Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-09 / 310. szám, péntek

nie A BARÁTSÁGI HÓNAP FILMJEI A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulójának ünnepségeivel megnyílt a hagyományos csehszlovák—szovjet barátság hónapja, melynek egyik legkiemelkedőbb kulturális rendezvénye a szovjet filmfesztivál. Mielőtt rátérnénk a fesztiváll bemutató filmek méltatására, röviden tekintsük át a szovjet film majdnem négy és fél évtizedes útját. A film, a legfiatalabb művészeti ág nagy hatását a társadalmi tudat formálásában már Lenin felismerte és felkarolta a szovjet filmipar megteremtésének gondolatát.'Ejzenstejn, Pudovkin, Dov. zsenko's más nagy nevek tűnnek fel és alapozzák meg alkotásaikkal a szovjet film hírnevét. A Potyomkln cirkáló, a Csapajev, a Makszim trilógia világszerte hódított. Nem egyszerű sikert aratott, mint a kommerszalkotások, hanem a nézők millióinak lelkét-szívót kerítette hatalmába azzal, hogy megmutatta az Igazságot az orosz forradalomról, hogy híven ábrázolta azokat a milliókat, akik a hajdani Oroszországban a nagy átalakulásokat végrehajtották. A tömegeket alkotó földhözragadt, de országa urává váló kisember volt e filmek hőse. A szovjet filmművészet e nagy alapvető hagyományok szellemében fejlődött. Ezek nélkül el sem képzelhetők vitathatatlan sikerei. Igaz, a személyi kultusz éveinek hatása a filmművészetben is érezhető volt, de a párt nagy gondoskodása itt is segített. A szovjet filmművészet világhírét bizonyítja az is, hogy az utóbbi években számos alkotása nyert díjat a nemzetközi fesztiválokon. Az Idén például Tarkovszkij, a fiatal rendező Iván gyermekkora című alkotása aratott sikert külföldön. Mindez bizonyítja, hogy a nagy mesterek művének a szovjet filmművészetben is vannak folytatói. Érdekes, hogy- a Szovjetunióban évente megrendezett ankéton a nézők mindig azoknak az alkotásoknak ítélik oda a pálmát, amelyek mélyre hatolnak a szovjet társadalom problémáiban:

1 a' kor hősének problémáit vetik fel bátran, kendőzetlenül. Ezért egyet' érthetünk"a Wváiyi évad legsikerültebb filmjélnek' ilyetéh' sorolásával:' Tiszta égbolt, Útközben, Két élet, Békét az érkezőnek, A „hárma- . sok" szövetsége. A mai szovjet filmművészet ereje abban van, hogy sokrétűségében ábrázolja a ma problémáit. A társadalom életének egyetlen szakaszát sem hagyja érintetlenül. A munkást, a parasztot, a tudóst úgy mutatja be problémái közepette, hogy a mindennapi gondok, kisebb-nagyobb bajok keretén túl kicsengjen az a magasabb, fennköltebb elv, mely az embert sokszor áldozatvállalásra serkenti. Gondoljunk Mihail Romm Egy év kilenc napja című film hősére. Az SZKP Központi Bizottsága nemrégen határozatot hozott a filmművészet munkájának megjavítására. Nagyobb igényességet követel az alkotóművészektől, kezdve a forgatókönyvíróktól. Ezt az útmutatást fogják kövétni a jövőben a szovjet filmművészek. A barátsági hónap ideje alatt be.mutatásra kerülő filmek a szovjet filmművészet legújabb termékei s elismerést érdemlő alkotások. (L.) Egy év kilenc napj'a Mihail Romm, a Karlovy Vary-i filmfesztivál kristályföldgömbjével jutalmazott filmje a világ filmtermésének legjobbjai közé sorakozik. Az örök emberi vágyat és elszánást „küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért.. egy nagyon is meghatározott mai Mába ülteti Hrabrovicklj, a forgatókönyv írója, (ö írta a Tiszta égbolt forgatókönyvét is.) Mindjárt a film első percei érzékeltetik a nézővel, hogy itt valami rendkívüliről lesz szó. Egy távol-keleti tudományos központ orvosi rendelőjében vagyunk, ahol pattogó hangú tudós, ellentmondást nem tűrőn ellenkezik a fehérköpenyes orvosnővel, aki azt követeli, feküdjék végre betegágyába. öt azonban munkája eredménye érdekli. Ojra meg újra számításaiba merül. Élete utolsó őráít éli, azonban üldözi őt a nyugtalanság, nem áldozta-e fel hiába életét. Az egyik kísérletnél ugyanis nagy kockázatot vállalt, s az ismeretlen magfúziós effektus kipróbálásakor halálos sugárzás éri. Néhány mesterien megoldott kép és gondolat után így tudatosítja a film a gondolati lényeget. A film az élet mélyén kavargó problémákra keres feleletet. Aldozathozatal s önfeláldozás példáján jut el ahhoz a lényeghez is, hogy kimondja : a jövő az építés és a boldogulás, nem a rombolás holnapja kell hogy legyen. Ezt vállalja Guszev, a fiatal mérnök is, aki az idős atomtudós örökébe lép. Az alkotás lázától égve már-már családi életét is kockára teszi. A végén azonban, amikor kiderül, hogy egész kísérlet hiábavaló volt, mert a magfúzió titka továbbra is titok marad, az önként vállalt áldozathozatal tényét tudatosítva jellemzi a kudarcot. „Az utak rengetege közül, erről az egyről már tudjuk, a rejtélyhiľ, nem vezet el..." A film kiváló művészi megoldásai s nemes mondanivalójánál fogva mindvégig izgalomban tartja a nézőt. Színészi alakításokban a mérnökit játszó Batalov — a „Szállnak a darvak" főszerepének felejthetetlen alakítója — nyújt kiválót. Típusalkotásban nagyszerűen helytáll I. Szmoktunovs^kij és Tatjana Lavronova ls. Visszavárlak A „véres és ostoba feneségek", a háború a frontja szólítja Szvetlana szerelmét'. így Szvetlana már csak az -üres Iaktfsba érkezik. Az(^iban

M

iKfta

!rť elhatározása mellett, hogy nem tér vissza Vlagyivosztokba, hanem itt akarja bevárni szerelmét. Közben a front egyre közeledik a Szovjetunió e nyugati városkájához. Szvetlana ereje és tehetsége legjavával segíti a szpvjet csapatokat. A nehéz idők sokszor erejét meghaladó feladatokat rónak rá. Szvetlana azonban a legnehezebb körülmények közt is helytáll. Fogadalmához mindvégig hű marad. A megpróbáltatások özöne után a felszabadító szovjet csapatok számára is életet és reményt hoznak. Hűsége ugyanakkor azt parancsolja, hogy visszautasítsa a frontújság szerkesztőjének szerelmét. Vállalva az egyedüllétet, a remény enyhíti türelmetlenségét, hogy régen várt szerelme végül is visszatér. Sztanyiszlav Rosztockij filmjében a hatásos megoldások helyett inkább a valósághűséggel kíván hatni, s érzékeltetni azt a nagy áldozatot is, melyet a szovjet emberek vállaltak, hogy a háború vérzivataros napjait a békés élet hétköznapjaira váltsák. A színészek alakításai közül Larisza Luzslna (Szvetlana) és VJacseszlav Tyihonov (Szuszdalev százados) alakítása emelkedik ki. A film közepes színvonalú alkotás. Mondanivalójában, múltidézésében és a hősiesség szerény példájának emléket állítva — hasznos alkotás. Fónod Zoltán III Ä szárnyas vihar mm Az Egy év kilenc napja PRyü< j-"!- nete AZ A „VIHAR", amely végigszáguldott a Volgán, nem valamilyen fenyegető légköri Jelenség. A „Vihar" a legnagyobb tengeri szárnyas hajó, amelyet eddig a' Gorkij melletti „Krasznoje Szormovo" gyárban építettek. A sebesség és a szinte súlytalan könnyedség az ember első benyomása, ha a víz alatti szárnyakkal felszerelt hajókat nézi. De talán még lenyűgözőbben hat a tervező szellem eredetisége, a kísérletezés merészsége olyan területen, amely a hajógyártás gyenge pontja .volt a legutóbbi időkig. A SZOVJETUNIÓBAN a szárnyas hajók megszerkesztése a rendkívül tehetséges Rosztyiszlav Alekszejev tervezőmérnök nevéhez fűződik, aki több mint húsz éve foglalkozik ezzel a problémával. A moszkvai Világit jósági Találkozó résztvevői tanúi voltak az „elsőszülött", a 66 férőhelyes „Rakéta" meglepő tempójának. A brüszszeli világkiállításon általános érdeklődést keltett a 150 utas szállítására méretezett „Meteor". Egy évvel ezelőtt bocsátották vízre a 300 férőhelyes „Szputnyikot". A víz — a hajók sebességének legfőbb ellensége — szinte anyagtalanná válik az új motoros hajók szárnyai alatt. A felszíne fölé emelkedő hajó bámulatra méltó sebességet ér el: három-négyszer olyan gyorsan halad, mint más hajók. A SZÁRNYAS MOTOROS hajók a Szovjetunió sok folyójára eljutottak már. A Volgáról — ahol megkezdték pályafutásukat — átmentek az Obra, a Jenyiszejre, a Lenára, az Indiglrkára. A szárnyas hajók minden hajózási idényben újabb és újabb területeket hódítanak meg. A belső vizekről hovatovább a nyílt tengerre is kimerészkednek. A Fekete-tengeren útra készen áll a nemrég vízre bocsátott „Vihar", amely 300 utas szállítására készült. Az utasok három kényelmes teremben, szabályozható, ^párnás karosszékekben helyezkedhe'tnek el. SZOKASSA VÁLT, hogy a tengeri hajóknak jelentőségteljes neveket adjanak. Az óceánokat méltóságteljesen szántják az „Albatroszok", a „Sasok", a „Viharmadarak". A „Vihar" voltaképpen madár alakhoz hasonló hajó, amely óránként 70 kilométeres sebességet is elér. Az új hajónak nem két, hanem több szárnya van. Az orrán és farán elhelyezett szárnyakon kívül a hajótest középső részére ls szereltek szárnyakat, amelyek még 4-es és 5-ös fokozatú hullámerősség esetén is biztosítják a zavartalan hajózást. A „Vifiart" is, akárcsak elődeit, a Központi Szárnyashajó Tervezőirodában tervezték Rosztyiszlav Alekszejev vezetésével, aki munkatársaival együtt Lenin-díjat kapott a kiváló hidrotechnikai tulajdonságokkal rendelkező új típusú gyorshajók megszerkesztéséért. A KÍSÉRLETEZÉSEK tovább folynak. Kidolgozták a szökőkútszerű hajőszerkezettel működős szárnyas motoroshajók terveit ls. A 300 férőhelyes hajó sekély vízben fog közlekedni. Biztonságosan halad olyan folyókon is, amelyek mélysége nem haladja meg az egy métert. Ezután pedig egymás után következnek majd a gázturbinás hajtóműves gyorshajók, a teherszállító motoroshajők, a vízitaxik és a szárnyas csónakok. Valamennyi ugyanazon az elven alapszik. Ogy szárnyalnak, mint a tervezők gondolatai. A. Gorjuskln HOGYAN BESZELÜNK MAJD A MARS-LAKOKKA'? — Megrőbálunk bemutatkozni — mondta csendesen Pjotr Míhaj• levies. Felállt és megszólalt: — A Föld lakói vagyunk. Így hívjuk bolygónkat, mely a galaxis harmadik spirális ágazatában fekszik... Az amfiteátrum kupoláján komplikált jelek és vonaliak tűntek fel. — Kitűnő — örvendezett Pjcttr Mihajlovics. Ogy látszik fel akarják venni velünk a kapcsolatot. Néhány pillanatig figyelmesen nézte az érthetetlen jeleket, aztán szélesen elmosolyodott. — Ez egy matematikai képlet, vagy egyenlet. Az anyag és energia viszonyának törvényére emlékeztet, a természet alapszabályára ...• így írják le egy tudományos fantasztikus regényben a Föld és á galaxis közepén levő egyik bolygó lakóinak beszélgetését. A bolygó gondolkodó lényeível való érintkezés, ma már időszerű probléma. A tudomány szempontjából nagyon érdekes ez a kérdés. Hisz a földünkön élő népek közti megértés is sokkal bonyolultabb kérdés, mint ahogy az első pillanatban tűnik. Vegyük példának az egyik legelemibb közérthető szavunkat az „egy"-et. Ha rámutatunk egy tárgyra és azt mondjuk hogy „egy", úgy' gondoljuk, mindenki megérti, mit akarunk. De a Távol-Keleten élő egyes népeknek külön kifejezésük van az egy rénszarvas, egy ujj, egy golyó számára. Minden számnévnek háromféle alakja van. Külön alak a kerek, külön a hosszú és külön a rövid tárgyak számára. A sok nehézség ellenére mégis megértik egymást az emberei?. Ha nem értik a nyelvet — gesztusok, képek, képletek, diagrammák segítségével cserélhetik ki gondolataikat. Gondoljunk csak arra, mi mindent tud kifejezni a pantomim színész kézmozdulat, arcjáték segítségével. Különbség van a föld népeinek kultúrájában, nevelésében, nyelvében, de mégis egy bolygó lakói... De hogyan értethetjük meg magunkat egy másik bolygó lakóival? Megismertethetjük vele tudományunkat, kultúránkat, szokásainkat? A technika ma már olyan fejlett, hogy rádióhullámokkal elérhetjük a Holdat, Vénust, Marsot. Rádioteleszkopok a több milliárd fényév távolságban levő csillagképek zúgását is felfogják. De megérthetjük magunkat azokkal az ismeretlen távoli népekkel, akikről ma még azt sem tudjuk elképzelni, hogyan néznek ki? • Lehetséges A tudósok bíznak abban, hogy a világűr különböző pontjain lakó lények megérthetik egymást. Az űrben mindenütt egyformán érvényesek az anyagi világ törvényei. Az Androméda ködfoltjában ugyanolyan a fény gyorsasága, mint a mi galaxisunkon. Ha a világűrben mindenütt egyformák a fizikai törvények, egyforma módon kell a gondolkodó lényeknek átvenni és feldolgozni a különböző híreket. ötven évvel a kozmikus időszak megkezdése előtt K. É. Ciolkovszkij ilyen címet adott egyik cikkének: „Tudathatjuk-e a többi bolygóval, hogy a Földön gondolkodó lények élnek?" A cikkben meggyőződését fejezte ki, hogy nem'sokára bekövetkezik az az idő, amikor az emberek tudatják . létezésüket szomszédaikkal a világűrben. Egyetemes kozmikus nyelv A tudósok többsége ma úgy véli,, hogy a kozmikus nyelv a matematikán alapszik majd, és hogy éppen a matematika az az egyetemes nyelv, melyet a világűr összes gondolkodó lénye megért. Már régehben tették azt a javaslatot, hogy olyanképpen teremtsenek kapcsolatot a Mars-lakókkal, hogy a végtelen szibériai síkságokon hatalmas világító háromszögeket építsenek, melyek Pythagoras-tételét bizonyítanák. A Mars-lakók ennek alapján megállapíthatnák, hogy' bolygónkon gondolkodó lények élnek. Több tudós úgy akart összeköttetést teremteni a vflágűr lakóival, hogy rádióval természetes számsort sugároznának: 1 jelzés, 2 jelzés, 3, 4, 5... A kozmikus nyelvről nemrég megjelent könyv elsősorban a matematika alapjait magyarázza. Hans Freudental holland tudós „linkosznak" (a kozmikus térség nyelvészete) nevezte el érdekes tanulmányát, melyben a világűr nyeLvének kialakításával foglalkozik. Mindjárt a könyv elején megmagyarázza, hogy a „linkosz" a nyelv elvont sémája és nem a valóságos alakja. Ogy ahogy a betűk is különböznek a hangoktól, úgy különbözik a „linkosz" valóságos alakjától, a rádió és fényjelzésektől. Freudental szerint a kozmikus nyelv első betűi hangutánzók lesznek. A „linkosz

" sza

bályokat magyaráz Freudental úgy magyarázza meg az alapvető illemszabályokat, hogy egy színészt — azaz elvont személyt szerepeltet, aki matematikai témákról beszélget. Az egyik színész A — megadja a feladatot, a második — B — helyesen oldja rneg, és a harmadik — C — mindig helytelenül. Ilyen /módon magyarázza meg Freudental a viselkedés értékelését a matematika segítségével. Az első lecke azt magyarázza meg, mi a „jó" és mi a „rossz". „A" felteszi a kérdést, „B" helyesen, „C" helytelenül oldja meg. A rossz és a jó. magyarázata után az emberek együttélésének többi alapszabályát, beleértve az illemszabályokat is megmagyarázhatjuk a „linkosz" segítségével. „A" a „B"-től egy egyenlet megoldását kéri. „C" felel, helyesen. „A" rossznak minősíti a feleletet. (Nem „C"-, hanem „B"-től kérdezte) „B" ugyanazt feleli, mint „C". Felelete: Jó. Ebből láthatjuk, hogy a matematika segítségével még azt is megmagyarázhatjuk, hogy csak arra a kérdésre feleljen az ember, amit neki adnak fel. A kozmikus korszak küszöbén A kozmikus repülések korszaka csak most kezdődik. A tudósok komolyan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan juthatunk legközelebbi szomszédainkhoz a Marsra, Vénusra. Az is lehetséges, hogy ezeken a bolygókon hasonlóan, mint a naprendszer többi bolygóján nem élnek gondolkodó lényejc (vagy ahogy több tudós'véli, nincs is rajtuk élet.) Sdk tudós azt állítja, hogy még ebben a ' században sikerül összeköttetést teremteni a galaxis lakott bolygóival, • • • • • • A képünkön látható villamoskalapácsot a Szovjetunióban készítették. Segítségével 12 millimétertől 60 milliméterig terjedő mély lyuk vágható betonba, kőbe vagy kerámia-lemezbe — különösebb erőkifejtés nélkül. Az alumíniumtokba helyezett kalapáts ütőereje percenként mintegy 1600szor 0,2 kilogramm. 1962. november 9. * (}j SZÖ 5