Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-20 / 351. szám, csütörtök

KONGRESSZUS UTAN NAGYOBB LENDÜLETTEL niéséért Minden munkahelyen szorgos munkalendület tapasztalható pártunk XII. kongresszusa után. A kongresszusi határozatokat és a kongresszus egész anyagát megvitatva a szövetkezeti tagok is újabb kezdeményezésekbe fognak a mezőgazdaság további fejlesztése érdekében. ' — Bőven lesz takarmány Ezt kívánja oz élelszínvonol szüntelen emelése A pártkongresszus iránymutatása szerint járnak el a trsticei EFSZ tagjai. Sárkány Vitus, az EFSZ pártszervezetének elnöke most már nyugodtan számolhat be a legközelebbi célkitűzésekről, tennivalókról. A párt XII. kongresszusa például behatóan foglalkozott a mezőgazdasággal. Az állattenyésztés még további fejlesztése szintén napirenden szerepelt. Fejlett állattenyésztés természetesen nem létezhet kiváló takarmány termesztése nélkül. A trsticei szövetkezet jelenleg is takarmánynehézségekkel küzd, ez akadályozza a tejhozam és a hústermelés növelését. Elsősorban tehát a — pártkongresszus szellemében — az állattenyésztés föllenditését és a szilárd takarmánybázis megteremtését tűzték ki célul. Silótakarmány jelenleg is van elég, de hiányzik az erőtakarmány — beszélik a szövetkezet tagjai. Sárkány Miksa, a HNB elnöke például helyesen veti fel a kérdést, amikor kijelenti, hogy a takarmánytermesztést nemcsak a sok szántóföld lefoglalásával lehet növelni, hanem a hektárhozamok növelésével, a rétek és legelők javításával is. Ugyanis 75 hektár füves terület áll a szövetkezet rendelkezésére, amely eddig nem sok hasznot hajtott. Meg kell tehát javítani, és öntözni kell, amikor arra szükség van. Gondozás és öntözés által annyira javulna a gyepszőnyeg, hogy nyáron szakaszos legeltetéssel a szarvasmarhaállomány jó részét ellátná zöldtakarmánnyal. Emellett az állatok friss levegőn lennének, ami szintén nagyon fontos tényező ás sok lucerna vagy más takarmányféleség megmaradna télre. A pártkongresszus utáni időszakban megoldják ezt a problémát. Öntözőberendezést vásárolnak, hogy jövőre öntözhessék a legelőt. Tavaszkor hozzálátnak a legelőjavitáshoz és Sárkány Vitus szerint a Fekete víz menti árterületből még újabb hektárokat csatolnak a legelőhöz. Öntözni nemcsak a legelőket fogják majd, hanem fokozatosan rátérnek a cukorrépa és a lucerna öntözésére is. A cukorrépa hektárhozamát a trágyázáson, a jó talajelőkészítésen kívül most már az öntözéssel is növelik. A szövetkezeti tagság szerint a párt XII. kongreszusa helyesen mutatott rá arra, hogy minden alap megvan a mezőgazdasági termelés további növelésére. Minden alkalmat megragadnak tehát itt is. Sokat várnak a munkacsoportok közötti szocialista munkaverseny további kiszélesítésétől. A munkacsoportok eddig is versenyben álltak egymással, havonta értékelték a verseny állását, de ezentúl még nagyobb gondot fordítanak rá. A munkaverseny által már eddig is jelentős hasznot árt el a közös gazdaság s ez még tovább fokozható. Jövőre tehát inás lesz a helyzet a különben eléggé szilárd gazdasági alapokon álló trsticei EFSZben. A pártkongresszus határozatát tettek követik és a szövetkezetesek remélik, hogy a takarmánygondok enyhülni fognak, illetve megszűnnek. A takarmányok öntözésével, rétek és legelők javításával ezt valóban el is érhetik, és ha minden lehetőséget kihasználnak, még gazdagabb lesz a szövetkezet. B. I. Sokat hallattak már magukról a Dedina Mládeže-i szövetkezet dolgozói. A szűzföldek meghódítói az újdonságokkal, szép hozamok elérésével vonták magukra a figyelmet. A komárnói járásban most is az élenjárók között foglalnak helyet. A XII. pártkongreszus határozatában leszögezte, hogy 1970-ben egy hektár mezőgazdasági terület után 183 kiló húst, 340 tojást és 630 liter tejet kell eladniok átlagosan a mezőgazdasági üzemeknek, mert csak így érhetik el az ipari termelés színvonalát. Ami ezeket a mutatókat illeti, nem jelentenének nehézséget a Dedina Mládeže-i szövetkezetnek. Húsból és tojásból már most sokkal többet adott el. Kivételt képez a tej. Tévedés itt sem essék. Az évi tervet ebből is teljesítik, áin az 1970-es évi szinthez viszonyítva még 90 literrel kevesebb hektáronként a termelés, holott húsból már csaknem egy mázsával több. Az említett ideig természetesen ezen is segít a szövetkezet, itt azonban nemcsak erről van szó. NEM SZABAD PIHENNIÜK A BABÉROKON A határozat átlagos árueladásról beszél. A hegyi és a hegyaljai mezőgazdasági üzemek nem érhetnek el olyan hozamokat, mint a síkságon gazdálkodók. Ebből következik, hogy a jobb viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek jóval az átlagon felül kell termelniük. Ezt diktálja a parasztbecsület, ezt kívánja ez életszínvonal szüntelen emelése. Szükséges, hogy azok a gazdaságok is, amelyek már elérték az árutermelés kívánt szintjét, állandóan fokozzák a hozamokat, elsősorban a növénytermesztésben, ami az állattenyésztési termelés növelésének alapja. Ismét ugorjuk át az éveket és idézzük fel az 1970-es év tervezett átlagos hozamait, de ebben az esetben a növénytermesztésből. Búzából 32 mázsa, szemes kukoricából 50 mázsa, silókukoricából 450—500 mázsa, cukorrépából 360 mázsa, évelő takarmányokból 75 mázsa termés betakarítása szükséges hektáronként, hogy elegendő hús, tej, tojás és kenyérgabona kerülhessen a piacra. A sok szám felsorakoztatása bizonyára több olvasó szemszögéből fölöslegesnek tűnik, az összehasonlítás szempontjából azonban tanulságos. A Dedina Mládeže-i szövetkezet az idén búzából 34,47, szemes kukoricából 42, silókukoricából 486, cukorrépából 505, évelő takarmányokból 92 mázsás átlagtermést takarított be hektáronként. Kétségkívül szép hozamok és az 1970-es évi átlagot csaknem mindenben túlszárnyalják. Ez tette lehetővé az állattenyésztési termékek termelésének eddigi magas szintjét, ez segíti a jövőben is az országos termelési mérleg átlaghozamainak növekedését. Sok termést takarít be a szövetkezet, ám még ilyen körülmények között is szükséges a többtermelésre való törekvés, amiből ugyan nincs hiány a tagság körében, de ugyanakkor még rejtett tartalékok is akadnak a gazdaságban. Ö IS HOZZÄJÄRULT Ľudevít Turoň, a szövetkezet elnöke nemrég tért haza a pártkongresszusról. O is a termelésnövelés mellett szavazott. Most, amikor azt mondja, hogy a napokban megvitatják, hol, hogyan növelhetik a hozamokat, szavazata megvalósítását szorgalmazza. És ez így van rendjén. Nemcsak a társadalom érdekeit illetően, hanem a közös gazdálkodásét is. A szövetkezetben az állattenyésztési termékek előállítási ára még mindig magas. Öri György zootechnikus, mérnök ezt azzal magyarázza, hogy részben az állomány takarmányozása okozza a nagy önköltséget. Előfordul, hogy egy évben három hónapon át az állomány csak a létfenntartáshoz szükséges takarmányadagokat kapja. Az biztos, hogy kis adag mellett kicsi a súlygyarapodás, kevés a tej. Tehát a takarmányozás — annak ellenére, hogy nagyok a hozamok — ebben a gazdaságban is problémát jelent. Igaz, sok a szarvasmarha, 84 esik 100 hektárra. A

J ARCI ALIGHOGY FELCSEPEREDETT, édesapja befogta az aratásba. Első ízben a hajlott hátú vígľaši dűlőben ismerkedett meg a fárasztó marokszedéssel. Bár testét verejték áztatta, fiatalos kamaszlendülettel szüntelen apja sarkában hajladozott. Csak akkor emelte fel derekát, midőn kiértek a keskeny parcella végére. — No lásd, fiam — szólt hozzá biztatólag az öreg —, magunk is elvégezzük már az aratást. Legalább három mázsa gabonát spórolsz meg a családnak a marokszedéssel. A fiúnak jólesett a dicséret, s bátor tekintetével a ringó gabonatáblákat kémlelte. A szomszédos uradalom rozstábláján akadt meg a szeme. Átlépte a két határt szelő mezsgyét és egy csomó gabonaszárat tépett ki á nehéz kalászokat ringató rozstáblából. Hosszasan elnézte, kíváncsian fürkészte. Tekintetével többször is végigmérte a tömött kalászokat. — Édesapám, hiszen ezek sokkal szebbek, dúsabbak a mieinknél... Ilyen rozsot kellett volna nekünk is termelnünk! A fiú szokatlan érdeklődése apja torkára fojtotta a szót. Később tanácstalanul megszólalt: — Hja, fiam, ez nem a parasztoké, ez a gďbona az uradalomé ... F

SKA MARTIN AZÖTA MEGFONTOLT, komoly emberré lett. Gondosan ápolt hajában ezüst' csíkokat festett az idő. Gyerekkori emlékei azonban több mint két évtized távlatából sem homályosodtak el. Most is pontosan emlékszik, élethűen eleveníti fel az agronómiai tudományokat akkor ösztönösen alkalmazó édesapja furcsa históriáit. — Be kell vallanom őszintén, sokáig én sem értettem meg, ml köze az uradalomnak a dúsabb, tömöttebb kalászokhoz.' A számvevő sohasem árulta el, hogyan, mit és miért csinál az uradalom. Az idővél járó változások azonban egyre világosabban bontakoztatták ki előttem a fogalmak közti összefüggéseket. Martin Paška négy év óta a Zvolenská Slatina-! szövetkezet megbecsült elnöke, most már szorosabb, baráti kapcsolatot tart fenn a viglaši uradalomból lett állami gazdasággal. A növénytermesztés elméleti alapjait ugyan könyvből, de a gyakorlatban mégis csak az állami gazdaságtól, újabban a kerületi magnemesítő állomástól sajátította el a helyes agrotechnikát. — Nagyon megértők a magnemesítő állomás vezetői, szakemberei. Szívesen eljárogatnak hozzánk. Sok hasznos tanácsot nyújtanak mindnyájunknak. Nekik köszönhetjük, hogy a szövetkezet tízéves fennállása óta gabonából az akkori tizennyolc mázsáról harminchatra emelkedett az átlagos hektárhozam, s lerakhattuk a jövedelme ző állattenyésztés szilárd alapjait. Révaj elvtár sék — a magnemesítő állomás igazgatója — úgy Dús kalászok mesterei hallom, újabb, nagyobb hozamú gabonafajták, takarmánynövények kitermelésével kísérleteznek. A MAGNEMESlTÖ ÁLLOMÁS PSATRUSAl RÉSZLEGE — ahol tulajdonképpen a tájegységnek legjobban megfelelő vetőmag nemesítésével foglalkoznak — csak néhány kilométer távolságra esik Zvolenská Slatlnától. Vastag hótakaró borítja a dimbes-dombos tájat. Ilyenkor persze nyoma sincs a kísérletezésnek. A látszat azonban csal, mert a tudományos kutató-munka télvíz idején sem hagyott alább. Stefan Hudec mérnök, fán Kulich agronómus, és az igazgató serényen munkálkodnak a laboratóriumban. — Kérlek, diktáljátok be az adatokat — szól csendesen Révaj elvtárs és helyet foglal a. veszszőből fonott karosszékben. — Először a takarmányborsó eredményeit tessék f elfegyezni — válaszol az agronómus és szakértelemmel olvassa fel a borsó tulajdonságait —, tehát Rondó, hegyvidéki körzet, első osztályú, 32 mázsa fehérjetakarmányt ad hektáronként ... A szakismeretekben kevésbé jártas ember is könnyen megérti, nyomban felismeri a nemesített takarmányborsó termelésének előnyeit. Ebből a vetőmagból a napokban háromszáz mázsát indítanak útnak a szomszédos szövetkezetekbe. Több vetőmagfajta regisztrálása után rövid időre félbeszakítják munkájukat a nemesítők, s meghitt beszélgetés alakul kí közöttünk. fán Kulich, még mielőtt közelebbről érdeklődnék, egy vastag katalógust tesz elém. Ez a könyv a nemesítő állomás krónikájának is megfelelne. Teli pontos felfegyzésekkel, tudományos adatokkal és a szövetkezetek véleményével, szinte kínálja magát az olvasónak. Az élő szavakat azonban nem helyettesítheti az írás, nagyobb súlya van a beszélgetésnek. — Nem akarom Ádám-Évától kezdeni — lendül társalgásba az igazgató —, egyet azonban elmondhatok, hogy a nemesítő állomás hatéves fennállása óta sokat segített a szövetkezeteknek a gabona- és a takarmánytermelés kérdéseinek megoldásában. Évente ezer mázsa Oiana és Kossút-fajta búzát, a hegyvidéki körzet klímájához legjobban alkalmazkodó általunk nemesített vetőmagot juttattunk a mezőgazdasági üzemeknek. A hagyományos Szlovák 2Ö0-as fajtával szemben az új búza huszonnégy mázsa helyett negyven mázsás termést nyújt hektáronként ebben a magasabb fekvésű hegyvidéki körzetben. Eddigi feladatait áz állomás a többi gabonafajták nemesítésével sikeresen megoldotta. A kővetkező években azonban már nemcsak a közel eső környék, hanem az egész közép-szlovákiai kerület takarmánytermelésének égető problémájával is meg kell birkóznia. — Erre is gondoltunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Stefan Hudec mérnök. — A kongreszszus határozatainak szellemében már elő is készítettük a terveket. Január elsejétől tehát szélesebb alapokon, kerületi méretben foglalkozunk a magnemesítéssel. Újévtől hozzánk tartozik a Lesenicei, a Bolyki és a Sabovái Állami Gazdaság. Ez jó alapot nyújt ahhoz, hogy az illető vidék tájegységéhez mérten a legnemesebb növényfajták kitermelésével, meghonosításával kísérletezzünk. Komoly takarYnánygondokkal küzdenek a közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemei. Ezért tehát csak dicsérni lehet a nemesítő állomás kezdeményezését, mely éppen a legfontosabb kérdések megoldásában nyújt számukra eddig nem tapasztalt nagy segítséget. A kerület déli járásaiban a rozstermelés eddigi színvonalát is még magasabb fokra kell emelni. A hagyományos rozsfajták, noha két méternél is magasabbra nőttek, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, alig húsz mázsa szemet nyújtottak hektáronként. — Nem szeretnék az események elé vágni — kapcsol rá Ondrej Kvoriák, az állomás vezetője, — de egy műhelytitkot elárulhatok. Két éven belül a rozstermelésben is a helyes útra jutunk. Harminc mázsás termésre képes fajtából a jövőre már több mint ezer mázsát exportálhatunk. S

ZŐ SZOT KÖVETETT és a szakemberek szíves magyarázatai közelebb hoztak sokszor bizony nem könnyű munkájuk megértéséhez. Ám — tettem fel ismét a kérdést — a magnemesítés az egyedüli módja a növénytermesztés fellendítésének? — Ez az, amiről még többet kellene beszélni a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, szorgalmas dolgozóival. A magnemesítés csak egyik eszköze a nagyobb hozamok elérésének. Ä döntő szó ezután is az agrotechnikáé marad. Helyes talajművelés, talaferőgazdálkodás nélkül a mi munkánk sem vezetne komolyabb eredményekre — mondotta búcsúzóul Révaj elvtárs. Ha a nyáron akár Idegen, akár Ismerős haladt el a magnemesítő állomás kalásztengere mellett, önkéntelenül megállt a gazdag termést ígérő gabonatáblák szélén. Paška Martint és a Zvolenská Slatina-i szövetkezet agronómusát szintén elbűvölte a kíváncsiság. Ezúttal azonban nem a „tit kot" fürkészték, hanem az összehasonlítás, a virtuskodás ereje vonzotta őket az állomás gazdaságába. Letörtek néhány kalászt és a fejlett magvakat a tenyerükön mustrálgatták. Vizsgálódás közben véletlenül összeakadt tekintetük s arckifejezésük határozottan megfogalmazta a véleményt. — Igen, ez a gabona nem az uradalomé, hanem a nemesítő állomásé ... SZOMBATH AMBRUS Nézzük meg azonban, van-e mód a takarmányozás megjavítására. Akadnak, akik azt állítják, hogy nincs, a helybeliek viszont az ellenkezőjét bizonyítják. A NAGY HOZAMOK MESTERE A gazdaságot nagy előnyhöz juttatja az új keresése, amiben élenjáró Juraj Králik agronómus, a nagy hozamok sokak előtt ismert mestere. Persze, egyes dolgokban nemcsak rajta és a szövetkezet dolgozóin múlik a több és olcsóbb termelés. Igyekezetükhöz a gyomirtó szerek nagyobb méretű gyártásával a vegyiparnak is hozzá kell járulnia. A szövetkezetesek az idén két hektáron a Martonvásári — l-es kukoricafaj-. tával kísérleteztek. A Simazin gyomirtó szert használták. Hektáronként 58 000 egyedet hagytak, amelyekről a fattyúhajtásokat sem törték le és a kukoricát nem sarabolták. A hó-; zam meglepő: 105 mázsa szemes kukorica hektáronként. Az ilyen módon termesztett kukorica vetésterületé-, nek bővítésével még jelentősen növelhető a termelés, illetve csökkenthető az önköltség. Öntözőberendezés sek vásárlása és a meglevők töké-' letesebb kihasználása szintén nagyobb eredményhez vezet. Az idén csupán 215 hektár földet öntöztek, jövőre már 350 hektárt fognak öntözni. A jövőben hasznosabb gazdálkodást eredményez a szerves trágya jobb elosztása 'is. Eddig az volt az elv, hogy kisebb területet trágyázni, de jól. így aztán 800 mázsa istállótrá-. gya is került egy-egy hektár földbe, míg sok hektár föld szerves trágya nélkül maradt. Az eljárásnak az a hátránya, hogy a humuszban szegény talaj nem tudta a beleszórt műtrágyát mind lekötni, azaz a növény számára hasznosíthatóvá tenni. Éppen ezért a jövőben hektáronként 300 mázsával osztják szét az istállótrágyát. Az évelő takarmányok mennyisége is kevésnek bizonyul. E téren a szövetkezet 7 százalékkal bővítette az évelők vetésterületét, amelyek^ így a szántóterület 29 százalékát foglalják el. Nos, a növénytermesztés részéről ezek a tényezők teszik lehetővé a több és olcsóbb hústermelést. SOKBA KERÜL A BORJÚNEVELÉS Említettük, hogy a háromhónapos gyenge takarmányozás csak részben drágítja a termelést. Ezek szerint a fogyatékosság kiküszöbölése is csak részben oldhatja meg az önköltség csökkentését. Tehát a hústermelés olcsóbbá tételének más módja is van. Mind ez ideig drága a borjúnevelés. A borjú 1 kg súlygyarapodáshoz 10 liter tejet fogyaszt, aminek az értéke 18 koronát jelent a szövetkezet számára, míg a tejen nyert hús csak 11 koronát. Tehát a borjú nagyon drága húst visz magával a hizlaldába. Eddig úgy próbálkoztak q szövetkezetesek, hogy a teljes tejet lefölözöttel pótolták. Ezek után még nagyobb mértékben alkalmazzák ezt az eljárást. így a hústermelés olcsóbbá tétele mellett több tejet adhatnak el. • • • Alapjában véve a Dedina Mládeže-i szövetkezet tagjairól állíthatjuk, hogy nagy mesterei a termelésnek. Figyelemmel kísérik, mit mennyiért állítanak elő és ha csak egy mód Is van az önköltség csökkentésére, vagy a hozam növelésére, azt nem szalasztják el. Ez az út a helyes, ez vezet a mezőgazdaság ipari szintre való emeléséhez. BENYUS JÖZSEF A jó terv fél siker A mezőgazdaságban — mint népgazdaságunk egyik fontos ágazatában — ugyancsak nagy szerepe van a helyes tervezésnek. A szövetkezetek a jövő évi tervek előkészítésére segítséget kapnak a közigazgatási szervektől. Nem tartom helyesnek azt a tervezési módszert, amikor az EFSZ-ek tervük kidolgozását teljes mértékben, vagy nagyobb részben a szövetkezeten kívül álló személyekre bízzák. Ennek aztán az a következménye, hogy a tervek csak papíron maradnak. A Šafárikovoi Mezőgazdasági Technikum tanulói — minden évben — ez idén is kiveszik részüket a jövő évi tervek előkészítéséből. A felsőbb tagozatok tanulói 30—40 EFSZ-ben, állami gazdaságban vállaltak segítséget a tervek kidolgozásánál. Takács Lajos, Šafárikovo v * * 1962. december 20.