Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-29 / 330. szám, csütörtök

Körséta a hajógyárban Sokirányú az üzemi klub munkája * Jól dolgoznak a szakkörök * Sikerültek a szocialista brigádok összejövetelei * Kiállítást rendez az irodalmi központ * A képzőművészeti kör jár az élen š š Muhammed Abdulvali: lemen) Arab Köztársaság Valamikor, ha kulturális életükről faggattuk őket, a komárnói hajógyár dolgozói sokat panaszkodtak. — Mi — mondták többször és töb­ben — szívesen étnénk kulturális éle­tet, szívesen járnánk tanulni, szóra­kozni, erre azonban nincs lehetősé­günk. A kultúra hajléka a városban van, ahová a telepről messze bejár­ni... Valóban, Néhány éve a hajógyár mellett épült lakótelepen nagyon ke­vés szórakozási lehetőség volt. A j probléma azonban hamarosan megol­dódott. Felépült a korszerűen beren­dezett üzemj klub, mely a kulturális életre kitűnő lehetőséget teremt. Megváltozott a helyzet? Igen, de... Mire felépült az üzemi klub, sok család beszerezte a televíziót. És ter­mészetesen ma is újak és újak sora­koznak a televízió-tulajdonosok tá­borába. Míg tehá/néhány éve azért nem élt a hajógyári dolgozók egy része társas kulturális életet, mert nem voit rá lehetősége, ma azért nem él, mert megvan a televízió, amely otthon, a négy fal között ls kielégíti a kultu­rális igényeket. De hát akkor minek az üzemi klub, miért volt a sok panasz, miért kel­lett sok millió korona befektetéssel hajlékot építeni a kultúrának? Az üzemi klub kell, a panasz jo­gos volt, a kultúra hajlékára érde­mes költeni. Az új lakótelepen ugyan­is, ha nem is kifogástalan a kulturá­lis élet, — az üzemi klub azért nem kihasználatlan és eleget tesz felada­tának. Különösen a szakkörök dolgoznak Jól. Ezek között a képzőművészeti kör jár az élen. De jól dolgozik a fényképészeti, a bélyeggyűjtő, az ak­varista és a többi szakkör ls. Az üze­mi klub munkáját tulajdonképpen a szakkörök tevékenysége, a rendszeres filmelőadás, a vendégszereplők fellé­pése, a saját erejükből rendezett be­mutatók, a különféle összejövetelek (teadélután, kérdés-felelet est, író­olvasó találkozó, könyvvita stb.) ké­pezik. Az utóbbi időben jól sikerültek a szocialista brigádok részére rendezett összejövetelek. A szocialista brigádok e találkozókon megismerkednek egy­mással, barátságot kötnek, megterem­tik a társas élet új formált, ugyan­akkor munkatapasztalataikat is kicse­rélik. Hasznosnak bizonyultak az írókkal és a képzőművészekkel rendezett ta­lálkozások Is. Hasonló összejövetele­ket az üzemi klub vezetősége a jö­vőben is tervez. Az üzemi klub tehát annak elle­nére, hogy nincs minden este tele, aránylag tevékenyen dolgozik, a ha­jógyár dolgozóinak sokirányú a kul­turális élete. Hiányosság talán csak abban van, hogy nincs elég lendület az együttesekben, nem elég nagy a társas élet Iránt az érdeklődés. Pedig a jó munkához, az igazi kul­turális élethez lendület is, meg ér­deklődés is szükséges. A kulturális élet — mint minde­nütt — most a hajógyárban is a párt­kongresszus, valamint a csehszlovák— szovjet barátság jegyében folyik. A kulturális együttesek, akárcsak a szo­cialista brigádok és a többi dolgozók a XII. kongresszus tiszteletére mun­kafelajánlásokat tettek. Vállalásalkat becsülettel teljesítik és nem feled­keznek meg az élenjáró dolgozók fel­hívásáról sem. A munkához való szocialista vi­szony úttörőinek felhívására elsőnek a Hencz és Rajjcó elvtárs ifjúsági munkacsoportja válaszolt. Példájukat többen követték, úgyhogy a szocia­lista munka úttörőinek gondolatai már a hajógyárban ls mély gyökere­ket eresztettek. A párt XII. kong­resszusa tiszteletére tovább fokozó­dik a munka minden téren. A csehszlovák—szovjet barátság hő­napját az üzemi klubon kívül a hajó­gyár irodalmi központja ls megün­nepli. Közvetlenül a munkarészlege­ken, többnyire szovjet szerzők mű­veiből, — a barátság hónapjában — 12 előadással és vitával egybekötött kiállítást rendeznek. Az irodalmi központ egyébként Igen kedvelt és gyakran látogatott hely. A szellemi táplálék iránti igény egy­re nő. Azok ls, akik azelőtt csak köl­' csönkönyvet olvastak, ma saját könyvtáruk megteremtésére töreksze­nek és rendszeres könyvvásárlók. Ha az Irodalmi központ a tervteljesítés­ben mégis lemarad, annak nem a vá­sárló, hanem a könyvhiány az oka, ä. Gyakran azokból a kiadványokból ls csak két-három darab érkezik a köz­pontba, amelyből vjszont százas té­telek ls elfogynának. Fő is a feje Rackó Máriának, az irodalmi központ vezetőjének: kinek adja azt a néhány példányt, amelyet százan és százötve­nen is kérnek ... Az irodalmi központban ml is hosz­szan elidőztünk és jólesőn állapítot­tuk meg, hogy a könyvhiány ellenére a hajógyár dolgozóinak azért van mi­ből könyvszükségletüket kielégíte­niük. Említettük, hogy a hajógyárban különösen a szakkörök dolgoznak ]61 s ezek között a képzőművészeti kör tagjai járnak az élen. Nézzük, miben merül ki tevékenységük, mivel vívták ki az elsőbbséget. E kör tíz éve működik. Tagjai he­tente kétszer tartanak összejövetelt. A tíz év alatt a kör munkájában két­százan vettek részt. Jelenleg 26-an vailnak, ebből heten a megalakulás óta tagok. A kör lelke, szervezője és irányí­tója Mester Pál, a hajógyár propagá­ciós osztályának a vezetője. Kitűnő segítőtársa a felesége, aki egyébként a járási Művelődési Otthon dolgozója és aki a siker érdekében szintén nem sajnálja az Időt és a fáradságot. ' A fáradhatatlan tagok közé tarto­zik többek között a Mester házaspár szemefénye: az ígéretes Mester Pé­ter, aki munkásságával már sok si­kert aratott és jelentősen növelte a hajógyár képzőművészeti körének a hírnevét Mester Péter legutóbb az Ifjúsági alkotóversenyen aratott szép sikert Egyik metszetével — az ő ka­tegóriájában — országos viszonylatban első díjat nyert. A különféle versenyeken és kiállí­tásokon rajta kívül a kör tagjai kö­zül már mások is nyertek igen szép díjakat. Nem nevezhetjük meg mind­annyiukat, hiszen a kör tagjai kivétel nélkül szorgalmasak, mindannyian szép eredményeket érnek el. Dicsérni nem egyeseket, hanem az egész kört dicsérjük, amelynek tevékenységét a rendszeres, jól átgondolt, tervszerűen irányított munka képezi. A körben egyaránt dolgoznak fia­talok és idősebbek, értelmiségiek és fizikai dolgozók. Vannak kötelező és szabadon választott gyakorlatok. Ké­pességét senkinek sem befolyásolják, a művelődést, az ismeretek állandó gyarapítását azonban mindenkitől megkövetelik. Azonkívül, hogy kapcsolatot tarta­nak hivatásos művészekkel, akiktől tanácsot, útmutatást kapnak és akik­nek 'műveiből az üzemi klubban kiál­lítást rendeznek, — a képzőművészet kérdéseiről és a rajzolás technikájá­ról rendszeresen tartanak elméleti és gyakorlati előadásokat. Időnként, helyi jellegű kiállításo­kon, saját műveiket is bemutatják, hogy lemérjék egymás munkájának az értékét és a körnek az adott időszak alatt megtett útját. A szakköri munkának a lehető leg­jobb fonmáját végzik: nem akarnak mindenáron művészek lenni, nem ér­zik magukat zseniknek, nem tartják műveiket klasszikus alkotásoknak. Mindent megtesznek azonban annak érdekében, hogy gyarapítsák Ismere­teiket, kiaknázzák adottságaikat, s képességeikkel segítsék a nevelést, az agitációs munkát. Sok esetben a kör tagjai készítik