Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-24 / 325. szám, szombat

Szlovákia eredményei és további fejlődése a szocialista Csehszlovákiában /Folytatás a 4. oldalról) gyobb figyelmet kell fordítani a műszaki tájékozódásra, a világpiaci újdonságok figyelemmel kísérésére. Természetesen, a termelés műszaki színvonalának emelése végett gyárainkban gondoskodnunk kell a munka jobb megszervezéséről, nevezetesen át kell térni az egyedi és kissorozatú termelésről a nagysorozatú termelésre, összpontosítani kell a termelést, keresni kell a célszerű termelési és fejlesztési együttműködés útjait, jobban ki kell használni azokat a műszaki és gazdasági előnyöket, amelyeket a termelésnek nagyobb gyártási egységekben való összpontosítása biztosít, s meg kell fontolnunk, mely üzemeket szüntetünk meg előbb-utóbb, s melyeket korszerűsítünk, újítunk fel. A hatékonyság fokozására irányuló törekvésünkben azonban nem szabad elhanyagolnunk más tényezőket sem, amelyek kedvezőn befolyásolhatják az általános eredményeket. Elsősorban az önálló elszámolás rendszerének szélesebb körű alkalmazásáról van szó, amely már évekkel ezelőtt a vállalatok, gyárak és üzemek irányító munkájának fő módszere volt, az idők folyamán azonban fokozatosan egyre inkább elhanyagoltuk. Sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk az olyan fontos tényezőkre is, mint például a fogyasztási normák, s meg kell javítanunk e normák minőségét. A jeleniegi normákat gyakran statisztikai módszerekkel alakították ki, anélkül, hogy elemezték volna az elért eredményekot, főként a műszaki haladás területén. Nem szabad megengednünk, hogy a vállalatok az indokolt fogyasztási normákban feltüntetett mennyiségnél több anyagot használjanak fel a termelésben, vagy, hogy célszerűtlen kooperációt kezdjenek csupán a bruttó termelés mutatószámainak megjavítása végett. Ezt a helytelen gyakorlatot elősegítik a jelenlegi tervezési módszer egyes hibái. Múlhatatlanul szükséges, hogy egyes mutatószámokat módosítsunk, mások iétjogosultságát felülvizsgáljuk s ezzel megteremtsük a szükséges feltételeket ahhoz, hogy összhangba hozzuk a vállalatok érdekeit az egész társadalom érdekeivel. Egyben javítani kell a népgazdasági nyilvántartás'színvonalát tökéletesíteni kell a vállalaton belüli tervezést. A termelés hatékonyságának növelésére irányuló mozgalom összpontosuljon azokra a munkaszakaszokra. ahol a leKrtagvobb eredmény várható. Népgazdaságunk további tervszerű fejlődése érdekében hiánytalanul ki kell használni a munkaerő-forrásokat, megfontoltan kell gazdálkodni velük. A szlovákiai tnunkaerő források gyarapodása az országos növekedés 65—70 százalékát teszi majd ki. Ezért mozgósításuk egyik fontos feltétele annak, hogy országos méretben elérjük gazdaságunk fejlesztésének célkitűzéseit. Az országos szükséglet biztosítása emellett továbbra is megköveteli, hogy elsősorban a nyersanyag- és tüzelőanyag bázisra támaszkodó kulcsiparágak munkaerő igényeit elégítsük kl. Ezért továbbra is rendkívül fontos feladatunk biztosítani a szénbányászat, a kohászat és az építőipar, elsősorban az ostravai iparvidék munkaerő-szükségletét. A munkaerők további kihasználásával kapcsolatos feladatok megoldásánál szem előtt kell tartanunk, hogy a munkaerők gyarapodásában 70 százalék a nők arányszáma. Ezért fontos feladatunk biztosítani, hogy főleg a kereskedelemben, a helyi gazdasági vállalatokban, a közszükségleti iparban, a gépibarban növeljék a foglalkoztatott nők számát, s hogy ehhez a nemzeti bizottságok is megteremtsék a szükséges feltételeket a megfelelő létesítmények és szolgáltatások kibővítésével. Igen fontos feladatok várnak ránk a munkások szakképzettségének gyarapításában Szlovákia ipara fiatal, s mind szükségesebbnek mutatkozik a munkások szaktudásának növelése. Ipari üzemeinkben a munkások mindössze 30 százaléka rendelkezik kellő szakképzettséggel. A műszakigazdasági dolgozóknak valamivel több mint 50 százaléka tett szert kellő képesítésre. Ezért mindenekelőtt újabb munkásokat és műszaki-gazdasági dolgozókat kell megnyernünk, hogy üzemi munkájuk mellett tovább tanuljanak, rendkívüli figyelmet kell fordítani az üzemi munkaiskolákra, s lehetővé kell tennünk, hogv a dolgozók munkabeosztásuknak megfelelő képesítésre tegyenek szert. Nagyobb gondot kell fordítanunk az ipari tanulók nevelésére, az eddiginél hatásosabban k

(ell biztosítanunk a szükséges anyagi és személyi feltételeket. Szlovákiában az ipari tanulók száma a legközelebbi években több mint kétszeresére emelkedik, ám a jelenlegi helyzet, sem a tanulásukat szolgáló létesítmények építését, sem a nevelők kiképzését tekintve, nem felel meg a növekvő feladatoknak. A párt és a kormány több fontos határozata ellenére a minisztériumok, vállalatok és nemzeti bizottságok nem fordítanak kellő figyelmet e kérdésre. Rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a cseh országrészek üzemeiben szakmunkásokat nevelnek, oktatnak és gyakorolnak be az újonnan épült szlovákiai üzemek számára. Hiába áll rendelkezésünkre a szükséges számú dolgozó, ha nem képezzük ki idejekorán a szakmun• kásokat, nem biztosíthatjuk a szükséges dolgozókat rohamosan fejlődő iparunk és népgazdaságunk többi ágazata számára. A szlovákiai ipar további fejlődése attól függ, hogy sikeresen megoldjuk mindazokat a kérdéseket, amelyeket fentebb röviden vázoltam. A munkát már most kell elkezdenünk, nevezetesen az 1963. évi terv előkészítése és végrehajtása során. Csak Így teremtjük meg a szükséges feltételeket, hogy sikeresen teljesíthessük a szlovákiai ipar 1970-ig terjedő távlati fejlesztési feladatait. 1963-ban elsősorban a terv egyes szakaszain és területein fenálló döntő fontosságú Jeladatokra kell összpontosítani figyelmünket. Hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban a kellő arányosságot, rendkívüli erőfeszítéseket kell tennünk a fejlődés minőségi tényezőinek biztosítására, az egyes gazdasági ágazatok kölcsönös viszonyának megoldására. A népgazdaság szükségletei továbbra is megkövetelik azoknak az iparágaknak a gyors fejlesztését, amelyek hazai nyersanyag forrásainkra támaszkodnak, sürgősen kell fejleszteni azokat a gazdasági ágazatokat is, amelyek megteremtik a jövő évek általános fejlődésének feltételeit. A CSKP XII. kongresszusa megvitatja az új, szocialista társadalom további fejlődésének távlatait. Azoknak a feladatoknak megfelelőn, amelyeket a párt az ipar, az építőipar és a közlekedésügy fejlesztésében kitűz, összpontosítjuk majd erőfeszítéseinket, hogy Szlovákiában biztosítsuk e gazdasági ágak hatékony fejlődését. Elvtársak, az elért sikerekben jelentős része van a dolgozók kezdeményezésének, amely elsősorban a szocialista munkaversenyben jut kifejezésre. Népgazdaságunknak felbecsülhetetlen szolgálatot tett az a tömegméretű mozgalom, amelyet a dolgozók indítottak a CSKP XII. kongresszusának kollektívája cím elnyeréséért, s amelybe Szlovákiában 4200 munkacsoport, 655 műhely és üzemrészleg, 219 gyár és vállalat kapcsolódott be. E mozgalom résztvevői, mint például a žiari Szlovák Nemzeti Felkelés-Üzem Gašparik elvtárs vezette szocialista munkabrigádja, a novákyi Béke-szénbánya szocialista munkabrigádja Čičmanec elvtárs vezetésével, a košicei Kohóépítő Vállalat Dévecek elvtárs vezette szocialista munkabrigádja és más munkacsoportok öntudatosan teljesítik és túlteljesítik a terv kitűzte feladatokat, bevezetik az új technikát, újító javaslatokat nyújtanak be, új munkamódszereket alkalmaznak, takarékoskodnak a nyersanyaggal, tüzelővel és villanyárammal. A kongresszust köszöntő munkaversenyben újból fellendült és minőségileg magasabb színvonalat ért el a szocialista munkabrigádok mozgalma. Szlovákiában e mozgalom keretében október 1-én 94 607 dolgozó versenyzett. Már 1200 munkacsoport szerezte meg a szocialista munkabrigád címet. E mozgalomban a szocialista munka kiváló úttörői nőnek fel, amilyen például Jozef Veteška, a bratislavai Stavoindustria munkása, Anastázia Smelková, a revúcai Lenfeldolgozó Üzem szövőnője, Pavel Mikuláš művezető, a Stará Turá-i Finommechanikai Üzemben, Mária Prieložná elvtársnő, a bratislavai Villamossági Szerelő Üzemek dolgozója és mások, akik Valentyina Gaganovának, a szocialista munka hősének példáját követye áldozatkészen önzetlenül támogatják a lemaradókat, átadják tapasztalataikat, a legnehezebb munkaszakaszokra mennek át, hogy a gyöngébb munkacsoportokat magasabb színvonalra emeljék. A CSKP XII. kongresszusának előestéjén élenjáró dolgozóink: a szocialista munk^ hősei, a szocialista munka úttörői, az ipari és mezőgazdasági munkabrigádok és munkacsoportok vezetői felhívással fordultak köztársaságunk dolgozóihoz, indítsa nak széles körű mozgalmat a munkához való szocialista viszonyért, a munkásbecsületért, a parasztbecsületért. Sok munkacsoport már válaszolt e felhívásra. A válaszokban kifejezésre jut a munkához való új viszony, a gondos gazda lelkiismeretessége, a közös feladatok teljesítéséért érzett felelősség. Nagyon sok függ a párt, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezet politikai szervező munkájától, hogy e mozgalom társadalmi hatása teljes mértékben érvényesüljön abban a harcban, amelyet a felelőtlenség, a munkafegyelem megsértése, a maradiság és gondatlanság, az élősdiség és önzés, a burzsoá álerkölcs minden csökevénye ellen folytatunk. Lényegesen meg kell javítani a szocialista munkaverseny ellenőrzését és értékelését, hogy ezzel mentesítsük a munkaversenyt minden formalizmustól. Egyelőre a munkaverseny eredményeit gyakran csupán a tervhez, illetve az elmúlt időszakhoz viszonyítva értékelik. Sokszor előfordul az is, hogy a munkaverseny értékelése csupán különféle jutalmak és prémiumok kiosztására korlátozódik, s megfeledkeznek a legfontosabbról, arról, hogy támogassák a lemaradókat, terjesszék a haladó munkatapasztalatokat, új munkamódszereket. Csakis ezen az úton biztosítjuk a szocialista munkaverseny további, mindenekelőtt minőségi fellendülését, s ezáltal jelentősen hozzájárulunk ama feladatok teljesítéséhez, amelyeket a CSKP XII. kongresszusa tűz ki. Ifl. A mezőgazdaság fejlesztése Akárcsak az iparban, a mezőgazdasági termelésben ls komoly problémákat kell megoldanunk. A CSKP Központi Bizottságának „Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól" szóló dokumentuma feladatul tűzi ki, hogy mezőgazdasá gunkat 1970-ig az ipar színvonalára emeljük. A mezőgazdasági termelés szüntelen gyarapításával, a tudomány és a haladó kutató munka vívmányainak, gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával úgy kell fokozni a növénytermesztést és az állattenyésztési termelést, hogy kielégítse a jó minőségű élelmiszerek, főként hús, tej, tojás, zöldség és gyümölcs iránt megnyilvánuló fokozott keresletet. A tőkés rendszer idején Szlovákia mezőgazdasága mérhetetlenül elmaradt volt. A CSKP IX. kongresszusa óta Szlovákiában a mezőgazdasági termelés 31 százalékkal, az árutermelés 96 százalékkal nőtt. E kedvező fejlődés azonban az utóbbi években meglassúdott. Az 1958-től 1961-ig terjedő időszakban a termelés mindössze 3,6 százalékkal növekedett, ebből a növénytermesztésre 1,5 százalék, az állattenyésztési termelésre 5,9 százalék gyarapodás jut. Az árutermelés ugyanabban az időszakban gyorsabban nőtt: 6,1 százalékkal. A fejlődés meglassulásának okait mindenekelőtt a vezetés alacsony színvonalában, a pártszervek és -szervezetek, a nemzeti bizottságok politikai-szervező munkájának fogyatékosságaiban kell látnunk. A mezőgazdasági termelés eredményeit részben a kedvezőtlen időjárás is befolyásolta. Szlovákia mezőgazdaságában továbbra is az a feladat áll előttünk, hogy figyelembe véve az azonos természeti feltételeket, megszüntessük lemaradását a cseh országrészek mögött. Az előfordult hibák ellenére is az eddigi fejlődés igazolta, hogy csak a szocialista nagytermelés teszi lehetővé a mezőgazdasági termelés állandó növelését. 1959 óta Szlovákiában a szocialista szektorhoz tartozó mezőgazdasági terület 20 százalékkal nőtt, és jelenleg eléri az összes mezőgazdasági terület 81,2 százalékát. Ámbár a parasztok túlnyomó többsége önként lépett be az EFSZ-ekbe, teljes mértékben mégsem tudtuk megakadályozni az önkéntesség alapvető lenini elvének megsértését. A CSKP és az SZLKP Központi Bizottsága élesen elítélte az EFSZ-ek alapításánál alkalmazott adminisztratív módszereket és levonta a szükséges következ tetéseket. A szocialista szektor kiszélesedésével karöltve a XI. pártkongresszus óta általában megjavult az EFSZ-ek gazdálkodása is. Az 1 hektár mezőgazdasági területre eső bruttó mezőgazdasági termelés az EFSZ-ekben 14,1 százalékkal, az oszthatatlan alapra befizetett hozzájárulás az 1958. évi 198 koronáról 1961-ben 443 koronára nőtt. Megjavul a munka szervezése is, fejlődik a komplexbrigádok mozgalma, jobban kihasználják a vegyszereket, javul az agrotechnika és a zootechnika színvonala. Egyes szövetkezetek már önálló elszámolási módszerrel gazdálkodnak. Ezerszámra nőttek fel a szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés kiváló szervezői. Hadd említsek legalább néhányat közülük. Ilyen jó szervező például a Seneci Állami Gazdaságban Matejčík elvtárs, a gabőíkovói EFSZ-ben Strbka elvtárs, a necpalyi EFSZ-ben Grajciar elvtárs, a Dedina Mládeže-i szövetkezetben Turoň elvtárs, Humeník elvtárs a kvakovcei EFSZ-ben, Sabovik elvtárs a stretávkai EFSZ-ben, Koch elvtárs a Dulov Dvor-i Állami Gazdaságban, Doležal elvtárs a bratislavai kerületi Mezőgazdasági Technikai Vállalatnál, és egész sor más kiváló dolgozó. A jó szövetkezetek mellett azonban van Szlovákiában mintegy 700 szövetkezet, amelyek gazdálkodásával semmiképpen sem lehetünk elégedettek. A termelés alacsony színvonala, főként a lemaradó EFSZ-ekben, az egyik fő oka annak, hogy elégtelenül teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket a CSKP XI. kongresszusa a mezőgazdasági termelés fejlesztésére kitűzött. A hibák a növénytermesztésben, főképpen a takarmánytermesztésben összpontosulnak, ami rendkivül kedvezőtlen hatású az állattenyésztési termelés fejlesztésére. Ennek egyenes következménye, hogy az utóbbi években nem teljesljük az állati termékek felvásárlási tervét. Ez év november 20-án az adósságok 16 847 tonna hús, 104 millió liter tej, 71 millió darab tojás. A lakosság igényeinek kielégítésében komoly gondokat okoz, hogy nem teljesítjük a felvásárlási tervet. Ezekkel a hiányokkal gyakran különféle ellenséges elemek és spekulánsok is visszaélnek. Még egyes szövetkezeti tagok és funkcionáriusok is vétenek a törvényes előírások ellen. Szabad piacon vagy közvetlenül a fogyasztóknak adnak el egyes terményeket, bár szerződéses kötelezettségeiket nem teljesítik. A tejfelvásárlásban jelentős tartalékaink vannak, ha figyelembe veszszük, hogy milyen nagy a fogyasztás a szövetkezeteken belül. A patincei EFSZ-ben (komárnói járás) például ez év szeptember végéig a termelt tej 16,7 százalékát használták el és túlteljesítik a felvásárlási tervet. Ezzel szemben a tofti szövetkezet — ugyanabban a járásban — a termelt tej 35,6 százalékát használja fel, s a felvásárlási tervet csak 49,3 százalékra teljesítette. Nem számít kivételnek az olyan eset sem, amikor malacokat etetnek teljes tejjel. Sok elvtárs a mezőgazdasági termelési és a felvásárlási terv teljesítésének értékelése során gyakran kerületük, járásuk vagy szövetkezetük sajátos természeti viszonyaira hivatkozik. A valóság az, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében egy vagy néhány helyen beállt károkat gyakran az egész kerületre vagy járásra általánosítják. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy sok esetben két szövetkezet, két állami gazdaság, melyek egymás szomszédságában, azonos természeti viszonyok között gazdálkodnak, különböző eredményeket érnek el mind a termelésben, mind a begyűjtési terv teljesítésében. A levice! járásban például a Horná Seő-i és a Nový Tekov-i EFSZ-ek azonos termelési feltételek mellett gazdálkodnak, a földterületük nagysága is egyenlő. A Horná Sec-i EFSZ 1961ben a következő hektárhozamokat érte el: búza 31 mázsa, árpa 31,5 mázsa, cukorrépa 310 mázsa, a Nový Tekov-i EFSZ eredményei viszont a következők: búza 24,4 mázsa, árpa 22,6 mázsa, cukorrépa 190 mázas. Nagyjából ugyanígy különböznek egymástól a két szövetkezet idei eredményei is. Az állattenyésztési termelésben is nagy különbségek tapasztalhatók. A Horná Seč-i EFSZ 1961-ben 1 hektárra átszámítva 238 kg marha- és sertéshúst, 462 liter tejet és 302 tojást adott be, a Nový Tekov-1 EFSZ viszont mindössze 122 kg húst, 385 liter tejet és 171 tojást. Tucatszámra sorolhatnám a további példákat, amelyek jelentősen befolyásolják a nagyjából azonos természeti adottságokkal rendelkező járásod eredményeit. Mint láthatjuk, a termés nem csupán az időjárástői függ, hanem főként attól, hogyan művelik meg a földet, betartják-e az agrotechnikai határidőket, helyesen választják-e meg a vetőmagot, milyen a szövetkezet, az állami gazdaság és a járás vezetőségének politikai szervező és irányító munkája. A Horná Seč-l EFSZ jó gazdasági eredményeiben elsősorban a helyes munkamódszer jut kifejezésre. A«on alapul, hogy a párt-, szervezet aktív tevékenységet fejt ki, a kommunistákat helyesen osztották el a legfontosabb termelési szaka-, szókra, az EFSZ-ben nem változtatják a vezető kádereket, céltudatosan bevezetik az új technikát és technológiát, a munka díjazásának helyes formáit és naponkénti politikai nevelőmunkát végeznek a szövetkezeti i tagok között. Ha valamennyi lema-i | radó és gyönge EFSZ-ben bevezetjük a munkának ezeket a formáit, ez hozzásegít ahhoz, hogy rövid idő alatt az említett szövetkezeteket az átlagos vagy élenjáró EFSZ-ek színvonalára emeljük — s ezáltal döntő mértékben megoldjuk azokat a prob-, lémákat, amelyek mezőgazdasági ter-; melésünk fellendülését képezik. E téren a legnagyobb feladatok a kelet-szlovákiai kerületben várnak ránk, ahol még mindig az EFSZ-ek több mint fele elmaradt és gazdaságilag gyönge. E feladat megoldására azonban különös figyelmet kell fordítanunk más vidékeken is, főként a Rimavská Sobota-i, lučeneci, Považ-i ská Bystrica-i, senicai és nitrai járásokban. Elégtelenül teljesítik a CSKP Köz-i ponti Bizottságának „A kelet-szlová-i kiai kerület további politikai és gazdasági fejlesztése néhány kérdéséről"hozott határozatát. E határozat a me-: zőgazdaság szakaszán az egész kerületi pártszervezet és a nemzeti bizottság fő feladataként tűzte ki az EFSZ-ek politikai és gazdasági megszilárdítását. A politikai szervező és irányító munkában, az agrotechnika színvonalának emelkedésében, az új technl-: ka és technológia bevezetésében beállott bizonyos javulás ellenére, ami kedvezően megnyilvánult a hektárho-; zamok, főként a gabona és a kukorica hektárhozamainak idei növekedésében, valamint a közös állattenyésztési termelés fejlődésében, egészben véve a mezőgazdasági termelés nö-i vekedése még mindig nem kielégítő. A pártszerveknek és -szervezetek-; nek, a nemzeti bizottságoknak és a mezőgazdasági dolgozóknak továbbra is elsősorban a lemaradó és gyengén gazdálkodó szövetkezetek sokoldalú megszilárdítására kell törekedniük. Ehhez egy út vezet — a termelés nö-. velésének, a munkaszervezés javítá-i sának, a szövetkezetesek anyagi ér-i dekeltsége növelésének, a mintaalap-i szabályzat és a szövetkezeti demokrácia következetes érvényesítésének útja. E folyamatban döntő szerepe van annak, hogy a szövetkezeteket tehetséges termelési szervezőkkel és képzett szakemberekkel erősítsük meg. Számos szövetkezet, így a períni, drieňoví, bieli, stretávkai, Tušická Nová Ves-i szövetkezetek tapasztalatai azt mutatják, hogy káderekkel való megerősítésük rövid idő alatt döntő fordulatot hozott e szövetkezetek termelésében és gazdálkodásában. A szocialista termelési viszonyok további elmélyítésével és megszilárdításával egyidőben meg kell oldanunk az egyénileg gazdálkodó parasztok és a törpebirtokos munkások problémáját is. Ebbe a csoportba 123 000, egyenként fél hektárosnál nagyobb gazdaság tartozik, összesen 385 000 hektár mezőgazdasági területtel, továbbá 164 692 törpegazdaság, egyenként fél hektárnál kisebb földterülettel. Az ilyen gazdák a saját maguk termelte takarmánybői képtelenek eltartani állataikat, különböző útonmódon igyekeznek takarmányt szerezni a szövetkezetektől és az állami gazdaságoktól. Gyakran túl drága áron vásárolnak takarmányt szövetkezeti tagoktól. A szövetkezeti tagok ilyen esetekben több természetbeni juttatást követelnek és spskulációs törekvések kapnak lábra köztük. Az említettek még inkább hangsúlyozzák a szövetkezetesítés további fokozásának jelentőségét. Miután bírálat érte azokat a hibákat, amelyekkel a hegyvidéki szövetkezetek szervezésekor vétettek a párt irányvonala ellen, az egyénileg gazdálkodó parasztok megnyerésének feladatáról sok olyan fejlett mezőgazdasági járásban is lemondtak, ahol a virágzó szövetkezetek és állami gazdaságok mellett a parasztok egy része még mindig egyénileg gazdálkodik. A legtöbb ilyen gazdaság a levicei, nitrai, michálovcei és más, fejlett mezőgazdasági járásokban található; ezekbe kereken 12 000, egyenként fél hektárnál nagyobb egyéni parasztgazdaság tartozik, közel 27 000 hektár mezőgazdasági területtel. De nem csupán a termékeny alföldi járásokról van szó. A burgonyatermesztő, a hegyaljai és hegyvidéki (Folytatás a 6. oldalon) 1952, no'vMf:: * " ^ 5.