Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-07 / 308. szám, szerda

ÉPÜL Harmadik éve építjük a Szovjetunió önzetlen segítségévél hazánk iparának büszkeségét - a Kelet-Szlovákiai Vasművet. A nagy mű m \r m f°*\7 IffTT üzembe állítása után fedezni tudja majd hazánk iparának hen- ^ j^j/^^jY ifi U gereltáru szükségletét. A most épülő ötszékes hengersor (képűn- .„,„„„„ „„,„„ kön) évi kapacitása például néhány százezer tonna lemezáru lesz. Illlllllillllllllllllllllllllllllllllll (J. Valko - ČTK - felvétele) rssrssMswsw///////////////^^^^^ A nemzetköziség zászlaja alatt Az Új Szó számára írta: N. TARASZENKO MARX ÉS ENGELS több mint száz évvel ezelőtt tűzte ki a jelszót: „Világ proletárjai, egyesüljetek!". A Kommunista Kiáltvány végződött ezzel a lelkesítő felhívással, mely a régi világ, a kapitalizmus legyőzézések egyik fő feltételét fejezte ki. A munkásosztály csak más országok proletariátusával szövetségben tudja megdönteni „saját" burzsoáziája uralmát és tud csapást (mérni a nemzetközi burzsoáziára, a világ dolgozóinak közös ellenségére — ezt az alapvető gondolatot fejtették ki a tudományos kommunizmus alapítói. Lenin az űj történelmi viszonyok között, az imperializmus korában megvédte és megmagyarázta a proletár nemzetköziség alapelveit. Bebizonyította, hogy a töke — nemzetközi erő, s megdöntéséhez a munkások nemzetközi szövetségére, nemzetközi testvériségére van szükség. A mukásosztály és (marxista—leninista pártjai tanítóik útmutatását követve? a világ valamennyi nemzetéhez tartozó dolgozók egységének új világát állítják szembe a régi világgal — a nemzeti elnyomás, elkülönültség és torzsalkodás világával. Az ő hazaszeretetük szervesen összeforr valamennyi ország dolgozóinak tiszteletével, a szabadságért és a szocializmusért vívott harcuk támogatásával. A proletár nemzetköziség lenini eszméi jelentették azt a hatalmas erőt, mely segítette Oroszország munkásosztályát, hogy a szegényparasztsággal szövetségben végrehajtsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és felépítse a szocializmust. A Szovjetunió Kommunista Pártja egy testvéri családban egyesítette oroszhon szétszóródott és a cárizmus által elnyomott népeit, s ezzel blztpsította a szocialista állam felvirágzását és megszilárdulását, rendkívül megnövelte a szocialista állam tekintélyét. A világ dolgozói a béke és a szocializmus pillérét látták az új államban és ezért tőlük'telhetően minden eszközzel támogatták a szovjetországot. A szovjet nép viszont a maga részéről ez új élet építésében elért sikereivel megkönnyítette a világ dolgozóinak forradalmi harcát. Ma már ellenségeink ls elismerik, hogy a Szovjetunió titáni erőfeszítései nélkül a második világháborúban nem verhették volna le a fasizmust. AMIKOR kialakult a szocialista világrendszer, a nemzetköziség alapelvei az államközi kapcsolatokra terjedtek kl. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó államok kommunista és munkáspártjairtak tanácskozásáról kiadott júniusi közlemény és a KGST XV. ülésszakán jóváhagyott dokumentum, „A szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelvei", erőteljesen kidomborítják ezt a sajátos vonást. A szocialista országok abban látják nemzetközi kötelességüket, hogy a szocialista rendszer előnyeit kihasználva gyors ütemben növeljék ipari és mezőgazdasági termelésüket, fokozatosan kiegyenlítsék gazdasági színvonalukat és a legrövidebb történelmi időn belfll túlszárnyalják a tőkés világrendszert, előbb a termelés nagyságában, majd az egy lakosra jutó termelésben. „A kérdés ma a következő: melyik rendszer bizonyul életképesebbnek, vagyis melyik rendszer tud majd rövid időn belül nagyobb anyagi és szellemi javakat nyújtani a népeknek. Ügy látszik, éppen ezen a területen várhaiók he.ves csaták a kapitalizmus és a szocializmus között" — állapította meg Nyiklta Szergejevics Hruscsov A szocialista világrendszer Of SZÖ 4 * 198

2- november 7. — Hogyan képzeli el a világ jövöjét? — kérdezte a L e T e m p s című francia burzsoá lap tudósítója 1919-ben Lenint. — A világ jövöjét? Nem vagyok jós. Egyet azonban határozottan állíthfitok: a régi rendszer bukásra van kárhoztatva ... Az emberiség jeltétlenül eljut a szocializmusba — válaszolta Lenin. Manapság a lenini eszmék diadalának kortanúi vagyunk. Bomladozik az ember általi kizsákmányolásra épült régi világ. A marxizmus-—leninizmus zászlaja alatt már több mint egymilliárd ember építi az új társadalmat. A szocialista országok bé}cés közösségének kialakulásában és fejlődésében a' tudományos kommunizmus elmélete, a proletár nemzetköziség nagy eszméi öltenek testet. ir fejlődésének időszerű kérdései című cikkében. A szocialista államok marxista— leninista pártjai és népei abból indulnak ki, hogy az egész szocialista világrendszer sikerei minden egyes ország hozzájárulásától és erőfeszítéseitől függnek. Ezért a szocialista' országok mindenképpen fejlesztik termelőerőiket, eredményesen oldják meg a népgazdasági tervekben kitűzött feladatokat. Így például az ipari termelés volumene 1961-ben a Szovjetunióban 9,2, Lengyelországban 10,5 százalékkal fa tervezett 8,7 százalékhoz képest), Romániában 15,6 százalékkal (a tervezett 13,1 százalékhoz képest) növekedett stb. Szüntelenül növekszik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a hatalmas szocialista tábor többi országának ipari termelése. A szocialista tábor ipara általában négyszerte gyorsabban fejlődött, mint a tőkés világ ipara. A népi demokratikus országok többsége befejezte a mezőgazdaság szövetkezetesítését. A SZOCIALISTA világrendszer népeinek győzelmeit a nemzetköziség, a kölcsönös testvéri segítség alapelveinek érvényesülése eredményezte. A Szovjetunió, a győzelmes szocializmus első országa — inint tudjuk — több mint 700 nagy ipari építkezésben segít a népi demokratikus országoknak. Más szocialista országok is nagy segítséget nyújtanak egymásnak és a Szovjetuniónak. Az Internacionalizmus elvei alapján fejlődik a szocialista nemzetközi munkamegosztás. Tökéletesednek a szocialista országok együttműködésének formál. A kétoldalú külkereskedelmi és tudományos műszaki cseréről áttértek a közvetlen' termelési együttműködésre. 1959 óta megkezdték az állami népgazdaságfejlesztési tervek összehangolását. A KGST tagjai 1965-ig összeegyeztették terveiket s jelenleg a távlati fejlesztési terveket állítják össze 1980-ig. A szocialista nemzetközi munkamegosztás, a tervek összehangolása, a termelési kooperálás és szakosítás tág teret nyit a szocialista országok előtt felmerülő új problémák megoldására. A szocialista országok csak internacionális kapcsolataik szilárdításával, szövetségük még szorosabbra fűzésével tudtak hozzáfogni olyan nagy építkezésekhez, mint amilyen a Barátság-kőolajvezeték és a Békeenergiarendszer. Az első sikerek: a szovjet kőolaj 1961 elején hatalmas áradatként özönlött Csehszlovákiába, 1962 októberében pedig Magyarországra; az év közepén már a villamos energia is eljutott a magyarországi vezetékbe. A szocialista országok igazi testvériségének és barátságának életadó erőforrása: a célok és feladatok egysége, hűség a marxizmus—leninizmushoz, a nemzetköziség alapelveihez. Ezt jól jellemezte Fidel Castro, a kubai nép vezére, amikor a győzelmes szocializmus országa, a Szovjetunió és a szocialista fejlődés útjára tért Kuba kapcsolatait ecsetelte. A fiatal szovjet szakemberek előtt kijelentette, hogy a két ország viszonyában a proletár nemzetköziség „legmélyebb és legtisztább formájában" nyilvánul meg. „Ez a viszony oly igazi, oly testvéri, oly mély és oly szilárd, amilyet csak a népek igazi testvérisége szülhet..." ÉVRŐL ÉVRE mind nagyobb a kommunizmus diadalmas előretörése. Ez bőszíti az imperialistákat. Lázasan keresgélik a „repedéseket" a szocialista országok közösségében. Különféle koholmányokat terjesztenek, azt állítják például, hogy a szocialista országok között nincs egyenjogúság, a fölé és alárendeltség viszonya érvényesül kapcsolataikban. Ennek „bizonyítékát" abban íátják, hogy a testvérpártok küldöttségeinek vezetői az SZKP XXII. kongresszusán elhangzott felszólalásaikban kiemelték a Szovjetunió élcsapat-szerepét a kommunista mozgalomban. Mint látjuk, a szocializmus ellenségei nem tudják megkülönböztetni a nappalt az éjszakától. Hisz az egész világ tudja, hogy a szocialista országok azért nem ismerik el a Szovjetunió élcsapat-szerepét, mert a kommunista építés úttörőjét látják benne. AZ EMBERISÉG egyharmada fölött győzelmesen leng a marxizmus—leninizmus dicső zászlaja és irányt ad százmilliók harcának a világ minden részén. Nincs olyan erő, mely a világon megállíthatná a nemzetköziség — a béke, a szabadság és a testvériség eszméinek előrehaladását. „A szocialista világrendszer további megszilárdulása, a szocialista országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok tökéletesedése, amely óriási mértékben meggyorsítja a szocialista országok gazdasági fejlődését, még jobban növeli a szocializmusnak a világ eszményeit befolyásoló hatóerejét, s ezzel óriási mértékben előbbre viszi az egész emberiség társadalmi haladását" — mutatott rá Nytkita Szergejevics Hruscsov. ÜREG FORRADALMAIM EMLÉKEZNEK o nagy napokra Már kevesen vannak életben a forradalom veteránjai közül, akik ahhoz a hős nemzedékhez tartoztak, mely végigharcolta a Nagy Októbert Forradalmat, s ott állt a szovjet állam bölcsőjénél, ök látták Lentnt, közvetlen közelében dolgozhattak, s ez az élmény örök, felejthetetlen marad számukra. Az életben levő öreg forradalmárok közül hárman felkeresték a moszkvai Pravda szerkesztőségét és emlékezéseikben vis'szatértek a 45 év előtti, nagy napokhoz. A forradalom éjszakáján Amikor a párt 1917 októberében fegyveres felkelésre készült, az ideiglenes kormány rendúrkopói elől Finnországban rejtőzködő Lenin viszszatért Pétervárra, hogy közvetlenül irányíthassa a Központi Bizottságot. A központi Bizottság Margarita Vasziljev/ia Fofanovánál a viborgi negyedben rendezett be titkos lakást Lenin számára. Lenin keveset járt ki, mert mindenütt halálveszély leselkedett rá. Csak hárman-négyen ismerték tartózkodási helyét. Naphosszat böngészte a helyi újságokat, minden eseményre élénken felfigyelt. Különösen felizgatta Kamenyev és Zinovjev árulása. A forradalom „sztrájktörői", ahogyan őket nevezte, a Novaja zsizny lapban felfedték a párt felkelési tervét s igy az ellenség malmára hajtották a vizet. Lenin október 24-én tartózkodott utoljára Fof^inova lakásán. Amikor megtudta, hogy az ideiglenes kormány csapatösszevonásokat rendelt el, levelet írt a Központi Bizottságnak: „A helyzet a végletekig kritikus. Napnál is világosabb, hogy a felkelés hálogatáSa most már egyértelmű a halállal... Le kell tartóztatni, ha törik, ha szakad, még ma este, ma éjjel a kormányt..." — Amikor hazaérkeztem, Vlagyimir Iljicset már nem találtam otthon. Egyenesen a Szmolnijba ment és onnan irányította az októberi felkelést — emlékezik Margarita Vasziljevna. Megelevenedik a történelem A harcostársak elbeszélései nyomán megelevenednek a rég kifakult, megsárgult dokumentumok betűi Fjodor Nyikolajevics Petrov 1896-os párttag, történész előtt. A forradalom kitörésének hfre a messzi Szibériában érte őt, ahol a slisszerburgi várbörtönben töltött hét évi fogság után száműzetésben élt. 1917-ben született Nyikolaj Pisin pilóta a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított hősiességéért és az építőmunkában elért eredményeiért több kitüntetést, emlékérmet és a Szovjetunió Hőse címet kapta. Ű is ott volt az Aeroflot pilótái között, akik elsőként Irányították a TU— 114-est. a világ legnagyobb utasszállító repülőgépét. Eddig 12 000 órát repült. (TASZSZ felv.) — Mintha csak most történt volna, olyan jól emlékszem 1917 decemberének napjaira, amikor a vörös gárda soraiban részt vettem Irkutszk felszabadításában. Hét napig elkeseredett harcok dúltak. Sokan* elpusztultak, amikor átkeltünk az Usakovka folyón. Meg kell tanulni irányítani az országot A harmadik veterán: Pjotr Ivanovics Vojevogyin 1899-es bolsevik párttag, a forradalom első napjai óta a nyugat-szibériai és uráli közellátási és gazdasági bizottság omszki határterületi tanácsának vezetője volt. — Vlagyimir Iljics lelket öntött belénk, szenvedélyesen, lelkesen magyarázgatta, hogy az egyszerű munkásokra és parasztokra vár a szervező munka. Már az első lépéseknél azt tanította, hogy nehézségek merülhetnek fel, hiányos felkészültségünk is éreztetheti hatását. Ám a gyakorlatban meg kell tanulnunk irányítani az országot, meg kell tanulnunk azt, ami azelőtt a burzsoázia monopóliuma volt! Akkoriban nagyon rosszak voltak a közellátási viszonyok és az omszki közellátási-gazdasági tanács Vojevogyin elvtárs vezetésével gabonaszállítmányt indított útnak Moszkvába. Lenin a Szmolnijban fogadta a küldöttséget. Nagyra becsülte a tanács tevékenységét és utasítást adott, hogy mindenben legyenek segítségére a bátor szibériaiaknak, mert csak ilyen emberek tudják megmenteni az országot az éhségtől. — Vlagyimir Iljics mindenképpen segítségünkre volt az ipar és mezőgazdaság megszervezésében. Nagynak és virágzónak akarta látni az országot. (L.) iSšľtBSíSasii-ssaBBs^s aw

M

M—

» 1 KÉT ÉS FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN hasatértek Jó 250 éve történt... 1707 októberének ködös napjaiban vér borította Dél-Oroszország rónáit, a Dnyepr és a Volga mentét. A jobbágysorsot elviselni nem tudó koVaszili) Profirjevlcs Szanyicsev, a hazatért kozák családok egyik vezetője meghatottan csókolja a haza földjét zákság Kondratyij Afanaszjevics Bulavin vezetésével fellázadt és lkadat üzent a cári önkénynek. A büntetőosztaggal kiküldött Jurij Dolgorukij herceg is csakhamar rájött, hogy ia kozák felkelés leverése nehéz dió lesz a pétervári udvar számára. A két évig húzódó véres csatákban megfogyatkozott kozákság harca azonban az egység hiánya, a következetlenség miatt és árulás következtében elbukott. 1708-ban ellenséges kardcsapás alatt holtan rogyott le lováról Bulavin, a felkelés vezére. Harcostársa, Ignat Nyekraszov összegyűjtötte és kivezette az életben maradt kozákokat a mostoha hazából... Két és fél évszázadig éltek idegenben, török földön Bulavinék utódai. Hány nemzetséget éltetett a remény, hogy egyszer megpillanthatják atyáik földjét! Ám hiába, idegen földben alusszák örök álmukat. Csak a kései utódokra, a Szanyicsevokra, Sepelejevekre, Gavriluskinokra, Bokacsevekre mosolygott rá a szerencse: a hajdani lázadó kozákok kései leszármazottjai, akik apáról fiúra őrizték őseik nyelvét, szokásait, az óhazához fűződő emlékeket, nemrégen hazatértek Törökországból, hogy a szovjet kormány jóvoltából új életet kezdjenek az ősi hon földjén. A sztavropoli határterület levo- kumszkojei, Burgun-Madzsar-i s más. szovhozaiban új otthonra találtak a hazatérők. A környék lakossága nagy lelkesedéssel és őszinte szeretettel fogadta a sokat szenvedett honfitársakat. Szakállas aggastyánok örömkönnyeket sírtak és elérzékenyülten • csókolták a haza drága földjét. Érdemes volt kitartani! Az emlékezés fényt vet a sötét múltra, amikor a Szanyicseveket, Sepelejeveket stb. hivatalosan Varolamoknak, Akelamoknak, Birajamoknak nevezték, amikor a nagyapák a világ elöl rejtőzve sötét 'szobában tanították unokáikat az orosz szavakra, az orosz, betűkre. A gyerekek legfeljebb török elemibe járhattak. Gagarinról nem is hallottak. A török hivatalok nagyon vigyáztak, hogy még csak híreket sem kapjanak az óhazáról. Igy nem csoda, hogy a hazatértek zöme írástudatlan, s most tanulják a betűvetést a szovjet iskolákban. A hatvanon túl lev'ó Manuil Vasziljevics Dranov az unokájával ült egy padsorba, hogy megtanuljon írni, olvadni. Sok kozák nagyapa tanulja unokáival együtt a betűvetést. A hazatérteket új házakban helyezték el. Minden családfő 300 rubel, minden családtag pedig hatvan rubel állami segélyt kapott, ezenkívül kétezer rubel kölcsönt kaptak építkezésre és berendezésre. Munkalehetőségben pedig nincs hiány. A szovjet haza felkarolja sok viszontagság után hazatért fiait. L. L,