a különféle tablókat, a transzparense­ket, a faliújságokat és a más agitá­ciós eszközöket. A komárnói hajógyárban működő képzőművészeti kör tagjainak a sok­sok igazán dicséretre méltó munkán ktvül a szerénység, az adottság reá­lis felismerése a legnagyobb erényük. Űk, mint a művészet lelkes hívei, mű­kedvelőkként dolgoznak, munkájukat azonban jól végzik, így is sok elisme­résben és megbecsülésben részesül­nek. S a „műkedvelés" nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kör tagjai közül hivatásos művészek is kikerül­jenek. A szép teljesítmény, amelyet egye­sek elérnek, máris több mint amit a műkedvelők általában nyújtanak. LE NEM TÖRNEK A történelem olivin rétegét mi Birtokunkba vettük, És forradalmunk pörölycsapásait Zúdítottuk rá, Sugárzó, fényes gyémántokat Jemenben Igy termelünk ma. Ősrégi városunk, Mareb, Történelem dúlta ősi városunk! A vadak törnek rád ma újra, Rettegik bár a fényt. Azt akarják, hogy ma élő nemzedéked A kőkorszakba térjen vissza. 0, Vörös-tenger, Hős arab fiak vérétől vagy vörös. Ti lőtök ránk, gazok?! Hisz féltek tőlünk, Mint ördög a tömjén illatától. Reszket a kezetek, Ha megpillantjátok jövendőnk vörös zászlaját, Látjátok, az ég vörös vászna ez, Édes szülém, anyám vére ez! Féltek testvéreimtől, Féltek bajtársaimtól, Reszketeg a kezetek, Ha vérfestette lobogónkat Pillantja meg a szemetek. Egy-testvér már e nép — nélkületek. S mondjátok! Volt, van-e példa rá, Hogy testvéri egységünket letörték volna?! BÁBI TIBOR fordítása Az elmondottakon kívül a hajógyár dolgozói még számos eredménnyel dicsekedhetnek. Van azonban fogya­tékosságuk is, amiről szintén szólni kell. Azelőtt a kulturális együttesek úgy­szólván kivétel nélkül bekapcsolód­tak az agitációs munkába. Nem ál­lítható, hogy ma ezen a téren nin­csenek sikereik. A nyár folyamán pél­dául jelentős munkát végzett az ara­tási brigád, amely több alkalommal vendégszerepelt és sok kellemes per­cet szerzett az aratóknak. Ennek el­lenére a hajógyár kulturális együtte­seinek agitációs munkája mégsem ki­elégítő. A mostaninál például sokkal gyak­rabban kellene olyan műsort rendez­niük, amely a gyár életéből veszi mondanivalóját, a gyár életét eleve­níti fel. Valamikor nagyszerűen ki­figurázták a lemaradókat, meggyő­zően érveltek a hibák, visszáságok ellen. Most Ilyen értelemben alig tesznek valamit. Pedig a kulturális műsorokkal végzett agitáció ma is szükséges. Nem kielégítő a színjátszó együtte­sek munkája sem. Pedig az elmúlt években ezek ls jelentős munkát vé­geztek. Érthetetlen, miért maradnak ma le ... Az eredmények ellenére tehát né­hány hiányosság is észlelhető a ha­jógyár kulturális életében. E fogya­tékosságok azonban könnyen kiküszö­bölhetők s a hajógyár dolgozói min­den bizonnyal kl is küszöbölik azo­kat. BALÁZS BÉLA Rossz a gyerek ? Asszonyom, ön a múltkor panaszkodott nekem, hogy rengeteg a dolga, munkája után a háztartással foglalko­zik, bevásárol, alig győ­zi a sok tennivalót, de mégis úgy osztja be az idejét, hogy mindenre fussa, csak az a gyerek, az ne lenne olyan rossz! Elmondta, hogy ötéves kislányát magá­val szokta vinni a vá­rosba, ha elintézni való­ja van. Ugye milyen jó anya, — mondotta, — sietnie kell, de mégis jut ideje arra is, hogy magával vigye a kis-, lányt sétálni. Csak ne lenne olyan rossz, — ismételte. Ha ön siet, a gyermek mégis megáll a játékklrakat előtt, — milyen okos az a gye­rek, — már előre fi­gyelmezteti önt, hol van a játékbolt és kéri, néz­zék meg a kirakatokat. Ön azonban siet, nincs ideje, a kislány pedig mintha csak odaragad­na az üveghez, „enge­detlen", mert nem tudja kedve szerint végignéz­ni a sok becses játékot Ön húzza már tovább, de a gyermek még ra­gaszkodik, még néhány percet kér, hiszen még nem nézte meg a fel­fújható babákat, amott a sarokban valami új játékot ts lát, kérdezi mi az, de ön nem vála­szol, nincs ideje, siet. Rossz a gyerek, em­líti ismét. Nem rossz, — állítjuk ml. Nem, mert higgye el asszonyom, — bár nem voltunk ott —, de tudjuk, hogy ön többször megállt a di­vatüzlet kirakata előtt, alaposan és tüzetesen megnézte az új pulóve­reket, látott néhány új­donság műanyagfehér­nemüt, lám milyen, szép volt az új műszá­las hálóing. Elgyönyör­ködött fejlődő iparunk sok tetszetős gyártmá­nyában, amivel önnek, az asszonyoknak ked­veskedik. Ha venni akar valamit, vétel előtt talán többször ts meg­nézi, talán ugyanazt a kirakatot. Ez az ön kedvtelése. Szakít rá időt, bármennyire siet. Csak éppen azt nem ér­ti meg, hogy lehet egy gumibabát annyira ' és többször is megcsodál­ni, mit lehet oly sok­szor nézni ugyanazon a babaszobán, és az a varrókészlet? Ugyan hát, azon mi van olyan érdekes. Hiszen hason­lót már vett a kislányá­nak, igaz olcsóbbat és kisebbet. Ön jó gazda­asszony, úgy osztfa be, hogy mindenre jusson. Értse meg asszonyom: semmi különbség a két eset között. A babaszo­ba épp olyan értékes a gyermek számára, mint a műanyagfehérnemű az ön részére. Egy gubi­labda felér egy nylon­pulóverrel, az a kis öl­töztető baba pedig egy NDK importharisnyánál is többet ér, ... Hogy látta már a gyerek? Hát ön is többször nézte meg azt az új blúzt, amit aztán megvett. Vallja be, hogy így volt. A' gyermek tudja, hogy a játékvétel öntől függ. Neki az egész kirakat kellene. De ő már okos. Nem kér, csak néz. Csak gyönyörködik benne. Hosszan, vágyakozóan, de ez is elég. Gyermeki játékszenvedélyét elé­gíti kl. Szerény gyer­mek. És ön siet? Csak néhány percről van szó. Szenteljen neki annyit. Meglátja, nem rossz a gyermek. Csak egy kts idő kell hozzá Néhány perc. És még valami: egy kis türelem, egy ici-píci kis türelem. LOÖSZ DEZSŐ A népművészeti és ifjúsági alkotóverseny új irányelveiről Alkotó módon, kezdeményezőin... A népművészet alkotásainak nap­jainkban szocialista jelenünk tartal­masabb ábrázolása a feladata. A hi­vatásos művészekkel együtt a nép­művészeti csoportok is mélyítik dol­gozóink művészet-szeretetét és hoz­zásegítik a tömegeket a művészetek helyes értékeléséhez. A népművésze­ti alkotómunka örömteli életünk ki­fejezője és megtestesítője. Az önte­vékeny kulturális munka ma már — társadalmi életünk más megnyilvánu­lásaival összhangban — a kommunista nevelésnek, a szocializmus emberé­nek politikai, erkölcsi és esztétikai nevelésének oszthatatlan részét ké­pezi. Az elmúlt években nem minden esetben tudtunk ezen fontos követel­ményeknek eleget tenni. A hiányos­ságok leginkább a népművészeti al­kotóversenyeken mutatkoztak meg. Az elmúlt években — ez közismert — rendszerint az volt a helyzet, hogy a CSISZ helyi, járási Vagy magasabb szintű vezetőségei, amelyek a nép művészeti alkotóversenyek megszer­vezéséért felelősek voltak, magukra hagyottan, legtöbb esetben a legcse­kélyebb támogatás nélkül birkóztak meg az országos verseny lebonyonlítá sával. Ugyanakkor az együttesek mű vészi-eszmei színvonala és nevelő ha tása is csak lassan terebélyesedett s nem egy helyütt egyhelyben topo gás is mutatkozott. A helyzet ugyanis az volt, hogy a magasabbszintű versenyekre szin te évről évre ugyanazok az együtte­sek jelentkeztek, igy a bíráló bizott­ság már előre sejtette a színvonalat. Majd az együttes megkapta a bírála­tot, ennek alapján műsorszámait még valamelyest átcsiszolta és újra bene vezett... Az alkotóversenyek babér­jaira így egyes csoportoknak már szinte monopóliuma volt, de az álta­lános színvonal csak alig emelkedett. Visszás helyzetet teremtett az ifjú­sági népművészeti alkotóversenyeken az ls, hogy az Idősebb személyekből álló együttesek fellépéseit ls a CSISZ­tagok szervezték. Pozitív eredmény­nek tulajdonítható, hogy a népművé­szeti együttesek és az alkotóverse­nyeken szereplők száma állandóan gyarapodott. Az 1948—49-es évtől ma már az öntevékeny kultúrmunkások százezres hadserege üdvözli a CSKP XII. kongresszusát. A népművészeti és ifjúsági alkotó­versenyek 1962—63-as évfolyamában a népművészet terén új szellemet ho­nosítunk meg. A CSISZ Központi Bi­zottsága és a Központi Szakszervezeti Tanács az Iskolai és Kulturállsügyl Minisztériummal közösen a népművé szeti alkotóversenyek új irányzatát szabta meg. A kulturális alkotótevé kenység irányító tényezőinek törek véseit így összhangba hozzuk. Job ban bekapcsoljuk a munkába a nép művelési előadókat, a nemzeti bizott ságok felelős funkcionáriusait és a CSEMADOK képviselőit ls. A népművészeti alkotóversenyek új irányelvei jelentős lépés a népmű vészét alkotó erőinek összefogásé ban. Az egységes irányítás és veze tés minden bizonnyal a kulturális munkában ls meghozza a maga jó gyümölcseit. Ez az intézkedés a falu és a város dolgozói kulturális szín­vonala állandó emelését tartja szem előtt. Éppen ezért az elkövet­kező időszakban helyi, üzemi szem­lékre helyezzük a fő súlyt és verse­nyeket — az eddigiekhez hasonlókat — legfeljebb 3—5 évenként rende­zünk. A népművészeti együttesek ver­sengése nagyobbrészt a helyi bemu­tatókon és seregszemléken folyik majd. Az együttesek értékelésekor pedig minden esetben az egész évi tevékenységből Indulnak ki. A sereg­szemlék csak az általános felmérési szolgálják s egyben alkalmat adnak a népművészeti alkotások további célkitűzései meghatározására Ezért a szemléket tapasztalatcserével is egy­bekötik Ugyanakkor — megrendezé sük idején — a népművészetnek csak azon ágazatai szerepelnek majd mű soron amelyek társadalmunk fejlő dése és a kulturális élet fejlesztése szempontjából a legfontosabb. Az el­következő időszakban, magasabb szin­ten, csak az esztrád- és agitációs cso­portok, jovábbá az amatőrfényképő­szek és filmesek alkotásaiból ren­deznek seregszemléket, bemutatókat. A népművészeti alkotások terén saj­nos ezekben az ágazatokban a legki­sebb a fejlődés, így hát a verseny­nek e téren is ösztönzően kell hatnia. Az új versenyszabályzat jelentősen leegyszerűsíti a népművészeti alko­tóversenyeken meghonosodott bonyo­lult kategorizálást A bonyolult szer­vezési forma ugyanis sok esetben — főieg a magasabb szintű versenyeken — azt eredményezte, hogy az egyes kategóriákban sokszor alig egy-két együttes szerepelt Így hát a sorrend kérdése már ezzel is kötött volt. Az új szabályzat most már csak a gyer­mek és ifjúsági (azaz felnőtt) rész­re egyszerűsödik, s csak a gyermekek kategóriájában különböztet meg fia­talabb és Idősebb korosztályt. A népművészeti alkotások lehetősé­gei jelentősen bővültek az ún" nem­hagyományos formák révén A nem­hagyományos formák között szerepel az üzemi és helyi hangoshíradó szer­kesztése, a munkakörnyezet díszíté­se, a munkáslevelezők mozgalmában való részvétel stb. A népművészeti alkotóverseny új alapelveiben a népművészeti alkotá­sokról 1959-ben egybehívott országos értekezlet határozatát valósítjuk meg, amely kimondja: „A népművészeti al­kotásokat szoros kapcsolatba kell hozni az élettel". KOBÁK KORNEL 1362. november 29. * ft] 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom