Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-21 / 352. szám, péntek

filmek Varjak útja A most bemutatásra került AJ filmek között megérdemelt érdeklMés kiséri ext az új szlovák filmet. Mem túlzunk, ha azt állítjuk, a szlovákiai filmművészet fejlődésében jelentős alkotás ez, mely a jövőt jelentő kibontakozás új jelelt is magán viseli. A téma lzzőan maisága, a rendezés, és a színészi alakítás egyaránt elismerést érdemel. A filmkockák munkáshétköznap­jaink embert formáló valóságát elevení­tik. Egy szocialista munkabrigád kere­tébe ágyazva merülnek fel a mélyen em­beri problémák. Ezek egyben aztán fényt vetnek arra a sokszor drámai küzdelem­re ls, mely a közösségi életen keresztül az űj erkölcsi normák kialakulását, a születő, új szocialista ember nevelését szolgálják. A különc és a közösség, azaz a kollek­tívától elszakadt ember kálvária-járása megszokott, a leggyakrabban alkalmazott módszer és forma. S ez a szlovákiai film­gyártásból ls ismerős számukra. Sok esetben a sematizmusra jellemző konflik­tuskeresés egyik eredőjét jelentette. S ha ma ez a problémafelvetés az alkotás me­rész megoldásaival új „felfogásban" je­lentkezik, csak |ogossá teszi a megszo­kott és sokszor elkoptatott jelz0t: nap­jaink emberének filmdrámája ez az alko­tás. Az emberábrázolás, a munkásarcok és jellemek igaz megformálása bontakoz­tatja ki azt a drámai folyamatot, mely­ben kendőzetlenül felismerhetők az igaz emberi értékek. Az alakoskodás és a tör­tetés, egyesek érvényesülés-hajhászása ideig-óráig leplezhető. Ezt mutatja a filmben — az igazgatóság embere — Ma­túš Slamefl alakja ls. Magatartása, az emberekhez való viszonya azonban vé­gül ls felnyitja a munkatársak szemét, akik aztán nem késnek az igazságos íté­lettel, s a becstelenséget — a brigádve­zetői címre törő — Slameií kiközösítésé vei büntetik. PetráS, a korábbi brigádvezető egy meggondolatlan újítójavaslattal kompro­mittálta magát, s ivásra adja . fejét. Az igazgatóság ekkor erősítésként küldi Sla­meňt. S bár a film adós marad a jó mesterember lejtőre, jutásának, barátai­val való meghasonlásának, majd kibékü­lésének részleteivel, MARTIN HOLLÝ ren­dezése és JÜLIUS PÄNTIK államdíjas szí­nész kiváló alakítása feledteti a nézővel az előzmények alaposabb indoklását, s nem egyszer erősíti, segíti a drámai kifejlődést. Persze, az alkotás újszerűsége nem zárja ki a fenntartásokat. Kissé elvont­nak tűnik a becstelenséget megjelenítő Slameňt (ŠTEFAN KVIETOK játssza) párt fogolók szerepe és az alapjában nemes emberi vonásokkal megrajzolt V. Petráš iránti rosszindulat-megnyilvánulás. A kocsmajelenet is túlhajtott, s az egykori kivándorlás ábrázolása — mint párhuzam — nem illeszkedik szervesen a cselek­ménybe. Ennek ellenére kellemes meglepetés a film, jók a színészi alakitások. Ebben nagy szerepe van L. FILAN és MÓNIKA GAJDOŠOVÄ jó forgatókönyvének is. Az igényes rendezés mellett dicséretet ér­demel V. ROSINEC operatőr munkája. Pirosbetűs hétköznapok Kissé nehezebb egyértelműen Jót mon­dani erről az űj, csehszlovák—magyar koprodukclós filmről. A néző számára csalódást okoz a film, s a művészetben elfogadhatatlan finom Igénytelenség Is­kolapéldája. A film egész cselekménye az újságírás néhány oldalnyi tárcaműfajába könnyen elférne. Pedig Ígéretesen indul. Érdekes­nek és mainak. Prága—Budapest elevenedik rfieg a kép­vásznon, s család-szerelem körvonalait sejtteti. Egy fiatal prágai zongoraművész­nő (JANA) egy nagyművész (VÄLEKJ zongorakísérőjeként vendégszereplésre lá­togat Magyarországra. Az első külföldi turnéjának sikere, a hangversenyzés „ün­nepnapjai" után Jana barátságot köt Klá­rival, a koncertiroda vezetőjével s ké­résére néhány napig — magánemberként — Budapesten marad. A főváros életével ismerkedik. Az egyik éjszakai mulatozás után azonban amolyan hirtelen és ad hoc-Jellegű érzelmi konfliktusba sodró­dik Klári férjével. E meggondolatlan pil­lanatot ugyan nem követi „veszedelem", Jana mégis a hirtelen elutazás mellett dönt. Röviden ennyi a film „cselekménye" s a többi, ami a teret és időt kitölti, csupa könnyedség, tovaíllanó szórakoz­tatni akarás. Kétségtelen, ez utóbbi is indokolt. Nem is a komor és %úlyos konfliktusok hiányát kifogásoljuk, csu­pán azt a cselekménytelenséget, mely az egész filmet uralja. Mert ha elvétve beszélhetünk ls „cselekményről" ezek inkább dramaturgiai fogások, melyek csupán arra szolgálnak, hogy tovább len­dítsék a néhol túlnyüjtott történést. A MARIASSY-HAZASPAR filmjében pe­dig két ország kiválóságai szerepelnek. A bájos JANA BREJCHOVA mellett RUTT­KAY ÉVA Kossuth díjast, az államdíjas JAROSLAV MARVAN, érdemes művész mellett GÄBO.R MIKLÓS Kossuth díjast, Ivan Mistriket és Bulla Elmát láthattuk. Alakításaikban igyekszenek a legtöbbet nyújtani. Mér amennyit a forgatókönyv és a rendezés megenged. Vékonyka szerepében elsősorban JANA BREJCHOVA alakítását emelhetjük ki. A többiek szerepe még ennél is halvá­nyabb, 5 a legjobb szándék mellett sem tudják az egyéniségüknek igazán meg­felelő alakítást adni. A kiváló énekest játszó művészt (MARVAN) igazi szerep­körében ritkán látjuk, s ugyancsak el­vétve Jelenik meg a filmvásznon a kon­cert iroda rendkívül elfoglalt vezetője (RUTTKAY) is. Amikor hát a film lepergése után a várakozás helyét a csalódás foglalja el, kevésnek tűnik csupán sajnálkozni azon, hogy a két ország filmesei ilyen nagy ; szerű lehetőséget hagytak ki. Bizonyíta­ni a műveknek, alkotásoknak kellene. Mégpedig ügy, hogy a közös alkotások értékmérője a Jövőben ne csak a kopro­dukció legyen, hanem a jobb film krité­riuma is. FŐNÖD ZOLTÁN esetre sem Jelent együttélést az ideo­lógia területén". Miért oly fontos ez a megállapítás? Azért, mert akad­nak emberek, akik azt a helytelen nézetet vallják, hogy a békés egymás mellett élés az ideológia területén holmi megbékélést, valamiféle komp­romisszumot, forradalmi elveink fel­adását jelenti. Holott ez egyáltalán nincs így, éppen ellenkezőleg, mert ha így járnánk el, ha feladnánk mar-, xista—leninista álláspontunkat és el­veinket, akkor nem szocializmust épí­tenénk, hanem a kapitalizmusnak hó­dolnánk be. Éppen ezért az ideoló­giai munka, az emberek tudatában és életfelfogásában megnyilvánuló ka­pitalista csökevények leküzdése dön­tő jelentőséggel bír a két rendszer békés gazdasági versenyében, abban, hogy ebből a versenyből a szocializ­mus kerüljön ki győztesen. Mert ah­hoz, hogy ez így legyen, olyan embe­rek kellenek, akik mélyen hisznek a szocializmus es'zméiben, teljes mér­tékben magukévé tették a marxiz­mus-leninizmus tanítását s akik ép­pen ezért a dolgok összefüggéseit fel­ismerve és látva, készek és képesek arra, hogy a szocializmus felépítésé­nek feladatait teljesítsék. L átni és tudni kel! továbbá azt is, hogy a két rendszer, a szo­cializmus és a kapitalizmus között éppen az ideológia területén folyik a legélesebb osztályharc. Látnunk és tudnunk kell azt az elemi tényt, hogy nem valamiféle üvegbúrában élünk, nem vagyunk elzárva a kapitalista világ eszmei hatásaitól, éppen ellen­kezőleg, a két rendszer között folyó ideológiai harcnak nagyon ls aktív és tevékeny résztvevői vagyunk. És legfőképp nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy igaz, felszámoltuk az ellenséges osztályo­kai, igaz, hogy országunkon belül nincs számottevő osztályellenség, de ennek ellenére, a kapitalizmusnak' még mindig eléggé erős és figyelmen kívül nem hagyható hadállása! van­nak Ezek pedig az emberek tudatá­ban és életfelfogásában még mindig meglevő és ható kapitalista csökévé* nyek. Az individualizmus, a pénzhaj­hászás, a dologtalan élet és még sok más, mind, mind, az ember olyan megnyilvánulásai, amelyek jellemzők a burzsoá életmódra, ám annál Ide­genebbek a szocializmusban. A burzsoá propaganda éppen arra irányul, hogy az emberek gondolko­dásában és életfelfogásában megnyil­vánuló kapitalista maradványokat táplálja s általuk az embereket a szocialista életformától, a szocializ­mus építése feladatainak teljesítésé­től eltávolítsa. Éppen ezért a bur­zsoá propaganda egyik legfőbb célja — mint pártunk Központi Bizottságá­nak kongresszusi beszámolója megál­lapította —, hogy „közömbös, politi­kamentes állásfoglalást próbál elő­idézni dolgozóinkban szocialista fejlő­désünk ügye iránt". S ez a közömbös­ség, ez a mi közöim hozzá elve az, ami ellen szüntelenül és lépten-nyo­mon küzdenünk kell. Igenis azt kell elérnünk, hogy az embereknek semmi sem legyen közömbös, ami hazánk­ban történik, hogy mindenki a leg­mélyebb felelősséget érezze a szo­cializmus építésének kérdései iránt. Pártunk XII. kongresszusának határo­zatait is csak akkor és csak úgy tel­jesíthetjük maradéktalanul, ha az em­berekben felkeltjük az érdeklődést és felébresszük felelősségérzetüket tár­sadalmunk és gazdaságunk kérdései iránt. B efejezésül térjünk vissza a cik­.. künk elején felvetett gondolat­hoz: vajon idöszerű-e ma nálunk az osztályharcról beszélni. Amint az ed­dig elmondottakból látjuk, időszerű és szükséges is. Látjuk a megválto­zott körülményeket, látjuk azt, hogy az osztályharc főfrontja egyrészt a gazdasági építőmunka, a feladatok teljesítése, másrészt harc a kapitalis­ta maradványok ellen, harc a szocia­lista m^don dolgozó és szocialista módon élő emberért. S a két feladat: a gazdasági építőmunka és az eszmei harc szervesen együvé tartoznak, egy­mástól el nem választhatók. BÄTKY LASZLŰ \ímK A Mars 1. útban a Mars felé A MARS-ról sokkal többet tudunk, mint naprendsze­rünk összes bolygójáról együttvéve. Ugyanis, amikor földközelbe kerül, „mindössze" 55,700 000 km távolságra van tőlünk s mivel légköre tiszta és áttetsző, kitűnően alkalmas a megfigyelésre. Éppen ezek a kedvező légköri viszonyok tették lehetővé, hogy már a múlt század má­sodik felében Giovanni Schiaparelli olasz csillagász ki­merítően foglalkozhatott szomszédunkkal. 0 fedezte fel a még ma is sokat emlegetett „csatornákat". Néhány évtizeddel ezelőtt pedig egy amerikai csillagász, Perci­val Lowell, éppen ezeknek a látszólag szimetrikus és asszimetrikus mértani ábrákba összefutó vonalaknak a létezésével akarta bizonyítani az értelmes és magas kultúrájú „Mars-lakók" létezését. A valóságban ez a csatornarendszer a marslakókról való romantikus el­képzelések és elméletek tulajdonképpeni alapja nem más, mint optikai csalódás. Az óriásteleszkó­pok, továbbá a csillagok fényképezésének egyre tökéle­tesedő technikája világosan mutatják, hogy a bolygó felületén megszámlálhatatlan mennyiségű kisebb-na­gyobb sötét folt látható s az emberi szem ezeket kö­tötte össze hosszabb-rövidebb egyenes vonalakkal. Ezzel a felfedezéssel tehát a „csatornarendszer" elmélet s ez­zel együtt az értelmes bolygólakók létezésének az el­mélete is végérvényesen megdőlt. A ma csillagászata hatalmas teleszkópjaival és elképzelhetetlenül pontos műszereivel egészen más, valóságosabb leírását adja bolygó-szomszéduknak. Sivatagok és úgynevezett tengerek borítják a Mars felületét. A bolygó-: felület kb. 5/g-da narancssárga szí­neződést mutat, ez adja a Mars vörö­ses villogását (amiért a középkorban a háború csillagának neveztékj. Ezeknek a területeknek vörhenyes színe sohasem változik s ez azt bi-, zonyítja, hogy itt sziklás vagy homo-: kos pusztaságok terülnek el, növény-, zet nélkül. A felület többi 3/ 8-da ké-i kes-szürke, vagy zöldes színárnyala­tot mutat, amelyeket valamikor nagy; kiterjedésű tengereknek, víztartályok­nak hittek. Innen a nevük is: Mare Sirenum és Sinus Margaritifer. A tu-. domány azonban később kiderítette, hogy nagy vizek helyett valószínűleg növényzet borítja ezeket a területe-, ket. E feltevés mellett szól az a meg-: figyelés, hogy ezek a területek az év folyamán nagyon is feltűnő módon változtatják színüket, S miután a mű-, szerek a Mars légkörében egy bizo-. nyos mennyiségű oxigént is kimutat-: tak, a növényzet létezése csaknem bizonyos. A Mars-beli sarkvidékek is sok érdekes adattal szolgálnak. Annak ellenére, hogy a bolygón ed­dig még sehol sem fedeztek fel víz­területeket, a tudósok többször ls megbizonyosodtak afelől, hogy a Mars poláris vidékeit hó- és Jégme­zők borítják. Éppen a hó és a Jég mutatja a marsi évszakok váltakozá-. sát: például nyáridőben a déli fél-: teke fehér hósipkája egészen eltű-: nik. A sarkvidéki hó és jég vizsgá­lata továbbá elősegíti a bolygőfelület gyüremléseinek vizsgálatát is. Ala­pos megfigyeléseknek az eredmé­nyeként megállapították többek kö­zött azt is, hogy a Marson nincse­nek jelentősebb magassági különb­ségek, tehát a hegyvidékek és sík-: ságok váltakozása nem olyan szem­betűnő, mint Földünkön. A Mars éghajlati viszonyairól Is eléggé pontos adatokkal rendel­kezik a tudomány. Megállapították, hogy az egyenlítő környékén déltáj­ban a hőmérséklet 10 fok, vagy va­lamivel több is. Napnyugtakor és napkeltekor a hőmérséklet 0 fok alá száll, a hótakaróval és jégme­zőkkel borított vidékeken pedig —70 C°-ot ls feltételeznek. Ezek a hőmérsékleti Viszonyok az ember számára ugyan nem a legkelleme­sebbek, de semmi esetre sem zár­ják ki egy bizonyos fokú vegetáció létezését. Ha a Marsot összehasonlítjuk a Holddal kétségkívül arra až eredményre ju­tunk, hogy az előbbi sokkal előnyö­sebb viszonyokkal rendelkezik egy esetleges jövőbeli kutató-expedíció céljaira. Az űrhajósok hason­lóképpen végeznék a leszállási manővereket, mint a Földön, mert a Holddal ellentétben a Marsnak van légköre (habár tízszeresen rit­kább, mint Földünké), és a légnyo­más is csaknem olyan, mint nálunk. Az atmoszféra Jelenléte továbbá — hasonlóképpen a földéhez — meg­védené az űrhajóst a kozmikus ré­szecskék bombázásától, a kozmikus sugárzástól, míg a Holdon mind­ezektől csupán a szkafander véde-: ne. A felsoroltakon kívül az űrhajós még más „hazai" jelenségekkel is találkozna a Marson: homokot sod­ró szélviharokkal, fényekkel és ár­nyékokkal, igaz, mindezt halvá­nyabb árnyalatokban észlelné, mint odahaza. Sőt a nappalok és éjsza­kák váltakozása is majdnem telje­sen megegyezik. A Hold egyetlen előnye a Marssal szemben az, hogy az odautazás csupán egy hétig tar­tana, míg a Mars-ra jutás már 7—8 hónapot Igénýel, aztán meg kell várni a visszatérésre való kedvező időpontot — a várakozás körülbe­lül 450 nap — a visszautazás is­mét 7—8 hónap, tehát az űrhajós egy marsbeli kirándulással úgy két évet és nyolc hónapot töltene el. Az „égi menetrendről" 1960 —1969 Év . Mar s Venus 1960 szept.—okt. — 1961 — január 1962 november augusztus 1963 — — 1964 december március 1965 január okt.— nov. 1966 december — 1967 Jan.—febr. Június 1968 — — 1969 február január Miért van szükség ezekre az előze tes számításokra? Közismert tény, hogy naprendszerünk minden boly­gója, a műholdak és a műbolygók is, ellipszis alakú pályán keringe­nek a Nap -körül. Üzemanyaggal haj­tott rakétáink előtt hosszú út áll —: takarékoskodniok kell a hajtóener­giával, tehát végtelenül fontos a helyes időpont megválasztása — hogy útjuk időtartama és az üzem­anyaggal való megterhelés is mini­mális lehessen. Ebből következik, hogy valamely kozmikus megfigye­lőállomás kiküldése a legmesszebb­menő pontossággal végzett számítá­sokat követeli. Ennek a megszány lálhatatlanul sok és végtelenül bo­nyolult matematikai műveletnek végeredménye a laikus számára így hangzik: a rakéta felrepítésének legmegfelelőbb ideje akkor követke­zik be, amikor az űrhajó pályája a legmegfelelőbb körülmények között találkozik a célul kitűzött égitest pályájával. Utoljára, de nem utolsó sorban következik napjaink legnagyobb tu­dományos élménye: A MARS-ra küldött megfigyelőál­íomás, A MARS-1. eddig a legkisebb' zavar nélkül halad célja felél A krími Asztrofizikai Obszervatórium már 6 fényképet adott közre a MARS-l-ről. Az obszervatórium igaz­gatója, Andrej Szevernij közölte, hogy a kozmikus térségben haladó rakétáról ezek az első fényképfel­vételek.. A világ élvonalbeli csilla­gászai az elragadtatás hangján szólnak a MARS-l-ről. Az asztronau­tika terén végzett munkásságáért nemzetközi díjjal kitüntetett tudós, Ari Sternfeld kijelentette, hogy a szovjet tudósok zseniálisan pontos számításainak eredménye az első Marsra irányított kozmikus kutató­állomás rajtja. Az új leningrádi televíziós központ A Szovjetunió és az európai orszá­gok televíziónézői jól ismerik azt a Jelzést, amellyel a leningrádi adások kezdődne]!. De nem mindenki I tudja, hogy ma* már az adások az új le­ningrádi televízió központból történ­nek, amely legna­gyobb az ország­ban és talán egész Európában is. Az óriási épülettömb­ben, amelynek összterülete kb. 250 000 m 2, 6 stú­diót helyeztek el, amelyek legna­gyobbika 600 m 2 kiterjedésű. A stúdiókat a szovjet technika legkorszerűbb be­rendezéseivel sze­relték fel. Épül az új televíziós torony, amely 316 méter magas lesz. Ez le­hetővé teszi a jól vehető adás öve­zetének kiterjesztését 120—140 km-re. Folyik az új, hatalmas adó szerelése is, amely a második programot köz­vetíti és ez már 1963 elejétől kezd­ve működik majd. Idén megkezdődik a színes televízió rendszeres adása. A leningrádiak már most ls lát­hatják a Moszkvában rendezett hang­versenyeket és színdarabokat, ugyan­így a kijevi, rigai,' tallini, prágai és más városokban rendezett előadáso­kat. Képünkön: A televíziós központ tor­nyának építése. Jelenleg a szere­lés 160 méter magasságban folyik. Bolygónk A rádióteleszkópok tíziAilíiárd fény­év távolságba hatoltak az űrbe. A me­tagalaxis végére még nem sikerült egy teleszkópnak sem behatolnia. Az űr tanulmányozható részében rengeteg a csillag, számukat 20 0-ás számjeggyel jelölhetjük. A mi csillag­rendszerünkben 150 milliárd csillag van. A tudósok feltevései szerint min­den 10-ik csillagnak van bolygója és kb. 10 milliárd olyan csillag létezik, mint a Nap, melynek több bolygója van. Ha arra gondolunk, hogy a Nap­hoz hasonló csillag körül keringő bolygók egyikén megvannak az élet keletkezéséhez szükséges feltételek, akkor a csillagrendszerben 10 mil­liárd lakott bolygó van. Bolygónkon a gondolkodó lények egymillió évig tartó fejlődési folya­mat alatt fejlődtek ki. Ha a csillag­rendszer többi lakott bolygóján is a Földünkön levő élet fejlődéséhez ha­sonló folyamat megy végbe, nem le­hetetlen, hogy jelenleg a csillagrend­szerben több millió olyan bolygó lé­tezik, ahol gondolkodó lények élnek. Mivel a mi Napunk a galaxis szélén található, száz fényév körzetben leg­több két olyan bolygó létezik, ahol gondolkodó lények élnek. Ne felejtsük el, hogy egy fényév 9 480 000 000 km­rel egyenlő. Víz a Holdon? A tudományos folyóiratok hasábjain immár évek óta folyik a vita: van-e víz a Holdon? A korábban kialakult és általánosan elfogadott szemlélettel szemben ma már nem kevés azoknak a kutatóknak a száma, akik azt állítják, hogy a Hold felszíne alatt jelentős vízmennyiség találha­tó.* A minap John W. Salisbury angol kutató vetett fel ezzel kapcsolat­ban néhány érdekes gondolatot a Nature című tekintélyes angol tudo­mányos hetilapban, Salisbury is bizonyos abban, hogy a Hold felszíne alatt nagy víztartalékok helyezkednek el. Úgy gondolja, hogy a hold­felszín néhány topográfiai alakzata kialakulásában (egyebek között a kis kráterek láncait említi) jelentős szerepe volt a víznek. Bizonyítékként említi N. Kozirjevnek, a világhírű szovjet csillagásznak három évvel ez­előtti felfedezését is; ismeretes, hogy Kozirjev gáznyomokat mutatott ki spektroszkópiai úton egy nagy holdkráterben. A gáz az elemzések sze­rint szénmolekulákat tartalmazott. Salisbury szerint ez a gáz acetilén vart, s Ely módon jött létre, hogy víz hatott a Hold talajában levő kal­ciumkarbidra. Salisbury egyébként sürgeti: küldjenek a Holdra olyan ön­műkötó kutatóállomásokat, amelyek kimutatnák a vizet a Hold egyes térségeiben. Ha valóban sikerülne vizet találni a Holdon, ennek az űrha­józás szempontjából óriási lenne a jelentősége. A víz felbontása révén ugyanis tetszőleges mennyiségű oxigént állíthatnának elő az expedíciók le vegőellátására, s a termelt oxigént és hidrogént fűtőanyagként is hasz­nosíthatnák. A holdkutatás másik érdekes újdonsága: Zdenek Kopal, a manchesteri egyetem neves holdkutatója egyik nemrég megjelent cikké­ben kijelentette, hogy a Hold belső hőmérséklete számításai szerint eléri a 1000—2000 C fokot Kopal szerint a jelentős hőfejlődést az árapály okozta súrlódás idézte elő évmilliárdok alatt; ez az állandóan ismétlődő árapály okozta rezgés felhevítette a Hold belsejét. 1982. december 21. * (Jj SZÖ 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom