Új Szó, 1962. november (15. évfolyam, 302-331.szám)

1962-11-22 / 323. szám, csütörtök

Szlovákia Kommunista Pártjának kongress zusa előtt Az SZLKP-Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárd osztaga napokban tetőfokára ér Cseh­szlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának előkészítése. Az előkészületek fontos szakaszát jelen­ti a szlovákiai kommunisták számára az SZLKP-nak, a CSKP szlovákiai te­rületi szervezetének kongresszusa. Szlovákia Kommunista Pártjának va­lamennyi háború utáni kongresszu­sa és konferenciája olyan szellemben folyt le, amely megszilárdította a csehszlovák munkásosztály eszmei és szervezeti egységét. E kongresszu­sok és konferenciák a proletár nem­zetköziség szellemében folytak le s ugyanakkor bírálóan elemezték a párt szlovákiai tevékenységét ha­zánk szocialista felépítéséén vívott harcában. Szlovákia Kommunista Párt­jának közelgő kongresszusa kétség­telenül gazdagítani fogja és elmélyíti pártunknak ezt a hagyományát.. A kongresszus Szlovákia dolgozói alko­tó erőfeszítése mozgósításának jelen­legi objektív feltételeit elemezve, újabb teret nyit a nép történelmi te­vékenysége előtt. Egész pártunkat — melynek szilárd osztaga az SZLKP — az eszmei egy­ség jellemzi hazánk fejlett szocialis­ta társadalma építésének kérdései­ben Az eszmei egység a demokrati­kus centralizmus elvei alapján kibon­takozó szervezeti egységre épül. A ŰSKP Csehszlovákia népének elis­mert vezető ereje lett. Szüntelenül szilárdul és bővül vezető szerepe az államban. A párt vezető szerepe meg­szilárdításának tényezői közé — ilyen tényező például a népgazdaság szük­ségleteinek, a gazdasági és kulturális fejlődésnek megfelelő politikai irány­vonal, a tömegek vezetésének művé­szete — tartozik a pártépítés alap­elveinek alkotó továbbfejlesztése az olyan több nemzetből álló (nemzeti­ségi) állam bonyolult feltételei kö­zött, mint amilyen a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság. Csehszlovákia Kommunista Pártja internacionális párt nemcsak a poli­tikája és programja alapját képező fő vezérelvek szempontjából, hanem összetételénél fogva ls. Már maga a név — Csehszlovákia Kommunista Pártja — arról tanúskodik, hogy a kommunistáknak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság állampolgárainak politikai szervezete volt és ma ís az, nemzetiségre való tekintet nélkül. Másrészt éppen' a Csehszlovákiában élő emberek bonyolult nemzetiségi kapcsolatai, a két nemzet és a többi nemzetiség létezése követelte meg hogy a párt megalakulásától kezdve helyesen és érzékenyen oldja meg a nemzetiségi kérdést, mint a párt politikájának oszthatatlan részét a fejlődés valamennyi szakaszában. A kommunisták — a CSKP különféle nemzetiségű tagjai — kölcsönös kap csolatai közös célokon, a marxiz IDUS—leninizmus ideológiáján alapul nak. E kapcsolatokat az elvhűség, a nyelvi egyenjogúság s ugyanakkor a különböző árnyalatú nacionalizmus elleni harc jellemezte és jellemzi. A CSKP ezeket a vezérelveket érvé­nyesítette a nemzetiségi kérdés meg­oldásában is, s maradéktalanul tovább fejlesztette a szocialista társadalom építése során. A pártalapszervezetek ideológiai életét ma egészben véve az jellemzi, hogy például a CSKP há­ború előtti tagjainak nem jelent prob­lémát, hogy megértsék azt az objektív feltétlen szükségességet, hogy pár­tunk szervezeti felépítésében érvé­nyesülnek a nemzeti momentumok. Világosan látnak abban a kérdésben, hogy Szlovákiában a kerületi szerve­zetek mellett miért ál] fenn Szlová­kia Kommunista Pártja. Ebben a vo­natkozásban a fiatal pártjagok köré­ben mutatkozik bizonytalanság, mely rendszerint abban gyökeredzik, hogy nem ismerik a párt tényleges fejlő­dését, valamint a demokratikus cent­ralizmus alapelvének történelmi érvé­nyesítését sem. H ogyan'fejlődött tehát ténylege­sen pártunk területi szerveze­te Szlovákiában és melyek egyes problémái? Közvetlenül a CSKP megalakulása után 1921-ben országos központi szervezetet kellett kiépíteni a különféle leváló erők leküzdésének eszközeként, hogy szilár­dan rögzítsük a munkásosztálynak azo­kat a történelmi tapasztalatait, amelye­ket az 1919—1921-es években szerzett a párt internacionális egységéért folytatott harcokban. A CSKP akkor szervezeti­leg kerületekre oszlott, amelyek közvet­lenül a CSKP KB titkársága alá tartóz tak. A párt kerületekre való szervezeti felosztásának azonban ebben az időben Szlovákiában nemcsak pozitív oldalai, hanem negatív, árnyoldalai is voltak. Hiányzottak például az egész Szlová kiáról áttekintéssel bíró vezető káderek, akik ki tudták volna fejezni és dolgozni a munkásosztálynak Szlovákia és a szlo­vák nemzet égető kérdéseire vonatkozó nézetét a munkásosztály szlovákiai he gemóniájaért vívott harcban. A pártnak ezeket a kádereket nevelnie kellett hogy ezen a téren is leküzdje a múlt áldatlan örökségét Ezért a bratislavai kerületi szervezet már 1923-ban javasla tot tett a CSKP szlovákiai titkárságának létesítésére. Ez érthető volt, mert a bratislavai kerületi szervezet a szlo­vákiai kormánykirendeltség székhelyén működött, s nyilvánvaló volt, hogy an nak politikájával szemben a szlovákiai munkásosztálynak egységes politikai erő feszítéssel kell fellépnie. A pártot azon ban akkoriban teljesen lekötötte a szo­ciáldemokrácia után örökölt pártszerve zet átépítése, s az üzemi sejtek kiépí­tése. s ezért nem ártették meg a bra tislavai kerületi szervezet javaslatának időszerűségét. E probléma megoldásának késlekedését azonban nemcsak ez. va­lamint a CSKP egyes szlovákiai kerü­leti funkcionáriusainak bizonyos fokú nacionális nihilizmusa okozta. A problé­ma sokkal mélyebben gyökeredzett s bonyolultabb volt. a bolsevizálás álta­lános folyamatában, a szövetségesek ét a taktika kérdésének tisztázásában rej­lett. Ebben a folyamatban megnyilvá­nultak a csehszlovák munkásmozgalom összes pozitív és negatív vonásai. Az egész párt akkoriban tisztázta a mozga­lom alapvető kérdéseivel, tebát a nem zetiségi kérdéssel is kapcsolatos néze­teit. A húszas években a fináncoligarchia és a monopóliumok gazdasági és poli­tikai erejének növekedésével, fokozato­san megnyilvánultak a csehszlovák bur­zsoázia kormánya imperialista jellegének következményei Az állam politikai éle­tében egyre jobban tért hódítottak a nagybirtokosok, a burzsoázia és az úgy­nevezett nemzetiségi kisebbségek nacio­nalista irányzatai és nacionalista politi­kájuk. Az imperializmus törvényszerűen nemzetiségi elnyomási szül, amely a Csehszlovák Köztársaságban elsősorban a kormány gazdasági politikájában. Szlo vákia úgynevezett iparmentesítésében nyilvánul! meg A Szlovákia iparmentesí tése elleni harc Csehszlovákiában a ha­talomért vívott harcnak a monopóliumok uralma elleni harcnak részévé vált. A CSKP e harc élére is csak úgy keríilhe tett. hogy kidolgozta saját világos né­zetét a nemzetiségi kérdés megoldásá­ról Csehszlovákiában, s ennek alapján in­díthatott tömegpolitikai propagandát s kezdhette meg nemcsak saját tagságá­nak, hanem a dolgozók széles tömegei­nek nevelését is a munkásosztály inter­nacionális feladatai szellemében A nem­zetiségi kérdés helyes megoldásának lé­nyegét a munkásosztály soraiban a nem­zetek elszakadásig menő önrendelkezési joga jelszavának elfogadása képezte. E jelszónak dialektikus következménye vi szonl a munkásosztály önkéntes egyesü­lése egy államban. Az alapelveket a CSKP II kongresszusán hagvták jóvá. s az osztályharcban megkezdődött gyakor­lati megvalósításuk időszaka. A nemzetiségi politika elveinek Cseh­szlovákia feltételei közötti konkrét meg­valósításának új szakasza azonban olyan akadályokba ütközött, melyeknek gyö kerei sokkal mélyebbre nyúltak, mint a nemzetiségi kérdés alkotó megoldásé nak problémájáig. A nehézségek össze­függtek a harc általános tisztázásával, később púdig a jobboldali vezetőség — jilek, Bolen — teljesen helytelen poli­tikai irányvonalával és gyakorlati mun­kájával, amely a tömegek passzivitásá­nak elméletén alapult. Csupán e folya­mat befejeződése, az opportunista veze­tőség elméletének és gyakorlati munká­jának veresége és felszámolása, s az egész politikai irányvonalban beállott fordulat hozhatta ineg a gyökeres vál­tozást a párt nemzetiségi programjának átdolgozásában is. Pártunknak a húszas évek végén nyert tapasztalatai megerő­sítik a lenini politika alapelvét, hogy a munkásosztálynak a hatalomért foly­tatott harcában a nemzetiségi kérdés alá­rendelt szerepet tölt be. irányította és ellenőrizte. A körzetek ebben a formában is alátámassza az V áltozás állott be a CSKP 1929. évi V. kongresszusa után s e változás összefüggött a pártban be­következett általános fordulattal, amelyet az ismert jelszó jellemez: Az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba. Klement Gottwald, aki néhány éven át Szlovákiában dolgo­zott, s maga a CSKP több szlovákiai konferenciáját kezdeményezte, ame­lyeken tisztázták a mozgalom közös kérdéseit Szlovákiában, 1930-ban a žilinai konferencián szlovákiai párt­szerv létesítését javasolta. Kezdemé­nyezte, hogy a nemzetiségi program lenini alapelveit a párt szlovákiai szervezeti felépítésében is érvénye­sítsék. Az elvi indokokon kívül azonban en­nek sajátos indokai is voltak. A régi opportunista vezetőség főként Szlo­vákiában igen kedvezőtlen helyzetet hagyott hátra a pártban. Számos szer­vezet passzivitásba süllyedt. A párt­ban hosszú évekig dúló eszmei el­lentétek, a llkvidátorok, közöttük több jelentós funkcionárius fellépé­se a CSKP új vezetősége ellen, mély nyomokat hagytak maguk után. Te­vékenyek maradtak az ipari közpon­tokban és a mezőgazdasági munkás­ság lakta területeken működő szerve­zetek. A megoldást olyan szervezési intézkedések jelentették, amelyek megszilárdították és biztosították a CSKP új Központi Bizottságának szlo­vákiai befolyását, s a párt bolse­vik kádereit az új Központi Bizott­ság köré tömörítették. Bizonyos mér­legelések s valamennyi előző tapasz­talat felmérése után Szlovákiában megszüntették a kerületi szervezete­ket és titkárságokat, s megalakult a CSKP területi vezetősége Szinvákiá­nem érintkeztek közvetlenül a CSKP Központi Bizottságával, hanem a te­rületi vezetőséggel, illetve annak tit­kárságával álltak közvetlen kapcso­latban. A demokratikus centralizmus alapelve, mint a párt irányításának és szervezeti felépítésének vezérelve, ebben a formában kibontakozódott és területi—nemzeti mozzanatokkal gaz­dagodott. Leküzdötték a nemzeti ni­hilizmus irányzatait, de ugyanakkor a szlovák nacionalizmusnak a mozga­lomban megmutatkozó irányzatait is. A párt felépítésének új formája Szlo­vákiában nemcsak azt tette lehetővé, hogy a forradalmi erők szorosabban felzárkózzanak a CSKP Központi Bi­zottsága köré, hanem lehetővé tette a szlovákiai munkásmozgalom sajátos problémái és feladatai tapasztalatai­nak összegyűjtését és feldolgozását is. A CSKP területi vezetősége ülésé­nek és az általa egybehívott konfe­renciának küldetése az volt, hogy te­kintetbe véve Szlovákia sajátos fel­tételeit, amelyek főként a harmincas években lényegesek voltak, érvénye­sítse és alkalmazza a CSKP KB egy­séges politikai irányvonalát. A párt fő feladata Szlovákiában a csehszlo­vák munkásosztály internacionális egységének megszilárdítása volt. Ez volt feltétele hegemóniájának az osz­tályküzdelmekben. a nemzetiségi ki­sebbségek kérdésében megnyilvánuló nációnál-soviniszta „egyesítő" irány­zatok elleni harcban.. A nemzetiségi kisebbségek lakta területeken a bur­zsoázia és a nagybirtokosok olyan programmal léptek fel, amelyben vé­delmezték a nemzetiségi kisebbségek úgynevezett érdekeit, monarchisztikus és autonomista állásokból bírálták a demokráciát és Csehszlovákia külpo­litikájának megváltoztatását követel­ték. T ehát az új pártszervezet kiépí­tése Szlovákiában — e szerve­zet fő láncszemét a CSKP szlovákiai területi vezetősége képezte — objek­tív nemzeti sajátosságokon a mun­kásosztály és a párt nemzeti és te­rületi (szlovákiai) feladatain alapult Szlovákiában. Ebben az új pártszer­vezetben „különösen erősödött... a nemzetiségi területeken folytatott munkára való törekvés" (A CSKP te­vékenységéről szóló beszámoló a Kommunista Internacionálé VII. kong­resszusán). Törekedett továbbá a szö­vetségesek iránti kapcsolat tisztázá­sára is. A párt tudatában volt an­nak, hogy Szlovákia problémája nem azonos a szlovákok problémájával. Ezért például a CSKP harcának fasiz­mus elleni népfront taktikája meg­valósításáért Szlovákiában két alap­vető szempontja volt. Egyrészt a gaz­dasági, kulturális és politikai élet demokratizálásáért vívott harc a csehszlovák imperialista burzsoázia politikai pártjai és kormánya ellen. alsóbb fokú pártszervek számára ki­dolgozott politikai irányvonal és ha­tározatok kötelező erejét. Gyakran megtörtént, hogy a CSKP illegális Központi Bizottsága csak utólagosan tájékoztathatott döntéseiről, s kérhe­tett belegyezést. Ezen okok folytán (objektív és szubjektív okok) a CSKP KB beleegyezett, hogy a CSKP szlo­vákiai területi vezetősége felvegye az SZLKP Központi Bizottságának nevét és az egész szervezel — Szlovákia Kommunista Pártjának nevét, ennek minden velejárójával, követelménnyel. Ugyanakkor a CSKP Központi Bizott­sága felhívta a figyelmet arra és hangsúlyozta, hogy „kölcsönös viszo­nyunk az internacionalizmus és so­raink internacionális érettségének nagy próbatétele lesz" (1940). A CSKP ezen körülmények között is a cseh­szlovák munkásosztály egységes po­litikai pártja maradt. A demokratikus centralizmus alapelvei kezdetben az SZLKP KB tagjainak jóváhagyásánál érvényesültek. Amikor a csehországi letartóztatások következtében csak­nem teljesen megszakadt a kölcsönös kapcsolat a CSKP KB és az SZLKP KB között, az SZLKP KB vezető funk­cionáriusai kinevezésének és a párt szlovákiai politikai irányításának fel­adata közvetlenül a CSKP moszkvai vezetőségére hárult. S zlovákiában a kommunisták poli­tikai érettségének és internaciona­lizmusának próbatétele akkor követke­zett be, amikor a Szovjetuniót megtá­madta a fasiszta Németország. A második világháború nemzeti felszabadító jellege kezdte meghatározni az események folyá sát s adta meg a munkásosztály egész harcának értelmét A szlovák nép leg­szélesebb tömegeinek harci mozgósítása a német fasizmus és az úgynevezett szlo­vák állam ellen a propaganda színvona Iáról a gyakorlati megvalósítás szintjé­re tért át A munkásosztály vezető sze­repe a nemzet körében megvalósulásá­hoz közeledett. 1941. második felében megkezdődött a Szlovák Nemzeti Front kiépítése, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, mint Szlovákia legfelsőbb forradalmi szervezetének megalakításáról szóló egyezmények megkötése, végül pedig a Szlovák Nemzeti Felkelés idején ? hata­lom átvétele a Szlovák Nemzeti Tanács által. Ezek az objektív feltételek meg követelték, hogy Szlovákia Kommunista Pártja a többi politikai csoporttal és párttal szemben > (szociáldemokrácia, de­mokraták. Šrobárl Szlovákiában politi­kai pártként, és ne csak Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezeti részeként lépjen fel. Éppen akkor, midőn a ha latomért vívott harc kibontakozásához közeledett, nemcsak gyakorlati, hanem elvi szempontból is helyesnek mutatko­zott a CSKP KB 1930. évi határozata. Ezen idő alatt vezető káderek nőttek, olyan vezetőség, amely az ú) feltételek között is a CSKP politikáját Szlovákiában úgy tudta megvalósítani, hogy Szlová­kiában a munkásosztály kivívhassa hege­móniáját a nemzeti és demokratikus for­radalom útján. másrészt a soviniszta pártok — Hlinka féle Szlovák Néppárt, a Ma gyar Nemzeti Párt, valamint a német és ukrán nacionalisták szeparatista irredenta politikája elleni harc. küzdelem következtében a CSKP szlovákiai szervezeteinek szükségsze rűen fokozódott elméleti és eszmei érettségük. Ez megnyilvánult az új tagok számának gyarapodásában, va­lamint a konkrét demokratikus terv — Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítése tervének kidol­gozásában. Szlovákia politikai és esz mei életében ez teljesen új helyzetet jelentett. Szlovákia munkásosztálya harcra sorakozott a nemzet vezeté sének elnyeréséért a demokrácia, a nemzeti önállóság és a csehszlovák állami egység alapján a külső és bel­ső ellenséggel szemben. A CSKP szlo­vákiai területi vezetőségének egyik nagy érdeme, hogy a szlovák mun­kásokat, ifjúságot és értelmiséget az internacionalizmus és a cseh munkás osztállyal való szolidaritás szellemé­ben nevelte. Ez volt az alapvető fel tétele a közös illegális munka fejlő­désének és kibontakozásának, amely az 1938. évi müncheni döntés után a Csehszlovák Köztársaság megúiítá sáért folyt. A müncheni kényszer-döntés után a kommunisták Szlovákiában folytat­ták harcukat. A CSKP területi vezető­sége a párt žilinai konferenciája után 1938. október 6-án illegalitásba vonult. Az új politikai feltételek, az úgynevezett szlovák állam megalaku­lása, a szlovákiai munkásosztály po­litikai harcának megszervezése 1939. után, az események gyors sodra, ame­lyek mind mélyen hatottak a nem­zet életére, nagy rugalmasságot, va­lamint a CSKP KB alapvető politikai irányelveinek alkotó kidolgozását kö­vetelte Szlovákiában. Minél nehezebbé és bonyolultabbá vált a CSKP Ille­gális Központi Bizottságához fűző­dő kölcsönös kapcsolat, annál gyak­rabban kezdte használni a párt szlo vákiai vezetősége az SZLKP illegális ban, amely kilenc körzet munkáját Központi Bizottságának nevét, hogy Ma nehéz, sőt egyenesen lehetet­len, ha csak nem akarunk eröszakot elkövetni a történelmi folyamatokon, elképzelni azt a helyzetet, hogyan alakult volna ki, és valósult volna meg a munkásosztály vezető szere­pe, ha 1930-ban nem jött volna létre Szlovákiában a CSKP területi veze­tősége, ha 1939-től a CSKP illegális Központi Bizottságának, később pedig a CSKP moszkvai vezetőségének há­rom vagy négy illegális kerületi bi­zottságot kellett volna irányítania Szlovákiában. S nehéz ma elképzelni, hogyan érvényesült volna a párt ve­zető szerepe a Szlovák Nemzeti Frontban s a szlovák nemzeti szer­vekben. Ezért téves volna úgy véle­kedni, hogy az SZLI<P-nak, mint a CSKP szlovákiai területi szervezeté­nek létezését egyszerűen tudomásul kell venni a hagyományok, illetve a nemzeti érzés iránti tisztelet ténye­kém. Szlovákia Kommunista Pártja, mint társba Imi és történelmi jelen­ség s a CSKP Központi Bizottságára való tekintettel azt mondhatjuk, hogy bizonyos reális, a történelemben ki­alakult anyagi kapcsolatok módszere valóban dialektikus módon két té­nyezőt egyesít magában: 1. A Szlovák Nemzeti Front politikai pártjaival és szlovák nemzeti szervekkel szem­ben politikai pártként lép fel. Mint ilyen érvényesíti és tovább fejleszti a párt vezető szerepének alapelveit, (az állami szervek tevékenységének direktív irányítását Szlovákiában, a gazdasági és állami apparátus vezető dolgozóinak nevelését Szlovákiában és a szlovák nemzeti szervek tevé­kenységének ellenőrzését), 2. Ugyan­akkor azonban Szlovákia Kommunista Pártja magasabb szintű politikai párt­nak — az országos CSKP-nak szer­vezeti része — s mint ilyen egész tevékenységében a demokratikus centralizmus alapján a CSKP Köz­ponti Bizottságának és a CSKP kong­resszusának határozataihoz igazodik. Mindkét tényező dialektikus egyse-, get képez s megnyilvánul bennük an­nak a kornak jellege, melyben élünk; s melyben hazánk szocialista átalaku-, lása valósul meg. Ez az egység kife-: jezi a párt konkrét útját és érési fo­lyamatát, valamint a munkásosztály, feladatait a csehszlovákiai forrada­lomban. Ezek nemzeti, demokratikus és szocialista jellegű feladatok vol­tak. Hazánkban ilyen a társadalom jelenlegi fejlődésének törvényszerű-, sége, amely a CSKP elméleti fejlett­ségének következtében egyenesen klasszikus módon érvényesülhetett Csehszlovákiában s szabaddá tehetett minden történelmi erőt az új viszo­nyok megteremtésére. A szlovákiai pártszervezet Cseh­szlovákia felszabadulása utáni történelmi fejlődésének s az egysé­ges népi demokratikus állam építé­sének körvonalazásával kapcsolatban meg kell említeni az SZLKP s a szociáldemokrácia Banská Bystricán 1944. szeptember 17-én tartott egye­sítő kongresszusát. Nemcsak azért kell felemlíteni, mert az SZLKP kongresszusainak kezdetét jelentette, hanem főként azért, mert vele egy­idejűleg helytelen nézetek merültek fel az SZLKP-nak a CSKP keretében betöltött helyzetével kapcsolatban is. Az SZLKP egyes burzsoá nacionaliz­mustól terhelt funkcionáriusai, akik­nek fejükbe szállt az, hogy az SZLKP­nak saját kongresszusa volt, s a kongresszuson megválasztott Köz­ponti Bizottsága van, az SZLKP-t ön­álló (a CSKP-től szervezetileg füg­getlen) politikai pártnak kezdték tartani Csehszlovákiában. Olyan párt­nak tekintették, amely saját politikai irányvonallal rendelkezik, s a CSKP­hez fűződő kapcsolatait nem a de­mokratikus centralizmus elveire, ha­nem egyezményes formákra kezdték építeni. Ezt nemcsak a párt sajátos szlovákiai feladataival indokolták, hanem azt állították, hogy ez az állapot előnyös Szlovákia részére. A fejlődés azonban ennek épp az ellenkezőjét mutatta. Az, ami állító­lag Szlovákia fejlődésének javát szol­gálta volna, — tehát a szervezeti függetlenség a CSKP-től — Szlová­kia fejlődése, valamint a munkás­osztály és a népi. demokrácia ural­mának ipegszilárdulása szempontjá­ból Szlovákiában ártalmasnak mutat­kozott. Az állami szervek — az SZNT és a kormány-kapcsolataiba bevitt nacionalista elemek végérvényesen a burzsoá nacionalizmus ideológiá­jában kristályosodtak ki az SZLKP soraiban. Nemcsak a politikai fejlő­dés maradt le a nemzet vezetéséért vivott szlovákiai harcban, hanem sor került a CSKP KB politikai irányvo­nalának elferdítésére ís. A nemzeti és demokratikus forradalom felada­tainak megvalósításáért vívott harc így egyúttal az SZLKP-ban levő bur­zsoá nacionalizmus elleni küzdelmet jelentette Ez 1948 után meggyorsult, amikor a demokratikus centralizmus alapelvei a CSKP irányában teljes mértékben érvényesültek az SZLKP szeptemberi plenáris ülése nyomán. Az SZLKP 1950. évi kongresszusa leleplezte a burzsoá nacionalizmust, mint a párt megszilárdításának fő ideológiai veszélyét Szlovákiában és elsősorban a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága kö­rül kialakult egysége megszilárdítá­sának fő veszélyét. Azóta a demokra­tikus centralizmus alapelvei kibon­takoznak a munkásosztálynak hazánk szocialista építésében betöltött fel­adataival kapcsolatban. Szüntelenül szilárdul pártunk eszmei és szerve­zeti egysége, s a CSKP politikai irány­vonalának megvalósítása Szlovákiá­ban megteremti nemzeteink egységé­nek, a nép erkölcsi-politikai egysé­gének és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami egységének anya­gi és objektív alapját. Czlovákia kommunistái az SZLKP ^ kongresszusán, amely a CSKP XII kongresszusa előkészületeinek részét képezi, mérlegelni fogják te­hát munkájuk eredményeit, amelye­ket a CSKP fő Irányvonalának telje­sítésében az utolsó kongresszus óta értek el. Ugyanakkor megvizsgálják sikereik és sikertelenségeik okait Is Az SZLKP, Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusa és a CSKP XII. kongresszusa felé Csehszlovákia egy­séges kommunista pártjának szilárd osztagaként halad. BOHUSLAV GRACA, az SZLKP Történelmi Intézetének igazgatója Oj SZÓ 2 * 1962. november 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom