Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-13 / 344. szám, csütörtök

Célunk a világháború elhárítása és a világbéke megszilárdítása (Folytatás az 1. oldalról) Ha Iparunk a hétéves terv hátralevő három évében ugyanilyen lendíl lettel fog fejlődni — és ezt nem vonjuk kétségbe —, akkor a hét év alatt nem a tervezett 80 százalékkal, hanem 100 százalékai fog növekedni. A párt, a kormány és a szovjet nép az utóbbi években fontos Intézkedéseket tett a mezőgazdaság fejlesztésére. Bár sok vidéken kedvezőtlen volt az időjárás, az 1953. évi 5 milliárd pud szemes terménnyel szemben az idén 9 milliárd pud termeti. Az idei gabonafelvásárlás eléri a 3 és fél milliárd pudot az 1953. évi 1 milliár 1 900 millió púddal szemben. Az állattenyésztés ls gyorsan fejlődik. A párt és a szovjet állam törődik a nép színvonalának állandó emelésével, a közszükségleti cikkek termelésének gyors növelésével, a szovjet emberek anyagi és szellemi igényelnek mind jobb kielégítésével. Hazánk magabiztosan halad előre a gazdasági és kulturális fellendülés útján. Ezen az úton velünk tartanak a szocialista országok népei, amelyekkel eredményesen fejlesztjük és szilárdítjuk baráti és testvéri kapcsolatainkat. A Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja nemrégen tartotta kongresszusát, s nemsokára összeül az NDK kommunistáinak kongresszusa. A kongresszusok határozatai és a kongresszusi dokumentumok azt bizonyítják, hogy a szocia lista országok testvérpárjainak figyelme békés, alkotó célokra — a szocialista építés befejezésére, a kommunizmusba való fokozatos átmenet feltételeinek előkészítésére Irányul. A Szovjetunió és a többi szocialista ország fejlődése meggyőzően bizonyltja valamennyi népnek, hogy a szocialista országok a béke, a jólét és az emberi boldogság nevében, a szocializmus és a kommunizmus győzelme nevében nagy alkotó munkát fejtenek kl. A szovjet emberek Jól tudják, mit Jelent az államok közötti fegyveres harc. Ezért sokkal világosabban el ' tudják képzelni a termonukleáris háborút. A szovjet emberek a legkorszerűbb és a leghatásosabb védelemre törekedve sikerként könyvelték el az atom- és a hidrogénbomba, és a rakétafegyverek, köztük az -interkontinentális, ballisztikus és a globális rakéták magas színvonalú hazai gyártásét. Ezek az eszközök a legjobbak a világon, elegendő mennyiséggel rendelkezünk belőlük ahhoz, hogy villámgyors megsemmisítő csapással válaszoljunk ellenségeink támadására. E csapás a világ minden részén romba döntené az ellenünk irányuló támaszpontokat és az agresszor fegyvergyárait. A NATO-militaristák szeretnek feli. csegni a „félelem egyensúlyáról", „a visszavágás erőinek egyensúlyáról", sőt a „terror erőinek egyensúlyáról", mint a világbékét biztosító tényezőről. Ésszerű-e Ilyen alapra építeni a békét? Ha ezen elgondolkodunk, rájövünk, hogy a világ ma — képletesen szólva — a termonukleáris fegyverek aknamezején él. Az emberiségnek ma csak egy választása lehet: a békés egymás mellett élés, vagy a pusztító háború. Ám egyetlen állam népe sem akar háborús katasztrófát. Ha megengedjük, hogy kirobbanjon az új háború, ez milliók életébe kerül. Csak egyetlen megoldás marad: a békés egymás mellett élés. Ez természetesen a háborúnak, mint a vitás nemzetközi kérdések megoldási eszközének kizárását, e kérdések tárgyalásos megoldását Jelenti. A következetesen békeszerető politikát folytató szovjet kormány a szocialista országok kormányaival együtt az általános és teljes leszerelésre, a német békeszerződés megkötésére, s ennek alapján a nyugat-berlini kérdés megoldására, a veszélyes háborús gócok felszámolására törekszik. Mindenképpen támogatjuk a független ázsiai, amerikai és latin-amerikai ál lamok megerősödését, testvéri segítséget nyújtunk a hatalmas nemzeti felszabadító mozgalomnak. Erőt nem kímélve törekszünk a gyalázatos gyarmati rendszer felszámolására. A szocialista országok törekvése, minden tettünk a világháború elhárítását és a világbéke megszilárdítását szolgálja. Az agresszív imperialista körök irányvonala ellentmond a Szovjetunió éš a többi szocialista ország irányvonalának. Az agresszív imperialista körök támogatják a világháborút és élezik a nemzetközi feszültséget. Ök okozzák a nemzetközi helyzetet élező és az emberiséget a világháború szélére taszító válságokat. Az imperialista körök azzal akarják megtalálni a nehézségeikből kivezető utat, hogy aláássák a dolgozók életszínvonalát és tovább fosztogatják a gazdaságilag elmaradott államokat. A legagresszívabb és legkalandvágyóbb imperialista körök a további lázas fegyverkezésben, a szocialista országok és a fiatal független ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok ellepi agresszív háború előkészítésében akarják megtalálni a kivezető utat. Az imperialisták lappangó háborús gócaiból kiröppenő szikra lángralobbanthatja a termonukleáris és rakéta-világháborút — ez mindinkább világos. Az agresszív Imperialista erők hálózatszerűén Idéznek elő nemzetközi feszültséget, mely nagyon veszélyes lehet az emberiségre nézve. E feszültség csúcspontja a karibi válság volt. A karibi válság megoldása — a békepclitika nagy győzelme Képviselő elvtársaki Mi jól emlékezünk a feszült októberi napokra, amikor az emberiség aggódva hallgatta a Karib-tenger felól érkező híreket. Ezekben a napokban a világ a termonukleáris katasztrófa szélén állott. Mi okozta a válságot? Hogyan alakult kl? Milyen tanulságot vontunk le belőle? E kérdések részletes elemzésre várnak, ami segíteni fogja a békeszerető erőket a helyzet Jobb megismerésében', és feladataik kitűzésében a béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott további küzdelmükben. Mielőtt rátérnék erre az elemzésre, szeretném megemlíteni, hogyan fejlődött a kubai forradalom és hogyan alakult ki a Szovjetunió és Kuba kölcsönös viszonya. A szovjet—kubai barátság megbonthatatlan A szabadságszerető kubai nép magasra emelte az antiimperialista népi forradalom zászlaját, felzárkózott vezére, Fidel Castro és fegyvertársa! körül, és 1959-ben kiűzte brszágából az észak-amerikai rablókat és cinkosaikat. Csodálatra méltó, hősies harcot vívott. A kubai forradalom a dolgozó nóp forradalma, a dolgozó népet szolgáló forradalom volt. Rövid időn belül radikális földreformot hajtottak végre, kisajátították az iparvállalatokat, a cégeket és a bankokat, megvalósították a kulturális forradalmat. A Kubai Köztársaság demokratikus állam lett, mely a szocializmus alapjait építi. A kubai forradalom győzelmét a kubalak, maga a kubai nép vívta kl. A szovjet hadsereg, amelyet ellenségeink „a forradalom exportálójának" szeretnének feltüntetni, sok ezer kilométerre távol volt a Kubának nevezett „lángoló szigettől". Az új élet első napjai óta az egyenjogúságra, a szuverenitás tiszteletben tartására és a gazdasági együttműködésre épülő őszinte barátság alakult ki a Szovjetunió és Kuba között. Segítő kezet kellett nyújtanunk a kubai népnek, osztálytestvéreinknek, testvéreinknek a munkában. A Kubai Köztársaság vezetői nemegyszer kiemelték a szovjet—kubai baráti kapcsolatok jelentőségét Kuba szocialista vívmányainak szilárdításában. A kubai forradalom győzelme és az új élet építésének alkotó sikerei dührohamot váltohak kl az Egyesült Államok imperialista köreiben. Kuba eszméi borzalmat keltenek az imperialistákban. Az imperialisták nem akarnak beletörődni abba, hogy a kis Kuba önállóan mer élni és fejlődni, úgy, ahogyan a nép akarja, s ez nincs ínyére az amerikai monopóliumoknak. Az Egyesült Államok reakciós eröl a nemzetközi kapcsolatok általánosan elismert normált tagadva a kubai forradalom győzelmének első napjától kezdve mindent megtettek a kubai forradalmi kormány megdöntésére és uralniuk visszaállítására. Megszakították a diplomáciai kapcsolatokat Kúrával, felforgató tevékenységet fejtettek és fejtenek kl, bevezették a gazdasági blokádot. Az Egyesült Államok szankciókkal fenyegetődzött és azon mesterkedett, hogy szövetségesei ne kereskedjenek Kubával, sőt még hajókat se bocsássanak rendelkezésére a szocialista országok élei miszerküldennényelnek Kubába szállítására. Ez barbárpolltlka, melynek célja egy nemzet kléheztetése. Ezzel sem érték be. Az Egyesült Államok átvette a csendőr szerepét és elhatározta, hogy katonailag nyom Ja el a kubai forradalmat. Más szóval: kl akarta sajátítani az ellenforradalom exportjának jogát. Az ellenforradalmi zsoldosok tavaly áprilisban nagyszabású katonai ak ciót indítottak Kuba ellen. A táma dást az Egyesült Államok támogatásé val készítették elő és hajtották végre. A további események igazolták, hogy a támadás kudarca nem tántorította el az amerikai imperialistákat szándékuktól, Kuba megfojtásától. Újabb támadás előkészítését kezdték meg. A forradalmi Kuba kénytelen volt minden intézkedést megtenni védel mére. A Szovjetunió segített Kubának erős hadsereget teremteni, mely őrzi a kubai nép vívmányait. Tekintettel a növekvő veszélyre, a kubai kormány a nyáron további segítségért fordult a szovjet kormányhoz. Egyezményt kötöttünk számos további intézkedésről, például több tucat közepes ható sugarú szovjet ballisztikus lövedék elhelyezéséről. E fegyver szovjet ka tonák kezében lett volna. Mi célja volt ennek az elhatáro zásnak? Sem nekünk, sem kubai ba rátainknak nem volt szándékunk ezt a csekély számú, közepes hatósugarú rakétát támadásra használni az Egye sült Államok, vagy más ország ellen. Célunk csakis Kuba védelme volt. Elhatároztuk, hogy segítő kezet nyújtunk Kubának. Abban láttuk a szabadságszerető kubai nép megvédésének lehetőségét, hogy rakétákat küldtünk oda, hogy az amerikai imperialisták érezzék, ha valóban elhatározzák a támadást, a háború, melylyel fenyegetődznek, a saját határaiknál leskelődik, hogy reálisabban lássák a termonukleáris háború veszélyét. Ez a lépés a-helyzet komoly kiéleződésével járt. Meg voltunk győződve róla, hogy lépésünk észre téríti az agresszorokat, megértik, hogy Kuba nem védtelen, hogy az amerikai Imperializmus nem mindenható, és így kénytelenek lesznek megváltoztatni terveiket. Aztán már nem lesz szükséges, hogy a rakéták Kubában maradjanak. Ha már előbb biztosak lettünk volna abban, hogy az Egyesült Államok nem támadja meg Kubát és szövetségeseinek támadását is megakadályozza, ha az Egyesült Államok erre törekedett volna politikájában, akkor nem kellet volna elhelyeznünk rakétáinkat Kubában. Egyesek úgy állítják be a dolgot, mintha az Egyesült Államok megtámadása céljából szállítottunk volna Kubába rakétákat. Esztelenség. Nincs szükségünk katonai támaszpontokra idegen területen. Ismert tény, hogy felszámoltuk külföldi támaszpontjainkat. Aki csak egy kicsit is jártas a haditudományban tudja, hogy az interkontinentális és globális rakéták századában Kubának, ennek a távoli kis szigetnek, mely néhány helyen mindössze 50 kilométer széles, a Szovjetunió védelme szempontjából nincs stratégiai jelentősége. Csak a Kubai Köztársaság védelmére, nem pedig az Egyesült Államok elleni támadásra helyeztünk el rakétákat Kubában. Egy olyan kis ország, mint Kuba, nem rendelkezhet olyan erőkkel, amelyek támadást Indíthatnának olyan nagy ország ellen, mint amilyen az Egyesült Államok. Hogyan alakultak az események Kuba körül? A Karib-tenger térségében az események alakulása megerősítette, hogy az agresszió veszélye nyilvánvaló. Az Egyesült Államok oktőber 20-án a Kubába vezető utakon gyorsan nagy tengerészalakulatokat, légierőt, ejtőernyős osztagokat és tengerészgyalogságot összpontosított. Az amerikai kormány megerősítette guantanamói támaszpontját. Nagy gyakorlatokat jelentettek be a Karib-tenger térségé ben. A „hadgyakorlatok" során Vie ques szigeten kellett volna partra szállnia egy rohamosztagnak. A Kennedy-kormány október 22-én bejelentette Kuba haditengerészeti zárlatát. A „zárlat" szó ebben az esetben lepel volt a valóság elkendőzésére, i mert a blokáddal kalózkodást követ- 1 tek el a nyílt tengeren. Az események gyorsan követtél* egymást. Az amerikai hadvezetőség elrendelte fegyveres erőinek, köztük az európai csapatoknak, valamint a Földközi-tengeren állomásozó hatodik flotténak ós a tajvani támaszponttal rendelkező hetedik flottának teljes harci készültségét. Több, mint százezer főnyi ejtőer nyős, gyalogos és páncélos hadosz tályt jelöltek kl Kuba megtámadásé ra. Ezenkívül 183 hajót küldtek 85 ezer tengerésszel a fedélzetükön — a kubai partok felé. A partraszállást több ezer repülőgépnek kelleti volna fedeznie. Az Egyesült Államok stratégiai légierőinek 20 százaléka atom- és hidrogénbomba-rakománnyal állandóan a levegőben tartózkodott. A tartalékosokat is behívtak. Az Egyesült Államok európai NATO-szövetségeseinek csapatalt is teljes harci készenlétbe helyezték Megalakult az Egyesült Államok és a latin-amerikai országok közös pa rancsnoksága Az amerikai kormány agresszív lépései termonukleáris há borúval fenyegették a világot. A fokozott katonai előkészületekkel szemben kénytelenek voltunk megten ni a szükséges intézkedéseket. A szovjet kormány utasította a honvédelmi minisztert, helyezze teljes harci készenlétbe a szovjet hadsereget, elsősorban a szovjet rakétacsapatokat, a légelhárító rakétaegységeket és a vadászrepülőket, a stratégiai légierőket és a haditengerészetet. Tengeralattjáróink, köztük az atommeghajtású tengeralattjárók, elfoglalták kijelölt hadállásalkat. A Varsói Szerződés tagállamainak fegyveres erőit is teljes harci készenlétbe helyezték. Ha ilyen körülmények között a két fél nem türtőztette volna magát, ha nem tett volna meg mindent a katonai fejlemények elhárítására, a bekövetkező robbanás jóvátehetetlen következményekkel járt volna. Most, miután enyhült a feszültség és a konfliktus megoldásának utolsó szakaszába léptünk, szeretném tájékoztatni a Legfelsőbb Tanács képviselőit arról, hogy mit tett a szovjet kormány a közelgő háború lángjának eloltására. A szovjet kormány oktőber 23-án, Kuba blokád alá vétele után — a védelmi intézkedéseken kívül — rögtön nyilatkozatot adott ki és határozottan figyelmeztette az amerikai kormányt arra, fiogy súlyos felelősséget vállal magára a világ sorsáért és felelőtlenül játszik a tűzzel. Nyíltan megmondtuk az amerikai elnöknek, nem tűrjük az amerikai hajók nyílt tengeri kalózkodását és megtesszük a kellő intézkedéseket. A szovjet kormány ugyanakkor felszólította a népeket, állják útját az agresszoroknak. Határozott lépéseket tett az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. A szocialista országok és az ENSZ-tagállamok többségének népei támogatták a szovjet kormány kezde ményezését a kubai válság megoldá sában. Az Egyesült Államok kormánya azonban tovább élezte a feszültséget. Az Egyesült Államok militarista körei olyan irányt akartak szabni az ese ményeknek, amely lehetővé tette volfia Kuba megtámadását. Október 27-én reggel hírt kaptunk a kubai elvtársaktól és más forrásokból, hogy az amerikai militaristák a legközelebbi két-három napon belül tervezik végrehajtani a betörést. E táviratok rendkívül nagy veszélyt Jeleztek. Haladéktalanul cselekednünk kellett, hogy elhárítsuk az Inváziót és megőrizzük a békét. Üzenetet küldtünk az amerikai elnöknek és' rámutattunk a kölcsönösen elfogadható megoldásra. Még nem volt késő ártalmatlanná tenni a lángra lobbanó gyújtózsinórt. Tekintetbe vettük azt is, hogy az elnök üzeneteiben aggodalom és az a törekvés nyilvánult meg, hogy megleljék a helyzetből kivezető utat. Kijelentettük, hogyha az Egyesült Államok kötelezi magát, hogy nem támadja meg Kubát és más szövetséges államok Kuba elleni agresszióját ls megakadályozza, a Szovjetunió hajlandó lesz kivonni Kubából az Egyesült Államok által támadónak" nevezett fegyvereket. Az amerikai elnök válaszában kijelentette, hogyha a szovjet kormány kész elszállítani Kubából a fegyvereket, az amerikai kormány feloldja a bloká dot és kötelezi magát, hogy sem az Egyesült Államok, sem a nyugati félteke más országai nem követnek el Kuba ellen inváziót. Az elnök világosan kijelentette — ezt az egész világ tudja —, hogy az Egyesült Államok nem Intéz támadást Kuba ellen és szövetségeseit is visszatartja ilyen lépéstől. Mi éppen a?ért küldtük fegyverein ket Kubába, hogy megakadályozzuk az ország megtámadását! A szovjet kormány ezért beleegyezett, hogy hazaszállítja a ballisztikus rakétákat, így került sor a kölcsönösen elfogadható megoldásra, amely a józan ész győzelmét és a béke sikerét jelen tette. A kubai kérdés a békés tárgya lás szakaszába lépett, ami pedig az Egyesült Államokat illeti, a kubai kérdést kivették a tábornokok kezéből és átadták a diplomatáknak. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kuba képviselői október 29 én U Thant Jelenlétében New Yorkban megkezdték a tárgyalásokat. Mikojan elvtárs, a Minisztertanács első elnök helyettese ugyanakkor eszmecserére Havannába utazott. Közben mindkét fél megkezdte kü telezettségei teljesítését A Szovjet unió elszállította Kubából az Egye sült Államok által támadónak neve zett összes rakétákat. A szovjet ra kétakezelő személyzet ís eltávozott Kubából. Az Egyesült Államok meggyőződhetett róla, hogy a Kubában elhelyezeti valamennyi ballisztiKus rakétát hazaszállítottuk. Ezt a hivatalos amerikai személyiségek nyilatkozatai is megerősítették. A karibi válság rendezésének meggyorsítására beleegyeztünk, hogy egy hónapon belül kivonjuk Kubából az IL 28 mintájú szovjet repülőgépeket, bár ezek elavult bombázók. November 7-lg haza is szállítottuk a gépeket. Kubában csak azért voltak, hogy a partmenti védelem rendszerében légi tüzérségként működjenek. Az amerikai kormány november 21én feloldotta a haditengerészeti blokádot és visszarendelte hadihajóit Kuba térségéből. Az amerikai hadvezetőség Florida térségéből visszarendelte a kubai támadásra összpontosított csapatokat és légierőket, leszerelte a behívott tartalékosokat. Guantánamóból ls visszarendelték a válság Idején odaküldött erősítéseket. Az elnök újra megerősítette az Egyesült Államok nyilatkozatát, hogy nem támadja meg Kubát. Ezért mi ls hatálytalanítottuk a Kubai válság kiéleződése miatt elrendelt katonai intézkedéseket. A Kubai Köztársaság megkezdte a behívott katonák leszerelését, akik most hazatérnek békés munkájukhoz és csaladjukhoz. Most kedvező feltételek nyíltak a veszélyes karibi válság felszámolására. Be kell fejezni a tárgyalásokat és szerződésbe kell foglalni a szovjet és az amerikai kormány üzenetváltásával elért megállapodást, amelyet az ENSZ tekintélye is szentesítene. A szovjet kormány meg van győ ződve róla, hogy a karibi -válság végleges megoldásának halasztása nem szolgálja a béke érdekét, s reméljük, ezt az Egyesült Államok kormánya ls megérti. és következtetés Az elmondottakból világosan kitűnik a Kuba körüli helyzet folyamatban levő rendeződésének néhány eredménye. ELŐSZŰR: Sikerült elhárítani a Kubai Köztársaságot mindennap fenyegető betörést, tehát a háborús konfliktust Sikerült leküzdeni a ter-, monukleáris világháborúval fenyegető válságot. MÁSODSZOR: Az Egyesült Államok a világ színe előtt nyilvánosan kötelezte magát, hugy nem támadja meg a Kubai Köztársaságot és szövetségeseit is visszatartja a támadástól. HARMADSZOR: Nein sikerült a legbőszebb imperialisták szándéka, akik a kubai kérdés ürügyével nukleáris világháborút akartak kirobbantani. A Szovjetunió, a béke és a szocializlizmus erői bebizonyították, hogy rá tudják kényszeríteni a békét a háború bajnokaira Melyik fél győzött, melyik nyert? Azt mondhatjuk, a józan ész, a béke és a népek biztonsága győzött. A két féi józanul kezelte a kérdést és megfontolta, hogy harmadik világháború robbanhat ki, ha nem tesznek lépéseket e veszélyes események megakadályozására. A kölcsönös enged mény alapján olyan megállapodás született, amely lehetővé tette a veszélyes feszültség enyhítését és a helyzet rendezését. Mindkét fél engedményeket tett. Elszállítottuk a ballisztikus rakétánat, és beleegyeztünk az IL-28 mintájú repülőgépek visszarendelésébe. Ez meg-* felelt az amerikaiaknak, de ugyanakkor Kubának és a Szovjetuniónak is kedvezett: elhárult az amerlka.ak tervezett kubai betörése, feloldották I a haditengerészeti blokádol, norma| lizálódik a karibi helyzet, a népi j Kuba forradalmi kormánya és rettenthetetlen vezére, Fidel Castro vezetésével él. erősödik és feilődik. Egyessk azt állítják, hogy az Egyesült Államok valamiben meghátrálásra kényszerített bennünket. Ha ezt a mércét alkalmazzák, akkor ezeknek az embereknek azt !s kl kellene |elentenltik, hogy az Egyesült Államok szintén meghátrált Az államuk vi'ás • kérdéseinek háborút kizáró, békés megoldása — ez a békés egvmás mellett élés gyakorlati politikája Elégedettek vagyunk a karibi események alakulásával, s kétségtelenül elégedettek a békés egymás mellett élést támogató többi népek ls. Lehetőségei nyertek, hogy békében éljenek és dolgozzanak Most pedig képzeljük el, ml történhetett volna, ha keményfejű politikusok lettünk volna és néni léptünk volna kölcsönös engedményre? Azt történt volna, mint a mesében, amikor két kecske találkozott a pallón, nem akartak kitérni egymásnak és mindketten a szakadékba zuhantak. Ésszerű vol(Folytatás a 4. oldalon) 1962. december 13. * (jj[ SZÖ 3