Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-04 / 335. szám, kedd

KÜLDŐ T E I Mindennapi kenyere IGAZSÁG f — Etelka, elkopott a cipőm. — Etelka, mi lesz a bölcső­dével? — Etelka, délután gyűlés! — Etelka, kérem a szállító­leveleket. — Etelka, az a két asszony szülés után már nejn jön vlsz­sza a gyárba ... — Etelka, ugorjon le a rak­tárba. — Etelka, nem tudunk téglát szerezni az iskolára. — Etelka, a járásbíróságon válóper lesz, tanulmányozza át az iratokat. — Etelka, elszakadt a mun­karuhám. — Etelka, ping-pong aszta! kell az inasoknak ... — Anyuka, csakhogy otthon vagy márl ' ETELA KUŠNÍROVÁ © \ Akire ennyiféle 'kérdés és ké­rés záporozik naponta, az nem lehet vezérigazgató, mert le­szakadt cipősarokkal vezér­igazgatóhoz mégsem fordul az ember, s távolról sem ilyen hangnemben. Szakszervezeti el­nökről sein lehet sző, mert mi­nek küldenék éppen az elnököt a szállítólevelekért, meg a raktárba. Valamiféle „kis em­ber" sem lehet, mert akkor hiába nyaggatnák olyan kéré­sekkei, hogy szerezzen bölcső­dét, vagy ítélkezzék a járásbí­róságon. Egy biztos — édes­anyáról van szó, akit várva vár haza mindennap a kis ötéves Tánya. Hogy Etela Kušnírová, a seredi Nikkelgyár „száraz üze­mének" raktárnoka jől dolgozó kommunista, azt a hozzáinté­zett kérés-zuhatagból kicsen­dülő bizalom árulja el. Bizalom, bizalom ... Nem olyan egysz«rü dolog. Ebben is kell tudni különbséget tenni. Mert létezik ilyen bizalom is például: „Én megadnám neked édes fiam, de tudod, ott fenn ..." Vagy: „Nesze, itt az űj munkaruha, de ne szólj sen­kinek ..." Szóval, van még olyan ember, aki népszerű po­litikával, az „én jó lennék, de fentről nyomnak" alapján sze­retne munkatársai bizalmába férkőzni. És Kušnírová? „Még­csak az kellene!" — mondja. De munkatársaitól megtudom, hogyan csinálja, Így: Egy acélfejes munkacipő élettartama a rakodónál egy év. Megtörténik, hogy két hó­nap múlva valaki visszahoz egy rongyos cipőt, bemutatva — ím, látható, egészen szét­ment — üjat kér. A vételezett vadonatúj cipő persze otthon marad ilyenkor, „jól jön az még". És Kušnírová raktárnok személyénél - összecsap az egyé­ni érdek, a harácsolás csöke-' vénye a társadalom érdekével, a közös tulajdon védelmével. A kedves Etelkából ilyenkor megcsontosodott bürokrata lesz a csalni próbáló ember szemé­ben. De Kušnírová továbbra ls a kedves Etelka marad és ma­gyaráz. Mér aszerint, kivel van dolga. Vagy józan érvekkel, vagy szemrehányással — „az állampénztár nem fejőstehén ba rátom' — mondja. Oj cipőt per­sze nem ad. És csodák csodája, a tegnap rongyos cipővel ku­nyeráló emberünk másnap a rakodónál vadonatúj cipőben jelenik meg. Előhúzta az eira­kottat. Természetesen ezt az istennek sem vallaná be. De azért, ha Etelkával találkozik a gyárudvaron — zavart tekin­tette! ugyan, — de eszébe jut, miként is van az azzal a tár­sadalmi tulajdonnal-... Milyen jó agitációs hely egy ilyen raktárnoki állás! Kušnírová egyébként mindig olyan helyen dolgozott, ahol a társadalmi és az egyéni érde­kek összecsaptak. Például a já­rási nemzeti bizottságon —, a munkaügyi osztályon. Kommu­nista kötelességérzete úgy dik­tálta, hogy a bányásztoborozást helyezze előtérbe. De az embe­rek nem mindig akarták úgy; ki a hajógyárba, ki máshová akart menni. Itt is igazságot kellett tennie. Érvben nem volt hiánya — hiszen saját két nagy fiát ís bányásznak küldte. (Ej­nye, majd megfeledkeztünk ró­la, hiszen Etelka közben nagy­mama lett. Csak kér, hogy a kis Péter Novákyban, messze van.) Vagy a falu szocializálása idején... Agitációs $tjárói vit­ték a mentők egyenesen a kór­házba — szülni. A népbírói funkció... De szomorúan ér­kezik vissza egy-egy válóper után a járásbíróságról! De öröm is van munkájában. Ha úgy vé­gigutazik Šoporňán, s látja a kultúrházat, , vagy a patai egészségügyi Intézetet, vagy a Mladý Háj-i iskoját és az üz­letet ... Micsoda öröm az a tudat, hogy mindennek a fel­építését társadalmi munkában ö is szervezte, lótott-futott az armatúra acélbeszerzése vé-; gett... Ki tudja hányszor megy vé­gig naponta a gyárudvaron. Csak néha jut eszébe ott a modern nagyüzem főépülete . sarkán, a szalmiákszesz-rész­leggel szemben, hogy itt állt a messzes gödör, itt oltotta a me­szet, amikor még rét volt a gyár helyén ... Ilyenkor talán az ls eszébe jut, hogy érdemes volt mindig az igazság, a társadalmi érdek mellett kiállni. Ezekből a be­csületességen szerzett koro­nákból épülnek ilyen üze­mek ... Ilyenkor vidámabban int az arra robogó nagy teher­autó felé, a férje betont fuva­roz vele valamilyen építkezés­re. A StFQSse r-birtok napszámo­st nak'lányba,, a nikkelgyár épí­tője, ak'l most a nikkelgyári asszonyok gyerekei száméra bölcsődét akar mindenáron ki­harcolni, ez a szerény, gumi­csizmás fjsszony — a kongresz­szus küldötte. Miközben mező­gazdasági brigádot siet szer­vezni, megkérdem: Mit szeret­ne mondani a kongresszuson? — Hogy a kommunisták min­den feladatukat becsületesen teljesítették. Hogy minden tő­lünk telhetőt megtettünk a me­zőgazdaság megsegítésére. Hogy mi kommunisták meg tu­dunk birkózni a feladatokkal. Hogy ... nagyon sokat szeret­nék mondani... VILCSEK GÉZA Apja egykor a komáromi és kétezer tonna űrtartalmú egy sápadt arc. Egy kar ütésre munkásotthon gondno- hajók. Bordázatukat összehe- lendült. Szemét megvakította a ka volt. Nem tudom elképzel- gesztett súlyos lemezek borít- fegyver torkolattüze, dördiilése ni. Csak Ferdinánd emlékeiben ják. Osznak ár mentében és megsüketítette: a golyó a él valós alakja, arcának min- árral szemben. Ott úszik Ba- mennyezetbe fúródott... den vonása... chorec Ferdinánd fémekbe va- — Egy Szűcs nevzetű mér­A vezetéknév szláv Izeket rázsolt húsz esztendeje. Meg- nök ütötte fel Tölgyessy kar­idéz, a fiú keresztneve vala- sokasodva névtelenül beletor- ját. hogy németesen hangzik, — kol a tengerekbe... — Egy Szűcs nevezetű mér­gyermekkori beceneve: Nán- Nem lehet elfutni, elbújni a embert jellemző arcvonások el­di... már egészen magya- történelem elől. ' mosódtak emlékezetében, csak íBacfimeoz $&ulínánd rul.. Azt mondod: Duna, és tudod, hogy a hangok sora a nagy fo­lyamot jelenti. Azt mondod: Dunaj és ugyanazt jelenti. Azt mondod Donau, és ugyanaz a * kép bontakozik ki szemed előtt. A jolyamon ár mentében és ' árral szemben hajók úsznak, csehszlovák, szovjet, román, magyar, jugoszláv és német ha­jók. A Duna — Dunaj — Do­nau nagy nemzetközi út, a ci­vilizáció útja. A történelem áramlik át a csallóközi és a kisalföldi tájakon, emberi sor­sokon, otthagyja nyomat, iszap­ját a partokon, megkeveri a népeket és a nyelveket. Mint a tenger az üres kagylóban, ott zúg a városok és az em­berek nevében, a nagy folyam nevében, még a jelentéktelen, magyarul ejtett kis bece név­ben is: Nándi.. .1 Kicsoda Nándi...? Szögki­Emlékezete legmélyebb réte- a nevét őrizte meg. Hányszor szü­letik meg az ember? Egyszer az édesanyja ajándékozza meg az élettel. Í Másodszor talán egy ütésre len­dülő kar. Vannak pillanatok, mikor az esendő, habozó lény karját is ütésre lendíti a harag és az emberség... A hajókaraván és a mozgómű­hely elindult föl a téli Dunán. A hajóhídon Amálka kiáltozta ./ a nevét. — Nándi... Nándi...? Amálka Bachorecz Ferdinánd felesége — akkoriban még csak menyasszonya volt. Karján kis kosárkában útravalót hozott. Amálka karján a kis kosárral ott maradt az elmosódd-parton, a hajóhídon. A hajók sora árral szemben küzködött a téli Du­nán. Nándi...! Nándi...! — kiál­tozott Amálka. A hajó aknák és roncsok közt vergődött. Az ég hordó fiúcska, aprócska inas- geiben nevek bukkannak fel. alól dübörgő szárnyas gépek gyerek volt, az egykori mun- Nevek és arcok: zúdultak alá és gépfegyverso­Szép százados, a hadiüzemek rozatok lyuggatták a hajótest lemezeit, a fedélzetét. testek látványa és a szöaecselő ™<? yessy örn a^' a m0Zg Ő Gönyűnél aknára futott a fog­\ e-!?V*™ ny?J?±! ZÓgeCSel6 mühe ly Parancsnoka. lyok a» számó g ö^ s Ké t' e/ e r ..... , . ,,,, ..„. Tölgyessy... A két s-ben és embe r fuldokolt, hörgött a sod­Nándi pelyhes állú serdülő al y, ba n arisztokratikus gőg r6i jege s áradatban. Senki sen­legényke. Aki először illeszti ága skodik. Elsodorta a szél, k it se mentett, csak a farkasok fejére a hegesztő sisakot s a a háború mar a_ De az a gög menteiték börükgt följelé a sötét üvegen at először bámul v ai a mikor tevékeny zsarnoki erő Duná n. örvénylett, sziszegett, bele az izzó, porkolödó fémek uol L Negyvennégyben, épp ka- bugyborékolt a szörnyű víz. A langjába. Szeme látan megy rácsony napján Szép százados húszéves Ferdinánd a fegyve­végbe a csoda, az energia szí- kiadta a . parancsot a gyár le- rek á Tnvékában és foosáaában szerelésére és kiürítésére. kásotthon gondnokának fia. Fé­lelemmel vegyes csodálkozás- parancsnoka, sal töltötte el a hatalmas hajó­testek látványa és a sz kalapácsok dübörgése. neváltozása. A huzalokon áram ló ionok áradata hőué szaba­dult a hegesztővilla pólusai kö munkadarab részei haftotta végre. zött, s. a tömör egységgé állnak össze. Ferdinánd a meglett férfi, aki húsz éven át naponta fejé­re illeszti a furcsa formáfú he­rek árnyékában és fogságában hajózott ismeretlen partok fe­A parancsot Tölgyessy őr- lé. Bécsen túl kelet felől meg­— Ugyan hová is mennék őr- dördültek a szovjet ágyúk. Ef­nagy úr? Itthon maradok! szaka nyugat felől amerikai — Ellenszegül ?' fegyverek torkolattüze villant. 0 2 gesztősisakot. A szeme előtt a kapott. Bachorecz Ferdinánd rést sötét üveg borítja. A sötét egy pillanatra farkasszemet né- Melk városnál, a Duna holt üveg mögött mérhetetlen mesz- zett a fegyver csövének sötét ágában rekedtek meg a ha­szeségben aprócska nap, vagy nyílásával. Abban a fegyverben jók... csillag fénye lángol. Húsz éve a szűk tölténytárban ott lapult u/« M-„„fc»_ bámul bele a sötét résbe, a ki- a halál. A műhelyben sötét volt. ^ füst, belemart a pörkölt fémek ónos téli ég. lehelete. Az alacsony mennyezet alatt A Dunán hajók úsznak ezer sűrűsödő homályba belevllágolt KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT ÉPÜLT . L A hazánkban épült ipari berendezések egyik sajátos­sága, hogy valamennyi a legkorszerűbb technika fel­használásával kezdi meg a termelést. A képünkön: az épülőfélben levő széntároló például 5Q0 tonna tüzelő­anyag befogadására lesz alkalmas. Az épülő stitíi pa­pírgyárnak a jövőben nem lesznek gondjai a szállítás­sal, mert a tároló rakodóberendezéseinek segítségével egy túlsúlyos szerelvényt öt óra alatt képes kiüríteni. (Konvalinka — CTK — felvétele) ka és a kifosztott gyár. Manapság a hafógyár valami egészen mást jelent, mint le­génykorában. Az egykori üzem­re manapság azt mondják: az öreggyár. Alacsony tégla épü­letei ott bújnak meg észrevét­lenül a Szigeten. Negyvenhét­ben rakták le az új üzem alap­kövét. Az új gyár jelenti Fer­dinánd férfikorát, kenyerét, szerelmét, házasságát — és az otthonát. Bachorecz Ferdinánd a meg­lett férfi, akit a munka és a felelősségtudat érlelt azzá, ami. Egy időben a szakszervezeti üzemi bizottság alelnöke volt, ötvennégyben a pártbizottság elnöke. Munkatársai bizalmából a párt kerületi bizottságának tagja. A neve valahogy fogalommá vált. Gyakran ilyen szókapcso­latban hallod emlegetni: a Ba­chorecz-brigád. Munkaközössé­ge 120—130 százalékra teljesí­ti tervét. Versenybe indult a „CSKP Xll. kongresszusának brigádja" címért... Az öreggyár egy régi műhe­lyében oktatják az üzem ifjú­munkásait, Hetenként egyszer felügyeletet tart a műhelyben. A fiatalok fején ott a furcsa formáfú hegesztősisak. Kezük­ben az elektromos hegesztő­villa. A vason vad láng virít, kékes fény lobogja be a söté­tes, szürke falakat. Egy hegesztősisak résen át rábámulok a sötétségben tol­lászkodó pici napra. Elbővölő látvány. E fény után indulnak el ezek a fiatalok is, mint egy­kor Bachorecz Ferdinánd. BÁBI TIBOR KAR£LRE MINDIG LEHET SZÁMÍTANI Fiatal, 1932-ben született, 1958 óta a párt tagja. Minsk köszönheti azt a nagy kitün­tetést, hogy pártunk többi ér­demes tagjával együtt részt vehet a XII. kongresszus nagy jelentőségű tanácskozá­sán? Kedves, nyílt tekintetű em­ber Karel Valentin, a prágai Tesla Radiospoj üzemének tervelőadója. Itt nőtt fel az özemben, itt töltötte tanonc­éveit. . . Kisebb megszakítá­sokkal tizennégy esztendeje a Tesla dolgozója. Társadalmi tevékenységét a CSISZ-ben kezdte. Először mint egyszerű tag, később mint a CSISZ üzemi szervezetének elnöke szívvel-lélekkel kapcsolódott be a kommunista párt ifjú­sági élcsapatának munkájába. — Karelre mindig, minden­kor lehetett és lehet számí­tani. Akárhová állította őt az iizem, a párt soha nem csa­lódott benne. Ilyen emberre szokták mondani, bogy ember a talpán! — jegyzik meg munkatársai. Valentin elvtárs nem szíve­sen beszél magáról. A többiek árulják el, hogy tényleges ka­tonai szolgálatának egy ré­szét a semleges államok el­lenőrző bizottságának tagja­ként Koreában töltötte. Rövid­del leszerelése után vették fel a CSKP soraiba. Rátermett­ségével, az emberekhez való nyílt, őszinte viszonyával ha­marosan megnyerte a dolgo­zók bizalmát. A mühelybizott­ság elnöke, majd az üzemi pártbizottság tagja lett, és március óta az iizemi szer vezet elnöki tisztségét tölti be. Amikar munkájára, munka­helyére terelődik a szó. mind­járt beszédesebb lesz. A Tesla vállalatnak ez az üteme gyárt­ja a televízió részére a stú­dió- és közvetítő-autóbuszok technikai berendezéseit. KAREL VALENTIN — Szép és nagyon érdekes munka. Még a közelmúltban a fejlesztési osztály techniku­sa voltam. Itt készülnek az áj berendezések, mintadarabok. Az anyagbeszerzés és a terve­zés 'munkakörét néhány hó­napja látom el. lobban sze­rettem a kétkezi alkotómun­kát. A gazdasági vezetőség — talán mert az esti ipariskola hallgatója vagyok — áthelye­zett. Sok időmet veszi el a tanulás, de szívesen tanulok . . — Valentin elvtárssal öröm együtt dolgozni — Jelenti ki Miloslav Kálal igazgatóhelyet­tes. — Nem egjr nehézségűt a pártszervezet segítségével ol­dottunk meg és ebben, túlzás nélkül állíthatom, Kare'nek nagy érdeme van. Kiváló szak­ember. tökéletesen ismeri a termelési problémákat, tud az emberekkel bánni. Most is például — az árammal való takarékoskodás miatt — elég népszerűtlen intézkedést kel­lett foganatosítani. A délutá­ni műszak helyett éjszakai műszakra tértünk át. A párt­bizottság tagjai személyesen Járták végig a munkahelyeket, hogy megértessék a dolgozók­kal az intézkedés szükséges­ségét . . . — A CSKP* XII. kongresszu sának üzeme címért varseny­zünk és nagyon bántaná az egész kollektívát, ha lemarad­nánk. Kötelezettséget vállal­tunk, hogy december 25 lg teljesítjük a tervet és mivel mostanáig igazán minden rendben ment — minőség, export, munkaóra-megtakarí­tás — nem "szeretnénk a ..fi­nisben" megakadni. A párt­szervezet elsőrendű feladatá­nak tekinti, hogy segítsen a termelési feladatok teljesíté­sében — jegyzi meg Valen­tin elvtárs, majd csendesen, megilletődött hangén hozzá­teszi: — Igen nagy megtisztelte­tésnek tartam, hogy jelen le­hetek a nagy fontosságú ta­nácskozáson. Meggyőződésem, hogy a kongresszus minden időszerű kérdést és problémát megold az egész nép teljes megelégedésére. (ké) '111® / 1S62. docember 4. * ÜJ SZÖ 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom