Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-21 / 52. szám, csütörtök

Tegyük egyenletesebbé az állati termékek felvásárlását Elkerülhető a téli visszaesés • A takarmányról az év folyamán keli gondoskodni • A . jó szervező munkán sok múlik * Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOHMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1963. február 21. csütörtök * 30 fillér * XVI. évfolyam, 52. szám Tavasz várás idején (Tudósítónk jelenti). — Közismert, hogy az állati termékek termelése télen megcsappan. Hogy mi ennek az oka? — jól tudja minden föld­műves. Azonban ez nem valamiféle megoldatlan rejtély, amit sok me­zőgazdasági üzem példája is bizonyít a trebišovi járásban. A téli visz­szaesést el lehet, sőt el kell kerülni, mivel a fogyasztás télen vagy nyáron egyforma, vagy talán télen még magasabb. Aztán az évi felada­tok hiánytalan teljesítése is megköveteli az időterv betartását, mert az év végi hajrá nem vezet jóra, néha meg nem is sikerül. Végre megemberelte magát az idő. Olvad a hó, efiyhébbek a nap­palok, az éjszaki fagyok is csök­kennek. Eljött hát a földműves számára a tavaszvárás ideje. Az az időszak, amikor már nyugtala­nul várja mindenki, mikor indul­hatnak a gépek a határba. Termé­szetesen ez a várakozási időszak sem telik tétlenül. Akad most is munka garmadával. Sőt, most van az ellenőrzések ideje. Még egy­szer átnézik a gépeket, kifogás­talanul megjavították-e azokat s hozzálátnak a tavaszi munka­terv elkészítéséhez. Ott, ahol még nem zajlott le a zárszámadási közgyűlés, az előkészület egy-egy részletkérdését a vitában is meg­tárgyalják. Mert hát régi igazság: Több szem többet lát. A felkészüléssel általában [fő­képpen addig, amíg meg nem kez­dődik a muhka) minden eszten­dőben jól állunk. Legalább is ezt tanúsítják a jelentések. Persze akadnak szövetkezetek, melyek­ben még a gépek javarészét nem javították ki. Fontos, hogy a szó­ban levő közösségekben is minél előbb teljes felkészültségben le­gyenek, mert hamarosan bekö­szönthet a tavasz, felmelegszik a talaj, s kezdődhet a vetés. Addig is, amíg ez bekövetkezik nem árt, ha mindenütt meggyőződnek róla készenlétben van-e a nagy termés megteremtője, az ember. Nem volna helyes, ha — úgy mint ez tavaly is történt — köny­nyelműsködnénk, mondván rend­ben van minden, gép is van elég, s ha megkezdhetjük a munkát egy-két nap alatt végzünk a kora tavasziak vetésével. Tavaly is így vélekedtek sok helyütt. S mi történt? Sok gép esett ki már az első napokban a munkából amiatt, hogy rosszul ja­vították ki őket. Pedig, ha valaha is hosszú volt a tél, a tavalyi az volt, jutott volna mindenütt elég idő az alaposabb felkészülésre. Ám szépszerével akadtak olyan szövetkezetek is, melyekben ép­pen azért csak kisebb termést ta­karíthattak be, mert az amúgyis megkésett tavasz kellemes napja­it nem tudták teljesen kihasznál­ni. Most már tudjuk (sok szövet­kezet saját bőrén tapasztalta, a zárszámadás sem lett oly gaz­dag), hogy emiatt kára lett a szövetkezetnek, az ország is ke­vesebb gabonát kapott, hiszen ahol megkéstek a vetéssel, csu­pán húsz mázsa árpát arattak le hektáronként. Ám, ahol igyekez­tek, s jó gazdfl módján cseleked­tek, 30—35 mázsát termett a föld hektárja. A viskiek átlagtermése gabonából elérte a 31 mázsát, sőt egyes dűlőkön 36, sőt 41 mázsát fizetett a jól művelt föld hektár­ja. A jó gazda tudja mi vár ilyen­kor a föld művelőjére. Ennek tudatában fel is készül a munká­ra. De hát ki is tudhatná a leg­jobban, mikor melegedett át any nyira a talaj, hogy meg lehet kezdeni a vetést? A szövetkezeti agronómus, a szövetkezet tagjai. Ezek után azt mondhatná valaki, miért beszélünk mostanában any nyit a felkészülésről. Megmond juk kereken miért. Azért, mer! a mezőgazdasági termelés fellen dítése nemcsak a falvak népének hanem az egész ország dolgozói nak ügye. Megerősítette ezt a párt XII. kongresszusa is azzal, amikor kidomborította, hogy a helyi nemzeti bizottságoknak és a falusi kommunistáknak az eddi­ginél nagyobb gondot kell fordí­taniuk a szövetkezetekre. Nem le het közömbös senki számára sem (a városi dolgozóknak is tudniok kell), mi történik most a falva­kon, mi lesz az idei terméssel. Sokat írtunk, kipellengéreztük azt is, miért hagyják a szövetke­zeti udvarokban tető nélkül a jobbnál-jobb mezőgazdasági gépe­ket. Az idén is (bár egyes helye­ken gondosan elraktározzák a gé­peket) jó néhányszor szóvá tet­tük, miért telel a szabad ég alatt a traktor, miért rozsdásodik az eke, a vetőgép? Lett volna rá mód, hogy elhelyezzék őket. Ha egy kicsit szétnéznénk, minden egyes szövetkezetben találnánk helyet minden traktornak. Meny­nyi üres csűr, pajta, fészer van a paraszti portákon. Nem lehetett volna azokat felhasználni erre a célra? Ügy véljük ennek semmi akadálya sem lett volna. A sült galamb-várás helyett — meg, hogy majd az állam segít egy nagy gépszín építésében — több kezdeményezést várunk a szövet­kezeti vezetőktől. Hiszen a szó szoros értelemben véve nem az állam, hanem a szövetkezet káro­sodik elsősorban, ha az idő, a rozsda marja a mezőgazdasági gépeket. Most ugyan már közeleg a ta­vasz, más gondja van a szövet­kezetnek (mondják az okosko­dók). Mi azonban azért szóltunk erről, hogy figyelmeztessünk a jö­vőre. Ezzel egyidőben persze a legfontosabb figyelmeztetés a ta­vaszvárás munkáinak szól. Most van az ideje az ősziek ápolásá­nak, a tél megviselte búzák rend­behozásának is. El kell végezni a fejtrágyázást, a nitrifikációt. Fontos agrotechnikai követelmény ez, mindenütt, ahol szükséges, el kellene végezni, különösen azért, mert tavaly már bebizonyosodott: a nitrogén-műtrágyázás aranyat ér, hektáronként 8—10 mázsával is többet terem a föld a megosz­tatt műtrágyázással. Végezetül a nagy termés eléré­sének a legfőbb biztosítékáról, a jó vetőmagról sem szabad meg­feledkeznünk. Nem mindegy az sem, milyen magot vetünk a föld­be. A rossz, a kevésbé csíraképes, gyommagvas vetőmagból még a jól előkészített talajban is satnya, gyenge növény fejlődik. A tvrdo­šovceiek szem előtt tartva ezt már e hó eleje táján elkészítet­ték, kitisztították az árpa vetőma­got, majd mintát küldtek belőle a traktorállomás laboratóriumába a csíraképesség megállapítása céljából. Kövessék a jó példát mindenütt, mert nagy igazságon alapul a közmondás: Aki szeme­tet vet, ocsút arat. Télen is túlszárnyalható a terv — Az új évbe való lépéskor elha­tároztuk, hogy az idei felvásárlási feladatokat idő előtt teljesítjük — mondja Mindžak Michal, a trebišovi szövetkezet elnöke. Hogy ez nem csu­pán üres szócséplés, bizonyítják az eddig elért eredmények. Mindjárt az év első hónapjában valamennyi ter­mékből túlteljesítették a tervet. Ser­téshúsból a tervezett mennyiségnek a kétszeresét adták, tejből 10 000 li­terrel, tojásból 4000 darabbal szár­nyalták túl a tervet. S az egész nem ördögi mesterség, hanem a pontosan kidolgozott eteté­si módszeren múlik — mondják a szövetkezetesek. Persze, — erről nem szólnak — egy kis szorgalom is kell hozzá. Tessék utánunk csinálni! A Kráľovský Chlmec-i Állami Gaz­daság, amely tavaly is magasan túl­szárnyalta eladási tervét, az idén nem akarja, hogy jő hírnevén csorba essék. Eddig 1100 mázsa disznóhúst és mintegy 4 vagon marhahúst adott el közellátásra, ami az időtervnek négyszerese. A Trebišovi Élelmiszeripari Vállalat gazdaságában egy tehéntől naponta 8,22 liter tejet adnak, s az év ele­jétől mintegy 20 000 litert adtak terven felül. Hasonló jó eredményeket ér­nek el Brehovon, Slanská Hután, Vo­janyban, Milhostovon, Botanyban, Borban stb. Ha az előbb a siker zálogaként a helyes etetési módszert és szor­galmat említettük, idesorolhatunk még egy, az előbbieknél is fontosabb tényezőt, a sok takarmányt, s ez lényegében szintén a szorgalom eredménye. A Kráľovský Chlmec-i körzetben bezzeg nincs baj a takarmányalap­pal, mert — ahogy tréfásan mondo­gatják — még a kerítéskarót is be­silózták. Más a helyzet a Trebisov környéki szövetkezetekben. Velký anyaggal. A hatékonyság növelé­sének azonban jelentős eszköze lehet a dolgozók kezdeményezése, az újító-, feltaláló- és ésszerűsí­tő mozgalom, a szocialista mun­kaverseny és a ínég parlagon he­verő tartalékok feltárása. Hogy ez csakugyan így van, erre jó példával szolgálnak a gottwaldo­vi cipőgyár dolgozói. A JÖVÖ — A POLIAMIDÉ A cipőgyár 4524-es részlegének dolgozói — akiket egyébként az üzemben fásoknak hívnek — a CSKP XII. kongresszusának műhelye cím Ruskovon mindmáig 100 hektár ku­koricakóró áll a határban. Višňovon 20, Sečovcén 20, Novosadon 20, Ku­rincén 25, Velatynban 50, Nižný Ži­povon 25 hektár. Ez a hanyagság leg­kézzelfoghatóbb bizonyítéka. Munkaerkölcs, munkafelfogás A munkaerkölcs nagymértékben be­folyásolja az eredményeket. Rossz a munkaerkölcse a V. Trňa-i és a M. Trüa-i tagságnak, amely fő megélhe­tőségi lehetőségét még mindig a háztáji szőlőben látja. Elhanyagolja a közösben végzett munkát. Ezt elő­segíti az is, hogy az állatgondozókat nem a hozam szerint jutalmazzák, hanem állandó fizetést állapítottak meg számukra. Továbbá egyes kom­munisták közömbös magatartása is károsan befolyásolja a közös gazdál­kodást, akik a „ne szólj szám, nem fáj fejem" elv alapján szemet húny­nak a rendellenességek felett. A párt évzáró gyűlésén bírálták őket és várható, hogy a jövőben változtatnak magatartásukon. A kurmicei szövetkezet kommunis­táinak évzáró gyűlésén szintén el­itélték az ilyen tagokat, akiknek a viselkedése összeegyeztethetetlen a párttagság elveivel. Mire jó az évzáró? Az ember el sem hihetné, hogy mi mindenre jó egy évvégi zárszám­adás. Azt gondolná, hogy csak szá­mot vetni, vezetőséget választani, el­vitázni, no meg egy kicsit, kiforgat­ni a szövetkezetes asszonyok dere­kát. Brehovon és Ižkovcén azonban még hasznosabb ötletekkel álltak elő a nagy ünnepen. Brehovon a gazdag részesedés a tagságot újabb értékes vállalásokra ösztönözte, amelyek sze­rint az idén 20 000 tojást, több ezer liter tejet és sok mázsa húst adnak terven felül. Ižkovcén 20 000 tojásra és 20 mázsa húsra tettek vállalást. A háztájiak kötelezték magukat, hogy 2275 tojással és 620 liter tejjel segí­birtokosai. Nem vitás, hogy e kitün­tetést helytállásért, jó munkáért kap­ták. Lássuk csak, milyen munkáért? Öt-hat évvel ezelőtt komoly prob­léma merült fel a cipőgyár techni­kusai előtt: — Nem elég tartósak a női cipősarkak — reklamálták innét is, onnét ls a vásárlók. — Ez nem jő, ennek ne.m szabadna lennie, de hát — kérdezték önmaguktól a tech­nikusok —, hogyan vessünk véget a panaszoknak? Vasból készítsük a ci­pősarkakat!? Badarság, nevetne raj­tunk a .világ! Hát akkor műanyag­ból...!? Igen, ez jó volna! A mecha­nikai-fizikai hatásoknak nagyszerűen ellenálló poliamid talán helyettesí­teni is tudná a fasarkakat. Csakhogy a feldolgozása... a technológiai el­járás ... Ki vállalja a kockázatot, az úttörést, a gép vagy berendezés meg­szerkesztését? Ez a bátor férfi Vyletel technikus, a részleg vezetője lett, aki nem mor­fondírozott sokat, hanem kollégájá­val, Charamza vegyésszel hozzáfogott a poliamid sarokgyártás technológiá­jának kidolgozásához. A vállalkozás, a fáradozás sikerült. 1959-ben már több mint egymillió cipősarkat gyártott műanyagból Sta­nislav Neradil mester „fásainak" egyik csoportja, azokon a csigás­csőpréses sarokformáző gépeken, melyeket a rakovníki TOS-üzem dol­gozói fejlesztettek ki Vyletél és Cha­ramza elvtársak együttműködésével. — Már műanyagosoknak titulálnak bennünket — mondta Neradil mes­ter. — E jelző jogos, mert 1959-hez viszonyítva mér tavaly néhányszoro­sára növeltük a poliamid cipősarkak gyártását, s emellett polietilénből is több millió sarokvédőburkot gyártot­tunk. A gyártmányok minősége ki­váló. Eddig még egy reklamációt se kaptunk. Merem állítani, hogy egy­tik a községet tervezett feladatai tel­jesítésében. Hol vannak tartalékok Míg az állami gazdaságok járási méretben átlag 4,55 liter tejet adnak naponta és tehenenként a közellátás­nak, addig a háztáji gazdaságok nem egészen 2 decit. Nem mintha a ház­táji tehenek rosszul tejelnének. Leg­többször éppen fordítva áll a dolog. A Malý Horeš-i háztáji gazdálko­dók például naponta 100 liter tejet adnak közfogyasztásra és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy községük 234 százalékra teljesíti a tejeladás tervét. Sok helyen csupán az elégtelen szervező munka okozza az áldatlan helyzetet. A kaišai nőbizottságnak például csupán egyetlen meggyőző akciónapja 18 670 tojást, 3658 liter tejet, 7732 kg marhahúst és 117 kg sertéshúst eredményezett. Ezzel szemben Veľatýnen, Slivní­ken, Matovcén, Oborínban az év ele­jétől még egy cseppnyi tejet sem biz­tosítottak a háztáji gazdaságokból. (pl-) ff 4 m 'mm^te a illllMlS i-t ľ i 'Ám ti I T A prešovi Geodéziai és Kartográfiai Intézetben a térképek kidolgozásához légi felvételeket és úgynevezett foto- grametriu t is alkalmaznak. Képünkön: Mária Polláková az egyik légi felvé­telt vizsgálja, mielőtt belehelyezné az NDK-ban készült korszerű sztereo­metrográfba. (G. Bodnár — ČTK felvétele) két éven belül teljesen kiszorul rész­legünkről a fa. A jövő a poliamidé, a polietiléné és más poliméreké. A „műanyagosoknak" azonban más érdemeik is vannak. Néhány szóban ezeknek is figyelmet kell szentelni, mert kiegészítői az újért, a többért, a jobbért folytatott harcuknak. Az érdem pedig az, hogy rendszeresen teljesítik tervüket, szocialista gondo­zásba vették gépeiket s ezeket mun­kamenetben adják át egymásnak; súlyt helyeznek az újítómozgalomra és a műszaki fejlesztésre. S ami pe­dig a legfőbb, arra törekednek, hogy a kaptafákat is műanyagból gyárt­hassák. Ha sikerül ezt megvalósíta­niuk, úgy sok ezer hektár erdőt ment­hetnek meg a kivágástól, de jelen­tősen csökkenthetik keményfa-beho­zatalunkat is. Nos, nagyjából ezek azok az eredmények és érdemek, amiért az említett címmel kitüntet­ték őket. Oj GÉPET SZERKESZTETTEK Egy másik műhelynek, a gépfej­lesztőrészlegnek technikusai Eduard Kyselák vezetésével már évek óta a példás takarékoskodók közé tartoz­nak. Tizenöten vannak. Feladatuk főként abból áll, hogy tökéletesítsék a már kifejlesztett és termelésben levő cipőkészítő gépeket. Az elmúlt években azonban a termelésből ki­vont cipőkészítő gépek korszerűsíté­sére is kiterjedt figyelmük. Erről ta­núskodik egy régi típusú orrborfe­szítő és szögező gép átalakítása is, mely a kaptafára helyezett bőrt szö­gelés helyett ragasztással erősíti a talpbéléshez. — Miért vált szükségessé a ragasz­tás? — A talpbéléshez szögekkel erősí­tett orrbőr válaszolta Kyselák elv­(Folytatás a 2. oldatott) A Bratislavai Vasútigazgatóság hat szakmai tanulóhelye közül — ahol a iövo közlekedési szakembereket képezik ki — a (úr pri Bratislave-i vasúti szakmai tanulóhelyen 149 leány tanul. Képünkön az egyik szakkör — a fényképészkör — tagjai láthatók. (Andrejčák — ČTK felv.J Ésszerűsítsünk—takarékoskodjunk Népgazdaságunk további fejifi- A hulladékba csak hulladékot • Utat az újnak, a haladónak • dése nem kis mértékben függ at- p Q h e| yett: p o|j a mjd és polietilén • Ésszerű megoldással az öreg tol, mikeppen fogunk gazdalkodni ' r r . . .. , , . a rendelkezésünkre álló nyers- 9 eP 15 UJ ,ene l

Next

/
Oldalképek
Tartalom