Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-02 / 333. szám, vasárnap

Bratislavában történt Csak húsz perc múlva nyitják az üzletel, de Sz. Márta pénztáros már ott ül a kassza előtt. Számlálgatja a pénztári készletet, amit kolleganője, Helenka hagyott a mai napra. Az utolsó tízesnél egy „úristen" ijedten hagyja el az ajkát. Űjra számol. Száz korona hiányzik. '— Nem, ez nem lehet. Se kolleganőjénél, se nála soha még hiány nem volt. Egyszer izzad, máskor a hideg jutkos a hátán. Nézi az elszámoló-céduiát, amelyen félreérthetetlenül az áll, hogy a pénztárban 489 koronának és 25 fillérnek kell lennie. De 100 korona hiányzik. Pedig a föld nem nyelhette el. Az órájára pillant. Ti Í perc múlva nyitni kell. Tenyerébe temeti az arcát. Agya s idegei lázasan dolgoznak. Kopognak az ajtón. Összerezzen. Mi lesz, ha éppen ellenőrzés? Jól öltözött középkorú hölgy lép be. Végigmérik egymást mindjárt üdvözlés közben. — A pénztárnál minden rendben van? — kérdezi a jövevény se nem túl barátságosan, se nem szigorúan. Sz. Mártának torkában dobog a szive. Szó nem jön az ajkára, az idegesség szinte fojtogatja. A nem várt vendég újra kérdezi. — Arra vagyok kíváncsi, hogy a kaszszávai kapcsolatban nincs-e valami problémájuk? — De .. . de . .. — kezdi a pénztárosnő. — Hiányzik száz korona. Nem is tudom ... A hölgy táskájába nyúl, közömbös 'vonásai lassan megváltoznak, mosoly játszadozik az arcán. — Itt a százas. 4 Jőposfáról már tegnap hívtam önöket, mert a tízezres csomagban egy százassal többet találtam. Es már sarkon is fordul, a meglepett pénztárosnőnek még arra sincs ideje, hogy köszönetet mondjon. Gondolom, hogy az 1. számú posta alkalmazottja nem is a köszönetért tette, amit tett. Jh) Kommunista ügynök Görögországban az utóbbi időben tetőfokára hágott a kommunistaüldözési hisztéria. Kopók óriási serege, hatalmas rendőri apparátus szimatol ügynökök után és be kell vallani, nem fizeti őket hiába a kormány. A minap is Halkis görög város közelében gyanús dologra lett figyelmes a rendőrőrszem. Minden figyelmét összpontosította és mikor már nyomon volt egy váratlan pillanatban lecsapott a gyanús pelikánra és a törvény nevében letartóztatta. A madarat nyomban a rendőrségre szállították, ahol megdöbbenéssel olvasták el a lábán lévő gyűrű feliratát: Moszkva. Ki tudja mi mindenre képes egy kommunisták által kioktatott pelikán? Ki tudja milyen felforgató küldetéssel érkezett görög földre. A Karamanlisz-kormány rendőrségének eszén azonban nem lehet oly könynyen tűi járnia: pelikánt a városi parkban helyezték el állandó felügyelet, szigorú ellenőrzés alatt. Most mindenki azt lesi, mikor árulja el magát a moszkvai ügynök, mert akármilyen agyafúrt pelikán is, egyszer csak kibújik a szög a zsákból és akkor... Mit gondolnak, kedves olvasóink, milyen büntetést szabhatnak ki egy kommunista ügynök pelinkánra?/SZ; Nem rontom a szemem Vagy tízen sorakoztak a Central átjáró fehérneműgyűjtő-helyének pultja előtt. Csendesen beszélgettek, s közben türelmetlenül pillantottak órájukra... Az ajtó nyílik, s újabb „látogatók" érkeznek. Amint azonban észreveszik, hogy a szennyes átvevése szünetel, szó nélkül, de morcos arccal távoznak. Hiába, sürget az idő... Mintegy fél óráig nem változik az átvevőközpont említett képe. Végül aztán az egyik idősebb asszonynak elfogy a türelme. — Ha már nincs áram — fordult az átvevő felé, nem vehetné át gyertya mellett? Délután munkába megyek ... — Én is — toldja meg egy fiatalasszony. — A gyerekek is odahaza ... — Én bizony gyertyafény mellett nem rontom a szemem — jelenti ki fennhangon az átvevő. — Ha még villanylámpa lenne ... — Tegnap sem volt áram — felelik szinte egyszerre a várakozók. — Igaz, hogy csak tizenöt percig, de miért nem kért az üzemtől villanylámpát?! ... — Hát én kérjek? — méi'geskedik az átvevő. — Majd adnak, ha akarnak ... Egyébként is nem rám tartozik ... Ha úgy tetszik, menjenek panaszra ... Hát igen. Nem őrá tartozik az sem, hogy miatta néhány asszonynak kétszer kellett felkeresnie a fehérneműátvevőt. Az sem őrá tartozik, hogy odahaza a fiatalasszonynak esetleg sírt a magára hagyott kisfia ... ö bizony gyertyafénynél még akkor sem rontja a szemét. —ni — Miért esett csorba a terv teljesítésén Őszintén bosszankodtunk, amikor a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottságról a Košicei Magasépítő Vállalat felé döcögött velünk a villamos. Vádoltak az imént hallott szavak, s mintha bűntudatot éreztünk volna azok helyett, akikre a társadalom rá bízta azt az 59 millió koronát és nem tudtak vele úgy gazdálkodni, mint vártuk, reméltük. Am mondjuk ki kereken: a keletszlovákiai kerület építőipari dolgozóiról van sző, akik az év első tíz hónapjában 59 millió korona tervfedezetet nem voltak képesek felhasználni. Miért? Az okok jórészt immár hagyományosak. Talán azzal a kivétellel, hogy míg néhány évvel ezelőtt anyag- és géphiányra is panaszkodhattak, ma már ezt nem tehetik. Ebből is, abból is van elég. A munkaidő, a munkaerő rossz kihasználása azonban ma is olyan probléma (ha nem nagyobb), mint tavaly, vagy két éve volt. A košicei építővállalat például a múlt esztendőben túlteljesítette feladatait, de az idén már 12 millióval adósa a tervnek. JÚL EMLÉKSZÜNK az építőipar első félévi gyenge eredményeire. Országos mozgalmat indítottunk, hogy az építővállalatok is talpra álljanak. Az alapos felülvizsgálás megmutatta, hogy a nehézségek ellenére építőiparunknak megvan a tervteljesítéshez szükséges anyagiműszaki alapja. Csakhogy ez egy holt készlet, ami arra várt, hogy az ember legjobb tudása szerint a tervteljesítés szolgálatába állítsa. Az anyag, a gép engedelmeskedik a gondolkodó ember utasításainak. A hoppon maradt 59 millió azonban nem azt bizonyítja-e, hogy gazdái rosszul parancsoltak? De igen, azt bizonyjtja. Azonban, hogy tévedés ne essék, mindjárt hozzá kell tennünk: a keletszlovákiai kerület nem minden építőüzeme ludas az 59 milliós lemaradásban. A Prešovi Építővállalat michalovcei 03-as üzeme például már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulójára valóra váltotta évi tervfeladatait, s az esztendő végéig még 7,5 millió koronáért végez munkát. Némelyik az iskolépítés tervét is teljesíti. A legtöbb azonban adósa a társadalomnak. MAR AZ EDDIGIEKBŐL IS arra következtethetünk hogy a kerület építőiparának leggyengébb oldala a munkaszervezés. Az anyagiműszaki alap feltételezi, hogy teljesítsük a munkatermelékenység tervét, ami az építési feladatok valóra váltásának elsődleges követelménye. A kelet-szlovákiai építőipar meglevő műszaki eszközeivel épp ezt nem tudta biztosítani. Gépei nincsenek kihasználva, mert a befejezetlen épületek óriási száma (a tervezettnek majdnem két és félszerese) lehetetlenné teszi több műszak bevezetését. A rengeteg félkész épület szétforgácsolja az építővállalatok erőit s egy-egy építkezést nem tudnak kellő műszaki felszereléssel ellátni. A Košicei Magasépítő Vállalat 12 milliós adósságával nagyban részese a kerület 59 milliós lemaradásának. A košicei vállalat igazgatósági épülete előtt újra felidéztem Juraj Šípoš elvtársnak, a kerületi pártbizottság dolgozójának szavait: „Szerintünk a hibákért és mulasztásokért nagymértékben a pártszervezeteket terheli a felelősség. Nem dolgoznak elég rugalmasan, a követelményeknek megfelelő aktivitással. Amikor a Košicei Építővállalat párbtlzottsága a gazdasági problémákkal foglalkozott, többnyire a mennyiségi mutatók teljesítésére összpontosította figyelmét. Keveset törődött a minőség kérdésével, s ami még nagyobb hiba: sokszor felületesen irányította, ellenőrizte a pártalapszervezetek munkáját. A pártbizottság határozatait ezért a legöbbször csak a gazdasági vezetők vették figyelembe. A vállalatban hiányzott az olyan politikai tömegnevelő munka, mely azt eredményezte volna, hogy a pártbizottság határozatait elsősorban a párttagok kommunistákhoz méltón igyekezzenek teljesíteni. Ennek káros következménye a részlegek tervteljesítésében is viszszatükröződik." Sípoš elvtárs azt is kifogásolta, hogy a Košicei Építővállalat pártbizottságának a gazdasági problémákat illetően nincs mindig saját, progresszív állásfoglalása. A VOJTECH ŠULEK MÉRNÖK, vállalati igazgató irodájában összegyűlt elvtársak nem értettek egyet Sipoš elvtársnak ez utóbbi nézetével. Sulek igazgató elvtárs szerint a kerületi pártbizottságon azért < láthatják így a helyzetet, mert ő maga is, mint igazgató, tagja a vállalati pártbizottságnak. Groszman András elvtárs, a vállalati igazgatóság pártszervezetének elnöke azzal érvelt, hogy a bizottság ülésein rendszerint élesen vitáznak, míg csak közös nevezőre nem jutnak. Igazuk van az elvtársaknak abban, hogy a gazdasági vezetés és a pártbizottság között nincs szükség ellentétekre. Mi sem ezt valljuk. Viszont tagadhatatlan: a pártbizottságnak — a párt vezető és irányító szerepénél fogva — mindent meg kell tennie a tervteljesítés érdekében. A párt új alapszabályzat-tervezetét a Košicei Építővállalat kommunistái is minden bizonnyal egyértelműen elfogadták. Tehát emlékeznek erre a tételre: A pártszervezetek felelnek a pártnak és a népnek azért, hogy gazdasági egységük teljeslti-e a társadalom iránti kötelességeit. Más szóval: a pártszervezet munkája legyen annyira átütő erejű, hogy olyan feladatokkal is megbirkózhassék, melyek teljesítéséről a gazdasági vezetés esetleg már le is mondott. A košicei vállalat pártbizottsága, ha munkájában kétségkívül jóindulat vezérelte is, nem tudta magát felküzdeni a „nehéz helyzet magaslatára". Felelőtlenség lenne azonban azt állítani, hogy semmit sem tett a problémák megoldásáért. Az utóbbi időben például társadalmi munkára mozgósította a vállalati igazgatóság dolgozóit. Kezdeményezésére az épületszerelők egy csoportját a 02-es lakásépítő-részleg hatáskörébe osztották, hogy a követelményeknek megfelelően rugalmasabban, közvetlenebbül irányíthassák munkáját. (Az épületszerelők ugyanis egy külön részleget alkotnak.) Más akciókról is szólhatnánk. A BAJ CSUPÁN AZ, hogy mindez a nagy aktivitás egy kicsit későn érkezett. Mert azt, amit a pártbizottság egész éven át elmulasztott, egy hónap folyamán nem lehet behozni. A bajok orvoslása hosszabb Időt igényel, mint amennyi az év végéig még hátra van. Ha a pártbizottság valóban szívügyének tekinti a vállalat gazdasági tevékenységét, nem engedte volna meg, hogy az a tavalyi évvégi hajrában minden erővel a terv túlteljesítésére törekedjen, s megfeledkezzen az idei kezdet jő előkészítéséről. De engedte, és ennek az első negyedévben hétmilliós lemaradás lett a következménye. És mit tett a pártbizottság e sikertelenség után? Hagyta, hogy tömegesen kezdjenek új építkezéseket, felületesen végezzék a szerelési, illetve befejező munkákat. Októberben a vállalatnak a tervezett 191-gyel szemben 196 befejezetlen épülete volt. Ezek után csoda-e, hogy évi lakásátadási tervét az említett hónap végéig csupán 57,6 százalékra teljesítette? Az iskolaépítkezés keretében pedig a tervezett 169 tanterem helyett csupán 48-at adott át. A gazdasági vezetés pártellenőrzésének elő kell segítenie a tervteljesítést. A pártbizottság teljesíthette-e ezt a feladatát, • amikor sok esetben az alapszervezetek munkáját sem ellenőrizte, irányította. A vállalai egyes részlegeinek eredményei között nagy különbségek vannak. A 07-es részleg például 109,1, a 02-es viszont csak 59,4 százalékra teljesíti lakásátadási tervét. A 01-es minden tantermet határidőben elkészített, a 03-as azonban a tervezett 94-ből októberig csupán 14-et bocsátott a tanulók rendelkezésére. / Vajon ezek a nagy különbségek csak most kerültek volna napvilágra? Bartalomej Cidbaj, a vállalati pártbizottság tagja újságolta: minap egybehívták a pártszervezetek elnökeit, hogy megbeszéljék a legsürgősebb tennivalókat. Megkérdeztük Cidbaj elvtársat: Azelőtt mikor volt ehhez hasonló pártelnöki munkaértekezlet? Azt válaszolta: Talán két hónapja. Nem akarunk túlozni, de miután a pártbizottság tudta, hogy egyes részlegek gazdasági eredményei főleg azért gyengék, mert ott a pártszervezetek elégtelen munkát végeznek, akkor az ilyen tanácskozások — a vállalat ez évi helyzetét tekintve — még hetente is időszerűek volnának. A PÁRTBIZOTTSÁG A VÁLLALATI IGAZGATÓSÁG dolgozóiból az elmúlt hetekben minden építkezésre egy aktivistát küldött. Feladatuk, hogy rendet teremtsenek egy-egy építkezésen. Ez nem rossz ötlet, de csak szükségmegoldás. Vajon kellenének-e aktivisták, ha a pártalapszervezetek jól végeznék munkájukat, ha az építkezések vezetői, (akik minden bizonnyal kommunisták) és az építkezésen dolgozó párttagok eleget tennének kommunista kötelességeiknek^" Ugye, nem! És szükség lenne-e a vállalati igazgatóság dolgozóinak brigádmunkájára, ha az építőket a pártszervezet politikai meggyőző agitációval jobb munkára, a munkaidő, a munkaeszközök jó kihasználására serkentené? A vállalat pártbizottsága akkor követte el a legnagyobb mulasztást, amikor nem összpontosította figyelmét a lemaradozó részlegek pártalapszervezetei munkájának megjavítására. A Košicei Építővállalat gyenge gazdasági eredményei olyan kézzelfoghatóan bizonyítanak, hogy mentegetőzésre nincs mód. Igaz ugyan, hogy komoly külső okok is hátráltatták a vállalat munkáját. A tervrajzok, a dokumentáció hibái a vállalat égető lakáskérdése, (600 lakásigénylőt tartanak nyilván és sokan elhagyják az építkezéseket, mert nem kapnak lakást), az elégtelen szociális gondoskodás, az alszállítmányok — lakásfelszerelés — késői érkezése azonban nem indokolja a tizenkétmiltiós lemaradást. Már csak azért sem, mert a vállalat vezetői is beismerték, hogy minden nehézség ellenére megvoltak a tervteljesítéshez, vagy legalábbis a lényegesen jobb eredmények eléréséhez szükséges feltételek. A társadalom tehát eleget tett a vállalat igényeinek, a vállalat azonban, főleg önhibájából, nem volt képes teljesíteni társadalom iránti kötelességét. Nem szándékunk részletesen taglalni a košicei vállalat valamennyi külső és belső problémáját. A legfontosabbakra azonban a segíteni akarás céljából mutattunk rá. örvendetes lenne, ha a košicei vállalat hibáiból a többi építőüzem is levonná a tanulságot, ha már most arra törekednének, hogy jövőre nem 59 millió, de egy korona se maradjon felhasználatlanul. SZABÖ GÉZA Bízzuk komplexcsapatokra a kukoricát Prágában az elmúlt napokban öszszegyűltek több járás sikeres kukoricatermesztői, mezőgazdasági szakemberei és politikai dolgozói. Arról az Igen időszerű kérdésörl beszéltek, hogyan nyerjünk a jövőben minden hektáron a lehető legtöbb takarmányt, hogy ne ismétlődjék meg az idei kedvezőtlen helyzet. A síSnUn^rium résztvevői megegyeztek abban, hogy a kukoricatermesztés jó hozamainak érdekében líomplexcsapatokra kell bízni a kukorica ápolását, ahol ilyenek nincsenek, gépesitőkre, akik anyagilag érdekeltek lesznek, mind a hozamokban, mind az állattenyésztési termelés eredményeiben. Mérlegelik a kukoricaföldek nyilvános ellenőrzését is, ami az idén mindenütt teljes mértékben bevált. Költők, műfordítók Nitran A közelmúltban az írószövetség magyar tagozata tagjai meglátogatták a Nitrai Pedagógiai Intézetet. Bábi Tibor, Monoszlói M. Dezső és Tóth Tibor a műfordítás egyes kérdéseiről folytattak beszélgetést a hallgatókkal. A szívélyes estet szavalatok vezették be. Belányi János, Nitra Elvolt házastársok kötelességei Jó benyomást keltő, negyvenéves aszszony áll a járásbíróság polgári jogi tanácsa előtt. Fején aléses szilonkendő, kezén iehér kesztyű. — Ragaszkodom írásbeli javaslatomhoz. Kérem a bíróságot, kötelezze volt- férjemet arra, hogy havonta legalább 200 korotiával járuljon hozzá létfenntartásomhoz. Nem eshet nehezére, hiszen havi keresete mintegy 1600 korona. Én viszont leromlott egészségi állapotom következtében nem dolgozhatom — mutatta fel a kezelőorvos bizonylatát. — Vannak gyermekei? — Nincsenek. — Volt már alkalmazásban? — Nem. — Miből él? — Együt lakom édesanyámmal s az ő nyugdíjából élünk. Az első tárgyalás az asszony s a javaslat elutasítását kérő volt férj részletes kihallgatásával ért véget. Azután hosszadalmas bizonyító eljárás .következett. A bíróság kikérte az orvosi véleményező bizottság bizonylatát az asszony egészségi állapotáról, s a helyi nemzeti , bizottságtól személyi, illetve anyagi viszonyairól, továbbá a volt férj keresetéről kimutatást stb. A bítóság döntése előtt igen gondosan igyekezett megállapítani a tényállást. A gyermektelen házastársakat mindkettőjük Hibájából 1957-ben választották el. Az asszony most özvegy édesanyjával saját családi házban s az anya nyugdíjából él. Az elvált asszony sohasem volt munkaviszonyban. Nem azért, mert beteg. Egészségi állapota nem akadály. Lánykorában azonban nem volt erre szüksége. Apja vasutas volt, és el tudta tartani családját. Amikor lánya férjhez ment, akkor sem változott meg kedvező helyzete. Ellenkezőleg. A gyermektelen házaspár jó módban élhetett a férj fizetéséből. Az asszony nem „ragaszkodott" ahhoz, hogy dolgozzon, nem is keresett munkát. A válás után megváltozott ugyan a volt házastársak gazdasági helyzete, de nem változott meg az asszony magatartása. Még mit nem! Éppen most lépjen alkalmazásba? Hiszen volt férje jól keres, és bizonyos mértékben hozzá kell járulnia létfenntartásához. A volt férj „tiszta" havi keresete tényleg 1600 korona, — állapította meg a bíróság. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Tudvalevő ugyanis, hogy törvényeink értelmében a házastársak kötelesek együtt élni, egymáshoz hűnek kell lenniük és támogatniuk kell egymást. Ez az utóbbi kötelesség nem szűnik meg a válás u'án sem. Ha az élvált házastársak közül valamelyik nem képes magát eltartani, követelheti, hogy volt házastársa kereseti és anyagi lehetőségeinek megfelelően járuljon hozzá létfenntartásához. Ez a kötelesség természetesen nem vonatkozik azzal a (éllel szemben, akinek kizárólagos hibájából mondották ki a válást. Ennek az elvnek érvényesülése meggyőzően bizonyítja társadalmunk magas erkölcsi színvonalát. Ha mind a két fél hibázott — mint az említett esetben —, akkor a tartási kötelesség magától értetődően mindkettőjükre vonatkozik. A bíróság azonban mégis elutasította az asszony javaslatát. Bebizonyosodott ugyanis, hogy egészségi állapota és szociális körülményei semmiképpen sem gátolják abban, hogy képességeinek megfelelő munkát vállaljon, s így önmaga is biztosítani tudja létfenntartását. Ifi fi ifi ' m m ni VS »

f m w® mi iiilN • «tf m Bratislavában a Hostinský utcai lakótelepen a Magasépítő Vállalat dolgozói 12 emeletes toronyházakat építenek 70—70 lakással. (ČTK — Milan Havran — felvétele) Ű] SZÔ 4 * 1962. december 2.