Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)
1962-12-21 / 352. szám, péntek
filmek Varjak útja A most bemutatásra került AJ filmek között megérdemelt érdeklMés kiséri ext az új szlovák filmet. Mem túlzunk, ha azt állítjuk, a szlovákiai filmművészet fejlődésében jelentős alkotás ez, mely a jövőt jelentő kibontakozás új jelelt is magán viseli. A téma lzzőan maisága, a rendezés, és a színészi alakítás egyaránt elismerést érdemel. A filmkockák munkáshétköznapjaink embert formáló valóságát elevenítik. Egy szocialista munkabrigád keretébe ágyazva merülnek fel a mélyen emberi problémák. Ezek egyben aztán fényt vetnek arra a sokszor drámai küzdelemre ls, mely a közösségi életen keresztül az űj erkölcsi normák kialakulását, a születő, új szocialista ember nevelését szolgálják. A különc és a közösség, azaz a kollektívától elszakadt ember kálvária-járása megszokott, a leggyakrabban alkalmazott módszer és forma. S ez a szlovákiai filmgyártásból ls ismerős számukra. Sok esetben a sematizmusra jellemző konfliktuskeresés egyik eredőjét jelentette. S ha ma ez a problémafelvetés az alkotás merész megoldásaival új „felfogásban" jelentkezik, csak |ogossá teszi a megszokott és sokszor elkoptatott jelz0t: napjaink emberének filmdrámája ez az alkotás. Az emberábrázolás, a munkásarcok és jellemek igaz megformálása bontakoztatja ki azt a drámai folyamatot, melyben kendőzetlenül felismerhetők az igaz emberi értékek. Az alakoskodás és a törtetés, egyesek érvényesülés-hajhászása ideig-óráig leplezhető. Ezt mutatja a filmben — az igazgatóság embere — Matúš Slamefl alakja ls. Magatartása, az emberekhez való viszonya azonban végül ls felnyitja a munkatársak szemét, akik aztán nem késnek az igazságos ítélettel, s a becstelenséget — a brigádvezetői címre törő — Slameií kiközösítésé vei büntetik. PetráS, a korábbi brigádvezető egy meggondolatlan újítójavaslattal kompromittálta magát, s ivásra adja . fejét. Az igazgatóság ekkor erősítésként küldi Slameňt. S bár a film adós marad a jó mesterember lejtőre, jutásának, barátaival való meghasonlásának, majd kibékülésének részleteivel, MARTIN HOLLÝ rendezése és JÜLIUS PÄNTIK államdíjas színész kiváló alakítása feledteti a nézővel az előzmények alaposabb indoklását, s nem egyszer erősíti, segíti a drámai kifejlődést. Persze, az alkotás újszerűsége nem zárja ki a fenntartásokat. Kissé elvontnak tűnik a becstelenséget megjelenítő Slameňt (ŠTEFAN KVIETOK játssza) párt fogolók szerepe és az alapjában nemes emberi vonásokkal megrajzolt V. Petráš iránti rosszindulat-megnyilvánulás. A kocsmajelenet is túlhajtott, s az egykori kivándorlás ábrázolása — mint párhuzam — nem illeszkedik szervesen a cselekménybe. Ennek ellenére kellemes meglepetés a film, jók a színészi alakitások. Ebben nagy szerepe van L. FILAN és MÓNIKA GAJDOŠOVÄ jó forgatókönyvének is. Az igényes rendezés mellett dicséretet érdemel V. ROSINEC operatőr munkája. Pirosbetűs hétköznapok Kissé nehezebb egyértelműen Jót mondani erről az űj, csehszlovák—magyar koprodukclós filmről. A néző számára csalódást okoz a film, s a művészetben elfogadhatatlan finom Igénytelenség Iskolapéldája. A film egész cselekménye az újságírás néhány oldalnyi tárcaműfajába könnyen elférne. Pedig Ígéretesen indul. Érdekesnek és mainak. Prága—Budapest elevenedik rfieg a képvásznon, s család-szerelem körvonalait sejtteti. Egy fiatal prágai zongoraművésznő (JANA) egy nagyművész (VÄLEKJ zongorakísérőjeként vendégszereplésre látogat Magyarországra. Az első külföldi turnéjának sikere, a hangversenyzés „ünnepnapjai" után Jana barátságot köt Klárival, a koncertiroda vezetőjével s kérésére néhány napig — magánemberként — Budapesten marad. A főváros életével ismerkedik. Az egyik éjszakai mulatozás után azonban amolyan hirtelen és ad hoc-Jellegű érzelmi konfliktusba sodródik Klári férjével. E meggondolatlan pillanatot ugyan nem követi „veszedelem", Jana mégis a hirtelen elutazás mellett dönt. Röviden ennyi a film „cselekménye" s a többi, ami a teret és időt kitölti, csupa könnyedség, tovaíllanó szórakoztatni akarás. Kétségtelen, ez utóbbi is indokolt. Nem is a komor és %úlyos konfliktusok hiányát kifogásoljuk, csupán azt a cselekménytelenséget, mely az egész filmet uralja. Mert ha elvétve beszélhetünk ls „cselekményről" ezek inkább dramaturgiai fogások, melyek csupán arra szolgálnak, hogy tovább lendítsék a néhol túlnyüjtott történést. A MARIASSY-HAZASPAR filmjében pedig két ország kiválóságai szerepelnek. A bájos JANA BREJCHOVA mellett RUTTKAY ÉVA Kossuth díjast, az államdíjas JAROSLAV MARVAN, érdemes művész mellett GÄBO.R MIKLÓS Kossuth díjast, Ivan Mistriket és Bulla Elmát láthattuk. Alakításaikban igyekszenek a legtöbbet nyújtani. Mér amennyit a forgatókönyv és a rendezés megenged. Vékonyka szerepében elsősorban JANA BREJCHOVA alakítását emelhetjük ki. A többiek szerepe még ennél is halványabb, 5 a legjobb szándék mellett sem tudják az egyéniségüknek igazán megfelelő alakítást adni. A kiváló énekest játszó művészt (MARVAN) igazi szerepkörében ritkán látjuk, s ugyancsak elvétve Jelenik meg a filmvásznon a koncert iroda rendkívül elfoglalt vezetője (RUTTKAY) is. Amikor hát a film lepergése után a várakozás helyét a csalódás foglalja el, kevésnek tűnik csupán sajnálkozni azon, hogy a két ország filmesei ilyen nagy ; szerű lehetőséget hagytak ki. Bizonyítani a műveknek, alkotásoknak kellene. Mégpedig ügy, hogy a közös alkotások értékmérője a Jövőben ne csak a koprodukció legyen, hanem a jobb film kritériuma is. FŐNÖD ZOLTÁN esetre sem Jelent együttélést az ideológia területén". Miért oly fontos ez a megállapítás? Azért, mert akadnak emberek, akik azt a helytelen nézetet vallják, hogy a békés egymás mellett élés az ideológia területén holmi megbékélést, valamiféle kompromisszumot, forradalmi elveink feladását jelenti. Holott ez egyáltalán nincs így, éppen ellenkezőleg, mert ha így járnánk el, ha feladnánk mar-, xista—leninista álláspontunkat és elveinket, akkor nem szocializmust építenénk, hanem a kapitalizmusnak hódolnánk be. Éppen ezért az ideológiai munka, az emberek tudatában és életfelfogásában megnyilvánuló kapitalista csökevények leküzdése döntő jelentőséggel bír a két rendszer békés gazdasági versenyében, abban, hogy ebből a versenyből a szocializmus kerüljön ki győztesen. Mert ahhoz, hogy ez így legyen, olyan emberek kellenek, akik mélyen hisznek a szocializmus es'zméiben, teljes mértékben magukévé tették a marxizmus-leninizmus tanítását s akik éppen ezért a dolgok összefüggéseit felismerve és látva, készek és képesek arra, hogy a szocializmus felépítésének feladatait teljesítsék. L átni és tudni kel! továbbá azt is, hogy a két rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus között éppen az ideológia területén folyik a legélesebb osztályharc. Látnunk és tudnunk kell azt az elemi tényt, hogy nem valamiféle üvegbúrában élünk, nem vagyunk elzárva a kapitalista világ eszmei hatásaitól, éppen ellenkezőleg, a két rendszer között folyó ideológiai harcnak nagyon ls aktív és tevékeny résztvevői vagyunk. És legfőképp nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy igaz, felszámoltuk az ellenséges osztályokai, igaz, hogy országunkon belül nincs számottevő osztályellenség, de ennek ellenére, a kapitalizmusnak' még mindig eléggé erős és figyelmen kívül nem hagyható hadállása! vannak Ezek pedig az emberek tudatában és életfelfogásában még mindig meglevő és ható kapitalista csökévé* nyek. Az individualizmus, a pénzhajhászás, a dologtalan élet és még sok más, mind, mind, az ember olyan megnyilvánulásai, amelyek jellemzők a burzsoá életmódra, ám annál Idegenebbek a szocializmusban. A burzsoá propaganda éppen arra irányul, hogy az emberek gondolkodásában és életfelfogásában megnyilvánuló kapitalista maradványokat táplálja s általuk az embereket a szocialista életformától, a szocializmus építése feladatainak teljesítésétől eltávolítsa. Éppen ezért a burzsoá propaganda egyik legfőbb célja — mint pártunk Központi Bizottságának kongresszusi beszámolója megállapította —, hogy „közömbös, politikamentes állásfoglalást próbál előidézni dolgozóinkban szocialista fejlődésünk ügye iránt". S ez a közömbösség, ez a mi közöim hozzá elve az, ami ellen szüntelenül és lépten-nyomon küzdenünk kell. Igenis azt kell elérnünk, hogy az embereknek semmi sem legyen közömbös, ami hazánkban történik, hogy mindenki a legmélyebb felelősséget érezze a szocializmus építésének kérdései iránt. Pártunk XII. kongresszusának határozatait is csak akkor és csak úgy teljesíthetjük maradéktalanul, ha az emberekben felkeltjük az érdeklődést és felébresszük felelősségérzetüket társadalmunk és gazdaságunk kérdései iránt. B efejezésül térjünk vissza a cik.. künk elején felvetett gondolathoz: vajon idöszerű-e ma nálunk az osztályharcról beszélni. Amint az eddig elmondottakból látjuk, időszerű és szükséges is. Látjuk a megváltozott körülményeket, látjuk azt, hogy az osztályharc főfrontja egyrészt a gazdasági építőmunka, a feladatok teljesítése, másrészt harc a kapitalista maradványok ellen, harc a szocialista m^don dolgozó és szocialista módon élő emberért. S a két feladat: a gazdasági építőmunka és az eszmei harc szervesen együvé tartoznak, egymástól el nem választhatók. BÄTKY LASZLŰ \ímK A Mars 1. útban a Mars felé A MARS-ról sokkal többet tudunk, mint naprendszerünk összes bolygójáról együttvéve. Ugyanis, amikor földközelbe kerül, „mindössze" 55,700 000 km távolságra van tőlünk s mivel légköre tiszta és áttetsző, kitűnően alkalmas a megfigyelésre. Éppen ezek a kedvező légköri viszonyok tették lehetővé, hogy már a múlt század második felében Giovanni Schiaparelli olasz csillagász kimerítően foglalkozhatott szomszédunkkal. 0 fedezte fel a még ma is sokat emlegetett „csatornákat". Néhány évtizeddel ezelőtt pedig egy amerikai csillagász, Percival Lowell, éppen ezeknek a látszólag szimetrikus és asszimetrikus mértani ábrákba összefutó vonalaknak a létezésével akarta bizonyítani az értelmes és magas kultúrájú „Mars-lakók" létezését. A valóságban ez a csatornarendszer a marslakókról való romantikus elképzelések és elméletek tulajdonképpeni alapja nem más, mint optikai csalódás. Az óriásteleszkópok, továbbá a csillagok fényképezésének egyre tökéletesedő technikája világosan mutatják, hogy a bolygó felületén megszámlálhatatlan mennyiségű kisebb-nagyobb sötét folt látható s az emberi szem ezeket kötötte össze hosszabb-rövidebb egyenes vonalakkal. Ezzel a felfedezéssel tehát a „csatornarendszer" elmélet s ezzel együtt az értelmes bolygólakók létezésének az elmélete is végérvényesen megdőlt. A ma csillagászata hatalmas teleszkópjaival és elképzelhetetlenül pontos műszereivel egészen más, valóságosabb leírását adja bolygó-szomszéduknak. Sivatagok és úgynevezett tengerek borítják a Mars felületét. A bolygó-: felület kb. 5/g-da narancssárga színeződést mutat, ez adja a Mars vöröses villogását (amiért a középkorban a háború csillagának neveztékj. Ezeknek a területeknek vörhenyes színe sohasem változik s ez azt bi-, zonyítja, hogy itt sziklás vagy homo-: kos pusztaságok terülnek el, növény-, zet nélkül. A felület többi 3/ 8-da ké-i kes-szürke, vagy zöldes színárnyalatot mutat, amelyeket valamikor nagy; kiterjedésű tengereknek, víztartályoknak hittek. Innen a nevük is: Mare Sirenum és Sinus Margaritifer. A tu-. domány azonban később kiderítette, hogy nagy vizek helyett valószínűleg növényzet borítja ezeket a területe-, ket. E feltevés mellett szól az a meg-: figyelés, hogy ezek a területek az év folyamán nagyon is feltűnő módon változtatják színüket, S miután a mű-, szerek a Mars légkörében egy bizo-. nyos mennyiségű oxigént is kimutat-: tak, a növényzet létezése csaknem bizonyos. A Mars-beli sarkvidékek is sok érdekes adattal szolgálnak. Annak ellenére, hogy a bolygón eddig még sehol sem fedeztek fel vízterületeket, a tudósok többször ls megbizonyosodtak afelől, hogy a Mars poláris vidékeit hó- és Jégmezők borítják. Éppen a hó és a Jég mutatja a marsi évszakok váltakozá-. sát: például nyáridőben a déli fél-: teke fehér hósipkája egészen eltű-: nik. A sarkvidéki hó és jég vizsgálata továbbá elősegíti a bolygőfelület gyüremléseinek vizsgálatát is. Alapos megfigyeléseknek az eredményeként megállapították többek között azt is, hogy a Marson nincsenek jelentősebb magassági különbségek, tehát a hegyvidékek és sík-: ságok váltakozása nem olyan szembetűnő, mint Földünkön. A Mars éghajlati viszonyairól Is eléggé pontos adatokkal rendelkezik a tudomány. Megállapították, hogy az egyenlítő környékén déltájban a hőmérséklet 10 fok, vagy valamivel több is. Napnyugtakor és napkeltekor a hőmérséklet 0 fok alá száll, a hótakaróval és jégmezőkkel borított vidékeken pedig —70 C°-ot ls feltételeznek. Ezek a hőmérsékleti Viszonyok az ember számára ugyan nem a legkellemesebbek, de semmi esetre sem zárják ki egy bizonyos fokú vegetáció létezését. Ha a Marsot összehasonlítjuk a Holddal kétségkívül arra až eredményre jutunk, hogy az előbbi sokkal előnyösebb viszonyokkal rendelkezik egy esetleges jövőbeli kutató-expedíció céljaira. Az űrhajósok hasonlóképpen végeznék a leszállási manővereket, mint a Földön, mert a Holddal ellentétben a Marsnak van légköre (habár tízszeresen ritkább, mint Földünké), és a légnyomás is csaknem olyan, mint nálunk. Az atmoszféra Jelenléte továbbá — hasonlóképpen a földéhez — megvédené az űrhajóst a kozmikus részecskék bombázásától, a kozmikus sugárzástól, míg a Holdon mindezektől csupán a szkafander véde-: ne. A felsoroltakon kívül az űrhajós még más „hazai" jelenségekkel is találkozna a Marson: homokot sodró szélviharokkal, fényekkel és árnyékokkal, igaz, mindezt halványabb árnyalatokban észlelné, mint odahaza. Sőt a nappalok és éjszakák váltakozása is majdnem teljesen megegyezik. A Hold egyetlen előnye a Marssal szemben az, hogy az odautazás csupán egy hétig tartana, míg a Mars-ra jutás már 7—8 hónapot Igénýel, aztán meg kell várni a visszatérésre való kedvező időpontot — a várakozás körülbelül 450 nap — a visszautazás ismét 7—8 hónap, tehát az űrhajós egy marsbeli kirándulással úgy két évet és nyolc hónapot töltene el. Az „égi menetrendről" 1960 —1969 Év . Mar s Venus 1960 szept.—okt. — 1961 — január 1962 november augusztus 1963 — — 1964 december március 1965 január okt.— nov. 1966 december — 1967 Jan.—febr. Június 1968 — — 1969 február január Miért van szükség ezekre az előze tes számításokra? Közismert tény, hogy naprendszerünk minden bolygója, a műholdak és a műbolygók is, ellipszis alakú pályán keringenek a Nap -körül. Üzemanyaggal hajtott rakétáink előtt hosszú út áll —: takarékoskodniok kell a hajtóenergiával, tehát végtelenül fontos a helyes időpont megválasztása — hogy útjuk időtartama és az üzemanyaggal való megterhelés is minimális lehessen. Ebből következik, hogy valamely kozmikus megfigyelőállomás kiküldése a legmesszebbmenő pontossággal végzett számításokat követeli. Ennek a megszány lálhatatlanul sok és végtelenül bonyolult matematikai műveletnek végeredménye a laikus számára így hangzik: a rakéta felrepítésének legmegfelelőbb ideje akkor következik be, amikor az űrhajó pályája a legmegfelelőbb körülmények között találkozik a célul kitűzött égitest pályájával. Utoljára, de nem utolsó sorban következik napjaink legnagyobb tudományos élménye: A MARS-ra küldött megfigyelőálíomás, A MARS-1. eddig a legkisebb' zavar nélkül halad célja felél A krími Asztrofizikai Obszervatórium már 6 fényképet adott közre a MARS-l-ről. Az obszervatórium igazgatója, Andrej Szevernij közölte, hogy a kozmikus térségben haladó rakétáról ezek az első fényképfelvételek.. A világ élvonalbeli csillagászai az elragadtatás hangján szólnak a MARS-l-ről. Az asztronautika terén végzett munkásságáért nemzetközi díjjal kitüntetett tudós, Ari Sternfeld kijelentette, hogy a szovjet tudósok zseniálisan pontos számításainak eredménye az első Marsra irányított kozmikus kutatóállomás rajtja. Az új leningrádi televíziós központ A Szovjetunió és az európai országok televíziónézői jól ismerik azt a Jelzést, amellyel a leningrádi adások kezdődne]!. De nem mindenki I tudja, hogy ma* már az adások az új leningrádi televízió központból történnek, amely legnagyobb az országban és talán egész Európában is. Az óriási épülettömbben, amelynek összterülete kb. 250 000 m 2, 6 stúdiót helyeztek el, amelyek legnagyobbika 600 m 2 kiterjedésű. A stúdiókat a szovjet technika legkorszerűbb berendezéseivel szerelték fel. Épül az új televíziós torony, amely 316 méter magas lesz. Ez lehetővé teszi a jól vehető adás övezetének kiterjesztését 120—140 km-re. Folyik az új, hatalmas adó szerelése is, amely a második programot közvetíti és ez már 1963 elejétől kezdve működik majd. Idén megkezdődik a színes televízió rendszeres adása. A leningrádiak már most ls láthatják a Moszkvában rendezett hangversenyeket és színdarabokat, ugyanígy a kijevi, rigai,' tallini, prágai és más városokban rendezett előadásokat. Képünkön: A televíziós központ tornyának építése. Jelenleg a szerelés 160 méter magasságban folyik. Bolygónk A rádióteleszkópok tíziAilíiárd fényév távolságba hatoltak az űrbe. A metagalaxis végére még nem sikerült egy teleszkópnak sem behatolnia. Az űr tanulmányozható részében rengeteg a csillag, számukat 20 0-ás számjeggyel jelölhetjük. A mi csillagrendszerünkben 150 milliárd csillag van. A tudósok feltevései szerint minden 10-ik csillagnak van bolygója és kb. 10 milliárd olyan csillag létezik, mint a Nap, melynek több bolygója van. Ha arra gondolunk, hogy a Naphoz hasonló csillag körül keringő bolygók egyikén megvannak az élet keletkezéséhez szükséges feltételek, akkor a csillagrendszerben 10 milliárd lakott bolygó van. Bolygónkon a gondolkodó lények egymillió évig tartó fejlődési folyamat alatt fejlődtek ki. Ha a csillagrendszer többi lakott bolygóján is a Földünkön levő élet fejlődéséhez hasonló folyamat megy végbe, nem lehetetlen, hogy jelenleg a csillagrendszerben több millió olyan bolygó létezik, ahol gondolkodó lények élnek. Mivel a mi Napunk a galaxis szélén található, száz fényév körzetben legtöbb két olyan bolygó létezik, ahol gondolkodó lények élnek. Ne felejtsük el, hogy egy fényév 9 480 000 000 kmrel egyenlő. Víz a Holdon? A tudományos folyóiratok hasábjain immár évek óta folyik a vita: van-e víz a Holdon? A korábban kialakult és általánosan elfogadott szemlélettel szemben ma már nem kevés azoknak a kutatóknak a száma, akik azt állítják, hogy a Hold felszíne alatt jelentős vízmennyiség található.* A minap John W. Salisbury angol kutató vetett fel ezzel kapcsolatban néhány érdekes gondolatot a Nature című tekintélyes angol tudományos hetilapban, Salisbury is bizonyos abban, hogy a Hold felszíne alatt nagy víztartalékok helyezkednek el. Úgy gondolja, hogy a holdfelszín néhány topográfiai alakzata kialakulásában (egyebek között a kis kráterek láncait említi) jelentős szerepe volt a víznek. Bizonyítékként említi N. Kozirjevnek, a világhírű szovjet csillagásznak három évvel ezelőtti felfedezését is; ismeretes, hogy Kozirjev gáznyomokat mutatott ki spektroszkópiai úton egy nagy holdkráterben. A gáz az elemzések szerint szénmolekulákat tartalmazott. Salisbury szerint ez a gáz acetilén vart, s Ely módon jött létre, hogy víz hatott a Hold talajában levő kalciumkarbidra. Salisbury egyébként sürgeti: küldjenek a Holdra olyan önműkötó kutatóállomásokat, amelyek kimutatnák a vizet a Hold egyes térségeiben. Ha valóban sikerülne vizet találni a Holdon, ennek az űrhajózás szempontjából óriási lenne a jelentősége. A víz felbontása révén ugyanis tetszőleges mennyiségű oxigént állíthatnának elő az expedíciók le vegőellátására, s a termelt oxigént és hidrogént fűtőanyagként is hasznosíthatnák. A holdkutatás másik érdekes újdonsága: Zdenek Kopal, a manchesteri egyetem neves holdkutatója egyik nemrég megjelent cikkében kijelentette, hogy a Hold belső hőmérséklete számításai szerint eléri a 1000—2000 C fokot Kopal szerint a jelentős hőfejlődést az árapály okozta súrlódás idézte elő évmilliárdok alatt; ez az állandóan ismétlődő árapály okozta rezgés felhevítette a Hold belsejét. 1982. december 21. * (Jj SZÖ 7.