Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-30 / 30. szám, szerda

FENYVESEK ALATT Ilyenkor télen, mikor a hótaka­ró egyszínűre fest mindent, a he­gyek között is egyhangúbbá válik a táj. Nyáron sokkal vonzóbbak az ezer féle színt öltő hegyek. Az egyik hegyoldalon a gulya, a má­sikon a juhnyáj csilingel legelé­szés közben, most azonban olyan csendes a környék, mintha cáfolni akarná a nyári valóságot. Tomáš Martinček, a szövetkezet elnöke nem hiába mondja — jöjjenek ak­kor, ha majd kizöldül a határ, nem bánják meg. MÁSKÜLÖNBEN Martinček elvtárs Szövetkezete négy kisebb szövetkezet­ből egyesült, ami többféle szempont­ból előnyös. A gbelanyi néven Ismert gazdaság így is csak 1112 hektáros területet mondhat magáénak. Az igaz, szép terület, csakhogy ezzel a kis gazdaságok külön-külön nem sokat értek. Ha mindenből akartak termel­ni, szétaprózták erejüket, amire pedig s hegyek között kétszeresen szükség Van. Az egyesülés után ez a szét­ôprózás elesik. A mojši telepen, amelynek környékén sok a szántóföld, csak hízósertéseket tartanak, ugyan­akkor a Kotrčná Lúčka-i telepen — ahol a tengerszint fölötti magasság meghaladja a 750 métert — a növen­dék szavasmarha kapott helyet. A fiatal állomány egész nyáron a feny­vesek alatt legel, jól érzi magát a szabadban, s amint a súlygyarapodás is mutatja, van harapnivalója. A ne­dedzai udvar fejőstehenei is szíve­sebben tartózkodnak a legelön az Istállóban topogás helyett. Olyankor több tejet is adnak, mert kedvük sze­jint jóllaknak. Télen hiába várnak tőlük hasznot, sovány a koszt, a nyá­ri hozamnak csak a negyedrészére futja. — Szerencsénkre jövő ilyenkor már több jut a jószágnak is — mondja Ondrej Ďuríček, a könyvelő — 70 hektár rétet és legelőt trágyaléval fogunk öntözni. Okos megoldás, mert akármilyen jó minőségű is"a hegyi széna, az ed­digi hozam mellett télen koplalhat a jószág. Olykor-olykor, mintha az eső — aminek a mennyiségére egyéb­ként nem lehet panasz — sem segí­tene, a fű nem akar nagyobbra nőni. Bezzeg másképpen lesz, ha trágya­lével serkentik, kétszerte magasabbra nyúlik majd. A hígtrágyás öntözéssel nagyobb értelipet kap a gazdaságon belüli szakosítás is, mert ami az ál­lomány elosztását illeti, az csak az elaprózottság megszüntetésére irá­nyult és a régi takarmányadagokkal nem oldhatja meg a többtermelést. A több tej- és hústermelést a fű hoza­mának növelése teszi majd lehetővé. Szóval legfőbb tényező a takarmány­termesztés növelése, mert az állo­mány sűrűségére nem lehet panasz. A juhállományon kívül 1J30 hektáros területre 53 szarvasmarha jut, amit bizony síkságon gazdálkodó szövet­kezetek is megirigyelhetnek. A SOK ÁLLATTAL, amint tudjuk, nyáron nincs baj, hiszen ellegelész és szép hozamot ad, mert különösebb befektetés nélkül a 7—8 literes napi fejési átlag nem kicsiség. Äm annál nagyobb gondot okoz az állomány té­len, amikor a szénát ugyancsak jól be kell osztani, hogy az újig kitart­son. Éppen ezért az ember azt véli, hogy a hígtrágyázás, öntözés csupán a szénagond megszüntetésére irányul. A gbelanyi szövetkezetesek azonban ennél többre számítanak. Az öntöző­berendezés még jóformán el sem készült, máris az állomány szaporítá­sáról beszélnek. A közeljövőben 60 szarvasmarhát akarnak 100 hektáron­ként. Ennyi állatnak jobban termő le­gelőre is szüksége lesz. Nos, a szö­vetkezetesek gondoskodnak róla, hogy több legyen a fű, meg a széna is. A teheneket — mivel haza kell járniuk fejésre — a telep közelében legeltetik, s hogy az aránylag kis te­rület győzze fűvel, öntözni fogják. Te­hát a berendezés egy része a fű, má­sik része a széna hozamának a növe­lését szolgálja. Ogy fest a dolog, hogy egy csapásra két legyet fog­nak a gbelanyiak. Szó, ami sző, a két fogással nagy fába vágják a fejszéjü­ket és felvetődik a kérdés, vajon nem lenne-e biztosabb a termelés növelé­se, ha az egvik célkitűzésről, teszem azt az állománv szaporításáról egye­lőre lemondanának? Mert jobb téli takarmányozás mellett a termelés és ezzel együtt a jövedelem úgyis növe­kedne. A szövetkezet elnöke — aki kü­lönben azt az érzést kelti az ember­ben, hogy mielőtt valamit kimond, kétszer ls megfontolja — megvédi ál­lásfoglalásuk helyességét. — Az állomány szaporítása nem egyik nanról a másikra éri el a kí­vánt szintet — mondja Martinček elv­társ. — Ez két-három év kérdése, a szövetkezet viszont nemcsak széná­ból. hanem gabonafélékből is már az idén növeli a hozamokat. A rendel­kezésünkre álló területnek több mint a fele szántóföld. Bár tavaly a búza­termés csak 18 mázsa volt hektáron­ként, ez nem jelenti azt, hogy az idén is ennvi lesz. Bízom tagságunk és Štefan Vaško agronómus törekvé­sében. VALÖBAN, a 66 éves agronómusbari nagv az akarás, s a žilinai járásban kevés agronómiisról mondhatják el azt, amit róla. Érettségizett ember, s mint IIven, sokat akar kihozni a föld­ből, de nem sajnálja a fáradságot sem. Topoľčany környékére utaz'k és megfigyeli az ottani gazdálkodást. Tó vetőmagot szerez be és az ősziek fej ­trágyázásával is foglalkozik. Elérte fbár még csak kis területen 1. hogy a német búza 37.49 mázsás termést, a kašticei pedig 30 mázsás termést adott hektáronként. Ä kísérleti ered­mények alapján a szövetkezet búzá­ból 24—25 mázsás átlagtermést taka­ríthat be hektáronként. Ez pedig — akárcsak a szénatermés növelése — nagy lépés, mert a téli takarmányo­zást még a felszaporított állománynál ls jelentősen megszaporítja. Ilyen körülmények között igaza van az elnöknek és helyesen járnak el, ha egyszerre mind a két dolgot orvo­solják. Kétség kívül a gbelanyi szö­vetkezet útja sok más hegyaljai szö­vetkezet útjától egyenesebb irányban halad. Az akarat, a törekvés szabta meg irányát, s aki egyenes úton megy, hamarább oélba ér. Több hegyaljai szövetkezet a téli takarmányozási gondot úgy igyekszik megoldani, hogy a csallóközi gazda­ságokból fogad el növendékállományt legeltetésre, aminek fejében abrak­takarmányt kap. Nem rossz megoldás ez sem, mert hiszen mind a két fél jól jár vele. Az egyiknek nem vész kárba a fű, mert abraktakarmányt kap érte, a másik viszont több fehér­j_é tartalmú takarmányt tehet el télre. Äm ez az eljárás mégis költséges és sokkal jobb a gbelanyak útja, akik a fejtrágyázással nemcsak hogy több takarmányt csikarnak ki a földből, hanem az állomány sűrűségét is a síkságon gazdálkodó szövetkezetek szintjére emelik, még akkor is, ha nem könnyű a feladatuk. — E MÖGÖTT a hegy mögött van mojši telepünk — mutat az egyik magaslatra az elnök, mikor kikísér az udvarra s hozzá teszi azt is, hogy ezen a hegyen egészen a fákig hú­zódnak a szántóföldek. A lejtő mere­deken ereszkedik a falu széléig, s a traktorosnak ugyancsak résen kell lennie, hogy szántás közben fel ne boruljon. És mégis, ahol csak le­het, a szövetkezetesek szántanak, fel­törik a legelőt, mert így többet te­rem a föld. BENYUS JŰZSEF liiiimmmiHiimmmiiiiHiimiiiiiini Eredmények és gondok Rimavská Sobotának mintegy 11000 lakósa van. Ilyen helyen jócskán akad munkája a városi nemzeti bizottságnak. Törődnie kell a város fej­lesztésével, a polgárok ügyes-bajos dolgaival, stb. Ezért nem tartot­tuk véletlennek, hogy Ragan Gyula titkárt Sedíák Michal elnök szobá­jában találtuk. Azokról a problémákról beszélgettek, amelyek megol­dásra várnak, s nem tűrnek halasztást. A Zncjinóban ez év elején létesült járá­si mezőgazdasági számitóközpont külön­leges gépekkel nyújt segítséget a mező­gazdasági üzemeknek gazdasági mérle­gek és termelési-pénziigyi tervek össze­állításában. (E. Bican felv. — ČTK) Hogyan él* a kapitalista vrszágok parasztsága? Iiiiovaiiiii Crispino fletbölcseleíe AZ ÚJ SZÓ SZÁMÁRA IRTA: I L J A SETLIK (RÓMA) • Miről árulkodik a bérleti szerződés Az élénk beszélgetés folytatódik. A parasztok azon vitatkoznak, ki mennyit kapott az idén a burgo­nyáért. Érthetetlen nápolyi tájszó­lásban beszélnek, de ez engem nem zavar, mert közben valamit kiírha­tok a bérleti szerződésből Én, alulírott Giovanni Crispino Nápoly melletti pozzuoli lakos szerződést kötök három hektár föld négy évi bérbevételére évi 225 ezer líráért, melyet két részletben kell törlesz­tenem .. Ezen felül kötelezem ma­gam, hogy természetbeni járandó­ságként évente 6 hordó bort (44 li­teres hordókban), húsvétkor 4 tyú­kot, karácsonykor 4 pulykát, 50 to­jást, 50 kg sárga szőlőt, 50 kg na­rancsot, 50 kg mandarint, 25 kg cit­romot, 50 kg indiai fügét, 75 kg különféle gyümölcsöt, 10 kg olivát, 1 mázsa burgonyát, 50 kg borsót szállítok a tulajdonosnak, mindén cikkből elsőrendű minőséget.. Tehát ez a „mezzadria", amely ellen évek óta küzdenek az olasz pa­rasztok. A „mezzadriában" a hűbéri­ség a kapitalizmussal, a régi hűbéri tulajdon a „szabad paraszttal" ta­lálkozik. Lényege Olaszországban mindenütt ugyanaz. A „mezzadro" bérbe vesz' a földet, a fákat, az épületeket és a többi Ingatlant. Jö­vedelme felét (ha a szerződés nem határozza meg másképpen] köteles bér fejében átadni a földbirtokosnak A „mezzadro" köteles elvégezni min den munkát, beszerezni a szükséges szerszámokat, műtrágyát stb., termé­szetesen saját költségére. Ugye, olvasóink is látják, hogy a „mezzadria" intézménye nagyon elő­nyös a földbirtokosoknak. Ujjukat sem kell mozdítaniuk, nem kell be­ruházniuk, nem kell félniük a mos­toha időjárástól, ök csak mások mun­kájának gyümölcsét szüretelik. Minél több munkát és költséget fordít a „mezzadro" a földre, annál nagyobb haszna van belőle a tulajdonosnak is. Egyes vidékeken évszázadok óta „öröklődnek" a bérleti szerződések, melyek nemrégen még különleges előjogokat' is biztosítottak a földbir­tokosnak. Ide tartozott például az első éjszaka joga. Tilalmat is tartal­mazhatott a szerződés: megtilthatta, hogy a bérlő más faluból nősüljön stb. Í Szeretem ezt a földet Hiába próbálkozom Crispinóból kiszedni, mennyit fektet be évente a három hektár földbe, mennyi hasznot hajt a föld, s mennyit kell fizetnie érte stb. Szóval családi költ­ségvetése érdekelne, de ő megköze­l'thetetlen. Mintha attól tartana, hogy kellemetlensége támad az adó­hivatallal. Mindenképpert megkerüli a kérdéseket, kitér a felelet elől, csűri-csavarja a dolgot. Azért vala­mit csak megtudunk életéről, gond­jairól, problémáiról. Négytagú csa­ládja műveli meg a bérelt földet, ezenkívül családtagjai más birtokok­ra is járnak napszámba. — „Miért Irt alá olyan szerződést, amelyet a társai a szokásosaknál sokkal rosszabbnak tartanak?" Kérdésemre nyíltan és érthetően válaszol: — Azért, mert szeretem, ha tető van a fejem fölött és nem kell lakbért fizetnem. Ha nem írtam vol­na alá a „padrone" feltéteftit, más­nak adta volna bérbe a földet. így van biztos munkám. A sorsom is ja­vult. Azelőtt „bracciante", bérmun­kás, alkalmi napszámos voltam, vagy munkanélküli segélyt kap­tam ... Itt jó a föld... Ha néha nem terem, nem a föld hibája. Szereti ezt a földet, mint a szülő­föld rögét. Ha kisebb a termés, ak­kor az időjárás a ludas. Nápoly kör­nyékén termesztik a „primizia"-t, egész Olaszországban itt terem a legkoraibb zöldség. A tavaszi napsü­tés egyenesen kicsalogatja a termé­nyeket a földből. Persze ez koc­kázattal jár. Ha tavasszal, március­ban nincs elég csapadék, a zöldség lassan fejlődik. Akkor pedig a zöld­ség, a borsó, a bab, a burgonya nem „primizia", nem korai, későn kerül a piacra, nem fizetnek érte annyit, keveset jövedelmeznek. „Az Idén például megfagyott a bur­gonya és sokat vesztettünk rajta" — jegyzi meg kiegészítésként Cris^'ro. így vezet végig bennünket három hektárján, meredek örvényeken, sűrű sorok és fák között. Elbűvölő lát­vány az öböl, háttérben a Vezu' al. — „Ha szállodát építene itt, mindig zsúfolt lenne" — jegyzem meg tréfá­san. Bár ne mondtam volna. Tiltako­zott. Érvei arra vallottak, hogy már benne is felvetődött ez a gondolat. — A közszolgáltatási üzem bizony gondot okoz — mondja Ragan elv­társ. — Épp arról beszélgetünk. A CSKP XII. kongresszusának határoza­ta leszögezi, hogy a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat bővíteni, ja­vítani kell. Mi pedig egy helyben topogunk. Az előtte lévő papírra tekint. A közszolgáltatási üzem tavalyi mun­kájának értékelése. Piros ceruzával aláhúzva: az évi terv 82 tonna szeny­nyes kimosása. Kimosva: 81 tonna. Ebből a lakosságnak csak 23,3 ton­na, pedig az évi terv 32 tonnát irá­nyozott elő. — Kicsi a mosodánk — veszi át a szót Sedlák elvtárs. — A mosást csak győznénk, de a szárítást és a vasa­lást nem. Amint a tervteljesítésből látszik, ennek a lakosság látta ká­rát. A szocialista szektorok része­sültek előnyben. Hasonló a helyzet a ruhatisztításnál is. Mintegy 6 ton­nával kevesebbet tisztítottunk ki a lakosságnak, mint amennyit a terv meghatározott. A számok elgondolkoztatók. Tete­jében pedig Itt hever az asztalon a kerületi egészségügyi szolgálat vég­zése, amely arról ad hírt, hogy áp­rilis 1-vel bt kell zárni a mosodá­kat, mert nem felelnek meg az egész­ségügyi előírásoknak: a munkahely egészségtelen. — Ogy határoztunk, hogy csök­kentjük a mosoda teljesítményét — töri meg a csendet a titkár. — Ds nem a lakosság rovására. Ezt a ke­rületnek is meg kell értenie ... Ar­ra gondolok, hogy a szocialista szektorok más mosodát vegyenek igénybe. A mosás és a tisztítás egyike azoknak a szolgáltatásoknak, ame­lyet a lakosság a leginkább igénybe vesz. A Rimavská Sobota-i közszol­gáltatási üzem a vidékre nem for­dít gondot. Senki sem kételkedik abban, hogy nehézségekkel küzde­nek és ez akadályozza munkájukat. A vidéket elhanyagolni azonban még akkor sem szabad. Helyes az a döntés, hogy mivel ki­csi a mosóda, csak a lakosság igé­nyelt elégítik majd ki. Ha már ed­dig nem is, de az elkövetkező idő­ben a közszolgáltatási üzem dolgo,­zói tekintsék feladatuknak, hogy munkájukat a vidék is élvezze. Nem fogadható el ugyanis az a régi ér­velés, hogy a falusiak nem mosatnak a közszolgáltatási üzemben. Lakáskérdés A CSKP XII. kongresszusa nagy fi­gyelmet szentelt a lakáskérdés meg­„Szálloda annyi van Nápolyban, mint szemét. Vége lesz az idény­nek, mind kiürül. Én pedig paraszt vagyok" — vetette oda büszkén. • Új agrárpolitikát követelnek a paraszttömegek Maradjunk tehát a parasztoknál. Olaszországban nagyon bonyolult a parasztkérdés. Nincs olyan tanul­mánygyűjtemény, mely alaposan meg tudná világítani, pedig sok gazdasági és társadalmi tanulmány jelenik meg. Vannak bérmunkások — állandó és idénymunkások, bérlők, kisparasztok és más csoportok, amelyeket más eurőpai nyelveken nem lehet megfe­lelően kifejezni, mert máshol ilyenek nem léteznek. A parasztság minden kategóriájának megvannak a ma­ga problémái. Äm egyetlen kategó­rián belül sem beszélhetünk „orszá­gos olasz" problémákról. Egészen más a kisparaszt helyzete a Pő ter­mékeny síkságán, mint Kalabriában vagy Szicíliában. Más a mezőgazda­sági munkás helyzete Toszkána fej­lett tőkés gazdaságaiban, mint Ná­poly környékén. Néhol nagy vívmá­nyokat jelentenek a bér- és munka­feltételek (megközelítik az ipari viszonyokat, amennyire ezt a kapita­lizmus „megengedi"), máshol csak napi néhány órára vesznek fel mun­kásokat. i Foglalkozzunk csak a bérlőkkel. El be a kategóriába tartozik Giovan­ni Crispino is. Ma mindenki tudja Olaszországban, hogy a „mezzadria" csökevény, a falu régi társadalmi viszonyainak maradványa, a mező­gazdaság fejlődésének kerékkötője. A társadalmi igazságtalanság szem­betűnő megnyilvánulása: a tulajdonos munka, kockázat nélkül, jómódúan él a városban, miközben más reá dolgozik. Ezt pedig csak azért tehe­ti, mert örökölte a földet. Ma már csak a sok ezer hektáros földbirto­kosok, mint például Torlonia gróf ragaszkodnak a „mezzadriá"-hoz. Makacsul védelmezik a hatalmasok, oldásának. A lakáskérdés Rimavská Sobotán is gondot okoz. Mintegy 600 lakáskérvény vár elintézésre. Mind­ezt betetőzi még az a tény is, hogy az építő vállalat sok lakást nem adott át idejére. A határidőt mint­egy fél évvel kitolták. — Ez évben az állami építkezés 45, a lakásépítő szövetkezet pedig 130 lakást ad át rendeltetésének, — mondja az elnök. — A szövetkezeti lakásoknál azonban tizenkettőnek még nincs gazdája. — A városi nemzeti bizottság fog­lalkozott a lakáskérdéssel — tájé­koztat a titkár. Mérlegeltük, keres­tük a kivezető utat. Olyan elhatáro­zásra jutottunk, hogy felülvizsgáljuk' a lakáskérvényezőket, s azokat, ahol egy családból ketten is dolgoznak, meggyőzzük, hogy iratkozzanak be a lakásépítő szövetkezetbe. Nem he­lyes, hogy autót vásároljanak, la­kást pedig az államtól várjanak. A nevelés is fontos A kongresszusi határozatok meg­valósításából minden szervnek, szer­vezetnek és polgárnak aktívan kl kell vennie a részét. Helyesen ér­telmezte ezt a városi nőbizottság. Ugyanis a pártdokumentum megvi­tatásakor a nevelést tűzték ki egyik fő feladatuknak. — A nőbizottság egyik ülésén —• mondja az elnök — a bizottság tit­kárnője — aki egyébként tanítónő — panaszkodott, hogy az Iskolában több gyermeken észrevehető az ott­honi nevelés hiánya. A nőbizottság tagjai megTiányták-vetették a dolgo­kat és elhatározták, hogy elbe­szélgetnek a szülőkkel. — Bizony magam sem hittem, hogy az asszonyok munkája ered­ményes lesz — veszi át a szót a tit­kár. — De tévedtem. Igaz, hogy 9 behívott szülők először tiltakoztak a „kioktatás" ellen, de végül is be­látták, hogy elhanyagolták a gyer­meknevelést. Az eredmény pár hét' múlva máris megmutatkozott, a nőbizottság az édesanya segítségére sietett. Az üzem vezetőségével elin­tézték, hogy az iszákos családapá fizetését csak a feleségének adhatják ki. A Rimavská Sobota-i nőbizottság eddigi munkája eredményes. Felis­merték azt is, hogy nem elég csak a fiatalok nevelésével foglalkozni, mitagadás néha a felnőttek is rá­szorulnak erre. S a nöbőziottság e té­ren is helyesen értelmezte pártunK kongresszusának határozatát. N. J, a befolyásosak és gazdagok, meg* vannak hozzá jó kapcsolataik. Ezért nem csoda, hogy eddig néni szüntették meg a „mezzadriá"-t, bár ezt nemcsak a kommunisták és S szocialisták, hanem a szociáldemok­raták, a republikánusok, sőt részben a kereszténydemokraták, a katolikus kormánypárt tagjai is követelik. A jelenlegi „balközép" kormány iá szavát adta programjában 1962 ta­vaszán, hogy megszünteti a „mezzad* riá-"t. Tíz hónap telt el a kormányprog­ram kihirdetése óta, de a „mezzad­ria" megszüntetése még mindig csak programpont. Az őszi „agrár­törvények" előterjesztésekor egy szóval sem említették. Ezért is tün­tetett november 15-én és 16-án a tar­tományi székhelyeken négymillió paraszt az „új agrárpolitikáért", a „mezőgazdaság demokratikus fejlesz­tésének" politikájáért. Mit jelentene számukra a „mezzad­ria" megszüntetése, lássuk Crispino példáján. Kérdem, mit ért a mező­gazdaság demokratikus fejlesztésé­nek politikáján és mit vár tőle. Maga sem tudja. Nem tudja, miért követeli ezt a három legnagyobb olasz szakszervezeti központ és mit értenek ezen. Crispino senkinek sem hisz. Életbölcselete szerint minden olasz, akár kommunista, akár ke­resztény, tolvaj. Amikor azonban a többi paraszt magyarázgatni kezdte a dolgok lé­nyegét, Crispino bólogatóan ráhagy­ta: „Miért ne, miért lennék ellei.e, nem is lenne rossz, én egyetérte­nék vele." • Mi nem lenne rossz? Jó volna, ha: 9 a „mezzadro" örökbe kapná l? ál­tala megművelt és bérelt földet, ® munkája eredménye, egész jöve­delme őt illetné meg. © lehetővé válna számára alacsony fii SZÖ 4 * 196 3 í anuár 30 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom