Új Szó, 1963. január (16. évfolyam, 1-31.szám)

1963-01-19 / 19. szám, szombat

Hruscsov elvtárs beszédének világvisszhangja fclO DE JANEIRO-1 TUDÓSÍTÁS) • KAIRÓ Piliso, a Dél-Afrikai Köztársaság Afrikai Nemzeti Kongresszusának képviselője kijelentette: „Meggyőző­désem, hogy Afrika, Ázsia és Latin­Amerika országai megértéssel fogad­ják Hruscsov elvtárs kijelentését, hogy a Szovjetunió mindig a füg­getlenségéri harcoló országokat tá­mogatta és támogatja. • STOCKHOLM A stockholmi lapok kivonatot kö­zölnek Hruscsov elvtárs beszédéből. Hangsúlyozzák, hogy Hruscsov elv­társ a jelenleg legégetőbb problé­mákról beszélt. • WASHINGTON Hruscsov elvtárs beszédét nagy ér­deklődéssel fogadták az amerikai fővárosban. Az Associated Press hír­ügynökség kommentátora beszédé­nek azt a részét hangsúlyozza, hogy a német békeszerződés senkit sem károsít meg és senkinek sem jelent előnyt. A kommentátor állítása sze­rint azokban az a szovjet javaslat, hogy Nyugat-Berlinben a NATO lo­bogóját' az ENSZ-ével cseréljék fel, nem felel meg az Egyesült Államok­nak. • PÁRIZS A francia hírügynökségek is rész­leteket közölnek Hruscsov elvtárs beszédéből és ismertetik a beszéd világvisszhangját. Beszédének azt a részét emelik ki, hogy Németország egyesítését az egész német munkás­osztály valósítja majd meg és hogy Nyugat-Berlint szabad várossá kell tenni. A Croix katolikus lap rámutat arra, hogy a szovjet küldöttség veze­zetöje a békés együttélés szempont­jából nyilatkozott a berlini kérdés­ről. • LONDON Az angol lapok Hruscsov elvtárs békefelhívását emelik ki. Az újsá­Németország Szocialista Egységpártja VI. kongresszusának Berlin (ČTK) — Németország Szo­cialista Egységpártja VI. kongresszu sának negyedik napján — január 18 án H. Hoffmann nemzetvédelmi mi­niszter beszédében elsősorban nagy­ra értékelte az NDK népi hadseregé­nek s a Varsói Szerződésben részt vevő országok hadseregeinek testvé­ri együttműködését, amely nagymér­tékben járult hozzá az első német munkás-paraszt állam védelmi képes­ségének növeléséhez. Ottó Winzer külügyminiszter-he­lyettes időszerű nemzetközi problé­mákkal foglalkozott. Wu Ksziu-cshuan, Kína Kommunis­ta Pártja küldöttségének vezetője üd­vözlő beszédet tartott a kínai kom­munisták nevében. Hangsúlyozta, hogy a kínai nép megérti az NDK nehéz helyzetét, mert a szocialista tábor nyugati arcvonalán kell szívósan küz­denie az amerikai imperialisták által támogatott nyugatnémet militarizmus ellen. A kínai küldöttség vezetője ki­jelentette, hogy a német békeszerző­dés megkötése és a nyugat-berlini kérdés megoldása, múlhatatlanul szükséges, mert ez nemcsak a német népnek érdeke, hanem mindazoké, akik világszerte békét óhajtanak. Amikor a kínai pártküldöttség ve­zetője beszédében kirohant egyes testvérpártok s a kongresszuson részt Az ENSZ egységek megszállják Kolwezit New York (CTK) — New Yorkból érkezett hírek szerint az ENSZ kép­viselői „megegyeztek" Csombéval, hogy az ENSZ katonai egységei meg­szállják Kolwezit, azt a katangai nagyvárost, amely mindeddig a ka­tangai csendörök és zsoldosok el­lenőrzése alatt állt. vevő vendégek ellen, a küldöttek nemtetszésüknek adtak kifejezést. Paul Werner elvtárs, aki az ülésen elnökölt, felszólította a kínai küldött­ség vezetőjét, ne folytassa tovább tá madásait, mert ez a hangnem nem egyeztethető össze a marxi—lenini pártok közötti kapcsolatokra vonat­kozó elvekkel. N. Sz. Hruscsov egy berlini üzemben Nyikita Szergejevics Hruscsov. az SZKP KB első titkára pénteken látoga­tást tett egy a televíziós készülékek elektronjait gyártó berlini üzemben. Az üzem igen fontos szerepet tölt be a Német Demokratikus Köztársaságban. Az NSZEP VI. kongresszusa is hangsúlyoz­ta népgazdaságfejlesztési jelentőségét. gok megállapítják, hogy Hruscsov és Ulbricht is beszédjüknek nagy ré­szét a béke és a békés együttélés kérdésének szentelték. A Daily Exp­ress szerint Hruscsov Berlinben je­lentős beszédet mondott. Kiemeli, hogy a Szovjetunió által javasolt békeszerződés nem jelentene előnyt a Nyugatnak, sem a Keletnek. Ez­után az Express, ha nem is nyíltan, de arra hívja fel a Nyugatot, hogy hasonló szempontból közelítse meg a nyugat-bárlini problémát. Befejezé­sül azt írja, hogy Hruscsovval ész­szerűen lehet tárgyalni. • SZÓFIA A bolgár napisajtó Hruscsov elv­társ beszédét az újságok első olda­lán közli. A Rabotnicseszko Delo ki­emeli, ,iogy a bolgár kommunisták és dolgozók örömmel fogadják és jó­váhagyják Hruscsov elvtárs szavait a kommunista mozgalom elméletének alapvető kérdéseiről. Az újság a to­vábbiakban hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni a második világháború káros maradványait azzal, hogy meg­kötik a békeszerződést Németország­gal és Nyugat-Berlint szabad demili­tarizált várossá változtatják. F. Castro V. V. Kuznyecowal tárgyalt Havanna (ČTK) — Fidel Castro kubai miniszterelnök, az Egyesült Forradalmi Szervezetek Vezetőségé­nek első titkára, a havannai elnöki palotában csütörtökön fogadta V. V. Kuznyecovot, a Szovjetunió külügy­miniszterének első helyettesét. A két államférfi a teljes baráti egyetértés szívélyes légkörében hosz­szabb ideig elbeszélgetett A. I. Alek­szejevnek, a Szovjetunió kubai rend­kívüli és meghatalmazott nagyköve­tének jelenlétében. A népszavazás után A brazíliai népszavazás eredmé nyei mindenkit megleptek. A legnagyobb derűlátók sem vártak ilyen tömeges részvételt, nem vár­ták az elnöki rendszer híveinek spontán győzelmét. A kormánykörök is számítottak rá, hogy a többség az elnöki rendszer mellett fog dön­teni, ezért egyetlen nagyobb érdek­csoport vagy politikai párt sem lej­tett ki kampányt a parlamentariz­mus megőrzéséért. Az eredmények azt mutatják, hogy Goulart eddig az egyetlen brazil köztársasági elnök, aki a legna­gyobb támogatással dicsekedhet. A választóknak csak mintegy 22 szá­zaléka tartózkodott a szavazástól. A szavazók 85 százaléka pedig az elnöki Jogkör visszaállítása mellett döntött. Minek tekintsük ezt a győzelmet? Elsősorban a jobboldali imperialis­tabarát erök, a hazai és a külföldi reakció vereségének. Nem sikerült jobbra tolniuk a kormány jelenlegi nacionalista politikáját és az Egye­sült Államok befolyását Brazíliára ls kiterjeszteni. Az antikommunizmus érvei, egy állítólagos kommunista összeesküvés „leleplezett" terve sem segített rajtuk. A népszavazás a brazil nép poli­tikai öntudatosságát és demokrati­kus szellemét bizonyította. Csapást mért a reakcióra, mely abban a hie­delemben ringatta magát, hogy a kis embereket nem fogja érdekelni a parlamenti vagy elnöki rendszer kérdése. A nép bebizonyította: jól tudja, sokkal többről volt szó, mint a kor­mányhatalom formális politikai kér­déséről. Megmutatta, hogy nem hó­dol be az amerikai imperializmus nyomásának, egyet ért az ország önálló útjával, melynek célja a bé­ke és barátság valamennyi jószán­dékú néppel. Helyesnek tartja, hogy a kormány védje a népek önren­delkezési jogát. Sokan spontánul tá­mogatták a kubai függetlenséget. Természetesen, a népszavazás töb­bet jelentett az eddigi irányvonal megerősítésénél, a nép további kö­veteléseit fejezte ki. A nép olyan kormányt akar, mely következete sen védeni fogja a nemzeti érdeke ket, véget vet az inflációnak és a drágaságnak, elmélyíti a demokia ciát és növeli a dolgozók jogait, szilárd terv alapján megerősíteni fogja a gazdaságot, alapvető re­formokat hajt végre, visszautasítja a külföldi töke kizsákmányoló céljait, valamennyi állammal elmélyíti po­litikai, gazdasági és kulturális kap csolatait. Ezek a követelések valóban el­hangzottak a népszavazás elölt. A szakszervezetek és a tömegszer­vezetek voltak a tolmáesolóik és ebben a szellemben támogatta az elnöki rendszer visszaállítását a Brazil Kommunista Párt is. Az elnöki rendszernek több mint fél évszázados hagyományai vannak Brazíliában, a parlamenti rendszer csak rövid ideig tartott. Ám egyik rendszer sem oldotta meg a nép legfőbb követeléseit. Ha a választó Goulartra szavazott, akkor szavaza­tával azt a reményét fejezte ki, hogy a kormány folytatni és Javíta­ni fogja független nemzeti polltiká ját. Nem meglepő, hogy az Egyesüli Államokban nagyon tartózkodóan kommentálják Goulart elnök győ­zelmét. Persze a népszavazás nem oldot­ta meg a problémákat. Az Egyesült Államok nyomása is csak fokozódni fog. A reakció igyekezni fog meg­gátolni az elnöki jogkör teljes visz­szaállítását. A jobboldali sajtóban már napvilágot láttak ilyen szelle­mű kommentárok; „Goulart elnök­nek teljhatalma van. Hadd mutassa meg, mit tud." Goulart kormánya a múltban ha sonló helyzetekben többször fordult a néptömegekhez, amelyek meghiú­sították a reakció cselszövéseit. Ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor a nép továbbra is teljes mér tékben támogatni fogja az elnököl, és az ország jövőjét nem kell fél­teni. MIROSLAV ŠTRÁFELDA A dél-vietnami hazafias erök a Mekong folyó deltájában több ameri­kai helikoptert lelőttek. Képünkön az Ap Bac falu közelében lelőtt két helikopter roncsait látjuk. (CTK felvétele) Az amerikai költségvetésnek több mint a felét katonai kiadásokra fordítják Washington (CTK) — Kennedy elnök csütörtökön, január 17-én a Kongresz­szus elé terjesztette az 1963—64-es költségvetés tervezetét. A bevételek 86,9 milliárd dollárra rúgnak s a kiadá­sok elérik a 98,8 milliárd dollárt. Becs­lés szerint a költségvetési hiány mint­egy 11,9 milliárd dollár. Az új költségvetési tervezetben a leg­nagyobb összegeket a katonai kiadá­sokra szánják, amelyek elérik az 55,4 milliárd dollárt. Összehasonlítva szokásos költségvetési évvel ez mintegy 2,4 mil­A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS gondolatának térhódítása hatal­mas lendületet kapott a múlt hé­ten: mindenekelőtt Hruscsov elvtárs nagy beszédére gondolunk, amelyet az NSZEP VI. kongresszusán mondott, s amely egyértelműen kifejezte, hogy a békeharc a szocializmusért vívott küzdelem legfontosabb feltétele lett. Azonban nemcsak e beszéd monda­nivalója, hanem az ennek alapján keletkezett óriási nemzetközi vissz­hang is figyelemre méltó eredmény a békés egymás mellett élés térhó­dítása szempontjából. Nemcsak a kommunista és munkáspártok képvi­selőinek a beszédet helyeslő nyilat­kozatai mutatják ezt, hanem az is, hogy a nyugati burzsoá sajtó kény­telen volt foglalkozni a nagy jelen­tőségű beszéddel, s így a békés egy­más mellett éléssel A béke és a bé­kés egymás mellett élés, a Szovjet­unió hajlandósága az ésszerű tárgya­lásokra, a német kérdés békés rende­zésének követelménye, a kezdemé­nyezés a Kelet és Nyugat közeledé­séért, a szovjet kormányfő nevével kapcsolatban került ismét a „világ­közvélemény" tudatába. Az angol Fi­nancial Times kénytelen azt írni, hogy „Hruscsov és Ulbricht is főleg a béke és a békés egymás mellett élés kérdéseivel foglalkozott" és a Daily Express kénytelen leszögezni, hogy „Hruscsov a kompromisszumos megegyezés híve". Hruscsov elvtárs beszéde így kihívás tett, amelyre vá­laszolni kell, de amelyre nem lehet Nyugaton sem azt felelni: nem aka­runk kompromisszumokat, háborút akarunk". A békés egymás mellett élés gya korlati megvalósításának nagyszerű javaslata is napvilágot látott az NSZEP VI. kongresszusán A Wal ter Ulbricht elvtárs beszámolójában elhangzott hét pontra gondolunk. • Kulcsfontosságú kérdések kulcsa Hruscsov elvtárs az NSZEP kong­resszusán elhangzott beszédében ki­jelentette, hogy az NDK e hét pontja jelentőségében messze túlhaladja Né­metország határait. Kifejtette, hogy a két német állam békés egymás mellett élése a jelenlegi nemzetközi helyzetben világviszonylatban is nagy jelentőségű, mert a német kér­dés békés megoldása nyitja meg az utat a világproblémák megoldásához, tünteti el a Kelet és Nyugat közti bizalmatlanság légkörét. Mit tartalmaz ez a hét pont? 1. Mindkét német állam lemond az erő­szak alkalmazásáról; 2. tiszteletben tartja egymás határait és kifelé is megerődíti a fennálló német hatá­rokat; 3. lemond az atomfegyverek­ről; 4. beszünteti a fegyverkezést és megvalósítja a leszerelést; 5. kölcsö­nösen elismeri egymás útlevelét; 6. rendes kulturális és sportkapcsola­tokat teremt; 7. kereskedelmi egyez­ményt köt. Ez a hét pont tehát nem más, mint a békés egymás mellett élés eszméi­nek gyakorlati alkalmazása a német viszonyokra. Nagyszerű hozzájárulás ez nemcsak az európai, de a világ­béke ügyéhez is. Az Adenauer-féle „újraegyesítés" (értsd: bekebelezés) követelménye mellé állítva ez a ja­vaslat minden józan nyugatnémet szemében is kedvező visszhangra ta­lál S lia figyelembe vesszük, hogy Nvugat-Németországban is vannak olyan erők — a burzsoá politikusok körében is — amelyeknek nem kö­zömbös Németország sorsa, ezt a hét­pontos békeprogramot konkrét lehe­tőségnek tarthatjuk, amely ellensú­lyozó erőként hat az Adenauer-politi­kával szemben és siettetheti csődjét. összegezve tehát a hét pont a vi­lág kulcsfontosságú kérdései megol­dásának kulcsává válhat. • Mi az a multilaterális atomerő? A többi múlt heti eseményt tag­laló részben tisztáznunk kell egyes fogalmakat, mert a nyugati diplomá­cia rendszerint nem nevezi nevén a gyereket és a múlt héten oly gyak­ran ismétlődő „multilaterális atom­erő" kifejezés például sok tisztázan­dót takar. A hírek arról beszélnek, hogy Ball, a „sokoldalú NATO atomerő'' megte­remtése ügyében Európában járt ame­rikai külügyminiszter-helyettes elége­detten tért vissza hazájába. Ugyanak­kor De Gaulle francia elnök kerekfen elveti a NATO sokoldalú atomerejé­nek gondolatát és újra „saját védel­mének Jogát", és az „önálló fran­cia atomeröt" hangoztatja. Hogy megértsük miért keltett De Gaulle­nak ez az álláspontja (amely egvéb­ként nem új) oly nagy visszhangot Nyugaton, be kell pillantanunk a nyu­gati atomkonyhába. Az amerikai atomstratégia azon ala­pul, hogy az USA a NATO »ez°l'n atomhalalma, s mint ilyen eguerl'ill kizártilagos joga van dönteni a nuk­leáris fegyverek bevetéséről. Ez a ki váltságos pozíció megingott, amikor Anglia is megszerezte önálló atom­bombáját, s azután Franciaország is. Az NSZK növekvő gazdasági és ka­tonai erejére támaszkodva egyre kö­vetelőzőbb lett és a „Nyugaton be­töltött szerepének megfelelő" részt akar az atomfegyverekből is. Az USA álláspontja ebben a kérdésben az, hogy az atomfegyver maradjon csak az USA kezében, a többi NATO-part­ner pedig fejlessze a hagyományos fegyverzetet. Akinek megvan az atombombája, ebbe természetesen nem egyezhetett bele, megtartotta önálló atomfegyvereit, ezeket nem adta a „közösbe", a NATO-ba. Az Adenauer­féle atommegszállottak azért két ló­ra fogadtak, hogy atomfegyverhez jussanak: egyrészt követelték a NATO atomerejének megteremtését (ezen belül egyenlő jogokat a fegyver be­vetése kérdésében, másrészt Francia­ország atombombájának megszerzésé ben bízva önálló atomfegyverre töre­kedtek. • Az USA félti vezető szerepét Az USA vezető szerepét ez jelentő­sen megingatná s ezért engedményt tett. Ennek az engedménynek a for­mája „a sokoldalú atomerő". Ez azt jelenti, hogy az USA a NATO rendel­kezésére bocsátja atomfegyvereit — a Poláris rakétáktól az aknavetőből kilőhető atomlövedékekig. Ilyen nagy választékú atomfegyverről az európai szövetségek ugyanis nem rendelkez nek. Ez az a sokoldalú atomerő. Ide tartozik például 15 Poláris rakétá­liárd dollárral magasabb. A költségve­tés előirányozza, hogy 1984-ben az Egyesült Államok 2 695 U00 katonával fog rendelkezni. Jelentős összegeket áldoznak az úgy­nevezett „kommunista veszély" elleni harcra szánt speciális katonai egységek felszerelésére. Kennedy beszédében hangsúlyozta, hogy ez a költségvetési tervezet felté­telezi, hogy az Egyesült Államok nemze­ti jövedelme minimálisan 4 százalékkal növekszik. val felszerelt tengeralattjáró, 80 Pershing rakéta (ezeket a Bundes­wehrnek szánták, de úgy, hogy az atomgyújtófejet az amerikaiak ellen­őrizzék], stb. Ebbe az amerikai ja­vaslatba Macmillan kényszerből be­leegyezett, és Ball szavai szerint Adenauer is. Az USA ezt az enged­ményét azzal a feltétellel teszi, hogy továbbra is maga dönt az atomfegy­verekről. Ezért oly homályos az ame­rikai javaslatban a „döntés" módja. A sokoldalúságot pedig azért hang­súlyozzák, mert tudják, hogy csak ez­zel tarthatják meg vezető szerepü­ket, ugyanis éppen az atomfegyve­reknek ez a sokoldalúsága hiányzik az európai partnereknél. A lényeg az, ki döntsön az atom­fegyverek bevetéséről. Látszólag Kennedy terve a „jobbik" eset, mert így legalább Adeuauernek nincs le­hetősége ujját az atombomba kioldó­ján tartani. Nem szabad azonban megfeledkeznünk Kennedy kijelenté­séről, miszerint „nincs kizárva, hogy nukleáris konfliktus esetén az USA kezdeményező szerepet vállal''. Ráadásul De Gaulle még meg is torpedózta a Kennedy-tervet, amikor „nemet" mondott a sokoldalú atóm­erőre, s ez jelentősen fokozza a ve­szélyt, hiséen Adenauer még nerti mondott le a francia atombomba megszerzéséről. De Gaulle álláspontja veszélyes azért is, mert lehetőséget ad neki esetleges szovjet—amerikai atomcsendröl szóló megegyezés ese­tében is a robbantások folytatására. A békés egymás mellett élés meg­valósításáért folytatott kitartó küzde­lem az egyik oldalon és a nyugati atomstratégia manőverezése a másik oldalon igen jellemzően mutatja egvetlen hét eseményeiben a két egy­mással szemben álló világrendszer cselekedetelt mozgató erőket. VILCSEK GÉZA 1983. janit*- M. * 0] S7Ô 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom