Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-11 / 312. szám, vasárnap

Igazán nem tehet róla ötvenhez közeledő apa korholja a fiát, amiért az iskolán kívül semmi­féle munkát nem vállal. A ház kö­rüli tennivalókban sem segít. Az apa félti a kamaszt, mi lesz így belőle, ha ebben a korban nem szokja meg a ir.ujikát. S ahogy az már ilyenkor leunj szokott, következnek a szülői intelmek. — Fiam, én a te korodban, még nem ts voltam egészen tizenhárom esztendős, már marokszedő voltam­Családunkban mindenkinek dolgoz­nia kellett. Tíz hektár földünk volt, de cselédet nem tartottunk. Magunk küzködtünk a határban és otthon is. Délután sokszor tanulás helyett is szecskát vágtunk a jószág körül fog­lalatoskodtunk. A fiú hallgat. — Alighogy kijártam az elemit, már a kaszanyelét is meg kellett fognom — így az apa. — Eh — só­hajt egy nagyot — tudjátok is ti, mi az élet. Régen másképpen volt minden... A fiú megelégelte az apa szavait. Elkeseredésében kifakad. — Hát tehetek én arról, hogy nem akko. születtem! (m. f.) A színházigazgató Ilyenkor, ha nem síkos az út, a volán mellett, menet közben kell végiggondolni a dolgokat, mert az idő, az mindig kevés. Először is a szereposztás ... Hát ezen még meg­egyezünk. De a próbák! A színész­gárda igen elfoglalt emberekből áll — hol ide, hol oda szólítják őket. De ez mindenütt így van. Szeren­cse, ho^y nem nagyobb dologról van szó. Ez a rövid műfaj nem rossz öt­let... Kuplung, fék, kidobni a se­bességet ... A kutyafáját, nincs sze­med?! Na, szóval ez nemcsak divat. Az, hogy rámegyünk a nagyobb színművek helyett a kis formákra, ennek van értelme. Kifejezőbb, csat­tanós, jobban megbirkózik vele a gárda. Kész szerencse, hogy a múltkor, Lengyelországban jár­tamkor elcsíptem azt a kis dolgot... ügyes, van ebben a rövid műfajban valami... fa, igen a a szerepeket... persze, persze megint panaszkodni fognak, hogy későn kap­ták kézhez ... Kuplung, fék ... Gyor­san elfut az út, ha van mire gon­dolni. — Emeld már azt a sorompót. Na, végre. Hé, garázsmester, holnap megnézzük azokat a csapágyakat, jó? Wladyslaw Liszok, a karvinái pék­üzem ST-5-ös teherautójának sofőr­je, miután megállapodott a garázs­mesterrel a csapágyak dolgában, kap­ja a ruháját s elsiet. Falujába — a pár száz lakósú Marklovicébe igyek­szik, a PZKO [a legyei dolgozók kul­turális egyesülete) együttesének próbájára. Neki idejében ott kell lennie, ha este 6-kor ér is véget a műszak... Hiszen ő a színházigazgató. (vil.) Kalauz vagy jegykezelő? Lüktető társadalmi életünkben rengeteg a kisebb-nagyobb változás. Ilyesminek lehetne nevezni a vasúti menetrend immár második módosí­tását, mely néhány hete került a ke­zembe. Azóta, őszintén megvallva, valahányszor nagyobb útra készülök, előre félek az esetleges kellemetlen meglepetésektől. Pénteken például Košičan ültem vonatra. A 303-as bratislavai sze­relvény közepe táján foglaltam he­lyet. Spišská Nová Vesen új útití'-s lépett a fülkébe. Alighogy elhelyez­kedett, megérkezett a kalauz. Igen, ek­kor még azt gondoltam róla: kalauz. Ugyanis köztudomású, hogy nemcsak jegykezelés a feladata, hanerh töb­bek közt tanácsot, útbaigazítást adni az utazónak. Spišská Nová Ves-i utitársunk ezért jogosan várt tőle választ ezekre a kérdésekre: Žilinán lesz-e ideje átszállni a Novy Bohu­mín felé induló gyorsra, s egyálta­lán létezik-e ez a járat? A készséges kalauz mindkét kér­désre igennel jelelt, sőt, még hozzá­tette: az átszállásra 15 perc jut, s a szóban forgó gyors szokás szerint a hatodik vágányról indul. Otitársunk Zilináig nyugodt volt. Amikor odaérkeztünk, kedélyesen búcsúztunk. Ám néhány perc múlva meglfjetten láttuk, hogy visszajött: a bonumíni gyors már nem jár! Ekkor jöttem rá, hogy a mi ka­lauzunk tulajdonképpen nem is ka­lauz, hanem jegykezelő. Csak jegy­kezelő! (szó) A szovjet munkamódszerek alkalmaz ása elősegíti a feladatok teljesítését Ezerszáznyolcvanöt dolgozó alkalmazz a a szovjet munkamódszereket * Legel­terjedtebbek: Csutkih, jasin, Korabei nyikova és Nazarova módszerei * Az év végéig további 11 módszert vezetne k be * A szocialista munkabrigádok példát mutatnak Több mint húsz élenjáró dolgozó munkamódszere honosodott meg a Kysucké Nové Mesto-i Finommechanikai Gépgyárban. Közöttük nem­csak szovjet, hanem hazai és NDK-beli is. Többségüket azonban azon nép fiaié képezik, amely szabad életet hozott a kysuuaiaknak. Hogy mit jelentenek együttvéve a haladó munkamódszerek, arra nagyon jó például szolgálnak az üzem eredményei. A 11 éve fennálló üzem ugyanis minden évben teljesítette tervét, bár ez évről évre nagyubb volt. — Jövőre megközelítőleg tíz száza­lékkal emelkedik tervünk. Ez — üze­münk termelőképességét véve alapul — kemény diót ígér számunkra. A tervnövekedést csak gépi berendezé­seink jobb kihasználásával, a tökéle­tesebb munkaszervezéssel, az újító­és feltaláló mozgalom, a szocialista munkáverseny szélesebb alapokra va­ló helyezésével, de elsősorban a mű­szaki fejlesztéssel, vagyis a gépesítés fokozásával válthatjuk valóra. Sokat segít majd az a további tizenegy szovjet munkamódszer is, amelyeket még ez év végéig akarunk bevezetni — körvonalazta legfontosabb teendői* ket Kovčák elvtárs, az üzem verseny­felelőse. Alaptalan az újtól való tartózkodás Az újtól bizony sok helyütt tar­tózkodnak. Nem fogadják szívesen, nincsenek elég bizalommal iránta. A csapágygyárban is fennállt az ide­genkedés. De csak addig, amíg nem vált bizonyossá, hogy sok előnye van a haladó munkamódszerek alkal­mazásának. — Kovácsműhelyünkben, véleke­dett a versenyfelelős — még ma is akadnak konzervatívak. Halogatják például Zsandarova elvtársnő mód­szerének bevezetését, mely évente körülbelül 30 ezer normaórával csök­kentené — természetesen csak ebben itmifuíiiittííl.!).:! • ».. • A dél-morvaországi kerületben levő ky­jevi üveggyárban üzembe helyeztek egy új szovjet befőttesüvegeket gyártó auto­matát. . [CTK — Bican felvétele) a műhelyben — a gyártmányok előál­lítására eső időt. Ez a módszer na­gyon egyszerű, hiszen csak arról van szó, hogy munka közben adják át egymásnak a műszakok a hevítőgé­peket. Mégis óriási volna a jelentő­sége, mert az említett normaóra­mennyiség mintegy 180—200 ezer ko­rona megtakarítást jelentene évente az önköltségeken. Ha figyelembe ve­szi, hogy nyolc részlegünk majd mindegyikén egytucat műhelyünk van, akkor könnyen rájöhet, hogy miért vagyunk rátartiak, miért aka­runk egyre több új módszernek ér­vényt szerezni.... — Valószínű, hogy nemcsak a ko­vácsműhelyben ez a helyzet, hanem másutt is. Megmondaná-e, hogy mi ennek az oka? — Véleményem szerint sok függ a politikai nevelőmunkától. Amely mű­helyben ezt jól végeztük — például a kovácsműhely edzőrészlegén, ahol Matúš Synak szocialista munkabri­gádja dolgozik Zsandarova módsze­rével — ott nincs is baj. Ugyanez el­mondható a konstrukciós-, a fejlesz­tő- és kutatórészlegről, a metallur­giai részlegről stb., ahol olyan brigá­dok dolgoznak a Jasin-módszerrel, mint a Štefan Fabčin, Králik vagy a Bucha brigádok. E módszernek az a lényege, hogy egy-egy bonyolult mű­szaki probléma megoldását kollektív munka eredményezi. 105 helyett — 121 százalék A 3-as üzemrészleg 3532-es számú csapágycsiszoló-műhelyében dolgozik Gabriel Kormanecnek, a szocialista munka brigádja és a CSKP XII. kong­resszusának brigádja címért verseny­ző kollektívája. Héttagú a brigád. Hat nő — még hatgyermekes anyát is találunk közöttük — és egy hu­szonnyolc éves pártonkívüli férfi. Eredményeik? Íme, felajánlásuk né­hány pontja, melynek fejlesztése alapján javasolták őket a cím oda­ítélésére: 1 A műszakilag indokolt normá­• kat 105 százalékra teljesítjük. Elhatározták, hogy az e normákra eső munkaigényességet 2007 norma­órával — később még kétszázzal meg is toldották — csökkentik. Október elsejéig 1450 normaórával csökken­tették is. Az eredmény tehát 105 he­lyet — 121 százalék 2 Csutkih — szovjet élmunkás • önellenőrző módszerének al­kalmazásával sclejtmentesen dolgo­zunk, s az előforduló hibás készít­ményeket díjmentesen — munkaidő után javítjuk meg. Munkájuk valóban selejtmentes. Díjmentesen és munkaidő után csak két ízben dolgoztak. (A napi néhány ezer csapágy csiszolásánál ez csak­ugyan óriási siker!) 3 Nyina Nazarova — szovjet él­• munkásnő módszerének alap­ján szocialista gondozásba vesszük gépeinket. Az üzemzavart stb., ma­gunk távolítjuk el. Ezt is betartják. Sőt! Kormanec elvtárs a karbantartó szerepét is vál­lalta. Ez egy munkaerő megtakarí­tását jelenti. A brigádvezető véleménye 1952-től dolgozik az üzemben. Nős és családapa. Mint már említettem, pártonkívüli. A szakszervezetben te­vékenykedik. Ö a műhelybizalmi. Leg­nagyobb erénye — állítják róla — a munkaszeretet. — Azt sem tudom hirtelenében — mondta — mit is mondjak a szovjet munkamódszerekről. — Mit nyújtottak a brigádnak? — Röviden szólva, nagyon sokat — válaszolta mosolyogva. — Nem­csak a csapágykörök megmunkálása lett finomabb és pontosabb, hanem bennünk is megjavítottak valamit. Igen, bennünk is! Nazarova módsze­re például nemcsak a gépek iránti felelősséget tudatosította bennünk, hanem az egymáshoz való viszo­nyunk elmélyítését is elősegítette. Hogyan ment végbe ez a folyamat?, — erre nem tudok pontos választ adni, de úgy érzem, hogy a módszer alkalmazása óta figyelmesebbek va­gyunk egymáshoz. Jobban érdekel bennünket a másik munkája. — Csutkih módszerének bevezeté­se előtt igen gyakori volt nálunk a selejt. Alig mertünk a műszaki el­]eiiQr.,.«eme»elé menni, mert ilyen­kor ... No de ez már a múlté! Jelen­leg semmi bajunk vele. És ez nagy öröm számunkra ... « • * A Kysucké Nové Mesto-i Finomme­chanikai Gépgyárban 74 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. S nincs brigád, mely ne al­kalmazna szovjet módszereket. En­nek pedig elsősorban az üzem ve­szi hasznát — nemcsak ma, de a jö­vőben is. KEZES JÖZSEF M mm A Slovenská Ľupča-i erdészeti üzem dolgozói e napokban a moštenicai erdőben svájci kötélpályát állítottak fel, amelynek segítségével gyorsab­ban tudják elszállítani a rönkfát. Ké­pünkön: Matej Chabaň erdész a kö­télpályánál. (Kocian felv. — CTK)' I 11000 tonna érc terven felül (ČTK) — A rudňanyi bányák J kollektívái, amelyek a CSKP XII. kongresszusának üzeme megtisz­telő címért versenyeznek, az év kezdete óta a fejtésben és a terv 1 többi mutatójában a legjobb ered­• menyeket érik el valamennyi ke­, let-szlovákiai vasércbánya között. A múlt hónapban a vasércfejtés | feladatát 104,4 százalékra teljesí­> tették, ezáltal a terven felül bá­i nyászott érc mennyiségét az év ! kezdetétől csaknem 11 000 tonnára növelték. Több kollektíva, így Jozef Budza és Rudolf Benko ifjúsági brigád­ja és más brigádok ez évi felada­taiknak már eleget tettek. Sikere­sen haladnak Ján Žurkovský és | Pavol Klocek gyorsvágó kollektí­vái, amelyek új technológiai és munkaszervezési módszereket al­kalmaznak. E kollektívák havi elő­i rehaladásukat a kamrákban 25 méterre növelték, aini lényegesen meghaladja a bánya átlagát. De a sikerek ellenére a Vasérc­bánya Vállalat számos kollektívája nem teljesíti a fejtési tervet. A le­maradást leginkább a vasúti ko­csik elégtelen beállítása okozta. MÉGSEM VOLT KÖDÖS őszi reggel. Nyolc felé közeledik az óra­mutató. A Levicei járási Nemzeti Bizottság előtt ázott ruhájú, gumicsizmás falusi emberek ácso­rognak. Jól ismerhetik egymást, meghitten, közvet­lenül beszélgetnek. — Nagyon sokat ér ez az eső — így az egyik. — Ha egy hónappal korábban érkezik, már a niélyszántás befejezésénél tartanánk — adja pár­ját a szónak a drženiceiek agronómusa. — Bezzeg Furindáék helyesen cselekedtek — ve­ti közbe Adamcok elvtárs, aki ezúttal nem a vo­zokanyi, hanem a Hontianska Vrbica-I szövetkezet képviseletében utazott fel a járásra. — Miért? — Hát nem tudjátok? A tőreiek az esők előtt kiásták a cukorrépát, el is szállították. Gabonáju­kat már a talajban érté a kiadós csapadék. Ná­lunk pedig még zsákban a vetőmag ... Zajosabbá válik a hangulat, amikor a mezőgaz­dasági osztály egyik dolgozója mellettük elsurran­va futtában a verseny helyzetéről tájékoztatja a szövetkezeteseket. — Micsoda? !... bámulnak árgus szemekkel egy­másra ... Hát megint a kissallóiak, meg a podlu­žanyiak ...? Hát ez aztán protekció ... Hogy miért fortyantak fel, könnyű megérteni. Arról van ugyanis szó, hogy a szövetkezetek kö­zötti versenyben ismét a kissallóiak és a podlu­žanyiak. vitték el a pálmát. Ám még ennél is na­gyobb kitüntetés érte őket. A járás szövetkezetei közül elsőnek érdemel'ék ki a CSKP XII. kong­resszusa szövetkezete megtisztelő elnevezést. Mit adtak például a kissalóiak a közellátásnak? Mert végeredményben ez volt a versenynek leg­fontosabb kritériuma, mely az említett szövetke­zet tagságát nagyobb eredmények elérésére ser­kentette. — Ez idén — jegyezte meg Molnár János elnök — 527 mázsa kenyérgabonát, 41 ezer tojást, 100 mázsa burgonyát adtunk el terven felül. Ezenkívül minden hektár mezőgazdasági földterületen 146,8 kilogramm húsra, 439 liter tejre, 478 tojásra fo­koztuk az árutermelést. Nem mondhatnánk azonban, hogy most már EZ PROTEKCIO minden zökkenőmentesen, hiba nélkül megy a szövetkezetben. A tej- és a hústermelésben nekik is megvannak a problémáik. A felmerülő nehézsé­geket azonban a vezetőség, az etetők és a fejők együttesen Igyekeznek elhárítani. Ennek aztán meg is van az eredménye. A fejősteheneknél beve­zették az egyedi etetést, a hízóknál tápok hozzá­adásával javították a takarmányok összetételét. Ha egyelőre számokban nem is fejezhetjük ki a termelés javulásának mértékét, annyit azonban elárulhatunk, hogy e hónap elejétől hatvan liter tejjel adnak el többet naponta a közel,látásnak. A SZÖVETKEZETBEN tehát a tudáshoz, akarat­hoz egy kis leleményesség is párosult és ez ele­gendő ahhoz, hogy az év végéig kitűzött céljukat ebben az ágazatban is elérjék. Podlužany községben szintén nagy örömet vál­tott ki, hogy az időjárás szeszélyeivel folytatott derekas küzdelemben gazdag termés biztosításával kivívták a XII. kongresszus szövetkezete büszke elnevezést. A szomszédos koslny-i szövetkezet tag­sága — az örökös vetélytárs — sem becsülheti le elért eredményeiket. Már magáb'an az a tény, hogy a podlužanyiak a kongresszus tiszteletére tett fel­ajánlásukat 74 ezer korona helyett már 104 ezer korona értékben teljesítették, többet mond min­den érvelésnél. Ezenkívül október elsejével hektá­ronként 121,5 kiló húst, 268 liter tejet és 354 to­jást adtak el'az államnak. — Mi sokkal több hússal, tejjel járulhatunk hozzá a közellátás biztosításához — heveskedett a kosihy-i szövetkezet elnöke. — Hektáronként eddig 209,5 kiló húst és 316 liter tejet értékesítet­tünk, az értékeléskor szomszédainknál mégis jó­val tejjeb szorultunk. Igazat kell adnunk az elnök érvelésének, egyet azonban a kosihy-i szövetkezeteseknek is figyelem­be kell venniük. Náluk a verseny még ismeretlen fogalom, nem érvényesítik a szocialista díjazás elveit és a szövetkezet gazdálkodásának színvo­nalához mérten sokkai lassúbb a fejlődés. Szom­szédaik jóval nagyobb hátránnyal kezdték a ver­senyt és ma már ott tartanak, hogy havonta kész­pénzben fizetik ki a tagok munkateljesítményét, az új módszerek bevezetésével pedig egy éven belül — valószínűleg — a kosihyak eddigi ered­ményeit is túlszárnyalják. Végeredményben a pod­lužanyi szövetkezetesek már a szocialista típusú ember nyomdokain haladnak. Az elsők közé tar­, toznak a járásban, akik a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak országos versenyfelhívására is mél­tóképpen válaszoltak. ILYENEK közé sorolhatjuk Uhrín Jánost és állat­gondozó társait, a Horné Seinerovce-i szövetkezet­ből, akik a vágómarhák súlygyarapodásában az év elejétől állandóan tudják tartani a napi 1,23 ki­logrammot. Nagy József a loki ÁG sertéstenyésze­tében az anyakocákról gondoskodik. Kilenc hónap alatt 30 kocától 439 egészséges malacot választott el és nevelt fel a gazdaságnak. 14,63 darabos el­választási eredmény páratlan a környéken. Mária Smetanová asszonytársaival a kubáňovoi szövetke­zetnek szerzett a versenyben elismerést. Az év elejétől 110 hízót gondoztak igen szép eredmény­nyel. Szeptember végéig kezük alól 185 tnázsa húst szállított el a szövetkezet, naponta tehát 0,61 kilogrammra növeiték a súlygyarapodást. Az említett példás dolgozókon kívül eddig több mint harmincan kapcsolódtak a felhívás nyomán született országos mozgalomba él válaszoltak a járási pártbizottság és a JNB előző hetekben hoz­zájuk intézett levelére. Nem ők az okai annak, hogy a levicei járás mezőgazdasági üzemei több millió- liter tejjel, sok ezer mázsa hússal és egyéb, a közellátás számára fontos termékkel maradtak adósai az államnak. A „Ma jobban, mint tegnap — holnap jobban, mint ma" jelszó mellé szilárd elhatározással mun­kakimutatásukba odaírták: többet és olcsóbban, mert ez a saját maguk és egyben a társadalom érdeke is. A LEVICEI városházának toronyórája régen el­ütötte a delet, amikor a reggeli ismerősök kilép­tek az épületből Az értekezleten, úgy látszik, mégiscsak meggyőződtek a versenyt értékelő bi­zottság döntésének helyességéről, mert Ján Mar­tiška, a drženicei szövetkezet elnöke kézfogás köz­ben így búcsúzott társaitól: — Haljátok-e, mégse volt ez protekció... s eb­ből mindnyájan csak okulhatunk ... SZOMBATH AMBRUS ÜJ SZÓ 4 * 19B 2- november 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom