Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-12 / 12. szám, szombat

KAMBODZSAI ÚTIJEGYZETEK I

smét a vendégszerető Kambodzsában vagyok. Csatlakoztam azokhoz az újságírókhoz, akik a nemzetközi ellenőrző bizottsággal együtt kiszálltak a kambodzsaidél-vietnam! határra, hogy részt vegyenek e™v újabb provokáció kivizsgálásában. A hivatalos közleményben az állt, hogy egy dél-vietnami csapatszállító hajó a Mekong folyón kambodzsai felségvizekre hatolt be. A partra szállt csapatok tankoktól és terepjáróktól támogatva megrohantak egy kambodzsai falut, kifosztották és lerombolták a házakat, felgyújtották a termést. A kambodzsai határőrök szigorúan betartották a parancsot: nem használtak fegyvert és a falu lakosságával együtt az ország belsejébe menekültek. A nemzetközi ellenőrző •-'zottság felügyelő csoportja a helyszínen győződhetett meg a történtekről. A provokatőrök azonban nem ugodtak, ismét betörtek és megsemmisítették a kambodzsai felségjeleket. . » Különös kirándulás Kora reggel indultunk el Phnom Penhből. Autóink negyven perce robogtak a saigoni országúton, amikor a távc-lban megcsillant a Mekong folyó tükre. Az öbölben nagy őrhajó várt ránk. A folyón rengeteg halászbárka siklik, most van a halászat fő idénye. A parasztok sem pazarolják a drága időt, különben az ő életük is elválaszthatatlan a folyótól. Megelőzzük az uszályokat: építőanyagot, zöldséget, gyümölcsöt szállítanak. Kambodzsai barátaink elmondják, hogy egész külkereskedelmüket a Mekong folyón, Dél-Vietnamon keresztül bonyolítják le. — A r"ianoukvillel kikötő — az ország tengeri kapuja — még épül. Igaz, már nagy teherrakományokat ls befogadna, de a kikötői Phnom Penhhel összekötő, amerikai segítséggel épült mfiút való|ában Járhatatlan. Az aszfalt heA vendégszerető Kambodzsában lyenként felhólyagosodott, máshol lesüllyedt, vagy pedig elmosta a talajvíz. A kormány sürgeti az út rendbehozását — és egy Sihanoukvilléből kiinduló vasútvonal építését szorgalmazza. Ngo Dinh Diem éppen ezt használja ki, hogy politikai és gazdasági nyomást gyakoroljon Kambodzsára. Annyira belemerülünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vészük az idő múlárít. Már három őra telt el. Az őrhajó parancsnoka közli, hogy közeledünk a határhoz. A bal parton zajongó és élénken gesztikuláló parasztokat pillantunk meg a határőrök között. Egy , hónapot töltöttem Kambodzsában, de az ismétlődő provokációk híre soha sem került le az újságok első oldaláról. Látogatóban Norodom Szihanuknál Norodom Szlhanuk kambodzsai államfő 42. évében van. Rendkívüli munkabírás, mozgékonyság és közvetlenség — ezek a legfőbb jellemvonásai. Gyakran utazik az országban, találkozik a lakossággal és sokszor helyszínen old meg számos fontos kérdést. Kitűnően beszél angolul és franciául, éberen figyeli a külföldi sajtót és rádiót. Sz letett szónok, az európai kultúra kiváló ismerője. Minden jót, amit külföldön, többek között a Szovjetunióban látott, meg akar honosítani az országban. Távol áll tőle a nemzeti elszigetelődés. Szihanuk maga is újságíró, többször foglalkozik cikkben a bel- és külpolitikai helyzettel. Szívesen találkozik külföldi újságírókkal s nem híve a protokolláris szokásoknak. — Kambodzsa a nehézségek ellenére nagy sikereket ért el a nemzeti felvirágzás és haladás útján — keidi nyilatkozatát és nagy elismeréssel beszél a szovjet segítségről. A Szovjetunió korszerű kórházat épített ajándékként Kambodzsának és most is segít egy műszaki főiskola építésében. Norodom Szihanuk a PhnomPanh-SihanoukvlllB vasútvonal építésén. — Hazánk legnagyobb feladata most — folytatja az államfő — a villamosítás. Jelenleg kevés és szerfölött drága villamos energiát termelünk. A Mekong és a többi folyó óriási erőt rejt magában. 1960-ban a Szovjetunióban jártam és hasznos megbeszéléseket folytattam Nyikita Hruscsovval és más vezetőkkel energetikai kérdésekről. Megszívleltük a baráti tanácsokat. Szovjet segítséggel meg akarjuk kezdeni az első nagy erőmű építését a Kamcsaj folyón s ezzel megvetjük a nagyarányú villamosítás ala iát. Ez a problémák megoldásának kulcsa, hogy országunk fejlett gazdasággal rendelkezzék. Szihanuk azután a külpolitikai kérdésekre ls rátért. — — Ml mindig azon a véleményen voltunk, hogy meg kell találni az utat a közeledésre, megegyezésre szomszédainkkal — Dél-Vietnammal és Thaifölddel. Javaslatainkat azonban elvetették. Ogy vélem, amíg Dél-Vietnamban az Egyesült Államoktól támogatott Ngo Dinh Diem kezében lesz a hatalom, kapcsolataink nem Javulhatnak és a feszültség tovább fog tartani. Baráti kéz Valaki az egészség palotájának nevezte el a khmeri— szovjet barátság kórházát. Találó elnevezés. Nemcsak Kambodzsa, hanem egész Délkelet Ázsia legnagyobb egészségügyi Intézménye ez. mely két ős fél éve működik. Több százezer ember részesült Itt orvosi segítségben. Elhallgattak azok ls, akik eleinte rossz szemmsl nCzték a kormány meghívására itt tartózkodó szovjet orvosok -munkáját. A szovjet szakorvosok bonyolult műtéteket végeznek, tanácsokat adnak, előadásokat tartanak, tanítanak. A kórház híre bejárta az egész országot. Az emberek hálálkodó leveleket küldenek és bizalommal keresik fel orvosait. A gyógyulást keresők között gyakran külföldlek is vannak. A kórház megtekintése után felkapaszkodtunk a többemeletes épület teraszára. Gyönyörű panoráma tárult elé-'r: beláttuk a zöldbe "1tözött félmilliós várost. A háttérben a repülőtér, melyhez műút vezet, az útvonal mentén új épületek emelkednek. — Amott épül a műszaki főiskola — mutatta egyik kambodzsai Ismerősöm. Teljes lendülettel folyik a technikai tudomány hajlékának építése. Mire befejeződnek a munkálatok, egy gyönyörű liget fog pompázni az Iskola körül. Phnom Penh Ismét ékesebb lesz. ALEKSZANDR VIKTOROVICS FILLIPOV INDONÉZIAI RIPORT 1 A verőfényes Indonéziában Bandung közelében emelkedik a híres Tanykubanyprau tűzhányó, amelyet naponta százával keresnek fal a külföldi turisták, hogy a kitörés után a félig kihűlt láva alól feltörő szivárványszínű gázsugarakban gyönyörködjenek. Egy szép napon csodálatos látványban volt részük. A nyugvó kráter mélyén lávába vésve a következő betűket pillantották meg: SZSZSZR. Vajon kl volt az a vakmerő, aki életét kockáztatva leszállt a mélyre? Kiderült, hogy egy bandungi diák, aki Gagarin űrrepülése napján Így fejezte kl örömét, hogy a szovjet ember meghódította a világűrt. Öröm é

s büs

zkeség Indonézia természete rendkívül gazdag és színes. Azt mondták, hogy még Olaszországban sem olyan tündöklően kék az ég, mint Indonéziában. Djakarta és Bandung köpött félúton fekszik a Puncsak-tó. Vize örökké nyugodt és változatlan, Napkeltekor azonban vörössé válik a víz színe és a környező, liánnal átfont pálmafák kékes tükörképe ls bíborszínű árnyalatot kap. Milyen csodálatosak a dlnnyenagyságú „narancsok". Dzseukbalinak nevezik ezt a gyümölcsöt, melyből egy ls eloltja az ember szomját és éhségét. Indonéziában még sok minden b gyarmattartók uralmára emlékeztet. Bandung mellett az egyik faluban ismerkedtünk meg a hetvenéves Szurzsadi paraszttal. „Még Jól emlékszem az idegenek igájában véglgszenvedef sötét évekre — mondta s arcán eltűntek a ráncok, amikor a jelenről kezdett beszélni. — Ma az unokáim Iskolába járnak!" Mennyi öröm és büszkeség csengett szavaibanl Otközben Indonéz kísérőink többször felhívták figyelmünket a ritkán feltűnő gyárépületekre. „Azelőtt a hollandoké volt, most már állami tulajdon". Ugyanaz az öröm és büszkeség volt érezhető szavaikból. Büszkék hazájukra, mely az önálló gazdasági fejlődés útjára tért. Öröm és büszkeség — e két fogalom testesül meg Indonézia népének munkájában, mélyen népi művészetében, az Ismeretlen művészek mesteri faragványaiben. Az indonézek nagyon kedvelik a zenét. Még a napkelte előtt a bambusz anklung hangjaival kezdődik a vá.osok és falvak élete. A keleti reggel kristálytiszta levegőjében csodálatos varázserővel hat az egyszerű, bambusznádból készült hangszer zenéje. Afféle kasztanyetta, mely könnyen engedelmeskedik a zenélő ujjainak. A „bung" barát

ot Jelent Indonéziában lépten-nyomon éreztük, hogy barátok között vagyunk. Az orosz beszéd hallatára vendéglátóink szeme felragyogott, számtalan tanújelét adták barátságuknak. Szinte lesték minden óhajunkat, és örömmel igyekeztek kedvünkben járni, hogy ezzel is kifejezzék szeretetüket egy nagy baráti ország iránt. Gyakran hangzott megszólításként a „bung" szó, ami barátot Jelent. Indonéziában gyakran emlegetik Hruscsov elvtárs és a szovjet kormányküldöttség látogatását. Indonéz barátaink „Hruscsov miniszterelnök és Sukarno köztársasági elnök személyes barátságát" komoly tényezőnek tartják baráti kapcsolataink szilárdításában. Sohasem felejtjük el Veli Virantapravir indonéz diák szavalt. Kérte, hogy vegyék fel a Patrice Lumumbáról elnevezett moszkvai Népek Barátságának Egyetemére, mert „Moszkvában tanulni mindnyájunk száméra nagy boldogság". Milyen kellemes volt hallatnunk Moszkvától sok ezer kilométerre felcsendülni a RJabinuskát, meg a Hegyeken-völgyeken át clmü Ismert orosz daltl Egy szép szál legény énekelte. Amikor megszólítottuk, elmondta, hogy ezzel a dallal mentek csatába az Indonéz partizánok a holland gyarmattartók csapatai ellen. „Most már az önök segítségével foly.ó nagy építkezéseken hangzanak fel a szovjet dalok" — magyarázta büszkén új Ismerősünk. Djakartában bárki megmutatja, hol épül a stadion, ahol az Indonéz munkásokkal vállvetve szovjet szakemberek dolgoznak. Közös munkájuk a szovjet és indonéz nép barátságának legszebb Jelképe. MURZINA és POKROKOVSZKIJ BÉCSI TUDÓSÍTÁSUNK [ BÉCS NAPJAINKBAN C ok ember az első be^ nyomás után Ítél idegen emberekről és idegen városokról. Ha valaki nem tud megszabadulni az első élmény hatásától, akkor a bécsi Ferenc József pályaudvaron látottak után bizonyára kellemetlen benyomásokkal távozik. A pályaudvar, ahová a VINDOBONA nemzetközi gyorsvonat befut, egyáltalán nem fényűző berendezésű, s ami a tisztaságot illeti, ez ls sok kívánnivalót hagy maga után. Semmiben sem különbözik egy helyérdekű vasútállomástól. A bécslek a kellemetlen kérdésre azzal magyarázkodnak, hogy a Ferenc József pályaudvart a közeljövőben lebontják s ezért nem érdemes gondot fordítani a karbantartására. Hagyjuk a pályaudvart; Bécs igazán nem érdemli meg, hogy egy halálra ítélt pályaudvar alapján mondjunk róla véleményt. Nehéz választani Nem voltam olyan szerencsés. hogy turistaként vagy valamilyen gazdag család vendégeként élvezhettem volna bécsi napjaimat Azzal a megbízással érkeztem az osztrák fővárosba, hogy tudósítsak a parlamenti választásokról. Bár ez a fontos esemény már lezajlott és Ismertek az eredmények, szükségesnek tartom, hogy röviden visszatérjek az ország politikai életéhez. A második világháború óta — többé-kevésbé összetartva — a lobboldall szocialista párt és a klerikális néppárt uralja az osztrák politikai életet. A tőkésországokban nagyon szokatlan ez a feketevörös koalíció, melynek gazdasági alapja Ausztriában az aránylag nagymértékben államosított Ipar, a kibővült kapitalista szektor és a klerikális parasztság. A parlamenti életben úgy fest a helyzet, hogy a két kormánypártnak óriási többsége van (165 képviselő közül 157 képviselőjük van), tehát minden intézkedés, melyben megállapodnak, eleve elfogadottnak tekinthető Mivel a nem demokratikus választási rendszer kirekesztette a parlamentből a kommunista képviselőket, az osztrák parlament lényegében a burzsoá áldemokrácla spanyolfala. Az. ún. Szabadságpárt pedig a tegreakclósabb elemeket tömöríti, akik lényegében támogatják a kormányt, s általuk a néppártiak nyomást gyakorolhatnak a szocialistákra egy fekete fekete koalíció esetleges összetákolásával. Bármelyik pártra szavaznak az osztrák választók, az eredmény mindig ugyanaz marad: fekete vörös koalíció. Ausztriában növekszik a külpolitika jelentősége, mert jelenleg tárgyalások folynak a Közös Piachoz csatlakozásról. Ez ellentétben van a semlegességgel, amelyre Ausztria az államszerződésben kötelezte magát. Az ország egy újabb „Anschluss" veszélyének tenné kl magát, vagyis a Közös Piacot uraló NyugatNémetország könnyen bekábelezhetné. Akiknek fenékig tejfel Ogy látszik, a nyugatnémet tőkével összeházasodott osztrák kapitalisták a Jelenlegi konjunktúrában nem félnek bekapcsolódni a Közös Piac keretében folyó gazdasági versengésbe. Az előrelátás a politikusok dolga. Az osztrákok előrelátását minden bizonnyal a |ó, de azért szilárdnak mégsem mondható helyzet befolyásolja. Több mint 25 milliárd schillinget tesznek kl az arany- és devizakészletek, az országban jelentéktelen a munkanélküliség. Az Idegenforgalom jelentősen hozzájárul a konjunktúrához, az Idegenforgalmi bevételek kiegyenlítették a passzív fizetési mérleget Becslés szerint tavaly a külföldiek legalább 9 milliárd schilling devizát hoztak be. Megjegyzendő: az osztrák szállodatulajdonosok, de elsősorban a személyzet rendkívül előzékeny és udvarias a vendégekhez, mindenben kedvükben Jár. Vendéglátóipart dolgozóink e téren sokat tanulhatnának az osztrákoktól. A tőkés konjunktúra azonban soha sem tart örökké Ezt Ausztria ls érzi. Míg a nemzeti Jövedelem 1960-ban 8,4 százalékkal gyarapodott, 19Bl-ben már csak 5 százalékkal növekedett, s tovább tart a csökkenő Irányzat. Egy kis összehasonlítás Hazaérkezésen után Ismerősökkel találkoztam, akik velem egy Időben Jártak Ausztriában. Beszélgetésünk közben természetesen szóba kerültek az árak, a bérek, s általában az életszínvonal. Az egyszerűség és könnyebbség kedvéért ÍJ arányban hasonlítottuk össze a koronát és a schillinget. Mindjárt bevezetőben meg kell mondanom, hogy Ausztriában a havi átlagbérek 1700—1800 schilling körül mozognak. Eleinte furcsának tűnt, hogy sok minden, például a narancs, a banán és általában a gazdaságilag elmaradott országokbői behozott gyümölcs aránylag olcsóbb, mint nálunk, Ezzel szemben szembetűnő a fő élelmiszerek, a hűs, a liszt, a burgonya s egyebek magasabb ára, bár a különbség a hazai árakhoz viszonyítva nem olyan nagy. Természetesen, az üzleti árakra gondolunk, nem a vendéglőlekre, melyek néha a normális árak kétszeresét is meghaladják. A közszolgáltatások — az áramszolgáltatás, a helyi és vasúti közlekedés díja Is nagyobb, mint Csehszlovákiában. Aránytalanul drágább a textil. Ilyen körülmények között másképpen alakulnak az osztrák kisemberek kiadásai, mint nálunk. Eleiemre ugyan kevesebbet költenek, de egyéb kiadásaik túllépik ezt a különbséget. Erről a hentesüzletekben ls meggyőződhettem. Míg nálunk a hús rögtön eikél, Bécsben zsúfolt kirakatok előtt mentünk el, kevés volt a vásárló, pedig a két ország egy lakosra jutó évi húsfogyasztása egyforma — kb. 56 kg. Európa legnagyobb feketepiaca Hátra van még egy jellegzetes probléma: a lakáskérdés. Tény az, hogy akik mellékhelyiségek nélküli öreg lakásban laknak, nem fizetnek nagy lakbért. A másik tény: több mint 30 ezer bécsi igényel lakást, ugyanakkor több mint 20 ezer lakás üresen áll. Üresek, mert azok, akik lakni szeretnének, nem tudják megfizetni a több tíz- és százezer schillinget. Talán nem is hiszik el nekem olvasóink, ezért a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung tudósítóját hívom tanúnak, aki szintén lakást keresett. Többek között ezt Irta: „Nyugat-Európa hivatalosan elismert legnagyobb feketepiaca Ausztriában van, központja Bécs, áruja a lakás, íme a kínálat: A század elején épült öreg házban ütöttkopott lakás havi 300 schillingért. Lelépés! díj 180 ezer schilling. A lakás rendbehozása 180—240 ezer schillingbe kerül." Beszéltem az ENSZ egyik hivatalának munkatársával, aki fényűző villában havi 3200 schilling lakbért fizet. Ugyanez nálunk huszadanynylba kerülne. írhatnék még a város nevezetességéről, műemlékeiről, de a zimankós Időjárás nem engedte meg, hogy gyönyörködjem az örökszép város pa norámájában, mert még a Szent István dóm kilátójából ls csak a skatulya stílusú áruházak lapos tetejéig láthattam el. Ettől függetlenül Bécs a szocialista és a tőkésvilág kapcsolatainak fontos központja lehetne. Minden feltétele megvan ehhez, földrajzi fekvése és semlegessége ls kedvező. Minden az osztrák kormánytól függ. Az antikommunizmus és a közös piaci tagság nem szolgálja ezt Egyedül a nemzetközi együttműködés és a tényleges semlegesség teheti Bécset fontos közvetítő központtá a Kelet és a Nyugat között. KAREL ClSAR ILYEN HÁZAKBAN IS LAKNAK BÉCSBEN Oj SZŐ '* + 1963. Január 12.