tétlen szemlélője társadalmak fejlődésének Térjünk vissza a fiatalokhoz. Úgy gondolom, mindannyian azt akarjuk, hogy azok a fiatalok, akik iskolájuk elvégzése után a mezőgazdaságba mennek, kedvező életfeltételeket találjanak a falvakon. Másrészt viszont gyakran halijuk. — s talán ma már ez divat, mint néhány nappal ezelőtt a televízióban, ahol a fiúk és lányok azt magyarázták miért nem mehetnek falura. Állítólag azért, mert ott nincs kultúra — állítólag ott nincsen semmilyen élet és mindenfélét felsoroltak, hogy bebizonyítsák, a fiatalok nem valók a mezőgazdaságba. Amikor ezt a lányt a televízióban hallgattam, a következő kérdést tettem fel magamban: hová jutnak ezek a fiatalok, milyen álláspontot vallanak? Egyáltalán társadalmunk részeseinek tartják-e magukat, vagy amolyan kívül álló személyiségeknek, akik számára a társadalomnak kell mindent előkészíteni? Így áll a kérdés, elvtársak. (Taps.) Hiszen mai életünket ki kellett harcolnunk. A jelenlevők többsége nem lakott Havírovban olyan lakásokban, amilyenekben ma lakik. Egészen másképpen éltünk valamennyien, s ezért az új életünkért, a szép' lakásokért, a fürdőszobákért, a színházakért, az iskolákért, az egészségügyi intézményekért, a nyaralásokért és minden másért kemény harcot kellett vívnunk. Mindehhez saját munkánkkal járultunk hozzá. (Hosszan tartó taps.) És elvtársak, nem kellene, hogy a fiatalok ugyancsak feltegyék maguknak a kérdést: Ha azt akarom, hogy •egvszer korszerű lakásom legyen a vidéken, liogv kulturálisan éljek, azért nekem is kell- tennem valamit. Nekem is segítenem kell. hogy ez megvalósuljon. (Taps.) A kultúra, a szellemi élet fejlődéséhez mindenkinek hozzá kell járulnia. nem pedig Jíívülállóként figyelni csak az eseménveket. Hová jutnánk társadalmunk fejlődésében, milyen lenne a jövő kommunista társadalma, ha a kulturális értékeket az embereknek csak egy szűk köre alkotná, mi pedig nézőkként csak figyelnénk azt, és a készhez akarnánk leülni? Nem feladata-e éppen azoknak a fiataloknak, akik panaszkodnak, hogy a falun nincs kulturális élet, hogy az idősebbek példájára ök maguk alakítanák ki a falu kulturális és társadalmi életét? Mi annak idejéy fede ratív egyleteket, a Sokolt, Munkástestnevelő egyletet, műkedvelő és dalosköröket alakítottunk a falvakon, s ezeknek az embereknek többsége "önkéntesen formálta a falvakon a szellemi, sport és társadalmi életet. Nem feladata ez ma is a falusi fiataloknak. hoev ők is ilyen irányban -"pítsenek? (Taps.) Szeretném, ha ezt főleg a fiatalság megértené. Nem szabad, hogy a társadalom fejlődésében csak szemlélő maradjon. Teljesen be kell kapcsolódnia életünkbe, neki kell verekednie a jobb életért, amiről a televízióban az a lány beszélt.«Nagyra értékelem a Jan Procházka forgatókönyvei alapján készült „Zöld látóhatár", és „Emberek, mint te" című filmeket, mert fején találták a szöget. Megmutatják, hogy a fiatalságnak az élet forgatagában a helye, másként az nem megy. A Zöld látóhatár című filmet ugyanakkor bírálták azért, hogy ma már a falvakon nem fordul elö, hogy ne működne a kapcsoló, hogy rövidzárlatra „kerülne sor". Ma már ilyesmi állítólag nincsen. (Nevetés, taps.) Úgy vélem a film alkotói ezzel á kapcsolóval is azt akarták hangsúlyozni, hogy az embernek elsősorban mindent ki kel érdemelnie. S annak a vállalatnak az igazgatója, az a fiatal fiú arra törekszik, hogy az életet a falun a kapcsolótól egészen a további problémákig megoldja, hogy a falusi élet gazdag legyen. A Zöld látóhatár és az Emberek, mint te című filmek megmutatják, liogy az ifjúságnak van egészséges magja, amit végül a gyakorlatban. is látunk, például itt Ostraván. Mennyi ifjúsági kollektíva dolgozik, s milyen jó eredményekkel! Így kell annak lenni, elvtársak. Segítsetek, szükségünk van a falvakon a fiatalokra. Mindent megteszünk, hogy a falvakon legyen kultúra és lakások is, de ne akarjatok félre állni és szemlélni csupán, mint ma az előfordul —, hogy fel van-e már építve, vagy sem. Megfordítani a kapcsolót, — ég, nem ég? Micsoda kultúra az, ha nem ég, — és újra csak zsebre dugni a kezet! Elvtársak! Ez komoly dolog. Hahagynánk, hogy a fiatalok olyan útoii haladjanak, amilyet néhányan ajánlanak nekik, akkor az ifjúság elszakadna tőlünk és helytelen követelményeket támasztana az élettel szemben'. Csak a könnyű életet keresné, hogy ne kelljen semmiért sem küzdenie. Ezért jelennek meg a folyóiratokbari is különféle elmélkedések a fiatalokról, hogy milyen borzalmas, hogy szegények előtt nincs semmiféle távlat. Hogyan, hát a fiataloknak nincs mihez kezdeniük? Hiszen mi a szocialista társadalomért harcolunk, azt építjük, meg akarjuk teremteni a kommunizmus anyagi-műszakt bázisát, hogy mindenki magas színvonalú műveltségre tehessen szert. S ez a fiatalokra nem vonatkozna? Azt akarjuk, hogy a falu lüktető életet éljen, mint a város, el akarunk távolítani minden lemaradást; ez nem a fiatalok feladata? Lehetséges,-Jiogy ök ebben ne vegyenek részt? Állandó követelésük, igep mi odamegyünk, lia lesz kultúra. De mit jelent a kultúra ezeknek az embereknek a tudatában? Talán szép lakást, hűtőszekrényt és színházat? A kultúra roppant tág fogalom. Az ember hatással van a kultúrára, a kultúra viszont hatást gyakorol az ember életére. Természetesen szükséges, hogy én e folyamat aktív résztvevője legyek, hogy én magam is építsem. Ezért tűztük ki a feladatot, hogy 1980-ig hazánkban minden fiatal tekintet nélkül foglalkozására — középiskolai végzettségre tegyen szert. Őriási dolog lesz, mikor ezt elérjük. A társadalom javát szolgáló minden alkotótevékenységet támogatunk Mi nem korlátozzuk senki szabadságát, sőt ellenkezőleg, azt kívánjuk, hogy mindenki érvényesítse tehetségét mind egyéni fejlődése, mind a szocialista társadalom hasznára. Azzal azonban semmi esetre sem értünk és nem is értbetünk egyet, hogy némelyek, a szabadságról alkotoy szubjektív véleményük leple alatt életünkbe, különösen a kultúra területére a kapitalista társadalom dekadens irányzatait csempésszék be. (Taps.) Nem engedjük, liogy társadalmunkban ezt a dekadens, kapitalista kultúrát propagálják, s azt sem engedjük, liogy különféle kétértelmű kifejezésekkel — a televíziótól a színházig — támadják nehezen kiharcolt szocialista rendünket. (Viharos taps.) Azt sem engedjük, li3gy egyedülálló esetekből, egyének fogyatékosságaiból és hibáiból helytelen következtetéseket vonjanak le az egész szocialista társadalommal .szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elnyomjuk a bírálatot, a j-ogos bírálatot az egyesek, s esetleg néhány szerv által elkövetett hibákkal kapcsolatosan. Mem jelenti azt, hogy el fogjuk nyomni a helyes bírálatot több ma folyó kulturális tevékenységet illetően. Ellenkezőleg. Több bírálatra van szükség. Itt lenne szÁikség a bírálat egész viharára, nemcsak egykét csepp, hanem jó sűrű esö kellene itt, mindennap. Bírálat nélkül elképzelhetetlen a szocialista társadalom feljödése. de ez a bírálat konstruktív legyen, amely segít eltávolítani a fogyatékosságokat, s egyben utat mutat. Támogatni fogjuk a kapitalista államok kultúrájának haladó jelenségeit is, amelyek a békéért küzdenek, és harcolnak a dekadens irányzat ellen. Az ilyen haladó irodalommal, az ilyen haladó művészettel egyvonalban állunk. Ök ls az ember jobb életéért, a háború ellen, a békéért harcolnak. 1 Teljesen egyetértünk Hruscsov elvtárssal, hogy az ideológia vonalán lehetetlen bármilyen megalkuvás, bármilyen békés együttélés a szocialista ideológia és a kapitalista ideológia között (hosszan tartó taps). Ezért, aki azzal számol, hogy a békés együttélés azt jelenti, hagy szocialista világunkban ajtót nyitunk a kapitalista ideológiabehatolása előtt, mélységesen téved és nagyon elszámítja magát. Ezt sohasem engedjük meg! Azt akarjuk, hogy az emberek munkáink meilett megtalálják szórakozásukat is, hogy teljesen kihasználhassák a szocialista társadalom előnyeit. Akarjuk, hogy a fiatalok szórakozzanak, tudjuk, hogy nem szeretik a keringőt,' Melyét apáik táncoltak, liogy a modern táncokat kedvelik. Kérem, táncolják. De nem engedjük meg, hogy ezek a modern táncok vulgarizmussá fajuljanak, hogy általuk tulajdonképpen a sötét ösztönöket ápolják az emberben. (Taps.) Mi nem akarunk pesszimista, kilátástalan életet, ahogy Nyugaton az irodalmárok a regényekben propagálják és némelyik írónk majmolja őket. A mi életünk örömteli. S ebben a szellemben öröm teli irodalmi müveket akarunk, jó színházat, jó filmeket, jő szatírát és helyes bírálatot. Ezt támogatni fogjuk, beleértve a szatírát is. Ha néha éppen bennünket is ér az éle, az nem baj. Legalább mindenki tudatosítja, hogy valamilyen ellenőrzés alatt áll. DR mindent bírálni, a bírálatból divatot csinálni, a szocialista társadalmat bírálni, azt nem engedjük. Mint a sóra, mint a mindennapi betevő falatra olyan szükségünk van a kritikára. De senki ne merészeljen kezet emelni kommunista pártunkra, annak programjára, szocialista rendünkre. (Viharos taps.) Ez szent le(Folytatás az 5. oldalonj ŰJ SZÖ 4 * 19B

3- március 23.