Új Szó, 1963. március (16. évfolyam, 60-90.szám)

1963-03-21 / 80. szám, csütörtök

I Oktatás és színvonal A CSKP XII. kongresszusa rámutatott arra a sürgős feladatra, hogy iskolarendszerünket a társadalom életének szükségleteivel, elsősorban a mind korszerűbb termelés egyre igényesebb követelményeivel teljes összhangban kell fejleszteni. Szükséges, hogy az ifjúság és a dolgozók az iskolákban olyan színvonalú tudást és ismereteket sajátítsanak el, hogy tanulmányaik befejezése után teljes mértékben megállhassák helyüket s érvényesíthessék képességeiket. Ugyanakkor iskoláinknak nemcsak a társadalom jelenlegi szükségleteit kell szem előtt tartaniuk, hanem a távlati követelményeket is figyelembe kell venniük. 5! 1970-IG ORSZÁGOS VISZONYLATBAN mintegy kétszeresére növeljük a középiskolák tanulólnak számét, a főiskolák hallgatóinak száma az 1962. évi 117 000-ről 224 000-re emelkedik. A szakképzettséggel rendelkező dolgozók számának ilyen rohamos, feltétlenül szükséges növekedését semmi esetre sem biztosíthatják az oktatás hagyományos formái és módszerei. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell fejlesztenünk elsősorban a vállalatok tanintézeteit, gondoskodnunk kell arról, hogy az oktatás és nevelés fejlesztésére fordított eszközöket a legnagyobb gazdaságossággal és hatékonysággal használják fel. Semmiképp sem csökkenthetjük igényeinket az oktatás minőségét illetően. Helyes lesz, ha valamennyi fajta iskolából kiküszöböljük azt, ami a tanulókat indokolatlanul megterheli és akadályozza olyan tudás megszerzésében, amelyre az életben és gyakorlatban szükségük van. A képzett pedagóguskádereket sem szabad felesleges, hivatásukkal össze nem függő feladatokkal terhelni. Például már most több intézkedést dolgoznak ki, amelyek egy rendszerbe foglalják az oktatás iskolai és iskolán kívüli formáit. Pártunk Központi Bizottsága már 1959 áprilisában hozott határozatában kitűzte az iskola és az élet, iaz oktatás és a termelés szoros kapcsolatának fontos vezérelvét. Helytelen volna azt hinnünk, hogy e feladat teljesítését már egyszer s .mindenkorra biztosították %zok a változtatások, amelyeket az iskolák szerkezetében és tartalmában eszközöltünk. Ennek az állandó feladatnak a társadalom szüntelen fejlődésével összhangban történő teljesítése most a párt XII. kongresszusa után még sürgetőbben lép előtérbe, mint azelőtt. Társadalmunk a jövőben egyre rohamosabb ütemben, egyre igényesebb és bonyolultabb feltételek között fog fejlődni. Ezért szükséges, ,hogy az iskola a kórhmunistá nevelés terén ne maradjon le az élet szükségletei mögött. Az iskolák munkáját még jobban hassa ét a tudományosság, a magas fokú eszmeiség és a pártosság elve. Hisz nem elégedhetünk meg csupán azzal, hogy a fiatalok megfelelő tudást szereznek, hanem magas színvonalú kommunista neveléssel kell biztosítanunk, hogy a fiatal emberek ismereteiket az egész társadalom javára használják fel. Ebben pedig döntő fontosságú a fiatalok politikai meggyőződése, szilárd világnézete, aktivitása és kezdeményezése. A nevelésnek egyre következtesebben erre kell irányulnia. A szakképzett dolgozók kérdésével egyidejűleg még egy komoly probléma lép előtérbe: az a feladat, hogy idejében felismerjünk, felkaroljunk és teljes mértékben kibontakoztassunk minden tehetséget a társadalom javára. Ezért a magasabb műveltség elnyerésére való törekvést nem lehet csupán magánügynek, egyéni óhajnak tekinteni. Ezt elsősorban azok tartsák szem előtt, akik a továbbtanulásra jelentkezőket elbírálják és javasolják. Gyakran előfordul még az, hogy tanulmányaikat éppen azok nem folytatják, akiknek a tanuláshoz a legjobb feltételeik vannak. Az üzemekben még mindig gyakori jelenség, hogy a továbbtanulásra csak azokat javasolják, akik maguk jelentkeznek. Számos tehetséges dolgozót azért nem választanak ki a továbbtanulásra, mert senki sem volt segítségükre abban, hogy a művelődéshez szükséges ismereteket megszerezzék. Nemegyszer olyan elvtársakról van szó, akiket a jövőben felelős helyekre szánnak, s éppen azért, mert beválnak, az üzem fél nélkülözni őket a tanulás idejére. Azt is vegyük figyelembe, ho|y a továbbtanulóknak még mindig elég nagy százaléka — főként azok, akik foglalkozásuk mellett tanulnak — különböző okokból nem halad a tanulásban, vagy nem fejezi be tanulmányait. Ezáltal nemcsak nagy gazdasági veszteség éri a társadalmat, hanem ezek a hallgatók elfpglalják azoknak a helyét, akik szívesen tanulnának. E fogyatékosságok megszüntetése komoly politikai feladat, amely nemcsak a pedagógiai dolgozókra vár, /íanem a többi társadalmi tényezőre ts, az üzemekre és a társadalmi szervezetekre egyaránt. Ismert tény, hogy évenként az ifjúság jelentékeny része fejezi be a kötelező iskolalátogatást anélkül, hogy a kívánt műveltséget megszerezte volna. Az ilyen fiatalok azután megnehezítik a szaktanintézetek nevelőmunkáját s ugyanakkor korlátozott lehetőségeik vannak az érvényesülésre. E problémát semmi esetre ,sem lehet tisztán adminisztratív intézkedésekkel, például az ismeretek színvonalával szemben támasztott követelmények leszállításával megoldani. Az egyedüli megoldást a nevelő-oktató munka szüntelen javítása jelenti. E fogyatékosság kiküszöbölése érdekében már fontos intézkedések valósultak meg Iskolarendszerünk átépítésével kapcsolatban. Egy évvel megA „ROVEŇ kiállítása A„Roveň" néven tömörült keletszlovákiai képzőművészeti csoport a közelmúltban Košicén kiállítást rendezett. A fiatal alkotókat a nemes célkitűzések, a szocialista realizmus, a' közös eszmei alap kovácsolta össze. A kiállítástól tehát méltán vártunk a programnak megfelelő alkotásokat. Ez a remény nagyobbára teljesült is, bár ennyi fiatal lendülettől duzzadó, alkotni vágyó Štefan Ž á r y : Csak ember vagyok Csak ember vagyok én is. Reggel kelek, Kávét iszom s megyek a munkába. Megköhjgtelnek a vad szelek S télidőben kezem a fagy rágja. A zord esfik is parittyásnak S arcomról a sós veríték csepeg. De jobban fáj, mint bárki másnak. Ha ferdeség ront meg életeket. Az éveim ls szép torban lejárom S vár reám a nyitott sírgödör S mert szemem egyszer úgyis maid lezárom, Éjjelente ébren őrködöm. Fordította: KOMLÔSI tAJOS képzőművész szélesebb skálán rögzíthetné a ma sodró, történelmi korszakokat formáló erejét. A dinamikus lüktetés, a teremtő élet kimeríthetetlen tárházából vett téma aránylag csak kevesek vásznán jelenik meg. Amiben a kiállító művészek valamennyien megegyeznek, az a kifejezésmód újszerűsége, hitvallás amellett, hogy a „fotonaturalizmus" kora örökre letűnt. A formák elszélesítése, a kontúrok túlhangsúlyozása, az egy síkban történő ábrázolás, az egy színre és annak árnyalataira szűkített színskála a kiállíott művek jellemző stílusjegyei. Eckerdt „Nagy kék útja" az egyszínű paletta itt kiállított legnagyobb méretű terméke. Mind Eckerdt, mind Sučka műveiben meglep az asszimetrikus, geometriai rendet bontó törekvések szerkezeti alkalmazása. Több kiállító derűs, színes foltos, plei nair alkotással jelentkezik. (Rogovský „Szüret", „Napraforgó". Makara: „Csokor"). Szeretjük ezeket a napfényittas képeket és az az érzésünk, hogy a sok új útkeresés mellett egy két bevált kifejező eszköz sikeresen teljesíti küldetését. A kiállítás szűkreszabott szoboranyagáról csak annyi: Machaj: Szünidő című kétalakps műve élettel teli. A Piurett nőalakja vibráló atmoszférát teremt. Loósz Dezső hosszabbodott a kötelező iskolalátogatás, az egyes évfolyamokban módosították s megfelelőbben osztották el a tananyagot, hogy a gyermekek jobban elsajátíthassák azt. Fokozatosan hatékonyabb oktatási módszereket is bevezetünk, amelyek többek között az új tankönyvekben is megnyilvánulnak. Fontos intézkedés az úgynevezett osztatlan Iskolák fokozatos, tervszerű megszűntetése a falvakon. Az ilyen iskolák tanulóit a tökéletesen szervezett, nagyobb iskolákba helyezik át. Lényegesen bővült az iskolán kívüli nevelőtevékenység is a napközi-otthonokban és a klubokban. A CSISZ és a pionírszervezetek segítségével gazdagabbá válik a gyermekek különböző szakkörökben kifejtett tevékenysége, stb. Ezeknek az Intézkedéseknek hatása abban nyilvánul meg, hogy az utóbbi években csökkent a bukások száma. Sokkal jobb eredményt azonban csak a következő évek folyamán várhatunk. Az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma a párt kezdeményezésére további intézkedéseket készít elő e probléma megoldását illetőeli. Megjavul a gondoskodás azokról a tanulókról, akiknek a rendes iskolákban végzett munka különböző testi és egyéb fogyatékosságuk miatt nehézséget okoz. Az iskolák munkája megjavításának egyik legfontosabb feltétele, hogy szüntelenül emelkedjék a tanító- és nevelőkáderek színvonala. Ennek érdekében már több intézkedés valósult meg. Módosul a pedagógiai intézetekben való tanulás s megjavultak a foglalkozás melletti szakmai továbbképzés feltételei stb. A pedagógusok, nevelőtestületek munkájának irányítását és ellenőrzését is magasabb színvonalra kell emelni, mert a végzett munka gyakran formális és sokszor túlságosan bürokratikus. Az Iskolarendszer szakaszán az ellenőrzést és az irányítást az iskolžk fő küldetésének — a kommunista nevelésnek kell alárendelni. Pártunk XII. kongresszusa nagy gondot fordított az ifjúság és a dolgozók kommunista nevelésére és oktatásának fejlesztésére. Hisz elsősorban a fiatal emberek előkészítéséről van szó, s nagyrészt tőlük függ majd, hogyan teljesítjük szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének programját. (Pl) JÜLIUS FUClK neve a világ min den táján összeforrt az igazságért való áldozatos, önfeláldozó harccal. Helytállása, a fasizmus elleni mély gyűlölete nemcsak figyelmeztetés, hanem követendő példa is. Eletét áldozta az igaz ügyért, s halála ma is figyelmezetés a nyugaton szerveződő neofasizmus ellen: „Emberek! Legyetek éberek!" Legismertebb művét, az „Üzenet az élőknek!" címűt ma már több mint nyolcvan nyelvre lefordították. Felvételünkön: a hazai, orosz, indiai és kínai kiadások borítólapjait láthatjuk. (ČTK felv. j A Lenin-díjra javasolt szovjet irodalmi művek vitájának „második fordulója" A közelmúltban jelerit meg a szovjet lapokban az irodalmi és művészeti Lenin-díj bizottság közleménye. A bizottság szekciói tanulmányozták azokat a műveket, amelyeket a különböző társadalmi szervezetek, szerkesztőségek és kiadóhivatalok az 1963-as Lenin díjra javasoltak, és — az eddigi viták tanulságainak figyelembe vételével — kiválasztották közülök a további megvitatásra érdemeseket. Szépirodalmi művek közül a Lenin-díj pályázat „második fordulójába" az alábbiak jutottak be: Csingiz Ajtmanov négy kisregénye (köztük a magyarul is megjelent Dzsamila és Teveszemi, valamint A piroskendős kislány és Az első tanító); Sz. A. Voronyin: Két élet című regénye, R. G. Gamzatov: Távolt csillagok címmel megjelent verseskötete; G. A. Iszajev poémája: Az emlékezet ítélőszéke; A nemrég elhúnyt E. G. Kazakevics Leninről szóló kisregénye A kék füzet; B. M. Kerbabajev regénye a Nebit-Dag; A. Sz. Malisko: Az évszázad delén című verseskötete; Sz. J. Marsak válogatott verseinek nemrég megjelent kötete, valamint az író több gyermekkönyve; R. I. Szirge: A föld és a nép című regénye. E művekről a vita áprilisig, a Lenin-díjak végső elbírálásáig sajtóban, rádióban, ankéton tovább folyik. BIZTATÓ EREDMÉNYEK Vaníöek tiszt egységének kulturális dolgozói e napokban értékelték az alakulatok klubjainak, tevékenységét. A klubtevékenység ezekben az alakulatokban eredményekben nagyon gazdag volt. Ezt bizonyítják a következő számadatok is: Az egység tagjai összesen csaknem másfélszáz színelőadást látogattak meg, ezenkívül tizenkét hangversenyt és több mint kétszer annyi kiállítást. Közel kétezer filmelőadást .tekintettek meg és klubok könyvtáraiból 23 000 könyvet kölcsönöztek. Ugyanakkor az alakulatok könyvárudátböl csaknem feleannyi könyvet vásároltak saját részükre. A legtöbb alakulatban a szakirodalom iránt is nagy az érdeklődés. A klubok jó, imiUkÁiŔt bizonyíya, hogy a fiatalokból tizenkét brigád létesült, amelyek -az Ifjúság technikai , aJkatőveí'genyÉtie. £o&<tpRsolódtak. A Fučlk-jelvény megszerzése érdekében száztizenhat kollektív-beszélgetést rendeztek. A felsorolt adatok mindennél jobban bizonyítják, hogy a hazafias kötelességüket teljesítő fiatalok a két év alatt sem kapcsolódnak ki fejlődő társadalmunk életéből, s a fegyverfogás művészetén kívül még sok minden más't is megtanulnak. Ján Kolaja, tiszt. IlllIIIIIIIIIllIIIIIlllllllIllllIIIIIIIIllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIllIIIIllltlIlllflIIIlIIIlIIIIIIllIlIIIIlllIIIIllllllllllIIIIIIIIlIlllllllIlllllllllllllIIIIII Mennyibe kerül egy vőlegény? Oliga Katrl írónő, az Athénben megjelenő Dromi irinisz (A béke útjai] című demokratikus folyóirat munkatársa ankétot kezdeményezett a nő és a házasság kérdéséről. Az alábbiakban az eredeti görög szöveg alapján részleteket közlünk <az ankét legjellemzőbb mozzanataiból. Ha megkérdezed a görög parasztot, hány gyermeke van, így válaszol: — Három gyermekem (majd halkabban hozzáteszi) és két leányom, engedelemmel legyen mondva ... És így ls van — állapítja meg az írónő. A leánygyermekeket embertelenül nehéz tehernek tekintik, hiszen hozományt kell adni vele, amikor kiházasítják. Szófia Mavrokordatosz, a görögországi nőmozgalom ismert személyisége a kérdést így fogalmazta meg: „Könnyebb megszüntetni egy törvényt, mint egy hagyományt. A helyzetet csakis mi, nők tudjuk megváltoztatni. A függetlenség gondolata nem egyeztethető össze a hozományéval". Maria Vasziokoszta, az emancipáció másik harcosa arra emlékeztet, hogy az ókortól napjainkig a hozomány hagyománya élt és él a legerősebben. Az ókorban a hozomány különböztette meg a törvényes feleségeket a hetéráktól és a rabszolganőktől. „Hozomány nélkül nincs értéke a menyasszonynak" — ez volt a szólásmondás. A hozomány társadalmi szerepére — folytatta Maria Vasziokoszta — már Platón felhívta a figyelmet s kimutatta, hogy ily módon gyűl a gazdaság és a hatalom csak néhány család kezében. Szóion, a törvényhozó (a hét görög bölcs egyike) megkísérelte, hogy szabályozza a hozományadást csakis a legszükségesebbekre, ruházatra, konyhaedényekre, de a hagyomány ismét erősebbnek mutatkozott a törvénynél. A bizánci birodalomban a hozomány már valóságos átokká vált a leányos családok számára. Megölte a szerelmet, szétzúzta a családi boldogságot, hazuggá tette a két házas fél, a két nem kapcsolatát. A patrlarchák egész sora, köztük Aranyszájú János is hiába küzdöttek elkeseredetten „a házasság szent titkának" megsértése ellen. Oliga Katri leírja, hogy fiatal pár beszélgetését hallgatta az egyik athéni cukrászdában. Szerelmi vallomás helyett vad, embertelen párbeszéd hangzott el: — Hogy mondtad, mennyit adna apád? ...Kétszobás összkomfort és ezer font? Font vagy drachma? Hm... hm... Tudok olyant, aki ráduplázna erre az összegre .. . Meddig tart ez az adásvétel, ez az emberhez nem méltó vásár? — teszi fel a kérdést a görög írónő. Szpirosz Melosz akadémikus, akinek elmondotta a cukrászdái beszélgetést, így válaszol: „Semmi se megalázóbb a nőre, mint a hozománnyal megvásárolt férfi, akit ily módon köt magához élettársul. Az ilyen természetű adásvétel olykor egészén nyers formát ölt. A megállapodás az utolsó percben felborul, mert a vőlegény felfelé kerekíti a szóban forgó összeget. A hozomány a kortársak eszébe juttatja Euripidész keserű mondását: „A nő oly nagy szerencsétlenség, hogy az atya fizet, csakhogy eltávozzon a háztól". A hozomány megöli a házasság szépségeit, kereskedelmi egyezség színvonalára süllyeszti. Az írónő Tirosz szigetén meglátogatott egy kolostort. Föltűnt neki egy rendkívül szép, bánatos tekintetű szerzetesnő: / — Hogy került ide? — kérdezte. — Négyen voltunk leánytestvérek, de apámnak csak három holdja volt... Ehhez nem kell hosszabb magyarázat. Statisztikai kimutatás szerint a görög kolostorokban levő nők 60 százaléka a hozomány nélküliség miatt választotta pályáját. „Ennek az átkozott hagyománynak azonban más, tragikusabb jeleit is fellelhetjük — folytatja ankétját Oliga Katri. — Athén egyik szegénynegyedében megkérdeztem egy kétségbeesett anyát: hány lánya van? — Kettő — mondotta, majd hozzátette: — A nagyobbiknak már nem volt kit és mit várnia itt. Ide csak a por vagy az esővíz és a sár hatolhat be. A lány lerongyolódott, mezítláb maradt. Most az utcasarkot járja körben. De legalább van egy pár cipője ... Persze sok szegény görög lány áll ellent az erkölcsi halálnak, a prostitúciónak, s inkább a fizikai halált választja. Az újságokban hemzsegnek az öngyilkosságokról szóló hírek". A kör bezárul. A hozomány felbontja a szerelmi kötést, kereskedelmi adásvételt idéz elő, hiánya kolostorba vagy az utcasarokra kergeti a lányokat, vagy az öngyilkosságba, mert aki nem rendelkezik vele, annak nincs helye a görög társadalom életében. A tudományosművelődési élet személyiségei elítélik, a szülők megátkozzák, a fiatalok gyűlölik ezt a hagyományt. Vajon meddig áll ellen mindennek? Sokáig, ha nem cselekszünk — figyelmeztet a görög írónő, S a dolgozó fiatalok már cselekszenek is. Valami megváltozik, s ez a valami igen jelentős, összefügg a függetlenségért vívott harccal. ANTITA JUCAN — AUGUSTOPOL. 1983. március 21. * UJ SZO 5