Új Szó, 1962. december (15. évfolyam, 332-359.szám)

1962-12-01 / 332. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJAKÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1962. december 1. szombat • 50 fillér * XV. évf., 332. szám Harc a jó munkáért Egész társadalmunk pártunk XII. kongresszusának jegyében él. Fővárosunkba naponta érkeznek a világ minden részéből a testvéri pártok küldöttel, hogy a nagy je­lentőségű tanácskozáson tanúi le­gyenek eddigi sikereink szemléjé­nek, lássák, mint oldjuk meg fej­lett Ipari országunkban a szocia­lista társadalom további fejleszté­sének kérdéseit. A pártunk Iránti szeretet leg­ékesebb tanúbizonysága, hogy a dolgozók ezrei, csaknem huszon­ötezer kollektíva, műhely, rész­leg, üzem és vállalat Indított ver­senyt a CSKP XII. kongresszusa megtisztelő címért. Mennyi újat és szépet hozott ez a nagy kezde­ményezés I Ez nemcsak a terv tel­jesítésében és a lemaradás beho­zásában nyilvánult meg, hanem elmélyítette a szocialista brigád­mozgalmat is. Az életünkre, mun­kánkra oly jellemző „Szocialista módon dolgozzunk, szocialista mó­don éljünk" jelszó ebben az idő­szakban még konkrétabb értelmet kapott. „A munka iránti szocialis­ta viszonyért, a munkásbecsüle­tért, a parasztbecsületért" jelszó­val hetekkel ezelőtt megindított országos mozgalom még gazda­gabb tartalommal telíti életünket és mindennapi tevékenységünket. Az élenjáró dolgozók felhívása a lelkiismeretünkhöz szól. Azt kér­dezi telünk, megteszünk-e min­dent, amit a munkásbecsület rneg­•kíván tőlünk, úgy dolgozunk-e, úgy élünk-e, hogy' szocialista tár­sadalmunk még gyorsabban fejlőd­hessen s hogy a CSKP XII. kong­resszusa kitűzhesse elénk a fejlő­dés további merész céljait. Mit te­gyünk, hogyan folytassuk építő­munkánkat? Gondolkoztunk-e azon, mit kell csinálnunk, hogy azt mondhassuk : ma jobban dol­gozom, mint tegnap és holnap job­ban fogok'dolgozni, mint mai Ezt a nagy érdeklődést keltő mozgalmat Josef Trousil elvtárs, hlušovicei tehéngondozó, a szocia­lista munka hőse indította el dia­dalmas útjára a Rudé právoban megjelent cikkével. Jirí Hendrych elvtárs Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán ezzel kapcsolatban kijelentette: „Trou­sil elvtárs nagyon helyesen fejezte ki azt a látszatra szürke, de még­is nagy igazságot, hogy van egy nagy tartalékunk, melynek ki­használása sem beruházást, sem anyagot nem igényel: ez a tarta­lék az emberek helyes viszonya a munkához." A munka iránti szocialista vi­szony kialakulásáért, elmélyítésé­ért a felszabadulás óta harcolunk, erre irányult és irányul a kom­munisták, az öntudatos dolgozók tevékenysége. Eddig is sok min­dent tettünk, sokoldalúan fejlesz­tettük a versenymozgalmat, nép­szerűsítettük és hasznosítottuk a haladó munkamódszereket, hogy a szívvel-lélekkel végzett építőmun­kában új típusú, szocialista típusú emberekké nevelődjünk, hogy minden tettünket, gondolkodásun­kat és életmódunkat mélyen át­hassa a szocializmus iránti oda­adás, hűség és áldozatkészség. Ez az új életmód, életszemlélet arra serkent bennünket, hogy jól vé­gezzük munkánkat, példásan él­jünk és törődjünk mások gondjá­val, bajával. Az élenjáró dolgozók felhívása ezt az érzékeny pontot is érinti. Azért érzékeny, mert nem vagyunk egyformák. Egyi­künk jobban, a másik kevésbé job­ban végzi munkáját. Ugyanilyen különbségek vannak az életmód­ban is. A felhívás időszerűségét húzzá ilá ez a tény. Az Igaz — nem lehetünk mindnyájan egyfor­mák, de sokat tehetünk annak ér­dekében, hogy kihasználjuk azt a nagy tartalékot, mely bennünk rejlik, melyről oly kifejezőn be­szélt Trousil elvtárs. A munkához való szocialista vi­szony egyeseknél abban nyilvánul meg, hogy azt a legtermészete sebbnek veszik s még többet is tesznek, mint ami a kötelességük De vannak olyanok, akik nem vég­zik el a rájuk bízott feladatokat Ha kutatnánk ennek indítékát, azt mondhatnánk, egyesek gondol­kodnak a munkájuk felett, mások nem törik ezen fejüket. így nem csoda, hogy ezek a nemtörődöm emberek nemcsak saját magukat, családjukat károsítják meg, ha­nem hátráltatják építőfeladataink teljesítését ls. A munkásbecsület tői távol áll, hogy a gondolkodás és szeretet nélkül végzett munká­ba beletörődhessünk. A felhívás arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy harcoljunk a jó munkáért, harcoljunk a rossz munka ellen. A munkájukat becsületesen végző emberek sokszor a maguk arcula­tára ls átformálhatják azokat, akik akarva, akaratlanul lemaradnak mögöttük. Ha példát mutatunk, és élve a bírálat jótékony hatásával, kellő Időben figyelmeztetjük mun­katársainkat hibáikra, erkölcsi gyengeségeikre, gyors fordulatot érhetünk el a munka iránti vi­szony elmélyítésében. Sok példa tanúsítja ennek igazát. Említsük csak a szocialista brigádok legki­válóbb vezetőit, Gaganova köve­tőit, akik a pártszervezetek, a kommunisták segítségével nevel­tek példás, szocialista típusú dol­gozókat. Ez azért sikerülhetett ne­kik, mert nem tudjtak mindenbe belenyugodni. A szocialista típusú ember nem mondhatja a magáé­nak azt a régi, kispolgári gondol­kodásmódot, hogy ne oltsd azt a tüzet, mely nem éget. Nekünk oltani kell azt a tüzet is, mely nem éget bennünket. Nyíltan, őszintén kell beszélnünk, az iga­zat akkor is ki kell mondanunk, hogyha az másoknak nem tetszik. A munkafelajánlásokon kívül az élenjáró dolgozók felhívására csak akkor adhatunk méltó választ, ha elsősorban önmagunkban keres­sük, mérlegeljük: milyen bennünk a munkásbecsület? Egy nap alatt nem érlelődhet meg bennünk a vá­lasz. A munkához való szocialista viszonyt nem értékelhetjük szá­mokban, mint a kötelezettségek, újí-tások, új munkamódszerek érté­két. Ez többet jelent mindennél, ezt erkölcsünk mértékével kell mérnünk. Megtörténhet, hogy ön­magunk elképzelései ellen is har­cot kell vívnunk. Annál nagyobb lesz az örömünk, ha ezt meg tud­juk tenni, legyőzzük magunkban mindazokat a gátló körülménye­ket, melyek még visszatartanak bennünket attól, hogy szocialista típusú embernek mondhassuk ma­gunkat. Erre azt mondhatná va­laki, bonyolult dolog ez. Maga az élet is ilyen. Már nemegyszer tet­tünk tanúbizonyságot arról, hogy életünk, az építőmunka sok bonyo­lult kérdését sikeresen megoldot­tuk. Most se lesz másképp, mert előrenézünk, látjuk a távlatokat, azt az utat, melyen pártunk a kommunizmusba vezet bennünket. Mi ennek tudatában dolgozunk. S ha már oly gyakran és sokat be­szélünk arról, hogyan is képzeljük el a kommunizmusban élő embert, iparkodjunk már most olyanná válni. Ezt elősegíti, ha mindenna­pi munkánkban valóra váltjuk a felhívás elveit. Mind határozottab­ban párosítsuk az egyéni érdeket a társadalom érdekével. Ez meg- t hozza a gyümölcsét. Közlemény Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üléséről A CSKP Központi Bizottsága pénteken, november 30-án, Prágában plenáris ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták a Központi Bizottság beszámolóját a párt tevékenységéről és szocialista társadalmunk további fejlődésének fő irányvona­lairól, amely a CSKP XII. kongresszusán hangzik el. Megtárgyalták továbbá a párt új alapszabály­zatának tervezetét. A bevezető beszédet Antonín Novotný elvtárs mondotta. A vita után, amelyben számos elvtárs szólalt fel, a Központi Bizottság egyhangúlag jóváhagyta az előterjesztett beszámolót és a párt alapszabályza­tának tervezetét. • Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kong­resszusa december 4-én délelőtt 9 órakor kezdi meg munkáját a prágai Kongresszusi Palotában. A terv teljesítése közös ügy A strážskei Chemko példát mutat * Az év végéig hatmillió korona terven felül * Gondolnak a jövő évre * Brigádok az élen : mm o. • ••••• •• Közeledik az év ^, m » v a • vége s számos üzemben kezdetét vette az év végi hajrá. Nem valami megnyugtató jelen­ség ez, hisz ahol hajrára van szük­ség, ott rendsze­rint lemaradás mu­tatkozik a terv teljesítésében, ott mulasztások tör­téntek. Az év vé­géig még be lehet hozni bizonyos le- • • • • maradást, azonban mennyivel nyugod­tabb a légkör, mennyivel tisztább a lelkiismeret azokban az üzemekben, ahol már az év elején gondoltak az év végére s a gyakorlatban érvénye­sítették a közmondást: Amit megte­hetsz ma — ne halaszd holnapra. Ezekben az Szemekben ma nincs szükség hajrára, mert a tervet tel­jesítik, sőt túl is szárnyalják. December 25-ig! Már ma megállapíthatjuk, hogy pártunk XII. kongresszusa serkentő­leg hatott a tervfeladatok teljesítésé­re. Üzemeinkben nagyarányú szocia­lista munkaverseny bontakozódott ki s ebben a versenyben páratlan sike­rek születtek. Az év elején és az év közben vállalt kötelezettségek nagy értékeket jelentettek, igazi értéküket azonban csak a következő napokban mérhetjük fel. Hol s hogyan teljesí­tették felajánlásaikat — olyanok lesz­nek az eredmények is. Ahol a kong­resszusi munkaverseny nem volt formális, ott az eredmények is biz­tatók, sőt már ma bizonyosra vehe­tők. Az egyik ilyen üzem a strážskéi Chemko. A vállalat dolgozói a negye­dik negyedév elején kötelezettséget vállaltak, hogy egész évi tervüket december 25-ig teljesítik s terven felül hatmillió korona értékű árut készítenek. Ma, néhány nappal a kongresszus előtt elmondhatjuk, hogy a Chemko dolgozói megtartják adott szavukat. Minden mutatószámot teljesítenek, sőt egyes feladatok tel­jesítéséről már ma múlt időben be­szélhetünk. így például az üzem egész évi kiviteli tervét már október végén teljesítette s ezzel kapcsolatos fel­adatalt előreláthatóan több mint egy­millió koronával túl is szárnyalja! Akik dicséretet érdemelnek Az eredmények — mint már emlí­tettük — a jól szervezett szocialista munkaversenynek köszönhetők. A DDBQMGI pártszervezet, szakszervezet, valamint az üzem vezetősége is a munkaver­sennyel állandóan és behatóan foglal­kozott s támogatta a szocialista mun­kabrigádok és a kongresszusi címért versenyző kollektívák és üzemrészle­gek kezdeményező munkáját. Az üzemben tizennégy szocialista mun­kabrigád működik s jelenleg négy kollektívának javasolják a cím oda­ítélését. Az 1. és a 2. üzemrészleget pedig „A" CSKP XII. kongresszusának üzemrészlege" cím odaítélésére java­solják. Ezek a részlegek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az üzem sikeresen teljesíti a tervet. Különö­sen Ondrej Kačur és Ján Vojna szo­cialista munkabrigádja érdemel di­cséretet. De rászolgáltak a dicséretre a villanyszerelők is. Készülnek a jövő évre Ezek után egészen természetesnek találjuk, hogy az üzemben nagy súlyt fektetnek a jövő évi terv előkészíté­sére. Nem mondható ugyan, hogy az előkészület „simán" ment, mert prob­lémák itt is vannak, ám tény, hogy a problémák előtt nem torpannak meg, hanem megoldásukon fáradoz­nak. A minisztérium irányszámait az üzem dolgozói megvitatták, s miután meghányták vetették a lehetőségeket, kitűnt, hogy a minisztériumi irány­számok és a reális lehetőségek kö­zött lényegesebb ellentét nincs. A jö­vő évi terv tehát reális — pedig iga­zán nem állítható, hogy a növekedés szóra sem érdemes! A jövő évben ugyanis — az idei évhez viszonyítva — a termelés ' 14 százalékkal lesz nagyobb, sőt az export-terv 34 száza­lékkal növekszik! A munkatermelé­kenységnek 11 százalékkal kell növe­kednie, az önköltséget 1,1 százalék­kal csökkentik és 2,5 millió korona értékű anyagmegtakarltást érnek el. Legfőbb eszköz: a műszaki fejlesztés Nyilvánvaló, hogy a megnövekedett feladatok teljesítésére meg kell te­remteni a feltételeket. A munkaterme­lékenység 11 százalékos növelése nem kis feladat. Ám ezt is teljesíthetőnek tartják mert ismerik a módját, ho­gyan érhetik el. Ezért nagy jelentő­séget tulajdonítanak a műszaki fej­lesztésnek, a jelenlegi berendezések jobb kihasználásának és számos mű­szaki-szervezési intézkedést tervez­nek. A cél az, hogy jövőre is becsü­lettel helyt álljanak — teljesítsék a felemelt feladatokat Az üzem dol­gozói már jelenleg ís ezen fáradoz­nak. KEREKES ISTVÁN Tudósítónk jelenti Szebben nem is köszönthetnek a. XII. pártkongresszust Rosszabb körülmények, mégis nagy teljesítmény • A komárnói járásban módot találtak a szántás meggyorsítására • Az újon­nan szervezett szocialista munkaverseny és a traktorosok • A célszerű kezdeményezés követésre méltó példa A közelgő XII. pártkongresszus hajtóerőként hat egész dolgozó népünk­re. Nem túlzás az az állítás, hogy országszerte alig akad ember, aki nem gondolkozna a termelés növeléséről. A mezőgazdaságban dolgozók — ha­sonlóan, mint az ipari munkások — kötelezettségeket vállalnak a tervek túlteljesítésére, s már most alapozzák — és ezt helyesen teszik — a jövő évi jövedelmezőbb termelést. Tény, hogy a nyugat-szlovákiai ke­rület — az országos teljesítményt vé­ve alapul — nem dicsekedhet a mélyszántás ütemével. Akadnak járá­sok, ahol a cukorrépából és kukori­cából még sok vár a betakarításra, s ez késlelteti az őszi mélyszántást. Az is igaz, hogy a természeti viszo­nyok nem kedvezők a parasztság szá­méra, s éppen ezért derekas munkát kell kifejteniük, hogy a még kint levő termést beta­karíthassák és a szántást akadályta­lanul elvégezhessék. A komárnói já­rásban — bár a kukorica 900' hek­táron még kint van — a cukorrépa már nem jelent akadályt. A szövet­kezeteseknek és a járási funkcioriu­soknak azonban legnagyobb gondot a szántás okoz, amit még több, mint 9000 hektáron kell elvégezni. Hogy a munka üteme meggyorsuljon, a járási nemzeti bi­zottság mezőgazdasági osztálya mó­dosította az eddigi szocialista munka­versenyt. A cél az, hogy egy lánctal­pas traktorral a személyzet elérje a napi 14 hektáron felüli teljesítményt (a teljesítmény eléréséhez éjjeli mű­szakban is szükséges üzemeltetni a gépet). Ha ezt 10 napon át megis­ÍFolytatás a 2. oldalon) A gottwaldovi Munkaérdemrenddel kitüntetett Finomgépipari Üzemben a napokban hazánk 50 gépipari tizemének képviselői találkoztak, hogy ta­pasztalatcserét folytassanak a dolgozók szakmai továbbképzéséről. Ké­pünkön Jarmila Žilinská a tapasztalatcsere résztvevőinek egy esztergályo­zási módszert mutat be. (CTK — Nesvadba felvétele}

Next

/
Oldalképek
Tartalom