Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-01 / 32. szám, péntek

A közlekedőd és távösszeköttetési dolgozók Prága-Vinohrady központi kultúrházának előcsarnokában ünnepélyes külsőségek között nyitották meg e napokban a „Szudán és népe" kiállítást..Képünkön: Mohi el Din Díab, a Szudáni Köztársaság kulturális attaséja és dr. Sojak docens, a Nemzetközi Kapcsolatokat Ápoló Csehszlovák Társaság alelnöke. (Lomoz felv. — CTK) A mai fiatalok életproblémáit derűsen ábrázoló Márton a fellegekben című jugoszláv átlagfilmen kívül egy kétrészes Izgalmas NDK-kalandfilm: MENEKÜLÉS A POKOLBÖL szerepelt a mozik műsorán. Hans-Erich Korbschmitt rendező filmjét előbb is volt alkalmunk látni a televízióban. Már akkor felkeltette a nézők érdeklődését. Mi az, ami a filmben lebilincselő és érdekfeszítő? Először is maga a történet izgalpias: Hans R&der gépkocsiszerelő intrikák áldozata lesz és a francia Idegenlégió toborzóinak hálójába kerül. Három évi algériai szolgálat hivatásos gyilkosok között elég ahhoz, hogy az érzékeny lelkű fiatalember, akit otthon menyasszonya vár, rászánja magát a kockázatos szökésre. Nagy nehézségek árán sikerül átvergődnie az algériai nemzeti felszabadító hadsereg osztagaihoz, majd segítségükkel Tunézián keresztül hazajut Hamburgba. Hans Röder kalandja azonban nem ért véget. Ha sikerült. Is elmenekülnie az algériai hadszíntér poklából, még nem menekült meg az OAS karmai közül A. „Vörös Kéz" állandóan leselkedik, el akarja tenni láb alól a szemtanút, aki nem hallgat élményeiről. Az OAS Nyugat-Németországban is garázdálkodik, nyilván a hivatalok titkos beleegyezésével. Rödert a francia katonai szervek letartóztatják a nyugat-berlini repülőtéren. Párizsba akarják szállítani, hogy, mint katonaszökevényt hadbíróság elé állítsák, ám'az NDK területén sikerül kiugrania a robogó vonatból. Hans Röder „pokoljárása" önmagában is izgalmas történet, de a „nüanszok" pontos kidolgozása nélkül nem lenne olyan érdekes, és tökéletes a megfelelő pszichológiai atmoszféra, a nagyszerű jellemábrázolás. Igen jól hatnak a filmben az OAS módszerelt, körmönfont ravaszsággal megszervezett hálózatát, aknamunkáját szemléltető epizódok , és jelenetek. Világossá válik, miért garázdálkodhatott oly sokáig büntetlenül ez a terrorszervezet, mely az egész államapparátussal összeköttetésben állott és sokszor azokkal cimborált, akiknek üldözniük kellett volna a terroristákat. A film befejező részében különös biztonságérzést vált ki az a tudat, hogy Németország keleti része egészen más föld, ahol az OAS-hoz hasonló szervezeteknek sohasem lehet táptalaja, ahol a rend és a biztonság védelmet nyújt minden embernek és ahol idegen ügynökök nem rendezhetnek hajtóvadászatot a Hans Röderek ellen. Az alakítások közül ki kell emelnünk Ármin Müller-Stahl Hans Röderét. A többi színész is jól beleélte magát szerepébe. A tehetséges fiatal Mülier-Stahlt egyébként a Királyi gyermekek című díjnyertes filmben Ismerhettük meg. L. L. A Bing-bing fegyház foglya A Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál filmjei ismertetésekor („A híres 702-es fogoly" címmel) már szóltunk a filmről. Érzésünk szerint tartalmilag és művészileg egyaránt gyengén képviseli a román filmgyártást. Egy bűnöző haláltól való megmenekülésének történetét adja a film, melyben Kid Sadman életét a kapitalista üzleti szellem — jjercekkel az ítélet végrehajtása előtt — menti meg. Az ár, amelyet fizetni kell: a bűnözőnek regénybe kell foglalnia életét. A bohózat! elemek, a fantasztikum és a szatíra képtelen az Iskolásán tálalt mondanivalóval vegyülni, s nemcsak egészében, hanem részleteiben ls mellőzi ez a film a művészetben kötelező igényességet. F. Z. Ezt a rovatot lapunk két héttel ezelőtti számában indítottuk el. Mint a bevezetőben említettük, a rovat célja, hogy hozzájáruljon a gyakorlati életben előforduló gazdasági fogalmak esetleges helytelen értelmezésének tisztázásához. Ezzel Kapcsolatban fontosnak tartjuk méc, megjegyezni: szeretnénk, ha olvasóink érdeklődési körükből — ipar, mezőgazdaság, kultúra, művészet — vetnének fel kérdéseket s szerkesztőségünktől olyan fogalmakra, kifejezésekre kérnének ma qyarázatot, melyekkel nincsenek tisztában. Ogy véljük, az új rovat akkor teljesíti valóban küldetését, ha az olvasóinkat érdeklő kérdé sekre ad választ. Várjuk olvasóink kérdéseit. Munkaigényesség nológiai folyamatokra való áttérés s a tökéletesebb berendezések használata. A munkaigényesség csökkentésére nagy lehetőséget ad a munkaés a termeién szervezés tökéletesítése, továbbá a vállalatok széles körű szakosítása, valamint együttműködése is. Mindez együttvéve tág teret nyit a folyamatos tömeggyártási módszerek meghonosítására. E fogaimon azt a munkamenynyiséget értjük, amelyet a munkásoknak egy bizonyos gyártmány, vagy alkatrész elkészítésére, illetve valamely meghatározott művelet elvégzésére megszabott idő alatt (normaórákban) kell fordítaniuk. A szocialista termelésben igen fontos ennek a munkaigényességnek állandó csökkentese, amit a műszaki haladás, a legértékesebb termelési tapasztalatok elterjesztése s a dolgozók kulturális és műszaki színvonalának emelése tesz lehetővé. Gyakran hallhatunk vagy olvashatunk a munkaigényesség csökkentésének tartalékairól. Melyek ezek a tartalékok? Elsősorban az adott gyártmány tökéletesítésének, a technológiai szempontból legmegfelelőbb konstrukciók kialakításának és az alapanyagok megfelelő kiválasztásának lehetőségei, továbbá a haladóbb techPÉLDA: Egy gépalkatrész kézi kovácsolása sokkal nagyobb erőfeszítést és sokkal több munkaidőt igényel, mint például a préskovács-gépeken végzett sajtolás. Más szóval: minél tökéletesebb géppel sajtó'••nk — a gyártmányok és alkatrészek e'.készítése — annál kevesebb munkamennyiséget igényel, vagyis lényegesen csökken a gyártott termékek munkaigényessége Elektrotechnika a csillagászat szolgálatában EzerkilencszáznegyvenkettS volt, a német Luftwaffe légi egységei bombázták Anglia ipari- és lakónegyedeit. A támadások a szigetországot nem érték váratlanul. A jól kiépített radar-hálózat segítségével már előre tudták, hogy milyen irányból várható a támadás és így időben megtörténhetett a lakosság riasztása. A szirénák figyelmeztető hangjára az emberek bombabiztos óvóhelyre menekültek, a légelhárító tüzérség katonai elfoglalták helyüket a gépágyúknál, a vadászgépek, a magasba emelkedtek, hogy a levegőben felvegyék a küzdelmet. Az 1942. év egyik napjának reggelén, amikor a Nap a látóhatár mögül már elődugta fényes korongját, ismét egy bombázó kötelék szállt fel az egyik németországi repülőtérről, hogy bombáit valamelyik angol városra dobja. Az angol radar-állomásokon nagy zűrzavar támadt, mert a radar által kibocsátott rádióhullámok, amelyek hivatva voltak jelezni az ellenséges repülőgépek helyzetét és távolságát, ismeretlen okból kifolyólag nem jeleztek jól. Természetesen azonnal megindult a zavarás okának felderítése. Megfigyelések és mérések alapján, valamint az angol katonai radar-készülékek segítségével rájöttek arra, hogy a zavarás nem a feltételezett német katonai zavaró-állomásoktól, hanem — szinte hihetetlenül hangzik — a Napból érkező rádióhullámoktól származik. Ezt a meglepő felfedezést a második világháború alatt az angolok titokban tartották és csak annak befejezése után kezdtek ott ls, másutt is behatóbban foglalkozni e kérdéssel. A kísérletekből lassan kialakult egy teljesen új tudományág: a rádiócsillagászat, másképpen rádióasztronómia. Az égitesteket igen sokáig csak kibocsátott fényük alapján vizsgálták, és csak mintegy kőt évtizede foglalkoznak rendszeresen az égitestekről érkező rádióhullámokkal. Említettük, hogy a radarállomásoknál beállott zavart a Napból érkező rádióhullámok okozták. Mi a magyarázata e különleges jelenségnek? Ismert tény, hogy a meleg testek különféle hullámhosszúságban fényt bocsátanak ki magukból. Másképpen: különféle hullámhosszúságú elektromágneses sugarakat. Tehát rádióhullámokat is. Az égitestek rádiósugárzásának egy része — a hőmérséklet következtében fellépő sugárzás. Tulajdonképpen a fény sem egyéb, mint elektromágneses hullám, akár csak a rádióhullám. Abban különböznek egymástól, hogy a rádióhullámok hossza 10, 50, 100, 1000 méter körül van. az ultrarövid hullámú rádióleadó és televízió hullámai csak néhány méter hosszúságúak, míg ezzel szemben a látható fény hullámhossza 4—8 százezred centiméter. Az ilyen rövid hullámhosszúságú sugarakat szemünkkel tudjuk érzékelni, míg a rádióhullámok észleléséhez rádióvevőkészülék szükséges. Említettük már, hogy az égitestekről érkező rádióhullámokat rádióvevőkészülék segítségével lehet felfogni. Ezek azonban sokkal érzékenyebbek, mint a rendes vevőkészülékek, mert a világűrből hozzánk érkező jelek igen gyengék. A vevőkészülék érzékenységének fokozásával a vételt ugyan javíthatnánk, de az további, igen jelentős technikai problémákat vonna magával. Ezért a készülékek érzékenységét csak bizonyos határokon belül lehet fokozni. Az általánosságban használt vevőktől nemcsak a készülékek különböznek, de az antenna Is. Míg az egyszerű vevőkészülék antenna, vagy esetleg egy egészen kis darabka huzal segítségével működik, a rádiócsillagászatnál használt antennák, amit másképpen „rádió-távcsőnek" is hívnak, merőben különböznek a mindenki által jólismert rendesen megépített külső antennától. Ezek az antennák, vagyis „távcsövek" 50—100 méter átmérőjű drótháló-rendszerek. Ilyen berendezés segítségével például a Napról háromféle rádióhullámot vehetünk. Az első a Nap hőmérsékletétől származó rádiósugárzás. Ezek a napkoronában keletkeznek és ezáltal sikerült néhány értékes adathoz jutni a korona szerkezetét illetően. A második fajta a napfoltokkal, a harmadik fajta pedig a Napoh végbemenő kitörésekkel (erupciókkal) áll összefüggésben. A Hold ős a bolygók sugárzását is sikerült kimutatni. A bolygók sugárzását valószínűleg óriási viharok és villámlások okozzák. Érdekességként megemlítjük azt a kísérletet, amikor a Földről a Holdra küldött és onnét visszaverődött rádióhullámokat sikerült felfogni: Ezt a kísérletet 1946-ban Bay Zoltán és munkatársai hajtották végre a budapesti Egyesült Izzó kutató-laboratóriumában. A Hold által visszavert rádióhullámok a kibocsátástól számítva 2,5 mp alatt érkeztek viszsza. Ez volt a tudomány történetében az első eset, amikor a Földön kívüli világból érkező oly&n fizikai hatást lehetett észlelni, amelynek keletkezésében az ember ls közreműködött. A Naprendszeren túli világból jövő rádióhullámok egyik érdekessége az a felfedezés is, hogy az égbolt bizonyos, igen kis részeiről erős sugárzás észlelhető. Ezeknek forrásait rádiócsillagoknak nevezték el. Érdekes azonban, hogy a rádiócsillag irányában nem találtak látható csillagokat, pedig úgy vélték, hogy a suearak nagy fényes csillagokról érkeznek. Hogy mi is tulajdonképpen a rádiócsillag és mi az oka azok rádiósugárzásának, a tudomány jelenlegi állása szerint erre egészen pontos választ nem lehet adni. Feltételezhető, hogy ezek egyrészt igen távol eső spirál-ködök, de nem tartoznak szorosan a Tejúthoz, másrészt a hullámok kiinduló pontját felfedezni eddig nem lehetett és a sugárzás oka sincsen egészen tisztázva. A rádiócsillagászat az első pillanatra talán úgy tűnik, mintha az csak néhány „bogaras tudós" kedvelt passzlója volna. Az ilyen feltevést cáfolnunk kell, mert ennek a tudománynak igen nagy j'elentősége van a mindenn&pl élet szempontjából is. így pl. a Nap eruptív (kitöréses) rádiósugá zását számba kell venni a televíziónál és a rádiónál is, különösen az Igen rövid hullámhosszokon. Tudjuk azt is, hogy a Nap bizonyos zavarokat okoz a Föld magasabb, ionizált atmoszférájában. Emiatt igen gyakran előfordul, lr\gy a rádióvétel egy bizonyos időre lehetetlenné válik. Ezeket és ehhez hasonló 'enségeket szintén a rádiócsillag;' zat deríti fel. Minden esetre érdemes elgondolkozni azon, hogyha a távoli égitestek sugárzását olyan jól észlelhetjük itt a Földön, akkor remélhetjük, hogy a tudomány e legfiatalabb ága, a rádiócsillagászat, a Világmindenség számos titkáról fogja még fellebbeuteni a fátylat. Vörösmarty Géza ÁLDÁSOS VAGY ÁTKOS SUGARAK? Qzürke színű, négyszögű acéllemezt helyeztek a la^ boratórium asztalára, álló helyzetben. Tömör, de nem túl vastag lemezt, a kísérlet „céltábláját". Ezzel szemközt hosszúkás alakú készülék áll, amelynek elülső részéből csőszerű nyúlvány meréd. Felületesen nézve leginkább film-vetítőgépre hasonlít, csupán nagyobb és ormótlanabb annál. Miután az avatatlan szemlélő számára érthetetlen előkészületeket megtették, a vezető technikus lenyomja a kapcsolót. Fény villan a pillanat parányi töredéke alatt. Olyan rövid Ideig, hogy az emberi szem alig tudja érzékelni a felvillanást. De a fénysugár átütötte az acéllemezt. Közepén apró, élesen elhatárolt luuk támadt. — Sem lövedék, sem atomsugár nem volt — biztosit mosolyogva á műszaki dolgozó — csupán vörös fény ütött lyukat a lemezen. Hihetetlen tömörségre felfokozott vörös fényhatás. — Amerikai tudósok, aktk 1954 óta dolgoznak a különös fényvetítőn, „Laser"-nek nevezik a készüléket, ami a Llght Ampllfication by Stimulated Emmisslon oj Radiatíon rövidítése, magyarul: szabályozott sugár-kilövellés által elért fényerősítés. A találmány optikai mikrohullámok felerősítésének gyakorlati alkalmazása elvén alapszik, egyszerűsített és kicsinyített mását 1000 dollárért bárki megveheti a szaküzletekben. Alkatrészel lényegükben véve ugyancsak egyszerűek: egy kristály, egy ún. Blitzlicht-lámpa, egy alumíniumcső és egy mikrohullám-erősítő, kristályként többnyire mesterséges úton előállított rubint használnak, amelyet egyenletes henger alakúvá csiszolnak és mindkét, párhuzamosan haladó végének felületén vékony ezüstréteggel vonnak be. Egyik végét teljesen, a másikat csak részben fényáteresztő réteggel. A drágakövet ebben a különleges kivitelben lobbanó fény-lámpába, majd az egészet alumíniumcsőbe szerelik. Ezt a fő alkatrészt azután a mikrohullám-erősítő segítségével különböző áttételen keresztül kapcsolják. A két lapos végén ezüstréteggel bevont rubinkristálynak emel lett fontos szerep jut osztályrészül A rubinatomok ugyanis elnyelik a legkülönbözőbb hullámhosszakat feltüntető lobbanófényt és egyszínű, monokromatikus vörösfennyé alakítják át. A két tükröző ezüstréteg addig veri vissza a rubin belsejében lévő fénysugarakat, amíg vá 'amennyi sugár teljesen párhuzamos helyzetbe kerül. Az alumíniumcsőből kitóduló fény olyan töményen koncentrálódik csóvává, hogy még csillagászati távol ságokra ts csak alig, vagy egyáltalán nem pásztáz. Egy kísérlet, amelynek során a „Laser" -sugarat egy másodperc kétezred részéig a holdra irányítottak, bebizonyí totta ennek a fénynek még a hihetetlenül rövid megvilágítási idő esetén is elért hallatlan átütő erejét. A fény sebességével, tehát 300 ezer kilométernyi másodpercsebességgel száguldott a vörös fénykéve a világűrön át a holdra és onnan vissza a Földre. Az oda és vissza vezető, összesen csaknem 800 ezer kilométernyi utat 2,6 másodperc alatt lette meg, miközben a tömény fénynyaláb jóformán nem is szóródott az ellenőrző készülékek megállapítása szerint. Egyúttal egész fényárt észleltek akkor, amikor a „Laser"-sugár a hold felületére „csapódott". A „Laser"-sugár felhasználásának távlatai egyszerűen S*. beláthatatlanok. Így a távbeszélés, rádtó, televízió, valamint az orvostudomány és technika terén is korszakalkotó eredményeket várnak tökéletesítésétől. Kísérletképpen például egy másodperc ötszázad részéig besugároztak egy gyémántot, amely 60 ezer fokra felmelegedett. Nagy reménnyel kecsegtettek azok a kísérletek, amelyeket az anyagfúrás, vágás és hegesztés terén végeztek vele. Felmerül azonban a kérdés — írja a WIENER SAMSTAG című párton kívüli hetilap, — vajon az áldásosnak ígérkező fény nem válik-e egyszer „halálsugárrá", ha bűnös kezek tökélyre fejlesztik? Hiszen szinte emberemlékezet óta ez volt a vágyálma minden nagyobb hadvezérnek, ez volt a tárgyköre számtalan regénynek és filmnek. Elméletileg ugyanis pillanatok töredéke alatt minden ellenséges fegyvert képes lenne megsemmisíteni, ha a rombolás célját szolgáló tökéletesítésnek vetnék alá a „Laser" sugarat. A támadónak ebben az esetben még azt a kockázatot se kellene vállalnia, hogy „felperzselt földre" érkezik, mert a halálsugarak „tisztán" dolgoznak. Amint a készüléket kikapcsolják, megszűnik a pusztító hatás. — Aggodalomra azonban nincs okunk — folytatja a cikkíró — mert odáig még hosszú az út és számtalan akadályt kellene leküzdenie egy esetleges „Laser-ágyú nak. Hogy egyebet ne említsünk, meg kellene találni a sugárágyúk „összehangolásának" módozatát, vagyis a lövegeknek először „utat kellene törniük" az utánuk következő sugarak számára. Mert amilyen erősek, olyan érzékenyek is a „Laser" -sugarak. Az útjukba eső vastagabb felhőrétegek például lényegesen csökkentik a sugarak hatóerejét Ugyancsak sokat veszítenek erejükből, ha a felhők viz,ét kell először párává változtatniuk. Felette kérdéses tehát, vajon célba érésük esetén rpniiclkeznek e majd egyáltalán még átütő erővel? <>' nedig lói tudjuk, hogy minden szerre ellen•t, támadás ellen védekezést, minden fegyverre pii- ifrar/vert találtak fel eddig a világon. Kettőn áll tehát n vásárI Reméljük, hogy a „Laser"-sugarak ezen tények ismeretében a tudomány és a haladás, nem pedig a pusztítás céljait szolgálják majd. (A Wiener Samstag nyomán) V 1963 február l ,.. .

0 g