Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-22 / 353. szám, szombat

TÖBBET, JOBBÄT! Teendőink a pártkongresszus után PARTUNK XII. KONGRESSZUSÁNAK határozata a politikai és gazdasági teendőkön kívül meghatározza kulturális életünk teendőit is. „Biztosítsuk — szögezi le a határozat — a nép műveltségének és ideológiai színvonalának növekedését... küzdjünk a polgári és kispolgári ideológia csökevényei, a reformizmus, kispolgári lelkület, maradiság, nyerészkedés és individualizmus ellen . .. fordítsunk még nagyobb és - rendszeresebb figyelmet az eszmei hatás, a kulturális és művészeti javak terjesztése valamennyi eszközére: a sajtóra, televízióra, rádióra, könyvkiadásra .. .• Olyan művekre van szükségünk, amelyek művészi hitelességgel ábrázolják pezsgő életünket, gazdagítják az ember szellemi életét, hogy egész lényével átélje a mát és tevékenyen küzdjön a kommunista jövőért." Ha megvizsgáljuk kulturális életünket mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy éppúgy, mint a politikai és gazdasági életben az utóbbi évek során ezen a téren is szép eredményeket értünk el. Nemcsak a hivatásos művészet (a mi esetünkben a területi színház, a magyar népművészeti együttes, könyvkiadónk munkája, íróink, képzőművészeink alkotása) lett igényesebb, kifejezőbb, hanem műkedvelő mozgalmunk ls. Színjátszóink körében például ma már elvétve sem találunk eszmeileg káros darabot műsoron tartó együttest. Hasonló a helyzet az esztrád- és tánccsoportok, az ének- és zenekarok, valamint az irodalmi színpadok esetében. Az eszmei tévelygés helyett kulturális együtteseinkre inkább az állandó mennyiségi gyarapodás jellemző. Hiszen százakra rúg az üzemekben, szövetkezetekben, művelődési otthonokban, valamint a társadalmi és tömegszervezetekbén működő kulturális együtteseink száma. S ezek az együttesek nemcsak papíron léteznek: dolgoznak, kulturális életünket aránylag tevékennyé és sokirányúvá teszik. Ennek ellenére munkánk további javítása éjdekében nekünk is van teendőnk, méghozzá sok. Sajnos, de eredményeink ellenére a kispolgári lelkület, a maradiság, a nyerészkedés és az individualizmus ahogy másutt, úgy a kulturális életben ls felüti a fejét, önzés, mikor nem törődünk más, csak a magunk érdekével. Kispolgári lelkület, amikor az egyedül jó szórakozási formának csupán a könnyű műfajt tartjuk. Maradiság, amikor viszolygunk mindentől, ami új, korszerű, ami különb, mint a régi. Hosszúra nyúlna példákkal bizonygatni, de ezek a jelenségek kulturális életünkben előfordulnak. Küzdeni kell ellenük, mint ahogy küzdeni kell azért is, hogy a mostaninál még több és Jobb legyen kulturális tevékenységünk. Különösen a minőség állandó javítása a fontos. A párthatározat megkívánta észmel hatás, az, hogy „biztosítsuk a nép műveltségének és ideológiai színvonalának növekedését" csak a munka minőségének az állandó javításával érhető el. A Szovjetunióban éppen a napokban eszközölt, s igen fontos átszervezések példája ls mutatja, hogy amint sok esetben a gazdasági életben elavultak, a korábban még olyan jónak és hasznosnak bizonyult . módszerek, ugyanúgy az eddiginél Jobb, hatékonyabb eszközöket követel a kulturális élet is. Ma csak igényes, egyre tökéletesedő munkával szolgálhatjuk mind a termelés, mind a nevelés és általában a kommunizmus ügyét. MUNKÁNK MEGJAVÍTÁSAKOR tudatosítanunk kell, hogy a kulturális életnek ls nagyon sok kárt okozott a merev, a valóságot gyakran figyelmen kívül hagyó elmélet és gyakorlat.- A hibák emlegetése, a rossz módszerek elítélése és kiküszöbölése azonban nem jelenti azt, hogy megfeledkezzünk a kívülről jövő veszélyről, arról, hogy a világon ma még létezik a kapitalizmus §s imperializmus, él és hat az az „eszmeáramlat", amelyet a burzsoázia és ennek Ideológiájára épülő kapitalizmus — ez a történelem lomtárába való társadalom sugall. Egyesek azonban (kulturális dolgozókra gondolunk) — nagyon helytelenül — csak az előbbit nézik, csak a hibákon rágódnak. Pedig az építőmunka során elkövetett hibák ostorozása mellett legalább olyan fontos az utóbbi ostorozása, bírálata, harcos, egyértelmű elítélése. Az „aránytalanság" kulturális és irodalmi életünkben sajnos mégis megnyilvánul. Vegyük például a költészetet. Tisztelet a nagyon csekély kivételnek, de költészetünk bizony alaposan- elmarad a fejlődés mögött. Születnek szép, értékes alkotások. Amit azonban költőink írnak — a hazai magyar költőkre gondolunk — azok többségét az ötven vagy száz éve élt költők ls megírhatták volna. A szerelem, a tájleírás, a játékos hangulatfejtés, a búsan magába zárkózás, és még néhány hasonló témakör dominál költészetünkben ... Ne essék félreértés: nem a sematikus munkaköltészetet, nem a termelési eredmények és a különféle határozatok lelkendező Irodalmi illusztrációját igényeljük. Nemi A belső kényszerből, az őszinte hitből fakadó társadalmi lírát hiányoljuk. Egy kézen is megszámolhatnánk például, hogy hazai magyar Irodalmunkban hány vers született az afrikai és a latin-amerikai nép szabadságharcáról, a gyarmatbirodalmak összeomlásáról, vagy a kubai Intervencióról. Pedig ezek az események nem valamilyen „átmeneti", hanem a szabadság — tehát az „örök" — témát hordozzák magukban. Hol maradt költőinkből a lelkesedés, a harcos kiállás, az új, a nagyszerű és az igazság iránt érzett hevület. Tudjuk, hogy verset nem lehet rendelésre írni. Ámbár Petőfi például fogadásból, rögtönözve ls írt — méghozzá jó verset. Elhisszük, hogy a témának „érlelődnie" kell. A költő még sem kulloghat az események mögött. Jevtusenko, akit ma sokan — de nem minden esetben jól értelmezve — lobogónak tartanak, szintén nem egyoldalú; számos olyan verset Irt, amelyben hitet tett kommunista álláspontjáról, elítélte az imperializmus agresszióját. Kuba mellé állt és nyíltan kifejezte, hogy nemcsak az elkövetett hibákért dühös, nemcsak a rosszat ítéli el, de igényli és minden erejével támogatja a szocializmus, a kommunizmus ügyét. A MI ESETÜNKBEN a kultúra számos munkása meglátja a hibát, ostorozza a rosszat — ami jó és helyes. Nem helyes azonban, ha csak a hibát, ha csak a rosszat látjuk és vesszük tudomásul, megfeledkezve arról, hogy társadalmi életünkben a fogyatékosságok és visszaélések ellenére ís több a jó, mint a rossz. S ha már itt tartunk, meg kell mondjuk: elvétve bár, de fennáll az a veszély, hogy akik a rossz módszereket a maga idejében támogatták és túlhajtották, ma ellenkező előjelű végletekbe esve, szeretnének „intézkedni" ... E buzgólkodók megfeledkeznek arról, hogy a lenini munkanorma helyreállítása nemcsak a légkör, de a módszer megváltoztatását ls jelenti. A hangsúly a kulturális munka terén is nem csupán a rossznak bizonyult módszerek elitélésében van. A lényeg: új, az eddiginél jobb, humánusabb, őszintébb, körültekintőbb munkaformák kialakítása. Ez semmi esetre sem érhető el úgy, hogy helyeselgetünk az újnak, de frázispufogatáson kívül semmit sem teszünk az újért. Mint ahogy nem a helyes Irányú kibontakozást segíti elő, ha csupán a rosszat, a negatívumot keressük és állítjuk előtérbe. A hibák leküzdése bátor kiállást, a rossz szenvedélyes elutasítását követeli. A párt határozata azonban, hogy: „Fejlesszük a művészet és a kulturális munka valamennyi ágát, o szocialista társadalom érdekeinek, a kommunista nevelés szükségleteinek megfelelően" — csak kétfrontos harccal teljesíthető: el kelľ ítélni a rosszat, ugyanakkor segíteni kell a jót. Bár ritkán, de még ma ls előfordul, hogy egyesek kétségbe vonják a párt vezető szerepének a jogosságát az irodalomban, művészetben és általában a kulturális életben. Ez éppúgy, mint a „politikamentes" és a társadalmi céloktól és érdekektől „független" irodalom és művészet akarása mélységesen revizionista je-i lenség. Ezzel ellentétben előfordul, hogy egyesek görcsösen viszolyognak min-; den újtól, minden kezdeményezés-i tői és azoktól ls féltik az irodalmat, a művészetet és általában a kultu-: rális életet, akik pedig kezdeménye-i zésükkel, új színt hozó adottságukkal nem veszélyt, hanem gazdagodást jelentenek. Dogmatizmus a javából; ha azt hisszük, hogy minden káros, ami nem a régi normák szerint ké-: szült. AZ IRODALOMNAK ÉPPÜGY, mirií a kulturális munkának általában, rendkívül nagy nevelő hatása van. Azt azonban ennek ellenére sem sza-: bad elfelejtenünk, hogy — ha nem kizárólag csak ezt igényeljük — néhány kiforratlan próbálkozás, vagy néhány hátsó gondolattól mentes szatíra, éppúgy nem tesz társadalmunk ellenségévé senkit, mlntahogy nem mindenki válik marxistává, ha elolvas két-három, vagy akár ötven marxista brosúrát. AZ EMBER FEJLŐDÉSÉRE, politikai szemléletének a kialakulására globálisan hat a társadalomban minden,' mindenütt. S nem vitatható, hogy életünk minden területén a többség-; ben megnyilvánuló helyes szemlélet és gyakorlat következtében, ez az összhatás — Jól És még jobb lesz akkor, ha teljesítve pártunk XII. kongresszusénak határozatát, a kul-i turális élet minden területén „hatá-: ľozottan leszámolunk a liberalizmus irányzatóval, a burzsoá ideológia és a kispolgári mentalitás befolyásával,a művészek alkotó munkásságát le-: becsülő megnyilvánulással és ' az új, merész gondolatok iránti lagymatag-: sággal". Nagy dolgokról tanácskozott a Xlf, kongresszus. Nagy jelentőségű hatá-i rozatot hozott. Mindannyiunk felada-; ta, hogy e határozatot a kulturális életben is következetesen teljesítsük. BALÁZS BÉLA' Vaszilij Gollskln Munka és Tunyaság KOVÁCS ISTVÄN: Megérkezett Fénylik a föld, Mint egy fehér kendő. SQvit a szél,* Porzik a hó, Dorombol a kályha, Éva, Kati, Pista, Ferkó, A Télapót .várja. Kettőt alszik, Egyet alszik, S aztán végre, végre, Megérkezik A gyerekek Nagy-nagy örömére. gyermeksereg ma ébren zsibong a lenyőfa jöttét várja mind: csillag gyúl ki remegő csúcsán és Ünnepi fényt pirosat hint. Hó tapad a tűlevelű lombra, szikrát szór tarka üveggolyó, s aki mindezt batyújában hozta: meleg padkán szundít Télapó. .. . Pihen a szél A fenyvesekben, Csönd hull a világra, S békén ragyog A szemekben A fenyőfa lángja... Kint zúzmara csillan ezüstfénnyel, lámpasor ezernyi színben ég, a toronyban megkondul az óra, jelezve karácsony éjfelét. Halk koppanás hull most az ablakra, kinyílik félig, s egyszerre, lám, beröppen rajt' mint eleven hólabda: a békegalamb, s megUl a fán. Zúg a fenyves, Esik a hő, Csilingel az erdő, Csillog villog, Rényi Magda verse ® Mészáros András zenéje, Fordította: Kardoss Tilda felébredt TÖRD A FEJED > TÖRD A FEJED 9 TÖ

RD A FEJED 9 TŰ A TALÁLÖS KÉRDÉSEK MEGFEJTÉSE: 1. Két és fél botnak hat vége van. mivel a félnek Is két vége van. 2. A nagyapa, a fia és az unokája voltak vadászni. MŰLT HF.TI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: 1. A háromszög egyes oldalainak összege többek' között így lehet 28.: 1, 10, 4, 11, 2. — 1, 8, 7, 9, 3, — 2, 6, 12, 5, 3. 2. A közölt rákból igy lehet egy kört és egy négyzetet készíteni: szállnak .furcsa medve 1. Nézzétek meg jól a fenti ábrát és számoljátok meg, hány háromszöget láttok rajta. (Beküldte: Bottyán Katalin, Vojnlce).. völgyre, szárnyuk Fehér táncotjéghideg j rajzanak bruma. rajzanak bruma, ü-l h i^fHrÍ H H* milyen rosszak, meg _ csípték ,tal

K_ paKIK NYERTEK? Múlt heti fejtörSnk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: 1. Szögyényl Mária, Tvrdošovce, 2. Dubán Mária, Vojnlce, 3. Madurka István, Kolárovo, 4. Gáspár Erzsébet, Radovce, 5. Kálosi György Rim. Sobota. Megfejtéseiteket, leveleiteket az alábbi cimre küldjétek: Üj Sző, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10. ERDO MELLETT barázdán búza örül: Jaj, de jől Fagy fogától megvéd ez • puha pihetakaró. Bundácskánál melegebb * rikolthat a téli szél, téli szél, nem fagy le a zsenge hajtás lesz majd bőven új kenyéri ERDÖSZÉLÉN, hegy mögött fenyő susog: Szép vagyok. Rokolyámat kihfmezték kocósfejű csillagok. Ágam-bogam libegő fodros-bodros hőfehér, hófehér, gyémántszlnben csillog rajta minden pici tfilevéll 2. írjatok be a fenti kockákba 1—50-ig terjedő páratlan számokat úgy, hogy mindegyik függőleges, vízszintes és átlós sor öszszege 125 legyen. (Kétszer egy szám nem szerepelhetik ÜJ SZÓ 8 * 19B

2- december 22.