Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-24 / 355. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek ! M w/w////////////^^ UJSZO SZLOVAKIA KOHHUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁG ANAK NAP II APJA Bratislava, 19B2. december 24. hétfő • 30 fillér * XV. évf., 3SS. szám BEKE ES BOLDOGSÁG / mmár tizennyolcadszor közeleg az év vége és gyúlnak kl a fények a karácsonyfákon 1945-től, szabadságunk beköszön­te óta. Azóta sok jó, de sok nehéz időt is átéltünk. Ajándékosztást a családi meghitt ünnep idején, amikor fejünk felett lebegett a tá­voli, de fenyegető koreai háború árnya. Átéltük annak az évnek a végét, amikor déli határainktól nem messze, Budapesten a házak még a lövések nyomait viselték. De az élet mindig győzedelmes­kedem Megszoríthattuk egymás kezét és békében készíthettük elő kedveseink, főként a gyermekek örömteli meglepetését. Kívánhat­tunk és ma újból kívánhatunk szilárd hittel valamennyi olvasónk­nak békét és boldogságot. Békét és sikereket közös munkánkban, melyet béke nélkül nem végezhetnénk. S mégis éppen az idén, néhány rövid héttel ezelőtt a világot csak igen kevés választotta el attól, ami a termonukleáris robba­nások borzalmas, elképzelhetetlen tűzvészét jelentette volna. Csak néhány további végzetes lépés hiányzott ahhoz, hogy késő legyen! Méltán mondhatjuk, hogy az ünnepi napok békéjét nemcsak ne­künk, hanem számos más ország népeinek is elsősorban szovjet barátaink ereje és bölcsessége biztosította. Be biztosította ezt mindannyiunk szilárd állásfoglalása a szocialista táborban, a kubai nép hősiessége, s a béke széles világfrontjának fellépése is. Csak ennek köszönhetjük a béke megőrzését. A szabad, független Kuba bár messze tőlünk, de mégis velünk együtt ünnepelheti e je­lentős év végét. Az Egyesült Államok háborús gépezete, amely már megindult Kuba partjai félé, s hajókat és bombát hordozó repülő­gépeket küldött ellene, már visszavonult. Sőt az Egyesült Államok kormányának első ízben kellett kijelentenie és megígérnie az egész világ előtt, hogy Kubát nem fogja megtámadni. Mindez a szovjet külpolitika, a békés együttélés elvein alapuló politika és a szovjet kormány erélyes intézkedésének eredménye. Ezek az eredmények feldühítik a legreakciósabb imperialista körö­ket, például a javíthatatlan nyugatnémet revansistákat, de nem tetszenek az albán vezetőknek sem, akik újabb Münchenről beszél­nek. Vajon van-e egy talpalatnyi szabad föld is, amelyet az imperia­listáknak feláldoztunk? Milyen nemzetközi szövetségi köteléket sértettünk meg, vagy gyengítettünk? E „kritikusok" szerint nyil­vánvalóan az egész „tragédia" abban rejlik, hogy a Szovjetunió Kubából elszállította azokat a rakétaberendezéseket, amelyeket nem sokkal előbb helyeztek ott el. De ahhoz valóban alapos adag dogmatizmus kell, ha valaki nem tudja, vagy nem akarja megérte­ni azt, ami a világban ténylegesen lejátszódott. Népünk ezt jobban megérti, mint az úgynevezett kritikusok. Tudja, minek és kinek köszönheti e büszke, szabad és emellett békés napo­kat az 1962-es év alkonyán. Tehát már tizennyolcadszor és ismét békében ünnepelünk, bár a védelmünkhöz feltétlenül szükséges intéz­kedések érthetően bizonyos anyagi áldozatot követeltek tőlünk. Békében és olyan helyzetben várjuk az új esztendőt, amikor dol­gozóink családjaiban a fényben csillogó karácsonyfák alatt bizo­nyára sok szép ajándék lesz. Erről tanúskodnak az óriási karácsony előtti vásárlások, az üzletek, áruházak rekordbevételei, a sok-sok csomag, a különféle „télapók" kezében. Alig fejeződött be a CSKP XII. kongresszusa, amely szocialista « társadalmunk jövő távlatairól tanácskozott. E kongresszuson kitűzött feladatok teljesítésében, a felvetett problémák elszánt meg­oldásában rejlik további sikeres utunk biztos záloga. Ugyanakkor ez annyit is jelent, hogy küzdenünk kell a feltárt fogyatékosságok és hibák leküzdéséért is. Igen, az 1962-es év végén tartunk. S ez már önmagában is hang­súlyozza a kongresszusi határozatok sürgető voltát a tudomány és a technika sokkal gyorsabb fejlesztése és gyakorlati érvényesítése terén is. • . Ami tíz, vagy öt évvel ezelőtt elegendő volt ahhoz, hogy előreha­ladjunk, ma már fékezően hat. Megszoktuk, hogy örüljünk minden új terméknek, amelynek gyártását gépiparunk bevezeti. Es ma megértük, hogy éppen ez az elaprózottság, ez a túl széles skálájú választék és a kis sorozatok komolyan fékezik a technika fejlődé­sét. Megszoktuk, hogy az építkezések nagyságát, vagy a vállalat fejlődését az anyag mennyiségével, a ráfordított munka nagyságá­val, a termékek tonnáival mérjük. S ma egyre világosabbá válik, hogy elsősorban a munkaráfordítás célszerűségét, az anyagok fel­használásának gazdaságosságát, a készített termékek tonnáinak mi­nőségét kell figyelembe vennünk. Megszoktuk például azt is, hogy dicsekedjünk, mily sok televíziókészüléket ontanak magukból vál­lalataink. S ma elsősorban azt kell látnunk, milyen kár származik abból, ha tudj isten mily sokáig gyártanak olyan típusokat, amelye­ket az emberek már nem vásárolnak. Egyszóval minden irányban következetesen harcolni kell, első­sorban a minőségi mércék alkalmazásáért. S ez végeredményben annyit jelent, hogy szembe kell nézni az igazsággal és le kell vonni u következtetéseket. Békét és boldogságot kívánunk egymásnak e napokban. Ezt kíván­juk valamennyi olvasónknak, s hazánk valamennyi lakosának. Boldogságot kívánunk, amit a kommunisták sohasem abban láttak, hogy kényelmesen a kályha mellett üldögélünk, hanem tevékenyen részt veszünk az élet mozgalmas sodrásában. Jólesik és szükséges a néhány békés pihenő nap a család és barátok körében, de ugyan­olyan jó és szép az a sok-sok nap, hónap és év, amelyekben az új világért harcolunk. Ez a harc idő múltán különböző formákat ölt, de vezérelve egy és ugyanazon marad. Célja és jutalma is mindig ugyanaz: az emberi öröm, az emberi nagyság. Rendszerint nem válogathatjuk meg az akadályokat és helyzete­ket, amelyeket le kell küzdenünk. De minden pillanatban hűségesen megadhatjuk pártunknak azt, amire a legnagyobb szüksége van. Ez a feladatok megértését és teljesítését jelenti, amelyekre mindnyá­junkat felszólít. T eljesítjük e feladatokat, hogy újabb és újabb békés, és gazdag termékeny esztendőink legyenek ... § SZÁNKÓZNI jő s (JirI Prücha felvétele) Szerencsekívánat a líbiai államünnep alkalmából (CTK) — Antonín Novotný, köztár­saságunk elnöke a Líbiai Egyesült Királyság államünnepe alkalmából üdvözlő táviratott küldött I. Idrisz líbiai királynak. A hegyek várják az üdülőket (CTK) — Az idei télelő sok örömet okoz mindazoknak, akik kedvelik a háborította hegyeket és a téli spor­tokat. Rövid szünet után az FSZM mintegy 30 üdülőháza nyílt meg is­mét vasárnap, december 23-án a ka­rácsonyi üdülők számára. Január 6-től az FSZM valamennyi — 77 — üdülő­háza a téli üdülök rendelkezésére áll. Ez idén. 10 ezer dolgozó része­sül téli üdültetésben. A Turista utazási iroda a téli üdü­lés Iránti nagy érdeklődést figye­lembe véve 123 turistaházban össze­sen 5200 férőhelyet biztosít az üdü­lőknek. A karácsonyi ünnepekre és újévre azonban már minden hely foglalt az említett turistaházakban. Az ez évi téli idényben a Rekrea uta­zást iroda mintegy 1000 férőhelyet kí­nál. BIZTATÓ INTERJÚ a bratislavai Közszolgáltatási Vállalat vezetőjével Lassan tíz éve lesz, hogy Emil Lupták elvtárs átvette a bratislavai Közszolgáltatási Vállalat vezetését. Azóta hat ízben nyerték el a kor­mány vörös zászlaját, öt ízben a kerületi nemzeti bizottság és a ke­rületi szakszervezeti tanács, egyszer a minisztérium vörös zászlaját, tavaly pedig Munkaérdemrenddel tüntették ki a vállalatot. Sok itt született ötlet, kezdeményezés talált követőkre ez ország más vidékein is. Vitathatatlan érdemei vannak mindebben a fiatal munkásigazgató­nak, akivel a következő beszélgetést folytattuk: • HOGYAN FEJLŐDTEK A SZOLGÁLTATÁSOK A KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN? — Engedje meg, hogy néhány adat­tal válaszoljak. A vállalatunkhoz tar­t.ozó üzemek 1958-ban összesen 2 229 900 kg fehérneműt mostak ki, 1962-ben pedig 4 518 000 kg-t. Ez körülbelül így oszlik meg: a lakosság részére 1958-ban 750 600 kg fehér­neműt mostunk, a szocialista szektor részére 1479 300 kg-t. Néhány év alatt a lakosság bizalmát sikerült annyira megnyernünk, hogy 1962-ben már 2 300 000 kg fehérnemű mosását bízta ránk, ugyanakkor a szocialista szektor részére 2 218 000 kg-t mos­tunk ki. • ÓRIÁSI SZAMOK, ÉS AZ EGY >ŐRE ESŐ MOSATÁS? — Ami tömegben sok, elosztva sem lehet kevés. 1962-ben egy lakosnato átlag kilenc kg fehérneműt mostak ki üzemeink. Persze vannak még sokan, akik egyedül kínlódnak a mosással. Figyelembe véve azonban, hogy a prágai közszolgáltatási üze­mek lakosonként nem egész 4 kg fehérneműt mostak ki ez évben, az országos átlag pedig személyenként 2 kg körül van, — eredményeinkkel <meg lehetnénk elégedve. De nem vagyunk I • MI TEHÄT A TENNIVALÓ? — Pártunk XII. kongresszusa hang*: súlyozta a szolgáltatások fejlesztésé­nek fontosságát, sőt ezt állította feladatként a nemzeti bizottságok elé. Erre kell a jövőben a képviselőknek, a szakbizottságoknak a legnagyobb gondot fordítaniok. A szolgáltatások fejlesztését pedig úgy kell irányíta­ni, hogy minél több segítséget nyújt-í (Folytatás a 2. oldalon) „Qál aáiaSzt&ttaMt' NEMREG még a Komárnói Mező­gazdasági Szakintézet padjaiban ült. Két éven keresztül ismerkedett a me­zőgazdasági termelés fortélyaival. Hol a tanteremben, hol pedig kint a me­zőn. Aztán elérkezett a záróvizsga ... Sikerült... Munkába állott... Ek­kor még csak 16 éves volt... A Ko­márnói Állami Gazdaság pavolí rész­legének baromfitelepe lett második „otthona". Egy év nem hosszú idő. Hamar el­szalad. Így volt ez Monozlay Mari­kával is. Egy éve van már a baromfi­telepen. Korán kel, sötétben megy haza. Nap, mint nap a tyúkokat ete­ti... Gyűjti a tojást. Azt mondhatná valaki, hogy szürke, egyhangú mun­kát végez. Igen , de csak annak tűnik így, aki ezt nem szívvel, meggyőző­déssel végzi. — Már az iskolában elhatároztam, hogy ha csak egy mód van rá, ba­romfitelepre megyek dolgozni — mondja ragyogó szemmel Marika. Sikerült is... Egy éve dolgozom itt... — Egy éve — szól közbe Martin­äek elvtárs, a CSISZ-szervezet elnö­ke. Ez alatt az egy év alatt a „mi" Marikánk kitett magáért. Előveszi jegyzeteit. Forgatja, köz­ben számol. Kis Idő múlva így foly­tatja: — Marika már teljesítette az évi tervet. Sőt terven felül mintegy 5000 tojást juttatott a közellátásnak. Marika szégyenlősen lesüti a sze­mét. Hallgatagon néz egy pontra. Szava azonban magabiztosan hang­zik, amikor megszólal. — Az év végéig még legalább ki­lencezer tojást adok át a felvásárló üzemnek. Ez az én karácsonyi aján­dékom. VVVdVbVVWWWAWW^VV^^ Tizennégyezer tojás terven felül, bizony szép eredmény. Nem akárki dicsekedhet hasonlóval. Az évi to­jáshozam tyúkonként mintegy 200— 205 darab lesz. Marika még nemrég mezőgazdasági • tanonc volt, ma pe­dig szorgos, szép eredményt elérő baromfigondozó. — A jövő évben még szebb ered­ményeket szeretnénk elérni, barát­nőmmel Tóth Erzsikével együtt — mondja. — Ügy... hogy is mond­jam ... legalább tízzel emelni a tyú­konkéntí tojáshozamot. S amit az ember nagyon akar, azt el is éri. Így lesz ezzel Marika is. Hiszen a gazdaság vezetői is segít­ségére lesznek. Ellátják jó tanáccsal is. — En Igazán jól választottam — mondja. — Az iskolában tanultaknak igen nagy hasznát vettem. Szakmai tudásomat azonban továbbra is nö­velnem kell. A tudás a jó eredmé­nyek elérésének egyik alapfeltétele. ELMERENGVE néz. Valamin gon­dolkodik. Ki tudja, mi jutott az eszé­be. Talán a virágos tavasz, vagy tán a jövő évi feladatok? De nem! Más­ról gondolkozott. Ezt bizonyítják el­hangzott szavai: A fiatalok, akik az Iskolából ki­kerülnek, pályaválasztás előtt áll­nak ... En tizenhétéves fejjel csak azt tudom tanácsolni nekik, hogy a mezőgazdaságban is megtalálják szá­mításukat. Bátran jöjjenek közénk. Szaporítsák a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok sorát. Hírtelen elhallgat, mintha valami rosszat mondott volna. Aztán bátor­ságot vesz, s mosolyogva folytatja: — A tanulásra azonban szükség van. Szakismeret nélkül a mezőgaz­daságban sem boldogul ma az ember. Ezért jelentkezzenek a mezőgazdasá­gi szakintézetekbe, ahol szakmai tu­dásra tehetnek szert. MARIKA nem bánta meg, hogy a mezőgazdaságot választotta életpá­lyául. Szereti munkahelyét, a barom­fitelepet. Munkáját nem foglalkozás­nak, hanem hivatásnak tekinti. Csak minél több ilyen fiatal legyen me­zőgazdaságunkban. N. J. A Harmaneci Papírgyár energetikai részlege elnyerte a CSKP XII. kongresszusának részlege címet. A kongresszus előtti versenyben e rész­leg dolgozói 400 tonna szenet takarítottak meg. A harmadik negyedév­ben teljesített kötelezettségvállalásuk értéke százezer koronát tett ki. A Harmaneci Papírgyár energetikai részlegének eredményéhez hozzájá­rult a gőzturbinák kollektívája is. (Képünkön.) (F. Kocian — CTK — felv.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom