Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-23 / 54. szám, szombat

/ g sm — . . JVA •«, :samit ilKRIi PÁRIZSI tudósításunk IRAKI RIPORT Ahol az emberi kultúra bölcsője ringott A ZIF AR-RABABA, a világ­talan koldus a Hoszrov Abu-Sirvan-palota romjainak kövein ült, arcát a nap felé fordítva szlvbemarkoló dalt énekelt régi birodalmakról és városokról, amelyeket bete­metett a sivatagi homok, és azokról az időkről, amikor virágoskert volt a sivatag helyén, folyók és patakok csobogtak és a pálmák dús lombjai árnyékot nyújtottak a tűző nap heve elől. A Hoszrov Abu-Sirvan-palo­ta nem ls olyan öreg: felhő­karcoló magas falai lehetnek vagy háromezer évesek. A régészek keze még nem boly­gatta meg a környező kopár dombok mélyének titkát. Gyakran jártak Itt hódítók, feldúlták a várost, elpusztí­tották a Hoszrov-palotát. A palotának hat emelete és 40 bejárata volt, mindegyik a folyóra nyílott, amely azóta tovább „költözött", oda, ahol a datolyapálmák teteje lát­szik. A város falain most is lát­szanak az ostromágyúk nyo mai. A hódítók mégsem tud ták elsöpörni a föld színéről az ősi építőművészei remek alkotásait, melyeket a láto­gatók mély megrendüléssel szemlélnek. Itt volt az em­beri kultúra bölcsője. Nem­hiába helyezték ide a bibliai legendák Éden paradicsom­kertjét. Itt láthatók — Bag­dadtól száz kilométerre — a híres bábeli torony romjai, az egykori babilóniai biroda­lom maradványai. VÁROS A TIGRIS PARTJÁN Különbözőképpen születtek a városok. Egyesek falvak­ból fejlődtek ki, mások ko­pár helyen létesültek. Tizen­két évszázaddal ezelőtt al­Manszur abbászida kalifa a Tigris Jobb partján, Mezopo­támiának azon a helyén, ahol a Tigris legközelebb van az Eufráteszhez, kisze­melt egy festői szépségű he­lyet és megparancsolta: „Itt álljon az én városom!" • A Tigris partján óriási kört rajzoltak. Százezer kőfaragó és Jipitő munkához látott. A kör közepén épült a kalifa Impozáns palotája Ennek, persze, már a maradványai sincsenek meg. 1258-ban a mongol Hulagu kán hordái feldúlták az országot: lángok martalékaivá lettek a kali­fák és emirek palotái, a fi­lozófusok és tudósok gazdag könyvtárai, a földkerekség első gyógyszertárai és kór­házai, a kereskedelnii irodák és a nyilvános fürdők... Bagdad szegényebb, mint Beirut, Damaszkusz és Kairó. Ez érthető is, mert a libano­niak, szíriaiak és az egyip­tomiak sokkal előbb vívták ki szabadságukat. A Rasid ut­cának, Bagdad legforgalma­sabb üzletnegyedének még rendes járdája sincs, nem is szólván a házakról. A leg­IGY FEST A BAGDADI HADÜGYMINISZTÉRIUM A KOR­MÁNYFORDULATOT ELŐKÉSZÍTŐ BOMBÁZÁS UTÁN nyomasztóbban a szarifák, az agyagkunyhók hatnak, ame­lyekben a nincstelenek és a munkanélküliek élnek. Az ember szíve elszorul, ha rá­gondol, hogy Babilon ősi földjén, az emberi kultúra bölcsőjénél áll, hogy itt állt valaha Szemirámisz függő­kertje, amott volt Istar isten­nő templomának bejárata. / LÁNGOK A SIVATAGBAN Irak a kőolaj országa. Er­ről lépten-nyomon meggyő­ződhet az ember. Az Eufrá­tesz partján a sivatagban út­jelző táblákat láttam: Párizs — 3760 mérföld, Tripoli — 362 mérföld,. London — 3990 mérföld, Bagdad — 153 mér­föld, Kirkuk — 150 mérföld. Vasbetonba ágyazott fém­táblák. Mi célt szolgálnak itt a sivatag szélén? A választ e kérdésre gyorsan megleltem. Egy.két kilométer járásra feltűntek a Kirkuk—Földkö­zi-tenger kőolajvezeték szi­vattyútelepének hatalmas tá­rolói. A kirkuki kőolaj a li­banoni tripoli kikötőbe fo­lyik. Ott tartályhajókra rak­ják és Európába szállítják. A feketés folyadék 1 aranyesővé válik, melyet londoni, párizsi és New York-i bankok fog­nak fel. Többször megfordultam Kirkukban, a Baba-Gurgur olajmezőkön, melyek ura az Iraq Petroleum Company. Már messziről látszanak a vöröses dombok nyúlványain égő gázfáklyák. Néhol a ho­mok alól tör ki a láng. Más­hol csöveken vezetik el. Meg­mutatták azokat a fáklyákat, ••melyek közül az egyiket — a hagyomány szerint — a bizánci Konstantin császár gyújtotta meg, a másikat pe­dig még előtte macedóniai Sándor. Éjjel különösen szé­pek a lángnyelvek Az ira­kiaknak azonban ez nem lát­ványosság, mert pénz, mű­trágya, fűtőanyag, vegyipari nyersanyag ég el fölöslege­sen. A társaságot ez nem iz­gatja, őt csak a kőolaj ér­dekli. Irakban három társaság — az Iraq Petroleum Com­pany és fiókja, a Basra Pet­roleum, tábbá, a Mosul Pet­roleum — kezében van a kő­olajfejtés. A látszólag iraki elnevezésű társaságokban így oszlik meg a tőkebefektetés: 47 és fél százaléka angol, 23,75 százaléka amerikai és francia, 5 százaléka pedig a nemrégen elhunyt Gulbenk­jan öfmény milliomos csa­ládjáé. Irakban évente 46—48 millió tonna kőolajat fejte­nek, ennek csak tíz százalé­kát dolgozzák fel otthon, a többit külföldre szállítják. Milyen fontos a kőolaj Irak életében, abból is kitűnik, hogy a legutóbbi években az ország nemzeti jövedel­mének 40—45 százalŕka a kőolajból származott. FÖLDET! A monarchia idején ször­nyű helyzetben volt az iraki falu. A parasztcsaládok 90 százalékának nem volt saját földje, a hűbérurak birto­kain robotoltak. Évente mint­egy 50 ezer fellah menekült a városba a feudálisok ön­kénye elől. Érthető, hogy a monarchiát megdöntő forra­dalmi kormány egyik első intézkedése a földreform volt. Tavaly, a júliusi forra­dalom 4. évfordulójának ün­nepségei alkalmával közölték, hogy 450 ezer hektár földet osztottak több mint 30 ezer családnak, ezenkívül az ál­lam több ezer hektárt ked­vező feltételek mellett bérbe ad a parasztoknak. A földreform végrehajtása kezdetben gyorsan előreha­ladt, később azonban össze­fogtak a reakciós erők, a kő­olajtársaságok ügynökei, , hogy fékezzék a földrefor­mot és letörjék a parasztok érdekvédelmi szövetségeit és a demokratikus szervezete­ket. Ök szították fel a nem­zeti viszálykodást is, például a törzsi életet élő hegylakó kurdok ellenállási harcát. Csillapíthatatlan az iraki paraszt földszomja. A követ­kezetes földreform az, amit a fellahok epedve várnak, önmagában ez is kevés. A parasztok ugyanúgy művelik a földet, mint Babilóiiia ko­rában. Az iraki parasztok vágyálma egy tökéletes ön­tözőrendszer, mely lehetővé tenné, hogy a föld évente többször teremjen. ARKAGYIJ PERVENCEV, PAVEL GYEMCSENKO ÉS V. SZILANTYEV NYOMÁN Nukleáris Ariilel A francia kormány ebben az évben 18 milliárd 426 000 millió új frankot, va­gyis az állami kiadások 30 százalékát fordítja katonai célokra. Az ország több mint hús:, év óta most éli első békés esztendejét. A francia nép nagy megkönnyebbülésére végre befejeződött az algé­riai háború. A józan ész ezek után a katonai költsé­gek csökkentését diktálta volna. Ehelyett azonban az idei katonai költségvetés még 7,2 százalékkal túlszárnyalja a tavalyit. Ez az ellentmon­dás csakis a kormány eszte­len politikájával magyaráz­ható. • Esztelen tékozlás De Gaullenak „ütőér ő" kell. Így nevezik Franciaor­szágban az atombombát. A kifejezés harcos, de némi sportos mellékíze ' ls van. Igy nem rémíti meg annyira a közvéleményt, mint az „atombomba" szó. Hiába öl­töztetik más köntösbe, a té­nyek mégis nyugtalanítók. A kormány elképesztő kiadáso­kat vállalt, hogy lehetővé tegye az atombombák és az atomfegyvereket hordozó re­pülőgépek gyártását. Eszte­lenség ez, mert háborúhoz vezet, esztelenek a kiadá­sok, mert hiábavalók, még akkor is, ha' valóban sor ke­rülne e szörnyű fegyverek bevetésére. Franciaország ugyanis nem érheti utói az atomnagyhatalmakat, hiszen nekik 15 év előnyük van: kicsit úgy fest a dolog, mint­ha valaki akkor kezdene kar­dot gyártani, amikor ellen­felei már gépfegyverekkel rendelkeznek. A francia mun­kás szempontjából pedig az­ért őrültség az egész, mert a kormány mindezzel azt a célt követi [s ezt nem is titkolja), hogy Franciaország atom­fegyverekkel harcolhasson a Szovjetunió és a szocialista tábor ellen. Senkinek sincs fogalma ar­ról, hogy ez az „ütőerő" mennyibe fog kerülni az országnak. Már most ötször annyit emészt fel, mint ere­detileg tervezték. A pierre­lattei atomtelep például más­fél milliárd helyett eddig már 4,5 milliárd frankot nyelt el, pedig még most sem kész. Az atombombákat hordozó repülőgép, a Mirage IV. Das­sault gyártmánya (gaulleista képviselő — micsoda vélet­len!). E repülőgépekre fordí­tott költségeknek nem sza­badna meghaladniok a két­milliárd frankot. — De a cég­nél már eddig megrendelt első repülőgépek ára 150— 400 millió között mozog. • 13 frank az öregeknek Franciaország anyagilag teljesen kimerül, már a meg­teremtésekor elmaradt „ütő­erő" létrehozásában. De ha már tékozló kedvében van a kormány, miért nem fordít­ja a pénzt hasznosabb dol­gokra? Az állami jövedelem 30 százalékát háborús célok­ra fecsérli el, s ugyanekkor csak 3 százalékot juttat a közoktatásnak. Minden 300 frank katonai kiadás mellett csupán 21 frank jut lakások építésére (pedig ezekre ége­tő szükség van), 21 frank kórházak, bölcsődék stb. lé­tesítésére és 13 frank az öre­geknek. Az adók súlyosak és 85 százalékukat a munkásság fizeti. És ez a gyűlöletes rendszer ravaszul eltitkolja, hogy éppen a munkások fi­zetik be a legtöbbet az álla­mi kincstárba. Az állami be­vételek 70 százaléka ugyan­is a közvetlen adókból ered. A fogyasztó adót fizet min­den vásárolt cikk után: ez 4 centimot teszi ki, egy to­jásnál, 14 centimot egy da­rab szappannál, 22 centimot egy negyed vajnál, 1 frank 16 centimot 1 kg marhahús­nál, 6 frank 26 centimot egy munkászubbonynál, 14 fran­kot egy pár cipőnél és Így tovább. • Kibontakozik az egyszerű franciák harca Igaz, hogy a De Gaulle — mítosztól elvakított franciák zöme még nem eszmélt rá ez esztelen tékozlásra. Meg­indult azonban már egy elég jelentős mozgalom, hogy „megálljt" parancsoljon en­nek az őrületnek. A Francia Nők Szövetsége nemrég kampányt indított az élelmiszerekre kivetett adóknak 30 százalékos csök­kentéséért. A békemozgalom május 19-re nagygyűléseket hívott össze a leszerelés ér­dekében. Végül, de nem utolsósor­ban a Francia Kommunista Párt lankadaltanul harcol, hogy megértesse mindenki­vel: az emberiség Jobb jövő­jét csak a béke és a lesze­relés biztosíthatja, nem pe­dig az atombomba és a há­ború. örvendetes, hogy a mindennapos antikommunis­ta uszítás ellenére is teret hódítanak ezek az eszmék. AZ OJ SZÖ SZÁMÁRA IRTA: PIERRE CAMES ANGOLAI RIPORT A könnyek és a harag országa A ngola határain mene­kültekkel találkoztunk. A nép tömegesen menekül szülőföldjéről. Éjjel-nappal özönlenek a menekülő cso portok Kongó belsejébe. An-' golában csak éjjel menetel­tek, az erdőkben és hegyek­ben rejtőztek, mint az űzött vad a kutyafalka elől. Még Kongóban is résen vannak: autóbúgásra a magas tűbe rejtőznek. Az asszonyok fe jükön cipelik a terhet, mely a legtöbb esetben a család egész megmaradt vagyonát jelenti, hátukon gyermekei-, ket hordozzák. Fiatal férfiak nincsenek köztük: vagy meg­ölték őket vagy a felkelők­höz szöktek. Kimpangunál értük el a kongói határt. A falu tele volt menekültekkel. A halot­takat lepedőbe burkolták és kivitték a földekre. A határ­sáv mentén temetőt Jelöltek kl a menekülteknek. A ke resztek erdejéről könnyen felismerhető, merre vonul a határ. Két borzalmas szó Híre Jár, hogy a portugá lok erősítést kaptak. Mene kültek mesélték, hogy a por tugál helyőrség egészen a kongói határig üldözte őket. „Lufuma" ... gyakran hal­lom ezt a szót. Kzikongo nyelven, melyet Észak-Ango­lában eš" Kongo szomszédos részében ' beszélnek, erősza­kos halált jelent. Van egy másik szavuk, mely ponto­sabbá teszi a fogalom értel­mét: „zenga". Ariteine Tunga tanító har­minc éves. Igen becsült sze­mélyiség a menekültek kö­zött. írni és olvasni tanítja őket. Tunga Idejében meg­szökött, mert a büntető kü­lönítmények minden írni és olvasni tudó angolait legyil­koltak, mert a felkelés veze­tőit gyanították bennük. Így mesél élményeiről: — A katonák összeterelték a falu fiatal férfiait. Hátra kötötték kezüket, összekötöz ték lábukat, s mint a csirké ket teherautókra rakták őket. Azzal próbálták megnyugtat­ni a lakosságot, hogy mun­kára viszik a fiatalokat. A kedélyek lecsillapodtak Este üresen tért vissza a te­herautó. — Mi történt? — Zenga — mondja, és ke zével a nyakára mutat. — Levágták a fejüket. — Igy volt ez San Anto nióban, a tengerparton ls A meggyilkoltakat zsákba kö tötték és bedobták a tenger­be. Ugyanez történt Kimpen­bában, Kibokolóban és Dam­bában. Itt a hullákat tűzbe vetették. Modern rabszolgaság A felkelés nem csupán pil­lanatnyi robbanás volt. To­vább folytatódik a partizán­háború keretei között. Ezért nehéz megoldani Portugá­liának katonai eszközökkel az angolai kérdést. A kávét, a sziszalt és a gyémántot katonai felügyelettel szállít­ják ki a gyarmatról, de ez nem tarthat így örökké. Va­lamilyen politikai megoldást kell találniuk. Luandában talán érvényes a törvény, de Észak-Angolá ban, ahonnan a menekültek jöttek, ismeretlen fogalom. Pedig itt is van képviselője és végrehajtója. Ügy hívják: sefe do posto. A portugál közigazgatási hierarchia legalsóbb fokon áll, mind össze néhány falu tartozik fennhatósága alá. Akarata törvény. A szabadság, a föld a munka — mind tőle függ Néhol megengedik az ango laiaknak a föld megművelő sét, mely csak ritka esetben az övék. Ha a „társadalmi érdekek úgy kívánják", a földet is akármikor elvehetik a bennszülöttektől. A kény­szermunka viszont minden­napos jelenség. Ezzel lehet letörleszteni az adót is, me­lyet minden 16 és 60 év közötti férfinak szigorúan meg kell fizetnie. Szökésre nem is gondolhat, mert iga­zolvány nélkül még a szom­széd faluba seín távozhat. Akit tetten érnek, táborba kerül, az pedig egyenlő a rabszolgasorssal. Assimilado Salazar szerint a négy és fél millió angolai csak több száz év múlva érdemelheti kl azt, hogy honpolgárnak nevezhesse magát. Addig a sefe do posto-nak lesznek alárendelve, akinek hatal­mi jelvénye a palmatoria, jókora bunkósbot, mellyel a kihágókat bünteti. Egy mód mégis van rá, hogy egy bennszülött civilizált polgár­rá váljék. Ha bebizonyítja, hogy elsajátította a portu­gál kultúrát, (sok okmány és vizsga kell ehhez), akkor assimilado-nak nyilvánítják. Hivatalosan beismerték, hogy Portugália nem szívesen lát­ja az asszimilálódási folya A PORTUGÁLOK TERRORJA ELÖL KONGÖBA MENEKÜLT ANGOLAIAK EGY CSOPORTJA matot. Ezt bizonyítják a népszámlálási adatok. 1960­ban Angolában 70 ezer assi­miladó-t tartottak nyilván, csak 14 ezerrel többet, mint 1950-ben. Ugyanakkor a fe­hér lakosság 140 ezerrel sza­porodott, tehát minden as­similadó-ra tlz új európai tele­pes jutott. Nem csoda, hogy a politikai, gazdasági és tár sadalmi életben kiszorítják az assimiladó-kat. Mik a követelmények, hogy vala­kit assimiladó-nak nyilvánít­sanak? Tizenyolcadik évének betöltése, a portugál nyelv tudása, állandó foglalkozás, családjának rendes eltartá­sa, kifogástalan magaviselet és megfelelő műveltség. A felkelők Milyenek a felkelők, ho­gyan cselekszenek? Erről is a menekültektől hallottunk. A felkelők hirtelen rontanak ki az őserdőből. Viseltes ing, zsákmányolt katonai felsze­relés a ruházatuk, kés, por­tugál puska, gépfegyver a fegyverzetük. Mindenütt Je­len vannak, ők Angola igazi urai. 1961 óta a felkelés po­litikai vezetői is hazatértek külföldről. A harc tovább fo­lyik, a szabadság a küszö­bön áll. ANDERS ENMARK \ és PER VESTERBERG Ül SZÖ 4 * 1963. februiE 33,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom