Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-01 / 01. szám, kedd

fídivjf/atitf Elfőtt Szilveszter bácsi, hogy összeszedje s hátizsákiában elvigye a sok ütött-kopott, szétgurult golyócskát, melyekkel ebben az évben látszadoztál. Ne féli, már csak egyet alszol, s aztán vadonatúI Játékot kapsz. Nem egészen két évet töltöttél köztünk, fiam, í$y aligha tudod még, hogy ilyenkor mi, felnőttek, rendszerint emlékezünk: felmérjük cselekedeteink jelentőségét, megállapítjuk: .Ml toltuk el" ezt vagy azt a dolgot, számba vesszük, mennyit csökkent a súlyunk és mekkorát nőtt a tekintélyünk, egyszóval: elvégezzük a további fejlődéshez szükséges visszapillantást. Mindjárt az elején be kell vallanom, — de remélem, köztünk marad —, hogy a Te fejlődéseddel sokkal elégedettebb vagyok, mint a magaméval Februárban — egy éves korodban — kicsit kacsázva, de emelt fővel megtetted az első lépéseket, megszerkesztetted az első mondatot s összetörted az első tányért. Márciusban már szeget vertél a szekrénybe, megfojtottál három kiskacsát és egy felnőtt házinyulat. Jóllehet ezek negatív tulajdonságok, de kétségtelenül fejlődésed bizonyítják. Persze ilyen korban még jobbára csak ösztönös fel lődésről lehet szó, éppen ezért én, mint apád, kötelességemnek tartom felhívni a figyelmed néhány olyan tulajdonságodra, melyek szerintem a legértékesebbek és szeretném, ha ezeket a jövőben tudatosan is fejlesztenéd. Egyik ilyen tulajdonságod a határozottság. Ez a férfias erény m/nden lépéseden, minden mozdulatodon megmutatkoztk« Ahogy az eléd tett játékot félrelököd és máslkat választasz helyette, a hangnem, melyben követeléseid elénk terjeszted, — mindez maga a határozottság és nagyvonalúság. A másik értékes jellemvonásod — s ez a fentivel szorosan összefügg — a teljes, minden álszenteskedéstől mentes őszinteséged. A félreértések elkerülése végett, mindjárt le kell szögeznem, nem holmi kitárulkozásokról, vigaszért esengő panaszkodásról van szó, melyek annyira jellemzőek • a gyönge, esendő kisakaratú emberekre. Az ilyesmit Te nem ismered. Nem adsz alkalmat arra, hogy kárörvendő tekintetek turkáljanak benned. A múltkor kalapáccsal az ujjadra ütöttél — azóta kék az egyik körmöd — de fájdalmadban is csak topogtál, szipogtál s nagyot rúgtál a macskába. A macska ebben az esetben persze ártatlan volt, de egyszer már megkarmolt s azóta leplezetlenül utálod öt... őszinte vagy a szó legtisztább érteimében. Egyenességed elsősorban az emberekhez való viszonyodra jellemző. Téged nem lehet lekenyerezni. Kérlelhetetlen őszinteséggel hagyod faképnél az unalmas, nagykéoü. okoskodó felnőtteket, bár mennyi édességgel halmoznak is el. Csaknem udvariatlanul elutasító vagy a nőkkel szemben, akik egyre csak csókolgatnának — noha nagy a gyanúm, hogy ez az alapállá sod a jövőben többé ke vésbé megváltozik. Itt kell megfegyeznem, hogy re mek ritmusérzéked van, ha a rádió tánczenét vagy csárdásokat közvetít, azon nal táncra perdülsz. Sőt ma már ott tartasz, hogy minden ütemes zajra, bármilyen ritmusra járni kezded a táncot — például, ha nagyanyád káposztát reszel. Ez utóbbi dolog eleinte nyugtalanított, de aztán azt gondoltam: Íme, a huszadik század gyermekei A múltkor Télapótól egy négyturbinás, lökhajtásos, áramvonalas bombázót kaptál. Ilyen előkelő játé kod még nem volt, gondoltuk, örülsz majd neki. A gép műanyagból készült, kivéve a kerekeit. Ma már ezek az alumíniumkerekek is használhatatlanok. A repülő jobb szárnya teljesen megsemmisült, a turbinákat szegek verték át; borzalmas légikatasztrófára emlékeztet az egész. A gyerek a leszerelés híve — mondotta egyik Ismerősöm, amikor meglátta a repülőgép roncsait. Az illető persze csak viccelt, én azonban komolyan azt gondoltam akkor — remélem, nem nevetsz kl, fiam, az apák túlozni szoktak, ha a gyermekükről van szó — egyszóval ezt gondoltam: ló úton halad ez a gyerek. Néhány napja autótulajdonos vagy, vadonatúj, acélszürke limuzinnal rendelkezel. Egy gombnyomás S elegáns kocsid köSztyepán Scsipacsov: MÁR NEM ÁLOM A napok számát sokszor elfelejtjük, Míg hajt a gond s a munkaláz pezseg. Sem a lánykák még meg nem születtek, Azok az ifjak még meg sem születtek, Kik akkor lesznek majd húszévesek. Nekik sok pompás palotát adunk, Ojult korokban és sodró szelekben, Sziklát faragunk, verset faragunk S a csillagűrt kutatjuk rendületlen. S legtisztább álmunk — szinte látom: Nem álom, már nem álom egy se, Csak szám és számítás, a munka terve. Franyó Zoltán fordítása rülszaladja a konyhát. Amikor csak kedved tartja, kinyithatod az ajtót s hosszabb túrát tehetsz a szobiba, vagy akár az udvarra is. Autód villanylámpaelemre működik... Eleinte féltem: Ismerek néhány autótulajdonost (a felnőttek között), szinte valamennyi önhitt, dölyfös és pökhendi. Attól tartottam, hogy Te is ilyen autó-kórba esel. Kellemesen csalódtam: egyáltalán nem borult fel a lelki egyensúlyod [pedig nálad — tekintetbe véve zsenge korod — tálán még érthetőbb lenne, mint felnőtt kollegáidnál J, az orrod egy milliméterrel sem hordod magasabban, mint azelőtt, mosolyogva üdvözlöd ismerőseid s nem képzeled magadról, hogy okosabb, szellemesebb, értékesebb vagy így, mint autó nélkül. De talán már túl sokat is dicsérlek, fiam, végül még ez fog megártani. Pedig épp az ellenkezőjét akarom: megmutatni a helyes utát, amelyen érdemes lesz haladnod, pontosabban: amelyről most már nem szabad letérned. Ha figyelmesen elolvasod ezt a levelet, rájössz, melyik útra gondolok. Arra, amelyik állítólag a legrövidebb. Ám nehogy elbizakodj! Nem akarok ünneprontó lenni, ezért számos olyan tulajdonságodról nem írtam, melyek erősen veszélyeztetik további fejlődésed. Ezeket most mellőzöm, de nem feledkezem meg róluk s a jövőben mindent megteszek, hogy kinőhess belőlük. Ehhez azonban teljes apai tekintélyemre szükség lesz s ha most a saját fejlődésemről beszélnék, amit levelem elején már el is kezdtem, félek, hogy félremagyaráznád a dolgot. Egyébként sem helyem, sem Időm nincs már erre. Itt van Szilveszter bácsi, hogy összeszedje azt a háromszázhatvanöt ütött-kopott golyócskát, melyekkel ebben az évben látszadoztál. Búcsúzom. Aludj jól! Ezzel az utolsó színes golyóval ml, felnőttek, még labdázgatunk egy kicsit, de aztán átadjuk Szilveszter bácsinak és átvesszük tőle azt a vadonatúj játékot, amelyet — ha most jól viseled magad — reggel megkapsz. Szeretettel ölel: apád, ZSÉLYI NAGY LAJOS nfiskodlk. Arról, hogjr akik • megtisztelő címért versenyeznek, vállalják • legnehezebb munkát is ... Megkapták a mfiszaki rajzokat. Csak papirt kaptak, anyagot nem Készítsétek a berendezést abbéi az anyagból, ami kéznél van Ez terven kívüli manka, nem kaphatnak az előírásoknak megfelelő anyagot. Rendben van, ha nehezebb Is lesz, elkészítjük. Febrnir derekáig elkészül! tgy Írja elő a terv. Oe lőttek a nyitralak: — Nagyon kérünk benneteket, csináljátok mag december végéig, (elemelték a jövő évi tarvünket, hogyan teljesítsük, ha űjévtől nem állíthatják mnnkába azt a gépet71 Töprengett li Stelner Cndevft, • termelés-előkészítő osztály vezetfife. Milyen választ adjon a nyitraiaknak? Ha nem segítik meg őket, hajrézhatnak az év végéig, hogy behozzák az év eleji lemaradásokat. A hajrá sohasem lehat a tervteljesltéa igazi mozgatója, ez csak hajsza, a hajszát pedig nem izeretl ax ember. [ó, átdolgozzak a munkatervet, de mit szól ehhez a XII. kongresszus címért versenyző műhely? Stelner Cudevit, a magas, szemüveges férfi berobog a műhelybe. Izgatott. Igazgatja szemüvegét, és lefelé tekint, hogy a fejjel alacsonyabb Valko szemébe néz hessen. Látni akarja, mint fogadja a „tervváltoztatást". — Így áll a dolog, mester elvtárs... — kezdi Stelner és előadja a nyttraiak kérését — A tervet átdolgozzak, de az papíron maradna, ha nem vállaltok Ujabb kötelezettséget — Verseny nélkül aem la manna — jegyzi meg Valko. — De az önköltségeken Is meg kellene valamit takarítani! — teszi hozzá aletve Stelner elvtárs. — A nyltrai gyárnak miattunk nem kell aggódnia Csak ennyit mondott Valko. Szava több volt az Ígéretnél. — Tudtam, hogy bennetek lehet bízni. Ha összefogtok . .. Stelner nem fe|e«te be a mondatot, mert Valko a szemébe mosolygott Pe dig szépet akart mondani Ha össze fogtok, nagy dolgokra vagytok képe sek . Oe ez a Valko a szemébe nevet, mintha csak gondolatában olvasna, és figyelmeztetné, kár a sok beszédért, az idő pénx.. . Felderült Stelner arca és örömében a mester vállára esapott. — jól van, no .. ember ... Mosolyból is ért az Valko megbeszélte a fiókkal a dolgot és megszületett az ójabb kötelezettségvállalás. az év végéig eleget tesznek a nyitraiak kérésének Hogyne vállalták volna, amikor éppen akkoriban olvasták az élenjáró dolgozók felhívását. Hngyne vállalták volna, ha már a júniusi kongresszusi felajánlásukban ezt írták, hogy munkásemberbez méltó példaadással fognak dolgozni. Az üzemben az ő műhelyük válaszolt elsőnek a felhívásra és követésükre mozgósították a többieket. Megint előtérbe kerUlt a százalék, a munkásember mércéje. A mérce magasságát magnk szabták meg. Nyolc és öt százalékkal mutat többet. Az első a tervteljesítésre, a másik az önköltségcsökkentésre vonatkozik. Megkezdődött az Aj csata. Napokban, százaiékokban mérték a munkát. S a mércét mind magasabbra kellett tenniük. Ogy, ahogy Brumel szokta. Jó szokás ez. Nem is lehet másképp, mert az omber mindig többet akar elérni. Még azt Is megcselekszi, hogy a februárt előbbre hozza. De ez csak űgy sikerülhet, ha nemcsak a magunk munkájára, hanem a szomszédéra is ügyelünk. A Valkokollektíva nem mondhatná magát családnak, ha nem ezt cselekedné. Amikor véget ér a műszak, utolsót üt a nagy kalapács és kialszik a forrasztóplsztoly sistergő, kékes lángja, a Valko-család tagjai körülnéznek, megcsináltunk-e mindent, amit ma meg kellett csinálnunk? tgy történt a napokban is. Egyikük a szerszámokat elrakó szomszédjára néz. — Nem fejezted be a mai munkát! Szavára felfigyelnek a többlek és megkezdődik a „szurkálás". — Könnyű a ceruzát a kézbe venni és aláírni a kötelezettségvállalást! — így az egyik. Azt a kisfiam Is meg tudja csinálni! — mondja a másik. Hahotázik a műhely. — At aláírásoddal, komám, nem megyünk sokral — Majd holnap rád dolgozunk! A csipkelődésnek nincs se vége, se hossza. A megszégyenített ember az ajkába harap és szó nélkül kimegy, mintha hazaindulna. Amikor őgy érezte, társai már mind elmehettek, visszalopakodott a műhelybe ... Másnap reggel, amikor fijra együtt volt a nagy család, csodálkozva látták, valaki megcsinálta az előző napon félbehagyott munkát. — Szellemek jártak a műhelyben! — kiáltja el magát egyikük, hogy mindenki hallja és kitür belőlük a kacaj. Mosolyog a megszégyenített munkás is. — Csak járt... — mondja. — Többet nem fog itt mutatkozni.. . Oly komolysággal szólt, mintha becsületszavát adná, máskor addig nem hagyja abba a munkát, míg ei nem végzi, amit aznapra előírtak ... Megtartották szavukat. Decemberben már februárt írtak. De az újabb határidőt is előbbre hozták. Már huszonharmadikán, hét nappal előbb Jelenthették: szállíthatják Nyitrára a berendezést! A szavak mögött a számokat is látnunk kell. A bérköltségeken több mint ötezer koronát, az önköltségeken pedig harmincezret takarítottak megl — A Télapó ajándéka! — mondja az egyik munkás. — öriásfenyőt kellene Nyitrán felállítani, hogy alája rakhassák ajándékukat — mondja a másik és a nagy gépre mutat. Mosolytól ragyog az arcuk. Búcsúznak az óévtől. — Nem is kívánunk mást az új esztendőtől, csak hogy minden úgy menjen, mint az óévben, és még valamivel jobbanl — mondja Gustáv Valko. — Azt kívánjuk, hogy ne csak mi a műhelyünkben legyünk elégedettek, hanem elégedett legyen az orsz'ág minden polgára ... ... Kattan a fényképezőgép. A fotográfus nem kérlelte őket, mégis áradt a derfi arcukról... A derűs mosoly nemcsak a Jó munka dicsérete, hanem ígéret is. A jobb munka ígérete, hogy még nagyobb legyen az örömük. A Jókedv drága kincs, nem szabad elveszítenünk, a mából ma gunkkal visszük a holnapba ... PETRÚCI BÁLINT 1. Mi o véleménye az elmúlt év világeseményeiről? 2. Mit vár az 1963-as évtől? Mi NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG ERIKA ZENKER a drezdai VEB Industrieprojektierung igazgatója BÍZOM A SZOCIALISTA TÁBOR EREJEBEN "I Az elmúlt év számos jelentős világpolitikai eseménye igen szemléletesen igazolja, hogy az emberiség tekintélyes része gyors ütemben halad a szocializmus és a kommunizmus felé; bizonyítják azonban a kapitalista tábor fokozatos gyen gülését is. A szocialista tábor politikai és gazdasági fejlődése bizalommal tölt el, s nagyon örvendek az egyre szorosabb együttműködésnek a KGST keretében. Feszült figyelemmel és büszkeséggel követtem a csoportos űrrepülést, mert ez újabb bizonyítéka a szovjet tudósok és űrrepülők fölényének. Meggyőződésem, hogy a szocialista tábor politikai és gazdasági sikerei nagyban befolyásolják más államok fejlődését is, s különösen mélyen hatnak azokra a népekre, amelyek csak nemrégen szabadultak fel a gyarmati iga alól és eredményesen harcolnak a kolonializmus új formái ellen. Ennek kifejező bizonyítékának tartom Algéria felszabadulását, a Jemeni forradalmi megmozdulást, stb. Az erőviszonyok megváltozása a világban kifejezésre Jutott a népek békeharcának sikerében ls. Egyik legjelentősebb győzelem, hogy Nyiklta Hruscsov bölcs megfontoltságából sikerült elhárítani a kubai válság okozta háborús veszedelmet. p Tudatában vagyok annak, hogy az elmúlt esztendő sikereit szorgalom, lendület és az akadályok eredményes leküzdése nélkül nem értük volna el. De azt is tudom, hogy az 1963-as évben újabb igényes feladatok várnak reánk, melyek teljesítéséhez latba kell vetni minden erőnket. Izgatottan várom a Német Szocialista Egységpárt Januárban tartandó VI. kongresszusának határozatait, mely hazánkat elvezeti e szocializmus építésének betetőzéséhez. Az 1963-as évtől ezért azt várom, hogy további bizonyítékokkal szolgáljon az egész világnak a szocialista tábor fölényéről minden téren. Hő vágyam továbbá, hogy tetteinkkel az újévben is erősítsük a békét és megjavítsuk életkörülményeinket. Természetesen szeretném, ha személyes kívánságaim is teljesülnének. Nagyon bízom a szocialista tábor erejében, s ezért csehszlovákiai elvtársaimnak és barátaimnak is boldog és eredményekben gazdag újévet kívánok. MAGYARORSZÁG SZEPESI GYÖRGY A Magyar Rádió és Televízió ismert riportere DIADALMASKODIK AZ EMBERISÉG IRÁNT ÉRZETT FELELŐSSÉG I

Az elmúlt év világeseményeit kedve • zően értékelem. Mindig optimista voltam, s ezt a derűlátásomat gyakran még az események sem tudták megváltoztatni. 1962-ben pedig — bár sokak szerint a nagy megrázkódtatások éve volt — teljes mértékben igazolta az optimistákat. A kubai válság idején ismételten bebizonyosodott, hogy az emberiség sorsa iránt érzett felelősség újból erősebbnek bizonyult a „háborús szakadék" politikájánál. Számomra különösen érdekes volt az elmúlt esztendő: A labdarúgó világbajnokság idején először jártam Dél-Amerikában. Afrika után most ez a földrész került a történelem napirendjére: megkezdődött LatinAmerika igazi felfedezése. Cuba Libre! Cuba si — ez olvasható sokfelé Dél-Amerika nagyvárosainak házfalán, s ez az évtized, amely kubai forradalmi mozgalom hatásának Jegyében kezdődött — erről személyesen is meggyőződhettem — Dél-Amerikában is mélyreható változást ígér. 2

Mi, sportemberek 1963-ban már a tokiói olimpiára készülünk. • Tokió azonban csak akkor lehet a világ sportoló fiatalságának találkozóhelye, ha továbbra is diadalmaskodik az a politika, amely a nagy válságokból ls megtalálja a kivezető utat. BEDRlCH PROKOŠ, a prágai Nemzeti Színház Munl^aérdemrenddel kitüntetett államdíjas igazgatója VIRÁGOZZÉK A HALADÓ J SZÉP ÉS AZ EMBERSÉGES MŰVÉSZET 1 Hálás vagyok a Szovjetuniónak, Hruscsav elvtársnak és valamennyi bölcs államférfinak, hogy az igen veszélyes nemzetközi válságban megmentették az emberiség számára a békét. Hogy győzött az egészséges ész, a nemesleikűség, kulturáltság és az emberszeretet. Hruscsov elvtárs beszámolója a Legfelsőbb Tanács ülésén a kulturális dolgozók szívéből beszél, mert elismeri minden nemzet jogát, élete szabad elrendezésére és a kultúra szabad érvényesülését. 2

Boldog lennék, ha az újesztendőben a haladószellemű alkotóművé• szet új szép drámai, zenei és balettmüvekkel ajándékozná meg az emberiséget, amelyeket a prágai Nemzeti Színházban örömmel hoznánk színre. Remélem, a békés együttélés ebben az esztendőben is lehetővé teszi, hogy a világ összes népeinek művészete kifejezésre juttassa mindazt, ami haladó, szép és emberséges. 1983. január 1. * (}j SZÖ 3