Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-24 / 83. szám, vasárnap

A krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzem dolgozói saját Diesel-aggregátjukat igyekeztek jól kihasználni az áramellátásban keletkezett nehézségek leküzdésére. Az év elejétől már több ezer kilovatt villanyáramot juttattak az energiahálózatba is. Ebben nagy érdemük van Ladislav Palenčár és Stefan Bcrbierik villanyszerelőknek, akik az aggregát zavartalan üzemeltetéséről gondoskodnak. (M. Tuleja — CTK — felv.) 103 százatik s mi mögötte vasi..., Tejvásárlási problémák a Rimavská Sobota-i járásban A Rím. Sobota-i járás tejfelvásárlási statisztikájának végösszege örvendetes eredményt mutat: az időtervet 108 százalékra teljesitik a járás mezőgazdasági üzemei. Ez az átlagnak kiváló eredmény természetesen nem jelenti azt, hogy a tejeladás körül minden a legnagyobb rendben van. Egyrészt: a 108 százalék azt jelenti ugyan, hogy a járás mezőgazdasági üzemei az elfogadott tejeladási időtervet számszerűleg túlteljesítik, de nem azt, hogy elegendő tejet adnak a piacnak. Ugyanis az első negyedév dekádjaira nagyon kevés tej eladását tűzték ki célul. így a későbbi hónapok terve komoly feladatok elé állíthatja a szövetkezeteket. A Veiké Teriakovee-i szövetkezet például február végéig 123 százalékra teljesíti a tejfelvásárlási tervet, a négy szövetkezetből egyesült gazdaság azonban így is alig 50 ezer liter tejet adott piacra. Fontos megjegyezni, hogy az átlageredmény mögött bižony elég sok a fogyatékosság. A legnagyobb az, hogy több faluban az egyéni gazdálkodók még meg sem kezdték a tejeladás teljesítését. Kocihán például tizenkilencen gazdálkodnak még egyénileg, Hnúšfán tizenegyen, Gemerské Michalovcén nyolcan. Tejeskannával ebben az évben még egyikük sem lépte át a tejbegyűjtő küszöbét. Hasonló a helyzet Hodejovban és Chvalován is. Pedig hát tejre azoknak is szükségük van, akik nem tarthatnak tehenet. A háztáji gazdaságokban Is tartanak több mint ezer tehenet. Ugyanakkor például a Svätý Král-i tehéntartó 65 szövetkezetes még egy liter tejet sem adott a közellátásnak. Gemerőek, Hevkuška, Gemerská Panica községekben is csak valamivel jobb a helyzet, bár a helyi nemzeti bizottságok mellett szervezett úgynevezett te]bizottságok feladatul kapták, hogy e téren is javítsák meg a helyzetet. Az ő feladatuk az is, hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítsanak a felvásárolt tej minőségére, főképp az egyéni gazdálkodóknál. Nem lehetnek elégedettek azzal, hogy a felvásárolt tej literjét a tejfeldolgozó-üzem átlag mindössze 0,6 liternek számolhatja el a kevés zsírtartalom miatt. Bizonyára a termelők is jól tudják, hogy a vízzel hígított tej feldolgozása többletmunkát jelent a tejfeldolgozó-üzemnek. Téves lenne, ha a tejeladást az általuk beadott, vízzel kevert tej mennyisége szeriht számítanák, hiszen már a gyakorlatból ismerhetik, hogy az átvett tejet a zsírtartalom szerint számítják át literre. Az is lehet, hogy egyesek ezt még mindig nem tanulták meg. Éppen ezért, valamint a többi fogyatékosság kiküszöbölése miatt van tehát az említett bizottságoknak bőven tennivalójuk. (H. Gy.) Megismerjük a világűrt Fiatal évfordulót ünneplünk a jövő hónapban. Április 12-én lesz két éve, hogy az első ember megjárta a világűrt. Jurij Gagarin neve azóta fogalom lett és az a dicső nap, amikor hőstettét végrehajtotta, a világürutazás napjáként lép a történelmi évfordulók sorába. Hogy milyen eredményeket ért el a Szovjetunió Gagarin első útja óta a világűrkutatásban, arról a prágai Hybern-csarnokban megnyíló nagyszabású kiállítás ad majd szemléltető képet. „Az ember és a világűrutazások" című kiállítást a Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság és az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma rendezi, A bemutatásra kerülő tárgyak többségét a Szovjet Tudományos Akadémia adja kölcsön, nagy részük már megérkezett Prágába. Látni fogjuk egyebek között az első, második és a harmadik mesterséges szputnyik modelljét, a Holdra bocsátott kozmikus rakéta modelljét, a szovjet rakétatechnika megalapítója, Ciolkovszkij tervezte kozmikus hajó kicsinyített mását, a Hold térképét, a Vosztok kozmikus hajó modelljét, különféle mérőműszereket, önműködő leszálló berendezéseket ős más érdekes, a világűr rejtelmeinek felderítésére szolgáló gépezeteket. Az április 26-án nyíló és egy teljes hónapig tartó kiállítás a főváros életében kimagasló eseményt jelent. A látogatók bizonyára örömmel fogadják, hogy minden belépőjegy egyúttal sorsjegy is, amellyel az értékes díjak mellett a leszerencséseb bek még szovjetuniói társasutazást is nyerhetnek. —va A hónap végéig 45 lakással többet adnak át A kedvezőtlen téli időjárás késedelmet okozott a košicei újvárosi lakótelep építésében. Főként a paneltömbök nyers szerelési munkáiban maradtak le. A 7-es számú építészeti igazgatóság munkakoilektlvái, amelyek a panelházakat szerelik, kötele zettséget vállaltak, hogy az első negyedévi lemaradást az építők napjáig, július 12-ig behozzák. A hónap végéig 320 lakásegységet adnak át s ezzel a panelházak szerelésének, tervezett feladatait az első negyedévben 45 lakással túlszárnyalják. E feladat teljesítését főként 3 műszakban végzett munkával s a gépek jobb kihasználásával biztosítják. Az építkezésen az alapozó munkát már februárban, a legnagyobb fagyok, idején is végezhették, mert új módszereket — villamos hevítést és előregyártott elemeket alkalmaztak. A Jablonec nad Nisou-i Bizsutéria Üzem egyik ismert terméke a női cipőkre készített diszbizsu. Ezt a cikket elsősorban a gottwaldovi Svit és a partizánskei Augusztus 29. üzemek vásárolják, a női cipőkre. Nem hisznek a babonában iítiiitisiitaiiiiiiiiiiigiiiiiiiiiiaiiiiiitiiiiiniiliiESSEiiíiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiigiiiiiiiiiiiiii kor amúgy sem volt meg az állományszám. — Most már másként lesz — mondja rövid szünet után. Szinte éreztetni akarja a változást. — Habár most is fáj a fejünk a .takarmánykészlet miatt, de ha egy kicsit .megszorítjuk az etetést, kitart. Persze ez is a múlt maradványa. Egy ponyványi lucernánk, vagy lóherénk sem termett a régiek jóvoltából. Bezzeg vetettünk most nyolcvan hektárt. A napokban trágyaleveztünk. jövőre még a vadnyulaknak is jut belőle. A sok szóbeszéd helyett azonban többet mondanak a számok. Figyeljük csak meg a hektárhozamok változását az elmúlt két év alatt: Azt tartják, szerencsétlen a tizenhármas szám. Jómagam nem hiszek a babonában, s aligha hisznek benne Bielben, köztársaságunk legkeletibb csücskének Tisza menti kis falucskájában. A tizenharmadik évet zárta a helyi szövetkezet. Az előző tizenkét év eredményei után mondhatjuk, sikerrel. Mert ami egy kerek tucatnyi év alatt nem fordult elő, részesedést fizettek. Igaz, hogy csak öt koronát, de az is valami és itt többre becsülik, mint a jőlmenő szövetkezetben a tíz—tizenkét koronát. Egyszer ugyan már fizettek valamicskét. Dehát az régen volt. Nem nagyon emlékeznek rá. Még Czető Béla agronómus, a falusi pártszervezet elnöke is csak legyint. — Nem érdemes arról beszélni. Hogy miért nem érdemes a múltról beszélni? Hosszú lenne annak a története. Am, ha nem érdemes, ne feszegessük. Néhány szóval csak annyit, hogy a szövetkezet szegényebb volt a templom egerénél. A föld is gyengén termett. De hogyan is termett volna, ha semmiféle munkát nem végeztek el idejében. Aztán meg nem is végezhették, mert nem volt aki végezze. Az emberek sorra otthagyták a falut. A folyton bővülő čiernai átrakodóállomás százszorta annyi embert foglalkoztatna. Nem tarthatta őket vissza senki. Mentek a jobb megélhetés után. A faluban alig maradt néhány asszony és idősebb ember. 1961-ben még csak 62 állandó tagja volt a szövetkezetnek. Az állattenyésztésben harmincötén dolgoztak. A növénytermesztésben — jól ide kell figyelni — majdnem félezer hektár szántót tizennyolcan műveltek meg Segítettek a vasutasok, dehát ez nem olyan, mintha maga az ember dolgozna a földön. Az időjárás irgalmatlan. Nem vár a vasutasokra, de még másokra sem. Aztán a munkaegységek jobban kimerültek, mint rendes körülmények között. Enyhíteni kellett a normákat, ha azt akarták, hogy dolgozzanak az emberek. Enyhítették is istenuntig, hogy végül olyan értéktelenné vált a munkaegység, mint infláció alatt a pénz. Ki-ki annyi munkaegységet szerzett, amennyit akart, vagy amennyit a csoportvezető, esetleg a többi funkcionárius jónak látott. Mostanában — miután az új vezetőség keményebben fogta meg a kormányrudat — egyik-másik ember zúgolódik. Pedjg hát mindez őket szolgálja hogy a közös végre valahára egyenesbe jöjjön. Ez volt a helyzet. Ogy látszott, hogy a bieli szövetkezet kárhozatra van ítélve. Tenni kellett valamit. Tudták ezt a falu kommunistát. A tavalyi évzáró gyűlésen új elnököt javasoltak a szövetkezet élére. Más falubelit. Többeknek" ez nem tetszett. Eleinte csaknem késhegyre ment a dolog. Csak az tudhatja, aki már átélte, milyen nehéz elnyerni idegen emberek bizalmát, akik/ezenkívül — nem tudni miért — ellenszenvesen néznek az emberre. Az új elnöknek sikerült. — Hát nehéz erről így beszélni — vonja meg vállát az agronómus is. — Képzeljen el egy gazdaságot, amely olyan állapotban volt, * mintha földrengés érte volna. Mégis itt vagyunk. A többit már tudja. — Ha akkor nem ugrottam a Tiszá ba, akkor már soha — fordítja tréfára a szót. — Ok lett volna rá ép pen elég. Márciusban, amikor átvettük a vezetést, egy szalmaszálnyi takarmányt sem örököltünk. Hullott a jószág, mint nyáron a záporeső Néha éjszakára sem mentem haza a telepről. Ráadásul a régi vezetőség vagy 130 malacot eladott a tagságnak, amibúza rozs árpa kukorica burgonya 1961 18,9 15,8 13,8 11,4 25,2 1962 19,8 22,5 11,7 29,106,A táblázathoz magyarázatként csak annyit, hogy árpából azért értek el olyan alacsony hozamot, mert későn, az új vezetőség megválasztása után vetették. Az idén azonban rekordtermést akarnak elérni. Erre vall, hogy az összes őszi vetést nitratálták és ezt márciusban megismétlik. Minden másként lesz — mondogatják az emberek: Battyányi József etető, Holub Józsi bácsi anyasertésgondozó. Neki pedig csak lehet hinni Sok mindent átélt már. Suhanc korában a Sennyei grófnál tanulta a mesterségét és a kenyérkeresést. A jelen időt egyelőre mellőzik. Csodák nem történnek egyik napról a másikra. Még egy év alatt sem. Ha ugyan már magába véve az ls ösoda. hogy az állandó taglétszám egy év alatt megkétszereződött. Hát lehet itt hinni a babonában? PALÄGYI LAJOS LAPUNK MÄRCIUS 9-1 SZÄMÄBAN VITAINDlTÖT KÖZÖLTÜNK A PÄLYAVÄLASZTÄSRÔL. AZ ALÁBBIAKBAN SZEMELVÉNYESEN ISMERTETJÜK A BEÉRKEZETT HOZZÁSZÓLÁSOKAT. Ä jövő nemzedék sorsáról van szó A 15 éves tanuló elhelyezése, pályaválasztása komoly gond tanulónak, szülőnek, nevelőnek egyaránt. Az a követelmény, hogy a gyermekek a társadalom érdekeivel összhangban képességeiknek, hajlamaiknak megfelelő helyre kerüljenek, körültekintő és lelkiismeretes munkát kíván. E cél érdekében jött létre az Iskolákban a pályaválasztási tanácsadó tisztsége. Az elgondolás kétségkívül helyes. Irányító tevékenységüknek már eddig is vannak eredményei. Munkájukban azonban még sok a tervszerűtlenség, a kapkodás és a rögtönzés. Mindennek az okát abban látom, hogy maguk sincsenek kellő alapossággal és idejében tájékoztatva a konkrét elhelyezési lehetőségekről. Szerintem sokkal hatékonyabb lenne a pályaválasztást irányító tanítók munkája, ha minden év szeptemberében Ismernék azokat az irányszámokat, amelyek megjelölik, hogy iskolájukból hány tanuló mehet általános ismereteket nyújtó középiskolába, hány a különféle szakiskolákba, hány bányásztanoncnak, menynyi tanulót várnak a mezőgazdasági tanonciskolák, milyen ipari foglalkozási ágak jönnek számításba és hány tanulót kell oda megnyerni. E konkrét adatok hiányában a pályaválasztási tanácsadó munkája híjával van a következetességnek, csupán általánosságra szorítkozik. Néha az irányszámokat későn kapja meg. Például ebben a tanévben ml akkor kaptuk meg a mezőgazdasági szakiskolába irányítandó tanulók szétírását, amikor a jelentkező lapok beküldésének határideje már lejárt. Hasonló volt a helyzet a Nové Zámky-i egészségügyi iskolára való jelentkezéssel is. Akkor jött a körözvény, hogy magyar tagozat nyílik, amikor a továbbtanulók jelentkezési íveit mi már elküldtük, anélkül, hogy erről a lehetőségről tudtunk volna. A tanulók elhelyezésp sokkal zökkenőmentesebb . lenne,, ha éppen úgy, mint a bányásztanulók esetében — ahol az irányszámok már szeptemherben ismeretesek —, meg*, kapná az iskola a szakiskolákra, valamint a tanoncviszonyba irányítandó növendékek pontos számát. Még tovább megyek: miért ne lehetne két-három évre előre kidolgozni ezeket a számokat? Ezek birtokában azután valóban céltudatos lehetne a nevelő- és irányító munka. Néhány szót a pályaválasztást irányító tanító honoráriumáról ls. Az igazgatók és helyettesek esetében (akiknek a kötelességei közé még ez is befér) nem, de a tanítók esetében okvetlenül szükséges lenne, ha óraszámukat ezen a címen csökkentenék, illetve valamilyen formában külön díjaznák őket. Rendes napi munkájuk mellett e feladat elvégzését díjazás nélkül kívánni tőlük aligha helyes. Nagyon helyesnek és hasznosnak Ígérkezik az az intézkedés — s itt az Oj Szó március 9-i számában közölt vitaindító beszélgetés egyik hozzászólására, Mózsi Ferenc elvtárs szavaira kapcsolok rá —. amely arra fog irányulni, hogy a magyar tannyelvű 9-éves iskolák növendékei, ha szlovák szakiskolákban folytatják tanulmányaikat, az első két évben különleges elbírálás alá esnek. Itt nyilván arról lesz szó, hogy ezeknél a tanulóknál a szakismeretek kellő megkövetelése mellett az első időben el fognak tekinteni kisebb-nagyobb nyelvbotlásoktól. A szlovák környezet biztosíték lesz arra, hogy tanulmányaik befejeztével a szlovák nyelvet is tökéletesen elsajátítsák. Ez az intézkedés — a magyar tannyelvű szakiskolák színvonalának emelésével, a magyar szakiskola-hálózat fokozatos bővítése mellett — további távlatokat nyit_ meg tanulóifjúságunk előtt. A pályaválasztás irányítása sokrétű és nehéz feladat. Munkánk csak akkor lesz eredményes, ha a tanítók és szülők gondoskodásán, törődésén túl az egész társadalom kiveszi részét e nemes feladat végrehajtásából. A jövő nemzedék sorsáról, boldogságáról ;van szó. S ez megéri a fáradságot. SZIGETI KÄLMÄN, a Kolárovói Alapfokú Kilencéves Iskola igazgatóhelyettese A politechnikai oktató szerepe Kétségtelen, hogy a pályaválasztás komoly feladat elé állítja a pedagógust és a szülőket egyaránt. Nagy segítséget nyújthat ebben a politechnikai oktatás. Ez lehetőséget nyújt a tanítónak arra, hogy az évek folyamán meggyőződjék róla, melyik szakma iránt érdeklődik leginkább a tanuló, hol érvényesülhetne a legjobban. Be kell azonban ismernünk, hogy a politechnikai nevelés terén még gyakoriak a fogyatékosságod Egyes oktatók nem állnak hivatásuk magaslatán s Így nem is tudják helyesen irányítani a szakma kiválasztását. Hibának tekinthető az is, hogy némelyik iskolán a gyakorlati munkát másod-, sőt harmadrendű tantárgynak tekintik és a gyakorlati munkát oktató tanítót meg sem kérdik, hogy a politechnikai órán melyik szakma iránt érdeklődött a tanuló és' mit szeret a legjobban. Pedig tapasztalatai, véleménye jelentős lehetne a pályaválasztásban. Nézetem szerint ezt a fogyatékosságot a jövőben feltétlenül meg kell szüntetnünk. Az ankétot Indító hozzászólások olvasása közben ügy tűnt, hogy a mezőgazdasági szakkáderek biztosítása jelenünk egyik legfontosabb problémája. Ez így is van. De miért oly nehéz a tanulókat a mezőgazdasági szakiskolákba megnyerni? Szerintem rossz volt a kezdet. Ha a tanuló a hatodik osztályból állt is ki mezőgazdasági tanoncnak, akkor is jó volt. Ez azután azt vonta maga után, hogy a jobb tanulók elfordultak a mezőgazdaságtól, oda csak a gyengék mentek. Ennek következménye, hogy a mezőgazdasági tanonciskolák színvonala nem kielégítő. Továb'-i fogyatékosságnak mondható, hogy szövetkezeteink sem fordítanak nagy gondot az új káderek nevelésére. Ha az iskolának sikerül is megnyerni a tanulókat a mezőgazdasági tanonciskolába, az EFSZ — sok esetben — nem írja al|i a jelentkezési Ivet, azzal érvelve, hogy neki nincs erre anyagi alapja. A mezőgazdaságban munkába lépő szakképzett fiatalok fizetésében is új módszereket kellene bevezetni. Jó lenne például, ha a fél hektár háztáji hozamát pénzben átszámítva fizetésükkel folyósítanák. Feltétlenül magasabb színvonalra kell emelni a falu kulturális életét. Lehetőséget kell nyújtani a fiataloknak a kulturális és szakmai fejlődésre. Ha sikerül megoldani e problémákat, biztosra veszem, hogy a mezőgazdaságban is rövidesen lesz elegendő szakember. Kovács Ferenc, Čičov. Tanulni mindenütt lehet Fontos, sőt döntő a fiatalok számára, hogy hová is kerülnek az életben. Valamennyien kíváncsian, érdeklődve várják az élet új titkainak, rejtelmeinek feltárulását. Akik tovább tanulnak, azoknál kisebb a gond. Előfordulhat azonban, hogy nem minden érettségizett diák jut főiskolára, egyetemre. Különösen az értelmiségi szülőknek okoz problémát, ha gyermeküket nem veszik fel oda, ahová éppen szeretnék. Márpedig a valóság az, hogy nem mindenkit, nem minden jelentkezőt vesznek fel a főiskolára. De ez nem jelenti azt. hogy a fiatalok előtt ezzel zárva maradna a továbbtanulás lehetősége. Ha ezek a fiatalok egy-két évi fizikai munka után újból jelentkeznek, elsőbbséget élveznek. Tanulóink többsége a különböző ipari szakmunkákban helyezkedik el. Ez a választás sem lebecsülendő, hiszen a napi munka mellett bőven van idő a továbbtanulásra, akár technikusi, akár más szakképzettség elsajátítására az esti iskolák keretében. S a szakmunkások elsősorban jönnek számításba a főiskolai felvételeknél is. Mindenkinek, de különösen a sorsfordul előtt álló ifjúságnak szüksége van arra. hogy útmutatással lássuk el. Ha ez§k a fiatalok ellátogatnak az üzemekbe, fogadjuk őket szívesen, szeretettel. Jó lenne, ha egyes fontosabb üzemek vezetői, kiváló munkásai felkeresnék iskoláinkat és megismertetnék a tanulókkal az üzemük előtt álló távlatokat. Megmagyaráznák, mi vár az odakerülő tanulókra Bizonyára a fiatalok nagyobb bizalommal, szívesebben jelentkeznének ezekbe az üzemekbe. KOVÁCS JÁNOS, Patince 1963. március 28. * {Jj SZŐ 5