Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-09 / 340. szám, vasárnap

Csehszlovákia Komin n fii sta Pártjának ML kongresszusa Csehszlovákia sikerei példát mutatnak a finn dolgozóknak társ Leevi Junttila, a Finn Kommunista Párt politikai bizottságának tagja A Finn Kommunista Párt képviselő­je, Lars Leevi Junttila üdvözlő beszé­dében hangsúlyozta, Finnországban a szocializmus ellenségei még tlz évvel ezelőtt csúfondárosan beszéltek ez úgynevezett „csehszlovák útról". Ma már nem beszélnek róla, mert ennek az útnak az eredményei, a mostani kongresszus célkitűzései a finn mun­kást és parasztot is arra késztetnék, hogy azt mondja: legyen ez az út a mi jövendőnk útja is. Finnországban a kommunista párt XIII. kongresszu­sa előtt a munkásság tömeges mozgal­mat kezdett a kollektív szerződések felújításáért, a bérek, a munkafelté­telek megjavításáért, a demokrácia megvédéséért és kiszélesítéséért. A reakció kétségbeesett kísérleteket tesz, hogy megállítsa a fejlődést, de a legutóbbi válság idején sem slke rült megtéveszteni a népet, eltitkolni előtte, hogy a válság békés megoldá sa csakis a Szovjetuniónak és minisz­terelnökének, Hruscsov elvtársnak köszönhető. Mindenki világosan látta, kik a háborús gyújtogatók és kik vé­delmezik a békét. Ugyanakkor az el­múlt hetek eseményei azt is bebizo­nyították, mily nagy Jelentőségű a békés együttélés elveinek megvalósí­tása minden ország népe számára. Hisz csak a békés együttélés és a pusztító háború között választhatunk. A finn kommunisták küldötte rámu tátott arra, mily fontos Finnország és a finn nép számára a Szovjetunió­val való kereskedelmi, békés és bará­ti kapcsolatok fenntartása, s leszö­gezte, a szocialista államok politjká­ia, sikerei és békevágya gyökerestói kitépi a szocialista szomszéd iránti gyűlöletet, amelynek magját a reak­ció éveken át hintette a finn nép kö­zött. A finn kommunisták küldötie végül sok sikert kívánt pártunk mun kájához. Az imperialista provokátorok a dogmatizmusra számítanak René Peelen, a Belga Kommunista Párt politikai bizottságának tagja A Belga Kommunista Párt nevében René Peelen elvtárs üdvözölte a kongresszust, s hangsúlyozta: a há­ború fenyegető veszélye ma már nem rémítene, ha az imperialista orszá­gokban a nép mozgalma oly erős lenne, hogy megbéníthatná az or­szágokat hatalmukban tartó nagy tő­kés monopóliumokat. Ennyire azon­ban még nem vagyunk — mondta. Munkás- és demokratikus mozgal­munk fejlődött ugyan, de még nem képes országunkban semlegesíteni a 'nagy monopóliumok támadó, gyar­matosító t^ekYé^eJJ. Erinek ellené­re tapasztalataink alapján leszögez­hetjük, napról napra nő a becsüle­tes emberek száma, akik bekapcso lódnak ä háborúellenes harcba. Ugyancsak tapasztalataink alapján biztosithatjuk önöket, minden béké­ben eltöltött nap, amelyet a kommu­nista társadalmat építő népek élet­feltételeinek megjavítására használ­nak ki, elősegíti, hogy továbbfejlesz­szük az osztályharcot, amelyet a tőkés országokban folytatnak a mun­kások és a demokraták. így hát min­den nap növeli annak lehetőségét, hogy a népek kikényszerítik a táma­dó és elnyomó erők lefegyverzését. Ugyanakkor minden békés nap, amely kiélezi az imperialista orszá­gokban az osztályharcot, ellenté­teket vált ki, amelyeket az imperia­lista körök megbénítására használ­hatunk fel. Ezek a körök tudják, hogy számukra végzetes ' i az út, amelyen a nemzetek a szabadság felé haladnak. Tekintettel e fontos okokra, nagy­ra értékeljük és továbbra is támo­gatjuk a Szovjetunió, bátor békepo­litikáját, amelynek helyessége újfent beigazolódott a békének, a szocialis­ta Kuba függetlenségének megőrzé­séért folytatott harcban. Pártunk az önök pártjához hasBnión elítéli azok­nak a magatartását, akik nem lát­ják be — mint például az Albán Munkapárt vezetíji, — hogy az im­perialista provokatőrök a dogma­tizmusra és a belőle következő ka­landorpolitikára számítanak, hogy elszigeteljék a nemzetközi kommu­nista mozgalmat, és végrehajtsák támadó, elnyomó terveiket. Nagyra értékeljük az önök belső problémák­kal foglalkozó határozataikat is, mert hozzájárulnak ' a békés együttélés megszilárdításához, közös ügyünk védelméhez. Peelen elvtárs hangsúlyozta, hogy a Belga Kommunista Párt határozot­tan állást foglal a 81 kommunista és munkáspárt értekezletén hozott hatá­rozatok mellett, s már eddig is nagy sikereket ért el az ország békés, haladó erőinek egyesítéséért folyta­tott harcában. Haladjanak tovább, — mondta végül, — a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kongresszu­sén kitűzött úton. Nincs messze az idő, amikor a mi országunk munkás­mozgalmai is — elért eredményeik­kel — k'elégítik a legtürelmetleneb­beket is.' Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa, amely közelebb hozza közös és nemes ügyünk győzelmét! Egyre inkább elipélyiil országaink jó viszonya Erik Karlsson, a Svéd Kommunista Párt politikai bizottságának tagja A Svéd Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében Erik Karlsson elvtárs üdvözölte a kongresszust. Hangsúlyozta, a kommunisták béke­politikája, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése világszerte egyre nagyobb vissz­hangra talál. A szocialista országok békepolitikáját, a kommunisták bé­kés törekvéseit bizonyította, hogy si­került elűzni a Kuba fölött sötétlő háborús fellegeket. Ezt, bár kellet­lenül, a kommunizmus sok esküdt ellensége is kénytelen volt beismer­ni. Egyaránt tragikus és abszurd, hogy az Albán Munkapárt bizalmat­lanságot igyekszik szítani e békepoli­tikával szemben. A svéd kommunis­ták a békeharc további sikereinek előfeltételét valamennyi ország kom­munistáinak és békeharcosainak egy­ségében látják, amely csakis az 1957. és 1960. évi nemzetközi értekezlete­ken elfogadott határozatok alapján szilárdítható meg. Karlsson elvtárs rámutatott arra, hogy Svédország semleges külpoliti­káját, elsősorban pedig függetlensé­gét komolyan veszélyeztetheti, ha az ország csatlakozik az európai gazda­sági közösséghez. A svéd kommunis­ták ezért a nép legszélesebb töme­geit harcra mozgósítják a nemzeti szabadság e megcsorbítása ellen, az ország semleges politikájának bizto­sításáért. A Svéd Kommunista Párt küldötte végül hangsúlyozta, hogy Svédor­szág és Csehszlovákia között békés, jó viszony áll fenn, amely gazdasá­gi és kulturális téren tovább fejleszt­hető, főleg azoknak a sikereknek az alapján, amelyekát a szocializmus ért el hazánkban. Egyre inkább elmélyül a két ország munkásmozgalmának kapcsolata. (Taps.) Győzelmünk záloga a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége Li Dju Jen, a Koreai Munkapárt politikai bizottságának póttagja Li Dju Jen elvtárs, a Koreai Munka­párt küldötte pártja üdvözletét tol­mácsolva -örömét fejezte ki a szocia­lizmus építésében hazánkban elért si­kerek fölött, s rámutatott arra. hogy Korea népe is az elmúlt időszakban jelentős sikereket ért el. 1961 ben a teljes ipari termelés hétszerte volt nagyobb, mint 1949-ben. A koreai párt küldötte köszönetét fejezte ki f Csehszlovákia népének azért az er­kölcsi és anyagi támogatásért, amely­ben a honvédő felszabadító háb;;rú és a háború utáni újjáépítés ideién részesítette Korea népét. A szocia-iz­mus építésében elért eredmények óriási fprradalmasító hatással vannak Dél-Korea népére, amely még mindig az amerikai imperializmus gyarmati uralma alatt szenved, s egyre kedve­zőbb feltételeket teremtenek az or­szág békés egyesítéséhez. A jelenlegi helyzet kedvező feltételeket teremt a szabadságukért, a békéért, demokrá­ciáért, és a szocializmusért küzdő nemzetek számára. A béke és szocializmus erői nem­zetközi téren nagy fölényre tettek szert az imperializmus és a háború erőivel szemben, —- folytatta a Ko­reai Munkapárt küldötte. Ha még jobban megszilárdítjuk a szocialista tábor erejét, szilárdan összefogjuk a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész vi­lág békeszerető nemzeteinek erőit, szorgosan küzdünk céljaink eléré­séért, úgy reálisan képesek leszünk megvédeni és megszilárdítani a békét. Az imperialisták, hogy megszilárdít­sák megrendült pozícióikat, most még­inkább az agresszió és a háború po­litikáját folytatják. A koreai küldött ezzel kapcsolatban rámutatott az amerikai imperializmus vezette hábo­rús erők európai és kelet-ázsiai ka­landor politikájára, a kubai nép elle­ni agressziójára, s hangsúlyozta, Ku­ba népének elszánt harcát kétségte­lenül siker koronázza. Az amerikai imperialistáknak ezen támadó csele­kedetei világosan megmutatták az amerikai imperializmus igazi lénye­gét, amely az agresszió és a háború hangadója, a nemzetközi imperializ­mus csendőre, a béke legesküdteob ellensége. Ezért ma még jobban kell fokoznunk éberségünket, még elszán­tabban kell küzdenünk az imperializ­mus, főleg az amerikai imperializmus ellen. A békéért, a nemzeti független­ségért és a szocializmusért folytatott harcban győzelmünk legfontosabb záloga a szocialista tábor és a nem­zetközi kommunista mozgalom egysé­ge és összefogása. Az imperialisták és revizionista csatlósaik éppen ezért mindennél Jobban félnek soraink egy­ségétől, amelyet minden eszközzel megbontani igyekeznek. Minden kommunista kötelessége el­szántan harcolni az imperialisták és revizionisták ellen, magasra emelni a marxizmus—leninizmus forradalmi zászlaját, megszilárdítani a szocialis­ta tábor egységét, a nemzetközi kom­munista mozgalom egybeforrottságát. A világ kommunistái számára nincs fontosabb érdek a szolidaritásnál. Egyetlen szocialista ország, egyetlen testvérpárt sem tehet olyasmit, ami­vel gyöngítené egységünket az impe­rialistákkal szemben, akik egyre fo­kozzák agresszív és háborús mester­kedéseiket. Mint ismeretes, a kínai forradalom győzelme az Októberi Forradalom után világméretben még kedvezőbbé tette az erők viszonyát a szocializmus Javára, s nagymértékben előmozdította az egész világ elnyo­mott népeinek nemzeti felszabadító mozgalmát. A 650 millió lakosú Kí­nai Népköztársaság léte és növekvő ereje óriási hozzájárulást Jelent a szocialista tábor erőinek gyarapodá­sához, ugyanakkor súlyos csapást az imperializmus számára. Éppen ezért a Kínai Kommunista Párttal és Kína népével való szolidaritás óriási jelen­tőségű mind a szocialista tábgr, mind az egész nemzetközi kommunista mozgalom erői gyarapodásának szem­pontjából. Az a tény, hogy egyes elv­társak egyoldalú, elvtársiatlan szem­rehányásokat tesznek a Kínai Kommu­nista Pártnak és a testvéri kínai népnek egy ország kommunista párt­jának kongresszusán, amely nem te­kinthető a testvérpártok nemzetközi értekezletének, kényszerűen gyöngíti összefogásunkat, s nagy károkat okoz az egész világ munkásosztálya közös ügyének. A kommunisták a más társadalmi rendszerű tőkés országokhoz való vi­szonyukban is a vitás nemzetközi kér­déseket tárgyalások útján igyekeznek megoldani. Annál inkább türelmes, komoly és őszinte elvtársi tárgyalá­sokkal keli megoldani a szocialista országok és a testvérpártok kapcso­latában fellépő minden olyan problé­mát, amely az azonos ideológiával fel­fegyverzett, közös célért harcoló szo­cialista országok és testvérpártok vi­szonyában merül fel. A világ munkás­osztályának legyőzhetetlen ereje az összefogásban rejlik. Még magasabb­ra kell emelnünk az egység zászla­ját, az egység érdekeinek kell aláren­delnünk minden mást. Mint az 1960. évi moszkvai értekezlet Nyilatkozata hangsúlyozza, a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok kap­csolatai teljes egyenlőségen, egymás érdekeinek kölcsönös tiszteletbentar­tásán, az egymás belső ügyeibe való be nem avatkozáson és kölcsönös se­gítségen alapulnak. Ezeknek az el­veknek a szigorú betartása lehetővé teszi, hogy biztosítsuk a testvérpártok valóban önkéntes, szilárd egységét és összefogását. Pártunk és népünk a Jövőben is, akárcsak a múltban, min­dent megtesz, hogy megszilárdítsa barátságát és szolidaritását a Szov­jetunió és a többi szocialista ország népeivel, vaiamennyi testvérpárttal, s rendületlenül kitart a marxizmus— leninizmus, a proletár nemzetköziség elvei mellett Végül engedjék meg, — fejezte be beszédét a Koreai Munkapárt küldöt­te —, hogy Csehszlovákia népének további sikereket kívánjak a szocia­lizmus és a kommunimus építésében. (Taps.} Ä Szovjetunió a kommunizmus nemzetközi hazája Francisco Monaco, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja Az Argentin Kommunista Pártnak ' nek a drágaság ellen, a parasztok nevében és dolgozó népének testvéri, forró üdvözletét Francisco Monaco elvtárs tolmácsolta. Miután elisme­réssel emlékezett meg a szocializ­mus építésében elért eredményeink­ről, a kongresszuson kitűzött továb­bi fejlődési távlatokról, hangsúlyoz­ta, a közelmúlt ismét igazolta a bé­kés együttélés elméletének helyes­ségét, amely lehetetlenné tette, hogy az imperializmus újabb háborúba döntse a világot. Az argentínai kom­riiunisták a karibi válság megoldásá­nak kérdésében forrón támogatták és támogatják a Szovjetunió tántorít­hatatlan és bölcs erőfeszítéseit, hogy megvédje a béke szent ügyét. Csakis ennek köszönhető, hogy a világ meg­szabadult az atomháború borzalmá­tól, s hogy Kubára nem csapott le az amerikai imperialisták véres keze. Komolyan el kell gondolkodnunk afelett, hogy egyesek — akik marx —leninistáknak mondják magukat' — kétségbe vonják a Szovjetunió bölcs és megfontolt politikájának helyessé­gét. A háború megakadályozása, a béke és a kubai forradalom megvé­dése nemcsak a fennálló megállapo­dásoktól függ, hanem elsősorban at­tól, mennyire lesznek éberek, meny­nyire fokozzák aktivitásukat a Kubá­val szolidáris békeerők. Monaco elvtárs a továbbiakban el­mondta, hogy Argentínát súlyos gaz­dasági, politikai és társadalmi vál­ságba döntötte az uralkodó reakciós, imperialistabarát körök politikája, amelyek a legkegyetlenebb terrorral igyekeznek fékentartani a nép túl­nyomó többségét. A munkanélküli­ség hallatlan arányokat öltött. A pa­rasztok földönfutókká válnak, ugyan­akkor a gazdagok profitja egyre nő. Erősödik a munkásosztály és a nép harca. Az utőbbi időben két nagy általános sztrájkban három és fél, illetve ötmillió munkás és alkalma­zott vett részt. Az asszonyok tüntet­megszállják a nagybirtokosok föld­jeit, a diákok és az egész nép küzd a politikai foglyok százainak szaba­don bocsátásáért, a demokráciáért és a békéért. Ez a küzdelem a kö­zelmúltban azokban a szolidaritási tüntetésekben érte el tetőpontját, amelyekben az argentínai dolgozók állást foglaltak Kuba hős népe mel­lett. Monaco elvtárs hangsúlyozta, az Argentin Kommunista Párt Központi Bizottsága munkájában az SZKP XX. és XXII. kongresszusának határoza­tait, az 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletek Nyilatkozatait tartja szem előtt. Ezekhez az elvekhez hí­ven határozottan elitéli az Albán Munkapárt egységbontó, rágalmazó ténykedését, amely kalandor politi­kájával az osztályellenség malmára hajtja a vizet. Kijelentjük, hangsú­lyozta Monaco elvtárs, komolyan nyugtalanított bennünket a Kínai Kommunista Párt állásfoglalása és úgy véljük, egyes tettei azokat báto­rítják, akik a proletár nemzetköziség érdekei ellen működnek. (Taps.) Az Argentin Kommunista Párt, amely jö­vő év január 6-án ünnepli fennállá­sának 45. évfordulóját, kezdettől fog­va minden erejével hozzájárul a nem­zetközi kommunista és munkásmoz­galom egységéhez, harcolni fog min­denki ellen, aki megsérti a valameny­nyi kommunista és munkáspárt jóvá­hagyta határozatokat. Egyúttal az AKP a dicső Szovjetuniót a kommu­nizmus nemzetközi hazájának tekin­ti. (Taps.) Jana Vítsčknvá, a szocialista munka úttörője néphadseregünk kong­resszusi küldötteivel, Németh Rudolffal és Michal Rusnákkal beszélget a kongresszus szünetében. (Lomoz — CTK — felv J ŰJ SZÓ lü * 1962. december 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom