Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-14 / 345. szám, péntek

Célunk a világháború elhárítása és a világbéke megszilárdítása NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV BESZÁMOLÓJA A JELENLEGI NEMZETKÖZI HELYZETRŐL ÉS A SZOVJETUNIÓ KÜLPOLITIKÁJÁRÓL N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédének elsű részét lapunk tegnapi szániában ismertettük. Az alábbiakban a beszéd befejező részét közöljük. Természetesen, ha bárki is háborút kényszerítene ránk, hazánk és szövetségeseink védelmére kelünk s erre minden eszközt felhasználunk. Ám mindent megteszünk, hogy elkerüljük a háborús összecsapást, hogy a háborút örökre kirekesszük a társadalom életéből. Elérhető-e ez a cél, amikor két rendszer, tőkés és szocialista rendszer van a világon? Ma olyanok az erőviszonyok, hogy a béke és a szocializmus erői megfékezhetik az imperializmus agresszív erőit és rákényszeríthetik a népek akaratának tiszteletbentartására. A Kuba körüli események alakulása igazolta, hogy az imperializmus ma nem mindenható. Az imperialisták kénytelenek tekintettel lenni a szocialista országok erejére. . A béke megőrzése, a szocializmus nagy vívmányainak megőrzése érdekében hajlandók vagyunk ésszerű politikai kompromisszumokra lépni, anélkül, hogy feladnánk a marxistaleninista tanítás elveit. Megfogadjuk Lenin utasításait, amelyekben nemegyszer hangoztatta a politikai kompromisszumok lehetőségét és szükségét. Képviselő elvtársak! Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a feszült napokban különös erővel megnyilvánult a béke és a szocializmus erőinek törhetetlen szolidaritása és hatásos együttműködése A világ népei a legjózanabb békeszerető politikaként értékelték politikánkat, a szovjet kormány politikáját. A világ népei ma még nagyobb bizalommal és tisztelettel tekintenek pártunkra és kormányunkra. A komoly veszély pillanatában a szocialista országok testvéri marxista —leninista pártjai és népei rendületlenül támogatták a hősi Kubát, megmutatták hűségüket a proletár nemzetköziség elveihez. A gyarmati elnyomás alól felszabadult számos ország ls Kuba védelmében emelte fel szavát Engedjék meg képviselő elvtársak, hogy az önök és a magam nevében őszinte köszönetet mondjak azoknak, akik támogatták a szovjet kormány lépéseit a béke megmentéséért és a forradalmi Kuba megsegítéséért. Csak a megrögzött militaristák elégedetlenek azzal, hogy józan politikával sikerült elhárítanunk az új világháborút, megakadályozni a Kuba elleni imperialista Inváziót és megmenteni a népek békéjét. A kubai válság Idején a szovjet kormányhoz intézett levelek és táviratok között volt számos amerikai állampolgár távirata és levele. Aggódtak a béke sorsáért, hálájukat fejezték ki a szovjet kormánynak és helyeselték a karibi feszültség felszámolására és a termonukleáris háborúk elhárítására tett lépéseinket. Az amerikai nép gondolkodására és magatartására vall az is, hogy a legélesebb válság időszaka után megtartott választásokon az amerikai nép több agresszív politikust és olyan háborús uszítót, mint Nixon, megbuktatott. Nem siratjuk ezeknek az uraknak a kudarcát. Ök azok, akik gyűlölik a békét és a népek szabadságát. A békepolitika nagy erkölcsi győzelmet aratott. Ám kötelesek vagyunk továbbra ls fáradhatatlanul törekedni a béke megőrzésére és megszilárdítására. A helyzet ernyedetlen éberséget és fáradhatatlan békeharcot követel tőlünk. III. Keressük kitartóan a vitás kérdések békés megoldásának módját Képviselő elvtársaki A szovjet kormány úgy véli, hogy a világ kormányai és népei, a felelős államférfiak és politikusok feltétlenül vonják le a tanulságot a karibi válságból Több józanságot tanúsítsanak, jobban törekedjenek a vi szályokát szülő és 'az államok viszo nyában feszültséget okozó akadályok kiküszöbölésére. Tanúsítsanak jóindulatot és keressék a kölcsönösen elfogadható megoldást, amelytől a nemzetközi feszültség enyhülése és a világbéke szilárdulása függ. Két fő feladat A szovjet kormány külpolitikai tevékenységével aktívan igyekszik kiküszöbölni a vitás és megoldatlan kérdéseket a nemzetközi kapcsolatokból. Ugyanakkor a szovjet kormány tekintetbe veszi az egyes államok előtt álló problémák bonyolultságát és sokrétűségét, kellő kitartást tanúsít és konstruktív nézeteket vall. Ám kitartóan hangsúlyozzuk, hogy vannak elsőrendű kérdések, amelyeknek megoldása nem halogatható, mivel megoldatlanságuk rendkívül kiélezi a nemzetközi feszültséget. E feladatok közé tartozik az általános és teljes leszerelés. Az Egyesült Nemzetek Szervezete egyhangúlag támogatta a szovjet kormány ezirányú kezdeményezését. Körülbelül három év telt el az általános és teljes leszerelésre vonatkozó nyilatkozat óta. Szüntelenül üléseznek a bizottságok és a különféle albizottságok, de még mindig ott tartanak, mint az elején. Vajon azt jelenti ez, hogy a Szovjetunió, amely a mindent felölelő, nemzetközileg szigorúan ellenőrzött tervet javasolta, a tárgyalások során nem közeledett partnereihez, nem igyekezett közelebb hozni az álláspontokat? Minden becsületes politikusnak azt kell mondania, hogy ez nem igaz. Amikor a leszerelés megvalósításának határidejéről, az atomfegyverhordozók felszámolásáról, a hagyományos fegyveres erők létszámáról és sok más kérdésről tárgyaltunk, tekintetbe vettük a nyugati hatalmak álláspontját és közeledésre törekedtünk. Az általános és teljes leszerelés egyik része a nukleáris kísérletek betiltá sa. Itt is megtettük a szükséges lépéseket a megegyezésre. Ám — mint a diplomaták mondják — nem születhet megegyezés, ha az egýik tárgyaló fél előrehalad, de a másik helyben áll. A nukleáris kísérletek betiltásáról folytatott eszmecsere során nemegyszer kirajzolódnak a kérdések megoldásának módjai. Remélhetjük, hogyha az Egyesült Államok és Anglia megfontoltságot tanúsít, sor kerül az egyezmény aláírására. Újra ünnepélyesen kijelentjük, hogy külpolitikai tevékenységünk az általános és teljes leszerelésre vonatkozó egyezmény elérésére fog irányulni. Felszólítjuk a nyugati hatalmakat, távolítsák el az akadályokat, amelyek a nukleáris kísérletek örök betiltására vonatkozó egyezményt útjában állnak. Felszólítjuk őket, írják alá a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. A mai viszonyok között még szembetűnőbb a német békeszerződés megkötésének és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet rendezésének halaszthatatlansága. Amikor kitört a karibi válság, az európaiak milliói aggódva gondoltak arra, hogy a német kérdés megoldatlansága még szörnyűbb szenvedést okozhat az emberiségnek. Az emberek világosan látták, hogy nem kerülhető el a német kérdés megoldása, mert nagyon könynyen megtörténhet, hogy egy nemzetközi válság, másik még veszélyesebb válsággá fajul. A Szovjetunió ebben a kérdésben, valamint az általános és teljes leszerelés kérdésében igyekszik tekintetbe venni tárgyalófeleinek álláspontját. Mi akadályozza tehát még mindig a. második világháború európai maradványainak felszámolására irányuló törekvést? Vitás kérdés a csapatok nyugatberlini jelenléte, pontosabban az a kérdés, milyen minőségben és milyen zászló alatt fognak ott szerepelni és meddig maradnak. A szovjet kormány azt javasolja, hogy a NyugatBerlinben állomásozó csapatok ne a rÍATO-országokat képviseljék, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja váltsa fel Nyugat-Berlinben a NATO zászlaját és az ENSZ bizonyos nemzetközi kötelezettségeket és funkciókat vállaljon. Szeretnénk remélni, hogy partnereink jóakaratot tanúsítanak a tárgyaláson, hogy figyelmet szentelnek a Szovjetunió javaslatának. Csak egyet szeretnénk hangsúlyozni: ha a Nyugaton valaki azt reméli, hogy a Szovjetunió megmásítja elhatározásét, hogy megköti a békeszerződést Németországgal és ennek alapján rendezi a nyugat-berlini helyzetet, akkor téved. A nyugati hatalmakkal való tárgyalás hívei vagyunk, de türelmünknek ls van hat&ra. Akkor Is aláírjuk a békeszerződést, ha a nyugati hatalmak nem fognak vele egyetérteni. Szűnjék meg a feszültség és a viszálykodás valamennyi világrészen A szovjet kormány külpolitikájának egyik fő iránya a szabadságukért és nemzeti függetlenségük megszilárdításáért szent harcot vívó népek általános támogatása volt s lesz a jövőben is. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor támogatására támaszkodó nemzeti felszabadító mozgalom világtörténelmi sikereket ér el. Egy új Ázsia van kialakulóban, ahol leomlanak a volt gyarmatbirodalmak utolsó romjai. Győzelmesen halad előre az afrikai nemzeti leiszabadító mozgalom. Latin-Amerika, amely még nemrégen a külföldi monopóliumok kizárólagos érdekterülete volt, történelmének új korszakába, az igazi nemzeti függetlenségért vívott harc szakaszába lépett. A gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozat új erőt adott az ázsiai, afrikai, és latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának. A nyilatkozatot a Szovjetunió kezdeményezésére fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete. A gyarmatosítók azonban nem tették le a fegyvert. A szuverén államok belügyeibe való beavatkozással és gyakran erőszakosan igyekeznek aláásni függetlenségüket és szuverén jogaikat és akadályt gördíteni a népek forradalmi, felszabadító mozgalmának útjába. Az imperialista gyarmatosítók a világ számos részében a feszültség, a konfliktusok ás katonai összecsapások gócait hozták létre azzal, bogy beavatkoznak a népek felszabadító harcába. Nézzék, mi történik Jemenben. A Jemeni nép évszázadokon át tűrte az elnyomást, a kizsákmányolást és a jogtalanságot. Most -végre forradalmat hajtott végre az országban. A nép a középkor sötétségéből kitörve egyengeti az új élet útját, mint ahogyan a sivatagban a friss hajtás egy csepp víz hatására előtör a földből. Az imperializmus és a reakció egyesült erűi rögtön rávetették magukat a jemeni népre. Ki emelt fegyvert a jemeni forradalom és a haladás ellen? Szaúd-Arábia és Jordánia. Szaúd-Arábia és Jordánia urai — akiknek hatalma egy hajszálon függ — természetesen nem merészeltek volna csapatokat küldeni a Jemeni Köztársaság ellen, ha nem biztatnák őket erősebb, hatalmasabb országok. Kl támadja SzaúdArábia és Jordánia uralkodóit, ki és miért ad nekik fegyvert? Az arab kelet népei jól tudják, hogy Anglia és az Egyesült Államok ad fegyvert SzaúdArábia és Jordánia csapatainak, hogy az arabokra lőjjenek, bár „szabad országoknak" nevezik magukat. Igy azt látjuk, hogy az úgynevezett „szabad világ" segíti Szaúd-Arábiát, ahol a legutóbbi időkig hivatalosan is létezett rabszolgaság, sőt a valóságban ma is fennáll. Ez az ország fegyvert kap azért, hogy elvigye a „szabadságot" Jemenbe. Könnyen elképzelhetjük, milyen „szabadságot" visz Szaúd-Arábia Jemennek, és mely „szabad országok" segítik ebben. A szovjet kormány elítéli a Jemeni Arab Köztársaság ellen irányuló cselszövéseket és kijelenti, hogy a legmélyebben tiszteletben tartja és támogatja a jemeni nép igazságos, nemzeti vágyait. Az imperialisták nemcsak Jemenben, hanem más világrészeken ls igyekeznek megfojtani a nemzeti felszabadító mozgalmat. Elég megemlíteni a kongói, angolai, dél-vietnami és dél-koreai eseményeket. Most Borneóban tört ki felkelés és az angol gyarmattartók sietnek leverésére. Ogy véljük, jóakarattal és hajlandósággal mindig megtalálható a viszályt szülő vitás kérdések békés és igazságos megoldása. Fontos azonban, Ijogy ne csak az egyik tél, hanem valamennyi érdekelt állam törekedjék a viszályok békés megoldására, mint a laoszi válság esetén, amikor valamennyi állam jószándékot tanúsított a válság rendezésére. Képviselő elvtársaki A mai nemzetközi helyzetet elemezve nem hagyhatjuk figyelmen kívUl az Indiai—kínai halár mentén lejátszódott sajnálatos eseményeket. Mint tudjuk, a határviszály nem egy héttel, sem egy hónappal ezelőtt robbant ki, hanem már 1959-ben. Ez a konfliktus az utóbbi időben kiéleződött és fegyveres összecsapássá fajult, melynek során mindkét részen ezrek pusztultak el. A Szovjetunió már 1959-ben, a TASZSZ ismert nyilatkozatában állást foglalt az indiai—kínai határviszállyal kapcsolatban. Nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az Indiai kormány nem engedi meg. hogy a nemzetközi helyzet enyhüléséi ellenző erők kihasználják a határincidenst és hogy tekintettel a köiös érdekekre, mindkét kormány a kínai és az indiai nép hagyományos barátsága szellemében simítja el a félreértéseket. A Szovjetunió sajnálatát fejezte kl az Incidenssel kapcsolatban. Őszintén reméltük, hogy a két ország gyorsan megtalálja az utat a viszály békés megoldására. Ma ls sajnáljuk, hogy a tárgyalófelek nem használtak ki minden lehetőséget a határviszály kezdeti elfojtására. Különösen az keserít el bennünket, hogy a testvéri Kínai Népköztársaság és a baráti indiai Köztársaság fialnak vére hullott. Első ízben követÜLÉSEZIK A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSA kezett be olyan helyzet, amelyben egy szocialista ország és egy független, a fejlődési útján haladó, a tömbön kívüliség politikáját folytató ország határviszálya komoly katonai összecsapásokhoz vezetett. A szovjet emberek örültek és örülnek a népi Kína sikereinek. A népi Kína a győzelmes forradalom után magas színvonalat ért el a békés gazdasági építés frontján és az egész világnak megmutatta, mire képes egy nép, ha kezébe veszi sorsát. A népi Kína külpolitikájával • a béke, az egyenjogúság és a baráti nemzetközi együttműködés elveit védelmezi. Fontos, hogy végre visszaadják a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jo; gait. I Ideje visszaadni a Kínai Népköz1 társaságnak örökös területét, Tajvan szigetét. Ami Indiát Illeti, a függetlenség elnyerése után gazdasága lassúbb ütemben fejlődött, mint Kínáé. India, melynek társadalmi rendszere eltér Kína szocialista rendszerétől, évről évre küszöböli ki a brit gyarmattartók évszázados uralmának nyomasztó örökségét és mind biztosabban halad előre a gazdasági és kulturális fejlődés útján. A tömbökön kívüliség politikája, India semleges politikája nagy erkölcsi és politikai elismerést vívott ki az egész világon. A népi Kína és India a testvéri barátság jó példáját mutatta más országoknak, amikor 1954-ben megfogalmazta és meghirdette a békés egymás mellett élés öt elvét, a nevezetes Pancsa Silát. E politika öt év alatt |ő eredményekre vezetett. Kína és India határain évszázadok óta nem voltak katonai konfliktusok. E területnek az életkörülmények szempontjából nincs nagy értéke, hisz a lakosság sűrűsége is elenyésző ott, bár Kína és India köztudomásúan a nagyon sűrűn lakott országok közé tartozik. Az ember azt hinné, hogy a határvidéken minden talpalatnyi földet benépesítettek, pedig a viszály tárgya — a határterület — a valóságban lakatlan. A Kínai Népköztársaság és India között hirtelen véres határincidens tűrt ki, melyben a kínai ás az indiai nép is nagy áldozatokat hozott. Ez nagyon elszomorított bennünket. Véletlen puskalövéssel ls lehet háborút elindítani. Egy véletlen lövést két visszalövés, két visszalövést további három visszalövés követhet. Néha így kezdődnek a háborúk. Akkor azután a tapasztalt vezető államférfiak sem számolják fel könnyen a háborút. A határviszályok kérdésében a lenini szempontokhoz ragaszkodunk. A Szovjetunió 45 éves tapasztalatai arra tanítanak minket, hogy nincs olyan határviszály, «^mely kölcsönös jóakarattal ne lenne megoldható a fegyverek kizárásával. A szovjet emberek éppen ebből a szempontból értékelik a kínai—indiai határon lezajlott eseményeket. Ám vannak a világon olyan erők is, a nemzetközi imperialista körök, amelyek örülnek az indiai—kínai viszály kiéleződésének. Messzemenő provokációs terveket fűznek hozzá. Sietnek fegyverszállítási ajánlataikkal, hogy az indiaiak és a kínaiak kölcsönösen gyilkolhassák egymást. Az imperialista hatalmak az utolsót ís készek odaadni és „nagylelkűséget" tanúsítani azzal, hogy „ajándékképpen .díjtalanul" szállítják a fegyvereket. Áz imperialisták számára igazi kincs egy ilyen konfliktus. Az indiai-kínai határon lezajlott fegyveres összecsapások táptalajt teremtettek a nacionalizmus és a háborús kedv ártalmas bacilusal számára. Soviniszta jelszó látott napvilágot: „A kiontott vért vér mossa léi" Ez a valóságban a győzelmes befejezésig folytatott háborút jelent. A háború logikája azt mondja: Minél több vért ontanak, annál több vérrel kell azt lemosni. Hol végződik a vérontás? A háború molochja napról napra mind több áldozatot fal fel. Telhetetlen és csak a józan ész vethet véget a vérontásnak. Ezzel a józan észszel az államférfiak rendelkezzenek. Ezért ésszerűnek tartjuk a Kínai Népköztársaság kormányának lépését, hogy bejelentette: egyoldalúan tüzet szüntet és december elsejétől kezdve megkezdi a csapatok kivonását. Ennek nagyon örülünk, üdvözöljük a kínai elvtársak lépéseit. Valaki azt mondhatá: Hogyan állíthatják. hogy ez ésszerű lépés, hisz csupán akkor történt, amikor mér annyi élet veszett kárba és annyi vér folyt ki? Nem lett volna jobb, ha a két fél nem folyamodik katonai lépésekhez? Természetesen jobb lelt volna. Ezt nemegyszer mondtuk és ma is megismételjük. De ha már nem sikerült megakadályozni ax események ilyen alakulását, jobb ma tanúsítani bátorságot és beszüntetni a viszálykodás!. Vajon ez nem államférfiakhoz méltó bölcsesség? Természetesen akadhatnak emberek, akik azt mondják: Miután most a Kínai Népköztársaság arra a vonalra vonja vissza csapatait, amelyen a viszály kitört, nein lett volna-e jobb egyáltalán nem elhagyni az előző hadállásokat? Érthetők az ilyen fontolgatások, és azt bizonyítják, hogy az emberek nyugtalankodnak és sajnálják a történteket. Vannak azonban elvtársak, akik másként igyekeznek magyarázni a Kínai Népköztársaság kormányának elhatározását. Azt mondják: Nem volt ez engedmény? Sőt még meg is kérdik: Nem hátráltak meg a kínai elvtársak? Természetesen felmerülnek ilyen kérdések és a kicsinyeskedők a jövőben is előállnak ilyen kérdésekkel, bogy egyik vagy másik fél érzelmeire hassanak, viszályt szítsanak India és Kína között és hasznot húzzanak belőle. Bízunk a kínai és indiai vezetők bölcsességében és reméljük, nem dőlnek be a provokációknak és biztosítják a viszály ésszerű megoldását. Egyesek azt állítják, hogy Kína nyilvánvalóan azért szűntette be a hadicselekményeket, mert India segítséget kapott az amerikai és angol Imperialistáktól, akik fegyvert szállítanak Indiának. A Kínai Népköztársaság ráébredt, hogyha a katonai viszály továbbfajul, nagy háborúvá válhat, mely még több áldozatot kövelelne — állítják egyesek. Igen, kínai barátaink nyilvánvalóan megfontolták a helyzetet és ez ismét bölcsességükre és annak megértésére vall, hogyha háború támad két baráti szomszéd nép között, akkor az imperialisták mindig előnyt akarnak szerezni belőle Az Egyesült Államok és Anglia fegyverfölösleggel rendelkezik, és ha háború törne ki, örömmel adná el fegyvereit más országoknak, amelyek hajlandók lennének nemzeti szuverenitásukkal fizetni e fegyverek megszerzéséért. anélkül, hogy rádöbbenének: hurokba dugják a fejüket és függőkké válnak. A halálgyárosok így gondolkoznak: miért ne keresnénk a viszályon, melyben az indiai és a kínai nép vére hull, ha ezzel semmit sem veszthetünk, sőt még nyerhetünk is? Ezenkívül azért ls előnyös ez az imperialistáknak, mert visszaveti a demokratikus elvek kibontakozását Indiában, és feltételeket teremt az ország reakciós erői pozícióinak megszilárdítására. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben kommunistákat és más haladó személyiségeket tartóztattak le Indiában. Ha aTiáború folytatódik, maholnap mindenkit, aki egy szóval is ellenzi a háborút, kommunistának fognak bélyegezni. Tehát a pacifisták is ebbe a kategóriába fognak tartozni. Akkor azután tombolni fognak a reakciós erők, a legmegrögzöttebb militaristák és reakciósok. Nyilvánvalóan ezt vették tekintetbe a kínai elvtársak, amikor elhatározták a fegyverszünetet és a csapatok visszavonását. (Folytatás 4. oldalon) 1992. december 14 3