Új Szó, 1963. február (16. évfolyam, 32-59.szám)

1963-02-19 / 50. szám, kedd

PRAVDA A tél birodalmában Nyáron át ugyan jóval erosebb a visszhang a hegyekben mint télen, ám a Tátra behavazott lejtőin nem is kell kiáltani, anélkül is ezer torokból hangzik a hegyeink szépségét dicsérő ének. A Magas-Tátra ormait, völgyeit hótakaró borítja. A sízők és a turisták nem bírnak belelni e téli varázzsal. A turista-egyezmény keretében csoportosan érkeznek a lengyel turisták. A magyarországi és németországi vendégeknél állandóan készenlétben a fényképezőgép, hogy filmen örökítsék meg ezt a sok szépséget. Míg az igényesebb sportolók a nehezebb síterepeket keresik fel, addig a kezdők a Hrebienok-i FSZM üdülő melletti lankás területeken próbálják ki sítudományukat. Olyanok is vannak, akik a nagy hóban felkapaszkodnak egészen a kétezer méter magasban levő Téry turistaházhoz. A turistaházakban az érkezőket megrendelés nélkül is forró teával kínálják. A tea nemcsak a szomjat oltja, hanem melegít is. Olyan szép itt, mintha meseországban járnánk... Nagy kár, hogy már búcsúzni kell — mondja sajnálkozva minden üdülő, aki e festői környezetben töltött hét, vagy tíz nap után hazafelé indul. tíks fudu Küszöbön a könyvhónap Az 1963-as kulturális naptárban jelentős helyet joglal el március, a már hagyományos könyvhónap. Erre az eseményre a kerület minden kul turális-népnevelő dolgozója alaposan jelkészült. Természetes, hogy legnagyobb a készülődés a népkönyvtárak táján, a könyvüzletek és a kiadóvállalatok dolgozói körében. A nyugat-szlovákiai kerületben a könyvhónapot rendezendő kerületi bizottság már kidolgozta az akció konkrét tervét. E terveket rövidesen megkapják a könyvhónap előkészítésén dolgozó járási bizottságok és a járási népkönyvtárak. Most az a jeladat, hogy a járási rendező bizottságok mielőbb jelbontsák a terveket a helyi jeltételek szerint és bekapcsolják ebbe a politikai akcióba az összes társadalmi szervezetet, főleg az EFSZ és a CSISZ szervezeteket. Az idei könyvhónapot fel lehetne arra is használni, hogy az ifjúság körében megjavítsuk a könyvek nép szerüsítését. Éppen ezen a szakaszon nyílik bő lehetőség az ifjúsági szer vezetek és a népkönyvtárak szoros együttműködésére. IhjdMtifiweuéfo tUhtuty Az építkezési hibák piramisa 1960 őszén kezdték építeni Kogioén a Hutník szállodát. Akkor így írtak róla: — Ez Szlovákia egyik legkorszerűbb építkezése. Kísérleti építkezés öntött betonból. A košiceiek büszkék ; lesznek majd erre a felhőkarcoló szállodára. Azóta két és fél év telt el. A szálloda már csaknem teljesen elkészült. \ A szálloda befejezetlen bejárata ' nem tesz jó benyomást a vendégekre. ! Bennt a hibák szinte megsokszorozód- 1 nak. Az ajtókat csúnyán, rosszul he- \ lyezték be, a falakról itt-ott, hull a < vakolat A padlózat göröngyös, hé- ' zagos. A szobákat ízléses, célszerű ! modern bútorokkal rendezték be, az < iparos munkákat azonban kritikán ' aluli minőségben adták át. A mosdók i bizonytalanul ülnek a vázakon, a tö- | rü!közök számára nincs akasztó, a ! radiátorcsövek környékén ott a meg- 1 dermedt malter. Az ablakok nem zár- J nak lói, a víz becsurog a villany- i lámpákba, a villanykapcsolókba azok- ; ban a szobákban ls, amelyeket már , használnak. Talán a felvonó az egyet- 1 len, am! ebben a modern szállodában \ pontosan működik. < A Hutník szálló 45 méter magas \ épülete büszkén emelkedik ki a ko- • šicei épületek közül. Az épületen \ azonban a kisebb-nagyobb hibák tömege található Elvitathatatlan tény. \ hogy a Magasépítészeti Vállalat nem ! szpntelt kellő figyelmet ennek az < építkezésnek, bár tisztában volt ve- \ le, hogy kísérleti építkezésről van i szó. A Jitona vállalat dulgozói kiváló és korszerű bútort készítenek nemcsak a hazai szükséglet, hanem a kivitel számára is. Képünkön a fitona vimperki üzemének raktára. (CTK — B. Krejči felvétele) Gyorsítsuk meg az if úság toborzását a mezőgazdaságba (CTK) — A 15 éves fiataloknak, akik az idén fejezik be alapfokú tanulmányaikat, a bányászatba, a mezőgazdaságba, az építészetbe, a közlekedésbe s a lányoknak a fémfeldolgozó ágazatokba való toborzása már néhány részleges eredményt hozott. Az eredmények valamivel jobbak, mint a múlt évben voltak. A bányászatba való toborzás terén január végéig a toborzási tervet 50 százalékra teljesítették, vagyis nem egész 11,5 százalékkal jobb eredményt értek el, mint tavaly. A legjobb kerületek közé tartozik a nyugat-csehországi 112,8 százalékkal, az utolsó helyen a közép-szlovákiai áll 26,2 százalékkal. Összesen 4232 fiút nyertek meg a bányászhivatásnak. Az építőiparban is kedvezőbb eredményeket értek el a toborzás terén, mint tavaly. (17,7 százalékot a tavalyi 3,3 százalékkal szemben.) Igaz, hogy a múlt évek tapasztalatai után ez még mindig nem elegendő. Itt is a nyugat-csehországi kerület vezet 51,4 százalékkal, s a legrosszabb eredményt a nyugat-szlovákiai kerület érte el. A közlekedésben a toborzást csak 8,8 százalékra teljesítették, még kisebb eredményeket értek el — 7,9 százalékot — a leányoknak a fémfeldolgozó ágazatokba való megnyerése terén. A toborzás folytatásánál elsősorban a mezőgazdaságnak kell figyelmet szentelni, ahova a legtöbb fiatalt kell megnyerni — 35 700-at a tanoncszakaszokra és 5900-at a mezőgazdasági műszaki iskolákba. Eddig 11 400 tanulót nyertek a szakmai tanulóhelyekre (31,1 százalék), és 8158 tanonc szerződést kötöttek meg, ami a múlt évhez viszonyítva bizonyos javulást jelent. Komoly gondot okoz, hogy a leányok nem érdeklődnek a mezőgazdasági munka iránt. (Csak mintegy 3000 lány jelentkezett). Az idén hátul kullognak a szlovákiai kerületek, amelyek a tervezett kvótának csak 13,3 százalékát teljesítik. KÜLÖNLEGES szemüvegeket gyárt a prágai Dioptra. Az üzem dolgozói különleges orvost előírások alapján kombinált szemüvegeket állítanak össze tavaly például egy 40 dioptriás szemüveget is készítettek. Ismernünk kell a közlekedési szabályokat A fejlett szocialista társadalom építése nagy igényeket támaszt a közlekedéssel szemben. Csakhogy a közúti forgalom növekedésével emelkedik a közlekedési balesetek száma is. így pl. 1962-ben Szlovákiában 6716 közlekedési baleset fordult elő. E téren az Egyesült Nemzetek Szervezete 1955-ben vizsgálatot folytatott Nyugat-Európában és megállapította, hogy abban az évben a közlekedési balesetek következtében 35 831 személy vesztette életét, 1 240 537 pedig megsebesült. Ugyanabban az esztendőben az USA országútjain 37 800 halálos áldozatot követeltek a közlekedési balesetek, amelyeknél 1158 000 személy szenvedett súlyosabb, könnyebb sérüléseket. Ha a biztonság szempontjából öszszehasonlítjuk a repülőgéppel megtett egy km-es távolságot, az autón megtett ugyanilyen távolsággal megállapíthatjuk, hogy az autóút tízszer veszélyesebb a repülésnél. Már ez maga is mutatja, micsoda veszélyt rejt magában, ha a motoros járművek vezetői nem tartják be a közlekedési szabályokat. Tagadhatatlan, hogy a közlekedés helyzetét nemcsak a megnövekedett forgalom, hanem az utak állapota és azok karbantartása is befolyásolja. Ezért oly különösen fontos a fegyelmezettség, az óvatosság, a közlekedési szabályok pontos betartása. A fegyelmezettség azonban nemcsak a motoros járművek vezetői részéről fontos. A statisztika mutatja, hogy a közlekedési balesetek számának 17 százalékát a gyalogosok, a kerékpárosok, és a lovas fogatok vezetői okozták. Ezt igazolja a# a tény is, hogy a balesetek 68 szőzaléka zárt, lakott területen, falvakon, városokban történt és csak 32 százaléka a nyílt utakon. Hangsúlyoznunk kell, hogy a gyalogosok, a forgalom „nem motoros" résztvevői gyakran durván megsértik a közlekedési szabályokat, nemcsak azért, mert nem elég óvatosak, hanem azért is, mert a legtöbb esetben nem is ismerik azokat. Hálás feladat lenne a népművelési otthonok, a társadalmi szervezetek, az iskolák érdekköreiben e hézag pótlására népszerű-ismertető előadásokat tartani. A nemzeti bizottságok is nagyobb figyelmet szentelhetnének ennek a problémának, különösképpen a közrendvédelmi és közbiztonsági szakbizottságok tagjai fokozhatnák aktivitásukat ebben az irányban. Az Ifjúság bekapcsolásának egyik igen sikeres formája a verseny, melynek győzteseit ajándéktárgyakkal jutalmazzák. Márpedig az ifjúság bekapcsolása nem halogatható tovább, hiszen csak az elmúlt év alatt 50 fiatal hagyta életét Szlovákia útjain közlekedési balesetek áldozataiként. A 4061 sebesült közül 507 még nein volt 15 éves. Állandóan emelkedik a közlekedési balesetek száma a mezőgazdaságban is. Itt sem szolgálhat azonban mentségül a kifogás, hogy ez a fokozott gépesítés következménye. Tanulságul szolgálhat a petržalkai traktorista esete, aki hajtási jogosítvány nélkül ült a traktorra, a vasúti átjárónál felfordult és a traktor alatt lelte halálát. Tanulság ez arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdaságban is fokoznunk kell a szakképesített munkaerők számát. Ebben az esetben a gép és traktorállomások feladata, hogy megfelelő számú traktorost képezzenek ki az EFSZ-ek részére, illetve tovább képezzék azokat a traktorosokat, akik a hajtási engedély megszerzése óta nem tanulmányozták a közlekedési szabályokat. A statisztika szerint a legtöbb közlekedési balesetet azok a söfőrök okozták, akik már több mint három éves gyakorlattal rendelkeznek és még nem érték el a harminc évet. Ebből következik, hogy a már bizonyos gyakorlattal rendelkező kocsivezetők a legkevésbé fegyelmezettek. Főleg azokról a sofőrökről van szó, akik a hatalmas „,111-es" volánja mögött biztonságban érzik magukat, azt hiszik, hogy nekik nem történhet semmi bajuk. Gyorsan hajtanak, előzésnél nincsenek tekintettel a többi kocsira, az utánuk jövő autóknak nem adnak előnyt, így történnek aztán a balesetek. A I. és II. osztályú utakon gyakran fordul elő közlekedési baleset éjjel, amikor a szembejövő motoros járművek vezetői nem csökkentik a reflektorok fényét Amint látjuk, a baleseteket különböző okok idézhetik elő. minden esetben azonban az emberi cselekvés következményei. Nem tarthatjuk tehát kizárólag a közbiztonság tagjai és segéderői ügyének a közlekedés biztonságát. Valamennyien csak közös erővel érhetjük el, hogy a közérdekeknek megfelelően biztonságosabb legyen a közlekedés és akkor az eredmények ls kedvezőbbek lesznek, mint tavaly voltak. Pavol Smažák, főhadnagy. A

kisállomás jól fűtött, tiszta várótermében egy ember fekszik a fekete lócán. Első pillantásra semmiben sem különbözik a többi utastól, akik a fáradtságtól és álmosságtól karikás szemmel, ülve vagy fekve várják az éjféli vonatot, öszszehúzódva fekszik háttal a falnak, csizmája alá újságpapírt terített, nehogy összepiszkolja a falócát. A bal csizmájának sarka hiányzik. Zöldes posztónadrágot és kurta fekete télikabátot visel, arcát szürke sildsapka takarja. Életkorát csak nagy, ráncos és bütykös keze engedi sejtetni. Nem mai gyerek — motyogja maga elé a fiatalember, aki a szemközti lócán ül s jobb szórakozás híján, az utasokat tanulmányozza, arcok ráncaiból és vonásaiból, mondattöredékekből, tétova vagy indulatos mozdulatokból az emberek jellemét próbálja összeállítani. Most szemlátomást ideges, már egy fél órája csupán arra vár, hogy a zöldnadrágos, csizmás utas megmozduljon, változtasson testhelyzetén s így az arcát is — „a lélek tükrét", gondolja némi pátosszal — megmutassa. A zöldnadrágos azonban nem mozdul. Meghalt, vagy mi? — töpreng a fiatalember s ettől a gondolattól szinte megrémül. Már épp meg akarja nézni, amikor az éjféli vonat érkezését jelenti a hangszóró. Az utasok szedelőzködnek és sietve elhagyják a várótermet. A vonat dübörögve fut be az állomásra, de a zöldnadrágos embert ez sem zavarja, meg sem rezzen. Már csak ők ketten vannak a teremben. A fiatalember idegesen rázza meg a zöldnadrágos vállát. — Bácsikám, gyerünk, itt a vonat. A sapka alól ráncos, szürke arc emelkedik, mintha súlyos vizek alól merülne fel. — Mi az, miféle vonat? — Az utolsó ... gyorsan, mert lemaradunkl — Honnan? — Hát maga nem utazik? — Hova? Hova utazzam, öcsém? — Az ördögbe isi — kiáltja elkeseredetten a fiatalember. — Én meg Itt vacakolok ... Kirohan a peronra A vonat épp ebben a pillanatban indul; lassan, komótosan mozognak a kocsik, nyuZóÁ&aá tiéíáüi godtan felugorhatna, de a vonatot indító forgalmista tiltakozva emeli fel a kezét. — Meg ne próbáljon felugorni! — kiáltja és megfogja a vállát. Visszatér a terembe. Az öregember, aki most hosszú szárú pipáját tömködi, kérdő arccal fordul a belépő felé. A lemaradt utas azonban ingerülten fordított hátat az öregnek, a falrafüggesztett menetrendet nézegeti. Vajon mennyi ideig kell most már itt rostokolnia? őmiatta ... Egyáltalán: mit akar itt ez a vénember, ha nem utazik sehová. A következő vonat csaknem öt óra múlva indul. Mit csináljon addig? Táskájából könyvet vesz elő, olvasni próbál, de csakhamar félreteszi. Aludni kéne. Irigykedve gondol azokra, akik — akárcsak ez a zöldnadrágos öreg — bárhol aludni tudnak ... Most azonban az öregember sem alszik. Pipára gyújtott és hunyorogva, bánatos arccal pöfékel. A ráncos, fakó arc borostás, a száj fölött fehér, penészszerű bajusz. Letűnt kor koldusalakjaira emlékeztet. A fiatal, jól öltötzött férfi, aki eddig szentül hitte, hogy az emberek eme típusa már eltűni társadalmunkból, tanácstalanul s megrendülten veszi tudomásul az öregembert. A nagy, reszkető kéz most benyúl a kabát alá s a belső zsebből gyűrött, összehajtogatott papírlapot húz elő. — Olvasd már el, öcsém, mit Írtak ide. Rosszul látok. Egy kérvényt és egy orvosi bizonyítványt vesz elő. A fiatalember előbb az orvosi bizonyítványt kezdi olvasni, hangosan, szó szerint: „Jura) Ondrejko, született 1884-ben, Babinán, foglalkozása munkás, jelenleg nyugdíjas, özvegy hozzátartozói nincsenek . " — Vannak — szakítja félbe az olvasást Ondrejko Jura), — egy fiam van és egy lányom. „ — Nincs beirva . .. — Nem baj, de vannak. — Akkor miért nem íratta be őket? Hiszen az orvosnak maga diktálta az adatokat, nem? — Ök mondták, hogy ne írassak be senkit... — Kik? — Kik? Hát a lányom, meg a vőm. Így előbb felvesznek... — Hová? — Az aggok házába. A fiatalember csak most veszi észre a címzést: „Nyugdíjasok Otthona — Banská Bystrica". A kórleletben az orvos tizenegyfajta betegséget sorol fel, de megjegyzi, hogy Juraj Ondrejkót ennek ellenére sem kell még személyes ápolásban részesíteni, mert „aránylag jól bírja magát", s végül következik a „felvételre ajánlom". Ennek az utolsó mondatnak Ondrejko bácsi szemlátomást megörül. Megköszöni a segítséget és visszaballag a helyére. Hát így...! A hetvenkilenc év Ondrejko Jurajt szinte kétrétűvé görnyesztette, járása lassú s imbolygó, mint a részegeké. A hiányzó csizmasarok azt a benyomást kelti, mintha a bal lába rövidebb lenne. — Mikor érkezett Banská Bystricára, Ondrejko bácsi? —• Tegnapelőtt. — Egyedül? — Persze. — A múlt éjjel hol aludt? — Itt, ezen a padon .. . Elhálnék én itt akármeddig. Jobb hely ez, mint az otthoni Istálló, különösen most télen. Csak az a baj, hogy már elfogyott a pénzem Pedig tegnáp alig ettem. Egy lángost, meg egy kis teát... Ma már be kell mennem: oda... — Miért csak most? Hallkabbra fogja a hangját, mintha attól félne, hogy valaki illetéktelen is meghallhatja. — Tudod, öcsém, nincs valami nagy kedvem bemenni abba a házba Idegenek közé Mit válhat tőlük az ember? Ha legalább dolgozni bírnék még I Fát aprítani, a konyhára "bevinni ezt, azt... de hisz akkor otthon is maradhattam volna....— és szomorú arccal mutatja reszkető kezét. — Hajaj, öcsém, sehol se szeretik az öregeket, de hát igazuk is van: mi hasznuk belőlük ... A fiatalember vigasztalni szeretné: valamit azért mégiscsak köszönhetünk az öregeknek — mondaná, — az életünket például . —de aztán túl fellengzősnek, szentimentálisnak találja ezt a gondolatot s hallgat. Egyébként ls, úgy látja, az öregnek nincs szüksége vigaszra, nagyjából belenyugodott sorsába. — A lánya elkergette? — kérdi hosszú hallgatás után. — Nem. Dehogy ...! Nem olyan lány az! Csak azt mondta, Igaz, nem is a»nyira ő, mint a vőm. hogy talán jobb lenne itt, az aggok házában. Mert amióta a teheneket eladták, az istállóban nagyon hideg van. — És a fia? — Janko? Valahol Csehországban dolgozik. De hét ő mostoha gyerek ... Sokáig nem szól egyikük sem. Aztán a fiatalemberből váratlanul kirobban: — Rosszul nevelte a gyerekeit, öregl De rögtön meg is bánja, hogy elragadtatta magét. Az öregember csodálkozva emeli rá nedvesen csillogó szemét. — Rosszul neveltem... — ajka furcsa, keserű mosolyra rándul —, sehogyse neveltem. Nem volt időm. Te talán majd megteheted a magadéval. Én nem értem rá. Dolgozni kellett, cseléd voltam, a babinái gazdák szolgája. Ti2enöt éve meg... az övé, a lányomé ... Mit értesz te ehhez?! Csönd Az öregember Ismét lefekszik a fekete lócara, a fiatal meg újra a menetrendet tanulmányozza. R

e eggel nyolc óra. A Garam keskeny íahídján két ember ballag a város felé Az egyik fiatal, magas és jól öltözött, — kopott ruhájú, meggörnyedt öreg a másik Ballagnak a csúszós havas deszkákon, alig különböznek a többi járókelőktől; talán csak annyiban, hogy erősen egymásba karolnak .... ZSÉLYI NAGY LAJOS 1963. február 19 • 0] SZÓ 5