Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-12 / 12. szám, szombat

„Amerikában ma nagyobb a bűnözés, mint bármikor azelőtt. A fiatalkorúak bűnözése nemzeti válsággá fajult" — mondotta a közelmúltban az elnök fivére, Róbert Kennedy igazságügyminiszter. Az erőszakos bűncselekmények — gyilkosságok, erőszak, orvtámadások és gyilkos fegyverrel történt rajtaütések — száma az elmúlt nyolc esztendőben 98 százalékkal emelkedett. Edgár Hoover, az FBI igazgatója pontos adatokat közölt erről: az 1960-as év első kilenc hónapjában minden 24 óra alatt 5760 súlyos bűntényt követtek el, vagy: minden 15 másodpercre egy súlyos bűncselekmény esett, minden 54 percre egy gyilkosság, minden 6 percre egy rablás, és 2 percenként egy-egy autót loptak. Szinte hihetetlennek tetsző jelentések érkeznek a nagyvárosokból: New York vezet 303 gyilkossággal és 581 nő ellen elkövetett erőszakkal. Chicago 247 gyilkosságról és 441 erőszakos nemi közösülésről számol be, végül pedig Los Angeles csúcsteljesítményt mutat ki: 745 erőszakot. Elképesztő, hajmeresztő számok ezek nevezetesen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a bűntetteknek csaknem ötven százalékát tizennyolc éven aluli fiatalkorúak követték el. A bűncselekmények Indító okairól közéleti tényezők ls nyilatkoztak. Így egy Adam Clayton Powell nevű néger lelkész Harlemből, a kongreszszus tagja a következőket mondta, amikor 1961. augusztus 30-án az ifjúkori bűnözőkről szóló törvényt tárgyalták: „Biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államokban ma már senki sem kételkedik abban, hogy a ifjúság bűnözése a szociális bomlás legtragikusabb megnyilvánulása. Bizonyítéka annak, hogy gyermekeink számára nem teremtettünk kiegyensúlyozott, értelmes és céltudatos társadalmat — olyan közösséget, amely csak képzeletükben él. Gyermekeinket egyszerűen kitettük a céltudatlanságnak, fölényeskedésnek és elkeseredettségnek, amiért évről évre Munkához láttak Tizenkét číži fiatal rövid húsz nap alatt betanulta Valentin Katajev háromfelvonásos bohózatát, a „Bolondos vasárnap-ot" A darabot decemberben mutatták be. A körülményekhez képest előadásuk síkeresnek mondható. A nagyszámú közönség lelkes tapssal jutalmazta fáradozásukat. Reméljük, hogy eredményes munkájuk például szolgál a falu többi fiataljainak. — Sze — Dr. JOHN GILMORE: UsMsfy egyre gazdagabb termését aratjuk az elmebetegségek, büntetendő cselekmények és bűntettek sokaságának". Jelen cikkünk írója politikai okokból fogházbüntetést szenvedett az Egyesült Államokban, s így (módjában állott számos ifjúkori bűnözővel érintkezésbe lépni. Valamennyien — úgymond — mély gyűlölettel viseltetnek mindennemű . tekintéllyel szemben és kifejezetten bizalmatlanok a felnőttek iránt. Nem ismerik a szívélyességet, zsenge gyermekkoruk óta elhanyagolták őket, nincsen érzékük a szép, az érték iránt, mindössze talán a labdarúgás, a feszültség Izgalma vagy az olcsó, tartalmatlan szórakozás érdekli őket. De az ls pénzbe kerül és ezért — lopnak. Es néha gyilkolnak. A közelmúltban tette közzé Jelentését a New York-i rendőrség az 1961-es évre vonatkozólag. Csúcseredményként 483 gyilkosságot mutatott ki, százzal többet mint 1960ban, vagy: kilenc gyilkosságot hetenként. A gyilkosoknak közel egyharmada 20 éven aluli fiatal. A Jelenlegi viszonyok kőzött az amerikai fiatalságnak 15—20 százaléka ilyen vagy amolyan módon büntetendő cselekményekre ragadtatja el magát. Azokban a körzetekben, ahol gyakoribb a fiatalság bűnözése, például egyes városokban, a nemrégen nyilvánosságra hozott áttekintés szerint 41 és 67 százalék között ingadozik az arány. Greenné, Oregon állani képviselőnője New Yorkba látogatott és kivallatta a fiatalkorú bűnözőket. „Késő éjszaka minden sarkon 13—19 éves gyermekekre, úgynevezett teenager-ekre, valamint utcabandákra bukkantunk. Megérdeklődtük tőlük, miért csavarognak? A válasz gyakran így hangzott: „Nem járunk iskolába. Nincs munkánk. Sehol sem fogadnak fel bennünket, mert nem vagyunk iskolázottak. Nincs pénzünk, nincs mihez fognunk, nincs hová mennünk. És ez — folytatja Greenné —- általános probléma. 1962-ben huszonhat millió fiatal indul a munkapiacra. Ebből a 26 millióból hét és félmilliónak nem lesz középiskolai záróvizsga-bizonyítványa, három és félmillió nem fejezi be a nyolcéves iskolát. Az Egyesült Államok néhány körzetében nemrégen megejtett közvéleménykutatás azt bizonyítja, hogy a 16 és 21 év közötti fiúknak 60—80 százaléka nem jár se iskolába, se munkába. Ezt az állapotot James P. Conant, a neves amerikai pedagógus olyan „társadalmi dinamithoz" hasonlította, amely bármely pillanatban felrobbanhat. Vajon mit szólnak ehhez Amerika hivatalos körei és milyen orvoslást javasolnak? Hogyan akarják megoldani az amerikai ifjúság tragikus helyztét, milyen következtetéseket vonnak le azokból az előrejelzésekből, miszerint az eddigi becslések szerint az Ifjúkori bűnözők száma a következő tíz év alatt 40 százalékkal emelkedik, és 1968-ig már ötmillió gyermek kerül büntetőbíróság elé? Egyszerű választ adott minderre J. Edgár Hoover, az Egyesült Államok „fő rendőrkopója". Azt javasolja „erősítsék meg a rendőrséget, építsenek több és tágasabb fegyházakat" és új elnevezést indítványoz a fiatal bűnözők számára: „teen-age brigands" (tízéves haramiák). „Már harminchat éve viseli ezen ország rendőrfőnöki tisztségét — írja Hoovernek a New York Herald Tribúne hasábjain John Crosby kommentátor. — „Sehol a világon se jövedelmezőbb a bűnözés, mint az USÁ-ban és ez az ön hívataloskodása alatt annyira elburjánzott, hogy a világtörténelem nem Ismer hozzá hasonlót. Mivel magyarázza ezt?" Nem meglepő és végeredményben nem ís fontos, hogy a nyilvánosság nem várta meg a választ. Rendőrök, sőt főrendőrök sem képesek egyebet kiagyalni, mint „több fegyházat", „jobb fegyházakat". A társadalmi problémákat, a társadalmi kérdést azonban senki más nem tudja megoldani, mint maga a társadalom. Ez egyelőre csak intelem azok számára, akik szívükön viselik a nemzet sorsát, azok számára, akik szövetségest keresnek aktív megsegítésre — és nemcsak a gyermekek számára. (Rövidített szöveg. Ford.: K. E.) • Moszkvában kiállítás nyílt, melyen a nézők Szergej Eizenstejnt a kiváló rendezőt, mint képzőművészt ismerhetik meg. A kiállításon Eizenstejn 300 munkája látható; díszletés kosztümterveí, bemutatók alkalmából készült rajzai, vázlatok híres filmjeihez és még több, a szovjet színházzal kapcsolatos képzőművészeti alkotása. A Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon mutatták be első ízben az £jféli mise című szlovák filmet. Képünkön: a film egyik jelenete látható. A Fide/ío košicei előadása Beethoven egyik levelében azt irta: „A zene menekülés a közönséges szótól". Ha a nagy zeneköltő Fidelióját hallgatjuk, megértjük ennek a megállapításnak igazságát. A szabadság eszméjének bátor hirdetését, a zsarnokság szenvedélyes gyűlöletét, az eszme igaz győzelmét az élőszónál is tökéletesebben tolmácsolja a beethoveni zene. A Fideliót vezényelni megtisztelő, de egyben igényes karmesteri munka. Szóljunk ezért elsősorban Ján Kendéről, a košicei Álllami Színház fiatal karnagyáról, aki ennek az operának betanításával nagy feladatot teljesített. Megállapíthatjuk, hogy fáradozása nem volt hiábavaló. Ján Kende nagyvonalú stílusismerete, bővérű, karnagyi ösztönössége azt bizonyítja, hogy az igényes karmesteri előkészítő munka és a szuggesztív vezénylő egyéniség milyen fokozott művészi teljesítményre ösztönzi az együttes tagjait. Vezénylőpálcája nyomán kibontakozott a Fidelio nagyszerűsége, az atmoszférateremtés magas hőfoka, dinamikus és hangnemi hullámzása. Megrázó erejű az énekkar sűrű, drámai hangvétele, amiben eggyé ötvöződik a tragikus színábrázolás és a robbanásig hevített finálé elragadtató légköre. És ahol véget ér a karmester és rendező (Bronislav Kriska) tevékenysége, ott kezdődik a szereplők közreműködő alkotómunkája, A színház csaknem két, párhuzamos szereposztásban tanulta be az operát. A košicei operaegyüttes hanganyagát már sok éven át lemérhettük, mégis szívesen várunk egy-egy új bemutatót, mi újat nyújt a közönségnek, milyen új oldalról ismerjük meg kedvelt színészeinket. Ezúttal elmondhatjuk, hogy Osvald Bugel Florestan alakításával kima-. gasló teljesítményt nyújtott, hanganyagát kiváló éneklési technikával gazdagította. Abrahám Gitta Leonóra Fideliója a hűséges hitves szép meg-; mintázása volt. Hangját, színészí alakítását egyforma meggyőző erővel alkalmazta a nagy szerep követel-! ményeihez. Don Pizarro szerepét Miroslav Hájek alakította, Rocco fegy-: házőr szerepében Anton Matejička és Ladislav Neshyba alternálnak sikeresen. Az énekkarnak jelentős szerep jut ebben az operában és itt említsük meg elismeréssel Roman Skŕepek nevét, aki a kórusmüveket betanította. LOÖSZ DEZSŐ, Košice • Hetven évvel ezelőtt alapították a moszkvai Tretyjakov galériát. A világ leglátogatottabb képtárai közé tartozik, évente több millió néző tekinti meg gyűjteményeit. Rövidesen új épületbe költözik a képtár. TZátya életében először ment színházba. Apuka Vitte el. Amikor Kátya megpillantotta a piros bársonnyal bevont páholyokat, a hatalmas csillárt és az aranyosan tündöklő függönyt, kis szíve megdobbant. Ügy érezte, hogy ezt a sok szépet soha életében nem fogja elfelejteni. Egyszerre csak elsötétedett a néztér. A függöny felgördült. — Tudod egyáltalán, hogy mit Játszanak? — kérdezte apja suttogva. — Légy csendben — lehelte vissza még halkabban Kátya. — Tudom. Tamás bátya kunyhófát. Olvastam a könyvet. Eladnak benne egy öreg négert. Kátya az első szünetben kis gombolyagként összekuporodott az ülésen, és halkan sírdogált. — Katyusa, mi van veled? Miért sírsz, csacstkám? — El fogfák adni Tamás bátyát száz dollárért — zokogta panaszosan a kislány. — Tudom, olvastam. — Ne sírj, Kátya. Mindenki téged néz. Hisz ez csak színház. A második felvonás alatt szorosan apjához simulva, mintegy varázslatban figyelte az előadást. A következő szünetben is szomorúan és csendesen ült a helyén. Megkezdődött a harmadik felvonás. Tamás bátyát árverezték. A színész felemelte a fakalapácsot, és így kiáltott: —• A néger Tom eladó száz dollárért. Kt ajánl többet? Az első sorban, egy zokogó cérnahang felkiáltott: — KétszázI Az árverező leeresztette a kalapácsot, és elképedve sandított a súgó felé. Tamás bátya kezébe rejtette az arcát. — Kátya, Kátya! — Az édesapja ijedten fogta meg a kislány kezét. — Mi van veled? A. BUHOV: — Kétszáz, kétszáz — kiáltotta Kátya. — Apa, ne engedd, hogy eladják! Édesapukám! A hátsó sorokban ülők a nyakukat nyújtogatták. Az apa a karjába kapta kislányát és kivitte. Kátya édesapja nyakához simult, és könnyes arcát a füléhez nyomta. — No, ez szép kis színház volt — mérgelődött az apa, mikor kiértek az előcsarnokba. — Mit műveltél? — Soha többé nem teszem ezt, apa — susogta a kislány. Apja felsóhajtott, majd így szólt: — Igyál valamit, kislányom. Aztán, ha akarod, megmutatom neked Tamás bátyát. Az öltözőjében ül, és nem adták el. Akarod? Kátya bólintott, foga a 11monádés pohárhoz koccant. Bementek a öltözőbe. A színész közben már vazelinnál letörölte arcáról a fekete festéket. Arca egyszerre pufók píros lett, és a púdertól a cirkuszi bohócéhoz hasonlított. Az árverező éppen a nyakkendőjét kötötte. — Jó estét kívánok — mondta az apa. — No nézd, Kátya, itt van Tamás bátya. Csodáld meg! A kislány tágra nyitott szemmel meredt rá. — Nem? kiáltotta —, az nem leheti — De bizony. Én vagyok az — kacagott a színész. — Akarod, hogy utánozzam a kakast? — S anélkül, hogy megvárta volna Kátya válaszát, kukorékolni kezdett. Kátya szemében kihunyt a fény, csalódottság és szomorúság búfkált benne. Szirmai Marianne fordítása. EBEIIG Qi G H Qoz;A: KOVÁCS JÖSKA ötödikbe Jár, de valahogy „kinőtt" az osztályból. Majdnem egy teljes fejjel magasodott valamennyi osztálytársa fölé és olyan erős volt, mint egy vasgyúró. A gyerekek mar harmadik óta Toldinak hívják, de — sajnos — érdemtelenül. Amíg Toldi az elbeszélés szerint farkasokat, híres verekedő vitézeket győzött le, addig Jóska mindig kisebbekkel*, gyengébbekkel kezdett ki, és nem volt egyéb, mint kötekedő szájhős. ^Mindent elvett mindenkitől, amire kedve szotytyant, lévén az irőn, Játék, vagy képeslap. Ha nem adták egy szóra, odaadták a második nyakleves, esetleg kézhátracsavarás után. A gyerekek jól tudták, hogy az iskolában nem illik árulkodni, meg aztán lassanként rájöttek, hogy nem is érdemes. Toldi mindenért háromszorosan bosszút áll. Történt egy szeptemberi napon, hogy Varga Jancsi két almSt vitt ki magával a szünetben. Egyikbe jóízűen beleharapott, a másikat kezében tartotta, de uem sokáig... Toldi árgus szeme pillanatok alatt felfedezte és bár nem túlságosan szerette az almát, a virtus nem hagyta nyugodni. — Add nekem azt az almát... — Nem adoml — Ne ellenkezz, mert... — Akkor sem adom — mondta határozottan Jancsi —, mire elcsattant egy pofon és kigurult keKORCSOLYÁZOK JÉGTÜKÖR csillog utcán, téren, hogy korcsolyáznak, el-elnézem. Egy kis falucska jár eszemben, és korcsolyázni vágyó kedvem. Kevés pénzünk volt, másra kellett, így korcsolyára sosem tellett. Ügy segítettem, ahogy tudtam: két kis fatalpat vágtam, fúrtam a spárgának két lyukat rája, hogy felköthessem a csizmámra, Volt már korcsolyám drótbői, fából, száguldó szerszám a javából. Kis pajtásaim körülvettek, nézték, s az ügyes kis kezeknek meg sem kottyant az utánzása, így lett mindünknek korcsolyája. — Jégtükör csillog utcán, téren, múltamat látom, ahogy nézem. — ZALA JÖZSEF >oooooooooooooooooo< zébői az alma. Jancsi első pillanatban neki akart ugrani Toldinak, majd hirtelen meggondolta. Magához füttyentette a többieket és egy-kettőre megegyeztek valamiben, amiről a gúnyosan vigyorgó Toldinak fogalma sem volt. Még aznap délután kimentek a fiúk a pályára kapura rugdosni. Jancsi vitt egy Jókora labdát, de alig kezdtek bele a Játékba, meg jelent Toldi és elkapta a melléje guruló labdát. Elámult azonban, amikor látta, hogy a fiúk egy lé pést sem tesznek az elorzott labda után, hanem — mintha csak előre megbeszélték volna — összefutnaK és kiszámolják a fogót. Toldi egyre jobban keseredő szájízzel figyelte a vldáin sikongás sal egymást kergető fiúkat, majd egy idü múlva nagy kegyesen odaszólt nekik: — Visszahoztam a labdát... de én is játszom. Senki nem válaszolt, csak kergetőztek tovább. Jóska várt még egy darabig, majd dúlva-fúlva megszégyenülten hazaluillogott. Attól kezdve keservessé vált Toldi élete. Bárhol akart belekütni osztálytársaiba, mindig kitértek előle és vidáman Játszottak tovább, nélkülel Kegyetlenül fájt ez Toldinak, hiszen nem nagy űrűtn egyedül kószálni az erdőben, amikor a többiek csapatostul indultak naponta gom|ezni, málnázni vagy éppen csak sétálni. Eleinte kegyetlen bosszún törte a fejét, de mennél Jobban mellőzték pajtásai, annál inkább lelohadt bosszúvágya. Lassan felhagyott a kötekedéssel, semmi örömét nem lelte benne, ki sem kezdett senkivel, mert titokban abban reménykedett, hogy egyszer mégiscsak vlszszahívják majd maguk közé. Aztán hosszas latolgatás után egy délután szorongva, torkában dobogó szívvel bekopogtatott Jancslékhoz. Alig tudta kinyögni, ami a lelkét nyomta: — Visszahoztam a labdát... Jancsi átvette Tolditól a labdát, elbeszélgettek, mint régi Jó barátok. • • • • • r

3-' ••• > :n 1. A fenti területet osszátok fel nyolc egyenlő nagyságú és alakú részre, hogy mindegyikbe pontosan három fa jusson. Beküldte: Soóky Márta, Vrakuň). 2. Rajzoljatok be a fenti háromszögbe egy kis háromszöget úgy hogy az, négy egyenlő nagyságú háromszögre ossza a fenti területet. (Beküldte: Dávid Vándor, Blňa.J MŰLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTESE: 1. Petőfi Sándor, 2. Falu végén kurta kocsma, 3. Háború volt. KIK NYERfEK: Múlt heti fejtörőnk helyes megíejtSi közül könyvjutalomban részesültek: 1. Keresztes Piroska, Komárno, 2. Frenko Károly, Šahy, 3. Kosztura I.ur.la, Streda nad Bodrogom, 4. Labai Katalin, Tvrdošoce, 5. Fábry Lenke, Rožňava. Leveleteiteket megfejtéseteiket az alábbi címre küldjétek; 0) Szö, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. * * • A karácsony előtti Gyermekvilágban megjelent Hóesés című dal zenéjét MOLNÁR ANDRÁS szerezte. Ül SZÖ 8 * 196

3- »

anuár 1

2•