Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-30 / 359. szám, vasárnap

MEGTALÁLTAK a termelés fellendítéséhez vezető utat NEM MONDHATNÁM, hogy Franti­šek Švub, a Liberec közelében fekvő chrastavai Totex textilgyár igazgató­ja túlságosan szívélyesen fogadott. — Fölösleges írni rólunk, nem törté­nik nálunk semmi említésre méltó. Sem jó, sem rossz értelemben — tet­te hozzá kicsit engedékenyebben. — Švub elvtárs meglehetősen szó­fukar, bizonyára akad a gyár életé­elnöke. — De megbocsáss, igazgató elvtárs, ezt is nagyrészt neked kö­szönhetjük. Majd hozzám fordul: — Švub elvtárs nemcsak kiváló szakem­ber, hanem ízig-vérig kommunista, a párt hű fia. Eredeti foglalkozása gép­lakatos, a háború után végezte el a műegyetemet. Mint főmérnök, igazga­tó több üzemben teremtett már ren­det. s Kohóiparunk egyik legfontosabb fel c adata a termelés hatékonyságának nö 5 velése s a legkorszerűbb gyártási mii S veletekben is helytálló kiváló minősé Z gü anyagok előállítása. A Köztársaság > Érdemrenddel kitüntetett podbrezová S Sverma Vasművek kohászai már mos < készülnek e feladatok teljesítésére. El ? határozták, hogy az elektromos ko S hókban jövőre sokkal több nemes acél < készítenek, mint ez idén. Képünkön ? Anton Sanitra előmunkás elektroacélt S önt formákba. Munkacsoportja eddig i teven felül már több mint 3000 tonna ? elektroacélt öntött. £ (F. Koclan — CTK felv.) ÍIA/WWWWV ben olyasmi, ami érdekelné — lep­lezték le főnöküket Václav Lintimer mérnök, igazgatóhelyettes és Václav Hoffman, a párt üzemi bizottságának elnöke. — A vállalat, mint ahogy a neve ls elárulja (Továrna na textilní stroje — Totex) — textilgépeket gyárt. A legnagyobb az országban. Egyes gépfajtáknak az egész szocialista tá­borban a Totex az egyedüli készí­tője. Ez a körülmény már magában véve rányomja bélyegét a gyár terme­lésére, hiszen 90 százalékban export­ra termelni nagy felelősséget jelent. A legtöbb megrendelés a Szovjetunió részére készül, 15—20 százalék a tő­kés országokba megy. A gépek szín­vonala, minősége kielégítő, reklamá­ció nincs. A rövid bevezetés után az idei terv teljesítésére és a jövő évi feladatok előkészítésére terelődött a szó. Kide­rült, hogy olyan témához érkeztünk, amivel érdemes részletesebben foglal­kozni. — Tavaly a tervet nem teljesítet­tük. Ogy véltük, hogy a nehézségek­kel egész egyszerűen nem lehet meg­birkózni. Egy csomó érvre hivatkozva belenyugodtunk a megváltoztathatat­lannak látszó helyzetbe — idézi fel az akkori hangulatot Václav Lintimer. — Az év végén azonban váratlan for­dulat következett be — folytatja. — Oj igazgatót kaptunk František Švub személyében. Az új igazgató érkezé­sével, ahogy mondani szokták, új szellők kezdtek fújdogálni. Megszűnt a gondtalanság, az objektív okokra való hivatkozás. Švub elvtárs a leg­nagyobb eréllyel és következetesség­gel vette kezébe az irányítást. Egy­szeriben ki kellett törülnünk a szó­tárunkból a lehetetlen, keresztül nem vihető ős ehhez hasonló szavakat. Láttuk, milyen igényes saját magával szemben és ugyanolyan igényességet követelt meg munkatársaitól is. A ter­melés emelkedni kezdett, a tervet tel­jesítettük, sőt az év második felében túlléptük. A magunk bőrén tapasztal­tuk, mennyire igazoltak Novotný elv­társnak a kongresszuson elhangzott szavai, hogy helytelen másoknál ke­resni a fogyatékosságot és azt haj­togatni: ha rendelkezésemre állna ez, meg amaz, akkor eleget tennék a fel­adatnak. Mi például azelőtt megszok­tuk, hogy az anyagot elég nagy Idő­előnnyel kaptuk a kohászati üzemek­től. Ha késett az anyag, késtünk a tervvel. Ez megszűnt. Ha a kohászati üzemek valamilyen oknál fogva nem tudnak hozzánk alkalmazkodni, kény­telenek vagyunk mi hozzájuk alkal­mazkodni. Es lám, Igy is lehet dol­gozni. ŠVUB ELVTÄRS egy ideig csendben hallgatja a dicsérő szavakat. Látszik rajta, nem szereti, ha sokat foglal­koznak a személyével. Végül félbe­szakítva munkatársát, maga veszi át a szót: — Tény az, hogy sok függ a he­lyes vezetéstől és munkaszervezéstől, de ne feledkezzünk meg egy fontos körülményről. A párt- és a szakszer­vezet segítsége nélkül nem mentünk volna sokra. Más alapokra helyeztük a párt- és a szakszervezeti munkát is, igaz? — fordul Václav Hoffman elvtárshoz. — Igaz — helyesel a pártbizottság — A dolgozók bizalmát azzal Is megnyertük — magyarázza Hoffman elvtárs, hogy a szocialista munkaver­senyből kizártuk a formális elemeket. Az egyén anyagi érdekeltségét össz­hangba hoztuk az üzem érdekeivel. A versenyt rendszeresen értékeljük. Aki megérdemli, pénzjutalomban ré­szesül. Kedvező visszhangra talált, hogy az alapszervezetek, műhelybí­zottságok önállóan döntenek szerve­zési, bérezési és káderkérdésekben is. Ezekről azelőtt csak az üzemi párt­bizottság tárgyalt. A pártcsoportok, alapszervezetek, FSZM-szervezetek nem élnek vissza a beléjük vetett bi­zalommal, a nagyobb önállósággal. Ellenkezőleg. Nagy felelősséggel és következetességgel oldják meg prob­lémáikat. Azt az elvet valljuk, hogy ahol nő a felelősség, ott nő a fe­gyelem is, s hogy ez az elv helyes, azt a termelési eredmények bizonyít­ják a legjobban. VISSZATÉRVE a terv teljesítésére, Švub elvtárs elmondotta, hogy az élenjáró dolgozók felhívása az egész üzemben alapos megbeszélés tárgyát képezte. A felhívást mindenekelőtt az adott feladatok maradéktalan telje­sítésére és a jövő évi terv előkészíté­sére vonatkoztatták. Az eredmény: közel kétmillió korona értékű áru­többlettel szárnyalják túl az idei ter­vet. A jövő évit hasonlóképpen túl akarják teljesíteni anélkül, hogy igényt tartanának a munkaerőlétszám emelésére vagy új beruházásokra. Szervezési intézkedésekkel, az új technika és technológia széles körű alkalmazásával, az automatizálási mű­veletek kibővítésével akarják a rájuk váró feladatokat egyenletesen, ne­gyedévi és év végi hajrák nélkül tel­jesíteni. A felhívás a szocialista munkabri­gád-mozgalomba is új életet vitt Szaporodott a versenyző kollektívák száma. Az egyik közülük, Miroslav Mistr csoportja, érdekesen indokolja meg, miért éppen most határozták el: bekapcsolódnak a szocialista mun­kabrigád cím elnyeréséért folyó ver­senybe. — Az utóbbi hónapok eseményei egyetlen becsületes dolgozót sem hagyhattak közömbösen. A kubai vál­sággal kezdődött. Már akkor úgy éreztük: valamiképpen be kell bizo­nyítanunk szolidaritásunkat a súlyos nemzetközi helyzetből kivezető utat találó Szovjetunióval és az őt támo­gató szocialista táborral. Milyen más módon fejezheti ki egy munkás össze­tartozását a munkások nagy család­jával, mint azzal, hogy még többet ad a közösségnek, még jobban igyek­szik feladatát teljesíteni? — mondja Miroslav Mistr, az automata-üzem gépbeállító munkásai hattagú cso­portjának vezetője. — önként vállalt vasárnapi műsza­kokkal támogattuk az üzem kötele­zettségvállalásait és amikor a kong­resszusi előkészületek során olvastuk az ország legjobb dolgozóinak fel­hívását, rádöbbentünk: a mi helyünk is a versenyző kollektívák között van. Nem mintha azelőtt nem igye­keztünk volna. Eddigi eredményein­kért sem . kell szégyenkeznünk. De mióta felfektettük a brigádnaplót, írásba foglaltuk és határidőt tűztünk ki a felajánlások elvégzésére, rend­Ne adjunk szeszes italt a gyermeknek Hasznos kezdeményezés A fiókokban porosodó újítási ja­vaslatokkal nem egy esetben nagy értékeket fektetnek el. A plzeňi Le­nin Művek fiataljai ezért elhatároz­ták, hogy kihúzzák a fiókokat s a javaslatokról leverik a port. Megala­kították az „Ifjú szakemberek taná­csát", amely felülvizsgálja az elinté­zetlen újítási javaslatokat. Ezirányú tevékenységük azonban nem korláto­zódik csak a regisztrálásra, hanem keresik annak okait ís, miért utasí­tották el, s miért nem vezettek be a termelésbe egy-egy javaslatot. A vezető gazdasági dolgozókkal szo­rosan együttműködve gondoskodnak a javaslatok realizálásáról. Az egyik üzemrészlegben a fiatalok kezdemé­nyezése 44 ezer korona megtakarí­tást eredményezett, mivel a koráb­ban elutasított újítási javaslatokat felülvizsgálták és számosat realizál­tak. A gyermek nemcsak otthon ihat, hanem a vendéglőben is, mivel falu­helyen még sok esetben kiszolgálják a kiskorúakat ís.' Helyénvaló lenne, ha a szülők egyáltalán nem külde­nék gyermekeiket még a vendéglő tájára sem. S § z lenne az okos eljá­rás, ha otthon a szülő szeszes ital helyett gyermekét egészséges, s táp­láló gyümölcsszörpökkel kínálná. Németh Zsuzsanna, Čierna szeresebb és hathatósabb az ellenőr­zés, javult a munkafegyelem. ROMAN STAUBMAN, a brigád rang­idős tagja, régi, kiváló szakmunkás, felhívja a figyelmem felajánlásuk egyik pontjára: „Tekintettel arra, hogy az automatákon való munka nálunk és más üzemekben is egyre nagyobb tért hódít,' minden új mun­kást igyekszünk olyan jól és alaposan betanítani, hogy nehézség nélkUl tel­jesítse normáját." , — Nem véletlen, Hogy ez a pont is szerepel felajánlásunkban — magya­rázza Staubman elvtárs. — Kevés a szakmunkás, sok az automatagép. Je­lenleg egy rendkívül ügyes, igyekvő szlovák munkás tanul nálunk. Annyi­ra megszerettük, hogy a brigádba is befogadtuk. Ján Chlebant a šuranyi Állami Autóalkatrészkészltő .Vállalat küldte s ha elsajátítja a mesterség fortélyait, szakértelmének nagy hasz­nát veszik majd otthon. Az automaták kezelése gyorsaságot, gondosságot, lo­gikus gondolkodást, egyszóval sok­oldalú embert kíván. Ján minden te­kintetben alkalmas erre a munkára és amellett politikailag is igen tevékeny. Ô a faliújságfelelősünk és még az éjjeli műszak után sem rest bejönni, hogy kitegye a legfrisebb híreket. • A XII. KONGRESSZUSON elhangzott fő beszámoló, vitafelszólalások nyíl­tan feltárták a gazdasági élet hibáit. Ugyanakkor rámutattak arra, hogy a nehézségek leküzdése, a hibák kikü­szöbölése főként az embereken múlik. Szervező és irányító képességükön, a Nem mindegy, mit olvasunk A naptár már decembert mutat, előttünk a hosszú téli esték. A napi munka elvégzése után egyre több ide­je jut az embernek szórakozásra, ér­deklődése kielégítésére, színházra, ahol csak most kezdődik meg az iga­zi évad, mozira, olvasásra. Nem lát­tam még olyan statisztikát, amely összehasonlítaná a téli és nyári hó­napokban olvasott könyvek mennyi­ségét. Véleményem szerint azonban télen több könyvet olvasnak az em­berek. Nem csupán azért, mert erre most több idő jut, hanem azért is, mert a ropogó tűzhely melletti ol­vasásnak van valami varásza. Főleg faluhelyen, ahol az ember az egész éven végzett szorgalmas munka után jóleső lelki megnyugvással ül le, hogy könyvvel oltsa tudásszomját. A közmondás szerint a könyv a leg­jobb barát. De mint ahogy vannak igaz, meg olyan barátok is, akik csak színlelik a jóságot, a könyvek között is vannak jók is, rosszak is. Kivá­választani a legjobb műveket — íz­lés dolga. Az átlagembernek nem okozhat gondot. Egészen más a hely­zet a fiatalokkal, akiket minden ér­dekel. Nem is nagyon válogatják meg olvasmányaikat, hanem mindent el­olvasnak, ami a kezükbe kerül. Nem egyszer hozzájutnak olyan könyvek­hez is, amelyeknek vajmi kevés kö­zük van az irodalomhoz és mindenre alkalmasak, csak nem olvasásra és főleg nem valók az ifjúság kezébe. Nem egy félrecsúszott életnek ép­pen ezek a könyvek az okozói. Az if­jú olvasó a könyvhősöket idealizálja. Hamis ideálokat keresni és követni pedig tudjuk, mire vezet. Legjobban láthatjuk ezt a nyugati kapitalista országok ifjúsága körében elszaporo­dott bűnözésen. Mindezt — a kapita­lista világ ideológusai is elismerik — azok a silány füzetecskék okoz­zák, amelyekkel a lelkiismeretlen kiadók naponta elárasztják a könyv­piacot, mert az üzlet az üzlet és a pénz mindennél előbbrevaló. Sajnos még nálunk is gyakran lát­hatók fiatalok kezében régről itt ma­radt filléres, pengős, es a ponyvairo­dalom egyéb termékei. Vajon .miért nyúl ifjúságunk hason­ló könyvekhez? Ha ugyan feltehetjük ilyen formában a kérdést. Tagadhatat­lan, hogy íróink a hábo.'ú utáni években adósok maradtak az ifjúság­gal szemben jó, őket is érintő és ér­deklő írásokkal. Am ez még csak a kisebbik érv, hiszen azóta ígérkezően bővítik ezt az elhanyagolt témakört Inkább azt kérdezhetnénk, honnan kerülnek ezek a könyvek ifjúságunk kezébe, mikor hazánkban már több mint másfél évtizede nem lát nyom­dafestéket hasonló lelket mételyező olvasmány. Mégis sok forog belőlük közkézen. Kétségkívül az idősebb kor­osztály „jóvoltából". Egyeseknek saj­nos még elég terjedelmes könyvtáruk van belőle. Ami ennél is rosszabb, készséggel, minden leikiisraeretfurda­lás nélkül kölcsönzik a fiataloknan, A fiatalság szereti az izgalmas, len­dületes olvasmányt. Ezért úgyszólván vadásznak ezekre a könyvekre, ha ugyan nevezhetjük így őket. Ezeknek az olvasása rossz irányba tereli a fejlődő ember figyelmét, érdeklődé­sét és jellemét. Sokan talán már nem is tudatosít­ják a bűntényt, amelyet elkövetnek, ámikor ilyen olcsó szórakozáshoz juttatják az ifjúságot. Tartsuk azon­ban szem előtt, hogy a lejtőn nehéz megállni, a nevelésbe csúszott hibát nehéz helyrehozni. Ezért legjobb a rossznak elejét venni. Ifjúságunknak egyébként sincs szüksége túlélt, leg­többször kigondolt Ideálokra. Nekünk pedig legfőbb kötelességünk az ifjú­ság, az új nemzedék nevelése. PALÄGYI LAJOS Roman Staubman a munka menetét magyarázza Ján Chlebannak és Jifi Hillebrandnak munka iránti megalkuvást nem isme­rő szocialista viszonyukon. A helyes politikai látókörű, szakmai tudással rendelkező egyén a kollektíva egysé­gére és erejére támaszkodva megta­lálja a termelés fellendítéséhez ve­zető utat. Hogy ez így van, azt a Totex gyár példája is bizonyltja. KIS ÉVA A bor és minden szeszes ital bár jó kedvre derít, tompítja az agyat és butít. Gátolja az agy rendes, ki­egyensúlyozott működését, gátolja élénk befogadó képességét, tgy van ez a felnőtteknél. S mennyivel mé­lyebb és nagyobb nyomokat hagy a gyermekeknél. Mégis milyen nehéz felvenni a har­cot az olyan szülők ellen, akik már 5—6 éves gyermekeikkel „kóstoltat­ják" ezt a nem nekik való italt. A szülők ilyen esetben nem veszik komolyan gyermekük egészséges ne­velését és Iskolai munkáját. A tanító hiába inti, s óvja a gyer­mekeket, ha hazamennek az iskolá­ból, otthon így kínálják őket: „Igyál fiam, ettől leszel erős". Hogy az ilyen tanulók előmenetele gyenge, az természetes. Főképpen a számtan az a tantárgy, amelyben a borivó gye­rek nem tud haladni, akárhogyan is igyekszik. De más tantárgyat is pár napon belül elfelejt. Az ilyen ta­nuló tartós és szilárd ismeretek el­sajátítására úgyszólván nem is ké­pes. Sajnos e tanulók zöme nem is igyekszik jó eredményeket elérni. A szülőknek pedig mindegy, hogy gyermekük kitüntetett-e, vagy pedig pótvizsgával megy át a felsőbb évfo­lyamba. „Minek ölje imagát! Nem le­het mindenki orvos, mérnök, meg tanító. Ki fog akkor az EFSZ-ben dolgozni, ha mindenki tanul?" Igy vélekednek egyes szülők, ha felkeresik őket a pedagógusok, hogy segítsenek a nevelés terén. Mindenki előtt ismeretes, hogyha a gyermek előmenetele rossz, a gyer­mek hanyag, felületes, ennek okát elsősorban a családban kell keresni. S ha keressük, meg is találjuk. Jelenleg harc folyik az alkoholiz­mus ellen, a józanságért. Miért ne lenne ez a probléma égető nemcsak a felnőttekre, hanem a gyermekekre vonatkozóan is?l 1962. december 30. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom