Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-22 / 353. szám, szombat

RIPORT A SZOVJETUNIÓBÓL Tfgyszerű történet: rájöttek, hogy a reduktorcsigák egy része selejtgyártmány, s gyorsan több tucatot kell készíteni ebből a bonyolult alkatrészből. A precíz munkával a mechanikai részleg legjobb esztergályosait bízták meg. Tizenkét nap alatt 30 darabot gyártottak le. Megállták a helyüket. Csakhogy a hónap vége felé járnak, s még mindig nincs elég csiga. Mit csináljanak? Karlov, a szerszámkészítő részleg esztergályosa, váratlanul beállított a gyártásvezető mérnökhöz. — Hát nem tudtak előbp szólni? No, majd így ís gondom lesz rá, hogy idejében elkészüljön minden munkadarab. — Most már késő, — legyintett a mérnök. — Minden elveszett. Nézzen a naptárral — Bízza csak rám! Ha én mondom... A niérnök tudta, hogy Karlov Lvov első gyorsesztergályosa, újíttí, sokoldalú szakember, mégis bizalmatlanul fogadta. — Hány nap alatt végezné el? — Majd meglátjuk, — mosolyodott el Karlov. Reggel 9 órakor beszélgettek, s délben, tizenkettő táján a mérnök az udvaron találkozott Karlovval. — Ejnye, Konsztantyin, szavát adta_ s közben sétálgat — jegyezte meg bosszúsan. Karlov elmosolyodott: 30 darab már elkészült, vezető elvtárs. A mérnök nekiiramodott, kettesévei-hármasával ugrotta át felfelé a lépcsőket. A többi mérnök és esztergályos ls összegyűlt Karlov gépénél. Néztek és mosolyogtak. Valaki tiszta Hívből megjegyezte: — Nagy ember vagy te, Konsztantyin! Aki versenyre kelt az idővé Az Oj Szó számára írta: J. LEVIN, a Novosztyi sajtóiroda munkatársa TJány ilyen, hétköznapi " ünnep volt Karlov életében. A második ötéves terv dicső napjaiban, amikor országszerte ismertté vált Izotov, Sztahanov, Buszigin neve, az egyik moszkvai téren a híres kovácsok, bányászok, KONSZTANTYIN KARLOV vasutasok fényképe mellett a Frezer gyár fiatal marósának képe is helyet kapott. Ványa Csikarjov, aki Karlovval egy részlegben dolgozott, felkereste az ünnepeltet, hatalmas jobbjával megragadta Karlov kezét s így gratulált neki: — No, Kosztya, most egész Moszkva lát. Szívem mélyéből örülök neki. A háború után részt vett a Dnyepri Lenin Vízierőmiü újjáépítésében. Fagyban, metstő szélben, félig fekve, sátorlapba és nemezbe burkolózva fúrt lyukakat a rotor egyes részein. Velejéig átjárta a hideg Odajött a vezető ts és kérte, menfen pt'henní, megmelegedni. — Ne zavarj, — válaszolta Karlov. — Dühös vagyok, nézd köröskörül minden romokban hever. Egyszer azután Moszkvába htvatták. A minisztériumban kívántak vele beszélgetni. — A Ivoviak szakkádereket kérnek fűlünk. Elmegy? Lvov most sok híres esztergályossal,maróssal, gyalussal büszkélkedhet. Soknak már tanítványai és kővetői is vannak, de gyakran mondogatják: — Karlov tanított meg bennünket így dolgozni. Igen, Konsztantyin sehol sem'kamatoztatta oly gazdagon tapasztalatait, mint Lvovban. Sok-sok gépkezelő tanítója lett. A tegnapi pásztorokat, fiatal munkásokat, leszerelt katonákat többre tanította, mint szakmára. Átadta nekik a moszkvai fémmunkások hagyományalt! Az ő vezetésével járták kl az újító, kollektív szellem iskoláfát. A z ország egyre előre SL haladott. Eljött a gyorsasági rekordok ideje. Leningrádban Bortkevtcs, Moszkvában Bikov, Kijevben Szeminszkif vált híressé. Lvov büszkesége Karlov volt. Konsztantyin az elsők között alkalmazta a fémek gyorsvágását és safátos vágókéseket készített. Nemegyszer látták vendégül Karlovot a Lvovszelmas, a teherautó és présgyárakban. Safát szerkesztésű vágókéseivel, újításaival maga ment az emberek után. Eredeti gyorsasági módszert dolgozott kl, ezt népszerűsítette. Már 10—12 évven ezelőtt így írtak Karlovról a területi lapok: „27 évi norma az esztergagép generáljavítása nélkül". „öt norma naponta ..." Igy dolgozik 0 évek óta. A lvovi gépgyárban megkísérelték összeszámolni Karlov rekordfait mindjárt a háború utáni első ötéves tervtől kezdve. Kiderült, hogy Karlov már megelőzte századunkat. A legszerényebb adatok szerint ts ma már a 2003. év feladatain dolgozik. Karlov a lvovi népgazdasági tanács úfítói tanácsának elnöke. Ez egy érdekes intézmény. Ofító szellemű korunk, a munkások szakadatlanul növekvő társadalmi aktivitása hozta létre. Az elnök és az egyes tagozatok vezetői — gépmunkások: A műszak után felkeresik társaikat, részt vesznek a tanács ülésein, a tagozatok gyűlésein, tapasztalatátadó összejöveteleken, az úfdonságok és úf műszaki gondolatok megvitatásában odaállnak az „idegen" esztergagépek mellé, hogy megmutassák, mit tudnak. Szívvel-lélekkel, éppen olyon energiakífejtéssel végzik ezt a fizetetten munkájukat, mint rendes foglalkozásukat az egyes üzemrészlegekben. A tanács tagjai között vannak mérnökök, iffú munkások, sőt Karlovnál képzettebb emberek ts. Ám látni kell, milyen tisztelettel és érdeklődéssel hallgatják útmutatásalt, tanácsait, javaslatait, gondolatalt! Erejének titka: céltudatossága! Vérbeli munkás: éleslátású és gyakorlati érzékkel rendelkezik, szerény és állhatatos, egyénileg semmire sem tart igényt, de az ügy érdekében sokat követel. L

vov városának egyik ékessége a történelmi múzeum. Az egyik kiállítási állványon egy férfi arcképe látható. Az ábrázolt arcán mély barázdákat szántott az élet. Ö az — Konsztantyin Karlov esztergályos. Méltó helyen függ a képe, mert a hozzá hasonló emberek valóban történelmet alkotnak. LATIN-AMERIKAI ÚTIJEGYZETEK Bolíviában jártam Santa Cruzt elhagyva rátérünk a műútra, mely Cochabambába vezet. Benzinkút áll ezen a helyen. Cégtáblája nem a Latin-Amerikában otthonos ESSO, SHELL,, vagy TEXACO hatalmát hirdeti. Négybetűs felirata — JPFB azt árulja el, hogy a benzinellátás a kőolajfejtő és feldolgozó állami vállalat kezében van. — Nagy távlatok állnak a kőolajipar előtt — jegyezte meg bolíviai kísérőnk. — Fejlődése sok külföldi valutához juttathatná az országot. Sajnos, a kormány sok északamerikai társaságot hagyott érvényesülni, az ország területének jelentős részére érvényes koncessziókat adott nekik. A műút mindkét oldalán cukornádültetvények húzódnak. Az út aszfaltburkolatán szabályos időközökben Ismétlődik a felirat: „A nemzeti forradalom létesítménye." Bolíviában az 1952-i áprilisi népfelkelést követő polgári demokratikus reformok sorozatát nevezik „nemzeti forradalomnak". Akkor az ólombárók és a feudális oligarchák súlyos csapást szenvedtek. A három legnagyobb bányatársaságot államosították, földreform-rendeletet adtak ki és bevezették az általános választójogot. Am, a szakszervezeteket egyesítő Bolíviai Munkásközpont Idei III. kongresszusán kénytelen volt megállapítani, hogy a hazai reakció és az imperialista monopóliumok eltorlaszolták a „nemzeti forradalom" kibontakozásának útját, s Így sok probléma megoldatlan maradt. Verőfényes napsütés fogadott minket La Pazban. A város alsó részében az eukaliptusz fák közül a gazdagok villái kandikáltak ki. A széles sugárutakon a múlt században épült házak mellett modern szállodák, a bankok és Ipari társaságok székházai díszelegtek. Ennek merő ellentéte a felső városrész, Itt élnek a főváros dolgozó rétegei. A városban sok az utcai árus. A tarka öltözetű Indián árusokon kívül sok paraszt ténfereg a szállodák körül, várják a ritka vevőt, hogy rásőzzák lámaszőrből készült gyapjúsálalkot Oruro várostól két órai járásra fekszenek a huanunl ércbányák. Leszálltunk a Catarlcao tárna mélyére. Fojtó a levegő

v hiányzik a szellőztetés. Az egyik vágatban elbeszélgettünk a munkásokkal. — Nyolc órai munkáért 9500 boliviano-t kap az ember (egy dollárnál kevesebbet). Ebből nehéz kijönni. Igyekszünk túlórázni, másfélkét műszakot Is vállalni, hogy javítsunk a kereseten. Általában egy bányász havi átlag keresete alig 30—35 dollár. — Mennyit kap a bányaigazgató? — Vagy hatszáz dollárt.., A „világ tetejének" vezett bolíviai fennsíkon élő Indián parasztok helyzetével már előbb megismerkedtünk. A külföldi nehezen tudja megállapítani, melyik korban Is élnek ezek a szerencsétlenek. Csak a messziről ide hallatszó hajóduda, a vonatkerekek zakatolása Jelenti számukra a modern kor megnyilvánulását. Minden talpalatnyi földet előbb meg kell tisztítaniuk a sziklakövektől, hogy megteremjen a kevés búza, zab és burgonya. Öltözéküket a lámák szőréből készítik. A völgyekben kegyesebb volt a természet a föld lakólhoz, innen azonban a még kegyetlenebb ellenség, a földbirtokosok kergették el őket. 1953-ban elfogadott földreform-törvény értelmében 85 ezer parasztcsalád jutott földhöz. Ha egy család átlag öttagú, akkor a földreform 425 ezer embernek, tehát a földművesek ötödrészének kedvezett. A földreform így ls lassan valósul meg, s nem járul hozzá anyagi és műszaki segítség. A földművelés kezdetleges módszerekkel történik. Ezért állapította meg a Rebellion című szakszervezeti lap: „A falvakon fékezik a demokratikus átalakulásokat. Az országnak ázernbe kell néznie azzal a ténnyel, hogy egy kizsákmányoló rendszer van kialakulóban, mely a régi feudalista formákat egybeköti a tőkés gyakorlattal." I. RIBALKIN KONGÓI RIPORT // CJ I DOK Kérdések és válaszok Leopoldville nyugodt. Autóktól zsúfolt központi utcái elég hangosak, de még zajosabbak a volt „bennszülött negyedek", ahol valamikor „Csak kongóiaknak" felírás éktelenkedett. A kongólak most már a város minden részében letelepednek az ultramodern központi „fehér" negyedben éppen úgy, mint a város peremén. Valóban sok új dolog tűnik az ember szemébe. Például a rengeteg európai. 1960-hoz képest, amikor elvétve tűnt fel magányos fehér ember a városban, ez különösen szembetűnő. Az őslakók azt állítják, hogy ma több Itt az európai, mint a függetlenség kikiáltása előtt. A fővárosban nehéz szobát kapni a szállodákban. Hosszú jegyzéket vezetnek a portások a rendelésekről. Már a brüsszeli repülőtéren észrevettem, hogy rengeteg európai és amerikai igyekszik Kongóba. Az egyik „úriember" fesztelenül mindjárt beszédbe elegyedett velem. — Jóra fordult minden. Most már visszatérhetünk. Ml volt Itt 60-ban? I Két bérházam volt a tartományban. Majdnem beleköltöztek a bennszülöttek. No de szerencsére megállapodtam az ENSZ embereivel Útitársam felsóhajtott. — Ki tudhatta, hogy Csőmbe lesz a legértelmesebb köztük? Igaz, az okos emberek ezt tudták, ű egy pillanatra sem szakadt el tőlünk, európalaktól. A katangal jövedelmek sem csökkentek. Ha tudtam volna, az Union Miniére részvényeibe fektetem pénzemet. Az kifizetődik. Adja isten, hogy Csőmbe legyen Kongó miniszterelnöke. Majd ő rendet teremt. Én mondom magának: sokan gondolják ezt. Útitársam álmodozásaiból kitűnt, hogy csak egy dolog aggasztotta: Ezek az átkozott yankeek szeretik beleütni az orrukat mások dolgaiba. A függetlenségről tilos a beszéd ...Leopoldville afrikai külvárosában lakik Joseph R. közalkalmazott. Térdén ülő kisfiával játszadozik, közben. nyilatkozik: — Tudja, én tartózkodom a politikától — családom van, három gyermekem, — a rokonaimat is támogatnom kell. Nem akarom, hogy meggyűljön a bajom a rendőrséggel. De látok, amit látok. Én mondom magának: nehéz idők következnek. Ha az ember jogait hangoztatja, a főnökök mindjárt felhördülnek. A függetlenséget meg ne is emlegesse az ember, mert mindjárt a kapun kívül találja magát. Tudja hány munkanélküli van a városban? Százezer, vagyis minden harmadik ember az. Jól ismertem Lumumbát, de most hallgatok Valamelyik nap sztráj-' kölni hívtak bennünket. Azt mondtuk, ha az autóbuszok alkalmazottai ls sztrájkolni fognak, akkor mi is beszüntetjük a munkát. — Miért? — Egyszerűen azért, mert ha nem járnak az autóbuszok, mi sem mehetünk munkába. De ők megtagadták... Nem hibáztatjuk őket... Tudja, most nincs semmilyen szervezet, nincsenek vezetők. A függetlenség előtt Ismertük Lumumbát és társait. De most egyeseket megöltek, másokat bebörtönöztek, sokan a falvakban bujdosnak... A fiatalok kiutat keresnek ... Egy kiskocsmában pillantottam meg azt a fehéringes, sötét -szemüvegű fiatalembert, aki nagy köteg újsággal a hóna alatt sorba járta a vendégeket. Az esti közönség — belgák, tisztek, tisztviselők — kelletlenül vásárolják a lapot, mások egyenesen visszautasítják. Utána eredek a fiúnak, aki már az utcán osztogatja lapját az érdeklődéssel szemlélődő kongóiaknak. A lap közli egy új párt, a Nemzeti Egység Pártja sajtónyilatkozatát. Fiatalok, a politikában tapasztalatlan fiatalok alapították a pártot. Űk keresik és meg ls fog ják találni a kivezető utat, melyet Joseph R. nem lát „Ma még fontosabb feladat mint bármikor, megmenteni Kongó épségét és független ségét, apáink, gyermekeink Jövőjét, a mi Jövőnket." Gyémántok ós szélhámosok A kora reggeli órákban alvétve találhatók utasok az Air Kongo várótermében. Az egyik alkalmazott krétával 'a következőket Irjp egy fekete táblára. „Nigéria, Szenegál, Elefántcsontpart, Szudán, Mauritánia állampolgárainak, Aden és Tanger lakosainak csak térti jegyet adunk DélKaszaiba azzal a kötelezettséggel, hogy a legelső repülőgéppel visszatérnek. Hát ez meg ml a csoda? A tisztviselő ügybuzgón magyarázza. Betartjuk a szigorú belügyminisztériumi előírást. Az utóbbbi időben kereskedők és Ismeretlen személyiségek a szó szoros értelmében megszállták" repülőgépeinket: mindenféle kacatot vittek Dél-Kaszaiba, onhan pedig gyémántot szállítottak ki. Minden világos: csempészek, szélhámosok, • kalmárok vetették kl hálójukat a könynyü zsákmányra. Kaszai leggazdagabb vidékei már több mint egy éve áruhiányban szenvednek, az emberek éheznek, munka nincs. A minden hájjal megkent kalandorok szappanért és a legelemibb közszükségleti cikkekért csalták ki a lakosság aprajátől-nagyjától a drágaköveket. Hivatalos adatok szerint Dél-Kaszaiból havonta 15 ezer karát gyémántot szállítanak kl 8 millió kongói frank értékben. A kis szélhámosokat és üzéreket lefülelik, a nagyokra azonban ügyet sem vetnek, ők biztonságban érzik magukat a magas polcon. Ahová eljut a szabadság A Tanganyika-tó tengerhez hasonlít, öt afrikai állam — Kongó, Rwanda, Burundi, Tanganyika, Rhoüesia-Nyaszafűld Szövetség partjait mossa. Nemrégen egy hatodik „állam" is igényt tartott államhatárra a tó mentén — Katanga tartomány. Csőmbe csendőrsége másfél évig garázdálkodott Katanga északi részében. A múlt év végén azonban a partizánok és a nemzeti hadsereg katonái elűzték őket. Katonga keleti részében, mely a tartomány felét alkotja, felvirradt a szabadság napja. Már más emA kongói parasztság ugyanúgy él, mint a gyarmati rendszer idején. Elete a két év alatt semmit sem változott. bérek Irányítják itt a nép életét. Prosper Mwamba-Ilungával, „Luabala Ideiglenes demokratikus tartomány" vezetőjével két órán át beszélgettünk. Mindjárt megjegyezte, hogy a „demokratikus" jelző nem véletlenül került a tartomány elnevezésébe. — Észak-Katanga örökre felszabadult — mondta Mwamba. Ilunga. — Csőmbe hiába beszél egész Katanga nevében, az északi rész nem engedelmeskedik neki. Mwamba-Ilunga a Balubakat párt egyik vezére. — Látja, nálunk most nyugalom van. Senki sem üldözi Csőmbe párthíveit, nálunk nincsenek börtönök, a katonák is elhagyták a tábort. Csőmbe viszont a régi Időket akarja visszaállítani. — Ifjúságunk sohasem hagyja, hógy Csőmbe idegeneknek adja el hazánkat — ezt már annak a Lutukl falu öreg törzsfőnöke mondja, amelyet Csőmbe csendőrei porráégettek. Az idő múlik, új erők bontakoznak ki, az új gondolatok ós eszmék bekopogtatnak a kongói városi lalípsság és a parasztkunyhók ajtaján. Tudják, mit jelentett a gyarmati múlt s nem úgy képzelik el a jövőt, hogy új bitorló váltsa fel a régit. Kongó méltó a szebb jövőre, melynek küszöbén áll. LEV D. VOLOGYIN ŰI SZÖ á £ 1962. december 22. ió* i? - ~