Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-23 / 54. szám, szombat

""lök Emillel szemben, a kopár szobában A tátongó üresséy get csak egy csíkos szőnyeg, asztal néhány szék, s a mennyezetről lecsüngő villanykörte homályos fénye enyhíti Emil szeme körül a sötét karikák túlfeszített munkáról árulkodnak, s bizony a haja is itt-ott őszbe vegyül már. Egy hónapja hogy a litvinovi modern la kóháznegyedben lakást kapott. Életében most először van saját lakása. — Gyönyörű, mi? Kár, hogy a második emeleten van. A tizedikről lenne még csak fantasztikus kilátás! Csak hogy nem mindig működik a felvonó, s némelykor a víznyomás sem jut fel a magasabb régiókba. — Aztán meg arról dörmög, hogy nem lehet olyan bútorokat kapni, mint amilyeneket szeretne. Régen nem találkoztunk. Utoljára alighanem azokban a fagyos februári napokban láttuk egymást, amikor a gőzölgő lehelet a fegyverek závárzatáról verődött vissza. Akkoriban az ablakom alatti bejárat vasküszöbén különös lépések és hangok kopogtak. „Valami készül, érted jövünk!" S hirtelen, magam sem tudom miért, az a háborús élménnyel kapcsolatos érzés jutott eszembe, amikor a „Fák tavaszi permetezése" című, s Emil inge alatt hozzám csempészet röpcédulát a függönytartó rézcsövébe rejtettem, s amely valójában a párt megszállók elleni taktikájáról szólt. — Mit akartok itt éjfélkor! Már ég a ház? Fagycsípett homlokára mélyen behúzott barettsapkával Emil lépett a szobába, s vele jött még kát elvtárs a pártbizottságból. — Holnap tízre gyűlésre hívjuk össze az egész gyárat, s ott tiszta vizet öntünk a pohárba. Reggel öttől a főbejárati hangszóróval mozgósítjuk a tömegeket — fejezte be Emil a gyorsan pattogó szavakat. Teát töltöttem, s gőzében egyszeriben az egész napi várakozás és bizonytalanság álomképpé formálódott. A Téli Palota körvonalait láttuk, a Néva-parton lépések dübörögtek, s ezek a lépések lassanként öszszevegyültek azoknak a felvonulóknak a lépteivel, akik majd holnap vagy holnapután sorsunk további alakuláséról döntenek. Emil, ahogy mindannyian neveztük, de akit valójában Miroslavnak hívtak, fantaszta és a forradalom született katonája volt. Aznap ismerkedtünk össze, amikor Harkov elesett. Az elhagyatott hidon a vidámpark lövöldéjének hangja mintha csak a szörnyű háború borzalmát visszhangozta volna. Mi amolyan suhancok voltunk még, a Iegénytoll éppen csak Öt őra húsz perckor megérkezett berek között vagy, nézz csak le, ez nem a ti központi szervezetetek zöldpárnás ajtókkal záródó irodái, ahová felvilágosításokén szaladgálsz. Látod, tanácstalanná vált áruló tanácsadóid se tudják, mit csináljanak. Már reg mondta, mint aki maga is tudatában gel követet küldtek Krajinhoz újabb pelyhedzett az állunkon. Emil akkor- az első autóbusz, s a korán kelők tájt fordított hátat a pékségnek, ahol tömege a blokkoló órák felé áradt azt kívánták tőle, hogy reggel három- Emil bekapcsolta a hangszórót s oltói este hétig görnyedjen a teknők vásni kezdte a felhívást. Az első szafelett, s ahol állandóan dugdosnia vakat még meg-megcsukló hangon kellett a könyveit, amelyek jobban táplálták szívét és agyát, mint a ke van a szavak különös jelentőségének. mence tüze. Mozdonyfűtőnek csapot! Felváltva olvastuk. Az autóbuszokból fel. B

anfjorov „Csiszológépek" című könyvét kölcsönöztem neki. Ű meg nekem adta Bábel „Vörös utazását" s győzedelmes mosollyal halászta elő „A család keletkezéséről" szóló brosúrát. 0 ismertetett össze a spanyol polgárháború interbrigádistáival, Horáček utasításokért És a szociáldemokraták elnöke is elégedetlenül topog ide-oda. százával érkeztek a munkások. A nyolc sehogyan sincs ínyére Vilim és Majer bejárat szinte szűknek bizonyult a befogadásukra. A hangszórók előtt ugyanis az emberek lelassították lépteiket, s hallgatták a felhívást, amely történelemalakításra szólítja fel őket. A 405-ös épület bizottsági gyűlésére siettünk. Egy szék se maradt üresen kel és Havrannal és a spanyol Cladia A teremben poromba célzások és tréViUanovával, akik a munkatáborban fák röpködtek azoknak a miniszterekrobotoltak. Emil volt a tiltott gyűlé- nek a címére, akik nem tudtak veszsek szervezője, a JAROSLAV MŔNKA :!III!!I1I!! „vörös segély", a kivégzettek és bebörtönzöttek családtagjainak segélyt nyújtó gyűjtések lelke. Ott csavarogtunk a kényszermunkatábor szöges drótjai körül, ahová tízezer férfit és nőt zártak össze Európa minden szögletéből. A vesztett háború és a megszálás ördöge dühöngött mi mégis nagy jövendőről álmodtunk. Emil néha Ježek-melódiákat játszott trombonon az eszeszákok orra előtt. — Háború után tanulni fogok — jelentette ki egyszer lelkesen. A lejtős tóparton álltunk, a hullámokban csillagok ugráltak, s a tábor felől odaégett fejhús átható bűze laktatott ... — Mit fogsz tanulni? — Beiratkozom a Lenin Egyetemre — mondta, mint aki maga is tudatá-' ban van annak, hogy most igen merész álmát árulta el. — Csak dördüljön el a háború utolsó puskalövése, egyszerre minden elérhetővé válik — ilyen egyszerűnek látta akkor Emil a jövendőt. Egyébként ő is azok között volt, akik miután a barna sáskák pünkösdi királysága véget ért, a Vörös Hadsereg tankjait a Krušnai hegyek alatt üdvözölte, s akire később, több más elvtárssal együtt, a lövedékekkel eléktelenített acélóriást bízták. Persze, az üzemben mindjárt számos megbízatással halmozták el, s utazgathatott járásra, kerületre. A tanulásra egyelőre nem jutott idő. Egyszóval semmi se volt olyan egyszerű és kézzelfogható. Azon a nevezetes februári éjszakán, amikor kikísértem és a ház előtt búcsúzkodtunk, tele tüdővel fütyürésztük a: ... Hej hörcsögök, hej potrohosok" — kezdetű dalt. Hadd hallják meg azok a miniszterek, akik ma benyújtották lemondásukat. És egyúttal az utcánk túloldalán dölyfösködő hentesmesternek is szólt a dal. FEBRUÁRI EMBER teg maradni a helyükön. De ma valahogy a kacagás is fegyelmezett volt, nem gurgulázott sokáig a torokban, kirobbant s aztán mintha elvágták volna. — Ez az emberekben van! — súgja nekem Emil. — Biztosítani kell a termelés zavartalanságát és a munkahelyek nyugalmát. Biztosítani kel] a központi irányítást, s mindenki teljesítse a neki kiosztott lelada tot. Ilyen szűkszavúak voltak az utasítások. Emil mindenben részt kívánt venni. Az Öváros téri gyűlésen is ott akart lenni, ahol Gottwald elvtárs fog beszélni, de ugyanakkor a Winkler generátorok osztályának a felelősségét sem akarta másra bízni, ahol ő a művezető. A főműhely most úgy zsong, mint egy hatalmas kaptár. Elhallgatnak a gépek, a férfiak fürtként csüngnek a darukon, vastraverzeken, nagyoló marók, fúrógépek és ablakpárkányok tetején. Mindenki persze nem tudott volna megfelelni arra a kérdésre: hogy mit keres itt, s kinek az oldalán áll? Olyanok is akadtak bőven, akik kövérebb fizetési boríték elképzelésére szűkítették kívánságukat. Egy-két forrófejű meg máris szuronyharcra készült volna. De a többség előtt világos volt a cél: népkormányt akarunk, elkergethetjük a felforgatókat, megvalósítjuk az egyenlőjogú emberek igazságos országának álmát. És a hallgatag ellenség is itt volt a teremben. Ök legszívesebben atombombát dobtak volna közénk. F

ent a karzaton önbizalom és zavar keveredik egymással. A nemzeti szocialista testvérek idegesek. Elnökük hiába iparkodik bizakodó pírt erőltetni sápadt arcára. Hát hiába, öregem, itt emparancsa. Proletár vére és pártjának vezetői iránt érzett hűsége most egyszeriben szembekerül egymással. Aztán a szakszervezet elnökének harsogó pátosza tölti meg a termet. A szokolünnepségek légkörére emlékeztet ez a hang. Lent elhalkul a zsongás, csak egy esztergapad nyikorog, amelyet valaki üresen tologat ide-oda. A pártok képviselői beszélnek. A szociáldemokrata szónoknak inkább a montőrru5

S hások tapsolnak, a == vasalt nadrágú == szocdemek nemi||e gen lelkesednek. A =g nemzetiszocialisták jü képviselője a nemzetet, a hazát, a nyugalmat, a testvériséget és a csehszlovák szocializmust emlegette s egyúttal olyan magasságokba emelgette, ahová már senkinek sem ért el a tekintete. Egy türelmetlenkedő közbe is kiáltott: m — A tárgyra! — De a többiek lecsendesítették, mondván: Hadd dalolja végig! Š. elvtárs ökölbe szorított kézzel üdvözölte az egybegyűlteket. A teremben egyszeriben hatezer ököl sárga vihara kavargott. De voltak azért tétovázó s ökölbe nem zárt kezek is. — Mi kommunisták szeretjük a tiszta, világos és egyenes beszédet — mondta. Beszéde rövid volt. Túlerőnk túlságosan is kézenfekvő volt. A döntést — igaz — csak a következő napok hozták meg, reményeink azonban máris valóságízűeknek tűntek. Ma senki se sietett haza. Az emberek fejéből kihulltak a tegnapi, s a holnapokba is majd visszatérő apró gondok, elteltek a nagyság és a nagyszerűség szédítő erejével, s függetlenül attól, hogy ki mit várt ettől a pillanattól, nyelvünket, izmunkat, akaratunkat ennek az érzésnek bódulata kormányozta. Még Krahuliknak, a kalendáriumba gyűjtött masaryki aranymondások ismétlőjének sem volt sürgős ma a hazamenetel, s amíg azt hajtogatta, hogy: „Emberek, mit szédelegtek, talán azt hiszitek, olcsóbb lesý a kenyér?" — közömbös jókedvével csak félelmét igyekezett leplezni, s lelke mélyén ő is jól érezte, hogy itt nem babra megy a játék, s hogy alighanem nem marad más választása,, mint az, hogy meg nem értett mártírrá váljon. Kultúra és felemelkedés Ján Kulich, államdíjas: Február. Ä milicista alakját mintázó plasztikát az 1948-as Februári Győzelem emlékműve modelljeként fogadták el. Az emlékművet a bratislavai Februári Győzelem útja elején helyezik el. (Foto: Kedro felv.) i A TÖRTÉNELMI PÉLDÁK bizonyítJj ják, hogy a nagy igazságok mindig ' harcok és mérhetetlen áldozatok árán öltenek testet. így volt ez népünk életében is. Ezrek áldozták életüket az igaz ügyért, s százezrek vérével pecsételődött meg kivívott szabadságunk. A másfél évtizede történt események, a februári napok is taJj núi annak, hogy az igaz ügyért a fel' szabadulást követő időkben is meg kellett küzdeni — az igazság fékezőivel, árulóival szemben. Csak ilyen harcok és küzdelmek, s a súlyos múlt után következhetett be sorsunknak az a korszaka, amelyet legkifejezőbÍJ ben a „perc nagyszerűsége" jelzőivel illethetünk. A kizsákmányoláson alapuló évszázadok megkövesedett rendjét zúzta szét a nép ereje, hogy küszöbére lépjen annak a hatalmas, jövőt és életet jelentő épületnek, melynek neve: szocializmus. Szorgos építőmunkánk 15 esztendeje alatt nemcsak az alapjait ástuk ki ennek az épületnek, hanem megvetettük ércnél maradandóbb falait is, s a mindennapok munkájával építjük boltozatát. A februári napok azonban nemcsak e jólét és gazdasági felemelkedés, hanem a nagyobb tudás és műveltség kapunyitói is. Fejlett szocialista társadalmunk hovatovább a kommunizmus anyagi-műszaki alapjait építi, s ez elképzelhetetlen a kommunista társadalmi viszonyok kialakulását segítő kulturális felemelkedés nélkül. Ennek hangsúlyozása annál is inkább indokolt, mivel — különösen a múltban — nem egyszer tanúi lehettünk annak, hogy a szocialista forradalomból eredő gazdasági és politikai célkitűzések mellett a kulturális forradalom igényes feladatait egyesek csak amolyan mellékes, sokadrangú kérdésként kezelték Márpedig a szo cialista forradalom célkitűzései szempontjából a legkevésbé sem mellőzhető a kulturális forradalom feladatainak maradéktalan megvalósítása. Kétségtelen, hogy a társadalmi élettel összhangban fejlődik az emberek gondolkodásmódja, tudattartalma; hovatovább jobban felismerik az objektív társadalmi követelményeket. Ez azonban csak a kulturális forradalom egyik része. Az érem másik oldala, hogy a társadalom tagjait — munkavégzésükben és politikai tevékenységükben egyaránt — felkészítsük azokra az igényes feladatokra, melyek a fejlett szocialista társadalom építése szempontjából nélkülözhetetlenek. A szakképzettség növelése mellett a dolgozók politikai öntudatának szilárdítása a legfontosabb feladat. A kulturális forradalom célkitűzéseit tehát — a szocialista forradalom egyes Időszakaiban — az objektív körülmények befolyásolják. 1948 FEBRUÁRJA után például a feladatok legfontosabbja a politikai nevelés kérdése volt. A társadalom legforradalmibb részének, a munkásosztálynak a politikai felvértezése, s a legszükségesebb szakmai ismeretek elsajátítása volt a fő cél. A szocialista társadalom első szakaszában — mely lényegében a szocialista alkotmány kihirdetéséig terjed — a termelőerők kisajátítása, a munkásosztály politikai hatalmának megszilárdítása és a társadalom antagonisztikus osztálytagozódásának megszüntetése volt a tét. A szocialista forradalom második szakaszában — a fejlett szocialista társadalom építése idején — éppen a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak építéséből fakad az.igény, hogy a legkorszerűbb technikát ismerő káderek tömeges képzését biztosítsuk — szoros kapcsolatot teremtve a tudományos kutatással —, s ezáltal mind a termelés, mind az irányítás folyamatát előnyösen befolyásoljuk. Tehát az elméleti felkészültség és a gyakorlati sokoldalúság'minőségi jellemzőinek növelésén van a hangsúly. A termelésben, a műszaki fejlődésben végbemenő nagyarányú változások ezt ma már követelményként állítják elénk. S ezt nemcsak a termelés növekedése, hanem a termelőerők gyors fejlesztése ls feltételezi. PÁRTUNK XII. KONGRESSZUSA a népművelő és kulturális munka fő feladataként hangsúlyozta ezt a követelményt. Bíztató eredményként könyvelhetjük el e téren, hogy évről évre gyarapszanak a népművelés formái, mélyül a rádió és televízió, valamint más intézmények ilyenfajta tevékenysége. Példaként említhetjük, hogy az 1961-es évben rendezett 574 779 népművelési akcióból 280 651 volt .az előadások, s 19 288 a különféle tanfolyamok száma. A rádió 37 405 óra közvetítési idejéből 10 ezer, a televízió, 6497 órájából kb. 1500 szolgálta az ismeretterjesztési és népművelést. A jövőt illetően kettős feladat áll előttünk: egyrészt a politikai képzettség és általános műveltség növelése, másrészt a szakképzettség elmélyítése. Ebből természetszerűleg következik az is, minél szélesebb és mélyebb alapokon nyugvó a dolgozók műveltsége, kulturális felkészültsége, annál könnyebb lesz számukra a különféle szakképesítések megszerzése. A több tudás, nagyobb műveltség mellett azonban nem szabad megfeledkezni az ideológiai nevelésről sem. Ennek szerepe, jelentősége a kommunista ember nevelésében felmérhetetlen. Az eszmei-politikai nevelés nemcsak a szocialista eszméktől idegen, s a kispolgári és vallásos csökevények ellen küzd, hanem a kulturáltság burzsoá értelmezése ellen is. Az ideológiai harc hatékonyságát a legmegbízhatóbban a társadalom javára végzett munka méri. Ez pedig harcot jelent a közömbösség, önzés és könnyelműség minden megnyilvánulásával szemben. # » » AZ ELMONDOTTAKBÓL is következik — a fejlett szocialista társadalom építése elképzelhetetlen a kulturális forradalom nélkül. Népünk előtt — a felszabadulással és 1948 februárjával — megnyíltak az új, meglepő s lelkesítő szépségek távlatai. Terveink és célkitűzéseink maradéktalan beváltása azonban az erő és é s z harmóniáján alapszik. F. Z. H

avas, ködös vasárnap reggel volt. A gyár nemzeti műszakra készül, mi pedig Emillel az .autóbuszra várunk, amely majd az üzemi bizottságok ülésére, Prágába visz minket. Az autóbusz körül bálból jövő részegek tántorognak. Az egyik részeg az órásbolt kirakatára vizelt és közben fenyegetőzve kiabálta: — Mi nem tűrjük a terrort! A prágai utcák még kongtak az ürességtől. Hogyisne, kacagott az egész autóbusz, az ilyen kora reggeli óra megártana a polgároknak. De a Kiállítási Csarnokban annál nagyobb volt a nyüzsgés. A vaskosarakban parázsló szén- egyszeriben katonai tábor légkörét teremtette az Iparpalotában. Emil szemében az öröm könnyei csillogtak. Restellkedett értük, s a füstre hivatkozott. Hétfőn mintha szünetelt volna a harc folytatása. A gyár körül megfeketedett a hó, s a munkatermekben egyre nett a türelmetlenség. A keddre virradó' éjjel a párttitkárságon teljesítettünk szolgálatot. Emil puskát vételezett, nekem pedig a tiltakozó sztrájkja felszólító beszédemet kellett elkészíteni. K

edd délre szinte fullasztóvá nőtt a feszültség. Akadnak-e majd sztrájktörők? Ugyan, ki merészkedne ilyesmire! _ — Már beszéltél ennyi ember előtt? — fűtötte lámpalázamát Emil. Előttem R. szakszervezeti tag beszélt, akit egyébként apostolnak hívtak, s most a szónoklat hevében harcunkat „a szociáldemokratikus köztársaságért" vívott harcnak nevezte. A pillanat komolyságát egyszerre ellepték a derű és kacagás hullámai, de közben mindenki jól tudta, hogy mit akart a szónok mondani. Végül kinevezték a gyár új igazgatóját, a teremben felcsattant a taps és az újjongás. Másnap a gyár körüli utcák a milicisták egyenruhájától kéklettek Már csak az új kormány kinevezésének megerősítésére vártunk. Mindenki hangszórókra tapadt füllel feszülten figyelt. Végre! Az emberek fellélegeztek s a gyár megindult, mint mikor a tehervonat túljut az emelkedőn s hirtelen a síkságra ér. Csak kevesen sejtették, hogy még csak most jön az igazán szédítő emelkedő, a tekergő kanyarokkal ijesztő kapaszkodó. Ellenkezőleg! Ügy látszott, hogy egyszeriben minden a kezünk ügyébe került, csak érte kell nyúlni. Nem sokkal később Emillel a közeli jövendő bőségéről és az emberi kapcsolatok megnemesedéséről beszélgettünk az iskolázáson. Csak füttyentesz egy aerotaxiért, s friss tulipánokért ruccanhatsz. Emillel ülök szemben a kopár szobában. Előttünk csíkos szőnyeg, villanykörte homályos fénye világít. Emil szeme alatt a túlfeszített munka árnyékai látszanak. Az a régi álma, melyet ott szőtt a tóparti meredélyen, ahová a koncentrációs tábor odaégett fejhúsának bűze párolgott, valósággá érett. Nem Lenin Egyetem, de vegyészmérnöki diploma lett belőle. Az üzem a februári események után tanulni küldte, s ő minden erejét megfeszítve helytállt a legnehezebb vizsgákon is. Anyja, aki annyira emlékeztetett Gorkij proletárregényének hősnőjére, örömtől repeső szívvel vett részt Emil ünnepélyes avatásán. Az« tán még az atomfizika titkainak ta<i nulmányozására is elküldték, de ő f) visszatért a gyárba a gépek, katlanok y és emberek közé. régi rendszer aliga biztosított votí.n ilyen lehetőséget Emilnek, aligha léphetett volna erre az útra. I Persze azért ez az út sem volt ró'> zsákkal kikövezve. Félreértések, tévedések, bizonytalanságok, megtántorodások tövisével volt kirakva. Nem csoda hát, ha az érzékeny lelke is hamar kiábrándult abból a téves elképzelésből, mely könnyen elérhető szocializmusról ábrándozott. Hogy ilyesmibe higgyen, ehhez ö túlságosan is becsületesen élt lent, a gondokkal és örömökkel küszködő emberek között. Talán egy kissé szkeptikusabb is lett. De humorát és fantáziáját nem vesztette el. A kommunistához nem illik a szkepszis? Nem, nem kiút nélküli szkepticizmusról van itt szó, de x termékeny kételkedésről, amelynek gyötrődő méhében nagy tettek születnek. Nem, Emilben a reménység tüzét semmiféle vihar nem tudja elfújni. Asztalán a Világirodalom című folyóirat ötödik száma fekszik. Látszik, hogy éppen most lapozott benne. Emil nem mond le a könyvekről. Tadeusz Konvicky „A szomorúság órái" című könyvé! olvassa Közben meg-megvillan a lámpafény. F

iatal tanítónő feleségével sokáig vártak arra, hogy saját lakásuk legyen. Borisz fiukat eddig a nagymama nevelte. És itt vannak még azok a fránya bútorok, amiket sehogy sem lehet megszerezni. Mi lett volna belőle Február nélkül? Mégiscsak új ember ő már. Február formálta ilyenné! Ford.: Monoszióy M. Dezső Ä Ü] SZÖ 6 * 1963- február 23.